szerda, március 31

Elrepült egy év...

Vasárnap volt ez egyéves házassági évfordulónk. A gyengélkedésekre való tekintettel nagyon nem ünnepeltünk, de kaptam a férjemuramtól egy nagy csokor virágot, ő kapott tőlem egy vasárnapi ebédet, és megleptük magunkat egy-egy jó nagy adag szénhidráttal egy hipermarket cukrászdájában. Hm...nyámi!
Elmélkedhetnék még a házasságról ez alkalom apropóján, de nem teszem; egy év (ráadásul az első egy év) még túl kevés a filozófáláshoz, véleménynyilvánításhoz. :) Egy biztos: hamar és eseményekben gazdagon telt el!

A bajok csőstől jönnek

Kezdem a gyerekkel, ugy-e ő a legfontosabb: még mindig köhög 5 nap antibiotikum után, de már nagyon ritkán, inkább reggel. Az orra is egyre ritkábban dugul/folyik. Valami "hosszútávú antibiotikum szörpit" kapott, mert az előzőt kihányta, ezzel csak napi egyszer kellett kínozni, és talán majd-ra várható a végleges hatása, tehát 5 nap után abba kellett hagyni. És ha ez nem lett volna elég, valószínüleg a legyengült immunrendszere miatt lett egy kelése is, kevés gennyel, de jól megduzzadt és piros, kemény maggal. Szerencsére már ez is mulandóban van, mert kenegettük egy Fucidin nevű krémmel, ami mindenféle coccusok ellen van, külső antibakteriális dolog, ami a gennyet okozó bacikat irtja. Úgy néz ki bevált. Ha hamarabb kezdjük kezelni talán nem is fakadt volna ki, a doktornő szerint ez el kell mulassza anélkül, hogy kifakasztaná, de így is csak kevés koszmosz jött ki. Nem szivesen fordulunk antibiotikumhoz, és a doki azt is mondta, hogy a torkára szedett cucc jót tesz a kelésének is, de ez nem volt elég, így felírta a kenőcsöt is. Szóval lassan bérletet válthatunk a doktornéninéhez: szerdán kezdtük, pénteken visszamentünk mert a Sumetrolimot nem bírta a gyomra, aztán hétfőn megint mentünk, mert megnézettük a kelést, miután már szombaton konzultáltam a doktornővel sms-ben. Mindezért csak egy pár szál virágot vittünk neki köszönetképpen, de hát neki ez a hivatása ugyebár, csak az ember hülyén érzi magát, hogy már megint hívni kell, már megint baj van a gyerekkel...
Szerencsére Manóka hangulata jó, nem igazán engedi magát legyőzni. A napokban sokat foglalkoztunk/játszodtunk vele, ölbe is van ha elkeseredik, de az ritka. Kapott új játékokat. Habár egy cikkben azt olvastam, hogyha a gyerek beteg, ne kényeztessük, ne kapjon ajándékot, mert megszokja, és később majd produkálja magát, hogy legyen kiváltságos helyzetbe, nem akar majd gyógyulni, hogy kapjon kényeztetést, ajándékokat, és akkor jönnek az itt fáj-ott fáj szövegek, amiknek semmi alapja nem lesz. A bútortukálóból szereztünk be neki egy fa játékot a múlt héten. Ez egy kis tábla amin berakott figurák vannak kis fogyantyúval, ezeket ki tudja venni, majd a forma alpján berakni a helyükre. Persze ez a játék funkcióját tekintve még magas Sárának, egyelőre csak kiszedni tudja a figurákat, de azt nagyon. Mindegyiket leveszi a tábláról és egy kupacba gyűjti őket, na meg jól megcsócsálja. Főleg a maci alakot. Ezzel jól elvan, mindig leköti sokáig a figyelmét, így a tegnap vettünk neki ugyanilyet egy játékboltban, csak a figurák mások: van virág, méhecske, halak, béka, stb. Néha még a kis fa fogantyúkat is megtudja fogni két újjal, de általában addig birizgálja őket amíg kipattanak a figurák.
Mintha a betegsége ellenére bizonyítani is akarna: szombaton és kedden elaludt egyedül a kiságyában, persze csak este, ez nappali alvásnál még nem megy.
Na és akkor két napja anya is beadta a kulcsot, torokfájás/orrfújás ezerrel. Csakhogy a baj ne járjon egyedül! Egyelőre szopogatós pirula+paracetamol+mézes tea a gyógymódom. Ha lenne energiám talán kipróbálnék ilyen-olyan homeopátiás dolgokat a sok vegyszer helyett, de ahhoz utána kell olvasni, be kell szerezni, el kell készíteni... Egyelőre csak valami patikában kapható oscilo golyócskákat szedek, ami homeopátiás szer és enyhébb hűlésnél használ állítólag, Sára is kap 5 gólyót vízben oldva reggel és este, hogy erősödjön az immunrendszere.
Most még nagyon nem érzem a húsvéti hangulatot, pedig hamarosan ünnep. Készülünk hazamenni, reméljük addig teljesen meggyógyulunk, erre egy napja látok valami esélyt.

csütörtök, március 25

Betegség miatt...letörve

Sárának piros a torka. És ebből adódóan jön a többi probléma: köhög, folyik az orra, hőemelkedése van. A taknyolás már hétfőn elkezdődött, az igazi kálvária csak szerdán. Szirupot kéne inni, kétfélét is, a doktornéni felírta, de első megkóstolás után nem hajlandó többet a szájába venni egyiket sem, nem beszélve arról, hogy egyik jobban meghánytatja mint a másik. Ezt persze akkor tapasztaltuk amikor lefogtuk és úgy tuszkoltuk bele a szirupot, külön-külön vagy összevegyítve...mindegy. Jaj nem, a kajával való összekeverés sem segít a dolgon, akkor is öklendezik tőle. Egy gyerekgyógyász barátnőm tanácsa szerint hagyjam ki az erősebbet, a jobban hánytatóst és csak a másikat próbáljam adni, de ha nem akkor is elmúlik a betegség, mert ez vírusos lehet és nem bakteriális, semmiképp sem kell már most antibiotikum, megvan ennek a maga szép lefolyása. Mondanom sem kell ugy-e, hogy apa a hétvégén orrdugulással, rossz közérzettel és köhögéssel küszködött, az utóbbi mai napig tart... Azt kívántam legyen már vége a télnek, és íme vége. Ezzel beköszöntött a szép napsütéses tavasz, ami a vírusok és baktériumok kedvenc jelentkezési periódusa. Kellett ez nekünk?
Az úszás elmaradt a héten, mert elromlott a vízmelegítő, pár hónaposnak nem nagy öröm hideg vízben uszkálni. Még jó hogy így alakult, piros torkon nem segített volna az uszkálás. De valahogy úgy alakul már 3 hete, hogy nem tudom elvinni erre a programra...mintha ezek valami jelek lennének, valami le akar beszélni róla.
Amúgy Manókának jókedve van, nappal nincs gond. Este nehezen alszik el (nem mintha eddig ez sima ügy lett volna), orrdugulás és köhögés miatt gyakran megébred, étvágytalan, inni sem akar, ...minden ami ezzel jár. Csak a cici és a tejci az egyetlen amit szívesen elfogad bármikor. A barátnőm szerint ne is erőltessek egyebet. Pont mikor már büszke kezdtem lenni, hogy egyáltalán nem beteges baba a mienk. Lejárt az első fél év, kezdődnek a bajok... Ez a betegség is akkor kellett jöjjön amikor éppen cicin való elalvásról szoktattuk le, már elég jól haladtunk, de ilyen állapotban nem igazán kínoznám.
Összegyűltek a dolgok, tovább nem is részletezem. A hét eleje még jó volt, csokis muffint majszoltunk,








kedden este csajos kimenőm volt Sára nélkül, Emőkénél házilag készített forrócsokit iszogatva pletyóztunk, apa otthon babázott/fürdetett/etetett. A muffin konyhai antitalentumoknak készült egyszerű recept szerint van, csak meg kell venni egy Dr. Oetkeres muffinkészítő dobozt, abban minden benne van por formájában, azt az ember összekeveri 3 tojással és kevés olajjal, majd be a sütőbe. Nem lehet túl egészséges, de finom. Néha kell engedni a kisértésnek...
Help! Ha valaki tud valamit ilyesféle anyaletörtség ellen...

csütörtök, március 18

Hát mégsem

...tudok beszámolni a pancsolásról, mert a héten is elmaradt. Vagyis mi maradtunk el tőle. Kedden Manóka két oltást kapott, egy szurit a bal és egyet a jobb lábába. Nagyon ügyesen bírta, keveset sírt, csak míg beadták, utána gyorsan ölbevettük és Apával énekeltünk neki, amitől hamar megvigasztalódott. Az ismert énekek hamar mosolyt fakasztanak nála. Az estének viszont annyira nem mosolyogtunk, mert nyűgös lett, türelmetlen, el-el sírta magát csak úgy a semminek is, éjjel volt egy kis hőemelkedése, szóval a nem túl kellemes szuris nap és éjszaka után nem mentünk a pancsoldába, de majd jövő héten reméljük nem jön közbe semmi. Több jó hírünk is van: a legfontosabb, hogy most már egy éves koráig nem kap Sára oltást. Meg is mérte a doktornéni: 8150 gramm. Azt mondta ügyesen ül (merthogy már ül is, csak még nem felül), éppen a talajtól való elrugaszkodást kéne jobban művelje. Vagyis ha fogjuk a hónalja alatt akkor kéne feszítse a lábát a talajnak és lépegetésforma cselekvést végezzen. Ezt ott a rendelőben nem akarta, folyton húzta be a lábait maga alá és ülni akart. De itthon megyeget a rugaszkodás is. Ülni nagyon szeret, de még nem engedjük túl sokat úgy maradni. A tegnap óta már az etetőszékében ül, és úgy eszünk együtt.
A hét a gyerekkényeztetésé és új dolgok kipróbálásáé. Vettünk egy hintát neki, persze pont aznap amikor oltást kapott, olyanformán jött ki a dolog, hogy "ha ügyes leszel a doktornéninél, akkor veszünk hintát". De persze szó sincs még a jutalmazás/büntetés gyereknevelési cselről, csak éppen most volt időnk elmenni és megvenni. Apa még kedden felszerelte az ajtófélfára, és már kétszer majdnem elaludt benne a kis poronyt. Egyszóval szeret hintázni, vigyorog a hinta-palintázásnak.
Ma pedig kapott egy pihenőszéket, amire véletlenszerűen bukkantunk rá a használt dolgok boltjában. Ez a lerakat egy turkáló, en-gros ruhaturkáló, használtbútor bolt, szóval sokminden egyben. Minden ami benne van second hand, külföldről hozzák, de a vállfáktól kezdve, a számítógép billentyüzeten, termopánablakokon át a használt bútorig, kéménycsövekig és mankókig minden van benne. Nagyon olcsón lehet kapni babakocsit, pihenőszéket és mózeskosarakat, kiságyat, jobb/rosszabb állapotban, amit megvettünk azért egy kiló hús árát fizettük. Én beleszerettem a szép formás, egyedi székekbe és fotelekbe, valamint Gergővel együtt kiválasztottunk jó pár egyedi, aranyos porcelán és cserépedényt amikért tervezzük visszamenni. Kár lenne otthagyni őket 1-2 lejért darabját, ha még meglesznek...
Majd ha elintéztük a bevásárlást, akkor elárulom, hogy hol van a lerakat, ha esetleg valakit érdekel :).

hétfő, március 15

Vissza a régi kerékvágásba

...több szempontból is.
Sára újra alszik éjjel rendesen, hajnalban ébred, eszik és visszaalszik. Nappal már nem nyűgös, sokat mosolyog, elvan egyedül is a játékaival, néha kiabál/mondikál (de még hogy!). Sőt, most már minden nap alszik kb. 2 órát délben vagy délután.
Néhány kiruccanás, vendéglátás után újra itthon, és beindultak régi programjaink.
Múlt héten otthon voltunk Ágómamánál két és fél napot. Sára most először dédimamáékra volt bízva mindkét nap, 2-2 és fél órát, amíg anya elintézte a pénzügyes/munkaügyes dolgait. Nagyon ügyes kislány volt, első nap kereste anyát, sírt, de elaludt déditata ölében, majd sírás nélkül ébredt. Második nap már nem is sírt, elaludt dédimama ölében, majd Eszter is pesztrálta, és vígan mosolygott amikor anya megérkezett. Ebédelt Manóka és jót szundított.
Az utánajárásnak meglett az eredménye, végre elintéztük a papírmunkát, beindult a pluszgyermeknevelési folyosítása is!
Katimamáékkal jöttünk vissza Vásárhelyre, akik velünk voltak hétvégén. Nagyon izgalmas bevásárláson voltunk vasárnap, legalábbis Sárának az volt, mert ölben és nyakban ülve élvezte végig az egészet, nagyokat sikongva, nevetgélve, sokmindent megtapotahtatott és megrázhatott.
Ma reggel megint voltunk babafoglalkozáson, miután a múlt héten elalvás miatt kihagytuk... Nyürizés nélkül nem bírta ki az egy órát, hasonfekve óriásiakat ásítozott, inkább csak nézelődött. Ilyen baba ő, inkább nézelődik, mint aktivál. Megnéz minden babát, és minden anyukát, a játékokkal játszik ha odaadom, de másképp nem nagyon érdeklődik irántuk, leginkább figyel. A foglalkozásvezető szerint majd belejön ő is a mozgásba, és megfigyelése alapján Sára mászni fog, kimarad nála a kúszás, mert már most nagyon magasra emeli a törzsét, kinyomja magát, a fejét rángatja, hintáztatja magát, csak éppen nem halad, mert a fenekét még nem tudja felemelni. Tanultunk egy gyakorlatot is, amivel könnyebben beindul a mászás. A lábát is (egyszerre csak egyiket) oda kell nyomni a feneke alá a földhöz szorítva úgy, hogy a bokája érje a talajt, ez készteti őt arra, hogy lökje magát.
Holnap oltásra megyünk Sárával, szerdán pedig nagy élményben lesz részünk: babapancsi programra megyünk egy alapítványhoz, ahol uszkáltatom majd őt egy kis medencében. Nagyon kiváncsi vagyok fogja-e szeretni, mert itthon nagyon élvezi a fürdést. Már amikor visszük a fürdőszobába és megközelíti a kádat rúg-kapál és kacarászik. Majd beszámolok.

Kommentár

Köszönöm névtelen hozzászoló bejegyzését, a kismamablog.hu-n sok érdekes dolgot olvastam. A narancslével és a greffel kapcsolatban ajánlották figyelmembe a cikket. Azt írja a tanácsadó, hogy a citrusfélékkel nem szabad sietni, nem ajánlja a citromolevet pár hetesen csuklás ellen sem, hanem bármit, amitől a baba meglepődik ugyanúgy mint a citromtól, és elmúlik a csuklása: például köménytea, anyatej kanálból, felforralt víz. Nos ezzel már elkéstünk, mi persze citromlével csillapítottuk Sára csuklását már az elején, akárhogy is nem tetszett nekem az ötlet, de leginkább a mamáknak engedve (ők pátyolgattak minket Sára 1 hónapos koráig), és azokra a megjegyzésekre, hogy "szegénynek milyen rossz, hogy csuklik", "jaj, de hát úgy csuklik" csepegtettük a citromot. Valóban 4 hónapos koráig minden nap csuklott, de nem adtunk minden nap citromlevet, főleg mikor láttam, hogy attól sem múlt el mindig. Mostanában ritkábban csuklik, és hagyom hogy magától elmúljon, vagy ha éppen etetés következik, akkor abbahagyja. Ez volt a citrommal. (Idézet a szakértőtől: Kezdjük rögtön azzal a tévhittel, hogy a csuklásra citromot kell adni! Valóban: a citrom ízétől annyira meglepődhet a baba, hogy elmúlik a csuklás, csakhogy ezt bármi mással is elérhetjük. Például adj neki kiskanálban anyatejet vagy forralt vizet. Ha már 4 hónapos elmúlt, játssz vele kukucska játékot! Ha még egészen kicsi és hasfájós, adhatsz neki egy kiskanál Gripe Watert, vagy édeskömény-teát, annak a kellemetlen íze is van olyan hatással, mint a citrom.)
A további tanácsai: "7 hónapos kor alatt egyáltalán ne adjunk citrusféléket, mert hasfájást, emésztési zavarokat, allergiát okozhatnak!, 7 hónapos kortól adható mandarin, citrom, 8 hónapos kortól adható narancs. Másfél éves kortól adható grapefruit." Ezekkel is mellélőttünk kicsit, narancslével próbálkoztunk párszor már, de főleg a greff az amit nem ihat, nem is itta és mi nem erőltettük.
DE! 1.: biztos vagyok benne, hogy a mi (akik már 20 fölött járunk) anyáink annak idején nem pont így jártak el, és kaptunk jó korán citromlevet csuklás ellen, lám-lám itt vagyunk épen s allergiamentesen. A többi citrusféléről nem nyilatkozhatok. Abban az időben, a jó átkos korszakban nem volt minden nap az asztali gyümölcskosárban a narancs és a "szőrös krumpli", max karácsony tájékán.
DE! 2.: ahány szakember annyi vélemény, ez a babaszekértő komolynak tűnik, de lehet, hogy van más vélemény is. A babagondozás és gyereknevelés nem fehér-fekete ügy, így hát lehet, hogy mégsem csináltuk eddig sem rosszul amit csináltunk...

Hasznos tanácsokat és bevállt praktikákat olvastam az oldalon az alvással kapcsolatban is (ez érzékeny pont nálunk ugyebár...), meg is próbálom életbeléptetni őket Sáránál, hátha valamyelyik bevállik. Itt van például néhány tipp a szopizással való elalvás elhagyására, éjjeli visszaaltatásra.
"Leggyakrabban 3 ok miatt kelnek fel a babák:
1. Fogzás: amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
2. Mozgásfejlődés: ez több fronton támad, egyrészt az idegrendszer állandó fejlődésben van miatta és ez okoz éjszakai felriadásokat, másrészt az izomzat fejlődik, és gyakran a kicsi a saját izomrángásaira, illetve a mozgására ébred fel (kvázi álmában is “gyakorol”).
3. A szeparációs szorongás, ami 8 hónapos kor körül kezdődik (megj. Ranscburg Jenő szerint már 6 hónapos kortól - Anyáci), a kicsi rájön, hogy anya és ő nem egy személy és felismeri, hogy anya nincs mindig ott, ezért, amikor felriad, akkor anyát hívja, keresi.
Ehhez hozzájön még az, hogy a gyerkőc megtanulja, hogy amikor éjjel felriad (a fenti 3 ok valamelyike miatt), akkor segítséget kap a visszaalváshoz. (megj. ez a legnagyobb baj :) - Anyáci)

Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként szüntessük meg azokat az okokat, amik miatt a baba éjjel felkel. Ha a fogzás jeleit tapasztalod (nyálzik, kezét, játékait rágja), akkor mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt). Ha sokat mocorog éjjel, elmászik az ágyában stb. akkor megpróbálhatod, hogy éjjel hálózsákban altatod. Anyahiány ellen pedig segíthet egy kispárna vagy ruhadarab (póló), ami a tiéd és amit odaadsz neki az ágyban, de erre szolgálhat az alvósállatka is.

Ha ezen a téren már mindent megtettél, akkor következhet, hogy megtanítod egyedül elaludni, illetve, ha felébredt, visszaaludni. Erre az a módszer, hogy amikor este leteszed, akkor kicsit megdédelgeted, annyira, hogy ellazuljon, de nem altatod el teljesen. Ha már félig alszik, akkor leteszed a kiságyba, ha sír, kiveszed, megnyugtatod, ha ellazult, megint visszateszed és így tovább, amíg el nem alszik.
Ha éjjel felkel, ugyanez a teendő. A nappali alvásoknál is így kell csinálni. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz. Sírni semmiképpen se hagyd órákig, de próbáld kifigyelni a határmezsgyét a segítségkérés és a hiszti között. Az is be szokott válni, ha pár napig este Apa fekteti és ő kel fel hozzá éjjel (tudom, nehéz megoldani), de 1-2 nap alatt teljes változást szokott hozni ez a módszer, ha következetesen alkalmazzátok."

Más kesergéseimre is találtam választ: például az éjszakai evésre. Ez teljesen normális még ebben a korban is, na de itt az idevágó idézet:

“Egy 8 kilós csecsemőnek minek enni éjszaka?” – teszi fel a kérdést a minap egy aggódó anyuka. Persze nem magától jutott erre a következtetésre, a védőnő mondta neki, hogy ha az 5 hónapos baba már 8 kiló, akkor biztosan nem lehet éhes éjszaka. De vajon igaza van?

Próbáljuk megközelíteni a kérdést parasztlogikával: Van kapcsolat az ember súlya és az éhségérzet között? Természetesen nincs. Fogyókúrázók milliói lennének már rég nádszálvékonyak, ha nem éreznének éhségérzetet éjszaka, csak mert már elmúltak 8 kilósak :) Sőt épp az ellenkezője igaz: minél nagyobb egy test, annál több kalóriára van szüksége! (...) egy jól fejlett 8 kilós baba több, mint egy liter anyatejet/tápszert iszik meg. És mivel napközben már számos sokkal fontosabb dolga van az evésnél, gyakran 5 perc alatt végez a szopizással és visszatér a világ felfedezéséhez, majd a kimaradt mennyiséget éjszaka pótolja be. Szóval mindegy hány kiló, teljesen normális, ha éjjel még szeretne 3-4 óránként enni, ez ugyanis nem a kilók függvénye, hanem a kínzó éhségérzeté."

Szólj hozzá..., ha mersz.

kedd, március 9

Fotók új helyen

Betelt a képfeltöltős tárhelyünk a flickr.com-on, ezért hogy ne kelljen kitörölni régebbi képeket a legújabb fotókat a www.picasaweb.google.com/kefiret oldalon nézhetitek meg. Aki nosztalgiára vágyik: www.flickr.com/saragergo vagy www.flickr.com/sarababa, és a lenyűgőző újszülött itt.

Babatáplálkozás kálváriája

Meglett a nagy borsóevésnek az eredménye. Habár Sára tegnapelőtt ette a zöldborsót, még ma is zöldet és jó keményet eresztett. Sirdogált is kicsit, és jobban nyomott mint máskor. Na persze nem kell mondanom, hogy büdösebb is volt mint máskor... Most már úgy gondolom, hogy azt a pirosodást a kemény végeredmény okozta, ami jól megsúrolta a kis fenekét. Sajnos egyelőre Sáránál ahogy az étel bemegy, nagyjából úgy ki is jön, mert nem túl sokat dolgoz fel belőle a gyomra még. A legtöbb étel pedig ami hozzáférhető és amit szivesen eszik, az mind gyomorfogó inkább: alma, rizs, banánosalmástúró, puliszka. Persze vannak nem gyomorfogók is, de tél idényben csak álmodunk a barackról például. És az tuti, hogy nem adok ki 7 lejt másfél deci bolti babaléért, inkább itthon gyártunk almalevet, narancslevet, greffet (ez annyira nem jön be neki - blööö keserű), és nagyjából itt zárul a kör, amíg más gyümik nem lesznek a piacon, amiből levet lehet csavarni. Aprómagvasakat még nem lehet neki adni, mert leginkább azok okozzák a későbbi alergiát, így a most kapható kiwit is kerüljük. Más gyümölcsök meg túl kemények, nem levesek: mangó, banán, avokádó, körte.
No ha eddig kifolyt a pelusból a belevaló, akkor most éppen, hogy jól megtapad benne és a baba popsiján is!

Variációk variációi

Már ami a Sáramenüt illeti... Eljutottunk odáig a babatáplálásban, hogy több ízt is élveztetünk egyszerre Manókával. Az elég szegényes ízvilágot nyújtó (értsd: rossz ízű) rizspéppel (merthogy már ezt is eszi a baba) almát, vagy narancsot, vagy murokpépet kevertem össze. Lehet, hogy a rizsreszelékből készült rizsnyák azért nem az igazi magában, mert vízzel készítem meg, de tehéntejet még nem ihat, és anyatejet jó ideje nem fejek le, úgyhogy marad a vizes párosítás. Apropó víz: Sára a héten már a csapvizet is megitta, egész nagy kortyokban, természetesen felfőzve majd lehűtve. Eddig sima vizet csak egyszer ivott. Evés közben vagy után, illetve napközben néha teával vagy narancslével kinálom, hátha szomjas. Sokat nem iszik, párat kortyol. Kicsit kipirosodott a feneke, lehet, hogy a narancs még túl savas neki. Egy darabig nem adom. Evett már bolti banán+alma+túró kombinációjú pépet is, ízlett neki, ellentétben a puliszkával, ami az első alkalmakkor jó volt, most már alig akarja megkóstolni. A hétvégén kóstolta meg először a zöldborsót és nagyon ízlett neki, most evett meg először 100 ml-t valamiből. Lehet, hogy a szép világos zöld szín is közrejátszott abban, hogy az édes zöldborsót csak úgy falta. Nagy boldogsággal tölt el, hogy a hétvége óta Sára többször is megevett több mint egy decit a pépekből. Fejlődünk, haladunk, a jó úton vagyunk... Az alvásgondok is "megoldódóban" vannak (csak el ne szóljam magam), az utolsó két éjjel már csak 2x ébredt meg. Múlt éjjel az első ébredésnél magától visszaaludt, a második ébredés hajnaltájban volt, gondolom megéhezett, és cicivel szépen visszaaludt.
Egyre valószínűbb, hogy ez a gyerek periódikusan hol így - hol úgy működik. És ha éppen nem a legjobb (értsd: elvárt) formáját hozza, akkor nem kell rögtön pánikba esni...

péntek, március 5

Családi program

Tegnap a kiscsalád teljes testületileg meglátogatta Könczey Elemér karikatúrista Fejadag című könyvbemutatóval egybekötött vándorkiállítását a Bernády Házban. Csak úgy szívta magába a kultúrát a résztvevők legfiatalabbika, vagyis Sára. Néha inkább ő tűnt a kiállítás tárgyának, amikor ismerősök és idegenek egyaránt megcsodálták őt új Piroska kabátjában. Részvételét csak addig engedélyezte az apukája, amíg nagy hangosan el nem kezdett kacarászni a könyvárus néni gügyögésének, és a meghívott komikus előadását nézők feje egyből odafordult Sára irányába. Na akkor jött el babának és apának a lelépés pillanata. Anya élvezte végig az eseményt. Ajánlom mindenkinek melegen! Amúgy www.konczy.ro .

csütörtök, március 4

Az élet nagy igazságai

Sógor küldött egy idézetet tegnap, már nem tudom kitől, de nagyon igaz: "Az apák azzal tesznek legtöbbet a gyerekeikért, ha szeretik az anyjukat." :) Ha anya boldog, a baba boldog, ha baba boldog, apa boldog. Ilyen egyszerű.

Úgy mellékesen

Manókánk ma 7 hónapos. Persze az e heti viselkedése alapján nem úgy tűnik...

Magyarázatkeresés

A gyerekek csak akkor jönnek rá, hogy mennyi áldozatot hoztak szüleik és mennyi kínlódást vittek végbe, amikor már ők is szülők lettek. Erre a következtetésre jutottam, minekutána 4 napja: Sára nyűgös - anya nyűgös, Sára nem alszik - anya nem alszik, Sára hisztis - anya hisztis, Sára nem akar enni - anya nem tud enni, Sára panaszkodik - anya türelmetlen, Sára nyekereg - anya fáradt (álmos, kócos, felmosórongy). Nagyjából ez volt a felállás a héten. Körülbelül úgy mint az első 6 hétben. Azt hittem az az állapot csak egy darabig tart, majd később könnyebb. Á, dehogy, egy nagy lópikulát!
Amikor pedig jönne a felmentősereg anyának, vagyis Kati elvitte egy kicsit Sárát, hogy anya tudjon takarítani (NEM ALUDNI), akkor úgy sírt és nyöszörgött, hogy haza kellett hozza. Nem, nem nő még a foga, vagy ha igen, akkor jó sokáig készülődik! Nem, nem beteg, legalábbis eddig ki kellett volna üssön rajta, ha valami betegség lenne, de láza nincs, kutacsa rendben. Jövő héten megyünk amúgy dokihoz, újabb oltás. Néha még nevetgélős felórái is vannak, például tegnap este, amikor összeraktuk az új játszószőnyeget puzzlefigurákból, és apával játszadoztak rajta. Csak tudnám miért ébred meg egy éjjel hatszor, és miért csak cicivel alszik viszza? Lehet, hogy fogyóban a tejem. Na nem csoda, ha egy éjjel hatszor eszik....nincs is idő újratermelni. Reggeli ébredésnél nem anyának és végképp nem nőnek, hanem fejős tehénnek érzem magam. Durván hangzik, de ha ez van... Simogatás, ölelés, éneklés, tea mind nem használ. Tudom, tudom, a jó öreg módszer: hagyjuk sírni, majd belealszik. Ha tudnátok hányszor elhatároztam már magam... Mindig közbejön valami. Általában az, hogy annyira hullák vagyunk, hogy aludni szeretnénk, így marad a cici. De most nem (csak) az éjszakákról van szó. Nappal se alszik csak fél órákat, más kaja se kell neki, csak tej. Mindez akkor, amikor már olyan jól haladtunk: aludt éjjel max egy felébredéssel, aludt minden nap 2-3-4 órát, megevett mindent amit adtam neki.
Fogjuk rá, hogy rossz hete van, vagy keressem még a magyarázatot?