kedd, április 24

Miből nevelünk?

Egy "olvasónk" kérésére születik e bejegyzés, aki azt kérte ajánljak valami olvasnivalót, amiből felkészülhet arra, mi vár rá a 9 hónap után gyerekügyben.
Nos, először is: egy könyv sem tud felkészíteni arra, ami a 9 hónap után következik.
Másodszor: babagondozás és gyereknevelés témában rengeteg iromány van, egy élet sem lenne elég hozzá elolvasni, az ember a józan eszére hallgatva szelektál, és nagyjából azokat olvassa el amik fele a szíve inkább húzza, például ha valakinek az írásai megtetszenek, vagy ő is hasonló elveket vall, vagy az ember lányát is hasonlóan nevelték, akkor inkább azokat olvassa. Én nem nagyon hajlok a radikális gyereknevelési módszerek fele, nem is próbáltam ki például valakikről elnevezett módszereket (lásd a Suttogó módszer, ami a Suttogó 1. és 2. könyvekben van leírva). Ha az embernek kavarognak a gondolatai és azt akarja, hogy letisztuljanak akkor tényleg csak egy könyvet olvasson el, vagy legalábbis egy szakember írásaira támaszkodjon, és akkor mindig ahhoz forduljon, mert ha már kettő, ott akkor biztos, hogy lesznek ellentétek, összekavarodás. Szerintem amúgy egy könyv nem hoz letisztulást egy ilyen bonyolult területen, mint a "mire számítsak a gyereknél/től".
Könyvcímeket ezért nem is adok, hanem inkább szerzőket, akikről úgy gondolom, hogy tanultam tőlük, nem elszálltak, nem csak tudósok és szakemberek, hanem emberek és szülők, és mint olyan tévedhetnek is, és emberhez közeli, meg hétköznapi emberhez közeli módon tudtak előadni, írni a témáról.
Babaápolás és gondozás témában rengeteg összefoglaló jellegű kiadvány van, de ebben nem rájuk támaszkodtam, hanem arra amit tanítottak a kórházban, mondott az orvos, a család, meg nagyjából arra ami "úgy jött magától". De azért beszereztem és olvasgattam is a Dr. Spock könyvét (Dr. Benjamin Spock: Spock doktor csecsemő és gyermekgondozása, Medicina Könyvkiadó, 2007 Bp.), amivel nem mindenhol tudok egyetérteni. Sok helyen azért, mert nem tudjuk magunkra, a mi környezetünkre, lehetőségeinkre vonatkoztatni, lévén első kiadása a hetvenes években íródott és nagyon rányomja a bélyegét az, hogy a szerző észak-amerikai. Egy másik általam gyorsan végigtanulmányozott könyv a híres, sajnos már nagyon idős marosvásárhelyi Pap Zoli gyerekorvos könyve (Dr. Pap Zoltán: Kismamák tudnivalói, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár). Szüleink ebből okosodtak, lévén még 1983-as kiadás, újabb kiadásokat is megért, de csak a rendszerváltás előtt, tehát már kb. a könyv tartalmának 80%-a "idejétmúlt", kezdve az akkor Romániában megtalálható tejpornevektől a babamérlegtípusáig, textilpelenkákig, de például a hozzátáplálási táblázat belőle (mikor mit lehet bevezetni a babánál) egészen jól fogott nálam, meg a gyerekbetegségek rövid leírását is hasznosnak találtam. Abban az időben ez a kiadvány hiánypótló volt. Egy harmadik könyv, amit anyukámtól "örököltem", mert anno neki ez bejött: Velkey László Gyermekeink gondozása, nevelése című 1984-es ugyancsak Medicina kiadvány. Ezt még Sára születése után rögtön olvasgattam, persze a magyarországi kiadás lévén ottani adatokat stb. találunk benne a fogantatás, kihordás, születés témáknál (mert az első fejezetek erről szólnak).
Ezekkel a könyvekkel igazából csak nosztalgiázgatni akartam, ma már nagyon szép képes könyveket találni, persze nem is olcsók, például a Kiamamák nagykönyve, ami nekem tetszik.
Ami a gondozáson túl van abban én a nagyon szakkönyveket kerültem. Tehát nem igazán olvastam csak gyereklélektant például, habár Atkinson Pszichológiája hasznos könyv lehet, szülő szempontból leginkább a fejlődéslélektan része. Olyan könyveket sem igazán böngésztem, amik csak egy bizonyos témával foglalkoznak (például Éjszakai gondoskodás - alvástémában rengeteg irodalom van, vagy csak a szoptatásról szólók, vagy csak a hisztivel foglalkozó "hogyan kezeljük a gyerekünk hisztijét" típusú könyvek). Ami ez alól kivétel az a testvérféltékenység téma, amiben beszereztem a Testvérek féltékenység nélkül című kiadást Adele Faber és Elaine Mazlish könyvét, ami tetszik is.Ugyancsak tőlük van meg a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című kiadás, amit hasznosnak vélek a gyerekkel való kommunikáció szempontjából. Van babatornát, mozgásfejlesztést tanító könyvünk is, de elég keveset használtuk, lévén már pici kortól babamasszázsra és babafoglalkozásra járunk. Ami még nem árt például esős napokra, az olyan kiadványok amik megtanítanak/bemutatnak játékokat, tevékenységeket amivel fejleszteni is lehet, meg egyáltalán elütni az időt, és segítenek ha az embernek már nincs ötlete: Deákné B. Katalin könyvei (nekünk az Anya, taníts engem! van meg és használjuk), vagy a Tudatos Szülő könyvek (amit ismerünk: Maja Pitamic - Tanítsd meg hogyan játszak!)
Gyereknevelésről: én ajánlok mindent ami Vekerdy Tamás, Ranschburg Jenő, Göbel Orsolya, Szávai Géza, Bruno Bettelheim, Maria Montessori, Rudolf Steiner pszichológusok, pedagógusok, terapeuták, orvosok fejéből, tapasztalataiból, kutatásaiból és tollaiból született. De nekem sok helyi ember tanácsa, gondolata is bejött, gondolok itt például marosvásárhelyi irodalmárra (Makki Kinga - gyerekirodalom ügyben), Dr. Kádár Annamária pszichológusra (aki iskolapszichológusként is dolgozott, rádióműsora van, illetve már könyve is megjelent Mesepszichológia címmel), vagy itteni szakemberek által tartott előadásokra.

hétfő, április 23

Mai szöveg Sárától 20

Fekszik a szőnyegen, Kata babát a hasára teszi.
- Baba van a hasamban.
- És hogy hívják a babádat?
- Opel.
- De hát az egy autónév!
- Akkor Dániel!

Séta közben köhög párat erőset, mintha megtikkadt volna. Amikor abbahagyja kérdem:
- Ez mi volt?
- Megfulladtam.

péntek, április 20

A legfontosabb: érzelmi biztonság

Ígértem beszámolót a könyvről, itt van egy kisebb kritika féleség egy 4 gyerekes anyukától.
Részemről annyi, hogy jól esett elolvasni, sok mindennel egyetértek, adott kisebb kapaszkodókat, de tényleg csak kicsiket, mert eléggé végigfut minden témán a szerző. Valóban csak válogatásokat tartalmaz Vekerdy előadásaiból, egy-egy részlet kifejezetten ismerős volt. Aki olvasott már tőle, az találkozhatott ezekkel a szövegekkel. Témái a fogantatástól a kamaszkorig terjednek.
Tetszettek a példái, az "okosabbak" megállapításai/említései, legyen az kollégája a szerzőnek, vagy múlt századelőn munkálkodó orvos-pszichológus-pedagógus. Kaptam egy kis nyugtatást kamaszügyben is, mert már előre fáj a fejem a második hisztikorszak miatt, de Vekerdy nem festi le éppen olyan szörnyűnek, ha az "ő praktikáit" tudjuk alkalmazni (vagyis türelem a százasköbön), és a jó alapokat már most le kell rakni hozzá, késő egy kamaszt nevelni. Őt már nem lehet nevelni, csak ahogy Vekerdy Kontra Györgyöt idézi: a legtöbb amit tehetünk egy kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. "Mert utoljára 3 éves korában igényelt annyi mindenestől elfogadó szeretetet és gyöngédséget, mint most. Ezt azonban nem tudja kimutatni!"
Kifejezetten tetszett az olvasással kapcsolatos rész, amelyben konkrét szerzőket és műveket ajánl a gyerekeknek.
Könnyen emészthető, hamar olvasható, egyértelműen magyarázó könyv. Aki már ismeri a szerző előadásait az hanyagolhatja, de aki csak most ismerkedik Vekerdyvel, vagy a gyerekneveléssel: annak must read! A könyv nagyjából Vekerdy hitvallása az egész gyereknevelés témáról dióhéjban. Ha jobban kibontaná a témákat, akár egy dr. Spock méretű "gyereknevelési bibliát" is kiadhattak volna.

Amióta gyerekeim vannak...

Tudom, hogy...
a vonatoknak is van fülgyulladásuk...
a kicsi puzzlenek a nagyobb az anyukája és a még nagyobb az apukája...
ha Sára éppen nem fogja meg a korlátot, az azért van, mert benne van a kicsi üres összeszorított markában Kata szemüvege...

Tévé vagy nemtévé

Közben az is kiderült ki a Bobi, akit említettem mint Kata testvére. A Szirénázó szupercsapat rajzfilmben az egyik tűzoltó szereplőt hívják így. És nem azért nem tudtam eddig, hogy innen jön a név, mert halvány lilám sincs miken bambul a gyermekem (na jó, azért nem ülök állandóan mellette amíg rajzfilmet néz, ahogy elméletileg jó szülőként kéne ugyebár...), hanem mert éppen nem tudtam az összes szereplőnek a nevét, és erre a Bobira ma lettem figyelmes. Amúgy ez egy elég normális sorozat, számítógépen nézi, van benne rendőrautó, mentőautó, tűzoltókocsi... Mi kell ennél több egy gyereknek? Főleg, hogy két hete LÁNYUNK életében az autózás a játékidő 90 százalékát teszi ki: az autók sorban állnak, versenyeznek, tengerre mennek, betegek lesznek, stb. Autónevek:
- Ő Nóri, Domi, Spagetti. Meg Dáni.
Néha a járművek Sára gyerekei.
Tévét nem néz(ünk), annál az egyszerű oknál fogva, hogy elromlott, és nem hívtunk még ki szerelőt. Vacilálunk, nem elég erős az akarat hozzá. Döntésképtelenek vagyunk: kell tévé az életünkbe vagy sem? Nekem kicsit hiányzik a kinti világ (meg a szakmám szempontjából is jó lenne néha tévézni), de persze az okosszülőségem azt mondja, hogy így legalább nem csámcsog a minimaxon és a cartoonon a kétévesem, de könnyebbségnek számít az is, hogy nem én kell megtanítanom és kialakítanom (értsd: veszekedjek vele), hogy mit nézhet és mit nem, na meg mennyit, mert ugy-e ez lenne a normális nevelés, hanem egyszerűen nincs tévé. De van számítóbék, amin pont úgy tudja követelni magának a nézek jajamit, mintha tévén kérné. Egyelőre az internetes mozgókép vadászatot nem índította el, a számítógépet is mi kezeljük, és 3-4 féle rajzfilmet néz, de nem tudom meddig tart ez az állapot, minekutána már bemutatta, hogy ki tudja nyitni a cdolvasót, beteszi a cédét, és a program magától indítja a rajzfilmet, ő csak szépen felmászik a székbe...
Egyébként a nemtv.ro egy vagány eseményajánló portál. Ajánlom mindenkinek! (tévé helyett, vagy mellé...)

Mai szöveg Sárától 19

Játszótéren egy kislány édesanyja szóba állt vele. Hátra kiállt nekem:
- Anya, hány éves vagyok?

Mostanában itt-ott fáj neki, csak hogy gumicukor formájú vitamint vehessen be.
- A hónodajamnál fáj egy kicsit. Ezt befogom venni, hogy a hónadajomnál ne fájjon. (előbb-utóbb csak megtalálja a helyes szót meg ragozást - valljuk be, nem könnyű eset ez a testrész)

Új fogalmakkal ismerkedik:
- Csupán csak egy maradt.
- Ki az a csupán?

kedd, április 17

Március képekben

A március 8. híres fehérnépszívmelengető kép utótörténete


Csak hogy időben ismerkedjen a BL-el



















Együttjátszás forma





Hozzátáplálás a maximumon






























Sára Katával táncol























A mi kis kuckónk

































Boróka látogatóban nálunk. "Megsimogatnám, ha eltalálnám..."

A 6 hónapos legény


















szerda, április 11

Gyorstalpaló gyereknevelési könyv



Sikerült befejeznem a könyvet, amit kölcsön kaptam valakitől. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ami a másé hamarabb kiolvasom, mert tudom, hogy másé és vissza kell adni, míg az enyémek hadd porosodjanak a polcon, mindig van valami egyéb amit csinálni, vagy amit éppen olvasni. Na de amit most olvasok, a Vekerdy Érzelmi biztonsága saját, születésnapomra kaptam tavaly anyukámtól, dedikált példány! Most ebben kutakodok, majd írok róla. Habár a kedvem azért jött meg elolvasni, mert olvastam hozzá egy ajánlót egy anyuka blogján, lehet, csak azt fogom belinkelni.
A fenti, Balogh Anikó könyvéről ezeket írtam röviden és tömören egy anyukának, aki a könyvről kérdezett:
  • hát az 5ös skálán négy

  • nem részletes, csak olyan ízelítő

  • de van benne egy két tipp például hisztire

  • inkább arról szól, amit a nő elképzel a gyereknevelésről

  • hogy mikor kéne két embernek gyereket vállalnia

  • és hogy az ideális eset ha akarjuk és tervezzük a gyereket

  • és ha házasság van

  • szóval az eleje erről szól: hogy kell terepet előkészíteni gyereknek

  • és ez a része tetszett leginkább, mert mindennel egyetértek amit leír

  • hogy mi kell a felelős szülővé váláshoz

  • kicsit olyan a könyv mint egy államvizsgadolgozat

  • átfogó, de nem részletez

  • csak megemlít dolgokat, odaveti

  • sokat átvesz Ranschburgtól

  • röviden leír gyerekbetegségeket például Downkór, hiperaktivitás, szorongás, de csak 2-3 oldalba

  • na egyszer megéri elolvasni

  • de okosabb nem lettem, max megerősödtem az eddigi elképzeléseimben

  • 14 lej a booklineon

  • annyit megér

  • én kölcsönkértem

  • nagyon arról szól ... SZERETET

  • és ha ez van akkor minden oké

  • mondjuk nagyon nyomul arra, hogy bazi nagy felelőssége van mindenben a szülőnek az első 3 évben

  • és kicsit szorongani kezdtem

  • hogy mi van ha elsz..tam már valamit...

Így káromkodik lányunk

Amikor Apával veszekszenek, vagyis Sacó éppen küzd a pelenkázás, hajmosás, fürdetés, tisztábatevés, stb ellen, akkor néha nagyon felmegy a pumpája, és dühösen ilyeneket vág apja fejéhez: menj el ronda, csúnya boszorkány, ordas farkas, ördög, öreg boszorkány!!! És torkaszakadtából ordítja ezeket. Számára egyelőre ez a szitkozódás, és látszik rajta, hogy törekszik minél csúnyább és ijesztőbb szavakat találni. Bárcsak mi felnőttek is leragadtunk volna az efféle káromkodásoknál. Én próbálok azt a piculájázni, meg azt a mindenedetezni, meg fránya ide meg oda, ejnye-bejnye roszcsont s effélék, de ezek igazából simogatásnak tűnnek ahhoz képest amiket valójában gondolok, amikor mérges vagyok.
Amikor aztán már nagyon mérges volt például a tegnap esti fürdésnél, ezt kiabálta Apának: Beverek a fenekedbe....Megölöd a medvét!

Mai szöveg Sárától 18

Kérdezgetős kedve van.
- Mit iszik a ló?
- Vizet patakból, vagy kútvizet.
- Mit eszik a mú?
- ?? Mit eszik a tehén? Füvet legel.

Matyinak gyakran vannak nyürmögős, sírós percei. Már az a feltűnő ha nem nyekereg. M. az ágyon fekszik, Sára bemegy a szobába, meghökken:
- Miért van csendben Matyi?

Máskor meg:
- Anya gyere be. Matyi azért sír, mert te nem vagy bent.
(és van benne valami igazság, amellett, hogy ha bent vagyok akkor vele is vagyok...ugyebár)

Párhuzamos másik családi életünkről már beszámoltam.
- Levente elment világgá, mert Peti meg Kata megbolondították.

No comment:
- Gyere öltözni Törpilla!
- Nem Törpilla vagyok, bársonynadrág vagyok!!

Vacsorához salátát készítek mindenféle idényzöldségből, többek között mosom a SALÁTÁT.
- Én nem kérek káposztát.
- Nem is kell enned káposztát, káposztát a délben ettél.
Rájön, hogy valami nincs rendben, persze én tudom, hogy nem káposztát akart mondani. Kis gondolkodás után:
- Mit nem kérek?

Párhuzamos életeink

Van egy világ. Egy másik. Sára szerint.
Van Peti és Kata (babák), és van Katának az apukája: Levente. Hogy miért pont Levente? Ez jó kérdés. De ez a mienkkel párhuzamos család pár hónapja született, és azóta Levente állandó. Van amikor éppen jön haza a Kauflandból, és mindjárt hazaér. Van amikor Sára kell dolgozzon nagyon, mert Levente kosármeccsen van. Amúgy Levente általában fotózik. Peti és Kata anyukájáról keveset tudni, van amikor Sára maga az, de van amikor engem emleget mint anyuka, de alapjában nagyon kevés szó esik anyukáról, leginkább az apuka van meg a gyerekek, és Sacó rendezi őket. Tegnap kiderült, hogy Katának van egy másik testvére: Bobi (??) . NEM, nem nézett a gyerek Dallast... Eddig ami biztos volt: Peti kisebb, mint Kata (várhatóan ugyebár), de a héten váltottak: hirtelen már Peti a nagy, aki mindent ehet, míg Kata még csak tejet, Peti már iskolás is, sok mindent tud egyedül, Kata még babább lett mint eddig... Hogy ezt mi befolyásolja - nem tudni. De állandóan velünk vannak, és ma este Sacó addig nem ült be a székébe vacsorázni, amíg Katáék nem ettek, és Peti már tud nagy széken ülve enni, ezért oda kellett ültetni, míg Katát az etetőszékbe, és ők nem vacsoráztak, amíg mi a játszótéren voltunk délután, csak tízóraiztak. Szóval semmiképp sem tudtam a mi vacsorázásunkat megsürgetni, mert a MÁSIK gyerekek sokáig ettek. És ők is betegek néha. Rengeteget játszunk orvososat, amikor valamelyik gyereket, vagy játékot, vagy éppen engem meg kell gyógyítani.
Konfliktus akkor van amikor a világaink találkoznak, és úgy kell megoldani a helyzetet, hogy egyik se omoljon össze.

kedd, április 3

Mai szöveg Sárától 17

A halandzsa nagyon megy. Egész nap mond, már követni sem bírom, de úgy veszem észre már nem is nagyon igényli, hogy kövessem a mondandóját, ha valamit nagyon nekem akar mondani, akkor felhívja rá a figyelmem. Kitalált és valós történetek valós és kitalált személyekkel keverednek a fejében és meséiben, teljesen szokványos, de nagyon fura történések is. Egy biztos: fantáziája és képzelőereje sziporkázik.
Ami egyszer bekattant az továbbra is marad: a brokkoli következetesen boppoli, habár a pszichológusi és gyerekszakértői tanáccsal ellentétben én a héten megpróbáltam kijavítani, gondoltam már annyira van a beszédfejlődésben, hogy nem torpan meg, ha most az egyszer kijavítom és helyesen mondatom vele ezt a szót. De nem tudtam rávenni, reakció: Nem!! Az boppoli. Jól van na, marad a boppoli.

Lányunk egyre többször jelzi szavakkal ha álmos. Este vacsoránál:
- Apa mond el nekem a kisbalázst, azt amelyiken írja, hogy Al-ta-tó. Én is elmondom neked.
Nem tudom ez szótagolásnak nevezhető-e, de gyakran ha nyomatékosítani akar, akkor szótagokra bontva vontatva mond el egy-egy szót.

Főzök, ő is mímel a konyhában a saját kis edénykéi keverednek az igaziakkal.
- Sütöm a piskóta szagát.
- Sütöd a piskótát?
- Nem!! A piskóta szagát.

Egyik esti, éppen hisztis fogmosásnál Apával:
- Nyisd ki a szád!
- Még nem, hogy tudjak beszélgetni!
Mondom én, hogy reggeltől estig be nem áll a szája.

Apa becipeli az ölében fürcsi után a leányzót, de rendszerint (pontosabban nem éppen a REND szerint) a szobabejáratnál valami játékba botlik, felveszi, arrébb dobja. Mire S.:
- Úr Isten, az a Peti tányérja s te ledobtad!!

A mi gyerekünk sem különb vagy vegyesalvás

Mondanak sok mindent a gyerekekről, mikor mit csinálnak, mi következik be életükben, fejlődésükben, és akkor lessük, hogy a mienk csinálja-e, és ha igen mikor.
Ez volt a lábfej befalással is. Sok édes kép gyerekekről, akik megeszik saját lábacskájukat. Sáránál már vártam mikor jön ez el. Sokáig nem akart bekövetkezni, aztán egyszercsak 8 hónaposan betette a lábát a szájába. Nem élvezte különösebben, mert a próba után kb. két hetet még szórakoztatott minket ezzel, aztán hamar abbahagyta. Matyi már 6 hónaposan megtalálta lábfejeit és persze mint mindent, ezt is húzta a szájába. Ha éppen semmi sincs a kezében, kedvenc időtöltése a lábról való zoknilerángatás kézzel-fogínnyel. Tart ez egy ideje, és úgy nézem még fog is.
Egy másik jelenség, amiről sokat hallunk: a kis totyogó éjjel átmászik anyáék ágyába és ott vackolja be magát. Na ez az, amire azt mondtam, hogy á, a mienk nem ilyen! Alszik az ágyában. Amikor felordíbálós-felsírós problémáink voltak (nagyjából a kistesó érkezésével együtt jelentkeztek ezek és szerencsére CSAK pár hónapot tartottak),akkor kiabált az anyjáért, de ült az ágyában és mi rohantunk át hozzá, a tesó születése után pedig egy szobában aludt Apával, ezért Apa kelt fel hozzá őt nyugtatni, a kicsi hónapokig aludt velem a nagyágyban. Mostanában csendesebbek az éjszakák, kialakult egyfajta rend, gyerekek tíz órára alszanak a szobájukban, kicsi a kiságyban, felnőttek a másik szobában szociális életet élnek a virtuális térben, vagy egymással, és alszanak majd el. Az altatás egymás után történik, előbb a kicsit, addig naggyal meseolvasás van a másik szobában, majd a nagy is befekszik a saját ágyába. Ha éjjel a kicsi ébred, Anya rohan, szopi, visszateszem és alszik, de már többször is kényeztetett a fiam egész éjszakás alvással is, úgy reggel fél hétig, amikor kel, eszik, és kb. fél nyolc, nyolcig még lehet szundítani. És itt jön az, amiről azt hittem megússzuk. A múlt hét óta minden egyes éjjel megtörtént: hajnalosan érkezik a "vendég", a két és fél évesünk, aki már nem is annyira totyogó, a harmadik az ágyban. Na nem úgy, hogy odajön és suttogva bekéredzkedik közénk, hanem csendben átsétál és már mászik is fel, rajtam keresztül persze, amire azért eléggé szívrohamközeli állapotban szoktam felébredni. Az első ilyen Sára általi látogatásnál rendesen megijedtem, most már kezdek hozzászokni. Befészkeli magát közénk, és visszaalszik, de elég sokáig van ébren, keresi a helyét. Hogy miért van ez? Ki tudja. De már szokást csinál belőle, ha megébredek éjjel és még nem jött át, akkor arra gondolok, hogy hamarosan érkezik, aludjak amíg lehet. Így jön létre a hálótárs csere. Mert pirkadatkor ébred M, átmegyek hozzá és bebújunk Sára ágyába, ahol szopizik és még alszunk egy kicsit. A nagyok a másik szobában persze hosszasabban élvezhetik az álom óráit, ők a család lustizó fele, mi a fiammal a koránkelők. Tehát reggelre csak Apa van az eredeti fekvőhelyén, és itt már az sem számít melyik kinek az ágyneműje, takarózunk amivel érjük!