szombat, május 21

Mi az?

tantos béta ?
Megfejtéseket megjegyzésekben várunk.

szerda, május 18

Május 1, majális, szelid motoros, vagy amit akartok

Hökkenések 1

Ma először utánozta saját magát: sája sít...brühühü...íd sít.... Hát meg is lepődtem rendesen, ahogy a sírást utánozta, persze nem szóval hanem hang effektussal. Megmutatta a sebet a térdén, és elmondta hogyan sírt.
A történet háttere, hogy az esküvőn szombaton rohangászott, leesett, kicsit lement a kulimász a bal térdéről. Élete első nylonharisnyája persze egy órát létezett rajta, óriási lyuk tátongott a térdén, át is öltöztettem, mire a kollégák: mint egy igazi hölgy - váltóruhát is hoz magával. (Tény: az én táskámban is lapult egy csereharisnya magamnak- hiába, a nők már csak ilyenek... Sacó az eset után nadrágot kapott).
A lényeg: szerdán elmondja mi történt szombaton és még utánozza is korábbi reakcióját!

Összefüggések 2

Sára megjegyzi és emlegeti, hogy mit kitől kapott, kitől van, vagy honnan tud valamit, honnan hallotta.
Van egy mellénye tatától, Hollandiából. Elmondtam neki amikor először vette fel, hogy jé milyen szép mellény, tata küldte, stb. Utána minden alkalommal, amikor elővettük, vagy felvette: tata...tata. Igen, tatától van. A mellény szót jóval kevesebbszer mondta. Aztán ha valamit vettünk neki: fogja a tárgyat - Apa...apa. Igen, Apa vette neked.
Van egy szívószálas kulacsa, amit múlt héten kapott egy eltűnt helyett, amikor megvettük mondtam neki pont olyan mint a Bencéé. Azóta többször is hallottam már, amikor abból kért inni: Bence...olyan..
Ha kés vagy olló szó kerül kimondásra gyorsan elhadarja a Kés, villa, olló mondóka sáraváltozatát, majd: mama...maninéni. Igen, Manyi néni mondta neked ezt.
Azt tudja a legjobban ha valami tárgyat vagy cselekvést magára kell vonatkoztasson. Ma este nézegetjük a könyvet, a baba hintázik: sája is...maninéni....szotot...= Sára is szokott hintázni Manyinénivel.
abda...bácsi...abda pötös...sája is...pötös abda= a bácsinak pöttyös labdája van, Sárának is pöttyös labdája van - mondta ezt ma, miután pöttyös labdával focizó bácsikat tegnapelőtt láttunk. A memóriájával sincs baj azt hiszem....

Csak tömören

Ma fogorvosnál voltam, kiscsaládom is elkísért, gondoltuk Sárát beavatjuk egy kicsit a fogászatosdiba. Megismerkedett a dotonénivel, liftezett az óriási székben, megnézte, hogy milyen érdekes a doktornéni lámpája, mert hol a hasára, hol a lábára világított vele, és még egy cicás képet is kapott a doktornénitől, akinek elmondta hogy hívják, hány éves (most már csak a kettőt mondja), és még azt is megmutatta hogy csinál az oroszlán, de azt olyan röviden és csak egyszer, hogy a fogorvosnéni nem tudott bekukkantani a szájába. Utána már csak a nem jött ki a száján, tátogtatás semmi. Nem is ez volt a lényeg, remélem, hogyha majd kell akkor megmutatja a fogait, és azt is remélem ez csak jó pár év múlva lesz. Miután megnézte, hogy Anya is beleült és liftezett a székben, de még mielőtt a szája teljesen legörbült volna - mert azért most már megijedt, hogy mi lesz anyával - , Apa elvitte sétálni. A cicás képet, amit sok közül választott ki, sokáig a kezében szorongatta. Alaposan meg kellett neki magyarázni, hogy csak egy képet vihet el, a többit más gyerek kapja, és ha még jön és ki is tátja a száját, akkor majd még kap más képet is. A képet többször is vissza akarta adni a fogorvosnak, persze a nő erre mondta is, hogy milyen jól nevelt gyerek, visszaakarja adni. Aztán valahogy megértette, hogy ez az övé és hazaviheti. A 10 perces látogatás során megszeppenve viselkedett, nem így otthon! Ahogy beérünk a lakásba keresi-kutatja a képet, nem tudta még elmondani mit akar, de persze rájöttem, odaadom neki. Na aztán mesélt: dotonéni...ááááá (persze 3 másodpercre óriásira tátja a száját MOST - ez a dokinak is elég lett volna)....cica....köszi szivesen (mert persze meg kellett köszönni a képet)....szék...villany... S nagyjából ennyi is volt a sztori.

Sáraszótár 5

Lehet találgatni:
- szamáli
- jozsaszi
- tumipá
- bojo
- dotonéni
- tesz
Megfejtések: szalámi, rózsaszín, tulipán, bohóc, doktornéni, keksz.

Nesze nektek, rugók

És elkezdődött az ágyon ugrálós időszak, a kanapénk azt hiszem menthetetlen lesz. Eddig is nyikorgott, de majd ezután! Sára felmászik az ágyra, annak is a karfájára, majd onnan lélegzetvisszafojtva leugrik és szaladgál az ágyon. Az apja a pozitív oldalát is látja a dolognak: a rugós ágyon milyen jól fejlődik az egyensúlyérzéke a gyereknek! Én a csak kétéves ágyat sajnálom, ami még ki kéne tartson jó ideig. Na meg persze a gyerek, hogy éppen meg ne billenjen és vágódjon egy nagyot az ágyról.

kedd, május 17

Tévedtem, de azért válogasd meg szavaidat

Hát nem. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. A gyerek nem azt skandálta, hogy apád hülye, hanem, hogy apád füle. Csak még az F hangot akkor nem tudta kimondani, ma már kimondja. Az L-et még mindig nem. Bocs, hogy bárkit is megvádoltam ronda beszéd használatával a gyerek előtt, de az sem volt alaptalan, mert néha tényleg elhangzanak előtte csúnya kifejezések.
A kép akkor lett tiszta, amikor Manyi nénink elmondta, hogy nehezebb helyzetekben rá-rá mondja Sárára, hogy apád füle!, csak úgy amolyan kedveskedésből. Persze a gyerek rögtön ismételte a szavait, és nekem: AHA, hát innen veszi! De tényleg még a hangsúly is olyan apád fülés, amikor a gyerek mondja. Na hát jobb mintha egyebet mondana, legyen az bármi ami apádé, kicsit meg is nyugodtam, főleg amióta füe hangzik el, és amúgy is egyre ritkábban mondja.
Lesznek még ilyen félreértések. Vannak szavak amiket egyszerűen nem értek meg, ha többször el is mondja, gondolkodnom kell: most mit akar?... És akkor találgatok. Jobb esetben el is találom, vagy megunja a játékot és egyébről kezd beszélni, vagy esetleg körbemagyarázza, mond még egy-két dolgot melléje, ami kapcsolatban áll az eredetivel, és akkor rájövök mi van. Ez most magasröptűen hangzik, de tényleg így van: esetenként a gyerek "tanít" engem.

Nyelvérzék

Erre panaszunk nem lehet. Ahogy meghall román embereket beszélni, vagy a beszédünkben meghallja azt a szót, hogy román:
- binne...binne...binne!!
Vagy:
- da..da...da

- Mondjad, hogy multumesc.
- multes
Szombaton esküvőben voltunk, volt egy mindkét nyelvet beszélő 3 és fél éves fiúcska. Sárának hamar leesett a dolog (mármint, hogy a gyerek románul beszél), és sorozatosan kiabálta Robertre, hogy BINE BINE BINE. Gondolom a 3 és fél évesnek is leesett, hogy miről van szó (a csöppség most tanul beszélni, plusz románul beszélni), amikor egyszerre csak mélyen Sára szemébe nézett és azt mondta: -Unu. Mire Sára: - unu.
Hát fogtam a hasam a kacagástól! Az első nyelvlecke megvolt. De aztán Sacó csak a binevel folytatta inkább, és nyelvi akadályok nélkül hol egyik szaladt a másik után, hol a másik az egyik után, igaz Sárának konkurencia is akadt a 4 éves Zsófika személyében, aki Robertnél a "haide...haide...haide"-vel próbált bevágódni, ami legalább annyira frusztráló lehetett a gyereknek, mint Sára bine ordibálása, de nem úgy tűnt, hogy különösebben zavarná.
Ma egy angol turkálóban vettem egy angol nyelvű gyerekkönyvet...túl gyors a tempóm?

Az első legfontosabb információk, amit minden szülő alig vár, hogy gyereke kimondja

Azt már tudja, hogy a következő 3 kérdésre ugyanaz a válasz.
-Hogy hívnak?/ Ki vagy te?/Mi a neved?
-Sája...doba sája!
-Hány éves vagy?
- ed...tettő (nem voltunk túl határozottak amikor ezt tanítottuk neki arra gondolván, hogy mire megtanulja már kétéves lesz, ezért hol ezt-hol azt mondtuk, szegény most mindkettőt mondja és mutatja:)
-Apát hogy hívják?
-dedő
-Anyát hogy hívják?
-jéta
A szülei nevét néha kérdezés nélkül is elmondja, csak úgy gyakorlásképpen: apa... dedő..., anya... jéta..., sája.

Nem hiába

Előző bejegyzésem alátámasztja: nem volt hiábavaló az a több hónapon keresztül tartó éneklés, amikor Manó semmi jelét nem adta annak, hogy értené, vagy élvezné, hogy énekelek neki, válaszreakció nélkül maradtam - akkor. Maximum annyi, hogy amikor már tudta mondani, hogy még, akkor éneklésekkor minden dal után mondta: mé, mé, mé.
Úgy tűnik a reakciók nélküli könyvnézegetéseknek is kezd beérni a gyümölcse. Csak hallgatózóm és nevetgélek magamban, amikor egyedül könyvet nézeget és mondja, hogy mit lát benne. Például mutogatja az állatokat és mondja a nevüket, vagy hogy pöttyös abda, csíkos abda, moto, veze (ha például a képen egy állat egy autó volánjánál ül), rajzo (ha a macinak a kezében ceruza van a könyvben). Egy Zelda tehénkés könyvben szinte az összes képről tudja mi az: veszi sorban például a háztartási eszközöket: vasa (vasaló), jeves (tulajdonképpen a fazék, csak úgy magyaráztam, hogy abban főzzük a levest - neki a leves maradt meg), üve, tés, stb. A kacsát nem mondja ki, inkább hápi, a malac is néha malac, máskor röf-röf.
A legjobban akkor csodálkozom, amikor olyan részleteket mond el a könyvekből, amik nem feltétlenül tartoznak szorosan a képhez, csak úgy meséltem oda valamit, s abból megjegyzett egy-két szót.

Tanulás

Már a Micimackó második szakaszának két szavát is tudja: ...nézet......mézet....
És a többi énekről még nem is beszéltem. Legalább 15 dalt tud dúdolni és többé-kevésbé értelmes szavakkal elmatyogni. Van amikor két dal egymásba folyik, elkezdi az egyiket és egy másikkal fejezi be. A Cifra palota két szakasza is egybetartozik nála. Ma figyeltem meg: kicsi palota....., amit valójában az első szakasz második szavából (cifra palota) és a második szakasz (kicsi vagyok én) első szaváből komponált ő össze. A dallam ugyanaz, egy lére megy...
Mostanában ha beszélünk egy állatról vagy meglátja könyvben, akkor hozzá kapcsolódó éneket kezd el énekelni: a cicánál a Cirmos cica jaj-t, a tigris ujjbábot ha előveszi, akkor a Jön a tigris-t énekli, a mókuskánál egyből jön a doktornénis ének.

Rövid...

Egyre több a nevetős sztori, amiket csinál vagy mond, vagy éppen ahogy mondja.
Vasárnap húztunk Sárára először rövidnadrágot idén. Kész volt, várt ránk az előszobában. Hirtelen nyürrög, kinlódik, mérgelődik. Apa megnézi: persze, hogy mérgelődik, mert a rövidnadrág szárát sehogyan sem tudja lehúzni bokáig, még akkor sem ha nagyon akarja! De hamar megszokta hogy EZ rövidnadrág, és csurdé marad a lába.

Első locsolkodós húsvét

A húsvéti beszámolónk elmaradt. Röviden összefoglalom mi volt, mert valójában az is rövid amit Sára felfogott az egészből. Szentgyörgyi mamánál volt a húsvét, négy napot voltunk otthon, a legtöbb dologra amit akartunk volt időnk. Anyáék kocsmatöltelékeskedtek minden este kihasználván, hogy van pesztra. De pironkodásom nem sokáig tartott, már első nap este felfedeztem kisgyerekes anyuka arcokat a kocsmában egy egész jó kis koncert hallgatása közben. Barátos találkozók is voltak, babalátogatás is, séta a parkban (nem a kacsámmal), Baróti mamáékkal is voltunk, és végre mindhárom dédivel is találkozott Sára egy hétvége keretén belül. Mondhatni programokkal, családdal és evés-ivással teli ünnep volt. A locsolkodós hétfő két helyszínen zajlott, miután apa, dédi és nagybácsi is meglocsoltak, még Vásárhelyen is fogadtunk pár locsolót, akiknek nevét még napok múlva is sorrendben mondta Sacó, sőt még mutogatta is, hogy ki hol ült, és locso. Persze az első pár locsolónkat sírással fogadta. Pedig csak kis vizet kapott a fejére, csurgott az arcára. Rémülten sírt, de akkor sírt csak igazán amikor anya is kapott. Rendesen meg volt ijedve. És mind magyarázhattam neki a lényeget, mit ért egy másfél éves a hagyományokból? A szelídebb kölnis megoldásoktól aztán már nem sírt. Azt hiszem jövőre elfelejti az egészet, és kezdhetjük elölről a magyarázást, de akkor már izgalmasabb lesz, többet megért belőle.

Összefüggések 1

Logikája még egy másfél évesnek is van. Nem is kevés, egyre inkább összefüggésekben látja a dolgokat, merem mondani következtet.
Eset egy: felismeri már messziről az autóinkat. Megvan, hogy melyik az anyáé, melyik az apáé, és még melyikkel jár apa. Ha meglátja valamelyiket, már mondja kié a tütü, vagy autó. Ma átjövünk a parkolón, meglátja az autónkat, mutatja: Apá, mondom igen, az apáé az autó. Pár méterrel arrébb rámutat egy ugyanolyan autóra: az is Apá. Hát...mondom igen, pont olyan mint az apáé, de az nem az apáé, csak hasonlít, pont olyan.
Eset kettő: könyvnézegetés. A baba a könyvben gyurmázik. Sára szétnéz a szobában, gondolkodik: majd a polcra mutat és mondja Sája is...gyuma...sája , értsd: Sárának is van gyurmája, ott a polcon.
Honnan jut ez neki eszébe? Nem gyurmázott hetek óta...

vasárnap, május 8

Komoly párbeszéd 3

Minden munkanap reggelén a kiscsaládom otthon maradt tagjai felhívnak amikor én már rég bent vagyok melóban, rutin lett, hogy amikor még lustiznak/nyújtózkodnak/vakaróznak az ágyban vagy éppen ettek már és készülnek Anyát fel kell hívni. A szokás igenis nagyon komoly, mert ha véletlenül nem történik meg, akkor Sára fogja a telefont, odaviszi Apának és mondja, hogy Anya.
A rutinbeszélgetések nagyjából így folynak le:
- szia Sára
- szia
- anya
- hogy vagy?
-
- jó kislány vagy?
- nem ete (nem eszek)
- reggeliztél?
- iden
- mit reggeliztél?
- ama, banán (akkor is ha még éppen nem evett, de ezt fog enni)
- na egyél ügyesen, van jaurt is, tej
- nem ete
- de egyél valamit mert ha nem éhes maradsz. Fogadj szót Apának. Kicseréltétek a pelust?
- pisi
- légy jó kislány
- jo jo
- mentek Apával Manyinénihez
- néni
- na szia. küldesz puszit Anyának?
- puszi. és cuppant
Nagyjából minden reggel ez hangzik el, a sorrend lehet egy kicsit más.
A múltkor mind otthon vagyunk, tevés-vevés a konyhában, Sára kijön a szobából fülén a telefon:
- hajó..nem ete...jo...jo nem ete! nem ete!
Persze a röhögést magamba folytottam, csak éppen megböktem Gergőt, hogy nézze már meg, hogy diskurál Sacó egyedül a telefonnal. Olyan ennivaló volt!

Komoly párbeszéd 2

Pénteken vacsora közben hívott mama. Kihangosítom, beszélgetnek Sárával, ez volt az első igazán hosszú beszélgetés, amikor figyelt hosszan és telefonba több kérdésre is helyesen válaszolt, nem kellett neki súgjak a válaszoknál, látszott rajta, hogy gondolkodik mit kell válaszolni, igazi elbeszélgetés volt, meg is lepődtem.
- Szia Sára.
- szia (mindig nagyon röviden, gyorsan mondja ki)
- mit csinálsz?
- esze
- mit eszel?
- teej (káposztás buktát evett tejjel)
- voltál Manyi néninél?
- iden
- mit csináltál Manyi néninél?
- inta
- sétáltatok is?
- sétá
- énekelj vaamit mamának.
- elénekli a boci-boci tarkát, úgy az ő nyelvén. (boci boci ta-a, ....füe...fata..., ...meü aani...teje apni)
Mondom neki, hogy búcsuzzon el, mert tesszük le a telefont.
- táj
Küldjél puszit.
- cuppant
Leteszem a telefont:
- mama...ádo...ádota...

szombat, május 7

Komoly párbeszédek 1

Lefekvés. Villanyt leoltjuk, elkezdem énekelni a tente babát. Mire Sára nagyon tiltakozva: nem nem. Kérdem: akkor mit énekeljek? Válasz: Mici. Vagyis a Micimackót. Az esti repertoár általában a tente baba pár szakasza, az Este van már alkonyul, a Micimackó és az Altató József Attilától. Mostanában ő választ, hogy mit akar hallani. Mindegyikből tudogat már részeket, a Micimackó Sára feldolgozása így hangzik: mici...mackó...semmi...akadt....tenni....elme (elment)... malac....micsi (mit csinál)....senki....haza....hó..... nagyjából ennyit tud belőle. Az Altató első szakaszából minden sor utolsó szavát mondja velem együtt: ...ház.....ég...rét... Életemben nem szerettem verset tanulni, de ezt annyiszor elolvastam, annyira a fülembe mászott, hogy azt hiszem ezt tanultam meg legkönnyebben, anélkül, hogy megakartam volna, és mondtam el életemben legtöbbször könyv nélkü.

Válogasd meg szavaidat!

Judit barátnőm egy hete szült, a héten meglátogattuk a csajokkal a kórházban, Sára sem maradhatott el. Szépen viselkedett a kisbabával, alig ért hozzá, sokat bámulta. Valahogy a lányokkal szóba került az apád szó, mire Sacó: Apád hüe. Mindenkit elfogott a röhögés, kivéve engem, aki csak úgy képedtem, honnan szedi ezt. Kérdem tőle ki mondta ezt neked, válasz: apád... Aztán megismétlem a kérdést, mire mondja: Boti. És én visszaemlékeztem, hogy húsvétkor a locsolók közt volt Apa kollégája is, aki Sárával szokott dumálni, és néha bedob egy-egy ilyen "ó, apád hülye" kifejezést.
Szóval kedves család, kollégák, barátok, közeli és távoli ismerősők: jól válogassátok meg szavaitokat mielőtt kimondjátok, mert a kicsi fülek hallanak és a kicsi ész megjegyez, aztán valamikor csak kijön a kicsi szájon.

Hogy miért nincsenek mostanában friss képek...

Mert a szappantartó fényképezőgépünk töltője eltűnt, és a gép lemerült. Amíg a helyzet meg nem oldódik (előkerül csak úgy a töltő a nagy mindent elnyelő fekete lyukból vagy beszerzünk egy újat), addig képhiány van, illetve néha Apa készít a NAGY és komoly fotómasinájával. De ez ritka alkalom, az munkaeszköz. Na és a picassa-s tárhelyünk is megtelt, új portfólióra lenne szükségünk. Értesüléseim szerint valamicske képek felkerültek facebookra Apa oldalára.

Régi mániám...

Van Sárának pár mániája, amiket most felsorolnék. Imádja a lépcsőket, vele járó lépcsőzést, a küszöböket, oda s vissza járkálni rajtuk, minden felületi magaslatot ahova fel meg le lehet lépni, például járdaszegély. Ja és az ajtók!
Nos a lépcsőkkel igazán a múlt heti majálisozáson járta meg. Bözödön voltunk jó nagy társasággal falusi udvaros háznál, 6 betonlépcsőfok vezetett fel a ház tornácára. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy Sára nyivog, fogta a korlátot és lógott rajta, becsúszott a korlát és legalsó lépcsőfok közé. Ejnye-bejnye, na nincs semmi baj, oda kell figyelni, fogni szépen a korlátot és valakinek a kezét ha akarsz lépcsőzni (persze a gyereklépcsőztetés elég hamar megunható foglalatosság felnőtteknek). A következő alkalom nem ennyiből állt. Valakik épp menni készültek haza, haton álltunk a lépcsőn, a kis csajnak valahogy mégis sikerült a lábak között leesni és gurulni 3 lépcsőfokot. Hát bevallom ekkorát még sosem esett. Volt is sírás! Szerencsére vér nem folyt, aránylag jól megúszta csak egy kis horzsolással a fején. Ölbe, mosdatás, takonytörlés, duruzsolás a fülébe, hamar meg is nyugodott. Bekentük a fejét valami géllel, amitől nem kékült be nagyon, hamar meg is gyógyult. Persze a vér mindenkiben megfagyott ott helyben, aki látta a betonon vágódni a leánykát. Az eset után épp beborult: felöltöztettem, hagyta is. Nagyon jó kislány volt a nap hátralévő részében, fél óráig még a lépcsőt is elkerülte, aztán megállt a tetején csak nézett lefele, persze rögtön három felnőtt ugrott oda, hogy fogja ha indulni akar. Amúgy a majális szép volt, kint, napsütés, husika, friss idénysaláta, minden ami vele jár. Sára Bencével játszott, pontosabban még csak egymás mellett játszanak és akkor kerülnek interakcióba, amikor valamelyik a másiktól elvesz valamit. Ez leginkább Bence. Sára inkább csak megy sóvárogva Bence után aki a motorján ül, mondogatja, hogy motor, amolyan lassú víz partot mos módon, hátha egyszer ő is odakapja. Néha meg is kapja, de lábbal hajtani még nem tudja, inkább csak húrcolássza maga után, fel-felül rá.
A másik nagy mánia az ajtók nyitása-csukása. Régebb ha becsukta a hűtő vagy teraszajtót, az nem volt éppen döndülésmentes és mondta is mellé: BUMM! Most már leszoktattuk róla, pár napja egész elfogadhatóan csukosgatta a teraszajtót és mondogatta: Szépen.....szépen....