szerda, október 31

Ölelj át

Ha valaki rövid betekintést akar a kötődőnevelés mikéntjébe, akkor ajánlom ezt a könyvet.
 
De mégis...inkább minden szülőnek ajánlom még a babócatervezés legelején. Mi nem neveltünk/ünk csak kötődően, inkább egy középutat járunk, de talán ha ezt a könyvet hamarabb elolvastam volna, nem kínlódtunk volna annyit Sára altatásával/alvásával, most meg a Matyiéval.... Például. Meg még az is motoszkál a fejemben, hogy talán lányunkkal nem lenne annyi hisztiből, engedetlenségből, akaratosságból, okoskodásból, türelmetlenségből adódó probléma. Vagy ezek minden gyerek velejárói?
Nagyon közvetlen módon fogalmaz a könyvben az szerző-orvos-anyuka, többek közt azt is leírja, hogyan lett belőle kötődően nevelő szülő. Ez egy tudományos megfogalmazás, de valójában sokan nevelnek így anélkül, hogy valaha is megfogalmazódott volna bennük, hogy mit csinálnak. Csak egyszerűen érzésből, ösztönből teszik amit tenni kell, nem filozofálják túl a gyereknevelést...és talán nem olvasnak annyit ez ügyben mint mi sokan. A könyv leginkább a neveléstípus három területét bontja ki: hordozás, igény szerinti szoptatás, együtt alvás, de sokáig taglalja a könyv első felében, hogy miért jó a szülőnek és a gyereknek a kötődőnevelés. Nagyon józanul azt is megfogalmazza, hogy ez egy módszer, nem csodaszer, nem gyógyír problémákra, csak egy lehetőség és a fentebb felsorolt három gyakorlat nem maga a kötődő nevelés, hanem csak hozzásegítenek annak a gyakorlásához, merthogy az maga egy elvi dolog, mármint a kötődőnevelés.
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a lényegét, akkor ez lenne az: "A kötődő nevelésben a legfontosabb a közted és gyermeked között kialakuló kapcsolat. Fogadd el egyenrangú félnek és tiszteld őt, mint embert! Elvégre hogyan adná meg neked a tiszteletet, ha ő sem kapja meg? Légy őszinte magadhoz és hozzá is, ne hazudj se szóban, se tettekkel, mert észreveszi! Kicsi, de nem hülye. Ha ezek mellett még válaszolsz is a babád kapcsolatfelvevő kísérleteire, akkor jó úton vagytok a biztonságos kötődés és a kölcsönös bizalom kialakulása felé. ... A kötődő nevelés sokat igényel tőled az elején, de később kamatostul kapod vissza a gyermekedbe fektetett időt és energiát."
Amit én nehezen sajátítottam el, de most már megtudom csinálni, és Matyi sem egy "nehéz eset" gyerek: "Prioritálás. Amikor alszik a gyerek, néha fontosabb, hogy megidd a kávéd és olvasgasd az újságot, akkor is, ha elborít a szennyes ruha és poros a szekrény. Mosogatógépbe gyerekkel együtt is pakolhatsz, ahogy főzni is tudsz gyerekkel együtt vagy a gyerekkel a hátadon, de békében kávét inni, és közben újságot lapozgatni nem biztos."
Amikor letettem a könyvet morfondíroztam azon, hogy vajon miért van ennyi konfliktus a háromévesünkkel: túl szerettük, elkényeztettük, következetlenek voltunk (én belátom, hogy néha igen) vagy pont nem szerettük eléggé, nem reagáltunk jól az igényire és most visszavág (például amikor kiságyba erőltettük akarata ellenére, amikor leszoktattam a ciciről és napokig sírt érte minden elalvásnál, de én kőkemény akarattal azt mondtam nem, nincs több cici, mert engem már nagyon zavart a szoptatás, vagy amikor csak két éves volt és kiabáltam rá, hogy csendben legyen, ne koslasson, ne zajongjon, ne szólítson 5 percenként, mert nem tudom elaltatni a kisebbet, aki ugyancsak egy nagyon nehezen "kikapcsolható" baba, és végül feladtam a "tanítsuk meg egyedül elaludni" tervet, inkább cicire tettem, hogy hamarabb menjen, mert idegesen hiába is próbáltam altatni órákig, mellettem meg a kétéves, persze, hogy nem bírt annyit csendben ülni a másik szobában, és persze nappal még most is cicin alszik el a 14 hónapos...)
Kérdések és kétségek. Ezután már csak így lesz? Erre azt mondja Büki Andrea: "Carpe diem! Ne agyalj azon, ami volt, és ne aggódj előre azon, ami még nem jött el. Rengeteg energia folyik el, ha minduntalan azon rágod magad, ami már elmúlt, vagy ha idejekorán azon stresszelsz, hogy mi lesz a jövőben. Most, most van, fókuszálj a jelenre." Próbálom ehhez tartani magam.
Akitől kölcsönkaptam a könyvet négy plusz egy gyereket nevel, és kb. egy évvel ezelőtt azt mondta: meglátod, amikor betöltik az 5-6 évet kicsit könnyebb lesz, mert már másképp lehet velük beszélni... Hát én nagyon várok egy váltásra, mert hónapok óta napi szinten megy a veszekedés, nyűgölés, dühöngés, ellenkezés... De mindig várjak egy jobb periódust és az évek szálljanak el mellettem? Talán ha legelejétől kötődően nevelünk...


Szuperanyu, de kinek?

Két gyerekkel - egy a babakocsiban, egy a hordozóban a hasamon - plusz a hátizsák az "enélkül nem indulunk el" pakkal (víz, kaja, nedves törlő, vastag ruha, pénztárca stb.) a Pandúrokról a Kövesdombra gyalog átmenni....kipipálva! Kellett hozzá egy kis comb meg vállizom munka, de megcsináltam. Valakinél voltunk, és hazafele gondoltam bemegyünk az ottani játszóterekre, hogy változzon a terep. De a nagylány nem akart a játszóterekre nézni sem, inkább babakocsizni akart. Megint mánia, hogy ő álmos, és ő akar a babakocsiban lenni, Matyit tegyem a hordozóba. Most persze ki is használta azt, hogy az eredeti terv is ez volt, mert nagy a távolság a két városrész közt. Tehát az új játszóterek felfedezése elmaradt. Akkor minek törte magam? Aztán: októberben háromszor sütöttem muffint, hogy legyen házi, egészséges, mégis csak lássa a gyerek a mintát: süt az anyja... De nem volt nagy keletje, ahogy a sütőtök levesnek se. Az utolsó adag tökös muffin felét én ettem meg, egy-egyet a gyerekek, párat após. Kettő egy hét után kőkeményen ment a kukába, pedig finom volt. Nem tudom miért. Szuperanyuskodás ide vagy oda, kérdés: van igény rá??

hétfő, október 8

Matyiduma 1

Elkezdődnek a Matyi beszédével kapcsolatos bejegyzések is, mert már az ő beszédpróbálkozásai is említésre méltóak, ugyanis 13 hónaposunk elkezdett szavakat mondani. Nekem fura, mert Sára ennyi idős korában még nem mondott ennyi mindent. Matykó rácáfol arra a közhiedelemre, hogy a fiúk később kezdenek el beszélni, mint a lányok, de mozgásban ügyesebbek. Legénykénk mozgása ügyes, csak most kicsit stagnál a fejlődése, beleragadtunk a mászás-kapaszkodás-felállás stádiumba, hónapok óta ez van, lépegetni nem akar a bútor mellett csak ha a kezeit fogjuk. De nem tudja az egyensúlyát megtartani egyedül, így a segített járást nem szabad gyakorolni, többet árt mint használ. Egyedül kell elkezdjen lépegetni, próbálkozni valamibe kapaszkodva, és ne úgy hogy vezetjük. A beszédfejlődése viszont nagyon beindult! Egy gyerekorvos barátunk azt mondta, hogy lehet azért maradt alább a járásban, mert most a beszédre koncentrál, és általában így van ez a gyerekeknél, hogy egyszerre egy dologra összpontosítanak jobban. Persze a menéssel sincs megkésve, mi igazán szokva vagyunk a késésekkel, lévén, hogy Sára egy éves 5 hónapos volt amikor elindult.
Szóval ezeket beszéli már a fiú:
- a táj-táj volt az első "értelmes" hangkiejtése
- aztán a legfontosabb dolog az életében: cici
- majd nagyon hamar megtanulta: gyeje
- zzz - víz
- kuku - kukucs
- intaaa - hinta, előbb csak taaa volt
- ko-ko - kopp-kopp
- kaka
- kauka, kuka - kutya
- ta, tai - tapsol, tánci
Ezek közül sokat magától mond, de van amit csak utánoz, például a vizet nem mondja magától, de a gyere, kukucsot és hintát nagyon sokat.
Tud úgy csinálni mint az oroszlán: Áááá, meg úgy mint a liba: gágá, de csak miután mi is gágogtunk. Az oroszlánt viszont egyedül mondja miután megkérdezzük, hogy csinál az oroszlán, és a vava is egyedül jut eszébe ha kutyát lát vagy hall ugatni.

Napról napra egyre többet tud, és meglep egy-egy új szóval, olyan büszke vagyok rá. Sokszor csak úgy halandzsázik, sokat mond-mond, artikulál összevissza mintha mesélne, nagyon aranyos. :)

szombat, október 6

Az óvodás

Két hét ovi sem telt el, és alapzaj a szipogás, megszakítva köhintésekkel. Mennek a löttyök lefele a torkon, csak éppen a kislány nem megy óvodába 3 napja. Hétvége jön, remélem rendbe jönnek, mert persze betegen tripla olyan hisztis/akaratos/válogatós/nyűgös, mint máskor. Hogy miért jönnek többesben? Mert az alaptörvényt betartva, amit a nagy hazahoz az oviból, azt a kicsi elkapja. Egy hetet bírta szegény fiú, aztán feladta, és ő is bedugult, így marad a minden nyálas szindróma, mert állandóan tátva a száj levegővétel végett. De ő legalább nem köhög, és amúgy jól van, ugyanolyan mint egészségesen.

Az óvodába menés esőben

...óvodába menés szexin (saját megfogalmazás szerint: Most nagyon szexi vagyok?)






péntek, október 5

Gyerekek, gyerekek....

 Kedves kis összeállítás következik nyári-ősz eleji fotókból, innen-onnan...

Mit ki nem bír egy babakocsi! Mondom, jó befektetés volt ez a Hauck 3 az 1-ben 3 évvel ezelőtt, újon vettük, de megérte, még most is eladható állapotban van. Ki volt használva, az biztos. És még fungál!

Két dudás egy csárdában
Nyári weekendezésre nem vittünk babakocsit, de Orsika adott helyet maga mellett...


 Ha valaki a napi edzés felől érdeklődne...

Bemelegítés a tengerparti nyaraláshoz:



Somin szabály: minden alkalommal amikor felmegyünk felülhet valamire, de csak egy dolgot próbálhat ki, viszont azt ő választhatja meg. Muszáj szabályt alkalmazni, másképp a pénztárcánk nem bírná, ami őrültséget ott felvonultatnak a gyerekeknek. De szerencsére lányunk el is fogadja a szabályt. Az egyetlen érv amit mindig elfogad ha nem veszünk/kap meg valamit, ha azt mondom nincs pénzem. Ezzel valahogy sosem kötekedik. Persze mondta már, hogy akkor menjek s vegyek ki a bankból... De ha azért nem veszem meg, mert: nem kell nekünk, nincs szükségünk rá, van otthon ilyen, még nem ebédeltél, ez butaság ne ülj fel rá, nem neked való...ezek mind nem hasznának illetve olyan érvek amikkel tud vitatkozni.

 Alvós szituk

Mindegy, csak víz legyen! Imádja nézni, tapintani, szagolni, kóstolni, pancsolni.
 Játszódások












 Nagyon szeret hintázni, és felszereltük az otthoni hintánkat, mert végre van ahová: újból lett két szoba közti ajtófélfa.








 És ő is, mint tesója annak idején ebben a korában: rendet rak!





















 Játszóházasdi




Ugye van mindenkinek egy bolondos nagynénije?


 Kenyér és arcok



 Dávidkáéknál
"Látod Matyi? Megmondtam, hogy léteznek nálad kisebbek is. Íme!"

 "S veled mit lehet kezdeni?"


csütörtök, október 4

Hurrá, nyaraltunk!

Nosza nosztalgiázzunk így október táján, habár még mindig napközben inkább izzadunk mint fázunk.


 Bölcsőde részleg





 Lányunk krokodilogol Bencével: - Ki a férjed Sára? - Hááát...Bence.


Kevés a fotó, saját géppel keveset készítettünk, a másokét még össze kell gyűjtenünk...

Mai szöveg Sárától 26

- Mi van ma?
- ?? Kedd.
- Kedd és ősz?

Több színű csúszda előtt:
- Most csúszok egyet azon a mindenszínün.

- Anya, apa neked a társad?

kedd, október 2

Első nap (hetek) az óvodában

Jaj, kicsi leánykánk, ezt a közhelyes címet is leírhattuk már kiscsaládunk történetében...No de ennek is el kellett jönni. És a főszereplő példásan viselkedett. A felkészítő egy ideje tart: óvodás történetek olvasása, például Pöttyös Panna óvodába megy, mesélés az oviról, az első megbeszélésen a gyerekek is részt vettek, barátnőmmel közösen terveztünk és varrtunk oviszsákot (ezúton is köszi), stb. A nagy nap reggelén otthon adtam neki instrukciókat, mert gondoltam ha odaérünk olyan izgatott lesz, hogy nem tud majd figyelni: elmondtam, hogy lesz reggeli, és ebéd is, egyedül kell enni, és ha pisikálni kell akkor szóljon, mert kiviszi az óvónéni, vizet is tőle kérjen ha szomjas, meg, hogy ha azt mondják, hogy ki kell menni kezet mosni akkor menjen szépen, meg, hogy segítenek neki majd öltözni amikor mennek az udvarra...szóval készítgettem. Aztán négyesben cók-mókokkal (párna, pizsama, csereruha, stb) és egy csokor mezei virággal beállítottunk. Aznap három új gyereket fogadott a csoport. Megmagyarázom: Sára waldorf módszer szerint működő csoportba jár, az ottalvósba, mert van normál programos is, a Fecske óvoda keretén belül működnek, és államilag fenntartott csoportok. Ez a két Waldorf csoport van kerek e városban, hosszú is a várakozási lista, csak 3 éveseket vesznek fel, szobatisztaság kötelező, testvérek előnyben, tehát próbálják kiszűrni a sok jelentkezőt. Mi is úgy kaptunk helyet, hogy már egy évvel ezelőtt jeleztük, hogy ide szeretnénk járatni, és idén indultak előkészítő-osztályok hatévesekkel, így többen mentek el a csoportból, lett sok hely az újaknak, mert ezek bizony vegyes csoportok, 3-6 éves gyerekekkel. Külföldön ez nem ritka. Nem mellékes, hogy régi lakásunktól 200, a mostanitól 50 méterre van, még az úton sem kell átmenni (mégis nehezen sikerül odaérni 8-ra, de ez más tál tészta), ez is támogatta az idejelentkezést.Tehát bátran mentünk, nem volt semmi tiltakozás, pedig korán is kellett kelni, ahhoz képest, hogy 8-9 között szokott ő ébredni, most 7.15-kor kelni kellett. Amikor odaértünk kicsit megszeppent, az asszisztensnő megnézte, hogy nem piros a torka, kicsit ismerkedett vele, aztán Sára nem akarta a virágot odaadni az óvónéninek, de nem volt durcás, csak hallgatag az első fél órában. Bement, és asztalhoz ült reggelizni. Az óvónéni melléült, és be is indult a leányzó mondókája. Csak annyit hallottam, hogy mi úgy szoktuk, hogy Matyi.... A folyóson várakoztunk apával, be-be kukkintottunk a terembe. Reggeli után, amikor mentek kezet mosni, elköszöntünk. Egy óra múlva jött egy üzenet az óvónénitől: Minden rendben! Felszusszantunk.
Délután már 3-ra utánamentünk, aztán a napok teltével ez kitolódott 4 órára, de lehet menni egészen 4.45-ig. Felváltva visszük-hozzuk, hol apa, hol én. Soha nem várt még azzal, hogy ő többet nem megy, soha nem sírt, de reggel azért még lustizna egy kicsit, és elég nehezen tudjuk magunkat összeszedni.
Már az első nap után kérdezte, hogy ő mikor fog egyedül enni oviban? Ezen meglepődtem, mondtam, hogy majd ha 5-6 éves lesz.
Csudák csudája az otthon nem alvó lányunk az óvodában alszik délután! Nem éppen minden nap (mondom ezt két hét tapasztalattal), és nehezen is alszik el, de már többször is sikerült.Az első napokban nem akart rögtön hazajönni, komótosan meguzsonnázott az asztalhoz ülve, még csak egy kicsit bábozhasson, még csak egy kicsit gyapjút gyömöszölhessen...
Pár perc könnybe lábadt szem. Ennyit engedtünk meg magunknak apával első nap az óvoda folyósólyán, de csorogni nem hagytuk, és a mosoly az arcunkon volt. Na nem azért volt, mert jaj drága itt kell hagynunk, mi lesz veled nélkülünk, hanem, mert jé, már ekkora lányunk van, hogy eltelt az idő, na meg, hogy juppi, be büszkék vagyunk rá. Otthon az apja megjegyzi: képzeld el, hogy fogunk bőgni amikor férjhez megy!!
Tény: az otthoni viselkedése annyiban változott, hogy délután több figyelmet igényel részemről. Ha nem figyelek rá, akkor még mondja is: anya figyelj rám!, anya hallgass ide!, anya nézz ide, nézz rám!... Próbálom megérteni, de sokat türelmetlenkedek is vele: délelőtt Matyival vagyok, érthető, hogy este többet akar belőlem, kicsit anyásabb lett mint volt. Ma reggel apa vitte oviba, de öltözés közben mondta, hogy én vigyem, persze aztán az apja vitte, és nem ellenkezett. Mostanában "fáj a lába" a lépcsőn le meg felmenni, néha ölben kell cipelni, már amikor nem veszekedük vele végig hurcolva őt a három emeletet, és van kedvünk cipelni a 16 kilóját. Szóval többet akar belőlem, így hogy 8 órát távol van tőlem. Igaza van, csak nekem kell még átállnom, hogy a kicsit jobban tudjam hanyagolni délután. A jelzései egyértelműek, lásd lábfájás, hogy ölbe legyen, és egyéb hasonló trükkök, de már szépen szóvá is teszi a dolgokat - meglepetésemre.