vasárnap, december 30

Karácsonyi ünnepség az oviban / Sára első szereplése

 Legfontosabb momentuma a "szereplés" volt, amit nem is szereplésnek fogtak fel a gyerekek. Ha Sárát kérdeztem a szereplésről, nem tudta miről beszélek, aztán rájöttem, hogy az óvónénik ezt nem szereplésnek állították be, hogy ne legyen nagy izgulás, stb, hanem énekelnek, táncolnak, körjátékoznak. Aznap már délben haza kellett vinni a gyerekeket, hogy a pedagógusok előkészítsék a termeket, az angyaljárást. Délután visszamentünk családostól az oviba az eseményre, amit csak ünnepélynek neveztünk el. Nem is izgult különösebben a leányzó, beöltöztettük egy kölcsön angyalka ruhába, mert a kicsi lányok mind angyalkák voltak, a kicsi fiúk bárányok, a nagyobb fiúk pásztorok vagy mesélő, Mária, József szerep jutott nekik. A szereplést sikeresnek mondhatjuk, az óvónénik is nagyon meg voltak elégedve, senki sem sírt, senki sem szaladt az anyukájához vagy szorongatta valamelyik hozzátartózóját. Maximum integettek a "nézőknek", el-el kószáltak a körből, sorból, az elején az óvónénik féltek, hogy mi lesz a sok három, vagy alig három évessel, de minden jól sült el. Megvolt a szülői könnyezés is, ugyanaz, mint amikor először ment lányunk be az ovis csoportjába, hát most először szerepelt, és nagyon édes angyalka volt, összeszorultak a torkok, és könnyesek lettek a szemek. A végén a gyerekek által készített lámpás ajándékot kaptak a szülők, és következett az angyaljárás. Karácsonyfát és hangszer ajándékot hozott minden gyereknek, még a dadusra és óvónénikre is gondolt... Aztán jött az est dinóm-dánom, falatozás-italozás része, egy szülőpár jóvoltából töltött-káposztázás volt, utána mindenki által készített sütiket nassoltunk.


Gyülekeznek az angyalok...

Hangával, aki - Sára szerint - a legjobb barátja az oviban.


Matyi elvegyült a vonatozó ovisok között.










Az angyal minden gyereknek kör formájú xilofont hozott. Sára kicsit furcsállotta, hogy csak ennyi...hát hol vannak a játékok? Aztán felvilágosítottuk, hogy majd még otthon is jön az angyal.




Mikulás 2012 képek


Csizmapucolás...
















Várakozás...














Megjött a Mikulás!




péntek, december 28

Mikulásjárás 2012

Miután kidíszítettük a lakást, ablakokra ragasztottunk hóembereket s egyebeket, a bejárati ajtóra például Sára által az oviban szalmából és termésekből készített koszorút akasztottunk, megkezdtük az adventi naptárat, amiből - szabály -, hogy napi egy kiscsokit lehet megenni, átvettük az adventi hangulatot, jöhetett az első decemberi ünnep. A Mikulás gazdag volt. Előbb az oviban jött, de a gyerekek nem találkoztak vele, mert éppen délutáni szunya volt. A terv is ez volt, mert sok gyerek megijed az öregtől ha élőben látja, de volt olyan csoport, ahová kérésre ellátogatott. Nagy csomagot hagyott minden gyereknek, még most is csodálkozom, hogy milyen pénzből annyi mindent, mert nem a legolcsóbb édességfélék voltak, hanem leginkább Kinder, és külön erre nem volt gyűjtés. Persze gyümölcs és édesség volt benne s kekszféle.
Otthon kérdi Apa Sárától, hogy ha az oviban kapott csomagot akkor most mit vár otthon? Mire ő: hát játékot is kell hozzon a Mikulás! Na aztán hozott. Sára megpucolta a saját csizmáját, én a Matyiét, a gyerekszoba ablakába kitettem őket. Apa bundás kenyeret sütött a gyerekeknek/kekkel a konyhában, úgy tűnt a csaj meg is feledkezett az egész Mikulásügyről. Míg nem bemegy a szobába vacsora után s kéri, hogy kapcsoljuk fel a villanyt. Meglátta a lényeget, ami már nem fért fel az ablak belső párkányára, csak az ablak alatti asztalra: egy nagy kastély (inkább vár) formájú sátor. Már régebb vágyott erre, hogy "legyen neki egy háza, ahol főzhet". Úgy el volt foglalva ennek a kibontásával, hogy észre sem vette a többi ajándékot, mert azokat a függöny takarta. Aztán elhúzta a függönyt és nem tudott betelni a sok mindennel. Osztotta, hogy mi az övé, mi a tesóé, amit nem tudott azt kérdezte, hogy kinek a csizmájában volt. A kicsi is átvette az izgatott hangulatot, mászott, masírozott fel-alá, visongott. Kaptak autót, egy-egyet, mert autóból sosem elég, tűzoltó és vontató, zenélő játékot, foglalkoztató füzetet, kis karórát, pecsételő szettet, sok édességet és gyümölcsöt. Persze kisebb szülői tanakodás után mindketten virgácsot is. Leginkább a nagynak járt volna, gyerekhűlyítőnek, azért, hogy hátha a hisztiket visszafogni segítene, hogy né a Mikulás is látta, stb. A kicsi meg a nagy miatt, aki ne érezze azt, hogy csak ő a "rossz gyerek" ebben a családban. Aztán saját maga magyarázta, hogy azért kapta a virgácsot, hogy amikor rossz, akkor csapjunk be a fenekébe :). A szakállas nem felejtette el a felnőtteket se, kisebb apróságokat dugdosott az előszobában felejtette (!) cipőkbe. Apa szerint, ha a Mikulás ennyire gazdag volt, mi lesz karácsonykor...

Matyi fogak

11 foga van már, azért 1 éves 3 hónaposan ez nem rossz teljesítmény! 7 elől, egy alsó oldalsónak valahogy nem akar párja nőni, és 4 rágó fog hátul, felül-alól 2-2. Utóbbiak mind novemberben bújtak ki, most növögetnek. Kisebb zsémbeskedésekkel, kézrágcsálással és néhány anyaharapással megúsztuk.

kedd, december 18

Komplexus?

Matyi ha csupasz bőrfelületet lát, akkor az cici. Amíg szopizott csak AZ volt a cici. Azóta ha meglátja a pucér lábam, vagy a tesója fenekét a vécén, akkor mutatja, hogy cici. Neki minden cici. Vágyódás? :) Másképp nem bújik oda, vagy nem vetkőztet vagy ilyenek. Úgy tűnik teljesen okés a leszokás, elfelejtette, vagy a tudatalattija mégse? Ha csak meglát harisnyában már kiált: cici! Inkább az gondolom, az van, hogy cicizéskor megtanulta ezt a szót és akkor most ráhúzza mindenre ami test, bőr, csupaszság.

Matyiduma 2

Matyi ágaskodik a polc előtt, nem éri el az edénykés kosarat. Nyújtózkodik a kosár fele:
- Gyeje!

Korához képest igen fejlett beszélőkéje van, s pedig még fiú is. Mert a közhely az, hogy a lányok hamarabb beszélnek, fiúk ügyesebben s hamarabb mozognak. Na nálunk mindkettő mozgásban lusta, lásd Matykó még nem megy egyedül, pedig már 15 hónapos, lányunk 17 hónaposan indult el egyedül, mászni is majd 11 hónaposan kezdtek, Matyi kicsit hamarabb, pár héttel, ő viszont kúszott sokat, amit Sacc egyáltalán. Beszédben nem emlékszem az első gyerek esetére, de talán-talán ebben a korban még ennyit nem mondott. Itt utánaolvasni még nem volt időm, de kikeresek erről bejegyzéseket. Tehát a másodszülött lekörözte az elsőt, talán a nagy tesó léte ennyire befolyásolná ebben?
zzz -  víz
ümmpa - lámpa
ez - ez, ezt, az, azt
így, ity - így, úgy
esz - eszik, enni
papa, pápá - evésre érti
báci - bácsi (igaz ritkán mondja, de mondta!)
gyeje - gyere
baba
te - tessék, kérem
ta, tá - táncolni
táj-táj
cici
kaka
ku-ku - kukucs
ko-ko - kopp kopp
És egyszer már kimondta - miután sokat ismételtem neki: pátota - káposzta
hogy csinál bárány - bááá
                    kutya - vá vá vá vá
                    kacsa - há há
                    cica - miaaaa
                    tehén - mmm
                    oroszlán -  ááááááá
Néha van egy enyhe apa, és volt már tata is. (Konkrétan elkiáltotta magát: Tata gyeje! )Mindezek mellett sokat halandzsázik.
Nem rossz szókincs egy egyéves 3 hónapostól.

Mai szöveg Sárától 29

Evésnél Matyinak:
- Adok neked sárga villát, én tudom, hogy azt imádod, s azt fogok neked adni.

- Meg tudod kezdeni a joghurtot?
- Meg tudom kezelni.

- Miért van már sötét? Este van?
- Tél van, hideg van, télen hamarabb megy le a nap, hamarabb sötétedik.
- De nincs tél, mert nincs hó.

A nevekről beszélgetünk:
- Amikor felnőtt leszek akkor még Sára leszek?

- Amikor felnőtt nem leszek, akkor mi vagyok? 


Amikor a fogalmak naaaagyon keverednek:
- Olyan nagy művész vagyok, hogy járok faiskolába.

És mesél, és mesél, és mesél, és mesél....
- Te vagy a kalóz, az apuka. Én vagyok a boszorkány, Matyi az ördög, én vagyok az anyukája.
 Amióta a Mikulás sátorvárat hozott nekik, változott a szereposztás. A várban ő Peppa királynő, Matyi a király, anya Hófehérke és apa a gonosz Kalóz. Ez naponta elhangzik, és a szereposztás nem változik.

A babák együtt nőnek velük, persze jóval nagyobbak mint ők, eddig csak iskolások voltak, a hálószobánkba jártak iskolába, írás-olvasás órára stb. De most már:
- Kata már egyetemes.

- Petinek sok láza van!

Van egy hegedülő hóember az ablakunkon:
- A hóember tücsögöl!

Bókot kap Benceanyukától, akik nálunk voltak játszani:
- Sára te olyan szép vagy...
- S főleg csinos!

Amikor az idők és feltételek keverednek:
-...odaadnám volna, kérd el, és Peti is odaadna volna.

Néha kiborulok, hogy túl sok édességet követel. A akkor jön az önkontroll:
- Most fejezzem be a cukorkaevést! 
- Jó, fejezd be.
- Most eltűnök. Rohan a szobába.
- Tűnj el.
Bentről kiált:
- Eltűntem!

hétfő, december 17

Matya

Ez Matyikánk legújabb beceneve, a tesótól kapta, aki következetesen így szólítja, s néha mi is. Lehet rá ragad :)

szerda, december 12

A roma ügy

Kezdjük a kutya üggyel, vagy lehet az bármilyen állat. Nem szeretem amikor azzal riogatják a gyereket, hogy ne menj közel, mert megharap, ne nyúlj hozzá, mert megharap, kerüld ki, kerüld el. A gyerek első találkozása az élő állattal erről szól, ezzel kezdődik, és akkor csodálkozunk, hogy egy életen keresztül fél a kutyáktól. Én azt mondtam Sárának, hogy ha például kóbor kutyával találkoztunk, hogy ne menjünk közel, mert megijedhet, vagy mert fél tőlünk az állat, nem szeretnénk, hogy azt higgye bántani akarjuk, ne zavarjuk, ilyeneket. Mert ugye az állat általában akkor támad ha fél. De ezt nem mondtam még neki, csak azt, hogy fél, és hagyjuk békén. Az ismerős állatokhoz meg óvatosan közelítünk együtt. Én nem vagyok nagy állatbarát, de nem szeretném ha a gyerekeim se lennének azok, ezért megadom nekik az esélyt, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, még ha ez bennem már nem is nagyon fog változni. Pedig nem volt semmi traumám ezzel kapcsolatban, legalább is amire én emlékeznék. Konkrét esetünk is van, amikor Apát megharapta egy macska a Sára szeme láttára, közvetlen közelében, akár ő is lehetett volna az áldozat. Apa nagyon mérges volt, de próbáltam takarni a gyereket, hogy ne lássa, amikor az apja megbünteti az állatot a tettéért. Akkor sem azt mondtuk a gyereknek, hogy k..rva macska, hogy megharapta, meg szitkozódás, sose nyúlj macskához, félelemkeltés, stb.,  pedig lett volna rá okunk, hanem azt mondtuk, hogy az állat féltette a kicsinyeit, azt hitte Apa el akarja venni őket, pedig csak enni vitt nekik, nem vette észre, hogy hátulról jön Apa, és ezért harapta meg, aki aztán megszidta a macskát (mert a gyerek fülét is nem foghattam be ugye...) Ez egy céghez befogadott kóbor macska volt, aki megkölykezett, és az eset után több injekciós kezelést kellett apának kapnia a macska kétes eredete miatt, veszettség ellenit is kapott, hetekig folyt a kezelés. Az elvünk az, hogy az állatokkal barát lehet lenni, ha ismerjük őket, ha tudjuk ki a gazdája. Ha nem akkor nem szökünk nekik simogatni, távolról nézzük őket, nem próbálunk barátkozni. Ezt próbáljuk betartani, met úgy gondoljuk ez a normális középút. Apropó normalitás.
Ugyanígy vagyok a többi berögzült idegesítő rögeszmével, vagy nem is tudom minek nevezzem őket. Ne csinálj ezt-azt, viselkedj így-úgy, mert hanem elvisznek a cigányok, ne köpködj, mert csak a cigányok köpködnek, csak a cigányok ez meg az, ne rosszalkodj, mert elvisz a rendőrbácsi, odaadlak a rendőrnek (rosszabb esetben a polic vagy milicista). Meddig fognak az emberek még ilyen intelmekkel nevelni? Szomorú, hogy a huszonegyedik században még ilyeneket mondanak gyerekeknek, és akkor csodálkozunk, hogy sok a fajgyűlölő, virágzik a szubkultúrákban a rasszizmus, egyre többen az egészségesnél nagyobb nemzeti érzelmekkel rendelkeznek, stb. Bennünk is megvannak az előítéletek, nem tehetünk róluk, de próbálunk nem cigányozni, románozni, stb. a gyerek előtt főleg.
És akkor adott a helyzet, sőt több helyzet is. Sára elkezdi egy pár hónapja, hogy a cigányok koszosak és büdösek, meg azt, hogy: ne piszkáljam az orrom, mert csak a cigányok piszkálják az orrúkat? Meg hasonlók. Honnan veszi, kérdezem ki mondta ezt neked, a válasz mindig valaki más, tehát nem emlékszik pontosan, nem az a lényeg neki, hogy ki mondta, hanem, hogy mit. De tény: valahol valakitől hallotta, 3 éves, magától nem talál ki ilyet. Próbáltam vele beszélni, elmagyarázom, hogy vannak magyarok, cigányok, románok, de mindezek között vannak jó, ügyes emberek, de vannak buták is, és magyarok is szoktak rosszaságokat csinálni.Úgy tűnt megértette, de valahogy mégsem billen át a mérleg a jó oldalra. És nem tudom, hogy billentsem át, hogy előzzem meg az előítéletek kialakulását egy 3 évesben. Tudom, hogy egyelőre a szülei vannak rá a legnagyobb hatással, főleg példamutatással, nem prédikálással. Mégis, a múltkor oviból hazafele jön velünk szembe két roma, még csak nem is a legalja féle, egy nő és egy tizenéves lánygyerek, nem is voltak piszkosak, olyanoknak tűntek, mint akik valahol dolgoznak, például akik lépcsőházakat szoktak takarítani. Akkor Sára megáll, rájuk mutat újjal és felkiált: Ne, cigányok! Na akkor ott éreztem, hogy megáll bennem az ütő, elsüllyedek, stb. több okból is. Egy: a szóban forgók előtt, kettő: a többi járókelő előtt (szerencsére nem voltak sokan), három: mit mondjak most a gyereknek, hogyan reagáljam ezt le, és mindezt rém hamar! Persze nem úgy reagáltam, ahogy két perccel később már gondoltam, hogy hogyan kellett volna, de akkor nem jöttek megfelelőbb szavak a számba. Az első szavam az volt: nem, nem azok. Aztán rájöttem, ez hazugság. Akkor javítottam: igen, azok, de nem kiabálunk az utcán senkire, nem mutogatunk újjal, és mi van ha cigányok? Mi magyarok vagyunk, ők is pont olyanok mint mi. S megint magyaráztam: vannak magyarok, akik magyarul beszélnek, románok, cigányok, és a végén hozzátettem: senki sem áll meg az úton, mutat ránk, hogy ne magyarok. Ennyi. Nem tudtam jobbat kipréselni magamból fél perc alatt. A két nő persze mosolygott ahogy bevették a kanyart mellettünk, de úgy tűnt semmi harag nincs bennük, mentek tovább. Szégyelltem magam, mert egy: a gyerek tette amit tett, kettő: nem tudtam jobban ott előttük kimagyarázni, megmagyarázni a dolgot. Értitek? Nem az a baj, hogy ezt mondta, hanem az, hogy ez pejoratív, ami abból is látszik, hogy rögtön az első szavam a tagadás volt, hogy nem, nem azok, mintha csak lehazugozott volna valakit, amire én azt mondom nem, nem hazug. Pedig azok. Cigányok. És akkor mi van? Az a baj, hogy nem tudom, hogy neki is olyan pejoratív-e ez a szó, mint nekünk felnőtteknek? Mert nekünk egyből ez esik le, jaj cigányok...
Dilemma. Meg hát vannak ilyen helyzetek. Sok. Amikor megbámulja a mezítláb kolduló kisfiút és megkérdezi, hogy miért nincs cipője. És elmondja, hogy amikor déditatával vásároltak kürtöskalácsot a piacon, akkor adtak egy cigány kislánynak belőle. Nem tudom ilyenkor például déditata miket mond neki. Remélem, hogy nem tér el nagyban attól, amiket én mondok a 3 évesemnek. Mert akkor teljesen összekavarjuk őt. És a kép alakul benne...