Apa billentyüt ragad

Naszóval. Ott tartottunk, hogy tavasz van és sétálunk a somitetőn és március 13at irunk(lövésem sincs, hogy hol lehet a hosszú i, anyáék alszanak nem ébresztem ezért fel). Azóta volt megint tél, s most úgy tűnik talán kezdünk úgy igazából tavaszodni. Azt hiszem most nekem van több Sacós élményem, velem ébred, reggelizik, játszik, fogatmos, öltözik, pofozkodik. Igenbiza, leirom, hogy ha majd eccer nagy leszel Sára fiam akkor olvasd el, hogy apád szinte megsértődött többször is a csitt-csattok miatt. Valamiért Sára úgy gondolja, hogy én szeretem ha pofoznak miközben teszem tisztába. Na jó, nem fáj, bevallom. Amúgy ma megkaptam első cuppanós puszimat a lányomtól. Itthon ébredés után lustálkodtunk még az ágyban amikor megpusziltam erre ő visszaadta.
Leirom a reggeli rituálét: apa ha lehet akkor Sárával egyszerre szeret ébredni, néha ezt csúf bácsik-nénik meghiusitják. de ha minden rendben megy akkor ébredést követően Sacót átveszem magamhoz s kicsi mesélgetés- hancurozás, osztán apa felkel, igazi rossz szülő mintára odaadja a gyereknek a telefont, elindit rajta egy 8 perc 13 másodperces gyerekdalos fűzért és elmegy kávézni. Utána tusolás, eközben Sacó már vigan tekeri körbe pizsamába, be-benéz a fürdőbe. A reggeli az mindig gondot okoz, soha nem tudom, hogy mit adjak neki, ezért mindig jaurtot kap. Mondjuk azt elnyomtatja néha egy kis szalámival, kenyérrel, sajtal, banánnal, almával, olivabogyóval, vagy mindezzel együtt. Szóval étvágy még mindig okés. A közös fogmosás az kihagyhatatlan része a reggelnek, van, hogy egymásnak súroljuk a cincineket. Majd bepakolunk, apa a kaját, Sára a játékokat s készülünk Ildikómamához. Szerencsénkre Ildikó főz és ad Sárának is mert ha nem akkor ma is gyümölcs nap lett volna. Persze ha tudnánk, hogy étlen marad a gyerek akkor főznénk Nagyobb lelkesedéssel. Ildikót nagyon szeretjük Mi mind. Mondtam is Rékának, hogy olyan nyugodtan hagyom ott reggel/délbe a gyereket, mintha ezer éve ismerném azt a családot és már három gyerekünket felnevelték volna. És látszik Sárán is, hogy szereti ott, amint belépett a kapun Apa el van felejtve, akkor már mama-mama. Be-be. Kertes ház, játszanak az udvaron amióta az idő engedi, érdekes módon ott elalszik. Itthon én nem tudom elaltatni délbe. De ami a lényeg, hogy a kiscsaj sokat ügyesedett az utobbi időben, sok mindent mond, utánoz, énekelget. a cicamicahaj/hová lett a vajt, a hopp juliskát. felismerhetően dudolja és persze próbálja mondani a szavakat. a járása is sokat fejlődött, most már jó sok kék-zöld folt van a térdén. ez azt jelenti, nem? de tényleg, már nem néz a lába elé, elmúlt az az óvatos, totyogó korszak. néha nekilódul s akkor szalad egy sort. Na, itt befejezem mert késő van s reggel ébredni kell. Anyával nemsoká két éves házasok leszünk. Hmmm. Hamar ment.

Rövid beszámoló a hétvégéről

Szombaton ismét a Somostetőn lófráltunk. Előkerült a kézzel is tolható békás tricikli amitől Sára nagyon izgalomba jött. Nem is nagyon akart sétálni, sem az aszfalt, sem az avar nem érdekelte, őt tolni kellett a triciklijén. Sőt, amikor kitettük az erdőbe, még zavarba is jött a lába alatt recsegő levelektől-faágaktól, egyedül tapodtat sem mozdult, csak ha anya fogta a kezét. Pedig mi csak a természetet akartuk egy kicsit megismertetni vele, de úgy látszik erre még enm vevő. Gyönyörű idő volt. A hinta, lipinka, stb. nem érdekelték. Más gyerekek kis lábbalhajtós motrai annál inkább. Eldöntöttük, hogy veszünk neki egyet. Mi nem vittünk labdát, de lépten-nyomon találtunk egyet, azokat rugdosta, és csak kóválygott körbe, tekerte a köröket. Egy kis csúzdázásra tudtuk rávenni. Előtte egy kicsit sétáltunk az Orvosi Egyetem parkjában, ahol a Somival ellentétben 5 emberrel találkoztunk, míg fent a "placcon" hemzsegtek szülők és gyerekek, flekkenezni vágyók, és macskasétáltatók. Le is szűrtük az okulnivalót: ha Sárát a szabadtéri játékok nem érdeklik, csak gyalogolni meg biciklizni akar, akkor vannak csendesebb helyek és parkok is mint a Somi. Főként hétvégén, az első igazi tavaszi hétvégén. A nyári hétvégékén még tömöttebb a hely, de mit csinálj ha ez Vásárhely egyetlen valamire való játszótere, ahol a környezet is jó (erdő veszi körül), a játékszerek is biztonságosak (nem csupavas) és van belőlük bőven, van gumiszőnyeg és nincs kutyakaki meg szemét (na jó, elvétve ez is akad). De legalább például a piacról kijövő mindenféle emberek nem a hintákon ülve ebédelnek, bontanak és hagynak ott dinnyehéjat, és nincs homokozó tele cigarettacsikkel, a fűvet lenyirják, és csak téli időszakban kell kibírni a sarat. Volt még egy alkalom amikor az itteni játszóterek állapotán háborogva írtam bejegyzést, azt hiszem idén nyáron sem változik a helyzet.
Vasárnap délelőtt családostól mentünk ki az ócskapiacra, és az első 5 perc után azt mondtuk, hogy soha többet gyerekkel. Szegény a babakocsiban kókadozott és szívta a port. Hol is volt az eszünk... Egy Kusturica film kutya f...a ahhoz képest ami ott lezajlik. Rég nem voltunk, azóta kinőtte magát a piac, több az árus, több az ember, nagyobb a por, a szemét, a gyúródás, mint amire emlékeztünk. A sztori már ott elbukott, hogy a piactól 15 perc gyaloglásra tudtunk csak parkolni. Rendőrök irányítják a forgalmat. Aztán amikor beértünk a sűrűjébe csak csigatempóban tudtunk haladni, amire megtaláltuk amit kerestünk, már nem volt türelmünk nézelődni, válogatni, aztán meg persze az alkudozás. Élménynek negatív volt. Mi Sárával otthagytuk Apát, igyekeztünk szabadulni a tömegből, majd egy utcasarkon napoztunk kicsit, amíg Apa szerzett magának egy autóra való rádióantennát. Jó hely ez az ócska, ha az ember nagyon nyugodtan megy oda, gyerek nélkül, csak úgy lófrál, nézelődik, hátha megtetszik valami, táska nélkül megy, nehogy a kis fekete suhancok kilopják belőle valamijét, nem néz a lába elé, hogy ne lássa, hány köpetet szedettt fel a cipője talpa, stb.
Az este kellemesebbnek igérkezik, Tündérmanóékhoz megyünk látogatóba.

A kezdő autóvezető félelmei

1. Nehogy első legyek a piros lámpánál.
2. Nehogy pont előttem váltson a zöld pirosra.
3. Nehogy lefulladjon a motor a pirosnál.
4. Nehogy lefulladjon a motor a dugóban.
5. Nehogy lefulladjon a motor balrakanyarodásnál.
6. Nehogy megbőgessem a motort bármely sebességben.
7. Nehogy felhúzott kézifékkel menjek kilómétereket.
8. Nehogy megállítson a rendőr.
9. Nehogy ne legyen időm és helyem átmenni a nekem szükséges sávra.
10. Nehogy valaki bekéredzkedjen elém.
11. Nehogy pont akkor fogyjon ki a benzin amikor én vezetem az autót.
12. Nehogy ne tudjak pont a két fehér csík közé parkolni.
12. Nehogy az autóelhagyási procedúrából bármit is kifelejtsek: egyesbe be, kéziféket fel, lámpákat le, ajtókat zárd be.

Sáraszótár 3

Egyre több szót utánoz. Ha mi kimondjuk utánunk mondja. Igazi utánzós fázisát éljük kisgyerekkorának. A következők között saját kezdeményezések is vannak, persze tőlünk tanulta, de most már egyedül is mondja ha például kéri valamelyik ételfajtát, vagy keresi Peti babát.
- isene, isene - Istenem, Istenem
- jau - jaurt
- sza - szalámi
- ban - banán
- Pepé - Peti baba
- pipi - pisi
- bi - bili
- tás - táska
- nya - nyaka
Vannak egyedi szó-helyzet összefüggés értelmezései. Ha valami leesik: - hoppá. Valójában ezt is tőlünk hallotta, megtörtént párszor, hogy valami leesett s mondtam hoppá. Aztán most azt hiszi mindenre hoppát kell mondani ha leesik. Ma hallom, hogy valami koppan, leesett. Bemegyek a szobába, áll a kezében a távirányítóval. Kérdem mi történt. Sára: - Hoppá. Vagyis leesett a távirányító. Ha evés közben az étel szotyog a földre, akkor is hoppá. Ez akkor a legviccesebb, amikor valamit lever, jön, hogy leszidjam, mire ő hoppá, s akkor már nevetnem kell, nem is tudok haragudni rá.
A minap mondogatja a gyerek: tista, tista, tista. Nem értettem mire mondja. Aztán érzem büdös van, bekakált. Mondom neki: - Gyere tegyelek tisztába! Mire ő: - Tista, tista. AHA!!
Viszont ha bilire akarom ültetni akkor visít, pedig többször mondjuk neki, hogy a bilibe kell pisikálni, kakálni vagy a vécébe. Gyakran előveszi a bilijét, nézegeti, bi-bi. De nem erőltetjük, várjuk hátha rájön a "titokra" magától.
Ha bármi Apával kapcsolatos dolog elhangzik (Apa jön, Apa megy, várjuk apát, apa dolgozik), akkor ő mondogatja, hogy brum-brum. Hiába na, a gyerek is érzi, hogy rohanó életünk összenőtt az autóval.

Beszédfejlődés

Tegnap este ugyancsak babás ismerősöknél voltunk, ahol Sára mondta, hogy kér, i (igen), ama, na (narancs), vz (víz), mindig amit éppen akart. Mire az ottani anyuka megjegyezte, hogy Sára már beszél, hisz elmondja amit akar, ki tudja fejezni magát, ha csak egy-egy szóval is. Én eddig ezt nem úgy fogtam fel, hogy beszél, de lehet, hogy már ez is az, hanem csak hogy mondikál, próbálkozik. Valójában lehet, hogy ezt már nevezhetjük beszédnek.
Az utóbbi 3 hétben nagy előrelépések voltak ez ügyben, hétről hétre többet tud, több szót utánoz, kimond. De akár egyik napról a másikra is; így lett tegnapról mára a hasi-ból haris (harisnya), és rendesen kimondja, hogy tiszta, néha persze tista, na meg tita a cica, ami eddig csak máu volt.

19

Szégyelem, de tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy Sára 1 éves 7 hónapos lett. Ma juttatta eszembe a blogunk! Ilyen még nem történt velem, általában jó a születésnapokat észbentartó memóriám, kapásból tudom 15 ember születésnapját. Volt már úgy, hogy csak aznap este jutott eszembe mondjuk a 17 hónapos születésnapja, a 18 hónap az nagyon kerek, azt még vártuk is és számon tartottuk. Ez a 19. hónap. Fura kimondani is: 19 hónapos. Azt hiszem ez azt jelenti, hogy kezdünk áttérni csak az évek számolására...

Ha enni kell, hát enni kell

Ha valamire, hát az evésre nem panaszkodhatunk szülőként. Sacót apa megreggelizteti 9 körül. Amikor a nénihez érkezik, átöltözés után első dolga, hogy követeli az asztalhoz ültetést. Hát enni kell adni. Nevezzük ezt tízórainak, kb. 10:30-11 között történik. Aztán ebédre megeszi amit a néni ad neki, de szoktunk otthonról is vinni neki levest, vagy másodikot. Előtte lehet még elmajszol egy banánt. Miután megette amit neki vittünk, még abból is kér, amit a néni családja ebédel. Kap is. Majd alvás. Felkelés után első dolga, hogy a székhez megy, megpaskolja, oda kell ültetni, elvégre uzsonna idő. A néni megeteti. Már csak a vacsora van hátra itthon úgy 9 körül, már ha még fér bele valami, de általában fér. Az esti játék alatt, még vacsora előtt elfogy pár mézespogácsa (imádja), vagy egy alma, fél narancs (menne egész is, csak nem merem adni, mert kicsípi a fenekét) mindegy mi, csak szedegetni lehessen.
Sokszor gondolkodom: már megint mit adjak neki, hogy változatos legyen, és ne mindig ugyanazt kapja. De ezen azt hiszem csak én gondolkodok, Sárának igazán mindegy, csak ehessen.

Első munkás hét utáni hétvége

Elpanaszoltam már, hogy fura nem a gyerekkel lenni 24-ből 24-et. Ezért már nagyon vártam a hétvégét. Ki is használtuk. Péntek este Mikiék voltak nálunk, szombaton délelőtt "Kölyökbuliban" voltunk az ErdélyFM szervezésében. A legkisebbeknek való autókkal játszott Sára egy darabig, lenyűgözte egy tűzoltókocsi, amibe ki meg be szálhatott a tűzoltóbácsi, a darus kosárba is emberkét lehetett helyezni, azt csvargatni, szirénája is volt. Mondanom sem kell, hogy 20 percet játszott vele, azt viszont mondtam Apának: valami autót kell venni a gyereknek, mert nagyon letudja kötni a dolog. Aztán fűztünk nagyszemű gyöngyökből Sacónak karkötőt, ő tartotta a gyöngyszemet én áthúztam rajta a damilt. Viselni nem akarta, csak addig húzta fel míg megmutogatta nagy sóhajtós hangkisérettel és óriási vigyorral pár embernek, hogy "jaj, de szép karkötőm van", de aztán hamar vegyük le. Életében először vízfesték közelébe is került a manó, az ecsettel maszkatolt, inkább az ecset festékbe való mártogatása-forgatása nyűgözte le és kevésbé az anya rajzai, szóval a papír neki felesleges volt. Az ecset mindkét végét jól szemügyre vette (értsd: megtapogatta és csupa festék lett a keze), én meg örültem, hogy ez a vízfestékes szórakozás nem otthon valamelyik szobában történik, nekem csak annyi feladat jut, hogy a végén a gyerek kezét megmossam, még eltakarítanom sem kell.
A gyerekfoglalkozás Sára által űzött fő tevékenysége az előtérben és folyosón való futkosás volt, megspékelve jó sok lépcsőzéssel, és péksütemény evéssel. Egy idő után már maga ment az asztalhoz, amit alig ért fel, és vette le a 6., majd 7. sajtos rudat is, miután persze otthon reggelizett jól. Evés témában lásd a következő bejegyzést. Szóval miután kirohangászta magát, egyszer hasraesett (mert egy kisfiú hátulról úgy megölelgette-szeretgette, hogy mindketten elestek) és én is belefáradtam az utána való rohangálásba és gyerekricsajba, Apa utánunk jött, ő is felügyelt egy kicsit, aztán leléptünk. Most szunya van.

Rettegj Vásárhely - itt robogok én!

Eltelt az első munkás hetem.
Sára jól viseli. Délelőtt apával van, majd néninél, alvás után hazajön. Az alvás résztől féltünk a legjobban, hogy fog tudni elaludni ha más altatja, más helyen délután, de ez is összejött, sőt: szerdán 3 kerek órát aludt a néninél.
Anya jól viseli - a munkát. Azt nehezebb megszokni, hogy keveset vagyok Sacóval, este alig jut idő valamire a kötelezők melett (rendrakás, kevés házimunka, tusolás, fürdetés, vacsorakészítés, pakolás másnapra, altatás).
Muszáj eldicsekednem, hogy személyemben kereshetik reggel fél 8-kor és délután 5-kor Marosvásárhely utcáinak szelídmotorosát, pontosabban autósát. Na nem száguldok én, mondjuk nehéz is olyankor, amikor a főtér zárva, a környező utcákban hömpölyögnek a kígyózó autosorok, rendőr rendőrt ér, és fék-gáz-fék-gáz, egyes-ketes-egyes-kettes tempóban haladunk csak, mert ilyen is volt a héten. Összefoglalva: autóval járok melózni. Kicsit nagyképűen hangzik a jelenlegi benzinárakat figyelembe véve, de örülök, hogy próbálok autót vezetni megtanulni, nem csináltam még semmi hűlyeséget, részemről nagy teljesítménynek tartom ezt az egészet, lévén, hogy féltem a vezetéstől, meg főleg a vásárhelyi forgalomtól. De összeszedtem magam, azt mondtam nem lehet nehezebb, mint a gyereknevelés, és a felnőttlétemhez valamint életünk megkönnyítéséhez az is hozzájárul, hogy autót kell vezetni városban, csúcsforgalomban!

Fürdős jelenetek

Ülök a vécén. Ritkán lehet úgy eltűnni, hogy Sára ne jöjjön és ott koslasson, nézze, tapogasson, be-ki járkálás, ajtót nyit-csuk, stb. Elveszi a stócból egy újságot s a kezembe nyomja. Igaza van: használjam ki az időt.
A fürdőbe vagyok, mondom neki, menj nézd meg mit csinál apa. Lépik kettőt, aztán a kanyarba megfordul mint akinek eszébe jutott valami: - aa, vagyis csukjuk be a fürdőajtót. Aztán elhúz s megnézi mit csinál apa. Rend a lelke mindennek: az ajtókat be kell csukni.

Sáraszótár 2

Az ide lejegyzett szavakat nem úgy kell érteni, hogy mondja magától, hanem ha mondjuk mi akkor megismétli. De egyre gyakrabban vannak saját kezdeményezései is, vagyis egyedül mond valamit és akkor ki kell találni, hogy az mi is akar lenni. Eddig csak a szavak első szótagját mondta, most már kezd teljes szavakat kiejteni:
- Szia
- vzvz - víz
- sasa - sajt
- pcpc - pici
- naaa - nagy
- mama
- baba
- pupó - pupos teve
- mo - mókus
- ma - mackó / malac
- mimi - Miki
- ii - Ili
- i -igen
- aba - abba
- ezt
- huhú - vonat
- hasi - harisnya
- be - bent / benne / be
- szé -szék / szép
- eee - el / elment
- szemi - semmi
- ni - nincs
- te vagy ta - tea
- s-s-s - mossunk fogat / fogmosás
Párszor már anya is voltam, nemcsak ana.