kedd, december 20

...ja hogy a Mikulás!

A mikulásozást nem írtam le, kicsit elfeledkeztem róla, mint ahogy lányunk is. December elejétől készítgettük őt szóban (fenyegettük is - benéz a Mikulás az ablakon és látja hogy viselkedsz, zsaroltuk is - nem hoz semmit a Mikulás ha nem vagy szófogadó, stb.), aztán utolsó este megpucoltuk a csizmákat, kitettük az ablakba, merthogy éjjel jön a Mikulás. Másnap reggel persze nem jutott eszébe semmi a sztoriból! Felkelt, rajzfilmet akart nézni, szaladgált körbe a lakásba. Az lett neki gyanus, hogy az előszobában a mi csizmáinkban volt valami. Odamegy, kiveszi: clementina, együk meg! Semmi más nem érdekelte. Aztán kérdem tőle, hol van az ő csizmája... ja tényleg, hol is? Eszébe jut, odamegy az ablakhoz, elhúzza a függönyt. A csizmában egy mikuláscsoki, elveszi: együk meg!, rohan kifele vele. A nagy csomagot mintha észre sem vette volna, csak a gyomra legyen tele. Újabban clementina, csoki és gumicukor mániás! Aztán lassacskán a nagy csomagra is sor került, és annyira belejött, hogy szerre szedte ki belőle a játékokat, kisautót, kirakóst, kártyát, akkor is szedte volna, amikor már üres lett a tasak. Persze Matyinak is odaadta ami az ő pampójába érkezett, rátette a hasára a csokimikulást és a kisautókat. De mondta okosan, hogy Matyi még csokit nem ehet. Természetesen mondtuk neki, hogy Matyi autóival és kirakósával játszhat most, majd odaadja neki ha megnő. De azóta is minden nap odaviszi és ráteszi Matykóra a kisautókat, mert hát az az ővé. Valójában mi jobban izgultunk a mikulásügy miatt mint Sára, nem csinált túl nagy dolgot belőle, de azért mindenkinek elmondta, hogy nála járt a Mikulás, hozott ajándékot és még egy virgácsot is, de csak nagyon kicsikét, azzal kell megpaskolni a fenekét ha rossz. És meg is paskolta néha a sajátját! Habár azt is mondta már, hogy ő nem rossz csak huncut. (valójában mi mondtuk ezt neki többször, amikor a lelkiismeretünk feltámadt, hogy nem kéne egy ekkora gyereknek mondogatni, hogy ő rossz, mert akkor elhiszi, és valóban az is lesz, ha már úgyis azt mondják)

péntek, december 9

Megcsináltam!

Szerda este: 10 órára mindkét gyerek megfürdetve, megetetve, lefektetve, elaltatva. Mindezt Apa nélkül!
Ez volt az első este, hogy egyedül kellett befejeznem a napot a gyerekekkel, mert Apa dolgozott, fél 11-re ért haza. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlennek tűnt a küldetés, de kicsit féltem a kivitelezéstől. Több tervet is készítettünk aznap: a fürdés elmaradhat, nem lesz semmi bajuk ha csak másnap fürdenek meg, illetve az altatásra vonatkozólag: 1. egy ágyban hárman, míg egyik szopik másiknak olvasok, majd mesélek, esetleg rábírom, hogy csendben legyen, míg a kicsi elalszik, 2. variáns az lett volna, hogy míg a kicsit altatom, a nagyot odaültetem rajzfilmet nézni. Ettől félek, mert általában 5 perc után kezdődik a "nem ezt akarom nézni, azt akarom, de mégsem azt, hanem amazt", nem köti le magát arra a 20 percre, amire szükség van, hogy Matyi elaludjon. Végül nem kellett egyik terv sem, mert kaptam egy kis segítséget. Bence nagyiéknál volt és benceanyuka aznap délután feljött hozzánk a hathetes bencekistesóval csak úgy, hogy együtt üssünk el egy hosszú, unalmas, sötét decemberi estét. Ő szórakoztatta Sacót, míg Matyit megfürdettem, aztán a nagylányt beletettem a kádba és ugyancsak benceanyuka felügyelte amíg a kisebbet megetettem és elaltattam. Szerencsére ez hamar ment és már negyed 9-kor aludt. Akkor a vendégek elmentek, én lemosdattam Sacót, megvacsorázott, mese, altatás. Matyó a vacsi közben megébredt, de vissza is aludt. Sára altatása közben izgultam a legjobban, hogy mi lesz ha kint megébred Matyi és ki kell mennem visszaaltatni, de nem ébredt meg a hajnali evésig. És csodák csodájára hiszti se volt, tudtam csak Sárával foglalkozni. Amire megjött Apa, már én is pizsamában voltam. Persze a mosogatás elmaradt, annyira szuperanyu még nem vagyok.
Kezdetnek nem rossz!

Vannak napok és napok

"Elegem van belőletek, egyik ordít, másik hisztizik...!!!"
"Nem érdekel, úgy megverem odasza...ik!"
Ezek a mondatok hagyták el szánkat két nappal ezelőtt. Lehet találgatni melyiket ki mondta. Ha őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallani, hogy bizony ilyen napok is vannak.
De mégis: amikor ma egy kedves ismerős megkérdezte Apától, hogy bírja a kétgyerekes létet, Apa azt válaszolta, hogy valójában nehezebbre számított. Remélem nem csak pillanatnyilag érezte így.

szerda, december 7

Az Isten és a nagymama

Van egy kis hűtőmágnes nagymamám hűtőszekrényén, valamelyik unokától kapta. Ez áll rajta: Az Isten nem lehet ott mindenütt, ezért megteremtette a nagymamát.
Valóban mily igaz e kijelentés...tapasztaltuk mi is a hétvégén, amikor is egyik nap csajos esten voltam csak Sacóval, mama matyizott, egyik este Apának volt kimenője, másik este Anyának. Úgy bizony, hirtelen felindulásból barátnőim utolsó percen elhívtak dancelni. Tehát anyuci órákon át ropta miniszoknyában (persze nem feszülős blúzban, mert a két gyerek utáni has takarást igényel), ordította teli torokból, hogy I will survive meg az I want to break freet, mert a Jazz klubban éppen Kovács Dalma lépett fel zenekarával és szuper számokat énekeltek, ebben is szerencsénk volt. Még egy sörikét is legurítottam, aztán irány haza tele új információkkal (értsd: pletyó), be a gyerek mellé, aki pont akkor megébredt és szoptatás következett. Az élet fura helyzetei.
Másnap vártam a sör hatását a gyereken, például aluszékonyság vagy valami, de úgy tűnik meg sem kottyant neki. Szombaton a mikuláskodást és angyalkodást is megoldottuk részben. Míg mama játszóházazott Sacóval, mi bevásároltunk, a kicsi úgysem ért még semmit. Ágómama annyira bátor volt, hogy vasárnap délelőtt egyedül maradt otthon a két gyerkőccel, Apával elsurrantunk az ócskapiacra kotorászni. Régi vágyam volt egy gyerekmentes ócskázás, ami igen eredményes lett: sikerült bővíteni cipőkollekciómat, és nagyobb manónk is kapott egy pár bakkancsot, egyebeket. Három órás távollétünkben nem dőlt össze a világ, a nagy játszott, a kicsi aludt is, és sírás valamint hisztimentesen vártak minket haza.
És említettem már, hogy mama Sárával piacolt, amíg én kicsit a fiammal foglalkoztam otthon kettesben, és amit hazahoztak, abból másnap reggel amíg mi felkeltünk finom ebéd is főtt?
Tudja a Jóisten, hogy miért teremtette a nagyikat!

hétfő, december 5

Ünnepi hangolódás

Nem hiába mondják: gyerekkel igazi a karácsony. Szerintem is akkor van igazán varázsa az ünnepnek és akkor történik meg valóban a csoda, ha gyerek is van a családban. Előző években nem hangolódtunk rá túlságosan az ünnepre, lányunk még kicsi volt. De idén jó időben nekiláttunk a készülődésnek.
Kezdtük mindezt az adventi koszorú készítésével. Eddig csak egy feldíszített gyertya ékesítette lakásunkat, de idén egy igazi adventi négygyertyás koszorút akartam. Gondolkodtam vegyem-e meg készen, vagy készítsük el otthon. Aztán az utóbbi mellett döntöttem, az árak miatt is, meg főként az élmény miatt. Megvettünk egy kis fenyőkoszorút és otthon előkerestünk Sárával apró régebbi karácsonyokról megmaradt csecsebecséket, amikkel feldíszítettük. Nem volt olyan ördöngös mint ahogy elképzeltem, életem első SK (saját kezűleg) adventi koszorúja. Nem vetekedhet egy boltival, de nekünk tetszik, szép lett, és büszke vagyok rá, hogy mi készítettük!


Még novemberre esett a Kaláka koncertje, ami témábavágóan a betlehemezésről és a karácsonyról szólt. Sára is élvezte, főleg hogy egy általunk is ismert vers előadásával kezdtek, így mi is énekeltünk: József Attila - Betlehemi királyok. Tavaly kaptuk Emő keresztmamáéktól.

József Attila: Betlehemi királyok

Elmagyaráztam Sárának, hogy milyen hangszereken játszanak a bácsik, minden dal után tapsolt és szépen csendben az ölemben kibírt kb 40 percet a rendezvényből, aztán csatlakozott a fel-alá rohangászó gyerekekhez. Mivel kétszer úgy eltűnt a szemem elől, hogy majd kétségbeestem hogy fogom megtalálni a sorok és több száz ember között, az utolsó 4 számot a folyosón szaladgálva hallgattuk. Kicsit korai még neki koncertre járni, de hadd szokja a különleges zenei élményeket is. Két hete Apával Zorán koncerten voltak, azelőtt a Csík Zenekarra is elvittük.

Aztán folytatódott a hangolódás egy csokis adventi naptár bontogatásával. A Micimackós naptárat Sára kapta, minden nap felfedez benne egy szem csokit. És persze minden nap próbálkozik, hogy kaphat-e még egyet. Eddig sikerült meggyőzően elmagyarázni, hogy napi egy kocka jár egészen karácsonyig. Ezzel együtt próbáltam elmondani neki az egész advent meg karácsony lényegét az ő nyelvén, a "jön az angyal" rész maradt meg neki legjobban. Apával a Mikulásosdit is elmagyaráztuk neki, és azóta van egy ürügy amivel lecsillapítsuk ha rosszalkodik: a Mikulás beles az ablakon és látja ki milyen gyerek, aki rossz az virgácsot is kap, stb. Sára meg van győződve, hogy én virgácsot kapok, pontosabban csípős vesszőt a popsimra, ezt többször is elmondta.
Az ablakokra zselés díszeket raktunk ki együtt (a kicsiszobáéra azért, hogy lássa a Mikulás hová kell jönni) és a bejárati ajtót is feldíszítettük.
A hétvégi mézeskalácssütéssel is ünnepibb hangulatba kerültünk. A hétvégét nálunk töltötte mama és együtt munkálkodtunk, de tervezem, hogy később egyedül is sütök.

Azt hiszem egy kétévesnek ennyi elég is az adventből, még lesz adventezés a Caritasnal, a többi gyerekkel. Holnap reggel pedig izgatottan várjuk a reakciót a Mikulás ajándékaira.

Mai szöveg Sárától 9

Bárcsak mindent megtudnék jegyezni amit mond. Olyan beköpései vannak, hogy percekig kuncogok magamban utána, de sajna el is felejtem őket.

Apa mondja ma neki viccesen:
- Jaj, ti csúnya gyermekek!
Sára:
- Nem, nem csúnyák vagyunk!
- Hát milyenek vagytok?
- Rosszak!

Elmozdítja a müzlis-tejes tányért, az asztal szélére húzza.
- Nehogy felborítsd.
- Mert kiömlik. Vigyázok!

- Miért sírsz Matyi? Mert álmos vagy? Akkor aludjál el. Aludjál! Aludjál!

Matyi a játszószőnyegen, Sacó mellette matat, rázza a csörgőket.
- Sára lassan, csak óvatosan.
- Vigyázok rá!

A szerepjátékokat játssza a legszívesebben.
- Menjünk a büfébe.
- Mit csináljunk a büfébe?
- Együnk sütit.
Elmegyünk a "büfébe" aminek az ajtaját ő nyitja ki kulccsal.
- Mindjárt hozza a néni a sütit.
Majd elmegy "otthonról" a büfébe sütiért.
- Milyen sütit hoztál nekem?
- Epreset. Kérsz még?
- Igen, hozzál még.
- Matyinak nem hozok, mert ő kicsi még.

péntek, december 2

Mai szöveg Sárától 8

A lépcsőházban jövünk a lépcsőn felfele. A szomszédok jönnek a hátunk mögött. Kérdi a néni Sárától:
- Mentek haza?
- Igen biza.

A "Gyorsan kapd be. Hamm!" rövidítése Sacónál:
- Gyorsan hammold be!

Vacsora közben, Matyi mellettünk nyekereg a pihenőszékében. Sára vigasztalja:
- Ne sírj Matyi, itt van anyuka, csak most nem tud felvenni mert eszik.

Babázik.
- Petibaba elaludt...ha felkel és sír megetetem, mert éhes, a ciciből tejecskét...

Hazaérkeznek Apával a vásárlásból, rögtön enné meg a Barni macit cipőlehúzás közben, de kiveszem a kezéből és megkérdezem, hogy megmosta-e a kezét:
- Koszos a kezem, meg kell mosni, ez a szabály.
(Aztán megtudom Apától, honnan jön a dolog: az úton különböző szabályokról beszélgettek, például, hogy nem szabad lemenni a járdáról, stb.)