vasárnap, december 8

2013 Június

Gyereknapoztunk a VÉDEMMEL az unitárius templomnál, sok-sok móka és ajándék várta a gyerekeket. Sára életében először fellépett a városi színpadon a tornacsoporttal, pompomokkal ugrabugráltak, amiket én készítettem neki krepp papírból. Kicsit féltem felmegy-e a színpadra, stb. Az elején kicsit szégyelte magát, de belejött. Nála kisebbek is voltak a csoportba, de mind ügyesek voltak, kivéve a polgármesteri hivatalt, aki egy-egy fél litres kólával jutalmazta a 2-4 éves gyerekeket gyereknap alkalmából! Miért nem adtak egy-egy almát, vagy bármit, vagy inkább semmit mint kólát! De hát ha ez volta a szponzor... nem mintha a Cola cégnek nem lennének más termékei, lónyál üdítők vagy víz, na mindegy. A szülők itták meg, és a tornatanárnéni megmentette a helyzetet, mert türögetett lufit a gyerekeknek. hazafele még fagyiztunk is egyet, igazi gyereknap volt, arcfestéssel, lufikkal, buborékfújóval, fagyival, zenével, játékkal, maszatolással.













Júniusban esküvőben is voltunk, ahol Sára koszorúslány volt székelyruhában. Az esti mulatságban csak rövid ideig voltak velünk, mert kivittük őket Noémiékhez, Szentimrére és ott aludtak a gyerekek. Csupa élmény volt: malacokat és tyúkokat etettek, cicát simogattak, meggyet szedtek, kutyát néztek, még traktor is volt... Kár hogy Noémi hazaköltözik és nem tud tovább vigyázni Matykóra. Még mindig nénikeresésben...

Sára népviseletben énekelt: Elültettem kiskertemet a tavasszal... végig a két szakaszt!


Apa: - Szűk ez a blúz!
Sára: - Nem szűk, csak gombos!

Mégis június legnagyobb élménye a tengeri nyaralás volt, amit megelőzött egy baróti esküvő. Tehát úgy indultunk Vásárhelyről el, hogy Barótra mentünk esküvőzni, onnan pedig csatlakoztunk a bandához akivel mentünk és irány Bujgájia.
Az utat a gyerekek aránylag jól bírták, jobban mint előző évben. De Sára keveset aludt, ahhoz képest, hogy éjjel aludtunk. Le se feküdt aludni annyira izgatott volt. Éjjel 12-ig fennült. a nyaralás jobb volt mint a 2012-es, pedig mi akkor is jól éreztük magunkat, de ez még jobb volt, persze egy csillaggal több a szolgáltatásokon sokat dobott. Ami a legszuperebb volt, hogy 30 méterre voltunk a parttól, egyenesen a szálloda kertjéből a partra mentünk le, a szobánk földszinti volt, tehát nem kellett emeletezni és a kaja változatos és bőséges volt. A programban vizibiciklizés, séta a településen, esti séta a parton, kikötő látogatás is szerepelt, de a gyerekeknek nagy élmény volt a játszóház, az esti előadások az animátoroktól, a játszótér és a gyerekmedence, a korlátlan mennyiségű fagyi :) Hazafele persze ki nem maradhatott az IKEAS shopping. Visszafele nappal utaztunk, ennek ellenére a gyerekek csak egy fél órát aludtak az autóban délután, aztán este 9-kor elaludtak, mire szinte Baróton voltunk, mert ott álltunk meg és szálltunk meg. Sára ott is maradt mamáéknál, mert ugy-e vakáció van már... Matyira dédimama fog vigyázni, akit elvittünk Sepsiről magunkkal Vásárhelyre, és két hétig ott volt velünk. Nagyon jól fogott a segítsége. Kicsit fel is szusszantunk, és sok mindent el tudtunk végezni amit két gyerekkel nehézkes, de most dédi elvolt Matyival játszón, mi meg polcokat szereltünk, kicsit meszeltünk, teraszt meszelt Apa, tettük vettünk.

Esküvő után Nyárádszentlászlón

A Somin



A művészek


Hosszú út rajzfilm nélkül nincs









2013 Május

Majális a maros-parton, dög meleg, nagy tömeg, por, sokat nem maradtunk, gyerekek játszottak kicsit a gyereksátorban, kértünk egy lufikutyát Juli bohóctól, amire aztán fél órát vártunk, mert rengeteg gyereknek kellett szegény bohóc türögessen. Az etédi, már ismétlődő - mert tavaly is ott voltunk május elsejei hétvége - viszont jól sikerült, patakásztunk, sütögettünk, udvaron rohangálás volt, Sára segített paradicsomot ültetni Álmosnak :) és sok-sok sóskát evett a kertből. Egy hetes program volt a Születés hete alkalmával, minden napra jutott valami. matyira Noémi vigyáz, egy pedás lány, aki most segít rajtunk, de hosszútávon sajnos nem számthatunk rá, mert a várostól 20 kilóméterre lakik, itt csak albérlete van, és a nyáron államvizsgázik és költözik haza. Szóval még mindig tart a néni keresés, de legalább pár hétre megoldottuk a Matyi felügyeletét.
Az anyák napi ünnepség az oviban megríkatott...olyan szép volt. meg egy kicsit ilyen érzékenyebb időszak is ez nekem, lévén visszamentem dolgozni, kevesebbet vagyok a gyerekekkel, bánt a lelkiismeret, hogy Matyival nem maradtam olyan sokat otthon mint Sárával...meg a Születés Hetén is olyan előadások voltak amiken az ember elgondolkodik. Például a Beteg gyerek érkezése a családba.
Az anyák napi ünnepségen az oviban minden gyereknek az anyukája be kellett vigyen egy tárgyat, amihez valami történet vagy érzés kapcsolódik, a  gyerekével kapcsolatban, ezeket letakarták az óvónénik kendővel. Körbe ültünk és a gyerekek énekeltek egy csodaszép éneket nekünk, ahogy a kismadár felnő és majd elszáll szabadon a fészekből. Majd megkínáltak az általuk sütött sütiből és mindenki ölébe vette a gyerekét. Ekkor előhúzták a tárgyakat szerre az óvónénik odaadták annak, akié volt és az el kellett mesélje miért pont azt a tárgyat vitte. Én egy zenélő, felakasztható játékot vittem,aminek a történetére azóta is emlékszem. először is Pesten vásároltuk a Brendonban akkor, amikor legelőször voltunk Pesten Sárával, 5 hónapos volt. Kerestünk neki valami zenélőt, több játékot is felhúztam,és amikor meghallottam ennek az énekét (Somewhere over the rainbow), akkor tudtam, hogy nekem az kell, olyan szépen szólt, csak a dallam, hang nélkül, két kis nyuszi és egy mackó csüng rajta. És aztán ezer meg ezerszer hallgattuk azt a zenét, mert Sára kiságya fölé volt akasztva, és azzal a lágy dallammal próbáltuk altatni, és emlékszem arra, hogy gyakran a kiságy fölé hajoltam és szoptattam és a fülem mellett szólt ez a játék, Kezdő anyukaként ugyebár mindenáron az ágyába akartam szoktatni, és sokat kínlódtunk az alvással, elaltatással amúgy is. Azt hiszem életem végéig megmarad ez a dallam a fülemben, ezért vittem ezt a játékot. Persze a mesélés közben elpityeregtem maga, Sára megkérdezte miért sírok és azt válaszoltam azért mert boldog vagyok. A gyerekek által készített krémmel ajándékoztak meg minket,és mezei virágokat is kaptunk. Csodás anyák napi ünnepség volt :)
Szomorú családi esemény is volt, Apa keresztapjának a halála, ami rányomta a bélyegét a májusi napokra, főleg Apát rázta meg a dolog, elment Matyival a temetésre haza, míg mi kettesben maradtunk Sárával. Elmentünk a édesanyák egyesületével bográcsozni a Cinege tetőre, sétáltunk az erdőben, gulyást ettünk, hempergőztek a  gyerekek a takarón, kirándultunk, mezei virágot szedtünk és hazafele fagyis kocsiból fagyiztunk egy nagyot. Továbbra is járunk gyerektáncházba keddenként, és csütörtökönként Sára tornára jár, amit nagyon szeret. Óvodástárs anyukája tartja a gyerekaerobikot, és el is viszi őket, meg néha haza is hozza, vagy utána megyünk mi.
- Anya, ha megnövök olyan akarok lenni mint Annamari!
- Miért?
- Mert ő olyan kedves, még tornára is elvisz engem.
És persze a végén kapnak jutalmat, pecsétet, rajzot, müzlit, sütit, ilyesmit :)
Továbbra is vannak a csütörtöki csajos talik, ahol Matyi az egyetlen fiú, mióta az egyik barátnőm a fiával és párjával kiköltözött Németországba, majd Angliába.
Beindult a Waldorf iskola projekt, szervezkedünk pár ovitárs szülővel, hogy tudjunk Vásárhelyen waldorf osztályt indítani. Fűzépítményt is készítettünk a mi óvodánk udvarán, gulyásozással-sörözéssel egybekötve természetesen.
Májusban volt a tíz éves érettségi találkozóm, amit vártam, és nagyon jól is telt, habár sokan nem tudtak eljönni, és nem volt egy felfújt rendezvény, de jól esett a lelkemnek. Kicsit büszkébb is lettem magamra, lévén az osztályból második vagyok aki ilyen hamar bevállalt két gyereket, nyáron kell szülnie a harmadik lánynak aki a második lányát szüli, és még hat lánynak született meg az első gyereke az utóbbi 5 évben, két lány meg éppen akkor volt állapotos. Az osztályfőnök persze ezt számolta össze legelőször: kinek hány gyereke van, és persze a 10 évvel ezelőtt általa kimondott jóslatot - hogy 2013-ban a gyerekek száma meghaladja az osztálylétszám felét - nem sikerült teljesíteni, de csoda-e, amikor a mai világban egyre jobban kitolódik a gyerekvállalási kor :) Az évfolyam sztárja mindenképpen az a lány aki már licis kora óta modellkedik, tanult Amerikában és Budapesten is, majd hozzáment feleségül Törökország második leggazdagabb emberéhez, saját biofarmja van itthon és luxuskozmetikai cégeben részesedése, aminek ő az arca, török szappanoperákban szerepel persze beszél 4 idegen nyelvet, stb. stb. Csak éppen gyereket nem akar.  Még jó, hogy nem a mi osztályunkba járt, mert akkor egész éjjel csak őt hallgathattuk volna, ahogy ecseteli, hogy milyen fárasztó annyit utazni, országokba, kontinensekre, becsomagolni-kicsomagolni, hogy a férje pont Washingtonban van üzleti tárgyaláson.
Májusban lehúztunk egy betegséget is, Matyi jó nagy lázzal, mert ő lázas típus. Sárának nem szokott lenni láza egy sima hűlésnél.
Megvolt a testvérem ballagása, amelyik nap egy esküvőben is voltunk, és még a születésnapom is arra a napra esett, elmentem Vekerdy előadásra, úgyhogy idén szuper születésnapom kerekedett, mert anyukám nálunk maradt és vigyázott a gyerekekre, míg mi a lagziba mulattunk, ahová nem vittük a  gyerekeket, és ahonnan meglógtam az előadásra, majd visszamentem bulizni. Ugyebár tavaly májusban voltunk egy esküvőben a két gyerekkel, amikor megfogadtuk, hogy többet gyerekkel soha...
Elmentünk az Állatkert című bábelőadásra, ami Matyi első bábelőadása volt, mindketten élvezték.
Ja és májusban vágattuk le először Matykó haját! olyan kis kuglifejű lett :)

Az  óvoda udvarán



Szunya



Baróton




2013 Április

Áprilisben kezdődött az ihaj-csuhaj, ugyanis akkor mentem vissza dolgozni. Matyi csak szeptemberben tölti a kettőt, de most adódott a lehetőség, most kellett elfogadni. A március végi anyaországi látogatás után elrepült két hét és máris beálltam, pedig még nénink se volt (hónapokig kerestük), nem tudtuk hogy lesz Matyival, de ha menni kell, hát menni kell.
Folynak a találkozók nénikkel, de valahogy egyik sem az igazi. Vagy ők nem feleltek meg nekünk, vagy mi nekik, vagy kevés volt a pénz amit tudunk adni, vagy csak nem akartuk rajzfilm és szappanopera nézetős, kivinni a gyereket nehezemre esik típusú nénihez hordozni Matykót. A munkapiacra való visszaállásra nem is különösebben készültem, csak úgy megtörtént egyik napról a másikra. A bölcsi ötletét elvetettük teljesen. Egyelőre Matyi Baróton van mamáéknál, lássuk hogy kapunk-e valakit aki vigyázzon rá.
Áprilisben voltunk kalákázni Backamadarason, ahol az ovis csoportos szülőkkel közösen építettünk egy fűzépítményt, és az ottani szülők készítettek nekünk gulyást. Közös gulyásozás volt, a gyerekek játszottak az udvaron és az óvodában, hangulatos dolog sült ki belőle.
Egyik hétévégén még családi bicajozást is tartottunk, kitekertünk a Maros-partra, kavicsot dobáltunk fagyiztunk. Apa mögött ülésben Sára. Matykó mamáknál volt.
Az egyesülettel nagyban szervezzük a májusi Születés Hetét.
Április végén volt a Szent György napok, amikor egy pár napot otthon voltunk, volt gyerekmentes felnőttes program: Kiscsillag koncert, sörözés haverokkal. Persze a gyerekek kaptak vásárfiát, sok nyalánkságot, én pedig nem kaptam egy normális népművészeti ruhát magamnak amibe az idei 4 esküvőből, amibe hívtak, legalább kettőre elmehettem volna. Kb. 10 éve ugyanabba a 2-3 ruhába járok az esküvőkbe és nagyon szerettem volna egy újat, a vásár jó alkalom lett volna, de valahogy nem találtam az igazit.







kedd, augusztus 27

Matyiduma 4

Március óta - nem kell mondanom - rengeteget fejlődött a beszéde.
A leglátványosabb, hogy hosszú mondatokat mond, sőt: már mesél és mond és mond és mond, például este lefekvés után mesél, de akármikor csak úgy elkezdi és mondj a magáét, aztán vagy figyel rá valaki vagy nem. Már énekel is, egész gyerekdalokat, mondókákat elejétől végéig. Őszintén a mondandójának kb. felét értem meg, és a mondókáknál is sokszor a ritmus, dallam az amiből rájövök most éppen mit fúj, egy.két szót egy sorból még megértek. Tehát nem beszél túl tisztán, kevés mássalhangzót használ, leginkább magánhangzókkal akar beszélni: kée ie azt jelenti kérek vizet például.
Amikor nagyon elkeseredik, elszomorodik a segélykiáltás: Anya, gyeje issza... De hogy miért vissza, azt nem tudom, azt hiszem Sárától vette ezt át, mert ő ordította ezt utánam általában amikor hisztizett és én otthagytam. Régebb a Segíííí segíííí! volt a segítségkérés :)

Nyár elején még csak így kommunikált: ató nem me (autó nem megy), ümpa (lámpa), báci, ta (táncol), esz (eszik), ma már teljes szavakat használ, nem csak szótagokat és ragokkal használja, meg sok szó van egy mondatában.
Jól asszociál. Mutatom a csibét: csip-csip így beszél a csibe, mire Matyi csipdesni kezdi a kezét: csip-csip csóka....
mokukka
bikikli
pasziii (paszuly)
eldut (eldőlt)
meutoe (megütötte)

Befejeztem mosogatást:
- Kész, ennyi vót!

Mai duma Sárától 31

Ez már régi duma, de most találtam meg:
- Apa a farkas, Matyi kismalac s te vagy a legnagyobb malac, akinek téglából van a háza, én vagyok piknik.
- S mit csinál piknik?
- Piknikezik a többiekkel.

Autózunk. Érzelmi zsarolás:
- Ha elől nem ül senki, akkor én nem szeretlek.

- Én a hideget jobban szeretem, mint a meleget, mert a hidegben nem izzad le a hajam, s nem kell megmosni.

- Visszajöttem dolgozni.
- Mit dolgozol?
- Facebook egyetemen.

- Nézhetek Barneyt?
- Igen, egy Barneyt megnézhetsz.
- Gondoltam...

A délutáni tevékenységekről:
- Kedvenc elmenetelem a torna! Szeretnék olyan lenni, mint Bence anyukája! Mert ő mindig elvisz tornára.

Rajzfilmnézés vége felé közeledik:
- Fürgén nézzük a Répamesét.

Az éhség nagy költő:
- Anyuka, éhemre fakadtam!

Időfelfogás nyáron:
- Még nincs késő, még csak barnulás van!

Ők ketten:
- Matyi, ne legyél rosszféle!
- Jó.

Önkritika és igazságérzet:
- Miért kaptunk ilyen sok játékot, mi nem voltunk ennyire jók!

- Megfújt a hideg.

Az aranyközép

S akkor most, mint egy bölcs, megpróbálom jól megaszondani. Szerintem az egyensúlyon múlik minden, és ez a legnehezebb: jól egyensúlyozni, jól megmaradni a középúton. Mindenben. Nem extrémnek lenni egyik irányba sem, és akkor nagy baj nem lehet, és aránylag normális felnőttek lehetnek a gyerekeinkből majd. Egyelőre ezt próbáljuk, de persze néha máshol van az aranyközép a szülőpáron belül is. Például nekem belefér az ha egy nap egy karamellát kapnak vagy egy szelet Kinder csokit, azt az ujjamnyit, ami tejjel van töltve. De Apa szerint túl sok édességet adok nekik. Hol van itt az igazság? Középen?

szerda, július 31

Kedden kedvem kerekedett...

...kocsikázni. Kocsikázás közben kitörött kocsisom karja. Kérlek Kálmán kérjél kámfort kocsisom karjának kikúrálására!
Jó kis mondóka, és minden szava k-betűs :). Nagymamámtól tanultam nagyon rég...attól a nagyitól, aki egy hónapja 10 napig lakott nálunk és vigyázott Matyikára délelőtt. Két hét múlva pedig szívsebészeti beavatkozáson esett át, kapott egy kis kütyűt ami segít a szívnek működni rendesen, mert nagyon alacsony votl a pulzusa. Az élet kiszámíthatatlan. Azóta nagyi jól van, a "rocknagyi", akire ez a név a Sára keresztelőjén ragadt rá, mert nem hozott magával hálóinget és egy Tina Turneres polót kapott, amiben aludjon :). Jó kis sztorik, mi?
Még annyi minden történt az utóbbi 3 és fél hónapban, amióta nem írtam, és most kedvem kerekedett leírni őket. Úgyhogy talán...lassan...idővel...újraéled ez a blog is, mert hiányzik az, hogy amiket Sacó kiskorából leírtam, azokat most Matyiról is leírjam, pontosabban az újraolvasás lehetőségét megadjam, a nosztalgiázásét. Vagyok én  virtuális térben gyakran, de amióta létezik ez a facebook nevű csoda, azóta a legtöbb kapcsolattartásra szánt időt ott vesztegetem, de komolyan azt gondolom, hogy praktikus és hasznos felület, ha arra használjuk amire ki volt találva: kapcsolatot tartani emberekkel, megbeszélni röviden és hatékonyan dolgokat egyszerre több emberrel, sok mindent meg lehet ott szervezni és értesülni lehet kivel mikor mi történik.
Azért a régebbi blogos lét is hiányzik. Ma például a régen olvasott blogokon futottam végig, amiket hónapok óta hanyagolok. Megnyugtató volt látni, hogy más két gyerekes anyuka is abbahagyta az írogatást (van akinek a harmadik is megszületett azóta :), vagy csak nagyon ritkán jelentkezik, mert mindenkivel elszaladt az élet. De jól esett rég nem látott világjáró barátnőmet olvasni...
Kalandra és írásra fel. Hiányoztok ti is, akik néha hozzászóltok az írásokhoz, s tudom, hogy követtek, van egy láthatatlan kapcsolat köztünk.
Lesz itt minden - idővel- : tíz éves érettségi találkozóm, szuper májusi szülinapom, kalákázás, tengeri nyaralás, kalandok nagymamáéknál, négy esküvő ahol voltunk az idén - nem unatkozunk. Ez az év különösen mozgalmas számunkra, és sokkal másabb mint az eddigi családos évek, kicsit hiányzik az az aránylag "nyugodt élet", amit éltünk a blog megkezdése óta. Eddig is történtek dolgok, voltak nagyobb projektek (például 3 év alatt két költözés), de most rengeteg projekt van, ami idén kezdődött: először is újra a munkásosztály tagja lettem, ami maga után vonja azt a sok mindennapi szervezkedést, hogy ki viszi melyik gyereket hova, ki hogy jut el munkába, majd haza, mit eszünk, háztartásra mikor jut idő, stb. Aztán: több mint fél éve létezik a VÉDEM, a Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete, aminek - többekkel - alapítója és elnöke vagyok, ezzel persze az is együtt jár, hogy rengeteg új embert ismertem meg, új anyukákkal, családokkal tartom a kapcsolatot. Az ovis szülői közösség is sok új ismerőst és elfoglaltságot biztosít, például "kitaláltuk", hogy létre kéne hozni waldorf osztályokat, hogy a gyerekeinknek legyen folytatás, tehát waldorf iskolát csinálunk Marosvásárhelyen, ami nem egy kis és könnyű projekt. És amit a haverokkal legkevésbé érzünk munkának: a Vásárhelyi Forgatag szervezésében is benne vagyunk, mert egy jó projektnek találjuk, amit meg kell tennünk a vásárhelyi magyar közösségért, magunkért, stb. Pályázatírásban is kipróbáltuk magunkat az idén, na meg az apró cseprő gondok, például gyerekfelügyelet megoldása (4 hónapja keresünk valakit Matyi mellé). S mindezek mellett az eddigiek: nagycsaládi programok, régi barátokkal kapcsolattartás. Ami pedig állandóan a fejünk felett lebeg: a Matyi keresztelője, amit ideje lenne most már megszervezni. De eddig sehogy sem alakultak úgy a dolgok, hogy a a családból mindenki ott lehessen aki számít, így inkább halogattuk.
Majd lassan szépen sorban ezeket kifejtegetem...

vasárnap, április 14

Idei húsvét - Pesten

Sok kép itt, annyira nem volt húsvét fíling, erre leginkább a csokiözön utalt, de jól telt. Ideje volt már ennek a kiruccanásnak, család- és barátlátogatásoknak.
Sok kép itt
Amúgy esős idő volt, így benti programok kellettek. Tehát IKEA, Tesco shopping. Az ikeaból apróságokat vásároltunk és megkóstoltuk a híres húsgombócukat. Kinéztünk például egy szőnyeget a konyhába, de a bukarestiben olcsóbb, úgyhogy nem vettük meg. Leginkább nézelődni mentünk és loptunk ötleteket konyhabútorhoz s hálóhoz, értsd: Apa lefotózta, majd próbáljuk az asztalossal megcsináltatni. De lett új lámpánk a konyhába, lábtörlőnk :), ilyenek. A vasárnapi Tropicarium látogatás alkalmával egész közelről néztünk aligátort, cápát, ráját, még rájasimogató is volt. Vasárnap lévén telt ház volt, kb. 40 percet álltunk sorban, hogy bejussunk, de jó volt. Persze voltak többék-kevésbé unalmas halas akváriumok is, de Matyi már az első akváriumra felragadt, nagyon lenyűgözte az egész, pedig hőemelkedése is volt, megbetegedett míg ott voltunk Pesten, köhögés, takony, láz. Pont érkezésünk utáni napon ütött ki rajta, másképp nem mentünk volna, ha már itthon betegek. Aztán hazaérve itthon S. is elkapta. De most már jól vannak. A Tescoba volt akció sok játékra, félárban vettünk egy nagy doboz legót, hogy majd odaadjuk szülinapra vagy karácsonyra, persze a minap Sára felfedezte az autó csomagtartójában, s kérte. Így max augusztusig halasztjuk az odaadást. A gyerekek az utat rosszul bírták, még jó hogy megszálltunk Váradon. Pesten eljátszottak jól Gergő unokatesóval, persze a két nagy néha összekapott, de ha a kicsi ott volt, akkor azok rögtön szövetkeztek ellene :)) A nagyok együtt aludtak, Sárának is kellett cumi, együtt fürödtek, ment a majmolás ezerrel, ha egyik evett másik is, ha egyik nem másik sem, stb. Sára kiverte vagy kétszer a díszhisztit, volt közönség, na ez van. Hazafele családlátogatás volt Hajdúböszörményben és Debrecenben, persze jó sok csokit kaptak s ajándékot a kölykök húsvét hétfő lévén, a csokikészlet karácsonyig kitart, van minden: nyuszi, tojás, dobozos csoki, legalább 10 kindertojás. Egyszer el kell utaznunk Debrecenbe lötyögni, várost látogatni, nagyon szep varos, apa ismeri, én még sose voltam s most nem volt idő ilyesmire. A tojásfestés idén elmaradt, de kaptunk párat ajándékba, locsolkodás sem volt, éjjel 1-kor értünk haza. Másnap 10-re vittem be Sárát oviba. Szerdán nem is ment, mert óraátállítás miatt elaludtunk, a telefonom még nem állt át :) egy órával később csörgött mint kellett volna. Csütörtökön beértünk időben az oviba,de délben szóltak, hogy köhög s vegyük el, akkor betegedett le Matyi után. Pénteken nem ment. Zavaros hét volt. Most vakáció, lazulás, semmi érdekes, játszin voltunk párszor, szomszédolás volt Csütörtökön Galambodi barátokat látogattunk meg, ott is várják a kisöcsit a másfél éves leány mellé. Állandó csütörtök délutáni program a gyerek aerobic, - nevezzük csak tornának - amit S. imád, nagyon szívesen megy. Ma délelőtt ovistárs volt nálunk a kistesójával együtt játszani. Anyuka óvónő, tehát 2 órát a négy gyerek úgy le volt kötve, hogy alhattam volna is egy másik szobában :))  Az izgalmas program délután következett, ugyanis miután mindkét gyerek felébredt (!) - mert S. most aludt először délután amióta a vakáció tart - elmentünk kerekezni: apa végre rendbe szedette a bicaját, hátul gyerekülésbe tette a kicsit, S. futóbiciklizett, s nekem nem maradt más csak apa felnőttrollere. Az "őrült család" tekert egyet körbe a cartierben, kiflit is majszoltunk, amit S. ma először vásárolt csupa egyedül, úgy, hogy nem is ment be vele senki a boltba!
Holnapra várjuk baróti mamáékat. Két nap múlva kezdődik az ovi.

hétfő, április 8

19 hónapos nagy kicsifiú

Matykó fejlődését nem követtük annyira mint első gyermekünkét. A blogba sem írtam annyit róla, a babanaplót töltögettem első évben, de az is üresebb, mint Sacóé. Ez valahol normális is, szegényre jóval kevesebb idő jut. Gyakran azon veszem észre magam, hogy napokig nem ülök le vele játszani. Hívom segítsen ruhát teregetni, elrakni, szívesen csinálja is, bevonom ebbe-abba, többet beszélek hozzá a napi teendők közben mint annak idején Sárához. Néha ha éppen térden/guggolva végzek valamit, akkor odajön, bújik, ölel, cirógatásra, testi kontaktusra vágyik. Ezt meg is kapja helyben, akkor is ha állok, és odajön, ha panaszkodni kell akkor zsémbelő arccal egyenes fut hozzám, de van amikor csak éppen kíváncsi, hogy mit csinálok, oda andalog, átkarolja a lábam, s akkor persze megkapja az öl/simi/puszi adagját :) Többet kap ilyet mint annak idején a nagytesó, de neki nem volt erre akkora igénye, vagy legalábbis nem fejezte ki ennyire, így. Most már bánom, hogy nem kapott ebből is annyit, de lehet, hogy csak nem kellett neki a megerősítés annyira, mert csak ő volt, figyelmet kapott sokat, és hát lány...ugye azt mondják a fiúk mások, anyásabbak, simulósabbak, stb. Sára komoly csaj volt mindig, ez meg olyan kis huncut. Valamire mondom nem szabad, például wckefét markolászni, és szembekacag...rendszeresen. Hízeleg. Szóval én nem játszom vele sokat, de ott van a tesó, akivel elvannak egymás mellett, és Sacc bevonja, neki is ad babát, ő is tologat ezt-azt Sára mellett, meg hát persze ha valami játék előkerül, akkor rögtön ott van, elvesz dolgokat, nézi a nagy mit csinál. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy a babakocsit tolja benne mackóval és cumisüveggel, meg hogy a főzőcske edények nagy kedvencei...de hát ez van, engem nem zavar, majd leszokik. Emellett autózik, vonatozik is. Mindig az ad nekem erőt, amikor belül nyavajgok, hogy nem játszom Matykóval eleget, hogy valaki azt mondta: a legtöbb amit adhatok neki az egy testvér. S talán így van. Amikor a pénteki trécselős anyukás partin (havi egyszer szervezik, s most pénteken én is végre eljutottam, kimenőm volt:) elbúsultam lelkiismeret furdalásomat, hogy a kicsi nem kap annyit mint a nagy (időt, figyelmet, energiát), akkor nekik is ez volt a válaszuk: de van tesója. Valóban energiám sincs annyi és türelmem se már mint annak idején. De ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozok vele, csak másképp. Tény, hogy sokat tanul a nagytól, főleg beszéd szintjén vettük ezt észre, és persze már olyan könyveket és rajzfilmet nézeget amit S. ennyi idősen nem.
Tegnap töltötte az egy év 7 hónapot az úrfi, s ennek apropóján akartam kicsit beszámolni róla. Rég készülök, a másfél éves szülinapkor is, de mindig túl lusta vagyok hozzá. Nagyfiú, mert hamar nő, olyan hamar eltelt ez a másfél év, jó lenne ha még maradna egy kicsit kicsi, ilyen cirógatni, babusgatni való. Ugyanakkor kicsi legény, mert alig múlt 9 kiló, habár aránylag jól eszik. Csak válogatós: édesszájú. Felvágott, sajt, zöldség, gyümölcs nem kell, lekváros, mézes kenyér annál inkább, tejbegríz, pudding és gyümölcsös joghurt is jöhet bármikor. De mondjuk a túró vagy joghurt natúrba semmi esetre sem. Kedvence a banán, spenót (felcsillan a szeme ha meglátja), gyümölcsös joghurt, borsó, zsemle, pufulec, keksz minden mennyiségben. Pástétomos kenyeret kiköpi, narancsot is, de a levét issza.
Tegnap falhoz állítottam, 78 centi. Nem alacsony, csak azok a piszkafa lábai :)
Foga 15 van, alsó-felső szemfogak jöttek most utoljára, kínlódott velük rendesen, mert mind egyszerre bújtak, nagyon begyulladt főleg a felső ínye, de 3 kint is van.
Ügyesen beszél és mozog. Mondandója néha halandzsa, de akkora beleéléssel és mimikával mondja, nézi, hogy érted-e, reagálsz-e, hogy néha ki lehet találni, hogy miről beszél. Persze a segíísééé-t a tesótól tanulta, és ha valami nem sikerül, akkor keservesen: nem mmee! segííséé!-get kiabál. Sára most már rendszeresen Sáá. Három szótagú szavakat is kimond, amin meglepődök: betette, efodo (elfogyott), kápotta, kukuji (kukuri, a kakast nevezi így), kukuíí (cukorka, csoka, általában ami édesség). De ennél nehezebbeket is. A legnehezebb amit eddig kimondott a bodo szünena (boldog születésnapot). Az igent sehogy sem akarja kimondani, de most legalább jó alaposan bólogat ha igen a válasza valamire.
Nagy érzéke van a humorra, tudja mikor kell nevetni, kapható is rá, sokat mosolyog amikor nincs éppen rossz napja. Olyankor semmi sem jó, csak ölben lenne, nyafog, hisztizik. Ma teljesen egyedül felmászott a konyhai hokedlire és onnan mászott volna be az étetőszékbe. Csúszdához egyedül felmászik és le is csúszik, mikor ülve, mikor hason vagy háton. Egyre jobb az egyensúly érzéke, a támla nélküli hintán is hintáztatom. Szereti a játszóteret, játszóházat. Egyelőre más gyerekek nem nagyon foglalkoztatják, csak odamegy s bámulja esetleg, hogy mit csinálnak, de nem interakcionál velük, kivéve az ismerősökkel. Azokat megtapogatja, simogatja a hajukat. Magától integet búcsúzási helyzetben és ha valaki távozik akkor mondja, hogy emme, utána néz, integet. Szereti a labdákat, nagyon ügyesen dob, jobban mint S. most! Egyik kedvenc időtöltése, hogy kiül az ablakba és bámulja az utcát. Feláll az ablak alatti kis asztalra s néz kifele, mindig csupa maszat az ablak. Ha meglátja az apja autóját, akkor szól, hogy apa, vagyis, hogy jön haza apa. Alapvetően mozgékony gyerek, de nem mondanám, hogy "hiperaktív", ha kell ül 10 percet is egy könyv mellett.
Már kakált a wécébe, de úgy hogy láttuk rajta, hogy kell és ráültettük. Amúgy az ügy stagnál egy ideje, eljutottunk oda, hogy ha kakált szól, hogy kaka, de semmi több.
Nappali alvás legtöbb másfél óra, egyre későbbre tolódik ki, és sajnos nagyon sok időbe telik az elalvás, úgy 40 perc, de van, hogy egy óra vagy még több. Este is S. alszik el rövidebb időn belül, és M. hamarabb is ébred. Én nem értem ezt az alacsony alvásigényt...
Könnyen elsírja magát, főleg ha olyan napja van, de hamar megvigasztalódik.
Sok mindenben ügyesedik, például ha vetkőztetem: lehúzom egyik cipőt, tartja a másikat s mondja et is, ha levetem a kabátot venné a sapkát s mondja sapá is. Odahozza és helyreviszi a ruháknak a tálat, elvisz s bedob szemetesbe szemetet, ügyesen iszik pohárból, villával eszik egyedül, kanállal is próbálkozik. Ha valamihez kanál kell és elfelejtünk adni, akkor nyulánkozva kiabál, hogy kaá, kaá!
Általánosan elmondható, hogy nincs baj vele, jó fiú, habár akaratért nála sem kell a szomszédba menni, de még meggyőzhető figyelemeltereléssel, alternatíva felajánlással, nem úgy mint a nagy. Ha egy kicsit még gyarapodna-hízna is..., de ezen már túl vagyok, elfogadtam így s nem különösebben aggódom.
Immunrendszerére nem vagyunk a legbüszkébbek, de ovis tesó mellett... nem súlyosan de elég gyakran beteg, a tipikus takony-köhögés kombináció, egyéb baj szerencsére nem nagyon volt. Ő, S.-el ellentétben lázas típus, kis bajnál is van hőemelkedése, láza, S.-nek ritkán.
Dióhéjban ennyi, persze napról napra meglep valamivel, lenne még sok amit pötyögjek róla!

Mi lesz akkor a gyerekekkel?

Próbáltam előre előkészíteni a válaszaimat, már a következő kérdésre is gondolva, de csak arra válaszoltam amit kérdezett. És valóban úgy van ahogy a nagykönyvek írják, a gyerek csak annyit kérdez amennyit képes feldolgozni.
Az oviról beszélgettünk Sárával, azt mondja ő nem akar ott aludni (na igen, az alvás nem az erőssége a gyerekeimnek), miért nem jöhet el délben, mint a másik csoportból a gyerekek.
- Azért vagy délutánig ott, mert anyának hamarosan dolgozni kell menni, neked ott kell lenned, ott a helyed, nem lesz aki vigyázzon rád, míg dolgozunk. Nincs aki elvegyen, azok után a gyerekek után a nagymamájuk megy, vagy a nem dolgozó anyukájuk. És amúgy ők hazamennek, és otthon alszanak délután.
- De nekem miért nem laknak itt a mamáim? Miért nem költöznek ide?
- Mert Ágó mama még dolgozik, neki ott van a munkahelye, ott laknak a szülei,...
- És baróti mamáék?
- Hát tudod...ez nem olyan könnyű, mert nem nagyon tudják eladni az ottani lakásukat, és nem könnyű átköltözni más városba...
- Akkor dédimama!
- De neki ott van déditata, és ők már megszokták ott, idősek és nehéz ilyenkor elköltözni egy másik városba, ott vannak a szomszédaik, ismerőseik...
- Mi nem vagyunk a dédimamáék ismerősei?
- De igen.
- Akkor olaszteleki dédi!
- Ő is nagyon megszokta otthon, a saját házát, kertjét. És sajnos ő már beteg, nem tud veletek úgy foglalkozni, egy-két napot igen, vagy ha látogatóba megyünk, de nem tudna elvenni az oviból, feljönni az emeletre...
- Ő már öreg?
- Igen.
- Meg fog halni?
- ?? Igen. De nem most, nem tudjuk mikor, addig még sok van.
- És Ágota mama is meg fog halni?
- Igen, majd valamikor.
- És Emőke óvónéni is?
- Igen...
- S akkor mi lesz a gyerekekkel?!
- Hát addig még sok van, ti már nem lesztek ovisok, meg hát majd kapnak egy másik óvónénit...
- De azokkal a gyerekekkel akik majd akkor akarnak mind óvódába járni...

És itt elvesztette a fonalat. Értettem én, hogy mit akar kérdezni, csak nem tudta elmondani rendesen. Aztán hagyta a témát, váltott hamar. Az óvónéni után, őszintén, vártam a további kérdést, hogy mi lesz velük, akik meghalnak, vagy hogy én is vagy ő is meg fog-e egyszer halni. De nem, őt inkább az érdekelte, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesz óvónéni :)
Újabb bizonyíték, hogy milyen érdekesen működik a gyermeki agy.

kedd, március 26

Anyának lenni - Könyvajánló

Még egy könyv, ami jó lett volna ha már a legelején a kezembe kerül, de így legalább nagyokat derültem rajta., cinizmusán, szarkazmusán.
Ajánlom mindenkinek Ulrike Hartmann Anyának lenni s nem görcsölni című könyvét. Kicsit bestseller szerű, nem szaki könyv, de sok ilyesmi elolvasása után azt hiszem ez lett az anyaságról és gyereknevelésről való gondolkodásom bibliája, minden szavát én is így gondolom, olyan mintha én írtam volna. Sokat kacagtam amíg olvastam, nagyon ezeket éreztem és érzem én is. Nem arról szól hogyan pelenkázzunk, hanem a dolgok lelki oldaláról, és arról, hogy mi vesz körül egy anyát Németországban a gyereke megfogantatása pillanatától, hogy a kismamajóga, terhestorna, orvoslátogatások, vizsgálatok, kiságykiválasztás, nem beszélve a babakocsiról, mint státusszimbólum kiválasztása mellett mennyire tud egy kismama pihenni, amikor minden szakkönyv ezt szajkózza: pihenj pihenj pihenj pihenj sétálj, csak nyugi, csak relax, de hogyan, amikor annyi mindent be kell szerezni, annyi mindenhová el kell járni, mert a legjobbat akarjuk a babának már megszületése előtt... Mi is ezt követjük, nagyon ez van kialakulóban nálunk is. A könyv felhívja a figyelmet a téma körüli ellentmondásokra, például, hogy minden szakkönyv, fórum, tanács arról szól, hogy friss levegő a babának, de hogyan, amikor a városban egyre nagyobb teret hódítanak az autók, alig van zöldövezet, az is csak egy bekerített játszótér, kitéve a gyereket egy ketrecbe, mint majmot, több joga és tere van az autónak, mint egy gyereknek. Persze válaszok nincsenek, sok minden költői kérdés marad, de nem is a válaszokat kell keresni a könyvben, hanem az a jó benne, hogy minden problémát érint, az anyaság, gyerek témakör minden szeletéből kapunk ízelítőt, például van ilyen alcím, hogy Az örök vita tárgya: oltások, vagy Éljenek az anya-gyerek mozgalmak!, amiben párhuzamot von a valamikor emancipációs, feminista nőmozgalmak és mai babamama klubok, fórumok stb. között. Szóval egyről szólnak a könyvek és másról a világ maga, a könyvek utópiák, idilli anyákat reklámbeli helyzeteket és babákat mutatnak be, de az csak álomkép. Sok ilyesmi van még benne. Jól esett az anyai énemnek, lelkemnek ez a könyv.

hétfő, március 25

Mitől olvad az anyai szív?

Szomszéd kisfiúhoz készülünk, neki nincs tetvére. Derült égből beszélgetés:
- Vincének nincs testvére?
- Nincs.
- Rossz lehet neki, hogy nincs testvére.
- ...
- Anya, köszönöm, hogy van testvérem!
(könnybe lábadt szem, miegymás...)
- És köszönöm, hogy Matyinak hívtátok és engem Sárának hívtatok.

Matyiduma 3

Az egész napos érthetetlen halandzsának is eljött az ideje, de már mondatokat is megfogalmaz. A legelső volt:
- esz pápá
 Azóta van:
- apa eme - apa elment
- sája emet - Sára elment
- apa isz emet - apa is elment

- eszi kesz - eszik kekszet

- bodo szünne - boldog születésnapot
- mé kke - még kérek
- nem kke - nem kérek

A legbonyolultabb logikai következtetések:
- apa eme....gegő...
- Igen, Apa Gergő, úgy hívják.
- gegő eme. (Gergő elment)

Új szavak:
cipő
bogyó - Bogyó
sá, sáji - Sára
jéka - Réka
kjém - krém
pesze - persze
et isz - ezt is
ity - így
tej
pizza
ámá - alma
ba - banán
mamaka, mama, tata 
sepe - seper

csa - csatt
busz
ajtó
autó
otóm - eloltom

Mai szöveg Sárától 30

A szerepjátékok a mindene. Három kedvenc szerepjáték van: orvosos, szülinapos, családi élet - ki kinek a mije, hány évesek, hova járnak óvodába, iskolába, bölcsibe, egyetemre(!). És ritkán esküvős. Éppen esküvőkről van szó, azt játssza, hogy ő a menyasszony és Matyi a vőlegény (amúgy többször elmondta, hogy neki majd ha megnő, Matyi lesz a férje). Mérges, durcás valamiért. Mondom neki ne legyen az, mert:
- Az esküvő a legboldogabb nap az életünkben!
- Nekem nem!
 Babázás közben nekem:
- Jaj, picike, ő még gyermek, tudtad?

- A farkas bent van a tűzben...Én olyan tűzoltó vagyok, amelyik megeszi a farkast.
 - Mentsd ki a farkast!
- Nem, mert ők okozták a tűzet!

- Matyival eljátszodjuk a Vukkost!
- Olyan tűz van, mint egy mocsár!

Miniatűr állatokkal játszunk:
- Ez az apaló, mert nincs cicije.

- Nagyon viszketnek érzem magam.

Talán óvodai örökség, hogy ezt nem szeretem, azt nem szeretem. Ovi előtt semmire sem mondta ezt. Tény, hogy az utóbbi hónapokban rosszul eszik, s mindig ez a kifogás: nem szeretem. De persze meg sem kóstolta.
- Én nem szeretem a fokhagyám.

A nyelvtan még mindig nem az erőssége:
- Most nézem a kettedik rajzfilmet.

Apa az erkélyről köszön valakinek:
- Ki volt az?
- XY.
- De hogy a csudába került ide?

Rohangál a szobában:
- Anya ne fogjál meg, hogy tudjak szaladgálni vígan a réten!

Sokat hallotta a világgámenést:
- Kik vannak a világába?

- El is megyek világgá és nem jövök haza soha. Csak ötödikén jövök haza.

- Ma már holnap van?

Rajzolt.
- Ez egy fa.
- Nem, ez egy kidőlt fa, és ez egy repülő. Elmesélem hogy történt. Akkora vihar volt, hogy kidőlt a fa és a repülő leereszkedett az égből!

- Béka van a hasamban, brekegel a hasam.

Nagyon felnőttes megnyilvánulás. Észbe kap, Bencék névnapja volt aznap. A csoportban három is van.

- Ó, Istenem...elfelejtettem felköszönteni Bencét!
- ...
- Egyik Bencét sem köszöntöttem fel!

szombat, február 23

Elvek - gyerek előtt s gyerek után

Van egy olyan közhely, hogy: voltak elveim, aztán lettek gyerekeim.
Mert lehet azt mondja az ember, hogy jaj én majd soha nem ütök a gyerekemre. De nem biztos, hogy be is tudja tartani. Ezt gondoltam valamikor én is, de...igen, én is csaptam rá az enyémre. De ettől még nem érzem úgy, hogy verem a gyerekem. Nem tudtam betartani, mert a helyzet úgy hozta, és mert ez vagyok én. Szerintem fontos, hogy bármihez is próbálja tartani magát az ember, bármilyen elvhez, elképzeléshez - maradjon önmaga. És én ilyen vagyok, sokáig türelmes, de amikor robbanok, akkor nagyot durran. Lobbanékony vagyok mondhatni, mert egy alapos, nagyon nyugodt, megfontolt anyuka lehet, hogy tényleg soha nem üt hozzá még a gyereke fenekéhez se, de én nem ez vagyok. Persze ehhez kell az a fajta gyerek is, aki "nem követeli ki magának". Belőlem ki kellett jöjjön akkor az, és ez nem azt jelenti, hogy véresre vertem a gyereket, de a kezére ütöttem, vagy a fenekébe csaptam, vagy éppen sallert kentem le (nem óriási pofont), amikor már nagyobb volt, mert szemtelen volt, és nem csintalan, hanem gonosz volt. Láttam az arcán, láttam a szemén, és ez nagyon idegesít, amikor szemtelen.
Azt is mondja az ember amikor még nincs gyereke, hogy na aztán minden útszéli fához-bokorhoz kuporogtatják a  gyereket pisilni, vagy egyebet, milyen dolog ez, én majd biztos nem! De igen. Csak épp ne csináljon magára, mert amikor pelenkából kinőtt kisgyereked van, akkor döbbensz rá, hogy milyen civilizálatlanok városaink: sehol egy közvécé, a lokálok mellékhelyiségeit kell használni, már ahova be tudod könyörögni magad, vagy éppen veszel egy feles ásványvizet az üzleti ár duplájáért, mert csak a vendégeiket engedik be a toalettre. De van amikor egy turkáló eldugott, sötét, elpukkant budija is jó, csak éppen engedjenek be, mert a gyerek annyira nem nagy, hogy kibírja hazáig, de annyira nem kicsi, hogy pelenka kelljen még rá, és tud szólni ha kell. És ha éppen az utcán kell... Akárhogy is: a málhás szamár jelenséghez (két gyerek, babakocsi, kismotor, homokozó edénykék, kréta, vizes üvegek, nedves törlő, kifli, keksz, vastag felső, stb.) nem tartozik hozzá még egy bili is, amit hordasz magad után mindenhová, és persze majd gondoskodsz a tartalmáról is. Erre találták ki az összehajtogatható kartonbilit, ami egyszeri használatos elméletileg, de ha zacskót teszel bele, akkor könnyebb a tartalmat is eldobni és többször is használhatod az alkalmatosságot. Csak hogy nálunk nem kapható, ajándékba kaptunk egyet Pestről, innen tudjuk, hogy létezik, magyar szabadalom, max netről rendelhet az ember, már ha tudja, hogy van ilyen... Van az a helyzet is, amikor a kétéves csak azért akar a bokor tövébe lekuporodni, mert látja, hogy  a másik gyerek is a játszótérről oda menekült pisilni, és ez milyen izgalmas, ő is akar, persze tuti biztos, hogy nem kell pisiljen, de nagyon akar utánozni. S akkor győzködöd, de marad a kérdés: mi van ha mégis pisilne...aztán valaki megnyeri a csatát, vagy ő kitartó és végül letolod a bugyiját, vagy te nyersz észérvekkel, gyere menjünk és veszek neked fagyit trükkel.
Ez csak két dolog ami eszembe jutott, amit nem sikerült betartani az "elvek"ből.

szerda, február 13

Mesék testvérekről

Ritka tematika alapján adtak ki mesegyűjteményt: testvérekről szólnak ezek a mesék.
Ezt a könyvet meg kell szereznünk!
http://tunderorszag-meseorszag.blogspot.ro/2013/02/mesek-testverekrol-es-baratokrol.html

Az ősanyákról - ahogy én látom

Többször megígértem, most az hiszem beérett a téma.
Az ősanya az az anyatípus
...aki lelkes, nagyon érezte, hogy az anyaságra vágyik, azt is érezte akár már teszt nélkül, hogy ovulál, hogy teherbe esett, és persze az üngyürű büngyürű kismanó pocaklakóról minden kép és felvétel megvan már pár hetes magzati korától. Anyu emlékszik mikor rúgott először, másodszor, sőt harmadszor is, mikor fordult el először ide vagy oda. Az általában dominált, és "igen kicsim úgy lesz" típusú apukával találtak is egy szép nevet neki, ha lehet valami ősmagyart, nem lefordítható, egyedit, főleg ha az ősmagyaranyáról beszélünk. Anyuka mindent tud a szülésről, felkészült rá testileg lelkileg, ha lehet otthon szül, vagy legalábbis apukás szülése van, minden jól megy, gátat nem metsz az orvos, anyuka megtiltotta, meg amugy is annyit intimtornázott, hogy tágul mint a gumi, szinte orgazmikus a szülés, a baba rögtön és jól szopik, leveszik a köldökvért, mert ugyebár a gyerek az első, és ha nem is tudjuk mire de jó sok évig fizetjük, hogy ha ne adj isten valami történik és ha már ott áll a tudomány, akkor mondhassuk el, hogy na ugye mi megmondtuk! Ha lehet hazaviszik a placentát, lefagyasztják, majd később fát ültetnek rá a kertben, életfát, vagy valami. De lehet eltesznek majd egy darabkát a gyerek első levágott körme, első hajtincse, első kihullot foga, első kivett mandulája, első veseköve mellé egy ezeknek szánt fiókba. Anyánk otthon már első nap mindent végez mint addig, és még a gyereket is ellátja, de ha gyerekágyban is tölt valamennyi időt, akkor is mosolyog, mert a legnagyobb áldás, legszebb dolog, stb. ez. Nem esik depibe, nem sírja el magát csak úgy, nem gyötrik kétségek, kérdések, mert felkészült, nem lepi meg semmi, ura a helyzetnek, tudja a válaszokat.
...aki szoptat akár éveken keresztül is, hozzátáplálást szigorúan csak 6 hónapos kor után kezd, egy nappal sem hamarabb, mindig van bőven teje,ha nincs akkor tudja, hogyan érheti el azt, nem gyullad be a melle, mert tudja, hogy mit kell tenni ez ellen.
...aki soha nem fáradt, nem kialvatlan, nem panaszkodik
...akinek a legfontosabb a gyermek, minden érte van, minden körülötte forog, minden róla szól
...aki évekig hordozza és évekig együtt alszik a gyerekkel, mert a babának ez a legjobb, neki epdig ez soha nem kényelmetlen
...aki mindig az ösztöneire hallgat, tudja mi a legjobb a babának, mindig bejönnek a megérzései, ösztönből, zsigerből gondozza, neveli a gyereket, nem holmi könyvek, elvek, tanácsok után
...akinek a gyereke mindig mindent elkezd pont abban az időben amikor kell: mászni, ülni, állni, járni, beszélni, fogzani, és ha nem is, akkor is tudja, hogy ezt miért nem teszi, nem idegeskedik, mindenre van magyarázata
...aki nagy ritkán hagyja másra a gyerekét, mert szimbiózisban élnek ők a gyerekkel, addig marad vele amig csak lehet, nincs szüksége kikapcsolódára, se magával töltött időre
...akinek a gyereke nem tévézik, maximum jól megválogatott rajzfilmet néz szigorúan betartva az időkorlátot, és ha lehet akkor magyar nagy értéket képviselő rajzfilmeket: Süsü, stb, mi az, hogy Eperke, vagy Barney, vagy Thomas?? ezekkel még csak véletlenül sem találkozhat a gyerek
...aki tudja mi az, hogy minőségi idő és mindig ad ebből a gyerekének
...aki nem ad gyümölcsös, vegyszerrel teli joghurtot a gyereknek csak házi tejből kefirgombából készítettet ha lehet, csak frissen csavart gyümölcslevet, normi, hogy bio gyümölcsből, vizet és teát ihat a gyerek persze szigorúan betartva azt, hogy milyen korban melyik gyógynövény vezethető be a kisdednél, a gyereknek két éves korig nuku kakaó
...aki ha a gyereknek valami betegség tünete van akkor beadja a HC 52W nevű homeóbogyót, amit a gyerek napi háromszor bevesz rinya nélkül, a nyelve alá tesz, elszop, nem elrág és ami nem érintkezett vassal, mert a homeopátiás bogyókkal így kell, és ami persze két nap alatt rendbe hozza a gyereket
...aki orvoshoz csak azért viszi el  gyereket, hogy aztán elmondja, hogy az milyen hülyeségeket mondott neki, és majd ő otthon kikúrálja a gyereket, de az biztos, hogy gyógyszert nem, ja és oltásokat sem, mert azok milyen károsak
...akinek a gyereke nem ismeri a sült krumpli  hamburger, pizza, hotdog, Cola, Meki fogalmakat, csak anyu főztje és általa készített friss és egészséges kaját eszik, természetesen öko-bió alapanyagokból, és anyunak mindig van ideje főzni
...akinek a gyereke nem eszik csokit 3 éves koráig, hallásból ismeri azt, hogy édesség, mert csak anyu által otthon készített sütit fogyaszt, házilag eltett cukormentes lekvárral töltve, csakis teljes kiőrlésű magvakkal teli otthon sütött kenyeret eszik
...aki tudja, hogy milyen csak természetes anyagokból készült kenceficét használjon a gyereknél, a fogpaszta is fluor mentes, mert kutatások szerint a fluor egészségtelen a gyereknek, a tökéletes fogpasztát internetről rendeli, mert a boltban találhatók egyike sem felel meg, de még a ruhaneműt is onnan rendeli, mert a minőség...ugyebár, az minden, és nem számít, hogy amcsiból kell érkezzen hajóval ide hetek alatt és sokba kerül, de a minőség!
...akinek a gyereke fa meg textil meg gyapjú játékokkal játszik, csak természetes alapanyagú játékai lehetnek, sok-sok fejlesztő játék, ha lehet valami menő gyerekjáték gyártótól
...akinek lakásában soha nincs rendetlenség, kosz, de ha van is, akkor azt nagyon lazán kezeli, van olyan ősanya típus aki direkt hagyja a 4 hetes port is, mert a gyerek az első, lehet káosz, de legalább boldogok vagyunk a káoszban, mert a gyerek annyira igényelt, hogy semmire sem volt időm, csak vele lenni és játszani állandóan
...aki elolvasta a gyerekekkel kapcsolatos irodalmat, követi a legújabb kutatásokat, híreket egészség és gyerek témában, képbe van mindennel, tanácsot ad bárkinek bármiben bármikor
...aki  végtelenségig türelmes a gyerekkel, soha nem kiabál, még csak nem is indulatos, nem beszél durván vagy csúnyán
...aki mindig kész meghallgatni a gyereket, válaszolni minden kérésére és kérdésére.
A sor még hosszú, én itt abbahagyom. Néha még irigylem is őket, hogy van idejük mindenre, irigylem a harmóniájukat, kiegyensúlyozottságukat, de alapjában véve az a problémám, hogy megmondják a tutit,és hirdetik azt minden lehetséges helyen, játszin, fórumon, közösségi oldalon. Nyomatják az ösztönös szabad nevelést, de mi van ha nem érzem mi lenne a jó, ha nem jön az ösztön? Nyomatják a legfrissebb tanulmányok szerinti legegészségesebb jó sokáig szoptatást, hordozást, együtt alvást, és nem értik, fel nem fogják, hogy egyeseknek esetleg ez nem probléma mentes, hogy esetleg mások másképp gondolják a dolgokat. Ha elkezdesz beszélgetni velük, akkor ők mindenképpen el kell mondják, hogy ők hogy csinálják és szerintük te is hogy kéne csináld (mindenképp érzésből, természetesen), nem egy "csak meghallgatlak és bólogatok, igen, persze, értem" típusú csevegők, mikor esetleg csak erre lenne szükséged. Valahol valamikor csak lesz egy deficit ebben a rendszerben. Mondjuk amikor a 16 éves el akar majd költözni ősanyjától, vagy amikor bejelenti, hogy már 13 évesen elvesztette a szüzességét, vagy amikor azt választja, hogy elmegy jó messze az otthonától tanulni valami olyat, amiről a szülei addig hallani se akartak...vagy nem tudom. Egy ilyen dolog bazi nagy sokk lehet egy ősanyának, aki mindent megtett, mindig a legjobbat. Persze nem biztos, hogy lesz ilyen sokk, lehet hogy live happily ever aftör lesz. Meg lehet, hogy minket halandó anyákat is ér ilyen sokk, ez normi, de nekünk már legalább vannak beadagolva kisebb sokkok előtte, meg nekünk addig se volt minden fehér és fényes, vannak  mindennapjainkban kis fekete foltok. De az ősanyáknak nincsenek. Vagy vannak, csak jól titkolják. És lehet, hogy egyszer találkoznak egy nagy fekete folttal, amivel nem tudnak majd megbirkózni  Vagy igen: addig már azt is fogják tudni kezelni tökéletesen, mint a gyerekük hisztijét most.
Félreértés ne essék, én is a legjobbat akarom a gyerekeimnek, de ami sok az sok.

Gyesen idegenben

Nemrég fejeztem be egy kölcsönkönyvet, blog és sorstárs anyukáéra csaptam le, már rég kiszemeltem, amikor írt róla a blogjában. Nekem tetszett, kicsit mesélek róla.
Simon Ágnes a Gyesen voltam New Yorkban című könyvét naplóként írta. Azt az első évet foglalja magába, amikor egyedül két kisgyerekkel vészelte túl a mindennapokat messze a családjától, barátaitól, hazájától.A tipikus eset: apuka dolgozik reggeltől estig, anyuka otthon két kisgyerekkel, minden kétséggel, örömmel és bánattal egyedül. Ezt megtetézi, hogy a férj néha napokra elutazik munkaügyben, és az is, hogy egy teljesen más kulturális stb. közegben, egy idegen kontinens világvárosában neveli gyerekeit. Igaz, hogy 2003-2004-ben jegyezte le a gondolatait, de akár ma is lehetne. Hiánypótlónak szánta a könyvet, mert akárhány gyereknevelési stb. könyvbe nézett bele, egy sem írta le azt, hogyan old meg egyedül az életed két aprósággal, a nagyszülők se nagyon mesélnek és készítenek fel arra, mi lesz ha megjön a kicsi mellé a pici. Nekem is mindenki csak azt mondta, hogy jaj nem lesz könnyű, az első pár év nehéz, de együtt nőnek fel. S azzal ennyi. Emlékeztek? Egyszer én is írtam erről a  problémáról egy elmélkedést itt, de akkor inkább a gyerekesdi korai szakaszára fókuszáltam, és kicsit más megközelítésben: miért van az, hogy minden csak az első gyerekről és érkezéséről szól, de valójában ott bujkált bennem ez a probléma, kérdés, ami Ágit is foglalkoztatja. Ő vette a fáradságot és írt a dologról, saját tapasztalatairól, amiket meg is jelentetett könyv formában. Ebben az a jó, hogy a lelkizés mellett még hasznos tippek is vannak: például, hogy ültess be két gyereket egy autóba, melyikkel kezd, addig a másikkal mi legyen, hogy ne üsse el az autó, ne mászkáljon el stb. Megoldás: előbb a még járni nem tudót teszed le kagylóstól biztos helyre, majd a nagyobb elcsászkálót beülteted, bekötöd, hogy el ne mozduljon, és nem akkor kötöd be amikor már mind autóban vagytok, mert addig kimászhat :),  és akkor jöhet a kisebb, akit beteszel, bekötsz. Nem a kisebbel kezded, ez a lényeg, pedig sokunknak az jön előbb, hogy őt betedd, mert cipelni kell, és hogy ha már leteszed valahova, akkor az a végleges helye legyen. Na de addig a nagy nem biztos, hogy egy helyben megáll, főleg ha csak kétéves. Konkrét vészhelyzetek is le vannak írva, és ötletet kapunk abból ahogy a csaj megoldotta a helyzetet, illetve ahogy kezelte azt, persze első reakció mindig a pánik s a kétségbeesés, aztán a cselekvés: amikor kullancsot talált a gyerek fejében, vagy amikor a gyerekek bezáródtak a fürdőszobába, mert a nagy magukra zárta a fürdőajtót - amit persze az anya ijedt, hisztis kérésére nem tudott már kinyitni - , miközben a 10 hónapos a kádban ült amibe folyt a meleg víz. Vészhelyzet az is, amikor beáll a derék vagy kimegy a boka, a férj több ezer kilométerre és neked el kell látnod a két gyereket. Mindezek mellett persze helyet kapnak az anyuka fejében és lelkében végbemenő történések: a kétségek, kérdések, emésztődések, fásultság, kimerültség, fáradság, nem alvás, állandó szoptatás, új erőre kapás, vajon jól csinálom-e, lelkiismeret furdalás: több időt töltene mindkettővel külön-külön, túl sok tévét néz a gyerek, minőségi időt töltök-e vele, miért kell már kétévesen lepasszolnom oviba, jó-e ez, stb., a semmire sincs időm pedig egész nap otthon vagyok jelenség, a jön nagymama segíteni mégis rajtam lógnak a gyerekek, elmennék pihenni, de hogy hagyjam el a gyerekeim, mi lesz velük, jól ellesznek-e, költenék magamra pénzt, de hogy költsem el a férjem által megkeresettet, amikor én semmivel sem járulok hozzá a családi kasszához, stb. Ezekről mind olyan jó hallani, mert mindegyiken keresztül mentem én is, és még sok anyuka. Nem beszélve arról, hogy kapunk egy kis ízelítőt az amerikai világról, milyen egy 1500 lakrészes torony 22. emeletén lakni, ott milyenek az emberek, mit esznek, milyen az ovi, például, hogy csak 6 hetet lehet otthon anyuka a babával, ha nem megy vissza dolgozni akkor, elveszíti a munkahelyét, ezért pár hónapos babák vannak bölcsiben idegenekre bízva, és befőttesüvegből esznek bolti kaját, meg anyuka által a munkahelyen lefejt sok hűtőt és szállítást megjárt anyatejet. Ehhez képest a mi két évünk fizetve! kánaán, és mégis sírunk. Jó volt elolvasni például azt, hogy mit tesznek ők a jó házasságuk megmaradása érdekében, hogy van olyan este amikor csak egymás mellett fekve beszélgetnek sok mindenről órákat, vagy néha bébiszittert fizetnek és elmennek színházba, moziba, egy jó helyre enni. És nem minden az anyagi, mert nem a felső tízezerhez tartoznak. Pedig anyukát idegesíti néha, hogy a nagy kínok árán elért rend és rendszer felborul ha a gyerekek apukával vannak otthon, de ezt megmondja apukának, van amikor szekálja őt ezzel, de megtudják beszélni, és akkor is jó marad a kapcsolatuk ha anyukát idegesíti, hogy egy barátnős szükség vásárlásból apuka hazarángatja őt telefonon, mert a kicsi is felébredt és ő most mit csináljon két gyerekkel! És anyu belátja, hogy ő a balfék, mert a próbafülkéből rohant haza, ahelyett, hogy hagyná apukát megbirkózni azzal , amivel ő megbirkózik egyedül 24-ből 24-et ha kell. Felüdülés volt olvasni, hogy más családnak is nagy tortúra, amikor három különböző városba kell hazamenni családostól nagyszülőket meglátogatni, és mekkora fárasztó cécó ez még akkor is, ha a családoddal vagy, de úgyis leginkább körülötted legyeskednek a gyerekek, téged akarnak, te kell sok mindent eldönts, megoldj, ez nem feltétlen pihenés, hogy kis helyen még több ember napokig, és akkor néha várod, hogy hazamenj a te kis nyugodt fészkedbe még ha egyedül is maradsz a gyerekekkel, és ha nagyon is vágytál arra, hogy végre a nagy családoddal légy, és ha szereted őket akkor is. Mindig az kell ami nincs.
Annyi az enyémekhez hasonló gondolat vagy érzés fogalmazódik meg a könyvben, és olyan jól esett ezeket olvasni. Nem lett túl csöpögős sem. Egy normális gondolkodású anya naplója egy évről, amiben az is gyakran elhangzik, hogy büszke a gyerekeire, férjére és, hogy a szeretet a legfontosabb. És van fény az alagút végén. könnyű, hamar olvasmány.

péntek, február 8

Ovi: második otthon vagy csatatér?

Sok jó van ebben az ovi dologban, de rossz is.
Jó az, hogy Sára elvan ott napi 8 órát (még ha ősanyákat követve lelkiismeret furdalásom is kéne legyen, amiért olyan sokat van messze az otthontól és tőlünk a háromévesünk; de nincs), nem strapálódok annyira le, van a gyerekesdihez kedvem délután, örülök, hogy látom, van időm Matykóval játszani, kimenni, otthon tenni-venni, stb. És ő jól érzi ott magát. Annyira, hogy nem akar hazajönni, amikor utánamegyünk, és ez nem azért van, mert nem szereti otthon, baja van velünk vagy ilyesmi (mert bennem ez is felmerült, beszéltem egyik óvónővel, szerinte a gyerek csak egyszerűen jól érzi magát az oviban és felszabadult). Annyira, hogy hétfőn reggel megkérdi, hogy ma kell menni oviba, mondom igen, erre: juppi. Annyira, hogy a vakációban egy hét után már óvodásat kell játszani, én vagyok az óvónéni, körbeülnek a babák/gyerekek, stb. A napokban saját indíttatásból szóban is megfogalmazta: "Olyan jó, hogy van óvoda...olyan jó, hogy járok óvodába..." , és ez nyugtató simogatás volt a lelkemnek.
De rosszat is hozott az ovi. Ha felmérgelődik olyan szavakat használ, amiket nem tőlünk hallott. Rossz cigány vagy, büdös vagy, van takony ének, meg effélék. A FENE és BASSZUS ordibálása nem összeillő szóösszetételekben még enyhe, de amikor az apjának azt mondta, hogy a fa..fej szóval is lehet a gyerekeket ijesztgetni...és ezt egy óvodástársától hallotta...na akkor kicsit ledöbbentem. És párszor a ba..meg-et is beköpte már. Hogy lehet ezeket a dolgokat kivédeni? Azt hiszem sehogy. Otthon megtartod a litániát az egészről, aztán az oviban úgyis az van, amit egymás fejéhez vágnak a gyerekek, amivel befolyásolják egymást, ami ráragad egyikről a másikra észrevétlenül. Kiszabadult a szellem a palackból, vagyis a gyerek a zárt, szerető, óvó otthonunkból, és már egyre több mindent a környezete tanít meg neki, befolyásolja és egyre kevésbé mi. Ezt is meg kell tanulnunk elfogadni.
Aztán meg egyszer úgy megharapta egy kisebb társát, hogy majd kiserkent a vére. Azelőtt soha, otthon se harapott. Pár héttel később mint egy visszaadásként a kisebb belekapott Sára szemébe és bevérzett. Legalábbis ő ezt mondta, mert az óvónő nem látta, de hihető a sztorija. 3 nap alatt helyrejött. A pedagógus szerint ezzel a gyerekkel nagyon szeretik egymást, de sokat vitáznak is, mert nagyon erős egyéniségek mindketten, igazi karakterek, tudják mit akarnak, kitartóak, és nagy veszekedések zajlanak le köztük, felnőtt szóra sem "enyhülnek", csak ha ők maguk találnak kibékülési módot. Persze a gyereknek megvan az alap, amit otthon hall, ahogy otthon nevelik, szoktatják, és valószínűleg az oviban is tudja mi kéne sértse a fülét, ráéreznek ők erre, de azért hazajön és kipróbálja mi a mi reakciónk.
Vagyis az ovi egy második otthon, de csatatér is egyben.

kedd, február 5

Karácsony + új év

A karácsony akkor szép...énekelhetnénk, ha
...együtt van a család. Kipipálva. Mind a négy nagyszülő nálunk volt szenteste, ki előtte, ki pedig utánna tartózkodott nálunk pár napot.
...van egy csodaszép karácsonyfánk. Kipipálva. Végre volt saját fánk, nekünk, amióta együtt vagyunk és létezik a kiscsaládunk nem volt még saját díszítésű fánk, mindig valahol otthon, de nem a mi otthonunkban ünnepeltünk. Idén leginkább én ragaszkodtam ahhoz, hogy két gyerekkel ideje, hogy legyen saját karácsonyunk, ünnepeljünk nálunk, hívjuk hozzánk a nagyszülőket, és legyen saját fánk. Ne mi vándoroljunk családról családra, otthonról otthonra. Nem kizárt, hogy lesznek még olyan évek, amikor mi utazunk, de jó lenne már meghonosítani családunkban az ünnepléseket is, a gyerekek is akkorák, hogy felfogják a dolgokat, stb.
...és még egyebek is kellenek hozzá, de azokat most nem sorolom, röviden csak ennyi, amit egy barátnőmnek írtam az ünnepek alatt:
Nos en csak most jutottam el odaig, hogy mindenki lefekudt es a telefonomrol tudok fbzni, mert ma egy percre ha megalltam az sok. Jo s szep a nagy csalad, de faraszto! Sikeresen tuleltuk nyolcasban a szent estet, de Gergo kijelentette, hogy ez volt az elso s az utolso karacsonyunk itt, mert ezt a cecot kibirni... :) Hol kezdjem? Tegnap este nem kaptam szaloncukrot se auchanba, se billaba, se magyarboltba. Ejjel 12-kor a Realba vasaroltunk, kaptunk szaloncukrot is. Ma ket orat keringtunk a varosban, mig talaltunk normalis fat 120(!) lejert, azt hittuk utolso nap olcsobb lesz, tevedtunk, kinalat se volt nagy. Ket orat kinlodott 3 ferfi a teraszon s a szobaban, mig betettek a tartoba, aposom kezebe beleallt a kes amivel faragtak a torzset. A vacsorat Gergo keszitette meg apos segitsegevel (kacsacomb mazsolas lilakaposztaval, amibol kifelejtettek a mazsolat:), mig en rendet raktam es fel orat csak az ajandekokat hordtam a fa ala, es igy is 3 ajandekot utolag raktam be mikor Sara mar bontogatott, mert megfeledkeztem roluk. Nalunk a valsag nem erzodott, tul sok ajandek volt, Sara meg is unta bontogatni, mar az elso kettonel leragadt es csak varrt volna a jatekvarrogeppel, meg nezegette volna a konyveket. De legtobbet a szajharmonikaval volt el, ennek a mi fuleink annyira nem orultek ( Álmost kell erte megnyakasszuk). A diavetito elinditasakor azt mondta o nem hallja, mondtuk, hogy nem is fogja, ezt majd mi meseljuk neki. Hiaba na, 21. szazadi laptoppos gyerekek... Fazni nem fogunk: Sara ket kabatot, sapkat, kesztyut, zoknit kapott, Gergo cipot s kabatot, en csizmat, Matyi hazicipot, kabatot, kesztyut, zoknit. Konyv is kerult elo legalabb 8 a gyerekeknek, plusz mamaknak, tatanak, bor is volt ott tobb uveg, s kenceficebol feltankolt engem az angyal fel evre minimum. A nap legszarosabb reszei azok voltak, amikor Matyi beszart, 3-szor, nagyon megy a gyomra, nyakig ert neki, 3 rend ruhat mostunk ki kezzel. Unnep fejebe rizset evett almaval s banant, s rosz izu gyomorfogot ivott. Azt hiszem az antibiotikum csapta meg a gyomrat, amit a hulesere kapott, nyugos, anyas volt egesz nap. Na azt hiszem ennyi eleg. A tanulsag, hogy mindent idejeben el kell tervezni s amit lehet kesziteni, hogy ne utolso napokban kelljen futkarozni. A fank nagyon szep, buszke vagyok ra, es arra is, hogy sikerult kicsi konyhankban korbeulni mind az asztalt, es vacsora utan Gergo mosogatott el, aki azert se huzta nagyon az orrat, hogy 60 lejre vett meg 6 darab kacsacombot, igazan mintaferjem van. Sara kohog, de ennek ellenere szegeny ma 3 orat setalt mamakkal, hogy tudjunk elkeszulni, megjojjon az angyal nagy titokban, harman diszitettuk a fat, voltak templomban, cukiban. Remelem meggyogyul hamar. Ja, es nagy keszulodesunkben pestre, beugrott, hogy le van jarva Sara utlevele (lúúúzerek!) ugyhogy unnep utan futas a rendorseg surgossegi utlevelert. 
Azóta már tudjuk, hogy nem mentünk útlevélért és Pestre sem, mert Apa is lebetegedett...

Az új év hozott jót is, rosszat is.
Jó volt a szilveszterezés gyerekesekkel, két nap négy gyerek négy felnőtt. Voltak viták persze a gyerekek közt, felfordult ház (na persze nem a mienk, mert ők udvaros házban laknak), de sikerként könyvelhetjük el, hogy két este is sikerült négy gyereket elaltatni egyszerre, sőt még két nap egymás után délután is megtettük ugyanezt, a mieink például ugyanabban a szobában aludtak el! Elsején szánkóztunk a város széli domboldalon. Lányunk eléggé labilis lelkiállapotban volt hetekig, szánkózásnál is nagyokat akaratoskodott és sírt, rinyált mindenért, de végül elismerte, hogy jó volt. Ezeket a gyerek problémákat sikeresen ki is beszéltük szülőkül a két éjszaka alatt amit ott töltöttünk, jó volt olyanokkal dumálni akiknek ugyancsak ekkora gyerekeik vannak, ugyancsak fiú-lány párosításban, és ők is hasonló cipőben járnak gyakran.
Jó volt a januári otthonlét, habár k..va hideg volt, de volt pár nap amikor csak a lányocskámmal lehettem, mert a banda két részre oszlott: a fiúk Barótra, a lányok Szentgyörgyre mentek. Játszóházaztunk, dédimamáztunk, stb., és nem utolsó sorban tatával voltunk aki két hónapra jött haza messziről.
Jó volt az egy hétvége sízés gyerekek nélkül, végre, csak felnőtt társasággal Borszéken. Gyakrabban kéne ilyen gyerekmentes meneküléseket bevezetni, de elég nehezen lehet kilogisztikázni.
Rossz volt, hogy betegséggel zártuk az évet, karácsonyra lerobbant a család, én csak szilveszterre, de nagyon, torokfájás, orrdugulás, effélék. Aztán valami kis kelésem, ami 3 éve meg se mukkant, csak egy kis bogként lapít a vállamon, mint egy ki nem fakadt, hanem betokosodott pattika, most hirtelen (gondolom legyengült immunrendszer miatt) begyulladt, és antibiotikumos-gyulladáscsökkentős kezelés után egy sebészbácsi kimetszette. Majd két öltéssel összevarrta a lyukat, amit bőrömben ejtett. Nem volt kellemes, pedig kaptam érzéstelenítőt, amiről később megtudtam, hogy csak a fájdalmat nem érzi tőle az ember, de nem zsibbasztóként működik, vagyis éreztem azt, hogy kotorásznak a bőröm alatt és keresik a ciszta (a bőrgyógyász fogalmazott így) fészkének darabkáit, amiket egyenként kiszedett, majd éreztem az összevarrást, amit azért kaptam, hogy ne kelljen kötözésre járnom, így tíz nap múlva kivették a szálakat (ezt tényleg meg sem éreztem). Ha szerencsés vagyok, akkor teljesen sikerült a tokot kitakarítani és megszabadultam a dologtól, ha nem akkor újraképződhet, és majd egyszer megint gondol egyet és begyullad a kis faggyúcsomó.
Rossz volt az is, hogy visszajőve az otthoni és borszéki kiruccanásból Matyika lebetegedett megint, három napos antibiotikumos kezelésen esett át, amitől hamar és rendesen rendbe is jött.
És ez volt a legjobb: január második két hetében még csak nem is szipogott egyik sem, most először a tél folyamán! Két hétig nem voltak betegek... De most újból. Nagyjából havonta egyszer előjön a betegség. Sára durván köhög s taknyos, láza is van, pedig neki nem szokott, és 3 nap után már a kisebb is kezd köhincsélni...az apjuk is lerobbant két nap késéssel, de ez csak természetes, ők mindig egy húron pendülnek a lányával. Még nem voltunk orvosnál, mert már tudom a verdiktet, gondoltam várunk lássuk hova fejlődünk. A láz- és köhögéscsillapítót magamtól is tudom adni nekik. Ha rosszabbul lesznek elmegyünk dokihoz.
Az új évben még az is új, és remélem jó, hogy kisebb-nagyobb melókra számíthatok, leginkább önkéntes alapon, de akkor is: egy kicsit kinyílik a világ, emberekkel találkozom, van cél, van terv, van motiváció, van mozgósítás, és már nem csak a gyerekekkel való itthon ülésről szól az élet. Nem mintha ez rossz lett volna, de azért 3 és fél év az nem kevés.