vasárnap, április 14

Idei húsvét - Pesten

Sok kép itt, annyira nem volt húsvét fíling, erre leginkább a csokiözön utalt, de jól telt. Ideje volt már ennek a kiruccanásnak, család- és barátlátogatásoknak.
Sok kép itt
Amúgy esős idő volt, így benti programok kellettek. Tehát IKEA, Tesco shopping. Az ikeaból apróságokat vásároltunk és megkóstoltuk a híres húsgombócukat. Kinéztünk például egy szőnyeget a konyhába, de a bukarestiben olcsóbb, úgyhogy nem vettük meg. Leginkább nézelődni mentünk és loptunk ötleteket konyhabútorhoz s hálóhoz, értsd: Apa lefotózta, majd próbáljuk az asztalossal megcsináltatni. De lett új lámpánk a konyhába, lábtörlőnk :), ilyenek. A vasárnapi Tropicarium látogatás alkalmával egész közelről néztünk aligátort, cápát, ráját, még rájasimogató is volt. Vasárnap lévén telt ház volt, kb. 40 percet álltunk sorban, hogy bejussunk, de jó volt. Persze voltak többék-kevésbé unalmas halas akváriumok is, de Matyi már az első akváriumra felragadt, nagyon lenyűgözte az egész, pedig hőemelkedése is volt, megbetegedett míg ott voltunk Pesten, köhögés, takony, láz. Pont érkezésünk utáni napon ütött ki rajta, másképp nem mentünk volna, ha már itthon betegek. Aztán hazaérve itthon S. is elkapta. De most már jól vannak. A Tescoba volt akció sok játékra, félárban vettünk egy nagy doboz legót, hogy majd odaadjuk szülinapra vagy karácsonyra, persze a minap Sára felfedezte az autó csomagtartójában, s kérte. Így max augusztusig halasztjuk az odaadást. A gyerekek az utat rosszul bírták, még jó hogy megszálltunk Váradon. Pesten eljátszottak jól Gergő unokatesóval, persze a két nagy néha összekapott, de ha a kicsi ott volt, akkor azok rögtön szövetkeztek ellene :)) A nagyok együtt aludtak, Sárának is kellett cumi, együtt fürödtek, ment a majmolás ezerrel, ha egyik evett másik is, ha egyik nem másik sem, stb. Sára kiverte vagy kétszer a díszhisztit, volt közönség, na ez van. Hazafele családlátogatás volt Hajdúböszörményben és Debrecenben, persze jó sok csokit kaptak s ajándékot a kölykök húsvét hétfő lévén, a csokikészlet karácsonyig kitart, van minden: nyuszi, tojás, dobozos csoki, legalább 10 kindertojás. Egyszer el kell utaznunk Debrecenbe lötyögni, várost látogatni, nagyon szep varos, apa ismeri, én még sose voltam s most nem volt idő ilyesmire. A tojásfestés idén elmaradt, de kaptunk párat ajándékba, locsolkodás sem volt, éjjel 1-kor értünk haza. Másnap 10-re vittem be Sárát oviba. Szerdán nem is ment, mert óraátállítás miatt elaludtunk, a telefonom még nem állt át :) egy órával később csörgött mint kellett volna. Csütörtökön beértünk időben az oviba,de délben szóltak, hogy köhög s vegyük el, akkor betegedett le Matyi után. Pénteken nem ment. Zavaros hét volt. Most vakáció, lazulás, semmi érdekes, játszin voltunk párszor, szomszédolás volt Csütörtökön Galambodi barátokat látogattunk meg, ott is várják a kisöcsit a másfél éves leány mellé. Állandó csütörtök délutáni program a gyerek aerobic, - nevezzük csak tornának - amit S. imád, nagyon szívesen megy. Ma délelőtt ovistárs volt nálunk a kistesójával együtt játszani. Anyuka óvónő, tehát 2 órát a négy gyerek úgy le volt kötve, hogy alhattam volna is egy másik szobában :))  Az izgalmas program délután következett, ugyanis miután mindkét gyerek felébredt (!) - mert S. most aludt először délután amióta a vakáció tart - elmentünk kerekezni: apa végre rendbe szedette a bicaját, hátul gyerekülésbe tette a kicsit, S. futóbiciklizett, s nekem nem maradt más csak apa felnőttrollere. Az "őrült család" tekert egyet körbe a cartierben, kiflit is majszoltunk, amit S. ma először vásárolt csupa egyedül, úgy, hogy nem is ment be vele senki a boltba!
Holnapra várjuk baróti mamáékat. Két nap múlva kezdődik az ovi.

hétfő, április 8

19 hónapos nagy kicsifiú

Matykó fejlődését nem követtük annyira mint első gyermekünkét. A blogba sem írtam annyit róla, a babanaplót töltögettem első évben, de az is üresebb, mint Sacóé. Ez valahol normális is, szegényre jóval kevesebb idő jut. Gyakran azon veszem észre magam, hogy napokig nem ülök le vele játszani. Hívom segítsen ruhát teregetni, elrakni, szívesen csinálja is, bevonom ebbe-abba, többet beszélek hozzá a napi teendők közben mint annak idején Sárához. Néha ha éppen térden/guggolva végzek valamit, akkor odajön, bújik, ölel, cirógatásra, testi kontaktusra vágyik. Ezt meg is kapja helyben, akkor is ha állok, és odajön, ha panaszkodni kell akkor zsémbelő arccal egyenes fut hozzám, de van amikor csak éppen kíváncsi, hogy mit csinálok, oda andalog, átkarolja a lábam, s akkor persze megkapja az öl/simi/puszi adagját :) Többet kap ilyet mint annak idején a nagytesó, de neki nem volt erre akkora igénye, vagy legalábbis nem fejezte ki ennyire, így. Most már bánom, hogy nem kapott ebből is annyit, de lehet, hogy csak nem kellett neki a megerősítés annyira, mert csak ő volt, figyelmet kapott sokat, és hát lány...ugye azt mondják a fiúk mások, anyásabbak, simulósabbak, stb. Sára komoly csaj volt mindig, ez meg olyan kis huncut. Valamire mondom nem szabad, például wckefét markolászni, és szembekacag...rendszeresen. Hízeleg. Szóval én nem játszom vele sokat, de ott van a tesó, akivel elvannak egymás mellett, és Sacc bevonja, neki is ad babát, ő is tologat ezt-azt Sára mellett, meg hát persze ha valami játék előkerül, akkor rögtön ott van, elvesz dolgokat, nézi a nagy mit csinál. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy a babakocsit tolja benne mackóval és cumisüveggel, meg hogy a főzőcske edények nagy kedvencei...de hát ez van, engem nem zavar, majd leszokik. Emellett autózik, vonatozik is. Mindig az ad nekem erőt, amikor belül nyavajgok, hogy nem játszom Matykóval eleget, hogy valaki azt mondta: a legtöbb amit adhatok neki az egy testvér. S talán így van. Amikor a pénteki trécselős anyukás partin (havi egyszer szervezik, s most pénteken én is végre eljutottam, kimenőm volt:) elbúsultam lelkiismeret furdalásomat, hogy a kicsi nem kap annyit mint a nagy (időt, figyelmet, energiát), akkor nekik is ez volt a válaszuk: de van tesója. Valóban energiám sincs annyi és türelmem se már mint annak idején. De ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozok vele, csak másképp. Tény, hogy sokat tanul a nagytól, főleg beszéd szintjén vettük ezt észre, és persze már olyan könyveket és rajzfilmet nézeget amit S. ennyi idősen nem.
Tegnap töltötte az egy év 7 hónapot az úrfi, s ennek apropóján akartam kicsit beszámolni róla. Rég készülök, a másfél éves szülinapkor is, de mindig túl lusta vagyok hozzá. Nagyfiú, mert hamar nő, olyan hamar eltelt ez a másfél év, jó lenne ha még maradna egy kicsit kicsi, ilyen cirógatni, babusgatni való. Ugyanakkor kicsi legény, mert alig múlt 9 kiló, habár aránylag jól eszik. Csak válogatós: édesszájú. Felvágott, sajt, zöldség, gyümölcs nem kell, lekváros, mézes kenyér annál inkább, tejbegríz, pudding és gyümölcsös joghurt is jöhet bármikor. De mondjuk a túró vagy joghurt natúrba semmi esetre sem. Kedvence a banán, spenót (felcsillan a szeme ha meglátja), gyümölcsös joghurt, borsó, zsemle, pufulec, keksz minden mennyiségben. Pástétomos kenyeret kiköpi, narancsot is, de a levét issza.
Tegnap falhoz állítottam, 78 centi. Nem alacsony, csak azok a piszkafa lábai :)
Foga 15 van, alsó-felső szemfogak jöttek most utoljára, kínlódott velük rendesen, mert mind egyszerre bújtak, nagyon begyulladt főleg a felső ínye, de 3 kint is van.
Ügyesen beszél és mozog. Mondandója néha halandzsa, de akkora beleéléssel és mimikával mondja, nézi, hogy érted-e, reagálsz-e, hogy néha ki lehet találni, hogy miről beszél. Persze a segíísééé-t a tesótól tanulta, és ha valami nem sikerül, akkor keservesen: nem mmee! segííséé!-get kiabál. Sára most már rendszeresen Sáá. Három szótagú szavakat is kimond, amin meglepődök: betette, efodo (elfogyott), kápotta, kukuji (kukuri, a kakast nevezi így), kukuíí (cukorka, csoka, általában ami édesség). De ennél nehezebbeket is. A legnehezebb amit eddig kimondott a bodo szünena (boldog születésnapot). Az igent sehogy sem akarja kimondani, de most legalább jó alaposan bólogat ha igen a válasza valamire.
Nagy érzéke van a humorra, tudja mikor kell nevetni, kapható is rá, sokat mosolyog amikor nincs éppen rossz napja. Olyankor semmi sem jó, csak ölben lenne, nyafog, hisztizik. Ma teljesen egyedül felmászott a konyhai hokedlire és onnan mászott volna be az étetőszékbe. Csúszdához egyedül felmászik és le is csúszik, mikor ülve, mikor hason vagy háton. Egyre jobb az egyensúly érzéke, a támla nélküli hintán is hintáztatom. Szereti a játszóteret, játszóházat. Egyelőre más gyerekek nem nagyon foglalkoztatják, csak odamegy s bámulja esetleg, hogy mit csinálnak, de nem interakcionál velük, kivéve az ismerősökkel. Azokat megtapogatja, simogatja a hajukat. Magától integet búcsúzási helyzetben és ha valaki távozik akkor mondja, hogy emme, utána néz, integet. Szereti a labdákat, nagyon ügyesen dob, jobban mint S. most! Egyik kedvenc időtöltése, hogy kiül az ablakba és bámulja az utcát. Feláll az ablak alatti kis asztalra s néz kifele, mindig csupa maszat az ablak. Ha meglátja az apja autóját, akkor szól, hogy apa, vagyis, hogy jön haza apa. Alapvetően mozgékony gyerek, de nem mondanám, hogy "hiperaktív", ha kell ül 10 percet is egy könyv mellett.
Már kakált a wécébe, de úgy hogy láttuk rajta, hogy kell és ráültettük. Amúgy az ügy stagnál egy ideje, eljutottunk oda, hogy ha kakált szól, hogy kaka, de semmi több.
Nappali alvás legtöbb másfél óra, egyre későbbre tolódik ki, és sajnos nagyon sok időbe telik az elalvás, úgy 40 perc, de van, hogy egy óra vagy még több. Este is S. alszik el rövidebb időn belül, és M. hamarabb is ébred. Én nem értem ezt az alacsony alvásigényt...
Könnyen elsírja magát, főleg ha olyan napja van, de hamar megvigasztalódik.
Sok mindenben ügyesedik, például ha vetkőztetem: lehúzom egyik cipőt, tartja a másikat s mondja et is, ha levetem a kabátot venné a sapkát s mondja sapá is. Odahozza és helyreviszi a ruháknak a tálat, elvisz s bedob szemetesbe szemetet, ügyesen iszik pohárból, villával eszik egyedül, kanállal is próbálkozik. Ha valamihez kanál kell és elfelejtünk adni, akkor nyulánkozva kiabál, hogy kaá, kaá!
Általánosan elmondható, hogy nincs baj vele, jó fiú, habár akaratért nála sem kell a szomszédba menni, de még meggyőzhető figyelemeltereléssel, alternatíva felajánlással, nem úgy mint a nagy. Ha egy kicsit még gyarapodna-hízna is..., de ezen már túl vagyok, elfogadtam így s nem különösebben aggódom.
Immunrendszerére nem vagyunk a legbüszkébbek, de ovis tesó mellett... nem súlyosan de elég gyakran beteg, a tipikus takony-köhögés kombináció, egyéb baj szerencsére nem nagyon volt. Ő, S.-el ellentétben lázas típus, kis bajnál is van hőemelkedése, láza, S.-nek ritkán.
Dióhéjban ennyi, persze napról napra meglep valamivel, lenne még sok amit pötyögjek róla!

Mi lesz akkor a gyerekekkel?

Próbáltam előre előkészíteni a válaszaimat, már a következő kérdésre is gondolva, de csak arra válaszoltam amit kérdezett. És valóban úgy van ahogy a nagykönyvek írják, a gyerek csak annyit kérdez amennyit képes feldolgozni.
Az oviról beszélgettünk Sárával, azt mondja ő nem akar ott aludni (na igen, az alvás nem az erőssége a gyerekeimnek), miért nem jöhet el délben, mint a másik csoportból a gyerekek.
- Azért vagy délutánig ott, mert anyának hamarosan dolgozni kell menni, neked ott kell lenned, ott a helyed, nem lesz aki vigyázzon rád, míg dolgozunk. Nincs aki elvegyen, azok után a gyerekek után a nagymamájuk megy, vagy a nem dolgozó anyukájuk. És amúgy ők hazamennek, és otthon alszanak délután.
- De nekem miért nem laknak itt a mamáim? Miért nem költöznek ide?
- Mert Ágó mama még dolgozik, neki ott van a munkahelye, ott laknak a szülei,...
- És baróti mamáék?
- Hát tudod...ez nem olyan könnyű, mert nem nagyon tudják eladni az ottani lakásukat, és nem könnyű átköltözni más városba...
- Akkor dédimama!
- De neki ott van déditata, és ők már megszokták ott, idősek és nehéz ilyenkor elköltözni egy másik városba, ott vannak a szomszédaik, ismerőseik...
- Mi nem vagyunk a dédimamáék ismerősei?
- De igen.
- Akkor olaszteleki dédi!
- Ő is nagyon megszokta otthon, a saját házát, kertjét. És sajnos ő már beteg, nem tud veletek úgy foglalkozni, egy-két napot igen, vagy ha látogatóba megyünk, de nem tudna elvenni az oviból, feljönni az emeletre...
- Ő már öreg?
- Igen.
- Meg fog halni?
- ?? Igen. De nem most, nem tudjuk mikor, addig még sok van.
- És Ágota mama is meg fog halni?
- Igen, majd valamikor.
- És Emőke óvónéni is?
- Igen...
- S akkor mi lesz a gyerekekkel?!
- Hát addig még sok van, ti már nem lesztek ovisok, meg hát majd kapnak egy másik óvónénit...
- De azokkal a gyerekekkel akik majd akkor akarnak mind óvódába járni...

És itt elvesztette a fonalat. Értettem én, hogy mit akar kérdezni, csak nem tudta elmondani rendesen. Aztán hagyta a témát, váltott hamar. Az óvónéni után, őszintén, vártam a további kérdést, hogy mi lesz velük, akik meghalnak, vagy hogy én is vagy ő is meg fog-e egyszer halni. De nem, őt inkább az érdekelte, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesz óvónéni :)
Újabb bizonyíték, hogy milyen érdekesen működik a gyermeki agy.