hétfő, november 28

Mai szöveg Sárától 8

- Gyere hívjuk fel Apát, kérdezzük meg mikor jön haza.
Füléhez teszi telefonját:
- Apa, meddig jössz haza?

14 jótanács a kimerült szülőknek

14 jótanács a kimerült szülőknek - Okos Anya kreatív gyermeknevelés
Koppintottam a dolgot, de tetszik. Én még nem tartok ennyire előre az észosztásban, de napról napra egyre jobb leszek.
És nagyon jó dolgok vannak még Okos Anya blogján, fogyasszátok-olvassátok!

vasárnap, november 27

Matyi fotosession

Mókás legény vagyok én!

Még egy kis tejcsit Anya plíííz



















Jókedv


Figyuzzátok má' az epremet!












Erre gyere ne menj arra, jobb út van erre mint arra....

csütörtök, november 24

Alagút végén a fény

Az első amire ezt mondhatom: lassan kilábalunk a betegségből. Apa helyrejött, Matyi sem annyira taknyos már. Annyira nem, hogy csütörtökön megkaphatta a kéthónapos oltásait, egyet tüdőbaj ellen, amit már a kórházban is kapott, és egy összetettet, szamárköhögés plusz egyebek ellen. Egy hét betegség után - ha már ott voltunk - Sacót is megvizsgálta a doktornéni és azt mondta nem ír fel neki semmit, nem piros a torka, nincsenek hangok a mellkasában. Ebből gondolom hamarosan rendbe jön a leányka, habár még köhintget és az orra is folyik. Végignézte ahogy Matykót megszúrják kétszer, persze rengeteget kérdezett, mit csinál a doktornéni, mi az, stb, pedig otthon a felkészítőt megkapta az Anna és Peti könyv egyik történetéből, amikor Anna két hónapos kisöccse oltást kap. Különbség annyi, hogy ott a doki házhoz megy. M. hősiesen viselkedett, alig sírt és nagyon hamar megvigasztalódott, meg is dicsérték. Azt is mondta a doktornéni, hogy makkegészséges, a hízása is jó ütemben halad és elküldött csípővizsgálatra.


Sára a mamájától kapta ezt a könyvet és nagyon szereti, mindennapi történetek vannak benne egyszerűen leírva egyszerű képekkel, és a lényeg - a helyzet hasonlatos a mienkhez: Apa, Anya, Anna és a nemrég született Petike kisöcsi, az egyik sztoriban pedig Anna ovis lesz, a gyerekek közti korkülönbség is stimmel. Sacó megérti a történteket és magára tudja vonatkoztatni, már a doktornéninél is mondta, hogy Matyi kap oltást, mint Peti az AnnaPeti könyvben.
A másik alagút a tesóskodás. Nem akarom elszólni magam, de Sacc már távolról sem viselkedik olyan rémesen, mint az első egy hónapban, amikor itt voltak a mamák és még friss volt a kisöcsi. Most is van nem akarok, de nincs annyi hiszti mint akkor. Sokat foglalkozik M-el, játékokat visz neki, puszilgatja, hozzábújik, beszél hozzá és egyáltalán számba veszi, gyakran fel akarja venni. Néha segít pelenkázni, odahozza a pelenkát, a törlőkendőt, a krémet, sőt még ő is keni a popsit. Tegnap nagyon jól esett a lelkemnek egy jelenet. Meglestem Sacót, amint egy könyvet nézeget amiben mondókák vannak. Mondta a mondókát, mutogatta és a legvégén ahol már megsült a kalács: Neked adom Matyika. Pedig sohasem mondtuk el úgy a mondókát, hogy a Matyi nevével helyettesítettük volna a Sacót. És Matyi nem volt abban a szobában, tehát csak magának mondta Sára. :)

Anyám, apám lettünk

Fura, de az Anya, Apa birtokos vonatkozásban Sáránál anyám, apám. Anyámmal, apámmal, anyámnak, apámnak. Persze logikus a szó képzése amire ő magától jött rá, és soha nem hallotta azt, hogy mondtam volna apáddal, anyáddal, mindig anyával, apával volt, vagy anyukával, anyukáddal, de amióta elkezdte felfogni és használni az enyém, tied, övét, azóta van ez. Sokáig csak első és harmadik személy létezett számára, a te, tied, neked későn ért meg benne. Hát furán és durvának hangzik egy kétéves szájából: Anyámmal alszom...
Brrrr. Majd leszokik. Persze ezzel párhuzamosan használja az anyukámat is gyakran, de mindig elhúzom a számat amikor anyám, apámozik.

Mai szöveg Sárától 7

Rámszól:
- Ne te megegyed anyuka!
Kissé bajos még a szórend miegymás.

A valamit rendszeresen jajaminek mondja, és az egyik legelső szó amit kimondott még mindig abda.

Odahoz egy könyvet, a kezembe nyomja:
- Hogy müködik ez a könyvem?
Aztán kicsit gondolkodik, kijavítja magát: Miről szól ez a könyvem?

kedd, november 22

Mai szöveg Sárától 6

- Sára hisztis vagy.
- Igen, igen hisztis vagyok. - válaszolja ingerülten.

Tesók egymás közt 2

Sára, azon kívül, hogy gyakran meg akarja nézni, hogy Matyi éppen mit csinál, akkor is ha az etetőszékben ebédel, vagy ha éppen el kéne aludni este 1okor, gyakran kéri, hogy felvehesse a kistesót. Ilyenkor persze oda is tartom elé, átöleli, vagy leül és az ölébe teszem. Csak pár másodperc az egész, utána úgy engedi el, mintha teljesen természetesen tudná M. tartani magát. Pont ma olvastam a Nők Lapjában, hogy a testvéri viszony a legbonyolultabbak egyike, egyszerre szeretni és gyűlölni valakit (a testvérféltékenységről volt szó a cikkben). Néha megpróbálja felvenni az ágyról, és gyakran vigasztalja is, persze aztán dühös lesz, hogy Matyi két szóra nem vigasztalódik meg. Mostanában ő is szopiztatja és altatja Petibabát, sétálni viszi, lefekteti, betakarja, zoknit húzunk rá, stb. Gyakran megnevettetnek ezek a helyzetek, olyan aranyosan csinálja.

hétfő, november 21

Premier!

Két gyerek egy szobában két külön ágyban alszanak! Két felnőtt egy ágyban egy másik szobában alszanak. Ez volt két nappal ezelőtt, amikor is sikerült úgy elaltatni a lurkókat, hogy egy szobában voltak, a "gyerekszobában", mindenki a maga helyén a maga hálózsákjában; így aludtak kb. 4 órát, de sajnos Sára éjjeli köhögésrohama arra kényszerített, hogy magunk közé vegyük, nehogy felköltse a kicsit. Bízom benne ha most sikerült, akkor előbb-utóbb erre is rászoktatjuk majd őket, mert szerintünk az a rend, hogy szülők egy szobában, gyerkőcök külön. Ez lesz majd a normális, úgy-e?

Tesók egymás közt

Most már néha magukra hagyjuk a gyerekeket egy fél perc erejéig egy helységben. Messziről figyeljük őket, és csak akkor avatkozunk be ha nagy baj van. Míg M. még kisebb volt állandóan ott ültünk mellettük, ha S. közeledett a kistesó fele. Persze most is az a legbiztosabb ha M. a kiságyában fekszik ha nem tudunk velük lenni. Persze Sára oda is feláll, benyúl, bedob neki játékot, rángatja a kiságyat. Ma például így költötte fel a benne békésen alvó 10 hetesünket.
Sára két véglet között mozog. Nagyon vegyesek az öccsikével kapcsolatos érzelmei. Sokat puszilja, simogatja Matyit. Nem kérésre, hanem csak úgy saját indíttatásból. Leginkább a fejét vagy arcát puszilja meg, néha mondja utána, hogy puszi. Ilyenkor elhiszem, hogy szereti, és nem csak azért csinálja, hogy nekünk imponáljon, még csak két éves, nem hiszem, hogy tud kétszínű lenni. Máskor pedig kisördög arccal megszorítgatja a kicsi kezét, lábát, bekéredzkedik mellé a kiságyba és arrébb rugdossa ha nem vagyunk figyelmesek. Persze szoptatás közben legtöbbször ott kell sertepeltéljen körülöttünk, "segít" szopizni M-nek, ezt mondja legalábbis és nézi, hogyan eszik a kicsi, megnyomkodja a mellemet. Vagy ha könyvet nézegetünk és Matyi az ölemben van, akkor a kiscsaj addig fészkelődik míg véletlenül csak sikerül fejbe kólintani a csöppséget, vagy ráülni a lábára. Reggel amikor megébred és bemegyek hozzá, az első kérdése, hogy Matyi mit csinál, Matyi hol van, ezt napközben is gyakran megkérdi ha éppen nem ugyanabban a szobában tartózkodnak, vagy valahonnan hazaérkezik Apával, ahol Matyi nem volt. Úgy gondolom próbál kedves lenni a tesójával, szeretgetni, de azért kibújik belőle a féltékenység, és foglalkoztatja őt a tesó, zavarja a fantáziáját a matyijelenség. Tehát kettős érzései vannak, ami teljesen normális, egyelőre kontrollálható a helyzet. Jobb mint például Bencééknél, ahol a ficsúr meg-meg pofozza a 4 hetes tesókáját.
Matyi amúgy egy átlag 10 hetes gyerek, súlyban is, viselkedésben is. Egyelőre ő csak úgy tud viszonyulni a nagyobbhoz, hogy követi a tekintetével, és néha rámosolyog. Bizony bizony Matyó nagyokat tud már mosolyogni! Ügyesen tartja a fejét, jól tud szopizni és hamarabb jól lakik mint régebb Sára. Ezt onnan tudom, hogy kevesebb ideig eszik, és ha sokat tartom a cicin elkezd öklendezni, vagyis már nem kell több. Sárával sokszor 40-50 perceket tartott az etetés, Matyival 15-20 percet. Nem szereti hason, pedig a hátizmának is erősödnie kéne, de ha megfordítjuk nem nagyon iparkodik emelni a fejét, nyűgöl. Nagyon szereti a függőleges pozíciót, ölben fekvésnél rögtön azt hiszi enni kell: tátogtat oldalra. Formás kis gyerek lett belőle, már nem az a kicsi vézna ráncos combú újszülött. Megfigyeltük, hogy a talpa már ívelt, és nem lúdtalpas, mint például amilyen a Sáráé volt, és a legtöbb gyereké. Azt is hallottam, hogy minden kisgyerek lapos talppal születik, a talpközép később emelkedik meg, de M.-nek mármost olyan. Már megkopaszodott a kis feje hátul a sok dürüszöléstől, de hajat cserélni még nem akar. Általában nyugodt gyerek, úgy érzem én, hogy nyugisabb mint a tesója volt, és több nyugalomra is vágyik, amit a lehetőségekhez mérten próbálunk is neki biztosítani. Például ha alszik nappal, akkor Sárát nem engedjük be a kisszobába, lefoglaljuk vagy csak ha muszáj akkor mehet be játékért, stb. Ami még igazi nagy különbség, hogy M. alszik a kiságyban! Nappal is képes ott elaludni egyedül, ma például olvastunk Sárával és addig ő a háttérzajjal elaludt. Persze én is ragaszkodom a kiságyhoz, ha egyszer lehet ott altatjuk, vagy beletesszük aludni, néha csak nézelődni, hogy majd később is laudjon benne, és ne egyévesen szokja csak meg mint Sacó.

Mai szöveg Sárától 5

- Ezek kik? Ez ti vagytok!

- Kitől kaptad a csizmát?
- Őtől - és keresztmamára mutat.

vasárnap, november 20

Játszóhétvége

A bezártság játékra kényszerít. Na meg a nagylány is. Anya, játszódjunk, menjünk játszani, ketten. És húzza a kezem. Ez megy kb 3 napja. És anya hozzál vizet, anya mosdasson le, anyával alszom, anya olvassál, stb. Mint két kicsi élősködő: az egyik már mondja, a másik csak sírja amit akar, és az vagy ölben levés vagy cici. Amióta Sárát hazahoztuk mamáéktól nagyon anyás. Biztos az egyik kiváltó ok, hogy egész nap velem van és Matyival, és látja, hogy a kicsi sokat lóg rajtam, vagyis bezavar a képbe. A hétvége igazi családiasra sikeredett, alig mozdultunk ki a betegség és a köd miatt. Jutott idő játszásra is végre, főleg mert Apa is itthon volt, s legtöbbször M.-et lefoglalta, amíg Sárával foglalkoztam. Általában beosztjuk, mindkettőnkre jut mindkettőből. Nincs az, hogy csak Apa csinálja ezt vagy azt, igaz, altatni egyiket is másikat is inkább én szoktam, de a nagy fürdetése inkább Apa reszortja, míg a kicsié az enyém.
Szombaton csak vásárolni mentünk el, újból bevállaltunk egy négyes hipermarketezést, de most kivételesen jól bírták a gyerkőcök. A játékos polcoknál sokat időztünk, de Sára egy szóra jött utánunk és nem hisztizett semmiért. Nézelődött a Mikulás, és megállapítottuk, hogy Sárában nagy a vonzalom az autók, traktorok, markolók iránt, leginkább ilyen játékokat emelt le és nézett meg. Meg is nyugtattam, hogy majd amikor Matyi autókat kap, ő is játszhat velük. Észrevettük amúgy, hogy nagyon érdeklik a technikai dolgok, például ha Apa valamit javít (számítógép, rádió), és nagyon szeret autót vezetni Apa ölében vagy egyedül a parkoló autóban.
A hétvégén kirakósoztunk, sátraztunk, teáztunk és ebédeltünk a sátorházikóban, gyurmáztunk, labdáztunk, építettünk házat a hódnak, aki nem csak lefeküdt benne, hanem még a kutyáját is megsétáltatta a ház körül, rajzoltunk, vágtunk és ragasztottunk, rengeteg könyvet olvastunk-nézegettünk, majd minden játék előkerült, rajzfilmet nézett kedvére, zenét hallgattunk, táncoltunk. Néha mégis úgy éreztem ez sem elég, még több anya kell neki...

Mai szöveg Sárától 4

- Hogy hívják a kutyust Sára?
- Kutya.

Betegség családilag

A család háromnegyedét leverte valami kór, orrfolyás, köhögés, stb. Egyet találhattok, hogy ki lehet a kivétel. Hát Immunanyu, ahogy a testvérem ma nevezett. Én, úgy néz ki egyelőre ezt is megúsztam. S. kezdte már 5 napja folyik az orra, köhögés következett, csak a szokásos. Orvoshoz sem mentünk, láza nem volt. Apa folytatta, neki már itt-ott fáj, levertség, stb. is társult, tipikus influenza. Egyik éjjel pedig M. is megtaknyosodott. Nála 3 napja tart, éjjel rosszabb, megébredek a szörtyögésére, sajnos ő is, általában cicin vissza is alszik, annyira nincs bedugulva, hogy ne tudna enni szerencsére. Nappal nincsen gond. Hangulata nem változott, azt hiszem ő viseli a legkönnyebb formáját a betegségnek, de neki nem is adunk ellene semmit, kétszer szívtam ki az orrát eddig. Adok neki még két-három napot, ha nem javul elmegyünk dokihoz. Amúgy is most kéne kapja a kéthónapos oltását, amit természetesen a taknyolás miatt nem kaphat be. Előbb gyógyulás. S. megint issza a szörpiket, köhögés ellen, immunerősítő, Cvit, csak a szokásos. Szerencsére most nem cirkuszol, jó kedvvel megissza, sőt még kéri is, hogy adjam már a következőt. A legrosszabb a bezártság, no nem mintha a két napja tartó teljes ködben ajánlatos lenne ekkora gyerekekkel kint tartózkodni. November, hideg, köd, négy fal, nyürrőgő taknyos gyerekek... lesz ez jobb is??

Anyai lelkizés

Egy hete teljesen magunkra utalva látjuk el szülői és mindenféle feladatainkat. Mindenki kérdezgeti, hogy bírjuk, milyen a helyzet. Soha nem tudom mit válaszoljak. Valójában panaszkodhatnék is, de ugyanakkor tudom ez az élet normális rendje, mi vállaltuk, és a következményekkel is megtudunk birkózni, nem kell senki sajnálata, csak azt csináljuk amit anyáink is megcsináltak, túléltek, és szeretjük-neveljük a gyerekeinket. Persze nem könnyűek a mindennapok (sem), de nem lehet mindig arra várni vagy számítani, hogy valaki segít: valaki hátha elviszi az egyik gyereket, hogy nyugton legyél a másikkal, vagy netán mindkettőt, hogy ellásd a házi teendőidet, vagy valaki jön és mindent megcsinál helyetted. Nem, ezt nekünk kell megoldani, és rengeteg türelemmel, józan ésszel, jó megtervezéssel sikerül is. Minden a hozzáálláson múlik. És minden egyszer el is múlik. Például az, ha a nagyobb féltékeny, vagy ha mindkettő beteg, vagy ha éjjeli ébredések, sírások tarkítják a pihenést. A jót és rosszat is most kell élvezni, mert soha vissza nem térnek ezek az időszakok. Ugyanakkor azt sem kell várni, hogy jaj, már múljon el, nőjenek meg, legyen vége, mert NEM lesz! Ők itt vannak, mindig itt lesznek, a gyerekeink lesznek örökké, és ha fárasztó is, de vannak szép pillanatok is. Abban áll a dolog lényege, hogy az ember felfogja és feldolgozza, hogy az élete megváltozott és sokáig erről fog még szólni.

Anya nap

Vagy legalábbis órák. Hazautunk előtt egy nappal elmentem két barátnővel SPA-ba. Apa bevállalta M-et, kapott segítségül egy kis anyatejet cumiban, ami el is fogyott a 3 óra végére. Én pedig lubickoltam, izzadtam, pletyóztam, és nagyon jól éreztem magam kihasználva a lehetőséget. Bárcsak hetente megengedhetnénk magunknak (minden féle szempontból) egy-egy ilyen délutánt.

Matyi első utazása

Otthon voltunk egy hetet, visszahoztuk a nagylányt. Apa is megengedett magának egy kis szabit, így mindkét mamát boldogítottuk pár napot. Ez volt M első hosszabb kiruccanása. 2 óra autókázás Barótig. Ismerjük gyerekünk autóundorát (Sárát ekkora korában ahogy betettük el is aludt, ezért jártuk meg vele anno 5 hónaposan Budapestet autóval), M ahogy autóban érzi magát -legyen az álló vagy mozgó jármű - ordít. Ezért készültem frissen készített babateával cumisüvegben, csalóka cumival, amit eddig nem használtunk, de most hátha bejön a hallgattatásban, és lelkileg is felkészültem egy hooooossszúúú útra. Végül aztán egyszer hallgatott el cumival, tea nem kellett neki, amúgy leginkább aludt, egész jól tűrte az utat, nem úgy mint visszafele, amikor is addig visított amíg az ölembe került, evett (az autóban szopiztatás nagy mestere lettem mostanra) és ott majdnem végigaludta az utat.
Otthon kicsit felkavarták a gyerekeket a családi babalátogatások, de hát ezzel jár a dolog, az új babócára mindenki kíváncsi. Lényegében az otthonlevés nem annyira pihentető két gyerekkel mint amire számítottam, az egyik úgyis mindig velem volt, és hát ez persze a kisebb, de azért Szentgyörgyön becsempésztünk a programba egy színházelőadást, Apával kettesben, míg a lurkók mamára voltak bízva, na meg a szomszédlányokra, akik szeretnek S-el játszani. Hú, nem is tudom mióta nem voltunk csak úgy mi ketten együtt valahol kikapcsolni... Baróton az esti gyerekaltatás utáni szórakozás a kanasztázás maradt, de ez is felüdítő és kikapcsoló egész napos gyerekezés után.
Sacókánk örült nekünk (félelmemmel ellentétben) amikor megérkeztünk, állítólag egész nap arra készült, hogy megyünk. Sajna mamáék két hetes pelenkaleszoktatási haditerve nem vált be. Minden ki lett próbálva: elmagyarázás, szép szó, fenyegetés, szégyenérzetkeltés, még érzelmi zsarolás is (bicikli megígérve, csak szokjon le), de semmi sem használt. Én feladtam egyelőre, ha a mamák akarnak hát próbálkozzanak.
Megjegyzendő eset is van a tarsolyunkba, amíg egyik mamától átutaztunk a másikig, a kb. 50 km-es úton egyik percen csak azt vesszük észre az autóban csend van, egyik sem motyog-matyog-mond-sír-szörcsög: ELALUDTAK! Mindkét gyerek aludt! Egyszerre, és csend volt! Autóban! Ilyen is legyen. És még talán azt is illene elújságolnom a kétévesünkről, hogy képes végigülni egy istentisztelet szépen csendben, igaz almát meg miegymást rágcsálva, és azt is tudja, ha kérdik, hogy mit csinált a papbácsi a templomban: énekelt és beszélt.
Vasárnap a visszafele úton a jól megpakolt teherautóhoz hasonlító járművünkben ülve (amit családi autónak tartunk, mert kombi típusú, de lassan le kell cserélni, mert ebbe sem férünk el) megkérdezte Apa: -Na Anya félsz-e a jövő héttől, hogy csak ketten maradunk a lurkókkal? (milyen jó, hogy nem csak nekem vannak ilyen gondolataim...) Válasz: - Hááát...

kedd, november 1

8 hetes babóca

A pár nappal ezelőtti bejegyzésben talán túlságosan dicsértem apróságunkat. Amit mondtam mind igaz, valóban jó gyerek Matyi, de megvannak a maga kis fogásai, amikről ugyancsak illik beszámolni.
Autózás. Nem bírja túl jól. Ha éppen nem nagyon álmos abban az időpontban, akkor sír az ülésében megvigasztalhatatlanul. Ha álmos egy kis sírdogálás után elalszik a zötykölődéstől. De ha nem, akkor ölbe véve is sír, nyekereg. Egyelőre csak városi furikázások voltak, reméljük hosszúban alszik majd.
Babakocsi. Ezt sem bírja. Ébren, türelmesen nem fekszik benne csak ha alszik. Általában a déli sétánk épp alvásidő, levegőn is van, zötykölődik is, tehát elalszik. De ha felébred például egy üzletben, akkor muszáj kivenni, addig nem nyugszik meg. Ha kibírom, hogy sokáig hallgassam a sírdogálást, akkor visszaalszik előbb-utóbb, de ma például úgy sírt az úton a kocsiban, hogy átraktam hordozóba a hasamra, ahol megnyugodott és elaludt.
És a végére egy kis dicséret: egyre többet alszik éjjel egyhuzamban. Tegnap éjjel kétszer ébredt meg, de csak egyszer evett 3-kor (6 órát aludt egy végbe!), az 5 utáni ébredéskor nem kellett a cici,visszaaludt nélküle, 8-kor kelt reggel. Remélem ennél már csak jobb lesz a helyzet ezután, habár így is lehet pihenni...ahhoz képest, hogy még csak holnap lesz 8 hetes!