hétfő, szeptember 27

Várakozás

Friss hírekkel nem szolgálhatok. Még mindig betegeskedünk, én már kétszer torokfájós gyanus voltam, de aztán mégsem ütött ki rajtam a dolog, remélem nem az a terve, hogy mire a többiek a családból meggyógyulnak én lebetegedek.
Múlt héten és most is kihagytuk a babafoglalkozást, és az babapancsit is (két hete az is elkezdődött). De némi (valójában elég csúnya) köhögése és állandó taknyolása a manónak sem akadályoz meg abban, hogy kidugjuk az orrunkat a házból. A levegő kell, és meg is bolondulnánk ha már szeptemberben heteket kéne ülni a házban, lesz erre alkalom decemberben, januárban, amikor már délután 5-kor sötétedni fog. Szóval a mindennapi sétánk megvan, főleg a déli mert olyankor süt a nap, enyhébb a szélmozgás. A délutáni - mostanra mondhatni esti - sétánk ma például elmaradt, mert Sackó háromnegyed hétkor kelt. Fél nyolckor sötétedik, tehát mire elindultunk volna, térhettünk volna vissza. Inkább nem mentünk ki. Szombaton pedig egésznapos kiruccanásunk volt: fesztiváloztunk! Töltöttkáposztafesztivál Parajdon, hőlégballonfesztivál Vármezőn. Kihagyhatatlan programok :). Lófráltunk, tátottuk a szánkat, pontosabban a káposztára csak tátottuk volna, de az órás sorbanállást nem vállaltuk be a töltelékekért, még ha ingyen voltak is. Sok-sok ember kis helyen, 28 versenyző csapat és ínycsiklandó illatok jellemezték az eseményt. Ezek közül a sok-sok ember kis helyent elégeltük meg leginkább, és átmentünk Vármezőbe, ahol elfogyasztottuk a szokásosat: pisztráng fokhagymával ("muzsgyéj") a kihagyhatatlan étek, amit mindig eszünk amikor Vármezőbe járunk. Persze Sára is belakmározott halból (fokhagyma nélkül) és szalmakrumpliból. Este időben hazaértünk és még kibírta a vacsorát és fürdetést is, szokásos időben feküdt.
Most meg már jó lenne meggyógyulni, elegem van a gyógyszerbeerőszakolásból, az állandó orrtörlésből és orrszívásból, gondolom Sárának is, na meg a hajnali köhögésre ébredések sem kellemesek. Lassan elfogy az antibiotikum (amoxicilin). Változás az állapotában: semmi. Kitartó egy vírus! De azért jó kedélyű, mintha már beletörődött volna hűlésébe a törpénk. Lehet hogyha a halat fokhagymásan ette volna, az kiűzte volna belőle a betegséget...?? Várjuk, hogy meggyógyuljon Apa is, Sacó is, és várjuk már, hogy túllegyünk azon a nagy felforduláson, ami még el sem kezdődött: szerdán kazánszerelés! Mindennel ami ezzel jár: sok fúrás, por, csővek, csavarok, heggesztés, törés, vágás, futkosás, pakolás, takarítás. Lesz itt égszakadás-földindulás. Keresem, hogy hova meneküljek Sárával legalább egy fél napra. Senkihez nem mehetünk amíg beteg, nehogy más is elkapja, így majd az utcákat rójuk és talán felkeressük mind a 9 játszóteret, ami a környékünkön van (a múltkoriban összeszámoltan, a Kövesdombon nagyjából ennyi van).

péntek, szeptember 24

Őszi eltevések

Na ez nem az én műfajom! De ma mégis nekiláttam lesütni a tegnapelőtt megvásárolt padlizsánt. Akarattal nem írom, hogy vinetét, mert Maroson vineta, Sepsin vinete, így a köztes megoldás a zöldség nem romános neve: padlizsán (a lilla paradicsom túl hosszú kifejezés). Csak két kilót vásároltam, kezdetnek ennyi megteszi, és a fagyasztóba se fér sok. Szóval ÉN és az őszi eltevések! Ha-ha! Jó vicc! Na de most komolyan. Nem szégyellem bevallani, hogy tettünk még el télire padlizsánt, de akkor Apa volt a főszakács, sütötte, pucolta, darálta, én csak asszisztáltam. De most, hogy már kiscsaládunk van, gondoltam nem lehet nagy ördöngősség. Hát kérdések azért születtek. Mikor van kész, meddig kell sütni? Gondolom amíg az első kihasad (mi a virslit is eszerint főzzük: amíg az első kihasad:). Na igen ám, de nálam az első olyan hamar kihasadt, hogy szemmel láthatóan a többi még nyers volt. Rájöttem: túl nagy volt a tűz. S itt jön a második kérdés: milyen hőfokon kell lerben padlizsánt sütni?
Nos mostanra már elkészültek, nem néznek ki rosszul, és még kis fortélyokat is tudok: a levét jobb lefolyatni, mert az keserűvé teszi a kikavart padlizsánt. A zakuszkaeltevéssel és befőzésekkel (ami nem lesz jelentős esemény nálunk, mert nem vagyunk dzsemesek) azért még megvárom a jövő évi és talán azutáni őszt is.

csütörtök, szeptember 23

Betegség kitart

Még mindig beteg a kiscsalád kétharmada: Anyát kemény fából faragták, még nem dőlt be a hűlésnek. Sárával ma ismét elmentünk a doktornénihez, aki felírt egy antibiotikumot, és egy másik féle köhögés elleni szirupot, mint amit eddig kapott. És persze az antibió mellé kell valami ami védi a gyomrot, így valami port fel kell oldani vízben és megitatni vele 2 órával a gyógyszer bevétele után. Az egyik régi szirup marad tovább is, ami nyálkahártyaszárító. Tehát megint 4 félét szed a Manó. Szedné pontosabban, mert nem akarja bevenni, narancslébe öntjük az egészet, és úgy valahogy elkortyolja. A doki azt mondta nem piros a torka de mégis csúnyán köhög, azt nem mondta mi lehet az oka. Ami a legrosszabb, hogy inkább akkor köhög amikor alszik, tegnap a délutáni alvás félórásra sikeredett csak, mert a köhögés felkeltette. Ébren csak ritkán köhög. Hajnalban is van úgy másfél óra, amikor hánykolódik az ágyban, ébredezik, mert köhög. Aztán lecsitul a dolog és alszik még egy órát. Én nem értem: alvás közben nyugodtabban lélegzik, miért akkor jön rá a köhögési roham? Szerencsére megszokta már az orrszívózást és hagyja, hogy kiszippantsuk a piszukakát.
Másképp jó kedve van, olyan mint máskor, leszámítva, hogy kevesebbet eszik jóval. Sétálni is kimegyünk kevés időre, mert szép utónyár van, kár lenne főleg a déli napot kihagyni.

kedd, szeptember 21

Itt van az ősz, itt van újra, nem túl szép most énnekem

Közhely, de ahogy több anyuka blogján is olvasm, itt a hűlésszezon. Kiscsaládunk két tagja, a legkisebb és a legnagyobb, élt az évszak adta lehetőséggel, és két napja szortyognak, dunnyognak, csöpögnek, taknyolnak és köhögnek, kisebb hőemelkedéssel. Sacó vasárnap hajnalban ébredt meg, mert nem tudott szuszogni az orrán. Egész vasárnap folydogáltak a gyertyák. Hétfőn reggel már köhögött, délben már futottunk az orvoshoz. Verdikt: Apának és lányának enyhén piros a torka. A dokinéni gondolkodott mit is írjon fel, megkérdezte akarunk-e antibiotikumot, mire a válaszunk egyöntetű NEM volt. Persze Apa azért megkapta a maga antibiotikum adagját, de a baba készlete sem szegényes: Nurofen - fájdalom, láz, gyulladás ellen, Oscillococcinum - homeós szer immunerősítőnek, Humex - köhögés ellen és valami harmadik szirup amit csak este kell bevenni, szárítja a nyálkahártyát, ettől kevésbé kéne taknyolnia. Na meg minél többet szipózni az orrát. Ha szerdáig nem javul antibióra kerül sor. Ha jobban lesz, jövő héten kaphatja az egyéveseknek járó oltást, amit már most meg kellett volna kapnia, de betegség miatt elmaradt.

vasárnap, szeptember 19

Egy kis pótnyaralás

Talán kijelenthetem, hogy a nyári élmények csúcsa a múltheti vidámparkozásunk volt. Kedden este érkeztünl Pestre sógorékhoz, kersztfiúnkhoz. Repülővel utaztunk, mert Sára már (vagy még) akkora, hogy az autózást hosszútávon nem bírja. A repülés simán ment, nem volt késés, minden időben és jól történt. Sára türelmes volt, a reptéren a félórás várást is kibírta, közben totyogott a kezünket fogva (mert már lépeget ha a két kezét fogjuk fentről), megnézték apával a repülőgépet és szétnéztek a reptéren. Na meg persze "szóbaállt" emberekkel, vigyorgott nekik, integetett és főleg nagyokat bólógatott - ezt mi csápolásnak nevezzük, és magát a műveletet, amit idegenekkel végez: kokettálásnak. Legalább öt kisgyerek volt még a repülőn, tehát nem nagy szám gyerekkel utazni, egy bevállalós anyuka két gyerekkel utazott, egy Sáránál kisebbel és egy 4 éves forma fiúcskával.
Az első est unokatesóékkal inkább csak olyan bemelegítős volt, bámultuk a kölköket. Végkövetkeztetés: Sára jobban eszik, mégis Gergő a nagyobb (másfél kilóval), Sára agyra gyúr (tud ezt azt mutogatni, érteni, stb.), Gergő fizikumra gyúr: saját lábon támaszték nélkül egyedül megy, mászik fel-le, kutakodik, szerel, pedig 3 héttel kisebb Sacónál. Egyik tipikus lány: vékonyabb, hosszabb, pisolygós szépenülős, megfigyelős (vajon melyik?:), másik tipikus fiú: kemény vasgyúró, zömök, felfedező, állandóan mozgásban lévő.
Szerdán a Városligetben játszótereztünk, miután megmutattuk a kölköknek a Hősök terét, mert át kellett kerekezni rajta babakocsival, hogy a szépművészeti múzeumban használhassuk a mosdót. A padon elfogyasztott babaebéd után a Vidámparkban voltunk zárásig. Mi felnőttek élveztük, valszín a gyerekek kevésbé, de nem volt nyüri, etettünk lépcsőn ülve, aludtak keveset a babakocsiban, mászkáltak kavicson, betonon, aszfalton, anyáék meg visítoztak, röhörésztek, sápítoztak a szereken. Mindent kipróbáltunk, ahova felnőtt felülhetett: hullámvasút, pörgetők, forgatók, leejtők, rángatók, kisautó, hajókázás, elvarázsolt kastély, stb. A vidámpark kicsit lepukkant állapotban van, pókhálók, kopott-koszos játékok, de még így is élmény, ha nem minden héten járunk oda. Van külön egy gyerekpark, ahol csak gyerekeknek való játékok vannak, de a mi gyerekeink még ehhez is kicsik, csak hintáztak. És elterveztük, hogy majd ha nagyobbak lesznek elhozzuk még őket a vidámparkban. Mindenképpen mi nagyok élveztük, leszámítva az utolsó szerkentyüt, amin Apa gyomra felfordult, és kábult volt utána. Én csak azt éreztem, hogy minden erőm elhagyot estére, és valószínűleg másnap lesznek rajtam kék-zöld foltok.
A csütörtöki nap a játszóterezésé volt. Nem olyan játszóterek vannak ám ott, mint itthon. Bekerített, kutyakaki mentes övezet a lakótelepi játszótér, amit reggelente takarítanak. Vannak meg nem csorbított padok és meg nem csorbított játékok kicsiknek (hinta, rugós lovagoltatók, csúszda) és nagyobbaknak: megmászható pókháló, csúszda, körbepörgő szék, hinták, mászókák, stb., gumipadló, finom, szemétmentes homok, amibe még falavelek se keverednek. Cigicsikkeket találunk elvétve, de csak azért, mert a kamaszok használják a padokat és fedett vagy fedetlen asztalokat, és hát a felnőttéválás folyamata... A szülők ha cigizni akarnak, kimennek a játszótér valamelyik kapuja elé. A folyóvízes csapokat (ezen a játszótéren kettő volt) már nem is említem.
A további élmények már inkább az otthonjátszáshoz és a soppinghoz kapcsolódnak. Sárának bevásároltunk őszre (cipő, sapi, harisnya, zoknik, kapucnis felső), és sok ruhafélét örökölt az unokatesójától: sapeszt, bodyt, nadrágokat, amiből kisG már kiszélesedett. Utolsó nap feltankoltunk árleszállított gyerekkönyvekből, mert Bp.-n akár 50 százalékos kedvezmény is van könyvekre, és mindig van valami akció a könyvesboltokban. A négy nap nagy izgalmai közé tartozott a közös gyerekfürdetés, a 6 ember egy asztalnál étkezés ("négy felnőtt etet két etetőszékben ülő gyereket egy asztalnál" című próbálkozás), és a közös játék, ami általában azt jelentette, hogy szanaszétszórt játékok közt ül Sára valamivel a kezében, kisGergő áll mellette, topog jobbra-balra, néha ő is leült, mászkáltak körbe a lakásba, és ha egyik elindult valamerre, vagy valami új játék irányába, akkor a másik követte.
Egyértelműen többet kommunikáltak egymással mint 10 hónaposan, amikor utoljára találkoztak. Még beszélgettek is, gagyogtak egymásnak, amit gondolom csak ők értettek.
A hazafele út szombaton egy kicsit zűrösebb volt, mert miután becsekkoltunk, és már a papírjainkat is ellenőrizték, vagyis elméletileg kiléptünk az országból, kiderült, hogy két órát késik a gépünk. Adtak kajajegyeket, amire lehetett ételt és italt venni, de egy órát kellett sorbanállni, hogy hozzájussunk. Legalább normális kaja volt: Sára gyümölcssalátát evett, mi szendvicset és salátát.
A két óra várakozással nem volt gond, Sára megint barátkozott, persze hagytuk, hogy mászkáljon összevissza, lefogni nem lehetett. Mindenkivel kokettált. Aztán a gépen már nem bírta: nyürizett, feszedezett az ölömben, tömtük bele a kekszet és narancslevet, hogy valamivel lekössük a figyelmét. Elaludni nem akart, nézett ki az ablakon, egy nénivel tapsikoltak. Sötétben érkeztünk meg és az autóban hazafele sem aludt el. Kibírta még az esti fürdetést és vacsorát, majd a szokásos időben, este 10-kor elaludt.
A pesti út alatt két nap is kimaradt a délutáni alvás, de ez nem okozott itthon gondot. Vasárnap ugyanabban az órában aludt délután mint előtte. Még az sem volt gond, hogy Pesten felejtettük az altató-éneklő játékot, amivel elszokott aludni. Kicsit féltem főleg a nappali elalvástól, hogy lesz majd, de úgy látszik Sárának tényleg nincs függősége: sem kedvenc játék, sem cumi, sem az újjszopizás. Pesten aludt velünk a nagyágyban, de az unokatestvére kiságyában is, tehát ez sem zavarta, nincs kedvenc ágynemű, vagy zene amire elalszik. És ez olyan jó! Olyan igazi nagylányos. :)

kedd, szeptember 14

Pest megér egy estet

Pontosabban négyet. Ennyi napot leszünk rokonlátogatóba Budapöstön. Majd jelentkezünk.

Örülj, hogy lány. Vagy mégse?

Most már frusztrál. Az elején még magyarázkodtam, most már nem mondok semmit. Sőt, ha kell idegen nyelven hímnembe beszélek Sáráról. Igen, állandóan fiúcskának nézik. Ma egy óra leforgása alatt négy ember fiúzta le, automatikusan! Meg se kérdik fiú vagy lány. Az eladólány a két különböző boltban, a néni, aki csak úgy szóba állt velünk és kisért egy darabon, mert neki is ekkora, DE LÁNY unokája van, egy anyuka, akinek kislánya szemetvetett Sacó lufijára...hát neki adtuk. PEDIG Sárán BARACKSZíNŰ blúz volt, fehér kalap, és PIROS szandál RÓZSASZíN zoknival. Biztos a terepszínű nadrág miatt...
Nehéz elhinni, hogy egy gyerek csak akkor néz ki lánynak ha fülbevalója van. Főleg Sára, akinek eléggé kislányos arca van. (A múltkoriban a szőnyegboltban arról fecsegtek Sárának az eladók, hogy mekkora nagy szoknyavadász lesz ilyen gyönyörű kék szemekkel, szőkén. Hát ilyen duma után mondjam el nekik, hogy de hát lány? Nem én!) Azt hiszem előveszem minden meggyőzőerőmet és rábeszélem Apát tetessünk Sacónak fülcsit. Akármilyen picit, valamit, csak legyen ott a fülébe.

csütörtök, szeptember 9

Sára egyéves tudománya

A kekszet kiveszi a tasakjából, tud valamiből egyet venni, nem csak egy egész marékkal. Megtudja fogni a poharakat, üveget, a szájához viszi és iszik belőle, igaz a megdöltést még nem tudja, abban segíteni kell neki.
Újabban matikál az ételekben, levesekben, kivesz ezt-azt és ledobja a földre. A morzsákat az asztalról lesepregeti a földre. Hiába szóltam rá, szigorúan, kiabálva, fenyegetve, stb., hogy nem szabad, integetve a nemet mutatóújjamal, továbbra is csinálja. Néz a nagy szemeivel, emelgeti a szemöldökét és el-el mosolyogja magát, várva, hogy én is kacagjak. Amit nekem nehéz nem csinálni, amikor ilyen aranyos képet vág! És persze utánoz, mutatja az újjával, hogy nem, meg fenyeget. Élvezi, hogy dühbeguríthat. Észrevettem, hogyha nem figyelem akkor nem dobja le az ételt, csak kitartja az etetőszékből. Ha nem nézek oda, akkor visszaveszi és beteszi a szájába, de van, hogy visszateszi a tányérba. Csupa játszma az etetés.
Megmutatja hol van Apa, megmutatta tatát is többször kérésre, és felismeri bárhol a macikat. Tudja hogyan mossuk meg a kezünket (összedörzsöli, ha csap alá tesszük mondom, hogy súrolja és összedörzsöli) és tudja hogyan belbel a baba (ráhajtja a fejét az egyik tenyerére).
Tud puszit küldeni. Most már eltalálja a száját. Az elején az újját a füléhez tette, aztán az orrrába dugta, de ma már a szájára teszi és onnan az arc fele mutat akinek küldi a puszit. Cuppogtatni még nem tud.
Megtudja különböztetni a babákat, ha kérjük előveszi Petibabát, vagy Fifibabát.
Megtudja nyomni a zenélő hernyónak a gombjait, hogy zenéljen.
A nyivogó gumifigurákat tudja nyivogtatni (nagy öröm!).
A katicabogarat is felismeri bárhol, és a hegedülő tündért is megmutatja a szobája falán.
Az utcán ha kérem megmutatja a madárkákat és a kutyát.
Mivel már feláll, a kisasztalról is le tud rámolni dolgokat, ami olyan elpakoljuk előle. Természetesen ha megkaparintja a távirányítót, akkor betudja kapcsolni a tévét, és navigál a csatornák közt - na jó, egyelőre csak véletlenszerűen találja el a dolgokat. Amúgy gyerekzár van a tévén, tehát a készülék a rajta levő gombokra nem reagál, mert előbb azokkal kezelte Sára, most csak távcsival működik. A számítógépet is kitudja kapcsolni, habár tudja, hogy nem matathat körülötte, de néha megesik, hogy hallom a windows kikapcs hangját. Az a nagy szürke kerek gomb, mellette kis zöld villogó izé - nagyon vonzó!
Na meg mászni nagyon tud, homokozóba be-ki, az egész játszótéren végig, előbb-utóbb meg kell tanulnom a foltvarrást a nadrágok térdére...

szerda, szeptember 8

Áll a baba áll

A legnagyobb fejlődés mozgásilag az, hogy ma már feláll bárhol, bármibe megkapaszkodva. Kezdte az ágy karfájával pár hónapja. De a valódi felállás az volt, amikor még a szobában sem voltunk és felállt egyedül az ágy mellett. Aztán a kicsiszék mellett is. Felállt a csúszda mellett, és legutóbb a teraszajtónak támaszkodva is, ami sima felület, nincs amibe kapaszkodni, tehát csak lábból nyomta ki magát. Ma már bármi mellett feláll. Lassan de biztosan tökéletesedik a mozgása, olyan jó ráérősen fejlődik, Sáramódra.

+2

Szeptember elején kibújt még két foga a Manónak. Én azt hittem még régebb, hogy bújik két foga egyszerre fent, a nagy elől és mellette még egy, de tévedtem. Akkor csak az első nagy párja bújt ki, és ma már egyforma mindkettő. Annyira meg volt duzzadva a foghús, hogy megtévesztett. Szóval eddig hat foga volt Sacónak. Még két cin-cin most bújt ki, egyszerre mindkettő, különösebb nehézségek nélkül. Már 8 szép rizsszem van a szájában! Naná, hogy nem lehet lefényképezni, még megnézni is alig, csak véletlenszerűen, mert nem szivesen mutogatja.

kedd, szeptember 7

A programváltoztatás joga

Változott, de ugyanakkor állandósul is a baba programja. A változás abban áll, hogy míg eddig általában naponta egyszer mentünk sétálni, de akkor hosszabb időre (délután/este), kb. két hete bevezettük a napi két sétát: egyet délelőtt, egyet délután. Persze régebb este sokat kint lehetett maradni, mert későn sötétedett és sokáig meleg volt. Most már fél 9-kor sötét van, így délután csak másfél órát sétálunk általában. Helyette délelőtt is kimegyünk és lötyögünk két órát. Régebb valahogy nem volt erre idő, meg a gyerkőc is hamarabb elálmosodott. De egy ideje állandósultak a kelés-fekvés időpontok, és a kajálásoké is; így - nem tudom most hogy csinálom (valószínűleg rutinosabb anyuka lettem a hónapok során és reggel is kevesebbet lustizunk, mert az éjszakákat általában mind végigalusszuk) - de valahogy van időm kimenni vele 11 körül, fél 2 fele haza, ebéd, elszunyál 3 és 4 között, 6-kor kelés, uzsi, mire elkészülünk 7, és éppen marad egy kis idő még sétálni világosságban. Na persze ehhez az is kellett, hogy beköszöntsön az ősz és ne süssön hétágra a nap, mert az erős napsütésben nem vihettem ki Sacót délben. Olyan jól kialakult a rendszer, már csak egy dolog aggaszt: mi lesz majd télen, amikor 5-kor sötétedik?

Augusztus 27- szeptember 5, összefoglaló

Mozgalmas hetet zártunk, miután a múlt hétvége a Félsziget fesztivál jegyében telt. Orsi barátnőmék is félszigeteltek, itt aludtak nálunk két éjszaka. Péntek-szombat-vasárnap lötyögtünk a fesztiválon Sacóval, hol délben, hol estefele pár órát. Szombaton a délutáni alvás is kimaradt ez miatt, mert úgy eltelt az idő, hogy 6-ra értünk haza. Mire evett, 7-kor már nem akarodzott elaludni a csaj, így fél 10-kor feküdt le és húzta rendesen másnap reggelig. Akkor este Anya is elszökött otthonról, az Omegát nem hagyhatta ki, és ha már volt kivel hagyni Sárát (Orsit hamar lefárasztotta a FSz, Sacó amúgy is aludt már), és volt kivel bulizni, akkor ropta Anya is egy pár órát. Aztán másnap a szokásos fél 9-kor nehezemre esett felkelni, de legalább elmondhatom, hogy idén sem hagytam ki a Félszigetet. Habár már érzem, hogy ez a nálam fiatalabbaknak szól, egy kis kóstoló kell még belőle, hogy tartsam magam még abban a hitben, hogy fiatalos és bulis vagyok. Vasárnap este még Esztiszülőkkel is találkoztunk (olvassuk Esztimanó blogját), és elhatároztuk, hogy valamikor talizunk gyerekestől és együtt sétálunk, ismerkedünk.
Kedden esős idő kerekedett, mi meg ellátogattunk délután Zsoltikáékhoz, eleget téve a többszöri meghívásnak. Sárának bejött az idegen játékok nagy halmaza, és nem is akart nagyon eljönni.
Szerdán Apának szerveztünk egy kis szülinapi meglepetés összeröffenést a barátokkal, itthon nálunk. Ehhez egy bevásárlást is megkellett ejteni a zuhogó esőben, mert az időjárás nem kérdi meg, hogy "anyuka, mikor akar a babával sétálni?". Manó a kenguruba (nézett is nagyon, hogy akkor most mi van? - hónapok óta nem használtuk), jó nagy esőernyő a fejünk fölé és elindultunk. Nem kellet sokminden, de így is azt éreztem amikor hazaértünk, hogy leszakad a hátam: elől a sózsák gyerek, hátul a hátizsák megpakolva húzott, na meg a gravitáció. Este ettünk-ittunk, és igazi szülinaphoz híven még torta is volt gyertyával, ami azt hiszem évek óta nem volt Apa szülinapján. Sára későn feküdt (na jó: nagyon későn), de másnap ugyanabban az órában kelt, mintha a megszokott időpontban (mostanában 22 óra) feküdt volna. Ez valami babatulajdonság, hogy tartják az ébredési időpontot (Sáránál 8-8:30 között)?
Persze csütörtökön végig hisztis/ölbenülős/anyás napja volt, mert nem aludta aki magát. De ki nem hagyta aludni??
Pénteken reggel 9 után költötte a manót egy erős fúrógép berregés, mert bácsik jöttek, és bevezették a saját, különbejáratú gázcsövünket, amihez már csak gázóra kell, na meg pár tíz méter cső, még két napi fúrás-faragás és egy kiskazán, ahhoz, hogy saját fűtésünk és melegvízünk legyen. De mindent a maga idejében. Az első lépés megtörtént. A munka nagyrésze alatt mi Sacóval sétáltunk, szerencsére szép idő volt. Délután elaludt, Anyáék nekiálltak a takarításnak, és amire mamáék megérkeztek visszaállt a rend a lakásba, aminek most csak a konyháját és előszobáját forgattuk fel, legközelebb nem ússza meg a lakás egyetlen sarka sem.
Szóval a hétvégén baróti mamáék voltak nálunk és igen jól jött látogatásuk, mert miután Sára is tiszteletét tette pár órára keresztszülei szombati esküvőjén, amire egy éve készültünk, mamáék pesztrálták egész nap. Anyáék mulathattak éjszakába nyúlóan, mert a leányt etették, fürdették, altatták mamáék, és még vásárolni is magukkal vitték: kapott a Manó egy nagy csomag pelenkát. A szombat attól is különleges volt, hogy Sára betöltötte a 13 hónapot, ha valaki nem számolná...
Vasárnap lazsálás volt és két séta, egyet mamáékkal, este pedig miután mamáék hazamentek, egyet Anyával is sétált Sára. Kihívtuk Bencusékat, mászkáltak a törpék a fűben, csúszdáztak és homokoztak.