kedd, augusztus 27

Matyiduma 4

Március óta - nem kell mondanom - rengeteget fejlődött a beszéde.
A leglátványosabb, hogy hosszú mondatokat mond, sőt: már mesél és mond és mond és mond, például este lefekvés után mesél, de akármikor csak úgy elkezdi és mondj a magáét, aztán vagy figyel rá valaki vagy nem. Már énekel is, egész gyerekdalokat, mondókákat elejétől végéig. Őszintén a mondandójának kb. felét értem meg, és a mondókáknál is sokszor a ritmus, dallam az amiből rájövök most éppen mit fúj, egy.két szót egy sorból még megértek. Tehát nem beszél túl tisztán, kevés mássalhangzót használ, leginkább magánhangzókkal akar beszélni: kée ie azt jelenti kérek vizet például.
Amikor nagyon elkeseredik, elszomorodik a segélykiáltás: Anya, gyeje issza... De hogy miért vissza, azt nem tudom, azt hiszem Sárától vette ezt át, mert ő ordította ezt utánam általában amikor hisztizett és én otthagytam. Régebb a Segíííí segíííí! volt a segítségkérés :)

Nyár elején még csak így kommunikált: ató nem me (autó nem megy), ümpa (lámpa), báci, ta (táncol), esz (eszik), ma már teljes szavakat használ, nem csak szótagokat és ragokkal használja, meg sok szó van egy mondatában.
Jól asszociál. Mutatom a csibét: csip-csip így beszél a csibe, mire Matyi csipdesni kezdi a kezét: csip-csip csóka....
mokukka
bikikli
pasziii (paszuly)
eldut (eldőlt)
meutoe (megütötte)

Befejeztem mosogatást:
- Kész, ennyi vót!

Mai duma Sárától 31

Ez már régi duma, de most találtam meg:
- Apa a farkas, Matyi kismalac s te vagy a legnagyobb malac, akinek téglából van a háza, én vagyok piknik.
- S mit csinál piknik?
- Piknikezik a többiekkel.

Autózunk. Érzelmi zsarolás:
- Ha elől nem ül senki, akkor én nem szeretlek.

- Én a hideget jobban szeretem, mint a meleget, mert a hidegben nem izzad le a hajam, s nem kell megmosni.

- Visszajöttem dolgozni.
- Mit dolgozol?
- Facebook egyetemen.

- Nézhetek Barneyt?
- Igen, egy Barneyt megnézhetsz.
- Gondoltam...

A délutáni tevékenységekről:
- Kedvenc elmenetelem a torna! Szeretnék olyan lenni, mint Bence anyukája! Mert ő mindig elvisz tornára.

Rajzfilmnézés vége felé közeledik:
- Fürgén nézzük a Répamesét.

Az éhség nagy költő:
- Anyuka, éhemre fakadtam!

Időfelfogás nyáron:
- Még nincs késő, még csak barnulás van!

Ők ketten:
- Matyi, ne legyél rosszféle!
- Jó.

Önkritika és igazságérzet:
- Miért kaptunk ilyen sok játékot, mi nem voltunk ennyire jók!

- Megfújt a hideg.

Az aranyközép

S akkor most, mint egy bölcs, megpróbálom jól megaszondani. Szerintem az egyensúlyon múlik minden, és ez a legnehezebb: jól egyensúlyozni, jól megmaradni a középúton. Mindenben. Nem extrémnek lenni egyik irányba sem, és akkor nagy baj nem lehet, és aránylag normális felnőttek lehetnek a gyerekeinkből majd. Egyelőre ezt próbáljuk, de persze néha máshol van az aranyközép a szülőpáron belül is. Például nekem belefér az ha egy nap egy karamellát kapnak vagy egy szelet Kinder csokit, azt az ujjamnyit, ami tejjel van töltve. De Apa szerint túl sok édességet adok nekik. Hol van itt az igazság? Középen?