csütörtök, július 29

kedd, július 27

Szabad-nem szabad

Egy dologhoz az eddigi tiltás ellenére is mindig odamerészkedik, és állandóan rá kell szólni: a számítógép. Nincs sok dolog amit nem szabad, a bútorokon kevés polc van lent, oda olyasmit pakoltam, amit el szabad vegyen: szobában az ő könyveit, játékait, a konyhába műanyag dobozokat, fedeleket, színes joghurtos dobozokat. Egy-két felnőttkönyvet is lepakolhat. A legtöbb veszélyes cucc szekrényajtók mögött van, ezeket még nem tudja nyitogatni, mert nem éri fel a fogantyúkat. Majd ha feláll! Akkor jön a gyerekzár. Nem mondhatom mindenre, hogy nem szabad, ezt se, azt se. Hát valahogy meg kell ismerje a környezetét.

Pislákoló értelem 2

Még azt is tudja a Manó, hogy ha búcsuzás van integetünk, tájtájolunk. De ezt már rég tudja. Arról viszont még nem számoltam be, hogyha valami elfogyott, amit még kérne, mind megette, nincs több, akkor ezt elmondom neki, mutatom az üres zacskót, tálkát, az üres kezeimet és mondom, hogy nincs, kész, elfogyott. Ő felemeli a kezeit és forgatja a nyitott tenyerét, jelezve, hogy nincs.
Ahogy növöget egyre több a tiltás is: ezt nem szabad, oda ne nyúlj, stb. Ilyenkor mindig nagyon komolyan veszem a tiltást, véletlenül sem szabad elmosolyodni, nem kiabálok, de szigorú vagyok, és a mutató újjammal intem, hogy nem szabad, fenyegető kézmozdulatokkal. Egy-két dolognál már használt ez a hozzáállás, például a virágot nem szabad megtépni, a földet kiszórni. Ha megközelíti a virágot csak szigorúan mondom a nevét és felemelem az újjam. Nos ilyen helyzetekben Sacó néz nagy komolyan, felemeli a kis kezét és ő is rázza a mutatóújját. Alig bírom megállni, hogy ne nevessem el magam!

Pislákoló értelem

Növöget Sacó és egyre ügyesebb. Nem is gondoljuk miket értenek és tudnak már az ilyen törpök. Állítólag ebben a korban napról napra változnak, felgyorsul a fejlődésük, és meglepnek minket lépten nyomon. Ezzel a jelenséggel találkotam a napokban. Például tegnap Bencéékkel sétáltunk. Sára játszott Bencus egy játékával, amin gombok vannak, zenél, és van rajta egy maci is. Anélkül, hogy a játékra tettem volna egyáltalán a kezem, nemhogy mutattam volna, kérdem Sárát: Hol van a maci? Nem hiszitek el, de megmutatta! A játékon a macit, ami ráadásul kék. Felismerte! Pedig nem is találkozott azzal a játékkal minden nap, és nem is mutattam meg előtte, hogy az ott a maci. Vagyis mutattam de régen, még hetekkel ezelőtt Bencééknél. De hát biztos, hogy nem a memóriája dolgozott, hanem az a képesség, hogy azonosította, hogy ez is maci, még ha más is. Tudjátok milyen nagy dolog ez, amikor egy baba eljut ide, hogy elvonatkoztat (vagy hogy nevezik ezt)?
Valami ilyesmi történt még pénteken Tusnádon, amikor áldogáltunk a csajokkal és vártuk apát a masszázsról, kb. 10 méterre a sátortól. Amikor Apa végzett és kilépett a sátorból, kérdem Sárát, anélkül, hogy mutattam volna arra: Hol van apa? Erre ő odafordult az apja fele és rámutatott. Hát, jött, hogy megegyem.

Az első szava (kis túlzással)

Nem fogjátok elhinni, de Sára első szava egy hangutánzó szó: HÁPCI. Ezt P nélkül ejti ki: hácszi, sz-be nyúló c-vel, és egy vékony i-vel a végén. Minden tüsszentéskor mondogattam ezt neki, és egy ideje elkezdte ő is mondani. Most már akkor is mondja, ha én nem mondom: tüsszent, mondja, hogy hácszii és néz rám, hogy észreveszem-e. Olyan ennivaló! Akkor is mondja ha valaki más tüsszent, én, vagy Apa. Ma reggel észrevettem, hogy akkor is mondja, ha köhög. Néha megtikkad, vagy félrenyeli a nyálát, vagy ha csak úgy köhint egyet, utána mondja, hogy hácszi. Tudom, tudom, hogy ebben a korban már mondanak ilyen vagy még értelmesebb dolgokat, de Sára eddig csak má-má-mázott, és te-te-tezett, amiket bármikor csacsogott összevissza, de ez most más. Talán még a táj-táj egy kicsit tudatos dolog, de azt is mondja közbe-közbe mindenre.
Apa szerint a tusványosi politikai dumák, és egyáltalán a tusványos feeling olyan hatással volt a gyerekre, hogy az első szava az autonómia lesz. Szólok ha megszületik.

A nő ...? !

Ha van egy szabad félórátok hallgassátok meg ezt. Szerintem sok alapigazság elhangzik, nem nagyképűen. Én sokszor elnevettem magam közben, amolyan "bizony milyen igaz" fejbólogatva.

hétfő, július 26

Ez történt a hétvégén

Történések sok újdonsággal és meglepetésekkel
Megvolt Sára első Tusványosa, íme a bizonyíték:

Első nyári szabadegyetemem


Sára mindenkit meglepett Tusnádon azzal, hogy nagyon jól viselkedett. Mindenkivel barátságos volt, mindenkinek mosolygott. Semmi nyüri, semmi hiszti. A napi programot próbáltuk betartani: délbe utaztunk - aludt az autóban. Az út egy kicsit hosszúra sikeredett, nagy volt a forgalom és 3 órába tellett mire leértünk Tusnádra. Ebből az utolsó fél órát nyürizte végig, elfogyott a türelme a Manónak. Minden figyelemelterelő hadműveletet végibevittünk: játék, papírtépés, éneklés, pufulec, itatás, telefonozás. Mindegyik csak pár percig használt. Aztán sírni is hagytuk egy kicsit, hadd erősödjön a tűdeje, régi jó "hiedelem" szerint.

Utazás, első másfél óra:

Utazás, második másfél óra:

Amikor megérkeztünk esett az eső, Anya kicsit letört, de felöltöztettük jól babócát, be a babakocsiba, és a csomagokkal megrakva megkerestük a házikót, ahová Vincéék befogadtak minket egy éjszaka erejéig. Pontosabban kaptunk egy ágyat én és Sára, aztán Apa deszkurkálódjon. Deszkurkálta is ő magát, az autóban aludta ki azt a 3-4 órát amit aznap éjjel alvásra szánt. Amire lepakoltunk elállt az eső és felfedeztük a terepet. Hamar megérkeztek az ismerősök, barátok, haverok, és persze mindenkivel szóbaálltunk kb. 5 percre, és gyorsan lebeszéltük a "hol is élsz, mit is csinálsz" témát, amit nagyjából ugyanazokkal az emberekkel minden évben egyszer (Tusványoson vagy Félszigeten) megejt az ember. Csakhogy most leginkább Sáráé volt a főszerep. Elvolt ő mindenkivel: elvitték sétálni a barátnőim, aztán átadták a keresztszüleinek. Egy adott ponton én se és az apja se tudtuk hol van, telefonon nyomoztunk a gyerek után. Persze hamar megkerült, de hát anyáéknak is kellett egy kis baba nélküli kikapcsolódás, és ha gond lett volna biztos visszahozzák. A büszkeségtől dagadó mellkasunk már feszítette a polónkat, annyira elvoltak vele az emberek, hogy milyen szép baba és milyen jó baba. Még a soha nem látott emberekkel is jól elvolt, lehetett az nő vagy férfi. Mindenki csak csodálkozott. Ennyi dícséretet rég nem kaptunk így családostól, el is raktároztuk, hogy ha majd jönnek a hisztik legyen amire emlékezni.
Röviden a felnőttszórakozásról.

Olyan jó volt, hogy újra találkoztam a régi barátnőimmel, újra összegyűlt egy fél délután erejéig a csajbend: Ani, Meskóta, Orsika és én. Mint a régi szép időkben...

Sára és a csajok: Orsi, Mesi, Purec, Orsika


Orsikával még a masszázssátor szolgáltatásait is ígénybevettük. Olyan rég nem voltam profi masziroztatáson, hogy el is felejtettem milyen jól tud esni. És ez attól is különleges volt, hogy egyszerre két ember dögönyözött, fura volt, hogy míg valaki a karodat maszírozza, addig ugyancsak két kéz a derekadat dögönyözi. Később Apa is befizetett egy masszázstízpercre és ő is elvolt ájulva utána. Az esti koncertből (Ruzsa Magdi) nekem jutott egy gyerekmentes 20 perc, bevágódtam Orsiékkal a sűrűjébe, addig Apa dicsekedett itt-ott a lányával. Aztán mi csajok 10 órakor mentünk lefeküdni (mondom próbáltuk tartani az itthoni programot), és apa a többi duhajkodásra vágyódó fiatalemberrel belevetette magát a Tusványosi éjszakába. Két-három éjszakai felébredéssel Sára részéről, részemről pedig vajmi kevés alvással a behallatszó bulihangok miatt, megúsztuk az éjszakát, és reggel nyolckor már sétáltunk Sárával a reggeli napsütésben keresve egy aránylag szemétmentes helyet ahol megreggeliztethetem Szamócát. Mert a tisztaság és a mosdó állapota hagyott maga után sok kívánnivalót. A takarítók is későn feküdtek valószínűleg... A Tusványos sem a régi már, más emberek, más állapotok, kicsit csalódtam is. Mondtam is a végén: nekünk egy nap/éjszaka elég is ebből így gyerekkel.
S hogy mennyire népszerű a mi lányunk...hát még a sztárok is megcsodálják. Ruzsa Magdi megfogdosta, és megkérdezte, hogy kié ez a szép gyerek. Az apja persze büszkén jelentkezett. Magdi még a nevét is megkérdezte. Gondolkoztunk másnap, hogy Băse bácsinak ne mutassuk-e meg, hátha ő is meggyámbássza, mert annyira szereti a gyerekeket. Aztán beértük azzal, hogy messziről néztük a nagyok bevonulását: a hajóskapitányon kívül ott volt még a Viktor is (az Orbán), Laci is (a Tőkés), s más hírősségek. A részletekért ide lehet kattintani.
A tusványosi 24 órába sok újdonság belefért Sárának is. Evett kürtőskalácsot (csak a belsejéből, nem a külső diós részből) és főttkukoricát is szemezett. Szombaton a mi reggelinkből tízóraizott: szalmakrumplit csirkehusival. Olyan ügyesen nyúlt a tányérba a krumpli után, két kis újjával megcsippentette és vitte a szájához. Csak ámultunk, hogy már ilyen ügyesen tud enni egyedül.
Szombat délután Baróton voltunk mamáéknál egy rövid pihenős látogatáson. Csak ettünk-ittunk, sétáltunk és aludtunk. Na persze a melegvízes zuhany is jól esett a tusnádi megpróbáltatások után, és az itthoni melegvízhiányos állapotok miatt.
Aztán vasárnap hazafele Sára életében először Tedi üccsit ivott, és csak úgy nyakalta be az almás-narancsos muroklevet. Ennyit az újdonságokról.
Jó újra itthon lenni, Sacó nagyon örült a rég nemlátott játékainak. Itthon is meglepett pár újdonsággal: legyőzte az eddigi legnagyobb akadályát a mászásban, a 10 centi magas küszöböt a terasznál. Ki meg bemászott a teraszról tegnap, persze nagyon élvezte kint a cementen. Sepregetett a kezével, végig masírozott többször is keresztül kasul. Amikor megláttam milyen fekete lett a térde-lába-keze, szégyenkezve gyorsan fölsepertem és fölmostam a teraszt. Sára segített teregetni, szedte ki a ruhát a tálból, én meg terítettem ki őket, persze nem győztem a ruhák után kapni, hogy minél kevesebb részük érintkezzen a kiterített szőnyeggel, ami ugyebár nem a legtisztább, lévén a teraszunk nyított. Lehet, hogy kicsit szürke lesz a fehérmosás...a segítségnek ára van! :)
A ma reggeli meglepetés pedig az volt, hogy aprincessza felállt egyedül az ágy karfájára támaszkodva. Himbálózott és rugózott párat élvezve a mutatványát. Mintha értette volna, hogy csigatempojúnak neveztem a mászását, a napokban bekeményített és néha mint a golyó masíroz végig a házon, céllal, de leginkább céltalanul, csak úgy a mászás öröméért.

Csibe

Mostanában állandóan Csibének szólítom Sárát. Csibe, Csibém, Csibe-csibe. Ezek a variációk.

péntek, július 23

Tusványos, here we come!

Elhúztunk Tusványosra családostól. Gyerekkel vagy gyerekmentesen, de a Tusványos lételem!

szerda, július 21

Megfejtések

A tegnapi "találd ki melyik gyerekdalról van szó" feladvány megfejtései:
  1. Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki...
  2. Katicabogárka röppenj el, jönnek a törökök visznek el...
  3. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére...
  4. Csíp-csíp csóka, vak varjucska, komámasszony kéreti a szekerét...
  5. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...
  6. Süss fel Nap, fényes Nap, kertek alatt a lúdaink megfagynak
  7. Boci-boci tarka, se füle se farka...
  8. Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske...
  9. Cica-mica jajj, hová lett a vaj...
  10. Egy kismalac röff-röff-röff, trombitálgat töff-töff-töff...

Még egy pár név

Gyűlnek és változnak a becenevek. A legújabbak: Samuel (csak Apa használja), Babszem (Anya kedvence), Babóca, Pocakmájszter, Micmucc (csak Anya használja).

kedd, július 20

Gyermekdalok kicsit (?) másképp

Felismeritek a szövegekről, hogy melyik gyerekdalról van szó?

  • Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.
  • Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak.
  • Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.
  • Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.
  • Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.
  • „Értesítjük önt, hogy hő-és fénysugárzó tevékenységének elmulasztásaesetén a kertgazdálkodásra kijelölt telkek mögött található baromfiállományának a súlyos hőveszteség következtében igen magas létszámbelicsökkenését lesz kénytelen elkönyvelni. Megértését köszönjük."
  • Biológiai kutatócsoportunk élénken pigmentált, ámde farokkal és külső hallószervekkel nem rendelkező fiatal kérődzőre lett figyelmes.E rendhagyó tényt figyelembe véve lakásvásárlásunkat olyan helyszínen tervezzük, amelynek közvetlen közelében lehetőség van a tej piaci áron való beszerzésére."
  • „Környezetvédelmi hivatalunk megkér minden önálló tudattal és aktív mozgáskoordinációval rendelkező, folyamatosan fotószintetizáló fanyúlványt és fotoszintézis-receptort, hogy rejtőzzön el. Nyomatékosan kérjük őket, rejtőzzenek el! Ezen kívül a tisztelt várakozók figyelmét felhívnánk a nemesfém nyílászáró átjárhatóságának újbóli létrejöttére, amely alatt kiemelten javasoljuk számukra a fej lehúzása melletti áthaladást."
  • „Minden olyan macskaféle, amelynek domináns genotípusa a szürke alapon csíkos (illetve ezeknek fejszőrzete külön), kéretik a köpült tejtermék pontos helyének meghatározására. Együttműködésük már csak azért is rendkívül kívánatos volna, mivel arcszőrzetükön tisztán kivehető a bűnjel, melynek alapján kemény retorzióra számíthatnak."
  • "Megfigyelésünk alanya a legkisebb pozitív egész számok halmazán értelmezhető süldő sertés háromszor hallatja jellegzetes hangját. Kedvtelése rézfúvós hangszer imitálásában mutatkozik meg, ismét csak háromszor. Rézfúvós hangszere, és cseppet sem depressziós megnyúlt orrszerve a talaj felásásával foglalatoskodik, megint csak háromszor. Ekkor lép a színre az élemedett korú, amely vizuálisan észleli őt. Boldogság csendül ki hangjából, amikor emelkedett hangerővel közli hím leszármazottjával, hogy atyai ági felmenője is azonos metódus alapján jár el, eközben négyszer hallatja jellegzetes hangját. Az idő előrehaladtával melódiáikat már együtt öntik hangokba, miközben takarmányként és emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékként is közismert zöldségfélét fogyasztanak. A négy rézfúvós hangszer-imitációt pontosan négy jellegzetes hang követi. Láthatja mindenki, milyen tesztoszteron-dús hímek ők!"

Nem ajánló

Pénteken a csajok moziba hívtak. Hát....csalódnom kellett! A Sex és New York (továbbiakban SATC - Sex and The City-ből) film második részét néztük meg. Teklát idézve: erre mondják azt, hogy a csúcson kell abbahagyni. Vagyis az első rész után abba kellett volna hagyniuk, de reméljük, hogy egy harmadikat már biztosan nem csinálnak a sikeres sorozat egészestés filmváltozatának készítői. A hat évadot megért sorozatról most nem akarok beszélni, azt hiszem mindenki látott legalább egy jelenetet a filmből, egész bátor, szókimondó kis nőcis sorozat, nem szappanopera, de amolyan modernebb fajta szappan, abból a kategóriából mint az Ally McBeal, Született feleségek stb. Azt hiszem ezek is szappanok, csak éppen a 21. századéi. Visszatérve a fő témánkra...hát nem vagyok én filmkritikus szakértő, de az egyéni véleményem az, hogy ez egy amolyan nesze semmi fogd meg jól múvi. Tipikus amerikai film, hatásvadász, közhelyekkel teli, de csinos nőkkel, sok csili-vili ruhával, cipővel. Ebben túlzásokba is estek a szerzők. Jóval több volt a körítés mint a valódi mondanivaló, nem is szólt semmiről az egész, banális konfliktuson alapult az alapsztori, nagyon gyenge csúcspont, még gyengébb végkifejlet. A poénokkal tutira akartak menni, ezért egyszerűek voltak, szájbarágósak. Nem mondom, hogy nem nevettem el magam párszor, de a legtöbb arckifejezésemre a megrökönyödés, a döbbenet szó illett, döbbenetesen ócska fogások voltak a filmben. Olyan vol, mintha a SATC paródiáját láttuk volna. Az első rész sokkal jobban tetszett, valódibb volt, nem ennyire művi, eltúlzott (minden féle szempontból). A SATC2 még egy egyszerű péntek esti lightos csajos szórakozásnak sem vált be. Habár van róla pozitív kritika is.
Ez a film kifulladt, nem tudom, hogy újraéleszhető-e, én ezek után inkább nem próbálkoznék.

Az ürömről

Az üröm az örömben az, hogy megint nincs melegvízünk, lassan egy hete... Most már értitek miért melegíti nálunk a nap a vízet a teraszon a pancsoláshoz. Persze komolyabb esetekhez a kályhán melegítjük, ezek az esetek ugyancsak pancsolásnak nevezhetők. Tehát újabb spórláslecke: tusolás 6 liter vízzel, hajmosás hetente egyszer, mosogatás egy nap egyszer tálban, etcetera, etc. De persze ezek melett is jó sok a közköltségszámlánk, például júniusra kb. fele annyi mint télen, amikor még van fűtés is. Csak tudnám mire fizetünk, amikor júniusban két kerek hetet apa egyedül volt itthon, nagyjából csak estétől reggelig, mert reggel elmegy melóba s este hazajön...

Az örömről

Azt mondja Müller Péter itt, hogy a legnagyobb dolog, amit egy anya adhat a gyerekének, az nem a szeretet, mert az anya szereti a gyerekét jól vagy rosszul, hanem az ÖRÖM. Annál nagyobb kincs nincs, mintha egy gyerek egy örömmel teli szívű anyához születik. Ha az anya örül, boldog, akkor azt átadja a gyereknek is, aki ebben nő fel, és ennél fontosabb nincs: lássa sokat a gyerek az anyját nevetni, mert ez jó neki.

Bolondos hétvége

A hétvégi kánikulában nem juttunk el mininyaralásra sehová, mert apának dolgozni kellett és csak fél szabadnapjai voltak. De sebaj, ha nem mentünk mi vízpartra, hát elhoztuk a vízpartot a teraszunkra. Vettünk két kis gumimedencét. Egy picit a babának és egy nagyobbacskát anyáéknak, meghordtuk vízzel amit a nap jól felmelegített. És akkor elkezdődött a mulatság! A felnőttek hűsültek-napoztak-pancsoltak-lazultak-bohóckodtak amíg Sára aludt délután. Amikor felkelt és már nem sütött hétágra a nap, akkor beletettük őt a halacskás-meduzás medencéjébe, melléje a gumiállatkákat, amiket aztán mind kidobált a medencéből (valószínűleg nem találta egynél több férőhelyesnek). Nem volt túl bátor a csaj így első alkalommal, de azért a kezeivel pancsolta a vizet, csak éppen nem mocorgott, olyan jó nyugis Sára stílusban ült a medence közepén mint Buddha és figyelte a dolgokat maga körül, mintha meditált volna. Az esti babafürdetést is a teraszon valósítottuk meg a gumimedencében.
Aztán még azért is bolondos volt a hétvége, mert anyát egy ideje nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ki kéne próbálni a görkorcsolyázást, mert jégkorcsolyázni nagyon szeret, hátha a görkori is beválna. Múlt héten kértem kölcsön egy pár kerekes cipőt. Vasárnap beleugrottam, mert vagy két számmal nagyobb a lábamnál, és lementünk Sárával meghódítani görkorival a tömbház környékét. Sok pár szemet nyítottunk nagyra amint elszáguldottunk az emberek mellett: egy szédült nő görkorcsolyázva tol egy babakocsit benne egy kacarászó gyerekkel aki kétkézzel kapaszkodik, és égnek áll a haja. Nagyjából ez volt a kép. De Sára nagyon élvezte a száguldást, szintúgy én is, mert könnyű korizi ha van amire támaszkodni két kézzel. Ha a babakocsi megállt, akkor Sacó alőre-hátra dőlingézve jelezte, hogy MÉG, MÉG! Persze azt is széles szájjal kacagva fogadta, ha repültem vele szembe, aztán amikor odaértem eléje, kikerültem őt egy jobbra vagy balra kanyarral, tehát nem ütköztünk. Még gondolkozom, hogy milyen gyakran akarom ezt művelni, és szükségem van-e egy saját pár görkorira, hogy a közel harmincvalahány fokban a vastag cipőbe jól befülledjen a lábam. De akár ősszel is korizhatnék, amikor nincs ilyen meleg. Tanulnom mindenképpen most kell, amíg Sára babakocsis, és van amibe kapaszkodnom, mert aztán a totyogóperiódusban, nem húzhatok csak úgy el mellőle kerekeken, akkor majd együtt kell totyogjunk.

csütörtök, július 15

Képek

Csak szólok, hogy vannak régi-új képek a picassan :)

Rég nem beszéltünk a kajálásról

A babamenü igazodik a baba korához. Egy időre leragadtunk, nem igazán kapott új kajákat kb. 2 hónapig. De most közelítvén az egy évhez már bátorkodom Sárának normális kajákat adni. A normális például az, hogy már kapott felnőttek számára elkészített ételt. Csak az állagán változtattam, vagyis pépesítettem. Ilyen volt a zöldségleves mindennel ami benne volt: krumpli, borsó, paradicsom (csorba volt), sárgarépa, zöldfűszerek. Evett már zöldpaszulylevest is, ami rántással (!) készült. Eddig csak a zöldpaszulyt pasziroztam meg neki a levesből, de most mindenestől kapta. Ágómamánál evett felnőttkrumplipürét (tejjel készítve) és kolbászzsírba forgatott kruplit is sült csirkehusival. Természetesen a sülthúsnak csak a belsejét ehette, nem a fűszerezett, zsíros, pírult külső részt. A tegnap reggel például katonákat adtam neki: vajaskenyérdarabkákat keményre főtt tojássárgájával. Ilyent már evett múlt héten otthon, csak a tojás helyett sajt volt a katonák mellett. A kenyér már mindennapi eledel, mint minden magyar embernek. El sem tudjuk képzelni, de rengeteg olyan része van a világnak, ahol nem esznek kenyeret, főleg nem olyan formában mint mi. Amerikában dolgozó ismerősök mondták, hogy milyen nehéz egy normális kenyeret kapni az üzletekben, ha van is, csak a toastnak (pirítós) való kenyeret lehet kapni, vagy egyéb pékárút. Gondoljunk bele, hogy lehet megenni egy jó csirkepaprikást anélkül, hogy kenyérdarabot mártanánk a szaftjába, vagy mivel ennénk meg a kikavart padlizsánt, zakuszkát, stb. Sacó nagy kenyérfaló, majdnem annyira imádja mint a pufulecet, vagy "nyugdíjas miccset" ahogy tatáék nevezik.
Az eledel mennyisége is nő hónapról hónapra. Ma reggel már például megevett egy egész banánt egy nagy barackkal és őrölt keksszel, és ez még nem is volt elég: rágyúrt még egy fél jaurtot gabonával. Vizet is többet iszik mint eddig. Aggódtam, amikor csak kortyokat ivott naponta, de pár hete már megissza a fél csőrös poharat egyszerre. Lehet ebben az is közrejátszik, hogy jól esik az ínyének ha rágcsálhatja a műanyag vagy szilikon pohárrészt.

Vagy-vagy

Lányom választás elé állított: vagy átalussza az éjszakát, de nappal nem alszik, vagy megébred éjjel, és akkor délben is szunyál két, két és fél órát. A héten ezt csinálta a kiscsaj, nem akart aludni nappal, de szerencsére éjjel jól aludt. Már világos volt, amikor megébredt először és miután behörpintette a tejadagját természetesen ciciből, visszaaludt 9- fél 10-ig. Már többször is mondtam, nem esett messze az alma a fájától, olyan mint a szülei: későn fekvő - későn kelő. A keddi babapancsin megkérdezték, hogy még kétszer vagy már csak egyszer alszik napközben. Szinte azt mondtam egyszer sem, de aztán válaszoltam, hogy már hónapok óta csak egyszer alszik. Tehát a mi lányunk nem egy nagy alvó, mondták páran, hogy majd az oviban megtanul aludni. Reméljük. Tudom, hogy a világ érdekes és fel kell fedezni, és földi létünk talán túl rövid ahhoz, hogy átaludjuk egyharmadát (statisztikák szerint ennyit alszunk el az életünkből átlagban), de egy gyereknek az alvás fontosabb mint egy felnőttnek, nem beszélve róla, hogy az idegpályák ilyenkor fejlődnek a babáknál.

hétfő, július 12

Mindennapi dolgaink

Egyre ügyesebben mozog Babóca, naponta többször is csak úgy körbemássza a lakást. De inkább csigamászásnak nevezném amit művel, mert olyan jó alaposan, komótosan, nem elfuserálva teszi a kezeit és húzza a lábait, szépen ütemesen, majd meg-megáll és leül vagy jobbra billentve, vagy balra billentve a fenekét. Érdekes, amikor hátról hasra fordul mindig csak egyik irányba teszi. Remélem ez nem gond, olvastam, hogy 10 hónapos kórtól a baba előnyben részesíti az egyik kezét és egyik testoldalát a másikkal szem­ben. Sára mindig jobb fele kezdi a megfordulást. Leülésnél viszont mindkét felére szokott, hol erre hol arra huppan. Legújabb hóbortja a konyhaszékek huzigálása és fellökése, aminek gondolom a szomszédok nagyon örülnek. A polcot, aminek rendszerint nekifekszik és ledózerolja, teleraktam az ő könyveivel, így már nem az én (nem olcsó) kommunikációs szakkönyveimet nyaggatja. Kapaszkodik fűbe-fába (leginkább a lábainkba, játékokba és bútorokba), egyre többször próbálja felhúzni magát álló pozicióba. Sikerült is neki otthon a kanapé karfájába kapaszkodva, ülésből állásféle lett, de aztán a gravitáció és a pelus súlya legyőzte a Manó akaratát. És a karfa is túl alacsony volt, bekellett dőlni, hogy stabil legyen a csaj, tehát nem tudott felegyenesedni.
Egy ideje minden ébredéskor fordul hasra, áll négykézlábra, majd löki magát ülésbe, és amire bemegyek hozzá, már tapsikolva vár. A következő sztorihoz hozzátartozik egy megelőlegező kitérő a kisszobánk állapotáról. Kész lett az emeletes ágy a kisszobába, és 3 hete kicsit átrendeztük a szobát. Rend az még nincs, de előbb-útóbb kialakul a gyerekszoba is. Került már bele egy gyönyörű festett virág- és állatmintás támlás kisszék, amit a keresztelőre kapott Sacó Xénia keresztmamájától. Még a név is fel van festve a hátuljára, nehogy valakiével összetévesszük a tuti biztos egyedi díszítésű bútordarabot, ilyen még egy nincs a világon az biztos. Speckó Sárának készült, van rajta béka, cica, csiga és az elmaradhatatlan katicabogár. Aztán a szobába begyömöszöltünk még egy tolható 3 kerekű járgányt is, Sára pedálos-lábtartós-csomagtartós-békás-brekegő triciklijét, amit Gyopi keresztmamáéktól kapott. Egy kicsit még nőnie kell hozzá, de amint a lába eléri a lábtartót, és biztosan meg is tudja tartani magát az ülésen, azzal megyünk sétálni. Sokkal könnyebb tolni és emelni mint a babakocsit.
A kitérő után pedig a történet: tegnap délután nem is hallottam, hogy felébredt (általában mondikálással jelzi, régebben sírva ébredt, de most már nagy lány:) Egyszer egy csattanást hallok a kisszobából. Tudtam, hogy nem esett le a gyermek, mert az másképp hangzott volna. Bemegyek, s hát Sára éppen rámolja a pelenkázó polcait, a nedvestörlőkendő csomag csattant a parketten. De már ott volt a popsikrémes doboz és a fésűje is. A pelenkázó az emeletes ágy mellett van, amin Sára alszik. A kiságy? Jah, hát az is megvan, éppen a játékok tárolására használjuk, és napközben néha üldögél benne Sacó, ott gyakorolja a rácsok segítségével a felhúzódzkodást. A benne alvás is hamarosan be kell következzen, mert a nagy ágyból könnyen lepottyanhat, még ha ott is van egy kivehető karfa. Már ezen is kezdett feltápászkodni, aztán egyszer csak ringatózás közben megbillen a súlya és átrepül rajta. Csak tudnám, hogy szoktassam bele a rácsoságyba, ha 11 hónapig nem tudtam??
Na igen, már a 11-et is betöltötte, hamarosan egy éves a kislány. Vagy nagylány? Múltkor azon méláztam el, hogy mennyivel nagyobb mint mondjuk egyhónaposan, milyen gyorsan és sokat változott, és hogy már nem bébi. De ha már most azt érzem nagylány, mi lesz 7, 14 vagy 18 évesen?? Annál tovább nem is képzelődtem, akkor már nő lesz...és én...na itt inkább abbahagytam a merengést.

Füstbe ment vakáció

Múlt héten végre Apa is szabadsághoz jutott, hazamentünk Barótra. A terv az volt, hogy felmegyünk az erdőre nyaralni egy pár napot. Patakcsobogás, erdő, bokor, fák, csend és tiszta levegő. Közhely, de ember tervez... Nem adatott meg! Minden nap vegyes időjárás volt, kevés napsütés, sok borongás, zuhé minden nap. Csak városi sétákra hagyatkoztunk, voltunk piacolni, ahol úrtunk pár rucit, és dekkoltunk a házban. Hétvégére átmentünk Ágómamához, meglátogattuk a dédimamákat és vasárnap jöttünk is vissza. Nem kell mondanom, hogy verőfényes napsütésben utaztunk Szentgyörgytől Vásárhelyig... De ami megvolt elmúlt, lejárt a szabi, kevés pihenéssel, álmos hétfői ébredéssel. Vannak azért jó híreink is: Sárának már négy foga van, és ami vicces, hogy párban jönnek, de egyik fent, másik lent. :) Vagyis van 3 foga lent, és 1 fent. Viccesen fog kinézni ha még egy kicsit nőnek, és jobban fog látszani egy fehér kis fog középen... mint a vasorrú bábának. :))

hétfő, július 5

Pancsoldában

Végre eljutottunk mi is babapancsira. Múlt szerdán több mint egy órát fürcsiztünk egy kismedencében oktató vezetésével az Alpha Transilvana alapítvány által működtetett programon. Sára jól viselte a dolgot. Még a programvezető is azt mondta, hogy milyen ügyes, mert más gyerekek első alkalomkor még sírnak is. Mi egyből beleültünk a vízbe, babamasszázzsal kezdtünk, majd bementünk a "mély vízbe", ahol a babának már nem ért le a lába, nem mintha a pár hónaposok csak úgy szaladgálnának a vízben, de a medence elején még bele lehetett ültetni a meleg vízbe, utána minden gyakorlatot az ölünkben végeztettünk el a babócákkal vagy fogtuk őket két kézzel. Anya úsztatta, dobigálta a vízbe, lóbálta, stb. amit csak ellehet művelni egy medencében, fel-le, jobbra-balra, előre hátra. Még csúzdázott is a manó, egy rövid műanyag csúzdáról belesikult a vízbe, persze anya végig fogta a kezét, és a vízbe kikapta őt. A fejére már loccsintottunk vizet, de a merülést csak 2-3 alkalom után próbáljuk ki. A lényeg, hogy ha nem is hahotázva, de élvezte Sára, nem volt kényelmetlen/kellemetlen neki a pancsi. A végére jól lefáradtunk, nem csak Sackó, de anya is. Az otthoni szundinak jó alapot adtunk :).

Becenevek

Sacó, Sackó, Samóc, Szamóca, Bifidusz, Törpe, Manó, Manóka, Manesz, Manilla, Gizi, Gizkó, Gizella von Baraolt. Nagjából sikerült felsorolnom a neveket amiket periódikusan használunk, mikor ezt mikor azt, és van inkább Anyás meg inkább Apás is, rátok bízom, hogy találgassatok melyiket ki használja inkább. :)

A mozgás öröme

Sáránk csak mászik és mászik és leül, és mászik, és leül, és borogat... Mit? Hát főként az üres műanyagüvegeket. Amióta felfedezte, hogy az ajtók csukódnak - kb. 2 hete - azóta ez az egyik kedvenc szórakozása: becsukja a két szoba közti ajtót, anya kinyitja, ő újra becsukja, ugyanez történik a teraszajtóval is, ha nyitva hagyjuk. Egyszer teregetés közben majdnem "kizárt". Ő becsukta belülről az ajtót és leült eléje, én meg kint maradtam, várva, hogy elmozduljon, hogy ne kelljen fellöknöm az ajtóval befele. Még jó, hogy a kilincset nem éri fel, akkor kint is alhattam volna! A mosógép ajtaja is játékszer lesz, ha nyitva marad. Szóval most már bárhová képes elmászni. Kedvenc helye az előszoba, konyha (ahol borogatni lehet) és a közlekedő, persze mindenütt hideg padlócsempe van, de a szobában nem ül meg. Kivéve ha útját álljuk: egy-egy nagy párnát teszünk a kijáratokhoz, így nem jut el a hűvösebb területekre. És persze a 30 fokos melegben is hosszú nadrágban és zokniban van a földön. Taknyos így is már egy hete, amióta az esős idők voltak, nem kéne még egy lapáttal rárakni.
Eljött a "nem szabad!-ok" ideje is, amit lehet elpakolunk előle, de már egy hét mászással is felfedezte a virágokat, amikhez nem szabad nyúlni (azért egy kis föld került a padlóra, a vízben lévőket még megmenthettem), a számítógépet, ami ugyancsak nem szabad zóna az összes kábelével együtt. Az ágy melletti dugaszt párna takarja, de úgy érzem nem sok kell, és rájön, hogy az csak álcázza a mögötte rejlő érdekességet.
S hogy anya is mozogjon többet: minden nap felsepri az előszobát-konyhát és felmossa kb. kétszer, mert ebbe a vonzáskörbe jönnek be a házba az utcai cipők, amiket ugyancsak nagy szeretettel vesz kezelésbe Sacó.
Mi meg már azt hittük sosem fog elindulni, és hogy nem is fog mászni, hanem egyből feláll. Erre ő rácáfol, és napról napra egyre szaporábban teszi a köröket a házban, mondom ezt azért, mert tegnap először ment körbe úgy, hogy ott lyukadt ki ahol elindult, vagyis teljesen körbemászott a lakásban. Jól megváratott, gondoltam én, mert már majdnem 11 hónapot töltött mire elindult, körülöttünk minden gyerek hamarabb mászott, de valójában a 10 hónapos kor tökéletes idő a mászás beindulásához, olvasom mindezt a kismamablogon. Tehát Manókánknak megvan az egyéni tempója, mindent csak a maga idejében, vagyis az övében. Ebből is látszik, amit már sokan mondtak: ő inkább olyan megfigyelős, kivárós, nézelődős fajta, aki mindent meggondol kétszer is. Reméljük megmarad valami a megfontoltságából későbbre is :).