2/4

Két hétig négyesben volt a kiscsalád. Mamák nélkül maradtunk, csak a kiscsalád - teljes két hétig. Jó hírem van: megoldottuk, nem kapott senki idegösszeroppanást, senki nem készült ki (na jó: Sára egy-egy hiszti alkalmával kicsit kikészült), összességében azt mondhatom ügyesen vettük "az akadályokat". Szerintem a következő két dolog a legfontosabb: tartani kell egy programot és következetesnek kell lenni.

Nálunk minden nap nagyjából ugyanabban az időben történnek a rutindolgok: kelés, reggeli, séta, ebéd, a délutáni program változó, majd az esti menet: fürcsi, vacsi, altatás. Persze van amikor megcsúszik a program, de ez még belefér. Például egyik hétvégén a déli séta alkalmával Matyi úgy elaludt, hogy a tömbház előtt tébláboltunk még 3-kor is, míg máskor általában 2-kor ebéd van. Ezért megcsúsztunk a programmal és csak 4-kor ebédeltünk, de nem szakadt ránk az ég. Tehát rugalmasnak kell lenni, ugyanakkor próbálunk felvenni egy ritmust: reggel nem lustizunk túl sokat, pikk-pakk ágyvetés, reggelizés, rendrakás, hogy 11-kor már mehessünk ki az ajtón sétálni. Véleményem szerint ha reggel időben és energikusan beindulunk, úgy folytatódik az egész nap és nem azt érzem, hogy sose érem utol magam.

A következetesség a gyerekek miatt fontos, nem hiába hangoztatja ezt minden pedagógus és gyerekpszichológus. Nálunk kisebb szabályok vannak, amikből nem engedünk, így mindenki tudja mihez tartsa magát, kialakul egyfajta rend, és akkor nincs kapkodás, szétszórtság (khm...kapkodás azért néha van, amikor sietünk valahova, vagy egyik percről a másikra változik a program). Hogy miről beszélek?

1. Például: minden hazaérkezéskor első dolog lehúzni a cipőt, levetni a kinti ruhát, kezet mosni, házi ruhába öltözni. Cipővel senki nem megy be a szobákba. (Kivéve az asztalos bácsit, aki amikor bement cipővel lemérni a szekrény helyét, Sára megjegyezte - hangosan - "a cipőt le kell húzni". Égett az arcom, szerencsére az asztalos jó fej, a gyereknek pedig beadtam, hogy igaza van, de a bácsi nagyon jól megtörölte a cipőjét, tiszta a cipője és csak párat lépett a szőnyegre). Az előbbi pontokat az előszoba felseprése, homok- és sártalanítása követi.

2. Evés előtt vagy helyett nincs csoki vagy egyéb édesség. Egyik vasárnap reggel rázendített, hogy kér csokit. A hűtőből. Még pizsamában volt, a reggeli virsli főtt. Persze mondtam, hogy nem kap, most reggelizünk. Krokodilkönnyek, csapkodás, akaratoskodás következett, ütötte a hűtőt, szorította a lábam. De akkor sem adtam, szépen mondogattam, hogy kap reggeli után, megígérem, hogy adok neki ha megeszik egy virslit. Sírt, hisztizett. Felvettem, bevittem a szobába, leültünk az ágyra. Megnyugodott, leszállt az ölőmből, kiment a konyhába, állt az etetőszéke mellett. Feltettem, gyorsan megevett két virslit, majd az utolsó falat után megszólalt: csokit. Úgy-e, hogy így is lehet? Csak ki kellett bírnom a 10 perc hisztizését, és megálljam, hogy ne kiabáljak vele... Gumicukorka szabály is van: egy nap 3 szemet kaphat. Az elején próbálkozott, később már nem kért többet, tudja, hogy ha kér kap minden nap, de max. 3-at. A keménycukorkával a következő a helyzet: nem neki való, mert kemény (ez is igaz, de valójában én nem akarok neki adni sok édességet, és pláne nem tömény cukrot, ami rontja a fogait). Megértette és nem is kéri, a múltkor magát beszélte le, amikor egy árus nyalókáira azt mondtam az kemény cukorka.

3. Ha Sára valamelyik játékot földhöz vágja vagy könyvet tép szét, elvesszük tőle és két napig nem kapja vissza. (Ezt a szabályt annyira elfogadta, hogy már ő mondja : "most etesszük...ha megigéjem, hogy nem dobom je visszakapom...)

4. A rajzfilmnézés limitált időtöltés. Nincs szigorú ideje, de nem lehet akármikor akármennyi rajzfilmet nézni. A tévét ki kell kapcsolni ha senki sem nézi, nem háttértévézünk, inkább zenét hallgatunk (és néha táncolunk is).

5. Este 10-re gyereknek ágyban a helye, lehetőleg már aludjon is. Eddig ezt sikerült összehozni.

6. Aztán még olyan szabály is van, hogy ha otthon van Tedi vagy gumicukorka, akkor nem veszünk még egy üveggel vagy zacskóval, akkor sem ha a gyerek lecövekel a bolt elé és skandálja, hogy "Tedit, Tedit, Tedit!!!". És itt jön be a program és következetesség mellett egy harmadik nagyon fontos faktor, ahhoz, hogy két ekkora gyerekkel is élhetőek legyenek a mindennapok: türelem! Vagyis ha kell akkor ötször is elmondjuk, hogy nem veszünk ezt vagy azt, mert otthon van, hazemegyünk és kapsz belőle, ebéd után kapsz belőle, amikor elfogy majd veszünk. Ha elég kitartóak vagyunk megérti a lurkó. Ilyen a mi Sacónk. Már lehet vele beszélgetni, elmagyarázni dolgokat, és sok mindent megért. Egyre ritkábban fordul elő, hogy makacskodik vásárlás miatt. Egyik hétvégén még azt is elfogadta és szó nélkül megértette, hogy nincsen pénz nálunk és nem lehet minden ringlispílre felülni, mert azt meg kell fizetni, és bizony nekünk csak két játékra futotta. Pedig egy kétéves mit sem konyít a pénzhez... Azt azért megjegyezte, hogy "Anyának nincsen pénze, csak kátyája". Na de azt elmondtuk neki, hogy egy fesztiválon/vásáron nem lehet kártyával fizetni. Voltunk olyan balfékek, hogy kimentünk a várba bornapokra 10 lejjel a zsebünkben. Ebből kétszer 3 percet körözött Sára a zenélő játékokon, utána pedig megértettük vele, hogy egyébre nem tud felülni, mert nem tudunk pénzt adni a bácsinak, gumicukrot nem kap, mert nincs pénz nálam, főtt kukoricát sem kap, mert üres a pénztárcám, sült gesztenyét pedig azon a héten kétszer is evett... De azért sikerült az egyik geszetenyés mellett addig álldogálni, amíg kaptunk három szem potyagesztenyét :)

Ilyen és ehhez hasonló szabályokkal próbáljuk egyengetni életünket, csak a miheztartás végett.