kedd, június 29

A margarinos doboz varázsa

Van valami számunkra nem érthető kapcsolat Sára és a margarinos dobozok között. Mamáéknál jobban elvolt velük, mint a legszínesebb játékaival, elszórakozott, rakosgatta, ütögette őket. Tegnap pedig hajlandó volt megtenni az első métert mászva egy ilyen színes, nekünk nem sokat jelentő Delma-s dobozért. Még csak nem is mi tettük ki neki csalinak, merthogy mi sosem gondoltuk volna, hogy ez motiválná őt. Pontosabban a csukott margarinos dobozt apa tette le az előszobába, hogy mentében vigye el Bellának (a cégkutyus) a levesmaradékot. A konyhaasztal mellett ülve egyszercsak azt vesszük észre, hogy Sára az előszoba közepén négykézlábal: irány a műanyag doboz. Meg is kaparintotta! Amire a leves csepegett ki belőle már elvettük tőle, de előbb jól megmosolyogtuk a helyzetet, amikor Sára először sprintelt ki a szobából az előszobába. :) Voltak neki még próbálkozásai, eljut a sarokig, kidugja a fejét az ajtónyíláson és meglesi anyát a konyhában, aztán visszahúzza magát, néha összekuncogunk így kukucsizás közben, de a padlócsempére eddig még nem merészkedett el.

hétfő, június 28

Mászik!

Sára végre beindult, mászik rendesből: teszi előre a kezeit és húzza/teszi a lábait is. Nem tesz meg kilómétereket, de közelíti a méter hosszúságot a táv amit megmászik. Igaz nagyon erős motivációra van szüksége, azaz egy mobiltelefonra vagy távirányítóra, de inkább az előbbire, és ha lehet zenéljen is. Tegnap csinálta először, ma reggel pedig direkt kiprovokáltuk: letettünk egy zenélő telefont a földre és persze elmászott érte, elvette, visszaült a fenekére, aztán nagy vigyorogva rázta a szerzeményt. Olyan boldog voltam, össze sem tudtam fogni a számat. Már csak a lustaságát kell legyőzze és magától is el kell induljon, nem lehet, hogy mindig telefonnal csalogassuk! Habár nem mi vagyunk az egyetlen lelkiismeretfurdalásos szülők, akik ilyen cucokkal csapják be a gyereket, csakhogy produkáljon valamit.

szombat, június 26

Megvan a harmadik!

Ma kibújt Sára harmadik foga. Lehet, hogy nem pont ma, de mi ma vettük észre. Rágta a kezem, és kitapogattam az újjammal, hogy van még egy kis éles fog a szájában, de nem felül, ahol vártuk, hanem lent, a már meglevő alsó két metsző mellett! Ezért rágta mostanában sokat a kezét és cseppent el a nyála, olyan bőven volt. :)

szerda, június 23

Mozgóképek nosztalgiázni vágyóknak

Nem sok, de van pár videónk a youtube-on. Megtekinthetők itt.

Sára próbálkozik

Keresztelő képekben

A következőkben egy rövid prezentációt láthatnak a hétvégi nagy eseményről, Sára és Gergő keresztelőjéről, ahol két napig folyt a dinom-dánom.

A helyszín:


Keresztmamák ha összegyűlnek...



én vagyok a szunyogcsípéses ünnepelt:)



Batmen :)


Keresztelő fentről











Megtörtént a csere








Egyik már teljesen feladta, másik még gondolkodik, hogy feladja-e...



Szájcsongojgatók, vagy lebiggyesztők?









Bizonyíték. A sajtó is jelen volt.:)



Keresztmama lettem, olyan igazi. Keresztvízalátartós még nem voltam.






Csoportkép



Locul faptei (bulizóna)









The view (nem hiába Erdővidék)



Elfújja a szél, elfújja a szél a ..hajam, uouóóó! És elfújta a családi fotózkodást is, sajnos...

Smink és stylist: Vihar

Reggeli (értsd: másnapos) hangulat











Itt a vége, fuss el véle!

Keresztelő, miegymás...

Igazoltan hiányoztunk az utóbbi napokban: nagy szervezkedésben voltunk. Sok munka, idegeskedés, de így a végén elmondhatjuk: megérte.
Igazán különleges keresztelőt szerveztünk, illetve vettünk részt. Mert a saját babánkét is szerveztünk, ugyanakkor keresztszülők is voltunk ugyanazon a keresztelőn. Hogy lehetséges ez? Hát így: egyszerre, egy időben, egy helyen tartottuk meg Sára és Gergő keresztelőjét, mégpedig egy különleges helyen, Bodvajban, a Gábor Áron féle vaskohónál, a szabad ég alatt, bent az erdő sűrűjében.
A Bodvaji vaskohó arról híres, hogy itt öntötte a szabadságharcos Gábor Áron első két ágyúját, amikor megígérte Sepsiszentgyörgyön a székelyeknek, hogy : "Lesz ágyú!". A vásárhelyieknek mondom, hogy ez a mondat kb. olyan kategória, mint Bolyai "Semmiből egy új, más világot teremtettem..." mondata. Az ágyúöntés pikantériája még, hogy a vezér azt is kitalálta, hogy a templomok harangjait fogja beolvasztatni, és abból öntenek ágyút, ami a forradalomhoz elengedhetetlen volt. Na ezt a műveletet vitték végbe itt 162 évvel ezelőtt. A kőépítményt pár éve felújították, és műemlékké nyilvánították, a hozzá vezető erdei utat leaszfaltozták, hogy minőségibb turistacsemegét varázsoljanak ide.
Itt részesült a keresztség sákrámentumában Sára, akinek a nevéről a papbácsi elmondta, hogy bibliai eredetű és jelentése úrnő (persze ezt mi már tudtuk), és a névnapja január 19. No meg odavetette a keresztszülőknek, hogy ezen a napon ne felejtsék el felköszönteni Sacót. A beszédének a lényege az volt, hogy a gyermekkel kell kommunikálni, kell hozzá beszélni, őt tanítani, ugyanakkor meghallgatni, és ez nem csak a szülők, hanem az egész család, keresztszülők és rokonság feladata is, és hogy vegyük észre, hogy ez a gyerek bármilyen kicsi is, már most próbál közölni. Lényeg: nagyon fontos a beszélgetés, a kommunikáció. Vajon honnan ihletődött??
KisGergő papbácsija pedig egy kicsit a hitvilág fele terelte a keresztelő hangulatát, felhívta figyelmünket arra, hogy a gyermek elsősorban és mindenekelőtt az Istené, és utána a szülőké, azután pedig jöhetnek a többiek.
Gyerkőceink szépen viselkedtek, egészen addig, amíg mindenki a saját anyukája ölében volt. Amikor pedig konkrétan a keresztelkedésre került a sor, csereberéltünk egyet, így volt az egyezség: jobb ha mindenki a magáét fogja a bevezetőben, mert így biztos csend lesz. Sára továbbra is csak mondikált, de ügyesen tűrte a vízezést is Emő keresztmamája karjaiban, igaz hiba ide is csúszott: csak az egyik lábán volt cipő, mert a másikat lerúgta :). Sajna az áldását elhadarta a tiszteletes úr, mert melletük az én ölömben Gergő sírt, türelmetlenkedett. De az ő lelkésze nem siette el a dolgot, szokva van biztos: szépen elmondta a mondandóját, megkeresztelte a babát, és megáldotta.
Szép volt a szertartás, szép volt a helyszín, de még milyen jó volt a buli utána, amit egy kibérelt többszobás, fürdős-konyhás erdei vadászvillában tartottunk. Egy kis Singing in the rain érzéssel fűszerezve, mert közbe-közbe eleredt az eső, de ettől csak hűsítőbb volt a félig benti-félig kinti parti. Manókánk szokásához híven 10:30-tól reggel fél 9-ig aludt, persze két ébredéssel, és szopis visszaaltatással. Dédimamája volt a pesztra, de csak éjjel, mert nappali pesztra akadt elég. Hol egyik keresztmama, hol másik keresztmama, hol akár keresztapa vagy bármiféle ismerős/barát/rokon ölében elücsörgött, mindenkivel barátkozott, integetett, tapsolt, és rengeteg pászkát evett.
Apropó tapsolás: szerintetek ki kezdett el tapsolni rögtön a záróánekként énekelt himnusz második szavára?

vasárnap, június 13

A pufuleckirálynő

Imádja a pufulecet! Megenne egy egész tasakkal ha hagynánk. Ha csak meglátja a zacskót izgalomba jön, izeg-mozog, kéri. Hogy kéri? Hát köhög. Olyan hö-hö, meg hm-hm, ekh-ekh hangokat ad ki, és nyújtja a kezét. Tegnap először kért úgy valamit, hogy ültében megfordult 180 fokot a kívánsága tárgya fele, az újjával mutatta és nézte a poharat amiből inni kért. Kapott belőle, de aztán eltettem és mondtam, hogy nincs több. Akkor ránézett az anyukám kezében lévő pohárra, és abból kért. Okosodik, okosodik...

További meleg hírek

Sára éjjel lepedővel takarózik (a derekáig) és csak egy body van rajta, a pizsomákról is lemondtunk annyira meleg van. A lenge, vékony nyári takarót is elvetettük. Délutáni alvásnál folt marad a feje alatt, a lepedő átázik. De szerencsére, vagy éppen a meleg miatt, tud aludni. A hajnali megébredések és cicin visszaaltatások elmaradtak. Általában 9 után ébred meg, de olyan is van, hogy 10-ig alszik, pedig este 10-11 között fekszik, ahogy eddig is. A déli-délutáni alvás időtartama változó. Tehát így már csak kétszer szopizik, az elalvásoknál. De hogy erről hogy szokik le??...

szombat, június 12

Kiből mit hoz ki a meleg

Tény: forró idők járnak, meleg van, főleg a negyediken a szurkos kátrány tető alatt, meg kint az utcán. Sacó is izzad már rendületlenül, általában a feje csupa víz. Zoknit már több mint egy hete nem látott a lába, de még nadrágot is ritkán. Igazán szemérmetlenül öltözködik, általában csak egy ruhácska van rajta. Az is jó rövid és újjatlan, hogy szellőzzön mindene. A pelus fölé néha bugyit adok rá, ha valahova megyünk mégse vírítson a pelenkája, meg ha kibomlik véletlenül, akkor valami fogja össze. Ennyi.
Bevezettük a mindennapos fürdést este, és napközben is tusol. Ezt úgy műveljük, hogy rakok egy törülközőt a kádba, ráültetem, és langyos vízzel letusolom miközben ő azzal szórakozik, hogy próbálja megfogni a tusolófejből kijövő vízsugarakat. De valahogy sosem sikerül. Mind feljebb és feljebb halad a vízsugáron, mígnem már a lyukacskáknál tapogatja a vizet, de ez a fura jelenség megfoghatatlan. Mutattam neki a markomban a vizet, hogy csak úgy lehet összegyűjteni, de ő ezt még nem tudja, pancsolni a kádban annál jobban. A tegnapi 3 órás délutáni szundit is gondolom a meleg hozta ki belőle.

Szocializálódás

A hét tele volt találkozásokkal, a nagyon nagy család is ismerkedett Sárával kicsengetések és születésnap alkalmával. Tényleg megfordult a héten úgy 80 ember körülötte. Család, ismerős, barát. Olyan is volt, hogy ugyanazon a napon legalább 60 felnőtt és gyerek gügyögött, integetett, tolongott körülötte. Aztán szerre is minden nap valaki meglátogatta, vagy mi mentünk barátnőhöz, szomszédhoz, stb. Új arcok, új hangok, de Manó jól vette az akadályokat és sírás vagy nyüri nélkül tűrte az ölből-ölbe, itt simogat-ott puszil történéseket. Legtöbb embernek mosolyog, van akivel nagyon hamar, másokkal később, de mindenkivel megbarátkozik. És mindenki ámul-bámul: hogy bírja ennyire a gyűrődést. Kedvence az arcok után nyúlás, fejet tapogatás, szájbanyúlkálás és integetés.

A 2-es szint

Sára beszédfejlődésben elérte a kettes fokozatot. Már írtam régen, hogy beindult a dumagép. Most a bl, gl, ááá, gj hablatyok után eljuttunk a tte, tye, tyátyátyá, babababa, mmammammamma szintre. Ezekből a tye/tte, tyá a régebbi, kb. egy hetes tudomány, a mam mam mam és b b b a legújabb két napos ismeretanyag, és ugyanazon a napon kezdte el mondani. Valószínűleg a táj-tájból vette az első leckét, utána már két leckét tanult meg egyszerre, legközelebb majd hármat és így tovább.

hétfő, június 7

Itthonról jelentkezünk

...és nem otthonról. Már egyszer írtam erről a problematikáról, hogy akkor nekünk most hol is van az otthon vagy itthon, vagy mi van?
Múlt héten eljöttünk Mvh.-ről, egy kicsit voltunk Baróti mamáéknál, most pedig Sztgy.-i mamánál vagyunk. A terv az, hogy itt leszünk egy hetet, majd Baróton is egyet. Apa nem lehet velünk sajnos, valakinek dolgozni is kell a családban, ezért ő vasárnap hazautazott, mi Sárával pedig vakációzunk. Merthogy ez valóban az: mama főz, Sárázik, így Anyáci kicsit felszabadul és pihenget. Nem mintha az otthoni életem olyan nagyon nehéz lenne, persze néha fárasztó, de aki anyuka az tudja mit érzek most. Főleg az érti, akinek a párján kívül nincs segítsége a mindennapi teendőkben a babával, háztartással. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a mi Apánk ebből a szempontból (és sok másikból is) egy aranyember, de ez most más. Na jó, hát Ágómamának is segítek, egy kis mosogatás, bevásárlás, rendrakás belefér, takarítással készült mama mielőtt jöttünk volna. Nekem csak a Sárázás marad a délelőttökre, délután lepasszolom mamának, amúgy is ritkán lehet vele. Sok tervünk van a hétre, elsősorban sétafikálások: dédiékhez, barátnőkhöz, rokonságlátogatás, de ezeket majd nyugisan letudjuk, van egy hetünk rá. A nagy izgalmak azután jönnek: pontosabban unokatesóék jönnek, és ez jár nagy izgalmakkal! Igazi családi összejövetel elébe nézünk baróti mamáéknál, végre összeereszthetjük a lúrkókat, szilveszterkor találkoztak legutoljára és először. A jövendőbeli keresztfiamat végre meggyámbászhatom:), a kis pesti vagányt:), aki már tud rúdtáncolni. Ha nem hiszitek katt ide.

Come on baby, let's go party

Megvolt az első babazsúr! Sok első dolgon fogunk még átesni, úgyhogy majd még sokszor írom majd, hogy első ez-első az. Most Miki születésnapjáról van szó. Mikiéket a babafoglalkozáson ismertük meg, aztán sétabarátok lettünk, mert kiderült 50 méterre laknak tőlünk. Mára már sétabarátságnál több is van köztünk :), néha feljönnek hozzánk, vagy mi megyünk, főleg ha unalmas esős nap van és nem sétálunk. Miki 26-án töltötte a bűvös 1-et. A szülinapi partin persze Sára volt az egyetlen szoknyás baba, értsd: újból csak pasikkal volt körülvéve. A legkisebb is ő volt, de hátha ez motiválja, mert a többiek már másztak-mentek, de ő jól elvolt a játékok közt a földön ülve. Sok finomságot ettünk-ittunk, Mikianyuka igazán kitett magáért. Az egyéves lurkó kapott tőlünk egy doboz fakockát, amilyen Sárának is van, mert amikor nálunk jártak szerette őkket (főleg dobálni:), és egy egyéves lassan elkezd majd ismerkedni a formákkal, színekkel, hasznos ajándék ebben a korban a kocka. Ezt nem csak én mondom, utána lehet olvasni bárhol. Kapott még egy kis hűtőmágnes bohócfigurát, amit elneveztünk Sárának. Nagyon szereti azt a kis bügyőt, az lett az egyik kedvence, mindig leveteti a hűtőről amikor meglátja. Én eddig nem gondoltam, hogy egy egyévesnek meg kell tartani a szülinapját ilyen bulisan, max csak családdal, merthogy még úgyse fogja fel a dolgokat igazán, nem fog emlékezni stb., de ahogy Gergő mondta: az egyéves szülinap nem a babáért van, hanem a szülőkért. Valahogy így is volt, anyukáék is jól kibeszélhették a babázás fortélyait, de a babákat is lefárasztottuk legalább és jól aludtak este. :))