Megcsináltam!

Szerda este: 10 órára mindkét gyerek megfürdetve, megetetve, lefektetve, elaltatva. Mindezt Apa nélkül!
Ez volt az első este, hogy egyedül kellett befejeznem a napot a gyerekekkel, mert Apa dolgozott, fél 11-re ért haza. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlennek tűnt a küldetés, de kicsit féltem a kivitelezéstől. Több tervet is készítettünk aznap: a fürdés elmaradhat, nem lesz semmi bajuk ha csak másnap fürdenek meg, illetve az altatásra vonatkozólag: 1. egy ágyban hárman, míg egyik szopik másiknak olvasok, majd mesélek, esetleg rábírom, hogy csendben legyen, míg a kicsi elalszik, 2. variáns az lett volna, hogy míg a kicsit altatom, a nagyot odaültetem rajzfilmet nézni. Ettől félek, mert általában 5 perc után kezdődik a "nem ezt akarom nézni, azt akarom, de mégsem azt, hanem amazt", nem köti le magát arra a 20 percre, amire szükség van, hogy Matyi elaludjon. Végül nem kellett egyik terv sem, mert kaptam egy kis segítséget. Bence nagyiéknál volt és benceanyuka aznap délután feljött hozzánk a hathetes bencekistesóval csak úgy, hogy együtt üssünk el egy hosszú, unalmas, sötét decemberi estét. Ő szórakoztatta Sacót, míg Matyit megfürdettem, aztán a nagylányt beletettem a kádba és ugyancsak benceanyuka felügyelte amíg a kisebbet megetettem és elaltattam. Szerencsére ez hamar ment és már negyed 9-kor aludt. Akkor a vendégek elmentek, én lemosdattam Sacót, megvacsorázott, mese, altatás. Matyó a vacsi közben megébredt, de vissza is aludt. Sára altatása közben izgultam a legjobban, hogy mi lesz ha kint megébred Matyi és ki kell mennem visszaaltatni, de nem ébredt meg a hajnali evésig. És csodák csodájára hiszti se volt, tudtam csak Sárával foglalkozni. Amire megjött Apa, már én is pizsamában voltam. Persze a mosogatás elmaradt, annyira szuperanyu még nem vagyok.
Kezdetnek nem rossz!