kedd, március 26

Anyának lenni - Könyvajánló

Még egy könyv, ami jó lett volna ha már a legelején a kezembe kerül, de így legalább nagyokat derültem rajta., cinizmusán, szarkazmusán.
Ajánlom mindenkinek Ulrike Hartmann Anyának lenni s nem görcsölni című könyvét. Kicsit bestseller szerű, nem szaki könyv, de sok ilyesmi elolvasása után azt hiszem ez lett az anyaságról és gyereknevelésről való gondolkodásom bibliája, minden szavát én is így gondolom, olyan mintha én írtam volna. Sokat kacagtam amíg olvastam, nagyon ezeket éreztem és érzem én is. Nem arról szól hogyan pelenkázzunk, hanem a dolgok lelki oldaláról, és arról, hogy mi vesz körül egy anyát Németországban a gyereke megfogantatása pillanatától, hogy a kismamajóga, terhestorna, orvoslátogatások, vizsgálatok, kiságykiválasztás, nem beszélve a babakocsiról, mint státusszimbólum kiválasztása mellett mennyire tud egy kismama pihenni, amikor minden szakkönyv ezt szajkózza: pihenj pihenj pihenj pihenj sétálj, csak nyugi, csak relax, de hogyan, amikor annyi mindent be kell szerezni, annyi mindenhová el kell járni, mert a legjobbat akarjuk a babának már megszületése előtt... Mi is ezt követjük, nagyon ez van kialakulóban nálunk is. A könyv felhívja a figyelmet a téma körüli ellentmondásokra, például, hogy minden szakkönyv, fórum, tanács arról szól, hogy friss levegő a babának, de hogyan, amikor a városban egyre nagyobb teret hódítanak az autók, alig van zöldövezet, az is csak egy bekerített játszótér, kitéve a gyereket egy ketrecbe, mint majmot, több joga és tere van az autónak, mint egy gyereknek. Persze válaszok nincsenek, sok minden költői kérdés marad, de nem is a válaszokat kell keresni a könyvben, hanem az a jó benne, hogy minden problémát érint, az anyaság, gyerek témakör minden szeletéből kapunk ízelítőt, például van ilyen alcím, hogy Az örök vita tárgya: oltások, vagy Éljenek az anya-gyerek mozgalmak!, amiben párhuzamot von a valamikor emancipációs, feminista nőmozgalmak és mai babamama klubok, fórumok stb. között. Szóval egyről szólnak a könyvek és másról a világ maga, a könyvek utópiák, idilli anyákat reklámbeli helyzeteket és babákat mutatnak be, de az csak álomkép. Sok ilyesmi van még benne. Jól esett az anyai énemnek, lelkemnek ez a könyv.

hétfő, március 25

Mitől olvad az anyai szív?

Szomszéd kisfiúhoz készülünk, neki nincs tetvére. Derült égből beszélgetés:
- Vincének nincs testvére?
- Nincs.
- Rossz lehet neki, hogy nincs testvére.
- ...
- Anya, köszönöm, hogy van testvérem!
(könnybe lábadt szem, miegymás...)
- És köszönöm, hogy Matyinak hívtátok és engem Sárának hívtatok.

Matyiduma 3

Az egész napos érthetetlen halandzsának is eljött az ideje, de már mondatokat is megfogalmaz. A legelső volt:
- esz pápá
 Azóta van:
- apa eme - apa elment
- sája emet - Sára elment
- apa isz emet - apa is elment

- eszi kesz - eszik kekszet

- bodo szünne - boldog születésnapot
- mé kke - még kérek
- nem kke - nem kérek

A legbonyolultabb logikai következtetések:
- apa eme....gegő...
- Igen, Apa Gergő, úgy hívják.
- gegő eme. (Gergő elment)

Új szavak:
cipő
bogyó - Bogyó
sá, sáji - Sára
jéka - Réka
kjém - krém
pesze - persze
et isz - ezt is
ity - így
tej
pizza
ámá - alma
ba - banán
mamaka, mama, tata 
sepe - seper

csa - csatt
busz
ajtó
autó
otóm - eloltom

Mai szöveg Sárától 30

A szerepjátékok a mindene. Három kedvenc szerepjáték van: orvosos, szülinapos, családi élet - ki kinek a mije, hány évesek, hova járnak óvodába, iskolába, bölcsibe, egyetemre(!). És ritkán esküvős. Éppen esküvőkről van szó, azt játssza, hogy ő a menyasszony és Matyi a vőlegény (amúgy többször elmondta, hogy neki majd ha megnő, Matyi lesz a férje). Mérges, durcás valamiért. Mondom neki ne legyen az, mert:
- Az esküvő a legboldogabb nap az életünkben!
- Nekem nem!
 Babázás közben nekem:
- Jaj, picike, ő még gyermek, tudtad?

- A farkas bent van a tűzben...Én olyan tűzoltó vagyok, amelyik megeszi a farkast.
 - Mentsd ki a farkast!
- Nem, mert ők okozták a tűzet!

- Matyival eljátszodjuk a Vukkost!
- Olyan tűz van, mint egy mocsár!

Miniatűr állatokkal játszunk:
- Ez az apaló, mert nincs cicije.

- Nagyon viszketnek érzem magam.

Talán óvodai örökség, hogy ezt nem szeretem, azt nem szeretem. Ovi előtt semmire sem mondta ezt. Tény, hogy az utóbbi hónapokban rosszul eszik, s mindig ez a kifogás: nem szeretem. De persze meg sem kóstolta.
- Én nem szeretem a fokhagyám.

A nyelvtan még mindig nem az erőssége:
- Most nézem a kettedik rajzfilmet.

Apa az erkélyről köszön valakinek:
- Ki volt az?
- XY.
- De hogy a csudába került ide?

Rohangál a szobában:
- Anya ne fogjál meg, hogy tudjak szaladgálni vígan a réten!

Sokat hallotta a világgámenést:
- Kik vannak a világába?

- El is megyek világgá és nem jövök haza soha. Csak ötödikén jövök haza.

- Ma már holnap van?

Rajzolt.
- Ez egy fa.
- Nem, ez egy kidőlt fa, és ez egy repülő. Elmesélem hogy történt. Akkora vihar volt, hogy kidőlt a fa és a repülő leereszkedett az égből!

- Béka van a hasamban, brekegel a hasam.

Nagyon felnőttes megnyilvánulás. Észbe kap, Bencék névnapja volt aznap. A csoportban három is van.

- Ó, Istenem...elfelejtettem felköszönteni Bencét!
- ...
- Egyik Bencét sem köszöntöttem fel!