Az időmilliomos

Én, mintha rengeteg időm lenne és nem tudnám mivel kitölteni, beiratkoztam a könyvtárba. Mert érdekelt a kirakatból egy könyv. A megyei könyvtár egyik fiókja van az utcánkban, szinte naponta elsétálunk a kirakata előtt, ahova jó marketinggel hetente más könyveket raknak ki, mintegy becsalogatván az embereket. Nálam működött a dolog. Lessingtől Az ötödik gyerek már rég érdekelt, ez egy Nobeles író, még nem ismertem.
Jó könyv, nehéz letenni, könnyű olvasni. Egyszerű, de megtud érinteni (főleg anyaként), egy sokgyerekes családról szól, ahová ötödikként megszületik egy beteg gyerek. Hogyan tovább? Ez számomra is csak ezután fog kiderülni, mert még csak a felénél tartok.



Mikor van rá időm? Hát a gyerkőcök elalvása után este (mert napközben sajna már nem alszik a tündérünk), vagy ha éppen Apa felment a nagy alól (értsd: elviszi Sárát valamerre magával) és a kicsi alszik, és elfogadható állapotok uralkodnak a lakásban. De visszatért régi szokásom is, a Nők Lapja olvasás. Amióta Matyi jött mindeniket elolvastam, még valamikor bébiSacóval olvastam hónapokig, aztán nem lett rá időm. Most nekem ez a "viciu", ahogy a román mondaná. Szerintem erre megfelelő szó nincs a magyarban, valójában nem szenvedély ez, amit a szó jelent, hanem valami egyéb, azt hiszem a román jobban kifejezi. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ennyit én is megengedhetek magamnak, minden féle szempontból. És honnan futja idő kettő mellett erre is? Azt hiszem állja a helyét a mondás: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen...