kedd, december 20

...ja hogy a Mikulás!

A mikulásozást nem írtam le, kicsit elfeledkeztem róla, mint ahogy lányunk is. December elejétől készítgettük őt szóban (fenyegettük is - benéz a Mikulás az ablakon és látja hogy viselkedsz, zsaroltuk is - nem hoz semmit a Mikulás ha nem vagy szófogadó, stb.), aztán utolsó este megpucoltuk a csizmákat, kitettük az ablakba, merthogy éjjel jön a Mikulás. Másnap reggel persze nem jutott eszébe semmi a sztoriból! Felkelt, rajzfilmet akart nézni, szaladgált körbe a lakásba. Az lett neki gyanus, hogy az előszobában a mi csizmáinkban volt valami. Odamegy, kiveszi: clementina, együk meg! Semmi más nem érdekelte. Aztán kérdem tőle, hol van az ő csizmája... ja tényleg, hol is? Eszébe jut, odamegy az ablakhoz, elhúzza a függönyt. A csizmában egy mikuláscsoki, elveszi: együk meg!, rohan kifele vele. A nagy csomagot mintha észre sem vette volna, csak a gyomra legyen tele. Újabban clementina, csoki és gumicukor mániás! Aztán lassacskán a nagy csomagra is sor került, és annyira belejött, hogy szerre szedte ki belőle a játékokat, kisautót, kirakóst, kártyát, akkor is szedte volna, amikor már üres lett a tasak. Persze Matyinak is odaadta ami az ő pampójába érkezett, rátette a hasára a csokimikulást és a kisautókat. De mondta okosan, hogy Matyi még csokit nem ehet. Természetesen mondtuk neki, hogy Matyi autóival és kirakósával játszhat most, majd odaadja neki ha megnő. De azóta is minden nap odaviszi és ráteszi Matykóra a kisautókat, mert hát az az ővé. Valójában mi jobban izgultunk a mikulásügy miatt mint Sára, nem csinált túl nagy dolgot belőle, de azért mindenkinek elmondta, hogy nála járt a Mikulás, hozott ajándékot és még egy virgácsot is, de csak nagyon kicsikét, azzal kell megpaskolni a fenekét ha rossz. És meg is paskolta néha a sajátját! Habár azt is mondta már, hogy ő nem rossz csak huncut. (valójában mi mondtuk ezt neki többször, amikor a lelkiismeretünk feltámadt, hogy nem kéne egy ekkora gyereknek mondogatni, hogy ő rossz, mert akkor elhiszi, és valóban az is lesz, ha már úgyis azt mondják)

péntek, december 9

Megcsináltam!

Szerda este: 10 órára mindkét gyerek megfürdetve, megetetve, lefektetve, elaltatva. Mindezt Apa nélkül!
Ez volt az első este, hogy egyedül kellett befejeznem a napot a gyerekekkel, mert Apa dolgozott, fél 11-re ért haza. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlennek tűnt a küldetés, de kicsit féltem a kivitelezéstől. Több tervet is készítettünk aznap: a fürdés elmaradhat, nem lesz semmi bajuk ha csak másnap fürdenek meg, illetve az altatásra vonatkozólag: 1. egy ágyban hárman, míg egyik szopik másiknak olvasok, majd mesélek, esetleg rábírom, hogy csendben legyen, míg a kicsi elalszik, 2. variáns az lett volna, hogy míg a kicsit altatom, a nagyot odaültetem rajzfilmet nézni. Ettől félek, mert általában 5 perc után kezdődik a "nem ezt akarom nézni, azt akarom, de mégsem azt, hanem amazt", nem köti le magát arra a 20 percre, amire szükség van, hogy Matyi elaludjon. Végül nem kellett egyik terv sem, mert kaptam egy kis segítséget. Bence nagyiéknál volt és benceanyuka aznap délután feljött hozzánk a hathetes bencekistesóval csak úgy, hogy együtt üssünk el egy hosszú, unalmas, sötét decemberi estét. Ő szórakoztatta Sacót, míg Matyit megfürdettem, aztán a nagylányt beletettem a kádba és ugyancsak benceanyuka felügyelte amíg a kisebbet megetettem és elaltattam. Szerencsére ez hamar ment és már negyed 9-kor aludt. Akkor a vendégek elmentek, én lemosdattam Sacót, megvacsorázott, mese, altatás. Matyó a vacsi közben megébredt, de vissza is aludt. Sára altatása közben izgultam a legjobban, hogy mi lesz ha kint megébred Matyi és ki kell mennem visszaaltatni, de nem ébredt meg a hajnali evésig. És csodák csodájára hiszti se volt, tudtam csak Sárával foglalkozni. Amire megjött Apa, már én is pizsamában voltam. Persze a mosogatás elmaradt, annyira szuperanyu még nem vagyok.
Kezdetnek nem rossz!

Vannak napok és napok

"Elegem van belőletek, egyik ordít, másik hisztizik...!!!"
"Nem érdekel, úgy megverem odasza...ik!"
Ezek a mondatok hagyták el szánkat két nappal ezelőtt. Lehet találgatni melyiket ki mondta. Ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallani, hogy bizony ilyen napok is vannak.
De mégis: amikor ma egy kedves ismerős megkérdezte Apától, hogy bírja a kétgyerekes létet, Apa azt válaszolta, hogy valójában nehezebbre számított. Remélem nem csak pillanatnyilag érezte így.

szerda, december 7

Az Isten és a nagymama

Van egy kis hűtőmágnes nagymamám hűtőszekrényén, valamelyik unokától kapta. Ez áll rajta: Az Isten nem lehet ott mindenütt, ezért megteremtette a nagymamát.
Valóban mily igaz e kijelentés...tapasztaltuk mi is a hétvégén, amikor is egyik nap csajos esten voltam csak Sacóval, mama matyizott, egyik este Apának volt kimenője, másik este Anyának. Úgy bizony, hirtelen felindulásból barátnőim utolsó percen elhívtak dancelni. Tehát anyuci órákon át ropta miniszoknyában (persze nem feszülős blúzban, mert a két gyerek utáni has takarást igényel), ordította teli torokból, hogy I will survive meg az I want to break freet, mert a Jazz klubban éppen Kovács Dalma lépett fel zenekarával és szuper számokat énekeltek, ebben is szerencsénk volt. Még egy sörikét is legurítottam, aztán irány haza tele új információkkal (értsd: pletyó), be a gyerek mellé, aki pont akkor megébredt és szoptatás következett. Az élet fura helyzetei.
Másnap vártam a sör hatását a gyereken, például aluszékonyság vagy valami, de úgy tűnik meg sem kottyant neki. Szombaton a mikuláskodást és angyalkodást is megoldottuk részben. Míg mama játszóházazott Sacóval, mi bevásároltunk, a kicsi úgysem ért még semmit. Ágómama annyira bátor volt, hogy vasárnap délelőtt egyedül maradt otthon a két gyerkőccel, Apával elsurrantunk az ócskapiacra kotorászni. Régi vágyam volt egy gyerekmentes ócskázás, ami igen eredményes lett: sikerült bővíteni cipőkollekciómat, és nagyobb manónk is kapott egy pár bakkancsot, egyebeket. Három órás távollétünkben nem dőlt össze a világ, a nagy játszott, a kicsi aludt is, és sírás valamint hisztimentesen vártak minket haza.
És említettem már, hogy mama Sárával piacolt, amíg én kicsit a fiammal foglalkoztam otthon kettesben, és amit hazahoztak, abból másnap reggel amíg mi felkeltünk finom ebéd is főtt?
Tudja a Jóisten, hogy miért teremtette a nagyikat!

hétfő, december 5

Ünnepi hangolódás

Nem hiába mondják: gyerekkel igazi a karácsony. Szerintem is akkor van igazán varázsa az ünnepnek és akkor történik meg valóban a csoda, ha gyerek is van a családban. Előző években nem hangolódtunk rá túlságosan az ünnepre, lányunk még kicsi volt. De idén jó időben nekiláttunk a készülődésnek.
Kezdtük mindezt az adventi koszorú készítésével. Eddig csak egy feldíszített gyertya ékesítette lakásunkat, de idén egy igazi adventi négygyertyás koszorút akartam. Gondolkodtam vegyem-e meg készen, vagy készítsük el otthon. Aztán az utóbbi mellett döntöttem, az árak miatt is, meg főként az élmény miatt. Megvettünk egy kis fenyőkoszorút és otthon előkerestünk Sárával apró régebbi karácsonyokról megmaradt csecsebecséket, amikkel feldíszítettük. Nem volt olyan ördöngös mint ahogy elképzeltem, életem első SK (saját kezűleg) adventi koszorúja. Nem vetekedhet egy boltival, de nekünk tetszik, szép lett, és büszke vagyok rá, hogy mi készítettük!


Még novemberre esett a Kaláka koncertje, ami témábavágóan a betlehemezésről és a karácsonyról szólt. Sára is élvezte, főleg hogy egy általunk is ismert vers előadásával kezdtek, így mi is énekeltünk: József Attila - Betlehemi királyok. Tavaly kaptuk Emő keresztmamáéktól.

József Attila: Betlehemi királyok

Elmagyaráztam Sárának, hogy milyen hangszereken játszanak a bácsik, minden dal után tapsolt és szépen csendben az ölemben kibírt kb 40 percet a rendezvényből, aztán csatlakozott a fel-alá rohangászó gyerekekhez. Mivel kétszer úgy eltűnt a szemem elől, hogy majd kétségbeestem hogy fogom megtalálni a sorok és több száz ember között, az utolsó 4 számot a folyosón szaladgálva hallgattuk. Kicsit korai még neki koncertre járni, de hadd szokja a különleges zenei élményeket is. Két hete Apával Zorán koncerten voltak, azelőtt a Csík Zenekarra is elvittük.

Aztán folytatódott a hangolódás egy csokis adventi naptár bontogatásával. A Micimackós naptárat Sára kapta, minden nap felfedez benne egy szem csokit. És persze minden nap próbálkozik, hogy kaphat-e még egyet. Eddig sikerült meggyőzően elmagyarázni, hogy napi egy kocka jár egészen karácsonyig. Ezzel együtt próbáltam elmondani neki az egész advent meg karácsony lényegét az ő nyelvén, a "jön az angyal" rész maradt meg neki legjobban. Apával a Mikulásosdit is elmagyaráztuk neki, és azóta van egy ürügy amivel lecsillapítsuk ha rosszalkodik: a Mikulás beles az ablakon és látja ki milyen gyerek, aki rossz az virgácsot is kap, stb. Sára meg van győződve, hogy én virgácsot kapok, pontosabban csípős vesszőt a popsimra, ezt többször is elmondta.
Az ablakokra zselés díszeket raktunk ki együtt (a kicsiszobáéra azért, hogy lássa a Mikulás hová kell jönni) és a bejárati ajtót is feldíszítettük.
A hétvégi mézeskalácssütéssel is ünnepibb hangulatba kerültünk. A hétvégét nálunk töltötte mama és együtt munkálkodtunk, de tervezem, hogy később egyedül is sütök.

Azt hiszem egy kétévesnek ennyi elég is az adventből, még lesz adventezés a Caritasnal, a többi gyerekkel. Holnap reggel pedig izgatottan várjuk a reakciót a Mikulás ajándékaira.

Mai szöveg Sárától 9

Bárcsak mindent megtudnék jegyezni amit mond. Olyan beköpései vannak, hogy percekig kuncogok magamban utána, de sajna el is felejtem őket.

Apa mondja ma neki viccesen:
- Jaj, ti csúnya gyermekek!
Sára:
- Nem, nem csúnyák vagyunk!
- Hát milyenek vagytok?
- Rosszak!

Elmozdítja a müzlis-tejes tányért, az asztal szélére húzza.
- Nehogy felborítsd.
- Mert kiömlik. Vigyázok!

- Miért sírsz Matyi? Mert álmos vagy? Akkor aludjál el. Aludjál! Aludjál!

Matyi a játszószőnyegen, Sacó mellette matat, rázza a csörgőket.
- Sára lassan, csak óvatosan.
- Vigyázok rá!

A szerepjátékokat játssza a legszívesebben.
- Menjünk a büfébe.
- Mit csináljunk a büfébe?
- Együnk sütit.
Elmegyünk a "büfébe" aminek az ajtaját ő nyitja ki kulccsal.
- Mindjárt hozza a néni a sütit.
Majd elmegy "otthonról" a büfébe sütiért.
- Milyen sütit hoztál nekem?
- Epreset. Kérsz még?
- Igen, hozzál még.
- Matyinak nem hozok, mert ő kicsi még.

péntek, december 2

Mai szöveg Sárától 8

A lépcsőházban jövünk a lépcsőn felfele. A szomszédok jönnek a hátunk mögött. Kérdi a néni Sárától:
- Mentek haza?
- Igen biza.

A "Gyorsan kapd be. Hamm!" rövidítése Sacónál:
- Gyorsan hammold be!

Vacsora közben, Matyi mellettünk nyekereg a pihenőszékében. Sára vigasztalja:
- Ne sírj Matyi, itt van anyuka, csak most nem tud felvenni mert eszik.

Babázik.
- Petibaba elaludt...ha felkel és sír megetetem, mert éhes, a ciciből tejecskét...

Hazaérkeznek Apával a vásárlásból, rögtön enné meg a Barni macit cipőlehúzás közben, de kiveszem a kezéből és megkérdezem, hogy megmosta-e a kezét:
- Koszos a kezem, meg kell mosni, ez a szabály.
(Aztán megtudom Apától, honnan jön a dolog: az úton különböző szabályokról beszélgettek, például, hogy nem szabad lemenni a járdáról, stb.)

hétfő, november 28

Mai szöveg Sárától 8

- Gyere hívjuk fel Apát, kérdezzük meg mikor jön haza.
Füléhez teszi telefonját:
- Apa, meddig jössz haza?

14 jótanács a kimerült szülőknek

14 jótanács a kimerült szülőknek - Okos Anya kreatív gyermeknevelés
Koppintottam a dolgot, de tetszik. Én még nem tartok ennyire előre az észosztásban, de napról napra egyre jobb leszek.
És nagyon jó dolgok vannak még Okos Anya blogján, fogyasszátok-olvassátok!

vasárnap, november 27

Matyi fotosession

Mókás legény vagyok én!

Még egy kis tejcsit Anya plíííz



















Jókedv


Figyuzzátok má' az epremet!












Erre gyere ne menj arra, jobb út van erre mint arra....

csütörtök, november 24

Alagút végén a fény

Az első amire ezt mondhatom: lassan kilábalunk a betegségből. Apa helyrejött, Matyi sem annyira taknyos már. Annyira nem, hogy csütörtökön megkaphatta a kéthónapos oltásait, egyet tüdőbaj ellen, amit már a kórházban is kapott, és egy összetettet, szamárköhögés plusz egyebek ellen. Egy hét betegség után - ha már ott voltunk - Sacót is megvizsgálta a doktornéni és azt mondta nem ír fel neki semmit, nem piros a torka, nincsenek hangok a mellkasában. Ebből gondolom hamarosan rendbe jön a leányka, habár még köhintget és az orra is folyik. Végignézte ahogy Matykót megszúrják kétszer, persze rengeteget kérdezett, mit csinál a doktornéni, mi az, stb, pedig otthon a felkészítőt megkapta az Anna és Peti könyv egyik történetéből, amikor Anna két hónapos kisöccse oltást kap. Különbség annyi, hogy ott a doki házhoz megy. M. hősiesen viselkedett, alig sírt és nagyon hamar megvigasztalódott, meg is dicsérték. Azt is mondta a doktornéni, hogy makkegészséges, a hízása is jó ütemben halad és elküldött csípővizsgálatra.


Sára a mamájától kapta ezt a könyvet és nagyon szereti, mindennapi történetek vannak benne egyszerűen leírva egyszerű képekkel, és a lényeg - a helyzet hasonlatos a mienkhez: Apa, Anya, Anna és a nemrég született Petike kisöcsi, az egyik sztoriban pedig Anna ovis lesz, a gyerekek közti korkülönbség is stimmel. Sacó megérti a történteket és magára tudja vonatkoztatni, már a doktornéninél is mondta, hogy Matyi kap oltást, mint Peti az AnnaPeti könyvben.
A másik alagút a tesóskodás. Nem akarom elszólni magam, de Sacc már távolról sem viselkedik olyan rémesen, mint az első egy hónapban, amikor itt voltak a mamák és még friss volt a kisöcsi. Most is van nem akarok, de nincs annyi hiszti mint akkor. Sokat foglalkozik M-el, játékokat visz neki, puszilgatja, hozzábújik, beszél hozzá és egyáltalán számba veszi, gyakran fel akarja venni. Néha segít pelenkázni, odahozza a pelenkát, a törlőkendőt, a krémet, sőt még ő is keni a popsit. Tegnap nagyon jól esett a lelkemnek egy jelenet. Meglestem Sacót, amint egy könyvet nézeget amiben mondókák vannak. Mondta a mondókát, mutogatta és a legvégén ahol már megsült a kalács: Neked adom Matyika. Pedig sohasem mondtuk el úgy a mondókát, hogy a Matyi nevével helyettesítettük volna a Sacót. És Matyi nem volt abban a szobában, tehát csak magának mondta Sára. :)

Anyám, apám lettünk

Fura, de az Anya, Apa birtokos vonatkozásban Sáránál anyám, apám. Anyámmal, apámmal, anyámnak, apámnak. Persze logikus a szó képzése amire ő magától jött rá, és soha nem hallotta azt, hogy mondtam volna apáddal, anyáddal, mindig anyával, apával volt, vagy anyukával, anyukáddal, de amióta elkezdte felfogni és használni az enyém, tied, övét, azóta van ez. Sokáig csak első és harmadik személy létezett számára, a te, tied, neked későn ért meg benne. Hát furán és durvának hangzik egy kétéves szájából: Anyámmal alszom...
Brrrr. Majd leszokik. Persze ezzel párhuzamosan használja az anyukámat is gyakran, de mindig elhúzom a számat amikor anyám, apámozik.

Mai szöveg Sárától 7

Rámszól:
- Ne te megegyed anyuka!
Kissé bajos még a szórend miegymás.

A valamit rendszeresen jajaminek mondja, és az egyik legelső szó amit kimondott még mindig abda.

Odahoz egy könyvet, a kezembe nyomja:
- Hogy müködik ez a könyvem?
Aztán kicsit gondolkodik, kijavítja magát: Miről szól ez a könyvem?

kedd, november 22

Mai szöveg Sárától 6

- Sára hisztis vagy.
- Igen, igen hisztis vagyok. - válaszolja ingerülten.

Tesók egymás közt 2

Sára, azon kívül, hogy gyakran meg akarja nézni, hogy Matyi éppen mit csinál, akkor is ha az etetőszékben ebédel, vagy ha éppen el kéne aludni este 1okor, gyakran kéri, hogy felvehesse a kistesót. Ilyenkor persze oda is tartom elé, átöleli, vagy leül és az ölébe teszem. Csak pár másodperc az egész, utána úgy engedi el, mintha teljesen természetesen tudná M. tartani magát. Pont ma olvastam a Nők Lapjában, hogy a testvéri viszony a legbonyolultabbak egyike, egyszerre szeretni és gyűlölni valakit (a testvérféltékenységről volt szó a cikkben). Néha megpróbálja felvenni az ágyról, és gyakran vigasztalja is, persze aztán dühös lesz, hogy Matyi két szóra nem vigasztalódik meg. Mostanában ő is szopiztatja és altatja Petibabát, sétálni viszi, lefekteti, betakarja, zoknit húzunk rá, stb. Gyakran megnevettetnek ezek a helyzetek, olyan aranyosan csinálja.

hétfő, november 21

Premier!

Két gyerek egy szobában két külön ágyban alszanak! Két felnőtt egy ágyban egy másik szobában alszanak. Ez volt két nappal ezelőtt, amikor is sikerült úgy elaltatni a lurkókat, hogy egy szobában voltak, a "gyerekszobában", mindenki a maga helyén a maga hálózsákjában; így aludtak kb. 4 órát, de sajnos Sára éjjeli köhögésrohama arra kényszerített, hogy magunk közé vegyük, nehogy felköltse a kicsit. Bízom benne ha most sikerült, akkor előbb-utóbb erre is rászoktatjuk majd őket, mert szerintünk az a rend, hogy szülők egy szobában, gyerkőcök külön. Ez lesz majd a normális, úgy-e?

Tesók egymás közt

Most már néha magukra hagyjuk a gyerekeket egy fél perc erejéig egy helységben. Messziről figyeljük őket, és csak akkor avatkozunk be ha nagy baj van. Míg M. még kisebb volt állandóan ott ültünk mellettük, ha S. közeledett a kistesó fele. Persze most is az a legbiztosabb ha M. a kiságyában fekszik ha nem tudunk velük lenni. Persze Sára oda is feláll, benyúl, bedob neki játékot, rángatja a kiságyat. Ma például így költötte fel a benne békésen alvó 10 hetesünket.
Sára két véglet között mozog. Nagyon vegyesek az öccsikével kapcsolatos érzelmei. Sokat puszilja, simogatja Matyit. Nem kérésre, hanem csak úgy saját indíttatásból. Leginkább a fejét vagy arcát puszilja meg, néha mondja utána, hogy puszi. Ilyenkor elhiszem, hogy szereti, és nem csak azért csinálja, hogy nekünk imponáljon, még csak két éves, nem hiszem, hogy tud kétszínű lenni. Máskor pedig kisördög arccal megszorítgatja a kicsi kezét, lábát, bekéredzkedik mellé a kiságyba és arrébb rugdossa ha nem vagyunk figyelmesek. Persze szoptatás közben legtöbbször ott kell sertepeltéljen körülöttünk, "segít" szopizni M-nek, ezt mondja legalábbis és nézi, hogyan eszik a kicsi, megnyomkodja a mellemet. Vagy ha könyvet nézegetünk és Matyi az ölemben van, akkor a kiscsaj addig fészkelődik míg véletlenül csak sikerül fejbe kólintani a csöppséget, vagy ráülni a lábára. Reggel amikor megébred és bemegyek hozzá, az első kérdése, hogy Matyi mit csinál, Matyi hol van, ezt napközben is gyakran megkérdi ha éppen nem ugyanabban a szobában tartózkodnak, vagy valahonnan hazaérkezik Apával, ahol Matyi nem volt. Úgy gondolom próbál kedves lenni a tesójával, szeretgetni, de azért kibújik belőle a féltékenység, és foglalkoztatja őt a tesó, zavarja a fantáziáját a matyijelenség. Tehát kettős érzései vannak, ami teljesen normális, egyelőre kontrollálható a helyzet. Jobb mint például Bencééknél, ahol a ficsúr meg-meg pofozza a 4 hetes tesókáját.
Matyi amúgy egy átlag 10 hetes gyerek, súlyban is, viselkedésben is. Egyelőre ő csak úgy tud viszonyulni a nagyobbhoz, hogy követi a tekintetével, és néha rámosolyog. Bizony bizony Matyó nagyokat tud már mosolyogni! Ügyesen tartja a fejét, jól tud szopizni és hamarabb jól lakik mint régebb Sára. Ezt onnan tudom, hogy kevesebb ideig eszik, és ha sokat tartom a cicin elkezd öklendezni, vagyis már nem kell több. Sárával sokszor 40-50 perceket tartott az etetés, Matyival 15-20 percet. Nem szereti hason, pedig a hátizmának is erősödnie kéne, de ha megfordítjuk nem nagyon iparkodik emelni a fejét, nyűgöl. Nagyon szereti a függőleges pozíciót, ölben fekvésnél rögtön azt hiszi enni kell: tátogtat oldalra. Formás kis gyerek lett belőle, már nem az a kicsi vézna ráncos combú újszülött. Megfigyeltük, hogy a talpa már ívelt, és nem lúdtalpas, mint például amilyen a Sáráé volt, és a legtöbb gyereké. Azt is hallottam, hogy minden kisgyerek lapos talppal születik, a talpközép később emelkedik meg, de M.-nek mármost olyan. Már megkopaszodott a kis feje hátul a sok dürüszöléstől, de hajat cserélni még nem akar. Általában nyugodt gyerek, úgy érzem én, hogy nyugisabb mint a tesója volt, és több nyugalomra is vágyik, amit a lehetőségekhez mérten próbálunk is neki biztosítani. Például ha alszik nappal, akkor Sárát nem engedjük be a kisszobába, lefoglaljuk vagy csak ha muszáj akkor mehet be játékért, stb. Ami még igazi nagy különbség, hogy M. alszik a kiságyban! Nappal is képes ott elaludni egyedül, ma például olvastunk Sárával és addig ő a háttérzajjal elaludt. Persze én is ragaszkodom a kiságyhoz, ha egyszer lehet ott altatjuk, vagy beletesszük aludni, néha csak nézelődni, hogy majd később is laudjon benne, és ne egyévesen szokja csak meg mint Sacó.

Mai szöveg Sárától 5

- Ezek kik? Ez ti vagytok!

- Kitől kaptad a csizmát?
- Őtől - és keresztmamára mutat.

vasárnap, november 20

Játszóhétvége

A bezártság játékra kényszerít. Na meg a nagylány is. Anya, játszódjunk, menjünk játszani, ketten. És húzza a kezem. Ez megy kb 3 napja. És anya hozzál vizet, anya mosdasson le, anyával alszom, anya olvassál, stb. Mint két kicsi élősködő: az egyik már mondja, a másik csak sírja amit akar, és az vagy ölben levés vagy cici. Amióta Sárát hazahoztuk mamáéktól nagyon anyás. Biztos az egyik kiváltó ok, hogy egész nap velem van és Matyival, és látja, hogy a kicsi sokat lóg rajtam, vagyis bezavar a képbe. A hétvége igazi családiasra sikeredett, alig mozdultunk ki a betegség és a köd miatt. Jutott idő játszásra is végre, főleg mert Apa is itthon volt, s legtöbbször M.-et lefoglalta, amíg Sárával foglalkoztam. Általában beosztjuk, mindkettőnkre jut mindkettőből. Nincs az, hogy csak Apa csinálja ezt vagy azt, igaz, altatni egyiket is másikat is inkább én szoktam, de a nagy fürdetése inkább Apa reszortja, míg a kicsié az enyém.
Szombaton csak vásárolni mentünk el, újból bevállaltunk egy négyes hipermarketezést, de most kivételesen jól bírták a gyerkőcök. A játékos polcoknál sokat időztünk, de Sára egy szóra jött utánunk és nem hisztizett semmiért. Nézelődött a Mikulás, és megállapítottuk, hogy Sárában nagy a vonzalom az autók, traktorok, markolók iránt, leginkább ilyen játékokat emelt le és nézett meg. Meg is nyugtattam, hogy majd amikor Matyi autókat kap, ő is játszhat velük. Észrevettük amúgy, hogy nagyon érdeklik a technikai dolgok, például ha Apa valamit javít (számítógép, rádió), és nagyon szeret autót vezetni Apa ölében vagy egyedül a parkoló autóban.
A hétvégén kirakósoztunk, sátraztunk, teáztunk és ebédeltünk a sátorházikóban, gyurmáztunk, labdáztunk, építettünk házat a hódnak, aki nem csak lefeküdt benne, hanem még a kutyáját is megsétáltatta a ház körül, rajzoltunk, vágtunk és ragasztottunk, rengeteg könyvet olvastunk-nézegettünk, majd minden játék előkerült, rajzfilmet nézett kedvére, zenét hallgattunk, táncoltunk. Néha mégis úgy éreztem ez sem elég, még több anya kell neki...

Mai szöveg Sárától 4

- Hogy hívják a kutyust Sára?
- Kutya.

Betegség családilag

A család háromnegyedét leverte valami kór, orrfolyás, köhögés, stb. Egyet találhattok, hogy ki lehet a kivétel. Hát Immunanyu, ahogy a testvérem ma nevezett. Én, úgy néz ki egyelőre ezt is megúsztam. S. kezdte már 5 napja folyik az orra, köhögés következett, csak a szokásos. Orvoshoz sem mentünk, láza nem volt. Apa folytatta, neki már itt-ott fáj, levertség, stb. is társult, tipikus influenza. Egyik éjjel pedig M. is megtaknyosodott. Nála 3 napja tart, éjjel rosszabb, megébredek a szörtyögésére, sajnos ő is, általában cicin vissza is alszik, annyira nincs bedugulva, hogy ne tudna enni szerencsére. Nappal nincsen gond. Hangulata nem változott, azt hiszem ő viseli a legkönnyebb formáját a betegségnek, de neki nem is adunk ellene semmit, kétszer szívtam ki az orrát eddig. Adok neki még két-három napot, ha nem javul elmegyünk dokihoz. Amúgy is most kéne kapja a kéthónapos oltását, amit természetesen a taknyolás miatt nem kaphat be. Előbb gyógyulás. S. megint issza a szörpiket, köhögés ellen, immunerősítő, Cvit, csak a szokásos. Szerencsére most nem cirkuszol, jó kedvvel megissza, sőt még kéri is, hogy adjam már a következőt. A legrosszabb a bezártság, no nem mintha a két napja tartó teljes ködben ajánlatos lenne ekkora gyerekekkel kint tartózkodni. November, hideg, köd, négy fal, nyürrőgő taknyos gyerekek... lesz ez jobb is??

Anyai lelkizés

Egy hete teljesen magunkra utalva látjuk el szülői és mindenféle feladatainkat. Mindenki kérdezgeti, hogy bírjuk, milyen a helyzet. Soha nem tudom mit válaszoljak. Valójában panaszkodhatnék is, de ugyanakkor tudom ez az élet normális rendje, mi vállaltuk, és a következményekkel is megtudunk birkózni, nem kell senki sajnálata, csak azt csináljuk amit anyáink is megcsináltak, túléltek, és szeretjük-neveljük a gyerekeinket. Persze nem könnyűek a mindennapok (sem), de nem lehet mindig arra várni vagy számítani, hogy valaki segít: valaki hátha elviszi az egyik gyereket, hogy nyugton legyél a másikkal, vagy netán mindkettőt, hogy ellásd a házi teendőidet, vagy valaki jön és mindent megcsinál helyetted. Nem, ezt nekünk kell megoldani, és rengeteg türelemmel, józan ésszel, jó megtervezéssel sikerül is. Minden a hozzáálláson múlik. És minden egyszer el is múlik. Például az, ha a nagyobb féltékeny, vagy ha mindkettő beteg, vagy ha éjjeli ébredések, sírások tarkítják a pihenést. A jót és rosszat is most kell élvezni, mert soha vissza nem térnek ezek az időszakok. Ugyanakkor azt sem kell várni, hogy jaj, már múljon el, nőjenek meg, legyen vége, mert NEM lesz! Ők itt vannak, mindig itt lesznek, a gyerekeink lesznek örökké, és ha fárasztó is, de vannak szép pillanatok is. Abban áll a dolog lényege, hogy az ember felfogja és feldolgozza, hogy az élete megváltozott és sokáig erről fog még szólni.

Anya nap

Vagy legalábbis órák. Hazautunk előtt egy nappal elmentem két barátnővel SPA-ba. Apa bevállalta M-et, kapott segítségül egy kis anyatejet cumiban, ami el is fogyott a 3 óra végére. Én pedig lubickoltam, izzadtam, pletyóztam, és nagyon jól éreztem magam kihasználva a lehetőséget. Bárcsak hetente megengedhetnénk magunknak (minden féle szempontból) egy-egy ilyen délutánt.

Matyi első utazása

Otthon voltunk egy hetet, visszahoztuk a nagylányt. Apa is megengedett magának egy kis szabit, így mindkét mamát boldogítottuk pár napot. Ez volt M első hosszabb kiruccanása. 2 óra autókázás Barótig. Ismerjük gyerekünk autóundorát (Sárát ekkora korában ahogy betettük el is aludt, ezért jártuk meg vele anno 5 hónaposan Budapestet autóval), M ahogy autóban érzi magát -legyen az álló vagy mozgó jármű - ordít. Ezért készültem frissen készített babateával cumisüvegben, csalóka cumival, amit eddig nem használtunk, de most hátha bejön a hallgattatásban, és lelkileg is felkészültem egy hooooossszúúú útra. Végül aztán egyszer hallgatott el cumival, tea nem kellett neki, amúgy leginkább aludt, egész jól tűrte az utat, nem úgy mint visszafele, amikor is addig visított amíg az ölembe került, evett (az autóban szopiztatás nagy mestere lettem mostanra) és ott majdnem végigaludta az utat.
Otthon kicsit felkavarták a gyerekeket a családi babalátogatások, de hát ezzel jár a dolog, az új babócára mindenki kíváncsi. Lényegében az otthonlevés nem annyira pihentető két gyerekkel mint amire számítottam, az egyik úgyis mindig velem volt, és hát ez persze a kisebb, de azért Szentgyörgyön becsempésztünk a programba egy színházelőadást, Apával kettesben, míg a lurkók mamára voltak bízva, na meg a szomszédlányokra, akik szeretnek S-el játszani. Hú, nem is tudom mióta nem voltunk csak úgy mi ketten együtt valahol kikapcsolni... Baróton az esti gyerekaltatás utáni szórakozás a kanasztázás maradt, de ez is felüdítő és kikapcsoló egész napos gyerekezés után.
Sacókánk örült nekünk (félelmemmel ellentétben) amikor megérkeztünk, állítólag egész nap arra készült, hogy megyünk. Sajna mamáék két hetes pelenkaleszoktatási haditerve nem vált be. Minden ki lett próbálva: elmagyarázás, szép szó, fenyegetés, szégyenérzetkeltés, még érzelmi zsarolás is (bicikli megígérve, csak szokjon le), de semmi sem használt. Én feladtam egyelőre, ha a mamák akarnak hát próbálkozzanak.
Megjegyzendő eset is van a tarsolyunkba, amíg egyik mamától átutaztunk a másikig, a kb. 50 km-es úton egyik percen csak azt vesszük észre az autóban csend van, egyik sem motyog-matyog-mond-sír-szörcsög: ELALUDTAK! Mindkét gyerek aludt! Egyszerre, és csend volt! Autóban! Ilyen is legyen. És még talán azt is illene elújságolnom a kétévesünkről, hogy képes végigülni egy istentisztelet szépen csendben, igaz almát meg miegymást rágcsálva, és azt is tudja, ha kérdik, hogy mit csinált a papbácsi a templomban: énekelt és beszélt.
Vasárnap a visszafele úton a jól megpakolt teherautóhoz hasonlító járművünkben ülve (amit családi autónak tartunk, mert kombi típusú, de lassan le kell cserélni, mert ebbe sem férünk el) megkérdezte Apa: -Na Anya félsz-e a jövő héttől, hogy csak ketten maradunk a lurkókkal? (milyen jó, hogy nem csak nekem vannak ilyen gondolataim...) Válasz: - Hááát...

kedd, november 1

8 hetes babóca

A pár nappal ezelőtti bejegyzésben talán túlságosan dicsértem apróságunkat. Amit mondtam mind igaz, valóban jó gyerek Matyi, de megvannak a maga kis fogásai, amikről ugyancsak illik beszámolni.
Autózás. Nem bírja túl jól. Ha éppen nem nagyon álmos abban az időpontban, akkor sír az ülésében megvigasztalhatatlanul. Ha álmos egy kis sírdogálás után elalszik a zötykölődéstől. De ha nem, akkor ölbe véve is sír, nyekereg. Egyelőre csak városi furikázások voltak, reméljük hosszúban alszik majd.
Babakocsi. Ezt sem bírja. Ébren, türelmesen nem fekszik benne csak ha alszik. Általában a déli sétánk épp alvásidő, levegőn is van, zötykölődik is, tehát elalszik. De ha felébred például egy üzletben, akkor muszáj kivenni, addig nem nyugszik meg. Ha kibírom, hogy sokáig hallgassam a sírdogálást, akkor visszaalszik előbb-utóbb, de ma például úgy sírt az úton a kocsiban, hogy átraktam hordozóba a hasamra, ahol megnyugodott és elaludt.
És a végére egy kis dicséret: egyre többet alszik éjjel egyhuzamban. Tegnap éjjel kétszer ébredt meg, de csak egyszer evett 3-kor (6 órát aludt egy végbe!), az 5 utáni ébredéskor nem kellett a cici,visszaaludt nélküle, 8-kor kelt reggel. Remélem ennél már csak jobb lesz a helyzet ezután, habár így is lehet pihenni...ahhoz képest, hogy még csak holnap lesz 8 hetes!

vasárnap, október 30

2/4

Két hétig négyesben volt a kiscsalád. Mamák nélkül maradtunk, csak a kiscsalád - teljes két hétig. Jó hírem van: megoldottuk, nem kapott senki idegösszeroppanást, senki nem készült ki (na jó: Sára egy-egy hiszti alkalmával kicsit kikészült), összességében azt mondhatom ügyesen vettük "az akadályokat". Szerintem a következő két dolog a legfontosabb: tartani kell egy programot és következetesnek kell lenni.
Nálunk minden nap nagyjából ugyanabban az időben történnek a rutindolgok: kelés, reggeli, séta, ebéd, a délutáni program változó, majd az esti menet: fürcsi, vacsi, altatás. Persze van amikor megcsúszik a program, de ez még belefér. Például egyik hétvégén a déli séta alkalmával Matyi úgy elaludt, hogy a tömbház előtt tébláboltunk még 3-kor is, míg máskor általában 2-kor ebéd van. Ezért megcsúsztunk a programmal és csak 4-kor ebédeltünk, de nem szakadt ránk az ég. Tehát rugalmasnak kell lenni, ugyanakkor próbálunk felvenni egy ritmust: reggel nem lustizunk túl sokat, pikk-pakk ágyvetés, reggelizés, rendrakás, hogy 11-kor már mehessünk ki az ajtón sétálni. Véleményem szerint ha reggel időben és energikusan beindulunk, úgy folytatódik az egész nap és nem azt érzem, hogy sose érem utol magam.
A következetesség a gyerekek miatt fontos, nem hiába hangoztatja ezt minden pedagógus és gyerekpszichológus. Nálunk kisebb szabályok vannak, amikből nem engedünk, így mindenki tudja mihez tartsa magát, kialakul egyfajta rend, és akkor nincs kapkodás, szétszórtság (khm...kapkodás azért néha van, amikor sietünk valahova, vagy egyik percről a másikra változik a program). Hogy miről beszélek?
1. Például: minden hazaérkezéskor első dolog lehúzni a cipőt, levetni a kinti ruhát, kezet mosni, házi ruhába öltözni. Cipővel senki nem megy be a szobákba. (Kivéve az asztalos bácsit, aki amikor bement cipővel lemérni a szekrény helyét, Sára megjegyezte - hangosan - "a cipőt le kell húzni". Égett az arcom, szerencsére az asztalos jó fej, a gyereknek pedig beadtam, hogy igaza van, de a bácsi nagyon jól megtörölte a cipőjét, tiszta a cipője és csak párat lépett a szőnyegre). Az előbbi pontokat az előszoba felseprése, homok- és sártalanítása követi.
2. Evés előtt vagy helyett nincs csoki vagy egyéb édesség. Egyik vasárnap reggel rázendített, hogy kér csokit. A hűtőből. Még pizsamában volt, a reggeli virsli főtt. Persze mondtam, hogy nem kap, most reggelizünk. Krokodilkönnyek, csapkodás, akaratoskodás következett, ütötte a hűtőt, szorította a lábam. De akkor sem adtam, szépen mondogattam, hogy kap reggeli után, megígérem, hogy adok neki ha megeszik egy virslit. Sírt, hisztizett. Felvettem, bevittem a szobába, leültünk az ágyra. Megnyugodott, leszállt az ölőmből, kiment a konyhába, állt az etetőszéke mellett. Feltettem, gyorsan megevett két virslit, majd az utolsó falat után megszólalt: csokit. Úgy-e, hogy így is lehet? Csak ki kellett bírnom a 10 perc hisztizését, és megálljam, hogy ne kiabáljak vele... Gumicukorka szabály is van: egy nap 3 szemet kaphat. Az elején próbálkozott, később már nem kért többet, tudja, hogy ha kér kap minden nap, de max. 3-at. A keménycukorkával a következő a helyzet: nem neki való, mert kemény (ez is igaz, de valójában én nem akarok neki adni sok édességet, és pláne nem tömény cukrot, ami rontja a fogait). Megértette és nem is kéri, a múltkor magát beszélte le, amikor egy árus nyalókáira azt mondtam az kemény cukorka.
3. Ha Sára valamelyik játékot földhöz vágja vagy könyvet tép szét, elvesszük tőle és két napig nem kapja vissza. (Ezt a szabályt annyira elfogadta, hogy már ő mondja : "most etesszük...ha megigéjem, hogy nem dobom je visszakapom...)
4. A rajzfilmnézés limitált időtöltés. Nincs szigorú ideje, de nem lehet akármikor akármennyi rajzfilmet nézni. A tévét ki kell kapcsolni ha senki sem nézi, nem háttértévézünk, inkább zenét hallgatunk (és néha táncolunk is).
5. Este 10-re gyereknek ágyban a helye, lehetőleg már aludjon is. Eddig ezt sikerült összehozni.
6. Aztán még olyan szabály is van, hogy ha otthon van Tedi vagy gumicukorka, akkor nem veszünk még egy üveggel vagy zacskóval, akkor sem ha a gyerek lecövekel a bolt elé és skandálja, hogy "Tedit, Tedit, Tedit!!!". És itt jön be a program és következetesség mellett egy harmadik nagyon fontos faktor, ahhoz, hogy két ekkora gyerekkel is élhetőek legyenek a mindennapok: türelem! Vagyis ha kell akkor ötször is elmondjuk, hogy nem veszünk ezt vagy azt, mert otthon van, hazemegyünk és kapsz belőle, ebéd után kapsz belőle, amikor elfogy majd veszünk. Ha elég kitartóak vagyunk megérti a lurkó. Ilyen a mi Sacónk. Már lehet vele beszélgetni, elmagyarázni dolgokat, és sok mindent megért. Egyre ritkábban fordul elő, hogy makacskodik vásárlás miatt. Egyik hétvégén még azt is elfogadta és szó nélkül megértette, hogy nincsen pénz nálunk és nem lehet minden ringlispílre felülni, mert azt meg kell fizetni, és bizony nekünk csak két játékra futotta. Pedig egy kétéves mit sem konyít a pénzhez... Azt azért megjegyezte, hogy "Anyának nincsen pénze, csak kátyája". Na de azt elmondtuk neki, hogy egy fesztiválon/vásáron nem lehet kártyával fizetni. Voltunk olyan balfékek, hogy kimentünk a várba bornapokra 10 lejjel a zsebünkben. Ebből kétszer 3 percet körözött Sára a zenélő játékokon, utána pedig megértettük vele, hogy egyébre nem tud felülni, mert nem tudunk pénzt adni a bácsinak, gumicukrot nem kap, mert nincs pénz nálam, főtt kukoricát sem kap, mert üres a pénztárcám, sült gesztenyét pedig azon a héten kétszer is evett... De azért sikerült az egyik geszetenyés mellett addig álldogálni, amíg kaptunk három szem potyagesztenyét :)
Ilyen és ehhez hasonló szabályokkal próbáljuk egyengetni életünket, csak a miheztartás végett.

csütörtök, október 27

Egygyerekes lét

Sacó egy hete mamáéknál tartózkodik. Nálunk olyan a hangulat mintha friss házasok lennénk egy gyerekkel. Nehéz bevallani, mert félek a lekiismeretfurdalástól, meg hogy "milyen anya vagyok én?!" érzéstől, de jól esik... Hol volt az eszem amikor egy csecsemővel a házban nyavajogtam, hogy nehéz, és semmire sincs időm?? Most, amikor kettő van és abból egyet elvisznek egy időre: felüdülés! Kicsit utálom magam, hogy ezeket mondom, de tényleg könnyebb egy gyerekkel, felszabadultunk kicsit, és még pihenésre is jut idő. Pedig egy gyerekünk még mindig itt van velünk, főleg velem 24-ből 24-et, nagyjából 3 óránkét szopik, de közel sem vagyok olyan fáradt, nyavajgós, mint amikor Sára volt ekkora. Edzettek lettünk azt hiszem. Ugyanakkor hiányzik Sára, és jó vele beszélni telefonon, és elérzékenyülünk ha képeket nézegetünk róla...
Amikor elvitték baróti mamáék Sárát fejest ugrottam a tennivalókba, takarítás, háztartás és olyasmik amiket általában hanyagolunk amíg lehet: cipőmosás, varrás, szekrényben rendrakás, őszi cipők előszedése. Amikor ezek lejártak, kicsit leültünk, és voltak órák, félnapok amikor nem KELLETT semmit csinálni. Csak sétáltam Matyival a gyönyörű őszi napsütésben (úgy-e milyen jól esik?), ahogy annak idején Sárával is, leültem egy padra olvasni, vagy éppen sült gesztenyét eszegetni (persze rögtön a Sacóval való pados gesztenyeeszegetés jutott eszembe :( ) Máris jutott időm elmenni fodrászhoz, filmet nézni, manikűrözni, elintéztük a papírmunkát a gyereknevelési segély kapcsán. Hármasban is sétáltunk, és úgy éreztem kicsit Matyinak is megadhatjuk azt, amit annak idején első gyerekünk is megkapott, vagyis csak rá figyelni, csak vele lenni.
Azt hiszem a megkönnyebülést az is segíti, hogy Matyi jó gyerek. Először is egyre ritkábbak azok a hajnalok, amikor ébren ülünk másfél-két órát. Jól alszik éjjel. Este már 9 előtt eljön "az ő órája", erre az időpontra lesz nyűgös: lefekvésidő. Alszik, ébred és eszik, és újra visszaalszik. Általában 2-szer eszik éjjel, a harmadik evés már reggel 8 körül van, amikor már nem alszik vissza. Sőt: most ismerkedek azzal a gyerektípussal, akit leraknak a kiságyába és elalszik! Mert Matyi ezt is tudja, ritkán alszik el cicin, inkább csak este. Ha igen, akkor is megébred amíg ágyba teszem, de újra visszaalszik. Amikor nehezebben lazul el, akkor nyekereg kicsit, megölelgetjük, megringatjuk és elalszik. Leányzónkkal valószínűleg mi követtünk el valami hibát, de pár hónapos korára rendszeres cicinelalvó lett, és addig is rengeteget kellett ringatni, altatni, órák hosszú sorát.
Matyi nappal is alszik kb. 3szor, időközben eszik - következetesen törekszem arra, hogy ébredéskor egyen, utána jöjjön az ébrenlét/játékidő, így fáradjon ki és aludjon majd el - az ébrenlétei kb. másfél órásak, ilyenkor általában csendben van: fekszik a játszószönyegen, vagy ül a pihenőszékében és mellettünk van, vagy a kiságyban a föléje akasztott játékokat nézi. Akkor sírdogál ha megunja, olyankor az ölünkben újra elcsendesedik. Ha akkor sem: biztos éhes vagy álmos. Tehát aránylag egy nyugodt gyerek, eszik, alszik, nem görcsös, nem "hisztis" - persze a korának megfelelő hisztire gondolok, amikor mondjuk órákig sírna csak úgy, és nem tudjuk miért. Nagyon ritkán bukik, az evések 90 százaléka után hamar böfizik is, de nem refluxos. Az éjjeli evésekkor nem böfiztetem, hogy ne ébredjen teljesen fel, villanyt sem gyújtok - megtanultam utcalámpa beszűrődő fényénél pelust cserélni, ha muszáj: ha kaki van, vagy ha nagyon tele van, ugyanis jó párszor megjártuk, hogy éjjel átázott a ruhanemű.
Amire pedig már büszkék lehetünk: kinőtt már ruhácskákat, tehát gyarapodik, hetente egyszer mérjük, hét hetesen 4250 gramm, ami nem sok, de átlagos, ideális. A fejét nagyon ügyesen tartja, hason fekve már egy percet is képes szünet nélkül fenttartani a fejét. Arányos teste van, óriási pocival, amikor megtömi, szép kerek fejecskéje, de inkább vékony gyereknek számít, nem ducinak. Erre mondja néha neki Sára: "Szia vékony" :)

péntek, október 21

Családi programok

Matyi szerdán hat hetes volt, tehát kilépett az újszülött korból, már csecsemő, vagy kisbaba. Ajándékba születésnapjára kapott egy Csík Zenekar koncerthallgatást. Őrülteknek tűnhetünk, de szerda este elmentünk a koncertre négyen. A kultúrban volt, tehát nem sportcsarnokos őrületre kell gondolni. Csak így tudtuk megoldani, hogy mindkét szülő, aki a koncerten részt venni vágyott, ott lehessen. A lurkók egy órát bírták. Természetesen a nézőtér szélén ültünk, hátul. Sára az ölemben nyugodtan végighallgatott három számot, egyet mocorogva, még vagy kettőt járkálva. Majd sétált Matyival és Apával a folyosókon, mert a kisebb is felébredt kb. 40 perc után, de csendben volt. Meglepetésemre sok gyereket elvittek a koncertre szülők, egy évesnél kisebbeket is. Amikor már nem lehetett, akkor nem maradtunk, de így is jólesett. Mindenképpen jobban sikerült mint a múltheti első családi nagy-bevásárlásunk egy hipermarketben, ahol Sára földhöz vágta magát (aznap másodszor) hisztijében, mert éppen negyed óra szórakozás után el akartuk vinni a ki is próbálható kisautók mellől, Matyi pedig felébredt a hordozó kosarában és sírdogált, nyekergett, stb. Tehát az első vicces jelenet az volt, amikor az őrjöngő Sárát próbáltam lefogni guggolva mellette, és annyira hátracsapta magát, hogy én is fenékre estem. Ott fetrengtünk az Auchan közepén, lustanyu blogbejegyzéseiből jutottak eszembe szituk, és most már abszolút megtudom érteni őket. A másik több percig tartó elég filmbeillő helyzet az volt, amikor az előbbi jelenet után még a muszáj dolgokat beszerezendő keringett a boltban két felnőtt két bazi nagy bevásárló kosárral és ölben két síró gyerekkel arra próbálván koncentrálni, hogy akkor mit is főzünk holnap.
Különösebben nem törődtünk azzal ki mit gondol, nem is néztünk senkire, másnak is van gyereke, találkozhatott effélével, még ha nem is látja be.
Persze ott megfogadtuk, hogy a közeljövőben ilyen bevásárlásra nem teszünk próbát. De amint azt mondani szokták, ha a lóról leesel azonnal ülj vissza, pár nap múlva megint elmentünk, de jobb tervvel készültünk. Amíg én Sárával játszóházazok a mallban, Apa bevásárol Matyival. A dolog első fele jól ment. Sacó csak akkor hisztizett amikor haza kellett menni, Matyi is felébredt, de kapott tejcsit (igen, egy csili-vili bevásárlóközpont padján sem szégyelltem megszoptatni, de kerültem a feltűnést, és igyekeztem hordozókosár által takarásban lenni - másnak valószínű kellemetlenebb a szitu mint nekem), majd vigasztalgattam ölben még egy kicsit és ahogy lehetett rohantunk haza.

Mai szöveg Sárától 3

- Hol van az mivel a kislány nekem?
Fordítás: hol van az én olyan játékom amivel a kislány játszik? (A Nők Lapja egyik reklámjában van egy fejlesztő játék, amivel egy kislány játszik. Amikor Sacó meglátta, ő is elővette az övét, ami rég feledésbe merült, és 10 percet is eljátszik vele.)

Ejha, ez a magyar nyelv!

Sacónk szépen, kerek mondatokban beszél, de azért a magyar nyelvtan rajta is kifog. Próbálkozásai:
- őt se ne = őt se
- ővel = vele
- én is nem = én sem
Tegnap nálunk vendégeskedett két barátnőm, és csodálkoztak, hogy Sacómanó (ha akar) nagyon szépen , illedelmesen, választékosan tud társalogni. Amikor ajándékokat adtak át neki és a testvérének ezt mondta: köszönjük, vagy amikor befejezte a gyümölcsevést: köszönöm a részemet, és még az üres tányért is kivitte és letette a konyhaasztalra.... Anya büszkesége. Persze a csajok anyát is megdicsérték, hogy jól nevelte lányát.

hétfő, október 17

Az időmilliomos

Én, mintha rengeteg időm lenne és nem tudnám mivel kitölteni, beiratkoztam a könyvtárba. Mert érdekelt a kirakatból egy könyv. A megyei könyvtár egyik fiókja van az utcánkban, szinte naponta elsétálunk a kirakata előtt, ahova jó marketinggel hetente más könyveket raknak ki, mintegy becsalogatván az embereket. Nálam működött a dolog. Lessingtől Az ötödik gyerek már rég érdekelt, ez egy Nobeles író, még nem ismertem.
Jó könyv, nehéz letenni, könnyű olvasni. Egyszerű, de megtud érinteni (főleg anyaként), egy sokgyerekes családról szól, ahová ötödikként megszületik egy beteg gyerek. Hogyan tovább? Ez számomra is csak ezután fog kiderülni, mert még csak a felénél tartok.



Mikor van rá időm? Hát a gyerkőcök elalvása után este (mert napközben sajna már nem alszik a tündérünk), vagy ha éppen Apa felment a nagy alól (értsd: elviszi Sárát valamerre magával) és a kicsi alszik, és elfogadható állapotok uralkodnak a lakásban. De visszatért régi szokásom is, a Nők Lapja olvasás. Amióta Matyi jött mindeniket elolvastam, még valamikor bébiSacóval olvastam hónapokig, aztán nem lett rá időm. Most nekem ez a "viciu", ahogy a román mondaná. Szerintem erre megfelelő szó nincs a magyarban, valójában nem szenvedély ez, amit a szó jelent, hanem valami egyéb, azt hiszem a román jobban kifejezi. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ennyit én is megengedhetek magamnak, minden féle szempontból. És honnan futja idő kettő mellett erre is? Azt hiszem állja a helyét a mondás: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen...