Nem hiába mondják: gyerekkel igazi a karácsony. Szerintem is akkor van igazán varázsa az ünnepnek és akkor történik meg valóban a csoda, ha gyerek is van a családban. Előző években nem hangolódtunk rá túlságosan az ünnepre, lányunk még kicsi volt. De idén jó időben nekiláttunk a készülődésnek.
Kezdtük mindezt az adventi koszorú készítésével. Eddig csak egy feldíszített gyertya ékesítette lakásunkat, de idén egy igazi adventi négygyertyás koszorút akartam. Gondolkodtam vegyem-e meg készen, vagy készítsük el otthon. Aztán az utóbbi mellett döntöttem, az árak miatt is, meg főként az élmény miatt. Megvettünk egy kis fenyőkoszorút és otthon előkerestünk Sárával apró régebbi karácsonyokról megmaradt csecsebecséket, amikkel feldíszítettük. Nem volt olyan ördöngös mint ahogy elképzeltem, életem első SK (saját kezűleg) adventi koszorúja. Nem vetekedhet egy boltival, de nekünk tetszik, szép lett, és büszke vagyok rá, hogy mi készítettük!
Még novemberre esett a Kaláka koncertje, ami témábavágóan a betlehemezésről és a karácsonyról szólt. Sára is élvezte, főleg hogy egy általunk is ismert vers előadásával kezdtek, így mi is énekeltünk: József Attila - Betlehemi királyok. Tavaly kaptuk Emő keresztmamáéktól.
Elmagyaráztam Sárának, hogy milyen hangszereken játszanak a bácsik, minden dal után tapsolt és szépen csendben az ölemben kibírt kb 40 percet a rendezvényből, aztán csatlakozott a fel-alá rohangászó gyerekekhez. Mivel kétszer úgy eltűnt a szemem elől, hogy majd kétségbeestem hogy fogom megtalálni a sorok és több száz ember között, az utolsó 4 számot a folyosón szaladgálva hallgattuk. Kicsit korai még neki koncertre járni, de hadd szokja a különleges zenei élményeket is. Két hete Apával Zorán koncerten voltak, azelőtt a Csík Zenekarra is elvittük.
Aztán folytatódott a hangolódás egy csokis adventi naptár bontogatásával. A Micimackós naptárat Sára kapta, minden nap felfedez benne egy szem csokit. És persze minden nap próbálkozik, hogy kaphat-e még egyet. Eddig sikerült meggyőzően elmagyarázni, hogy napi egy kocka jár egészen karácsonyig. Ezzel együtt próbáltam elmondani neki az egész advent meg karácsony lényegét az ő nyelvén, a "jön az angyal" rész maradt meg neki legjobban. Apával a Mikulásosdit is elmagyaráztuk neki, és azóta van egy ürügy amivel lecsillapítsuk ha rosszalkodik: a Mikulás beles az ablakon és látja ki milyen gyerek, aki rossz az virgácsot is kap, stb. Sára meg van győződve, hogy én virgácsot kapok, pontosabban csípős vesszőt a popsimra, ezt többször is elmondta.
Az ablakokra zselés díszeket raktunk ki együtt (a kicsiszobáéra azért, hogy lássa a Mikulás hová kell jönni) és a bejárati ajtót is feldíszítettük.
A hétvégi mézeskalácssütéssel is ünnepibb hangulatba kerültünk. A hétvégét nálunk töltötte mama és együtt munkálkodtunk, de tervezem, hogy később egyedül is sütök.
Azt hiszem egy kétévesnek ennyi elég is az adventből, még lesz adventezés a Caritasnal, a többi gyerekkel. Holnap reggel pedig izgatottan várjuk a reakciót a Mikulás ajándékaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése