Az első amire ezt mondhatom: lassan kilábalunk a betegségből. Apa helyrejött, Matyi sem annyira taknyos már. Annyira nem, hogy csütörtökön megkaphatta a kéthónapos oltásait, egyet tüdőbaj ellen, amit már a kórházban is kapott, és egy összetettet, szamárköhögés plusz egyebek ellen. Egy hét betegség után - ha már ott voltunk - Sacót is megvizsgálta a doktornéni és azt mondta nem ír fel neki semmit, nem piros a torka, nincsenek hangok a mellkasában. Ebből gondolom hamarosan rendbe jön a leányka, habár még köhintget és az orra is folyik. Végignézte ahogy Matykót megszúrják kétszer, persze rengeteget kérdezett, mit csinál a doktornéni, mi az, stb, pedig otthon a felkészítőt megkapta az Anna és Peti könyv egyik történetéből, amikor Anna két hónapos kisöccse oltást kap. Különbség annyi, hogy ott a doki házhoz megy. M. hősiesen viselkedett, alig sírt és nagyon hamar megvigasztalódott, meg is dicsérték. Azt is mondta a doktornéni, hogy makkegészséges, a hízása is jó ütemben halad és elküldött csípővizsgálatra.
Sára a mamájától kapta ezt a könyvet és nagyon szereti, mindennapi történetek vannak benne egyszerűen leírva egyszerű képekkel, és a lényeg - a helyzet hasonlatos a mienkhez: Apa, Anya, Anna és a nemrég született Petike kisöcsi, az egyik sztoriban pedig Anna ovis lesz, a gyerekek közti korkülönbség is stimmel. Sacó megérti a történteket és magára tudja vonatkoztatni, már a doktornéninél is mondta, hogy Matyi kap oltást, mint Peti az AnnaPeti könyvben.
A másik alagút a tesóskodás. Nem akarom elszólni magam, de Sacc már távolról sem viselkedik olyan rémesen, mint az első egy hónapban, amikor itt voltak a mamák és még friss volt a kisöcsi. Most is van nem akarok, de nincs annyi hiszti mint akkor. Sokat foglalkozik M-el, játékokat visz neki, puszilgatja, hozzábújik, beszél hozzá és egyáltalán számba veszi, gyakran fel akarja venni. Néha segít pelenkázni, odahozza a pelenkát, a törlőkendőt, a krémet, sőt még ő is keni a popsit. Tegnap nagyon jól esett a lelkemnek egy jelenet. Meglestem Sacót, amint egy könyvet nézeget amiben mondókák vannak. Mondta a mondókát, mutogatta és a legvégén ahol már megsült a kalács: Neked adom Matyika. Pedig sohasem mondtuk el úgy a mondókát, hogy a Matyi nevével helyettesítettük volna a Sacót. És Matyi nem volt abban a szobában, tehát csak magának mondta Sára. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése