csütörtök, október 28

Nem étvágytalan. Inyenc!

Azt hiszem Sára nem étvágytalan lett a betegség alatt, csak válogatós. Érdekes módon az almás süti, a muffin, és a keksz, vagyis édességek kellenek neki, úgyszintén megeszi az almát és a szőlőt, na meg a pufulecet. Csak éppen a gabonás tej, a husi, a zöldségfőzelék és a felvágott nem kell neki, a banánnal sem olyan jó barát már. A tojást és sajtokat (kenős vagy kemény) egyenesen utálja, de azt eddig is tette. Néha egy kis leveske még lecsúszik, benne rizs, krumpli, kisdarab zöldségek. De a legnagyobb csodálkozásomat az váltotta ki, hogy míg eddig akár 2 joghurtot is bekanalazott, most csak felet ha megeszik. Most érzek igazán együtt sógornőmmel, akinek ugyancsak válogatós a fia. Eddig mondtam neki vigaszképpen ezt-azt, de most ugyanaz a duma a fülem mellett menne el, csak arra tudok koncentrálni, hogy NEM ESZIK (rendesen). Emiatt az evési szokások is változnak: ahol és amikor érjük dugunk valami kaját a szájába, hátha eszi szivesen. Persze így egész nap eszeget, és akkor normális, hogy főétkezésnél alig pár kanál megy le. Mókuskerék!

Magyarázat nincs, eset sok van

Elkeseredésemre többen is válaszoltak, mondták, hogy ők is vagy a gyerekük is ütötte/csapkodta a fejét, vagy be-be vágta ide-oda. Ők se tudják miért, de elmúlik. Szóval ez ilyen gyerekdolog amit kinő. Meg állítólag ő másképp a dühét, haragját nem tudja levezetni, így teszi. Lehet benne valami, Sára leginkább akkor csap magához ha megszidjuk.

kedd, október 26

:(

Hogy is mondjam el... Hihetetlen, de Sára megint beteg. Ugyanaz a történet nagyjából, már harmadszor két hónap leforgása alatt: köhögés, orrfolyás. Kivéve, hogy most láza is volt. Megint elmentünk dokihoz, és miközben magyarázkodtunk, hogy mi vigyázunk a gyerekre, és mennyire szégyeljük, hogy megint itt vagyunk, letettünk az asztalára egy doboz bonbont. Verdikt: nem néz ki rosszul, nem beteges a gyerek, nincs baj az immunrendszerével, jól fejlődik, csak éppen valahonnan mindig kapja az újabb fertőzéseket, összeszed valamit. Azt jelenti gócpont van valamelyikünkben. Vagy a gyerekben van egy gyúladás, vagy valamelyik szülő hordoz valamit, visz haza valamit, ami rajtunk nem üt ki, de Sára átveszi, és alig jön helyre megint visszaesik. Szóval ma reggel evés-ivás-fogmosás nélkül elmentünk laborba, torok leoltásra. Pénteken meglesz a garatváladék vizsgálat és antibiogramma eredménye, vajon a családból kiben milyen baci van. És természetesen antibiotikumot kell tuszkolni a gyerekbe, mert láza volt és nagyon csúnyán köhög. Jó lenne egy vizeletvizsgálat is, nehogy húgyuti fertőzése legyen és onnan jöjjenek a bajok, de hát köhögés abból? Még ha csak láza lenne... Na én nem értek az orvostudományhoz, ezért csinálom - nagyjából - amit mondanak. De hogy fogom rávenni, hogy egy steril pohárba pisiljen?? Akrobata mutatvány lesz.
Egy hét betegség, egy hét egészség(látszat), így telnek napjaink. Valószínűleg nem gyógyult meg teljesen, és már közösségbe ment, vagy találkozott valakivel akitől megint átvett valamit, így visszaesett. Na meg a járványok, sokan betegek, ősz van, hűlye időjárás. Keresem a magyarázatot. Amúgy nagyon jól viseli, csak egy napig nyűgösködött és lógott rajtam, amikor láza volt. Olyan mint máskor, pont úgy játszik, elvan, csak étvágya nincs és az alvás... az szőrnyű! Ma délután fél órát aludt, a sok köhögés miatt felébredt, és már nem akart visszaaludni. Az éjjelek is elég rémesek, órákig csend, aztán órákig köhögés, ébredezés, majd visszaalvás. A köhögésellenik ló...t sem érnek. Meg kell gyógyuljon s kész.

Kedvenc gyümölcs: a szőlő

Ha csak meglátja már kapálózik, mutogat, vísít = AKARJA. Múlt kedden a piacon paradicsomot vettünk. Egy másik, közeli asztalon halomban a szőlő. A kiscsaj a babakocsiból szinte kicsúszott annyira kapálozott a szőlő után, persze megfelelő hanghatásokkal. Nekem kb. 2 perc kellett mire megláttam a szőlőt és leesett, hogy miről is van szó. Hát normi, hogy nem mehettünk szőlő nélkül haza. A babakocsi fogantyújára akasztottam fel a tasak szőlőt, erre a reakció ugyanaz volt: Sára teljesen hátraforult és markolászta a gyümis zacskót. Elkellett rejteni a kocsi aljába, miután kapott egy-két szemet, igen, felelőtlenül, úgy mosatlanul, csak megtörölve odaadtam neki, csak ne morrogjon/visítson többet. Otthon régebb - már betöltött egyéves kora után (azelőtt még turmixoltam is neki) - kapott szőlőt magostól héjastól, mert arra gondoltam már elég nagy hozzá, hogy megeméssze, egészen addig, amíg orvos ismerősök azt nem mondták, hogy vakbélgyúlladása lehet a magtól. Akkor egy hétig dugtam előle a gerezdekben növő szemes gyümölcsöt (ez a fedőneve, hogy Sára ne értse miről van szó). Aztán megsajnáltam és azóta megint van türelmem kimagolni, csak éppen trükközni kell: nehogy meglássa a műveletet, mert annyira akarja a szőlőt, hogy nem bírja kivárni, míg végzek a megpucolással.

péntek, október 22

szerda, október 20

Mi lehet az oka?

Ha valaki még találkozott a jelenséggel, kérem, magyarázza meg. Sára néha üti a saját fejét! Kujakkal boxolja a fejét, és mondjuk, hogy nem szabad, simogatni kell, édes a baba. Olyankor aztán meg is simogatja magát. Hétfőn a babafoglalkozáson Zsolti állt mellette és rácsapott Sára fejére (aki ugyebár lennebb van, mert mászik még) kb. 4-szer. Én mondtam Zsoltinak, hogy nem szabad, odamentem, megfenyegettem az újammal, simogattam Sára fejét. De közben Sára nem sírt, nem ütött vissza, hanem elkezdte kopolni a saját fejét, minta azt mondaná: igen, megérdemlem, üssél. Olyan fura volt. Lehet csak játéknak vette, de nem hiszem, mert egyszercsak elkezdett sírni, vagyis bántotta, hogy a másik gyerek megütötte, ez normális is. Ami nem normális, hogy veri magát, néha itthon is csak úgy elkezdi kopolni a fejét, lefogjuk, mondjuk nem szabad, simogatjuk. De nem igazán jegyzi meg. Van, hogy a szekrényt kopolja meg, párszor nekidől a fejével, direkt csinálja. Mi nem ütjük őt se, mást se, egymást se. Nem tudom, mi ez??

Mint hal a vízben...

olyan jól elvolt Sára a tegnapi babapancsin. Júliusban voltunk utoljára, és szerintem már nem emlékezett. Az elején nagyon megvolt lepődve, kapaszkodott belém, amikor bementünk a medencébe, de kb. 10 perc alatt bátrabb lett mint valaha. Nagyon elemében érezte magát. Mozgott is a vízben, leginkább a játékok érdekelték, kapott utánuk, sok labdát összegyűjtött. Kiabált, beszélgetett minenkinél hangosabban, még csitítgattam is. Rúg-kapált, de a lábait még nem mozgatja annyit mint a kezeit és felsőtestét. Egyszer ivott is a vízből, akkor köhécselt, de nem sírt. Többször vizbe került a szája-orra, de nem történt semmi, mintha észre se vette volna, talán kicsit meglepődött és hamar kikapta fejét a vízből. Sokat mosolygott mindenkire, még játékokat is adott oda más gyereknek, és amit eddig sosem csinált: végigmászott a vízen lebegő szivacson a labda után. Nem kellett unszolni, hogy na gyere másszál. Meglepően megbátrodott, és már így első alkalomkor. Ilyen jól még nem telt el babapancsi. Utána piros volt az arca, és ez még inkább kiemelte szemei kékségét, olyan szép volt!

A hajas énekesnő

Sára beszélni még nem tud, de dudolászni már igen! Dallamokat hümmög el, a Cickom, cickom vagyon-e szép lányod című éneknek az első sorát, és a Hinta palintát. A második a kedvenc, azt gyakrabban "énekli", amikor például mondom, hogy megyük hintázni, vagy felültetem a hintára. Vasárnap este itt voltak Bencéék, és benceanyu szerint, amikor a könyvben rámutatott a lepkére, akkor Sára mintha a Lepke, lepke, szállj a kezemre című dalt kezdte volna hümmögni ritmusosan. Ezek a dalok kicsit hasonlítanak egymásra, a ritmusuk, és a dallamuk is. Sára sokszor dudolászik, de én azt hittem, hogy így próbál beszélgetni. Aztán Júlia mondta, hogy ez nem egysíkú, mint a beszéd, mert hangilag variálja, egyik hang fent, másik lent. Aztán meg én is úgy szoktam, hogy ha egy könyvet nézegetünk akkor bizonyos állatoknál énekelünk is. Lehet, hogy hamarabb fog énekelni, mint beszélni??

vasárnap, október 17

Vendégvárós hétvége

Úgy tűnik Sacó meggyógyult végre (miután megivott egy fél üveg Nurofent, és köhögésellenit is kapott 6 napig). Most már csak ritkán kell megtörölni az orrát. Reméljük jövő héten végre megkaphatja az egyéves oltást, aminek nagyon itt lenne az ideje, 14 és fél hónaposan.
A talicskatologatás egyre jobban megy, el is dicsekszünk vele mindenkinek aki hozzánk jön. Az utóbbi napokban volt is kinek dicsekedni! Mivel az esték egyre lassabban telnek, hosszúak, sötétek és nem tudjuk, hogy mivel töltsük ki őket, kimenni nem igazán akarunk ilyen bús-borongós időben, ezért benti programokat szervezünk. Van amikor Apa hamarabb hazajön és játszunk este, pénteken például igazi családi sétát tettünk délután a környéken, amire elég ritkán van lehetőség. A héten egyik nap Mikiéket hívtuk fel hozzánk. Miki már rég szaladgál, ágyra felmászik-lemászik, pedig csak két hónappal nagyobb Sáránál. De a játék kedvéért ő is mászott most Sacóval a földön, mert fogocskáztak a két szoba közt, és nagyon izgalmasnak találták, hogy mászhatnak egymás után, mert hangosan kacarásztak izgalmukban. Olyan édes volt a két kicsi poronty. Az hogy megtöltötték a házat perec és keksz morzsákkal már nem is zavart annyira, mire van a pórszívó??
Pénteken Álmosék jöttek fel estiprogramnak, szombaton Sára keresztszülei voltak látogatóba, mert rég nem találkoztunk velük, és sok minden történt az utóbbi hetekben. Ma pedig Bencééket várjuk estére, lesz itt hancurparti!
Szóval mindenki megcsodálja két büszkeségünk: a taliga mögött lépegető Sárát, és a beüzemelt hőközpontunkat.
A jövő hét is eseményekben gazdagnak igérkezik. Holnap végre megyünk babafoglalkozásra, kedden pedig babapancsi lesz. Reméljük, hogy Zsoltikáék is eljutnak hozzánk végre, mert a meghívást már rég megkapták, csak hát ott is betegeskedések voltak. Igértek nekünk finom almát a saját kertjükből!

szerda, október 13

Mit játszunk?

Mit lehet egy egyévessel [bocs Sára: 14 hónapossal (nem mindegy)] játszani? Hát mi a következőket szoktuk: könyveket nézegetünk. Ezzel elég sok időt ellehet tölteni. Én próbálom a történetet is olvasni, vagy mesélni imprózva, de Sára lapozni szeret és mutogatni; így végigmutogatunk és megnevezünk mindent, azt is elmondjuk mi hogy csinál: miáú, háp-háp, brek-brek, stb. Szoktunk labdázni, ami abból áll, hogy Sára ideadja a labdákat, én eldobigálom őket, vagy visszagurítom neki, ha elgurul ő hozza vissza nekem. Szoktunk kockákból tornyot vagy falat építeni, elkülönítjük a kockákat színek szerint, beletesszük-kivesszük a dobozukból, próbáljuk a megfelelő formájú lyukon betömködni őket. Játszunk még két kirakósfélével is, formákba kell visszatenni egy fatáblára az állatokat, tárgyakat. Van egy favonatunk is, aminek a vagonjait kirakjuk kockákból, aztán körbe hú-húzunk a szobában; babákat hordozunk a taligával, babákat simogatunk altatunk, tapsoltatunk; színes műanyag karikákat húzunk fel egy rúdra; mackóval, békával, kacsával, katicával, stb. elénekeljük a nekik megfelelő éneket (Mackó, mackó ugorjál, Béka a fatövén, Háp-háp-háp, jönnek a kacsák, Katicabogárka röppenj el, stb.); tapsolósat, lovaglósat játszunk és énekelünk; hintázunk; kis zenés rajzfilmeket nézünk számítógépen, és énekeket hallgatunk. Van amikor táncolunk is, vagy fogócskázunk (egymást kergetve mászkálunk a lakásban körbe). Nagyjából ezek a közös játékok. Aztán van a "Sára egyedül" aktivitás, amikor kipakol ékszeres dobozt, amibe csak bababarát karkötőim vannak fából, műanyagból; kipakol konyhafiókot, ami célszerűen neki van berendezve lábasalátétekkel, poháralátétekkel, műanyag evőeszközökkel, műanyagpoharakkal, madzagokkal, és egyébb kacattal. Egyedül szokott játékokat hordozni körbe a lakásba, és könyveket is nézeget egyedül, illetve ha valami számára még új tárgyat megkaparint, akkor azzal elmaszog tízperceket.

A feltörlésről

Jó pár hónappal ezelőtt mondtam sogórnőmnek, hogy túlzásnak tartom amit csinál: naponta 5-6-szor felseper-felmos előszobát, konyhát minden evés után. És lám, lám...most ugyanezt csinálom: ha valaki jön - feltörlök, ha valaki megy - feltörlök. Minden evés után a konyhát felseprem (legalábbis azt a felét ahol eszünk), és ha ragacsos hullt le, akkor fel is mosom. Sógornőm gyereke sokkal hamarabb mászkált, ezért is buzgálkodott ő már rég (kölkök egyidősek lévén), amikor Sára még csak ült egyhelyben, ahová éppen letettük. Engem is idegesít, hogy az előszobából egyből a nagyszobába lépünk, és minden koszt beviszünk, aztán meg a gyerek előtt sincs akadály, mindenütt mászkál a lakásban. Ha valaki elővesz egy cipőt, vagy bejön vele, por vagy sár hull le, még ha kevés is. Apa elmegy melóba - feltörlök, hazaérünk sétából, levetkőzünk - feltörlök, ha valakik elmennek tőlünk feltörlök. Mégis napvégére beszürkül Sacó világosabb színű nadrágjainak a térde!

Ajándékok halmaza

A hétvégén Ágómamától kapott ajándékok után a tegnap is az új játékokról és Sára ruhatárának bővüléséről szólt. Bodamamáék Budapestről hazafele beugrottak hozzánk, és elhozták amiket mi otthagytunk, mert túl sok csomagunk lett volna a repülőn (ruhákat, új kezeslábasokat és pár szép könyvet Sacónak), illetve új dolgokat is hoztak Sárának: egy puha pillangós házicipőt, ami még egy kicsit nagy, de télen jó lesz; kiskabátot, ami Gergő unokatesónak kicsi volt (nem érte be a mackós pociját :); egyéb ruhákat és egy ikeás textiljátéktartót, amit hamar sikerült is megtölteni, főleg, hogy magyarországi rokonok küldtek Sacónak egy plüss katicabogarat, úgyhogy a katicagyűjtemény is bővült. És a nagy szám: a kis négykerekű taliga, aminek van egy fém nyele, amivel tolni vagy húzni lehet a kis fadobozkát, valójában a baba támaszkodhat rá, és így tanul tipegni, meg az egyensúlyát tartani. Tegnap az volt a játék Sárának, hogy mama tolta a taligába őt, de este már együtt toltuk a babákat. Ma reggel pedig anélkül tolta a szekérkét, hogy mögötte álltunk volna, vagy fogtuk volna mi is a kezét. Ez volt az első alkalom, hogy nélkülünk járt! Persze lefotózni már nem jutott idő.

vasárnap, október 10

Hétvége vegyes érzelmekkel

Hihetetlen, de Sára egy hét jóllét után megint elkezdett taknyolni (mert nem tudom szebben elmondani) és rá egy napra köhögni is.
Szerdán délelőtt tízkor beprogramáltuk a csütörtöki oltásra, amit már rég meg kellett volna kapnia (az egyéves oltás), de hát vagy oltás nem volt, vagy a gyerek volt beteg két hétig. Aztán most amikor végre jól volt, és betudtuk volna adatni, hát nem megfújta egy kicsit a szél és újrakezdődött a kálvária?! Pont szerda délután. Csütörtökön mentünk az orvoshoz, csak éppen nem oltásra, hanem vizsgálatra. A torka nem volt piros. Hát ehhez képest pénteken elkezdett köhögni, annyira, hogy saját döntésből kifolyólag Humex szárazköhögésellenit adtam (és adok) neki. A dokinéni mondta, hogy nem antibiotikummal kezdjük (én eldöntöttem nem is adok azt, inkább megvárom míg helyrejön, ha két hét kell hát annyi), hanem csak Nurofen szirupocska, meg immunerősítő, bla-bla. Persze nem fognak érni semmit, ahogy a múltkor sem, de a lelkünk megnyugszik, hogy bevette. Pénteken az esti elalvás után annyit köhögött, hogy éjjel 11-kor kimentünk az állandóan nyitva patikába venni mellkaskenegető kenőcsöt. Valamennyire bevállt. Elalvás előtt kell bekenni az eukaliptuszos kenőccsel a gyerek mellkasát, nyakát. Most már kevesebbet köhög, de az orra állandóan taknyos, nehezen alszik el a bedugult orrtól, kipirosodik, mert törölni kell...na nem részletezem. Pénteken ki sem mentünk sétálni olyan hideg volt, gondoltam betegen nem viszem ki. És jött Ágómama, aki megjárta Hollandiát. Itt volt egész hétvégén, hozott Sárának ruhákat, főleg kapucnis menő felsőket, tréninget, zoknikat és Micimackós harisnyát, katicabogár hátitáskát, kiscsizmát, és a lényeg: egy úszó babát, akin fürdődressz van, elem jár bele, és ha vízbe tesszük, elkezdi forgatni a karjait, halad a vízben, úszik. Sára nagyon élvezte, de gyakran megfogta és rángatta szegény úszóbabát, úgyhogy eldöntöttük: ez még egy kicsit "nagy játék" neki.
Ma sokat sétáltunk mamával, kimentünk a Várba a "híres" bornapokra, ahol Sacó evett aszaltgyümölcsöt és egy fajta szirupos holland sütikét, amit nagyon szeret. Amúgy fojtogatott a hámpszi és a lángos szagja, dübörgött a kisvasút és vele járó popzene a Vár kellős közepén. Sok olcsó bort lehetett kapni, és kézművesek is voltak, de leginkább román vidékekről olyan portékával is. A zenei programot végigolvasva leszögeztük, hogy a bornapok, mint minden évben, idén is inkább a más nemzetiségűeknek szól, aztán leléptünk. Szétnéztünk egy bizsuboltban (MeliMelo), ahol olyan árak voltak, mintha mindenki ugyanolyan jól élne mint eddig, semmi jele válságnak (max, hogy kevesebb árú volt a polcokon), semmi árcsökkentés vagy kedvezményes árú termék, vagy egyáltalán: ármérséklés.
Szépen sütött a nap, a főtéren (ahol almavásár címszó alatt három standon almát lehet beszerezni a főtér kellős közepén - mint a piacon!) ki is vettük a babakocsiból a csajt, pár méter menetelés után persze mászni akart, hát hagytuk. Míg rá nem jöttem, hogy a főtér parkos része (a rózsákkal, padok hajléktalanokkal) tele van galambkakival, mert sok a galamb ott, mindenki eteti őket. Na akkor végeszakadt a mászásnak, Sára nagy bánatára. Kicsit az is közrejátszott a mászásmegszakító döntésben, hogy felszedett a földről ezt-azt: cigicsikk, műanyag pohár, wc-papír darabka (?), stb.
Ebéd után elaludt a Manó, pedig már azt hittem szokik le a nappali alvásról: se tegnap, se tegnapelőtt nem aludt nappal (pénteken két óra altatás után feladtam, szombaton elmászkáltuk az időt, de amúgy sem tűnt álmosnak). Én meg a ma tapasztaltak után azon gondolkodtam elég is nekem, ha egy hónapban egyszer járom meg magam a városközpontban, nem is igazán hiányzik onnan semmi.

hétfő, október 4

Konyhai incidens 2.

Kedves ma 14 hónapot töltő lányocskám gondoskodik róla, hogy ne legyenek unalmasak a napjaim, és ezt most pejoratív értelemben mondtam. Ma úgy döntött, hogy tejbe-vajba fürösztés helyett az olajos mosakodást választja (a vajas verzíó sem tetszett volna jobban, mondjuk). Nem is akármilyen olaj: fáradt olaj, amit összegyűjtöttünk egy műanyag üvegbe, hogy majd levisszük a szemétbe (próbálunk környezettudatosan élni - már amennyire a környezetünk engedi -, azt olvastam jobb ha szemétbe dobjuk az égett olajat, mintha a lefolyókba öntenénk).
Szóval bemászik a leány a szobába, nyivogva ül előttem és mutogatja a kezét. Nézem, hát olajos. Észreveszem: az egész kertésznadrágja olajfoltos, mindkét keze, a cipője. Felkapom az ölömbe kimegyek konyhába...hát mit ad Isten, egy 40 centi átmérőjű olajtócsa terpeszkedik a konyha sarkában (ahol azelőtt a tea került fel a falra - ez a sarok vonza a baleseteket). Sára gondolta nem mennek nálunk elég olajozottan a dolgok, levette a kazánszerelés alatt a kosárba hagyott fáradt olajas-zsíros palack dugóját (nem tudom hogyan, mert eddig kicsavarni üvegdugót nem tudott) és kiömlött a tartalom. Na persze a feneke alá is jutott, aztán tapicskolt benne, majd szépen végighúzta az olajcsíkot az előszobán be a szobába. Szerencsére a szőnyegre már kevés jutott. Hát kép nem készült, mert elég volt az a kép amit én vágtam, amikor megláttam, hogy a gyermek nadrágja átázott, a cipő csupa olaj, a zokni is, a body feneke, még a gyerek bőrén, a ruha alatt is olaj volt. Kivetkőztettem, megtisztítottam, aztán feltakarítottam az olajat mosogatószerrel. Amíg aludt én szépen kimostam-megmostam ruhákat, cipőket, majd be őket a mosogépbe. A feltakarításkor elhasznált két felmosórongy repült a szemétbe. Kicsit még most is korcsolyás fíling fogad a konyhában, ha nem figyel az ember. És a bőrömbe ívódott olajszagtól is csak sokadik kézmosás után tudtam megszabadulni.
Úgy kell nekem, miért hagytam elől a palackot! Még egy példa arra: MINDENT ELPAKOLNI! Még csak nem is jár, mi lesz ha elindul?!

Konyhai incidens 1.

Múlt héten Sára egyedül tartózkodott a konyhában. Lehet, hogy megtetszett neki az asztalon hagyott abrosz, vagy csak belekapaszkodva akart felállni, de sikeresen lehúzta teásbögréstől, vizespoharastól, a morzsákról nem beszélek, és ki tudja még mi minden volt rajta. A nagy csörömpölésre kirohantam, ő sírt a földön ülve. A szőnyeg vizes-teás lett. Edények nem törtek el, de a tea olyan szerencsétlenül ömlött ki, hogy a falon végigspriccolt, és persze a teafoltokat nem tudtam lemosni. Most már van mintás falfestésünk! Ehhez hozzájönnek még a szerelés nyomai itt-ott, és máris befizethetünk egy egész lakásos meszelésre. Talán majd jövő nyáron...hogy két év múlva majd a falfirkák nyomait is eltűnthettessük, mert arra már firkálós korszakában lesz Sacó. Minthogy minden évben meszeljünk, talán jobb ha megvárjuk míg a gyerek felcseperedik.

vasárnap, október 3

Bence születésnapja

Barátunk, Bencus egyéves születésnapi partiján voltunk szombat délután. Sára a Bence ajándékait és a zabát szerette a legjobban:

"...mint a gyertyaszál"

Végre mi is eljutottunk abba a mozgásfejlődési stádiumba, ami után már nem kell sok a menésig. Sára is felfedezte, hogy tud állni, és még lépegetni is kapaszkodva! Mindenütt próbál felállni, és legtöbször össze is jön neki. Néha meg keresi a felnőttek kezét, hogy elvezessék őt valahová, vagy csak úgy járkáljanak vele a lépegetés öröméért. Ahogy egy babakönyvben olvastam: a gyerek ebben a korban nem azért jár, hogy eljusson valahova, hanem magáért a járásért.
Áll a baba áll, mint a gyertyaszál...
...előszobában fogas mellett:



...nagyszobában párna mellett:













...a kiságyban:

...a még ki nem csomagolt kazán mellett:



...asztal mellett:


...emeletes ágy mellett:



És természetesen nagyon szeret felállni Anya lábába vagy nadrágjába kapaszkodva, főleg amikor ő a konyhában ügyködne :).

Megérte várni

Végre mindenki meggyógyult (miután az összes gyógyszert beszedték: Sára egy egész üvegecske - 60 ml - antibiotikumot, és Apa is több lapnyi pirulát)! Apa annyi C vitamint beszedett, hogy ennyi erővel intravénásan is kaphatta volna: napi 2-3 pezsgőtabletta, plusz pirula formájában, plusz citrom. Sárának is vettem C vitamin cseppeket, mert már ilyen is van, direkt gyerekeknek, löttyökbe kell belecseppenteni.
A kazánszerelés terén is beért várakozásunk, és türelmünk meghozta gyümölcsét: két nap alatt, és még egy tevés-vevés/utolsó simításos nap után lett melegvízünk amikor csak akarjuk, és fűtésünk is amennyit csak akarunk! Ez aztán az igazi felszabadulás! Sokan sokféleképpen hozzájárultak az ügy minél simább lefolyásához, ezuton is köszönjük. Baróti mamáéknak, hogy itt voltak és segítettek bútort tologatni, szerelést felügyelni, és főként takarítani (mert volt mit!!), és ki tudja még mi mindenben, mert mi Sárával nem láthattuk, ugyanis földönfutokká váltunk két napra. Igazán nem kelletünk 3 szerelő és még 3 felnőtt mellé mi is porfogónak. Ja, meg hát hely sem akadt ahol enni, lefektetni gyereket, stb. Szerdán délelőtt azért még besegítettünk az előkészületekbe. Délután Csilláéknál kezdtük a vendégeskedést. Sára nem akart elaludni, pedig besötétítettem, vittünk babát az alváshoz, itthoni takarót, de nem... Este átmentünk Gyopiékhoz aludni (valójában fürdeni is :(), miután otthonról feltankoltunk kajával a babának, pelussal, ruhákkal, fogkefével, pizsomával anyának. Manóka hamar elaludt és az előző napi délutáni nemalvást bepótolta csütörtök reggel: fél 11-ig aludt Gyopiék terebélyes franciaágyában. Miután megreggeliztünk a befogadóinknál, átbabakocsiztunk Bencusékhoz mert a munkálatok még mindig folytak nálunk, és este 6-ig ott vendégeskedtünk, persze velünk volt a csomagunk. Elvégre nem tudtuk mikor kerülünk haza. Bencééknél jó volt, sok játék, játszótárs is volt, és még elaltatni is sikerült Sárát délután másfél órára. Alvás után érkezett meg Apa, hogy hazavigyen, mert már annyira családbarát volt a lakás (értsd: kitakarítva), hogy Sára nyugodtan tapiskolhatott, amíg mi nagyok mindent a helyére raktunk, szőnyegeket, edényeket, bútorokat, stb.
A kis segéd:


Pénteken még akadt tennivaló, főleg poros mosnivaló! Mamáék már hajnalban elutaztak. A délelőtti séta alkalmával a piacon vásároltunk, majd Anya kitakarította még a kamrát és a fürdőszobát, amíg Sára délután aludt. Törekszünk a minél hamarabbi lefektetésre, mert az utóbbi időben túl későn alszik el (4-5) és mégkésőbb kell fel (6-7). Ez már annyira késő, hogy sötét van, ki sem lehet menni, de még az esti lefekvés messze van. Ezért pénteken 2-től 5-ig volt az alvás, és ezt a rendet próbáljuk tartani ezután is, áttérünk a téli időszámításra. Lehet már csak napi egy séta fog beleférni a világosságba, így délben sétálunk többet.
Szóval két napja örülünk a melegnek, mert a fűtést bizony már beüzemeltük, és élvezzük a csapnyításra jövő melegvízet. Aki ehhez szokott, az el sem tudja képzelni milyen érzés.
S hogy még teljesebb legyen a rend és boldogság: Sára kapott a kisszobába egy szőnyeget (aminek már nagyon itt volt az ideje, de megvártuk, hogy járjon le a felfordulás), csinosat, babásat, takarosat, ahogy egy mondóka szinte szószerinti idézése szól.