csütörtök, november 29

Mai szöveg Sárától 28

Felkucorodik mindkettő az ölembe, Matyit édesgetem magamhoz utóbb.
- Matyi te is itt vagy, itt vagyunk egy csokorba!

Matyi nyekereg:
- Matyi ne nyűgölj, ne kezd a hisztit te is!

Pisiügyek:
- Annyira kell pisilni, mindjárt odakakálok!

- Kell mennem pisikálnom.

 A kifli belsejét kéri:
- A belüljeből kérek.

Elgondolkodtató kérdések:
- Hogy csinál a majom?

Reggel nem akar felkelni, lustizik, húzza az időt, ágyban maradna:
- Még fáj egy kicsit a lábam...

Boltosdit játszunk, választanom kell századszorra, hogy mit kérek, túl sok kedvem nincs a játékhoz:
- Nyugalmat kérek.
- Nyugalmunk nincs.

Az apja kérdi:
- Ki az aranyszaró?
- Matyi...anya...anya aranytojó vagy!

A Hold dolgot többször is megbeszéltük, van a dagadó hold, amikor D-t formál és holdtölte fele haladunk, és van a fogyó Hold, ami az előbbi ellentéte. Sokszor felnéz az égre, és kérdezi:
- Ez most milyen hold, olvadó?

Fura kérések:
- Anya, taníts meg románul írni.


Mert alvásból/ról sosem elég

Utálom. Azt, hogy 20 percet altatok, hogy 20 percet aludjon. Ez a kicsi. Aki hónapok óta egyszer alszik nappal (mondjuk ezt elfogadom ebben a korban már), akkor is elvétve egy óránál többet, leginkább egy óra a maximum. Este persze 9-9.30-tól alszik, de reggel 7.20-kor csicsereg. Ha babakocsiban alszik el, ha otthon altatom, akkor sem többet. Az elalvásra nem panaszkodhatok, szépen megtanult cici nélkül elaludni: a stratégia a két évvel ezelőttihez hasonló - jól besötétített szoba, simi, ének, sissegtetés (ez különös mód bejön neki). Próbáltam plüssmacit adni, legyen alvóállat, hátha könnyebben ellazul, de nem kellett neki. Egyelőre könnyebben elalszik, mint a nővére annak idején, őt többet kellett altatni. Matyinak 20 perc kell, de hamar meg is ébred, Sára két órákat aludt. Ha fél óránál kevesebbet alszik, akkor még visszaaltatom, az még 10 perc, és újabb alvás 20-30 perc. Most éppen taknyos időszak van, így a dugult orr miatt ébred hamar. Este apa altatja, ezzel nincs gond, tejet iszik cumiból és álomba mászkálja, mocorogja magát. Az éjszakákat három hét nem cicizés óta megtanulta átaludni. Mondom megtanulta, mert nem volt könnyű. Előbb ébredt többször és visszaaltattuk valahogy, még séta is volt, aztán egyre könnyebb volt visszaaltatni éjjel, majd lassanként kimaradtak az ébredések, max kicsit nyöszörög, de nem kell bemenni hozzá. Ennek örülök, de másképp úgy érzem megint az altatás körül forog a délutánunk, ez a laitmotivuma a mindennapjainknak.
Az én gyerekeim miért nem olyanok mint a másé? Hűlye kérdés, de alvásügyben tényleg ezt gondolom: hallom, hogy 2-3 évesen alszanak nappal 2-3 órát. Sára ahogy a kettőt betöltötte abbahagyta a délutáni alvást. Az oviban kínlódás van, néha sikerül elaludni, máskor nem, az óvónő örül, ha legalább csendben marad a gyerek, amíg a többi alszik. Miért nem veszem ki hamarabb? Mert reménykedek, mert meg kéne szoknia, vissza kéne szoknia a délutáni alvásra, mert még csak 3 éves, és kéne neki, hogy estére ne legyen kerge nyúl, mert nem potyára adtam napközibe, mert felkelés után még van játék és uzsonna, és ez mind jó, főleg jó lesz, ha majd 5-ig dolgozom. Na és az esték: egy óra a rituálé míg valahogy kikapcsol és elalszik, ebben van meseolvasás, több is, kirakózás az ágyban, ivás, lámpaoltás utáni mesemondás, éneklés, simogatás... Hosszú! Sokszor hamarabb elalszom én. Hiába van 9-kor pizsamában, 10 elmúlt mire alszik. És reggel költeni kell, nagy nehezen ébred és kel. Persze aludna még. De este mondhatsz neki...így normális, hogy a 9 óra alvás nem elég!
Ugyanezt hallom az egyévesekről is: nappal alszik 2-3 órát. Az enyémeknek miért nincs alvásigényük? Csak én ragaszkodok az ők alvásukhoz? Vagy tényleg kéne az ekkora gyereknek több alvás? Jól jönne az az idő nekem is gyerekmentesen, de erre nem panaszkodok, mert Matyi mellett szerencsére sok mindent el lehet végezni, és a nagy oviban van 8 órát, tehát jut idő dolgokra. Persze netezni vagy olvasni nem lehet gyerek mellett, de házi munka végezhető. Már ha nem köhög és taknyos. Októberben 7 napot hiányzott betegség miatt össz-vissz, novemberben eddig 2-őt ha jól számolom. Most is taknyos, de ha sosem vinnénk, amikor taknyos, akkor legközelebb májusban láthatná az óvodát belülről! De ez már egy másik téma.

csütörtök, november 15

Mai szöveg Sárától 27

- Mama, neked kifogyott az áram az órádból?

Megyünk az utcán sorban, mint a libák.
- Én liba vagyok. Óvodás liba vagyok. Libák vagyunk, anya liba, mama liba, óvodás liba. Az óvodás libának van biciklije, a biciklivel kiállt a sorból.

A biciklis és gyalogossáv elnevezése:
- bicikli út, ember út, rendszeresen így nevezi

Elmondom, hogy Matyi már nagyfiú, leszokott a cicizésről, ott maradt mamáéknál nélkülem:
- De Matyi fog sírni.
- Nem baj, ott van Peti baba, megvigasztalja.
- De Peti kisbaba, ő is fog sírni. Nem baj, ott van mama és tata, megvigasztalják őket.

Evésnél eszébe jut, hogy már megkezdődött az ovi, de ő ezen a héten még nem jár, még mamáéknál vagyunk.
- Kéne menjek óvodába.

Azt akarja, hogy menjünk bábszínházba.
- Anya, mondjad na, hogy még mit nem láttam a bábszínházba...

Mondom az esti szokásos mesémet, az általam kitaláltat, az ezeregyedszerre kért Mókusos mesét. Nagy a csend, csendes a szuszogás, azt hiszem már el is aludt, de azért mondom, egyszer megszólal:
- Aztán farkast ne halljak benne!
(fél a farkastól, azt hiszem túl korán kezdtem neki farkasos mesét mondani, leporellóban van meg a Három kismalac, jó sokszor olvastuk már másfél évesen, szerintem azért... Egy ilyen félős időszak után, gondoltam próbálkozom, amikor elkezdtem a kismalacos farkasos mesét visított, hogy ne, ne, ne mondjad, félek a farkastól. Azóta a farkas tabu, maximum játszás közben az apjával megegyeznek, hogy csak játékfarkas van, és játék ordas farkas, de kihangsúlyozva, hogy CSAK JÁTÉK. Többször is megbeszélt téma, hogy mi történik idejön a farkas - Sára, itt nincsenek farkason, de mi lesz ha a farkas kijön az erdőből, miért akar a farkas megenni. Szóval bevettük a bogot a farkassal, pedig az állatkertben megmutattuk a békésen ásítozó állatot, akkor ott nem félt.)

vasárnap, november 11

Végre, végre!

Több okból is VÉGRE!: evés, alvás, ciciről leszokás.
Eszik rendesen a mi fiúnk! Hogy minek köszönhető? Leginkább, és orvos szerint is annak, hogy erős elhatározásomban nem törtem meg, és mamai meg dédmamai segítséggel leválasztottuk Matyit a ciciről. Történt mindez pár napja, a legényke 14 hónapos - éppen betöltött - korában. Egy éves kora óta foglalkoztat a gondolat, hogy abba kéne tán hagyatni a szopizást, mert nagyon az fele haladtunk mint nővérével: már csak elalváshoz és visszaaltatáshoz kellett a cici, de ahhoz nagyon. Délben babakocsiban sétálva vagy otthon cicin aludt el, este tejet ivott cumisüvegből (boltit vagy tejport, gondoltuk ez utóbbi hizlalja, de nem igazán) és apával elaludt. Éjszakánként 3-4-szer ébredt, sírt, ha meghallotta, hogy valaki közeledik elhallgatott, figyelt, aztán ha kiderült, hogy az apja ment visszaaltatni s nem a cicitulajdonos, akkor megint rázendített, feszítette magát, amíg meg nem adtuk magunkat és cicit nem kapott. Mondanom sem kell, minden éjjel kínlódás volt, sokszor a mi ágyunkban kötött ki. (miért is zavar ez engem amikor egy előző posztban a kötődő nevelésről áradoztam? hát mert mi nem így akartuk, mi a középutat választottuk és nem azt, hogy éjjelente akár velem akár nélkülem alszik még egy év után is többször ébredjen, mindig rám cuppanjon, nem láttam az alagút végét, hogy mikor lesz ennek vége, és nem vagyok az a szülő aki ráhagyjam a gyerekre, hogy addig szopik amíg akar, és addig alszik velünk amíg akar, egyszerűen nekünk kellemetlen és kész. na meg hát aludt velem pár hónapos koráig, nem volt kiságyba erőltetés).
Így jutottunk arra az elhatározásra, hogy bevetjük a leszoktatós tervet, a két évvel ezelőttihez hasonlót: hazamegyünk mamáékhoz, és ha más altatja majd elszokik, és megszokja a cici nélküli elalvást. Most jött el az ideje, most van az oviban vakáció, amúgy is készültünk haza, rég nem voltunk. Tudtam, hogy nem kell ehhez napokra elhagynom, mert máskor soha nem kéri a cicit, nem az van, hogy meglát és már vetkőztet. A terv bejött. Nappal dédimama altatta el, volt néha kis sírdogálás, máskor meg teljesen simán és hamar ment. Este mama altatta, éjjel is mama kelt fel hozzá, ha felébredt. És csodák csodájára a megébredések ritkulnak! Egész jól haladtunk amíg egy kis megfázás vagy vírus fel nem ütötte a fejét, az orrdugulás miatt ébred meg éjjel 1-2-szer, de hamar vissza lehet altatni. Hamar el is mentünk mama családorvosához, aki megerősítette, hogy kicsit piros a torka de nincs nagy baj, amúgy sem tűnik betegnek, hisz eszik jól, és már a váróteremben olyanokat oroszlánozott (értsd: kiabált), hogy attól féltünk az ordítástól reked majd be a torka nem a meghűléstől. A leszokás másik hozadéka az étvágy, talán az okozza a jóízű kajálást, hogy nem telítődik fél éjszakát anyatejjel, és délben is míg elalszik. Ennek csak örülni tudunk, mert az egyéves oltásait kapta be két hete és akkor megmérték: alulról súrolja a 8 kilót.
Nos ez ilyen formában működik, reméljük ha majd visszamegyünk Vásárhelyre ugyanilyen jól eltudom altatni én is, illetve hátha kialakul az éjszaka átalvása is. Lelkileg...hát sokat nem filozofáltam, meg kell mondjam, teljesen úgy éreztem ennyi elég volt szopizásból. Azért nem hagytuk abba hamarabb, mert olyan kis vékonyság, rossz evő, legalább anyatejet kapjon. De most úgy éreztem eljött az ideje, és ő sem tiltakozott nagyon. Még egyszer megerősödtem abban a hitemben, hogy a gyerek átveszi a lelkiállapotunkat. Ha én nyugodt szívvel szoktattam le a szopizásról, akkor ő nyugodt szívvel hagyta abba. persze volt búcsúszopizás, elmondtam neki, hogy ettől még nagyon szeretem és sokat fogunk összebújni, simogatózni, miegymás, de szopizni nem lehet többet, mert anya fáradt, és ő amúgy is már nagy fiú, mindenfélét eszik. Úgy tűnik megértette. Nem egyik napról a másikra maradt abba, hanem szépen fokozatosan, észrevétlenül iktattuk ki az életünkből a cicizést.

Best of summer 2012

A teljesség igénye nélkül... A tengerparti nyaralás kimarad persze, arról külön bejegyzés szólt.

A legjobb fejmosós jelenet
(medenceparti Villőéknél)



 Leglazább babatologató apukák
(Maros parti séta Orsikáékkal)


 A legcsinibb hablegény
 A leghuncutabb vigyor

Lencsevégre kapott nemevő...Talán mégis?





Ketten osztoznak A legjobb medenceparti díjon

Baróti negyedik emeleti strandi pancsolás



Gyerekstrand Bencéék kertjében







Leginkább kezdőszülőkre emlékeztető napok: Sára mamáéknál, mi újból egygyerekesekként Szovátán


Gyulakutai kastélykertben
Legszéfútább frizura díj

A legkisebb gyerek akivel ez a kecske eddig találkozott


Legügyesebb kecskemeglovaglás díj

Első lógásom a Haller kastélykertjében


2012 nyarán hátrált Matyók először kúszva az ágy alá itt

Feje tetején a világ


Legvagányabb mozdonyvezető

Politikusok kedvence

Legkullancsmentesebb terület


Kábelmarci a(z egyik) becenevem


Lencsevégre kapott "hogyan húzzunk be anyánknak"


Kisgyerek nagyasztalon


Jobb később mint soha: mivel a fiú szülinapja a nyaralásra esett, utólag ünnepeltünk szerényen itthon.





Új lakásunkban végre lehet hiita-aitazni


Ugrabugra az Ortoprofil családi napon



Sportból sosem elég



Gödemesterházára is eljutottunk végre a nyár végére


Erkélyjelenet, egyelőre szülői asszisztálással (Borókának udvarol a legény, de egyelőre csókokat csak anyától kap)

Testvérek egymásmellett egy asztalnál (bárcsak mindig ilyen béke lenne)