kedd, január 31

Próbaovinap - avagy Az eltűnt idő nyomában

Hol van? Hová lett, hova tűnt?
Hogy mi? Hát az idő! Múlt héten határkőhöz érkeztünk, és volt egy pillanat amikor megálltam, néztem és "ledöbbentem". Akkora gyerekem van, hogy már beírattuk az óvodába!
Igen bizony, Sára manónk hivatalosan is számbavettetett és beírattatott: az óvoda itt az utcánkban, Waldorf csoport (vegyes korsoztály), napközi. Tudom, hogy van még 8 hónap amíg kezd, de az már az idén lesz. Tudom, hogy még kettő és fél sincs, és csak azért van, mert jó időben be kell íratni, hogy legyen hely, most vannak az iratkozások...de akkor is: ÓVODÁS gyerekem van!
Csámcsogtunk egy kicsit a dolgon, jobbról balról vizsgálgattuk magát a Waldorf ötletet, meg aztán az ovi vagy napközi dolgot is, gondolkoztunk rajta, mérlegeltünk, ellátogattunk az oviba családostól többször is, beszéltünk több óvónővel is, és végre határidőre elhatároztuk. Reméljük nem bánjuk meg döntésünk, de ha igen, akkor változtatni is lehet.
Ami megnyugtató: amíg az igazgatóénit vártuk, hogy leadjunk papírjainkat, Sárát az egyik waldorfos óvónéni beinvitálta a csoportba. Hát volt is kedve menni. Levetkőztettük, úgy zoknison beült a kör közepébe, mi kint maradtunk a folyóson, hallgattuk, ahogy énekelnek. Sacót lestük: bámészkodott a gyerekek közt, de felénk egy pillantást se lejtett. Jött a tízóraizás: sorban állt a kézmosáshoz, a dadus segített neki szappannal kezet mosni, majd az asztalfőn ülve evett kiflit és almát, aztán rohant a többi gyerekkel öltözni, mert kimentek volna az udvarra. Vitte a kabátját az óvónéninek, hogy adja föl rá. Az eső eleredt, ki nem mentek a gyerekek, az igazgatónéni is megérkezett, így vége lett a próbaovinapnak, de úgy gondolom jól sikerült. A dadus szerint ezzel a gyerekkel nem lesz gond, az óvónéni is megdicsérte. Csak remélni tudom hogy őszre nem változik meg!

Mindennapi programunkat...

Ma megtapasztaltuk, hogy milyen is az, ha hiányzik a mindennapi programunk. Sárának minden napra ki kell találni valamilyen spéci időtöltést. Értem ezalatt: kimenni a házból. És még így is nehéz lefárasztani annyira, hogy fél óra alatt elaludjon este. Általában a könyvolvasás, mesélés sötétben, csendben elaludni próbálás összesen egy órán át tart.
Minden nap délben sétálunk, egy-másfél órát ahogy az idő engedi. A délután a nehezebb. Sokszor már reggel kérdezi: hova megyünk ma? Állandóan mehetnékje van. Múlt héten szerencsére nyilt napok voltak a Caritasnal. Hétfőn, kedden és szerdán ott voltunk babafoglalkozáson, farsangolni és babamasszázson matyival. Minden csütörtökön délután csajos est van Judit barátnőmnél, 5 csaj plusz 3 gyerek, amiből kettő az enyém. Pletyó, stb, telik az idő, Sára játszik Véda játékaival. Pénteken bevásárlás volt. Szombaton délben napsütésben a Weekenden sétáltunk és játszótereztünk, Matyi aludt a babakocsiban, míg Apa focizott. Sára délután mozgólépcsőzött és játszott az áruházi játszóházban. Vasárnap babalátogató vendégeink voltak, délután pedig Apa elvitte Sacót a befagyott Marosra. Hétfőn a szokásos déli séta után még estére jutott egy játszóházazás, egy új helyen, ami nemrég indult. Sára elnevezte "a szép játszóház"-nak. Tehát unatkozni nem nagyon lehet, de ma mégis sikerült.
Kedd van, ketten Sacóval ki sem mozdultunk a házból, mert taknyos lett és köhög. Matyit Apa kivitte egy kicsit. Nem tűnik durvának a dolog, de a mínusz 15 fokban nem tartottam túl jó ötletnek kimenni taknyosan, főleg a torka miatt. Valószínűleg a tegnapi déli séta ártott meg, ami csak egy óra volt kb, de az is mínusz 10-ben. Pedig mára táncházazás volt betervezve. Még sosem voltunk vele gyerektáncházban, gondoltam kipróbálhatnánk, hallottam már vannak vele egykorúak, habár óvodáskorúaknak hirdetik. Ez elmaradt, helyette itthon dekkoltunk, amit lehet kitaláltam, de bevallom nem volt túl nagy kedvem játszani vele, ilyen is van. De a testvérem átvett pár óra gyerekezést a vállamról, mert áthívtam, hogy ne legyek egész nap egyedül a két lurkóval. Persze este lelőni sem lehetett Sárát az alváshoz.
És mi lesz holnap, és holnapután, ebben az időben, beteg gyerekkel...

hétfő, január 30

Becenevek

Emlékszem, hogy Sáránk beceneveit is leírtam anno. Mátyás már Matyi, Matykó, Matyók, Matyesz, Dzseordzs/Bendegúz - effélék (Apa szokta így szólítani, és S. szívesen utánozza). Nekem leginkább manó, Matyimanó, csibetóni, mókuska, kiscsibe, stb, stb.

A vékony

Matyi bekapta négy hónapos korban esedékes oltását. Ne kérdezzétek, hogy mire mit mi ellen, csak a hónapokat jegyzem meg: kap kéthónaposan (kipipálva), négy hónaposan (kipipálva), és hat hónaposan, aztán egy évesen, s tovább nem tudom. Asszem négy évesen, mert Sára is akkor kap legközelebb. És én arra lettem pipa, hogy a doktornő azt mondta a gyerek mínuszba van 20 dekával. Persze első reakcióm a kétségbeesés volt, mint természetes válasz egy anyukától. De hát tej van, soha nem sír kajáért, akkor gondolom nem éhes, mit tehettem volna, eszik amennyi jól esik. A lényeg a lényeg: azt mondta a doki, 4 hónapos elmúlt, kezdhetnék neki adni egyebeket, És ne kezdjem a szokásos gyümi-zöldség felállással, hanem esténként tejpéppel. Nem is nagyon van ellenemre a dolog, úgyis hamarosan hozzá kell táplálnom, és örülök, hogy nem azt tanácsolta, hogy tejporral egészítsük ki a kajálásokat. Szerinte a 4 hónapos kortól adható rizspép és effélék kicsit felhizlalják majd a gyereket. Egy másik gyerekorvos barátnőm szerint a doki úgy számol, hogy a gyereknek 750 grammot kell híznia egy hónapban és ezért van Matyi 20 hetesen mínuszba, mert itt minden doki így számol, így tanítják őket, de valójában a csak anyatejes babáknál havi 400 gramm gyarapodással kell számolni, amit Matykó simán teljesít. Ő elég gyakran látja a gyereket, biztos szólna, ha kórosan sovány lenne. Amúgy nincs gond, napi egy-két kaki van, ez már rég beállt, a napi 5 plusz éjjel 1-2 evés is kialakult, nem görcsöl, nem bukik vissza, könnyen és mindig böfizik evés után (kivéve éjjel, olyankor nem böfiztetem).
Ekképp elindult kisdedünk hozzátáplálása 3 napja. Esténként úgy 50/60 gramm tejbepapit kapott eddig, de úgy látjuk többet is enne, cuppogtat neki nagyon. Holnap nagyobb adagot készítek meg vízzel, utána szopizik tejcsit. A kiskanalas adogatásnál több van kint mint bent, nagyon a szopizásra áll rá a szája, ezért egy gyógyszeradagoló fecskendőcskéből húzza magába.
Almalevet is kóstoltattam vele egyik nap délelőtt, de nem vette szívesen, kiköpdöste, pedig nem is volt savanyú az alma. Következőleg baracklével próbálkozom. Hogy honnan? Hát igazi barackot nem lehet kapni, bolti bébileveket még nem vásárolunk. A trükk az, hogy az aszalt barackot kiáztatom vízben.
Mondanom sem kell, hogy amióta M. esténként etetve van, azóta már Sacónak is kellett tejbepapit készíteni, megetetni, csakúgy a pihenőszékében ülve mint a kisebbet... Ő is akarja készíteni, etetni a tesót, vagy a babát, mindegy csak ott lehessen, láthassa, csinálhassa. Mik lesznek még itt!

péntek, január 27

2011 karácsony, képek, röviden


WOW!

















Fa ide, ajándék oda, előbb együnk annyi cukrot amennyi csak belénk fér, biztos mai biztos!














Miért nem hívják a decembert csokihónapnak?
Na Matyi, te kapisgálsz-e valamit az egészből? Arckifejezés alapján... nem.

Mind megeszem!












Reggelizik az óvoda, óvóbácsi felügyel













Égbekiáltó örökmozgó lábacskák


Anyukák és babák











Gergő unokatesó ölelkezős kedvében





















Van valahol egy utolsó cukor ezen a fán?

Autós mozi, mozi nélkül!

Általános a panasz a gyerekeink rossz alvásáért. Erre ők ma jól megvicceltek minket. 17:15-kor elindultunk nagybevásárolni nagybevásárlóközpontba. Az út kb. 10 perc odáig autóval. Hát nem elaludt a hátunk mögött mindkettő amire odaértünk?? Persze beálltunk a parkolóba, tétovázás: mi legyen? Fel nem költjük őket, az már biztos! Várunk. Amilyen alvók ezek, rögtön ébrednek ahogy a motor megáll. De nem! Most nem. És várunk, és ülünk a parkoló autóban négyen, gyerekek alszanak, mi beszélgetünk, többek között arról, hogy milyen ritka az ilyen perc, hogy mindkettő aludjon és csak üljünk és beszélgessünk. Ha valaki látja ezt... Néha beindítjuk a motort a fűtés végett. Tényleg csak egy mozivászon hiányzott, na meg egy forró ital a kezünkből. Mozi helyett rádiózás volt, kávéért elment Apa, de nem talált automatát. Amikor visszajött ébredtek is a lurkók, egy perc eltéréssel egyszerre. 18:30-kor. Most bezzeg tudott aludni mindkettő egy órát napközben, még csak nem is kint voltak, hanem autóban görnyedbe az ülésükben, a kombinát levegőjét szívva.

csütörtök, január 26

Alvástéma továbbvive

Nem fogjátok elhinni!
Van egy kétgyerekes anyuka, akivel egy éjszaka szültük meg második csemeténket, 25 perc különbséggel, ennyivel nagyobb az ő Izabellája, egy kórteremben ismerkedtünk a jövevényekkel, csak éppen Bella volt olyan rendes és hízogatott (amúgy sem kicsi a 3800 születési súlynak), és egy nappal hamarabb hazamentek mint mi. Nem Vásárhelyen laknak, de néha telefonon beszélünk, ott a nagyobb csaj már kiscsoportos ovis.
És amit nem fogtok elhinni, hogy a tegnap a következő kérdéssel hívott fel a sorstárs: a te fiad hogy alszik, mert amit Bella elművel!...Semmi rendszeresség, ahol s amikor éri, keveseket alszik nappal, csak cicin aludna mindig....stb stb, ismerős volt a duma. Aztán még én nyugtattam őt. Mondtam neki, hogy én is problémáztam eleget ezen az alvástémán, de már kezdek leszállni róla. Nyugodjon meg, a helyzet nálam és még sok családban hasonló, azóta több kétgyerekessel is beszéltem, és voltak már bloghozzászólásaim is a témában. Nem csak a mi gyerekeink születtek valami nehéz alvást kiosztó csillagzat alatt, engem az nyugtatott meg, hogy beszéltem más anyukákkal, és az is, hogy akkor a legjobb ha úgy csinálom, ahogy nekem kényelmes, akkor nem húzom fel magam, hiába, hogy a könyvek mást írnak, és hosszú távon más lenne jó. Ez a 2-3 év ha most nézem hosszú, később majd rövidnek fog tűnni, úgyhogy lesz..rom. Szó szerint ezt mondtam neki.
És most nektek is.
Ma például Matyi 4-szer aludt nappal (úgy alakult, hogy otthon is, séta közben is, autóban is aludt), a tegnap csak kétszer. Cicin egyre könnyebben alszik el, és ha leteszem továbbalszik, nem ébred meg, tehát nem kell a szájában lógjon egész éjjel, sőt ma hajnalban cici nélkül is visszabóbiskolt, mert nem kellett neki, azelőtt nem sokkal evett. Szóval még alakulóban minden ami alvással kapcsolatos, és próbálom nem idegelni magam. Ahogy egy kommentelőm mondta: gyerekfüggő a dolog leginkább.

vasárnap, január 22

A békakirálylány

Egyre ügyesebben és egyre többször eszik egyedül. Mert tudja, hogy az óvodások egyedül esznek és öltöznek. Az óvónéninek nincs ideje mindenkit megetetni és felöltöztetni. Habár hátra van még 8 hónap, ő már ezerrel készül az ovira.

Akkor és most

Kismanónk napról napra változik. Ugye látszik a különbség?

Egy hónaposNégy hónapos




Tallózás decemberi képekből

Mikuláscsomag bontogatás



Tesssék Matyi, ezt mind neked hozta













Matyi és az ajándékai egy része

Mesét olvas a kis tesónak



Egy igazi nagy tesóra fel kell nézni

















Halló!

Mai szöveg Sárától 11

Mondja Matyinak a nagyszobában miközben a kicsi sírdogál:
- Te sírjál itt Matykó egyedül, mert anyuka bent van a fürdőbe.
Odaszalad az apjához a kisszobába és mondja neki:
- Matyinak az anyukája bent van a fürdőbe.

Mint már ismert, nálunk szabály ha valamit akarattal földhöz vág, azt eltesszük.
Egyszer mondja Petibabának:
-Ha odavágod magadat téged is elteszlek!

Naponta többször is kéri, hogy menjünk játszani ketten. Játékok kitalálásában nem túl kreatív:
- Inkább játszódjunk a kicsi szobában, úgy hogy játsz-játsz.

Egyik nap mondom az ebédnél, hogy délután csinálok palacsintát, hisz megígértem.
- Megígérted, hogy nem sütsz palacsintát...megígérted, hogy nem sütsz palacsintát. ...Csak vicceltem!

Apa hazajön. Sára odaszalad hozzá.
- Na hol van a puszim?
- A szájamba!

Régi autó került elő, volt Manyi nénink fiától kapta. Szóba került Ildikó nénink is.
- Hol laknak Ildikó néniék?
- Elköltöztek egy másik városba.
- ...mert ez a város nem tetszett nekik.

Reggeli készülődés, öltözünk ketten Apával, mind egy szobában vagyunk. Sára ugrabugrál, majd ránk mutat egyenként:
- Anya megy dolgozni oda ahol Tekla van (kolléganő, többször is meglátogattuk a munkahelyen), Apa is megy dolgozni, Sára megy óvodába, Matyi megy bölcsibe.
(a kis jövőbelátó! :)

Volt ott móka és kacagás

Betekinthettek szilveszterünkbe itt.
Az állandóan kacagó kis mackó a keresztfiúnk, Gergő.

szombat, január 21

A gyermeki lélek fejlődésének rögös útjai

Január új kezdet mindenféle szempontból. Nagylányunk ugrásszerűen fejlődik. Észrevettük már, hogy vannak periódusok amikor valaminek a fejlődése rohamosan megindul nála, aztán vannak csendesebb periódusok is. Olvastam ez így normális, gondolom más gyerekeknél is így van.
Decemberben a beszédfejlődése volt hangsúlyos. Most a következőkön a hangsúly: önállósodás mindennapi tevékenységekben, utánzás, mások utasítgatása, rendezgetés, részletekre odafigyelés.
Újabb önállósodási hullám vette kezdetét a héten 29 hónaposunknál. Ő akarja kitölteni magának a pohárba a vizet, üdítőt (nagy kétliteres dobozból!), ő akarja kitenni magának az ételt és felvágni mindent és bármit a gyerekkéssel. Én, én, én akajom. Ez megy nagyjából egész nap. Ma sikeresen lehúzta a házicipőjét egyedül, a pelusát is leveszi egyedül, a zoknit is leveszi egyedül, kevés segítséggel felhúzta a házi nadrágját. Megijedtem, amikor a konyhában találtam, a földön a dobozos üccsi, dugója levéve és a kiscsaj pohár után kajtatott a konyhabútoron. Még beleegyezik a segítésbe, az elején még szólt, hogy ezt vagy azt akarok és csinálta, de most már csak úgy elkezdi magától. Főként a töltögetést szereti.
A másik mániája, hogy mindenkit utasítgat: anya te is egyél, igyál, vegyél ebből, csináld, ezt-azt. Ennek néha megissza a levét: tegnap ivott valamit a poharából, az enyémet nekem akarta ideadni, hogy én is igyak, leemelte az asztalról, de azzal nem számolt, hogy a csésze nehéz, mert tele van, és szembeöntötte magával a teát. Még jó, hogy nem volt forró.
Az utánzás is új keletű, legalábbis az a fajtája, hogy amit mondok Matyinak, szó szerint mondja babáinak, ha valamit csinálok Matyival ő is csinálja a babáival, vagy ha Matyinak mondunk valamit, később odamegy hozzá és ő is mondja neki. Ma pokrócban hintáztattuk Matyit, persze Kata babát is meg kellett hintáztatni. Rengeteget kell sétálni a babákkal, enyém Kata, övé Peti és megyünk sétálni, ezt csinálunk azt csinálunk, mint a normi életben is, csak babákkal.
Aztán az utánzás másik formája, hogy a kistesót utánozza, vagy ha valami történik a kistesóval, az vele is meg kell történjen: nagy babakocsis lett újabban, kéri, hogy ő legyen a kocsiban, Matyi pedig a hordozóban, ő is akart már cicizni, el is szoktuk játszani, hogy felveszem az ölembe mint a kicsit és szopiztatom, de csak pár másodperc az egész blúzon keresztül. Igaziból is kóstolta, mert kérte, de csak kettőt nyammogott és elengedte a cicit. Aztán sokat tud nyekeregni, nyávogni, néha úgy tűnik rendesen utánozza a kicsit, hogy őt is babusgassuk, vegyük fel, stb. Általában amit lehet meg is tesszük, hogy kapja meg ő is azt a törődést, de persze van amikor előjön a "de te már nagylány vagy duma". Ma beleült a pihenőszékébe és nézegette az eléje tett lógó játékokat, pont ahogy Matyi is csinálja. Ilyenkor Apával csak összenézünk és megmosolyogjuk. Észrevettem, hogy abszolút leszkenneli, amikor és ahogy a kicsivel bánunk és viselkedünk. A duma is mellbe vág néha: Matyi ne sírj, most nem tud anya felvenni mert mosogat.
A részletekre figyelést olyasmire értem, hogy ha például tudja, hogy valaminek hol van a helye, akkor azt máshová tenni nem lehet. Ma Apa a Sára evőeszközeit a felnőtt evőeszközök közé tette, eddig máshol voltak, persze Sára rázendített, hogy azt nem oda Apa!. El kellett magyarázni, hogy akár ott is tarthatjuk őket, tehát mindkét helyen lehetnek, nem nagy ördöngősségről van végül is szó. A takaró ma az ágyon végig volt terítve, lelógott a csücske, máskor visszaszoktam hajtani. Megette az életemet, kb. 5 percen keresztül kért, hogy az nem jól van úgy és hajtsuk be, hajtsuk fel a takarót. Ha egyszer megszokta, hogy mi hogyan van, akkor nehéz változtatni, de meg lehet őt győzni, csak sokat kell észérvekkel magyarázkodni.
Csak azt remélem e rendszeretet végigkíséri kamaszkorát is!

péntek, január 20

Ami elmondható egy négyhónaposról

Hetedikén Matyónk betöltötte a 4 hónapot. Hát ahogy mondják, a másodikkal már nem sz..rod össze magad minden apróságért. Így van ez a méricskéléssel is. Sárát hónapokig mértük, az elején naponta aztán hetente. Matyival már annyira nem aggódtunk a súlya miatt, még akkor sem ha kis vékonyságnak tartjuk. Jól fejlődött amióta hazajöttünk a kórházból, jól tartja az átlagot. Két hónapos koráig mértük, aztán az oltásnál megmérte a doki, és most újra megmértük lássuk mennyivel kezdjük az új évet. Öt és fél kiló ami épp ideális a korához. A hosszát nem mértük soha, de mivel a 62-es ruhák a legjobbak neki, gondolom 60 centi körül van, a 0-3 hónapos ruhákat kinőtte, váltottunk a 3-6 hónaposigra, de a 68-as még nagy neki kicsit. A napokban kezdett oldalra fordulni, inkább balra. Nem hamarkodta el, a hátára is csak akkor fordul, ha jól tud támaszkodni a melle alá benyomott könyökein. De nem különösebben aggódom még, mert mozgékony: állandóan jár keze-lába, de főleg a lába. Már pár hetesen rámondtam, hogy fotbalista, aztán eszembe jutott, hogy pont ezt mondtam neki, amikor a pocakomban volt. Erősebben és többet mozgott, mint Sacó. Ma már annyira tudja dobálni magát a ringatozó pihenőszékében, hogy be kell kötni, többször is lecsúszott róla, illetve akár 10 centis kilengéssel is ringatja magát, ha nekiáll feszedezni. Kis nyálas fiú, gyakran folyik a nyála, pedig fognak még semmi nyoma, majszolja a kezét, vagy elkezd buborékokat fújni csak úgy. Rendszeresen rég tartja magát a 3 nappali alváshoz, délben, délután késő délután. Persze az "öröm" csak 40 percig tart, max egy órát, de ma a levegőn hordozóban egy óra tíz percet aludt. Éjjel 9-10 órát alszik megszakítva ébredésekkel, evésekkel, tudom én, hogy összességében a 12-13 óra alvás nem kéne elég legyen ekkora gyereknek, de mit csináljak, ha nem alszik többet? Evéssel nincs gond, még mindig csak anyatejet, majd 5 betöltött hónap után tervezem ismertetni egyébbel, már almát és banánt megnyalt. Cumi nincs, próbáltuk már régebb, de kiköpte többször, nem kell neki. Hát ha nem akkor nem, én nem erőltetem, Sára is felnőtt eddig nélküle, legalább nem kell rászoktatnom arra, amiről majd le kell szoktatnom, és közben éjjel 5 percenként visszadugdosni a szájába, mint ahogy egy éjjel Sárával is csináltuk, amikor cumival akartuk altatni még anno egy hónapos korában.
Alvás témában nagy döntések előtt állunk, hogy alakuljon, hogy szokjon a körülményeket (tesó, szobák-ágyak számát) számbavéve. Külön bejegyzést érdemelne, de akár külön blogot is ez a fejezet az életünkből. Sehogy sem jó. Vagy rövid vagy hosszú távon kellemetlenségek lesznek akármelyik módszert vetjük be, és a rövid távot sem tudjuk meddig tart majd. A kétségeket egy ugyancsak kétgyerekes anyukának megfogalmaztam, bemásolom:
S akkor lenne egy kérdésem hozzád, tapasztalt anyukához: hogy szoktassam a négyhónaposomat, hogy ne ez alakuljon ki, mint nálatok? Mert ugy-e többször írtad, hogy minden oké a gyerekkel, csak az alvási szokásait csesztétek el. Tudom én mi kéne legyen(gyereket leteszed s egyedól a saját ágyában alszik egész éjszaka), de ezt hogy érem el? Most kéne kidolgozzuk a stratégiát, mert még csak négy hónapos, de már nem annyira pici, hogy ne sírhasson egy kicsit, ha éppen hagynánk. Aztán meg azért is kérdem tőled, mert a feltételek hasonlóak: két szoba van, társaság altatáskor megoszlik, sírás áthallatszik, szoptatás még van éjjel többször is. Sárát még altatni kell este, de átalussza az éjszakákat, félünk Matyi felköltené ha bemennék hozzájuk szoptatni, ezért külön alszanak, kiságy kihasználatlan, M. velem nagyszoba nagyágyba, S. saját ágyán kisszobában, apja vele a matracon. Aztán még egy ok: jól haladtunk, már csak egyszer ébredt éjjel, gondoltam éhes megetettem, cicin visszaaludtunk mindketten. Olyan is volt már, hogy 8 órát végigaludt. Ez egy hónappal ezelőtt. Mára minden rosszabb!! 4-5 ébredés, nem tudom miért, ennyiszer éhes nem lehet, cicin altatom vissza, nem akarom, hogy nyekeregjen, nehogy a nagy felkeljen. Tudom, hogy most kéne cselekedni, hogy később jó legyen, de hogy járjak el?
Tehát adott a négyhónapos, akit legegyszerűbb cicivel elaltatni és visszaaltatni éjjel, de meddig? Egy négyhetest még megetetsz éjjel, mert a gyomra pici, nem bírja ki az éjszakát evés nélkül. De egy négyhónapos miért ébred éjjel többször? Sétálok vele, akkor én nem alszom, ha hagyom nyekeregni felköltheti a többieket, ha cicivel altatom rászokik, oszt cicinalvós lesz. Nappal csak kint alszik el magától, itthon a zajok, hangok, körülmények nem elég csendesek neki, csak a cicin lazul el annyira, hogy elaludjon, másképp sétálhatok vele két órát a lakásban míg sírva elalszik, vagy nem.
Tudom, hogy most kéne okosnak lenni s nem elrontani a következő 1-2 évet alvás szempontból, de hogyan?? Sáránál nem jól csináltuk, lásd két és fél évesen minden este valakivel alszik el, és délután már nem alszik. De más baj nincs, így visszatekintve nem volt olyan szörnyű. Csak addig, amíg le nem szokott a ciciről... De az egy év. Rossz belegondolni, hogy mennyi energia elmegy gyerekeink altatására, minden este otthon lenni altatásra, mert más nem tudja elaltatni, nem lehet programod este, az altatás órákat vesz fel, lefáraszt, így is velük vagyok egész nap, még este sem jut két órám magamra plusz alvásra, csak ha mondjuk 1-2-kor fekszem le. Hogy a fiam meddig lesz anyuci függő, azt még egyelőre nem tudom. Az is rossz szoktatás, hogy szülővel egy ágyban, de amíg eszik éjjel s gyakran ébred...Remélem nem velem alszik majd 3 évesen is. Apa szerint addig kell tartani ezt az állapotot, amíg éjjel ébredezik és vissza kell altatni, na meg amíg csak anyatejes. Hallottam már olyan kétévest, aki éjjelente 5-6-szor hívja maga mellé az anyját. A másik anyuka azt tanácsolta, hogy tegyem ami nekem jó rövid és hosszú távon. De a kettő kizárja egymást. Most jó a cicin alvás, hamar megy, nagyjából biztos, de később rosz alvási szokásai lesznek. Ha későbbre akarok jót, akkor most kínlódik az egész család rövidtávon, nincs garantált eredmény. Múlt éjjel másfél órát keringtem vele, hogy ne cicin aludjon vissza, aztán már ölben is sírt, letéve is, Sára elkezdett ébredezni a másik szobában, s akkor persze cicire tettem. Tegnap esett az eső, itthon altattam délben. Az elv megint az volt, hogy ne az evésbe aludjon bele. Sára egy órát nézett rajzfilmet, ami az elveim ellen van, csak, hogy elég csend legyen, ne koslasson a szobák közt, ne beszéljen stb. Végső elkeseredésemben még a hamis cumit is elővettem, de Matyi folyton kiköpte, adtam neki teát, hátha iszik, szopizza s belealszik, de NEM! Aztán autóval elmentünk valahova, s úgy aludt el.
Már nem tudom mit találjak ki, az "egyen alvás után és akkor nem alszik majd rá a cicire" nem működik, mert reggel felkel eszik, de három órát ébren van, és mire jönne a déli alvás megint éhes. Ha nem adok neki és el is alszik kint például, hamarabb kel ha éhes. Délután megint ez van és este is: eszik, majd alszik. Nem adhatok neki 7-kor enni és többet nem, hogy 9-re lefárad és elalszik magától, nem cicin. Hát arra megéhezik, persze, hogy alvás előtt eszik. Tehát nem olyan a programja, hogy ezt tartani tudjam.
Tegnap azt is kipróbáltuk, hogy Apa altassa, ne érezze a cicit, de úgy ordított, mint egy nádi bika, Sára sem tudott tőle elaludni.
Azt hiszem beadom a derekam, lesz a cici, aztán ahogy Sára leszokott róla, meg az éjjeli ébredéseket elhagyta, majd elhagyja Matyi is. Egy alagútnak azért már nagyon látnám a végét: mikor jön el a következő helyzet: pusziosztás, villanyoltás, aludjatok jól gyerekek, ajtó behúzás, a párunkkal egy másik szobában estétől reggelig alvás.
És minderre a problémára ma azt mondja Apa: örülj amíg összebújhatsz velük, 10 év múlva ha akarnál se aludnának veled. Neki van igaza?

Macera

Tündérmanó anyukája leírta a blogba problémáját, veszekszik a 3 és fél éves nagyon erős személyiségű lányával, aki durván féltékeny a kistesóra és már csúnyán is kezdett beszélni.
Én meg a következőt válaszoltam neki kommentbe. Bemásoltam, mert tényleg foglalkoztatnak ilyen kérdések, csámcsogjatok ti is rajta.
Amikor ilyen kérdések marcangolnak engem két dolog jut eszembe: légy önmagad. Ugye a legtöbb nevelési tanácsadó ezt mondja? Ne játszd meg magad, ha jön, hogy odamondj, akkor ne szépelegj stb, mert a gyerek érzi a színészkedést. A másik meg, amit főleg idősebbektől hallottam: manapság túlságosan tudományosan neveljük a gyereket. Annyi mindent olvasunk, nem tudjuk mi legyen, mindent megtudunk magyarázni, kevés teret hagyunk az ösztönnek. Pedig néha lehet az a jó. Nem lehet verni a gyereket, mert azt végképp elutasítja a mai gyereknevelés, nem szólhatod meg erősebben, mert sérül a lelkecskéje, azt se lehet ezt se lehet, mindenben meg van kötve a kezed, de mindent magyarázzál el neki százszor, szépen csendben, türelmesen, egy csomó lelkizés, stb. Azt hiszem érted miről beszélek. De miért ne legyen valami csak úgy, mert az úgy van és kész, ne kelljen neki magyarázni, vagy miért ne csaphatnál rá a fenekére vagy kezére, ha ezzel elijeszted attól hogy még egyszer megtegye amit nem szabad, persze nem vered véresre... Néha én is elgondolkodom ezeken. Velünk is szigorúbbak voltak (persze nem vasfegyelem, meg gyereke is válogatja: én és a tesóm földre szállt angyalok voltunk, apámék még a gyerekaltatás fogalmát sem ismerik, leraktak oszt aludtunk), nem volt ennyi idő putyukálni, vagy ahol sok gyerek volt, stb, és nem lett mindenki depis, meg önygyilkos, vagy elvált, hanem normális emberek is lettek. Nem értek minden régi elvvel egyet, de talán tényleg túl tudományosak vagyunk és a gyerekeink majd a fejünkre szállnak semmi tisztelet nélkül. A velünk egykorúak azért tisztelik a szüleiket. Tudom, hogy sok az alkoholista, boldogtalan stb ember manapság, de hogy a mieink milyenek lesznek, csak 30 múlva derül ki, lehet pont ilyenek, csak éppen mi engedékenyebben és lelkizősebben nevelünk.

hétfő, január 9

Mai szöveg Sárától 10

Sára hason alszik a legnyugodtabban. De ha egész éjjel hason alszik, reggelre átázik a pizsamája, kifolyik a pisi a hasánál. Nem tudom miért, talán a nyomás a tele peluson. Már kétszer előfordult ez. A héten egyik reggel odajön hozzám, éppen csak megébredt:
- Átpisiltem.
Persze kacagtam, hogy mi lesz ha keresztezed az átáztamat és a pisis lettemet.

Ma együtt sétáltunk, próbáltam csalogatni egy játszótérre, mert ugyebár gyalogosan nagyon nehezen haladunk. Mondom neki, hogy jöjjön mert ott van a játszótér a fekete kerítés után. Egyszer csak felkiált:
- Játszótér, hol vagy?!!

Reggelizünk mamáéknál, négyen ülünk az asztalnál. Sárának nem igazán csúszik a reggeli, általában reggel gyengén eszik. Kérdi már leszállva az asztal mellől:
- Hova megyünk miután reggeliztünk?
- Sehova sem megyünk, mert aki nem reggelizik az nem megy sehova, te nem reggeliztél.
Hirtelen vált az esze mint a penge:
- Hova megyünk miután reggeliztetek?

Sómese

Decemberben megvolt Sára első bábszínházas élménye is Szentgyörgyön: megnéztük Benedek Elek Sómeséjét, Nagy Kopeczky Kálmán rendezésében. Élvezte, de még korai neki. Végigülte a negyven percet, de nem tudom mennyit értett belőle. Ő volt a legkisebb, legelöl ültünk közel az ajtóhoz, hogy ha megunja mehessünk ki. 10 perc után az ölembe kérezkedett a székéről, és a vége előtt 5 perccel kezdett el mozgolódni, előtte is kérdezősködött ez ki az mi, próbáltam neki mesélni a dolgokat. Nagy izgalommal készült, jól viselkedett, azóta is emlékszik és néha emlegeti a bábszínházat, megjegyezte belőle a szakácsot, felfedezte már könyvben és mondta, hogy az a szakács. De az a végkövetkeztetés, hogy kicsit korai még neki a bábszínház, egy pár hónap múlva majd még próbálkozunk.

szombat, január 7

Édes fáradtság

Először is BÚÉK mindenkinek. Másodszor pedig: azért tűntünk el, mert hosszú vakáción vagyunk hol egyik hol másik mamáéknál, az ünnepek alatt szinte ingáztunk Sepsi és Barót között, megfűszerezve útjainkat egy kis Olasztelekkel (dédimama) vagy éppen Kisbaconnal (nagy rokonság). Már december közepén leléptünk és csak január közepén érkezünk haza, én és a lurkók. Apa mikor velünk mikor nélkülünk tengődik, ő még Vásárhelyre is ingázik közben.
Az ünnepeket családdal töltöttük, ahogy természetes és ahogy szokás. Volt benne minden, főleg gyerekzsivaj, kevesebb hó, amit vártunk, de csak január első hétvégéjén érkezett meg, akkor is kevés. Tehát idén télen sem vásároltunk szánkót még, azt hiszem már nem is nagyon kell, majd jövőre.
Az utóbbi négy hetet nem is részletezem, két nap és két éjjel írhatnám a történteket. Az év vége olyanra sikerült, amilyenre terveztük, angyaljárással, rokonlátogatással. Sikerült minden keresztgyerekünkhöz eljutni, és a temetőben is voltunk emlékezni. Ajándékból jutott mindenkinek bőven, volt sírás, kacagás, fáradságos pihenés, mert bármennyire is pihenni kéne ünnepek alatt, a sok becsomagolás, utazás, kicsomagolás, két gyerekkel vagy éppen hárommal vesződés, 6-7-9 vagy éppen még több ember egy fedél alatt...akárhogy is vesszük kicsit fárasztó is volt. Két darab két és fél éves nem kell mondjam mit le tud művelni a négy fal között egy hét alatt, csak napi másfél-két óra kintlevéssel. Szilveszterkor fél 12-ig maradhattak fent, Sára és Gergő unokatesója. Maradtak volna ők többet is, de akkor beparancsoltuk őket az ágyba, mert minél fáradtabbak annál nehezebb velük bírni, na meg azért is, hogy Matyit ne hangoskodják fel fülsüketítő csatakiáltásaikkal, elég ha a petárdázást és tüzijátékropogást átalussza. Most meggyőződhettünk újra, hogy a gyerekek abszolút átveszik a hangulatot a felnőttektől. Ha veszekedés, zsörtölődés volt a házban, ők is hisztisebbek voltak. Ha jókedv volt, akkor csintalankodtak, mert látták, hogy fenyítjük, de leginkább fogjuk a fejünket és kacagunk rajtuk, meg ha éppen szilveszteri vacsorára készülődtünk, akkor átvették a zsongást, az izgalmakat és megpendültek, ugráltak mint két besózott bolha. Mi tagadás, energiából több volt nekik.
Azért volt pihenés is, kikapcsolódtam színházelőadáson vagy éppen masszázson, és amit a legjobban értékeltem, hogy volt időm mindkét gyerekemre külön-külön. Sára múlt héten négy napot maradt egyik mamáékkal, amíg én Matyival másik mamánál voltam, aztán mindkét lurkó velem volt, de amíg mama felügyelt Matyira addig Sárával sétáltunk, játszótereztünk, hídról néztünk autókat, havaztunk.