szerda, február 24

Sára, a kannibál

Minden hancurozásnál megkóstolgat, harapdál, nyalogat, megrágcsál ahol éri, állam, orrom, nyakam, arcom, vállam. Ez csakis kanniballizmusra vall. És ha látnátok hogy rácuppan a cicire néha, amikor kifogyóban a tejci a fél cici bent van a gyermek szájában, szinte a torkáig begyúrja. Lehet már megérett a húsevésre...

Válságban a kapcsolatunk

A hét elején, életünkben először került válságba a kapcsolatom a lányommal. Vasárnap nagy mérföldkőhöz érkeztünk: otthon hagytuk Sárát "Katinénénjével" kerek másfél órára! Csak ők ketten, anya/apa nélkül! Anya előadásra ment 5-re, apa dolgozni, kiscsaj megetetve, vigyorgósan/nyugodtan, rábízva nénikéjére (értsd: a tesóm). Persze az utasításokat megadtuk: nem hagyod az ágy szélén; nem adsz semmit a szájába; ha baj van - nyürrög, nyekereg - először elszámolsz tízig, csak utána hívsz fel; ha sír, először az apját hívod (ő tud autóval hamarabb hazarohanni); igen, ehetsz a csokiból, de ne edd meg az egészet. Többé kevésbé nyugodt lélekkel néztem az előadást, ami elég hosszúra sikeredett. A telefon nem rezgett. Az előadás végén a színház előterében a kiscsaládom várt rám, bébiszitterestől. A frászt hozták rám: mi történhetett, hogy mindhárman utánam jöttek? Kiderült, hogy semmi különös nem történt, csak apa hamarabb végzett, hazament és gondolta meglepnek, kihozza a csajokat egy kis sétára, meg hazavisznek engem. Ez mind szép és jó, csakhogy a kiscsaj, miután 3 órát nélkülöznie kellett engem, mintha meg se látott volna. Csak úgy átnézett rajtam, éppen csak hogy megpillantott, se egy mosoly, semmi reakció. Máskor ha tíz percre kimegyek a szobából, teli szájjal vigyorog ha újra bemegyek hozzá. Gondoltam a környnezet teszi, sok a látnivaló. Elmentünk egy rövid vásárlásra, és ott is nagyon komoly volt, rám se akart nézni, még akkor sem ha közel hajoltam, nem hogy még mosolyogjon is... Mondtam Gergőnek, ez a gyermek haragszik rám. Biztos érzi, hogy otthon hagytam órákra és most neheztel rám, mert régebb is volt nélkülem, de akkor kisebb volt, lehet most már akkora, hogy felfogja mik történnek körülötte. Otthon is nagyon "hűvösen" viselkedett, ha lehet ezt mondani egy félévesre. Egy enyhe mosolyt engedett meg, aztán altatás ( bezzeg a cicit elfogadta! :)). Másnap ezzel a gondolattal ébredtem: válságban a kapcsolatom a 6 hónapos gyerekemmel. Miért viselkedik olyan furán? Persze nyugtatgattam magam, biztos csak álmos volt előző este és fáradt, bla-bla... Na meg az az érzés is próbált a lelkembe furakodni, hogy milyen jól elvolt nélkülem is, biztos nem is hiányoztam neki, talán túl jól sült el a bébiszitteres este. Kellet egy pár óra míg meggyőztem magam, hogy ezek csak ilyen anyai hűlyeségek biztos, az egészet csak kitalálom és túl sokat filózok. Vagy nem...
A délelőtt folyamán aztán újra egymásra leltünk, játszodtunk, sétáltunk, a vasárnapi szomorúságnak nyoma sem volt. Úgy örültem, hogy megint nevetgélt nekem, még hangosan kacarásztunk is, és minden úgy volt mint régen. Azóta is úgy van :).

Páli fordulat

Amire mindenkinek sikeresen eldicsekedtem, hogy Sára milyen ügyesen kialakította magának a napi alvásprogramját, arra az egész felborult, és a jó pár hete tartó minden délben alszunk két órát állítás megdőlt. Túl szép volt hogy igaz legyen... :) Valójában az történhet, hogy még kicsi, és ebben a korban a dolgok gyorsan változnak, hol így hol úgy alakulnak. Pár hétig tartotta azt a programot, aztán múlt héten csak 20-30 perceket aludt délben. Ezen a héten már teljesen elmaradt a déli alvás, van amikor alszik délután, de olyan nap is van, hogy nem alszik nappal, max csak elbóbiskol a kagylójában egy negyed órára, és egy hangosabb neszre már meg is ébred.
Elmesélem az egyik kisérletet amit a héten végeztem vele. Észrevettem, hogy Sára - ha álmos - könnyen elalszik egyedül, ha a kagylójában van a konyhában és én teszek veszek körülötte, de nem szólok hozzá. Tegnapelőtt megvártam míg már nagyon leragadóban volt a szeme, akkor szépen kivettem, bevittem a kiságyába, betakargattam, simogattam, altatgattam. Szerintetek mi történt? Az tippelt jól, aki az ébrenmaradásra szavazott! Sőt: sírt. Kivettem, próbáltam ölben altatgatni, magam mellé vettem az ágyba, de semmi... Egyre éberebb volt. Gondoltam visszateszem a hordozóba, ha azelőtt bevállt... És igen! Újra elaludt a konyhában a hordozóba. Betakartam. Úgy szundikált vagy 20 percet, amikor gondoltam beviszem a szobába kagylóstól. Hát nem megébredt a drága?! Na ennyit a trükközésről... Ja, persze már sehogy sem aludt vissza.

csütörtök, február 18

Új tapasztalatok

Sára a héten kipróbálta a zöldpaszulyt (turmixolva természetesen), a rebutos olcsó pelenkát, és egy négycsillagos vendéglőt. De vegyük csak szépen sorjában. Ezek hárman nem igazán függnek össze, de létezhet kapcsolatukra magyarázat, például ez: Sára egy négycsillagos vendéglőben zöldpaszulyt evett, ami a hibás pelenkában végezte. Hát nem így történt.
A zöldpaszulyt otthon ette, mert paszulyleves volt terítéken a felnőtteknek. Neki egy pár szálat összeturmixoltam, és szerdán valamint csütörtökön uzsonárra azt kapta. Szépen be is lakmározta két részletben az egészet, kb 50-50 milit. Ma még 70 ml teát is ráivottt, szóval most már igazi kajálások folynak nálunk: eszik és aztán iszik a baba.
A rebutos pelenka azt jelenti, hogy egy üzletben itt a közelben lehet kapni valami nem túl márkás pelenkákat, nem gyönyörű a csomagolásuk, egyszerű zacskókban vannak, van első és másodosztályú. Valami hibájuk van: vagy foszlik a varrás, vagy elnyomták rajtuk a mintát, vagy kicsit poros a külső felük, de kakinak igazán megteszi, azért, hogy végül a szemetesben kössön ki. Ólcsóbbak mint az eddigi általunk kipróbált neves pelenkák (Pampers, stb.), és így nagyjából napi 1,6 lej végzi a szemétkukában "csak". A befogadóképességükkel megvagyok elégedve.
Na és akkor a hét eddigi legérdekesebb eseménye a mai ebéd volt. Hármasban ebédelt a kiscsalád egy négycsillagos szálloda vendéglőjében! Apa elvitte a lányait egy napimenüre, persze ebédet csak a szülők ettek, Sára csak asszisztált és a saját játékát ette. A különleges alkalom oka a Torkos csütörtök nevű kezdeményezés volt, így féláron lehetett kajálni pár vásárhelyi vendéglőben. Kihasználva ezt flancoltunk mi is kicsit a sok öltönyös üzletember és néni között :).
A héten Sára újabb mozgássorozatot kezdett el produkálni: felnyomja magát hídba ha a hátán fekszik, pontosabban meglöki magát a lábaival és a pocakját kinyomja, aztán az egész háta eltávolodik a talajtól, és a fejével meg lábaival tartja magát. Haladni még nem tud így, de néha fennebb van reggel, mint ahová este lerakom, valami titkos módszerrel csak tud haladni pár centit felfele...

hétfő, február 15

Nem lehet elég korán elkezdeni

...a kocsmázást. Na jó, csak pizzázni volt Sára, de hát az egy vendéglő volt, ahol elméletileg ivászat is folyhat. Álmosékkal szombaton este elmentünk egy közeli helyre pizzat enni, amit a www.meniulzilei.info szponzorizált (ez itt a reklám helye :) ). Csak egy félórás kiruccanás volt, de jól esett, és meghordoztuk Manókát is, aki így már elmondhatja, hogy szombat este társasággal kiment a városba... ccccc!
Apropó: ki ellenőrzi azt, hogy a nem cigizős részén egy vendéglőnek valóban "nemcigiznek"-e?! Újabb téma amit anyukaként kommentálhatnék, de nem teszem. Most.

Újabb konyhatündérkedéseink


Hm... hát a recepteskönyvben nem így néznek ki az biztos, de eddig talán ennek a sütikémnek volt a legnagyobb sikere. Diós batyu! Judit barátnőm születésnapja alkalmából akartam kedveskedni házilag általam(!) gyártott csemegével a csajoknak, akikkel múlt kedden tartottunk egy kis csajos szeánszot, amin természetesen Sára is részt vett. Három óra alatt, Sára által okozott kisebb-nagyobb szünetekkel, sütöttem ki ezt a finomságot, ami nagyon hamar elfogyott. Gergőnek is nagyon ízlett és a barátnőimnek is. Nem csak ennyi készült, de a fényképezésre már csak ennyi maradt. Leltárba véve a sütkérezéseimet: volt eddig két szilvás lepényem, egy töktortám, egy adag muffinom, és most ez a tepsi diós süti, ami a legtöbb dicséretet kapta.
A receptje a pesti rokonoktól kapott 1 millió menü című nagyon szép recepteskönyvből van. Pár hete rákattantunk ebben a gyönyörű kivitelezésű könyvben található ételek elkészítésére. Eddig azt hittem, hogy hű be bonyolult receptek vannak benne, de amióta háztartásunk van (értsd: főzünk, mosunk, takarítunk, gyereket nevelünk, számlákat fizetünk, stb.) egyre többet vagyunk a konyhában, és hát valamit enni kell. Egyszer csak Gergő levette a polcról az amúgy dekorációs okokból oda kitett könyvet, és belelapozott. Aztán megkívánta és megfőzte a Bakonyi betyárlevest (sajnos kép nem készült róla, de a család több tagja is megkóstolta múlt hétvégén, és ízlett nekik), én megsütöttem a batyuimat, és Gergő most készíti az Almás csirkemájat. A hétre kinéztem egy levest amit remélem sikerül megcsinálni, majd beszámolok.
Gergő lassan feléri főzéstudományával Lacisógort, aki szilveszterkor elkápráztatott pár ínycsiklandó kajájával, de azért még nem tart ott.
Ha valaki azt hiszi, hogy most dicsekedni akartam, akkor az jól hiszi. :P

Félévi összefoglaló

Kicsit megkésve,... de annál nagyobb szeretettel! - mondaná a műsorvezető a Jó ebédhez szól a nóta, vagy a Kívánságkosár című műsorban. De ez nem az a műfaj. Most csak éppen két héttel a féléves szülinap után összegzünk kicsit, hogy kaphassatok "tisztább képet" Sacókáról.
Sára fizikumilag most 7770 gramm és 68 centi. Átlagos féléves baba, de egyes anyukák szerint nagy baba, vagyis jó húsban van. Van még pár szál haja azokból az időkből, amikor megszületett. Ezek sokkal hosszabbak mint a többi ciráda, ami egyre sűrüsödik, és még ott is pihézni kezdett sötétszőke hajkoronája, ahol nagy foltban hajmentes terület volt a feje hátsó részén, mert az állandó súrlódás nem engedte kibújni a hajszálakat. Ezek vannak tehát, ami nincs még az a fog. Ami késik nem múlik, legalább kevesebbet rágcsálja majd a ciciket.
Még mindig anyatejet eszik főként a baba, napjában ötször. De kiegészítjük már többfélével is a menüt. Például szereti az újonnan kipróbált sütőtököt. Sok mindent megkóstolt már Sára, van némi extra is a felhozatalban, de ezeket csak megnyalni szabadott, és nem bevenni a szájba: tepertős pogácsa, pufulec, ketchup, jaurt, csoki, narancsos üdítő, ásványvíz. Ami le is mehet és le is ment a torkán már: babatea, felnőtt tea (egyszerű gyümölcstea), banán, sárgarépa, alma, narancslé, kivi, mandarinlé, mangó, sütőtök, krumpli.
Mozgásilag nagyon aktív, de ülni csak támogatva tud, még egyedül nem. Tehát se felülni nem tud még magától, sem kidőlés mentesen egyhelyben maradni. De a lábakat már nagyon odatudja vágni a padlóhoz fekvőhelyzetben, égnek állítani is tudja őket, júl meggyomrozni is tud vele pelenkacsere közben. Mindkét oldalára gyakran és szépen fordul, nagyjából egy lendületből összejön, de hasról hátra még nem akaródzik. Már fordult párszor hátról hasra (hol máshol mutatta volna be tudományát, mint a nagyon veszélyes zónának számító pelenkázón!). A fejét nyakastól bármerre képes kitekerni, de főleg a televízió irányába. Szopizás közben tapperolja anyát és cibálja/simogatja a saját fülét. Ha hason van már nagyon sokat bírja tartani magát a magasban, lábaival kalimpál, és ha ellenállást tartunk neki, akkor kúszik is kicsit - igaz oldalasan. Vagyis eltud fordulni 180 fokban, csakhogy síkban és nem térben :), mint az óramutatók. Ha a hátán van néha feszíti magát, hol balra, hol jobbra fordulva, attól függően, hogy épp melyik karját akarjuk betuszkolni a kezeslábasba. A legügyesebben mégis a kezeivel bánik. Megfog bármit amit a kezébe adunk, nyúl is minden után ami az érdeklődését felkelti, szemével, fejével és kezével követi például a poharat, ahogy iszunk belőle, vagy az evőeszközöket a kezünkben. Nagyon ért az asztal- és billenttyűzetcsapkodáshoz, de két kézzel markolássza az újságot, folyóíratot és könyveket is...a kis tudálékos. Profi az egyik kézből a másikba való átadás tehnikájában, és abban, hogyha valamit elvesz az asztalról, azt másodpercek alatt a földre ejtse. Feküdni már unalmas neki, leginkább ülne mindig, csak tudna már. Alvás közben még nem, de ébredés után ha pár percig hagyjuk fekve, a takarót letornázza magáról ügyesen.
Néha lehet hallani heherézve kacagni, amikor a hasát/mellkasát csikizzük, illetve fürdéskor, amikor nagyon boldog, de amúgy a kacarászás az leginkább még mindig hangtalan nála. A mondikálás...az viszont...inkább kiabálás, visibálás, újabban csücsörítve fújtatás és bugyborékolás, torokkerregtetés, nyivogás. Megtévesztően utánozza a kiscicákat. Ezeket leginkább akkor hallattattja ha egyedül hagyjuk. Ilyenkor a körülötte lévő játékokat önnálóan elveszi, markolássza, rágja. Újabban mindent betesz a szájába, nyal, rág, cuppogtat. Egyik nagy kedvence a pelenka. Amikor tisztábatevés folyik, adunk a kezébe egy tiszta pelust, mert azzal nagyon eltudja foglalni magát: látszik rajta, ahogy újra meg újra felfedezi a kacsás pelenkákat.
Eddig kétszer volt orrdugulás/orrfolyás annyira, hogy Panadolt kapjon, és orrszívóztuk is. Más betegségünk szerencsére nem volt. Amióta megszületett lett egy kis anyajegy a combja hátsó részén, és egy kis világosbarna pötty a hasa bal felén. Valami ilyesmi jelent meg a homlokán, közel a bal szemöldökéhez, és anyáék nagyon szurkolnak, hogy ne anyajegy legyen, hátha nem sötétedik meg, nem nő meg stb. Habár ha anyja bőrét örökölte, akkor majd a saját anyajegyein tanulhat számolni, akár 100-ig is... A tarkóján lévő kis piros folt, amivel született és ez az ő megkülönböztető jegye, még mindig megvan, és talán ott is marad örökre.
Manóka nagyon mosolygós és barátságos baba (egyelőre...), idegeneknek is mosolyog ha beszélnek hozzá. Egyre kevesebbet sír, és sosem sír csak úgy ok nélkül, mert úgy van kedve. Ha problémája van azt nyekergéssel, nyürizéssel jelzi, amit tud fokozni egészen a sírásig.
Az alvásproblémáink is megoldódni látszanak, már nappal is alszik rendesen. Éjszaka egyszer ébred, evéssel alszik vissza. Nappal egyszer mindig (délben 11/12 - 14/15 között), de van amikor kétszer is alszik (délután 6-7 fele elfárad). Saját maga alakította ki ezt a programot, aminek én nagyon örülök, mert van amihez kössem a dolgaimat. Sajnos az önálló elalvással hadilábon állunk, legtöbbször cicivel alszik el. Erről lesz aztán nehéz leszokni...(tippeket várok) Nagyon fáradt és álmos kell legyen ahhoz, hogy egyedül letéve elaludjon, de erre is volt példa.
Szeret sétálni, már pár hete a sportkocsiban viszem ki, a hátának van egy kis dőlésszöge, így jobban kilát a kocsiból, szemügyre tud venni mindent. A séta 80 százalékában ébren van, nézelődik, elvan. Az alvás akkor szokott bekövetkezni, ha muszáj behunynia a szemét, mert szembesüt a nap :)).
Ezek jutottak eszembe így egy leültömben, sok minden kimaradt még, de majd lassan beleszívárognak a bejegyzéseimbe!

szombat, február 13

Egy 6 hónaposnak is lehetnek rossz napjai

...és ezt onnan tudjuk, hogy olyankor a szokásosnál többet nyürrög. Ezt volt szombaton is, amikor a déli alvás után apa foglalkozott Sárával, mert anyának nőcis dolgai akadtak. Semmi különös, csak fürdés, hajmosás, kence-fice, minden ami ezzel jár. Jó ráérősen végeztem is a műveleteket a fürdőszobában, amikor egyszer ezt hallom: "Sára! Hogy lehet az, hogy amikor a 2010-es Vancouveri téli olimpia nyítóünnepségét nézzük a tévében, akkor te nyekeregsz?!" ...Talán ha egy szóval kevesebbet tartalmazott volna ez a komoly mondat....akkor talán megértette volna Sára. :))

Apa-lánya reggelek

Ezek azok a reggelek, amikor apa a szolgálatos. Általában reggel fél 8 - 8 között ébred Sára. Ilyenkor megvárunk egy-két nyekkenést, mert amíg csendben van még lehet szunnyadni. Ha már nagyon mondikál (nyekereg, kiabál, egyebek) apa felveszi, átviszi másik szobába, tisztába teszi, feneket mos, felöltözteti, lerakja játékok közé. Sacó elvan így egy darabig, apa közben elvégzi reggeli dolgait a fürdőben. Az egészben az a legjobb, hogy mindeközben anya alhat még úgy egy órát. És ez a reggeli pluszalvás mindent megér! :)

hétfő, február 8

A hangoskönyvekről

Nagyon szeretem a hangoskönyveket! Csak nem sok lehetőségem van hallgatni őket... Mert még drágábbak mint a könyvek. Legutóbb Müller Péter Örömkönyvéből hallgattam részleteket. Olyan mintha valaki felolvasna nekem. Gyerekkoromban nagyon szerettem ha olvastak nekem. Ezt az örömöt adja most egy-egy hangoskönyv is, így végre a felnőtteknek is felolvas valaki, és újra gyereknek érezhetjük magunkat. A pszihológusok amúgy azt ajánlják, hogy akkor is olvassunk a gyerekeknek mesét, hogyha már megtanultak olvasni. Az ember képzelőereje és fantáziája másképp indul be ha maga olvas, és másképp ha hallgat egy szöveget. De mindkettőhöz meg kell teremteni a hangulatot, a csendet, hogy csak arra tudjunk figyelni, mert nagyon könnyen elkalandozhatunk...

Épen s egészségesen

Nos túlvagyunk mindnyájan egy kb. egy-egy hetes tüsszögős-köhögős-orrfolyós időszakon. Apa kezdte, Sára folytatta, anya végezte. De most már én is jól vagyok, és csak fél doboznyi paracetamolt tuszkoltam magamba, meg mézes-citromos teát. Sajnos az elmúlt két hétben ez miatt nem sokat jártunk ki, ha nem is ágyhoz, de házhoz voltunk kötve. Csak az ortopéddoktornéninél voltunk, aki most már csak éjszakára írta elő a hámot még három hétre, amiből másfél már lejárt, és utána még három hetet duplapelenkát kell adni a kisasszonyra. Majd vissza kell menni, amikor már magától jár. És hogy ne rakjam járókába. Ezt külön mondta. Én már olvastam olyasmit, hogy a járóka hátráltatja a babát az önnáló járás elsajátításában, tehát hogy később tanul meg járni egyedül. Ezért azt ajánlják a szakemberek, hogy igenis bírja ki a szülő azt a pár hét/hónap időszakot, amíg a babát hónaljától, de inkább karjától/kezétől fogva vezetni kell, mert mindenhová el akar jutni, de egyedül még nem megy. Az az egyes szakvélemény, hogy nehezebb a szülőnek, mert állandóan a gyerek mellett kell lenni, és nem csak belepasszoljuk a járókába, de hamarabb megtanul menni, mert nincs az állandó támasz a feneke alatt illetve a törzse körül. Fontos, hogy nem szabad erőltetni, csak akkor kell segíteni járni, ha a baba is akar, és nem állandóan fogni a hónaljánál és vinni előfele, hogy a lábújjai is alig érik a földet. Biztos van kettes szakvélemény is, és hallottam olyan babáról aki járókával is hamar megtanult menni. De most külön örülök, hogy a doki is azt mondta, ne tegyük járókába, mert: 1. nem kell költeni járókára, 2. a mai járókák olyan hatalmasak, hogy a mi lakásunkban nem igazán lenne hely neki mozogni (és minden bútort összekopálni), és 3. megerősített abban, amit addig olvastam a járókákról. Habár a doki nem mondta, hogy miért ne tegyem.
Remélem az idei téli betegségszezon lejárt most már a családban. A napokban csak azért járunk keveset ki, mert olyan az idő, hogy csak a paplan alá kívánkozik az ember.

csütörtök, február 4

Sacóka fél éves!

Igen, igen....ma van a szülinapja Sárának. Igaz, hogy csak a féléves, de akkor is! Az új becenév: Sacó. Ezt apa találta ki, és nagyon jól áll neki.

kedd, február 2

Ezt müködtem a múlt héten

Anyáci kipróbált egy sajtos-sonkás muffinreceptet az új muffinsütő tepsiben. A recept Esztianyutól van, a blogjukról koppintottam. Guszták, mi? Fincsi is volt. :)

Üdvözlet

Üdv mindenkinek az új blogunkon. Reméljük ez jobban tetszik, és jobban fogtok szórakozni itt. Ha van valami ötletetek mivel tehetnénk színesebbé, élvezhetőbbé, akkor írjátok meg. :)

hétfő, február 1

Archív 2010 január

Növögetünk
# 2010-01-31 12:27 vasárnap

Sára január 27-én 7400 grammot nyomott. A növögetéssel újabbnál újabb dolgok felfedezése, megtapasztalása és átélése jár. Például a betegségek megtapasztalása is, amiken túl kell lenni. Manóka egy héten keresztül, hol hevesebben, hol csak éppen hogy, de taknyolt. A doktornéni megvizsgálta, és azt mondta nincs semmi egyéb baja, csak az orrfolyás, amihez egy-két napos prüsszögés is társult. Szerencsére az eper szörpi (paracetamol tartalmú szirúp) kéznél volt, és azt tuszkoltuk befele naponta háromszor. Néha szopizta be, máskor meg fordította el a fejét és csak erőszakkal lehetett a normális adag felét bevetetni vele, a másik fele a nyakába végezte, de nem úgy, hogy kicsorgott - egyenesen repült ki a száján ilyen hangot hallatva: plöttttyyy. Egyértelmű: nem kellett, hát kiköpte!

Bővülő menüsor
# 2010-01-26 10:42 kedd

Sárának már nem csak az anyatej az egyedüli kajafelhozatal amit elfogad. Mára már azt is elmondhatjuk, hogy vannak kedveltebb és kevésbé kedvelt "ételei". Amik jobban csúsznak persze az édesebbek, de itt is van kivétel: muroklé. Az alma, banán és krumplipüré a menők, de főleg a krumplipüré, amit már úgy eszik, hogy ha érkezik a szájához a kaja, ki is nyitja és becuppantja. Egyébbel még néha kell kopogtatni a szájacskánál, különböző trükköket alkalmazunk: addig súroljuk a kiskanállal a szájszélet, míg kinyílik a száj, kacagtatunk, míg elmosolyogja magát és akkor hopp!, és egyéb "itt repül a kismadár"/"anya is ezt eszi"/"apa kedvéért" módszereket is alkalmazunk, hogy eltereljük Manóka figyelmét, hátha véletlenszerűen kinyitja száját. Mert akaratlagosan csak ritkán megy ez neki, mondom a pürénél már bejött, de ehhez is Álmos püréje kellett.

Az úgy szokott lenni, hogy leginkább akkor adok neki mást, mint anyatejet, ha mi is a konyhában az asztalnál ülünk és eszünk. Ilyenkor gyakran követi amit csinálunk, ahogy visszük a csészét a szánkhoz, belenyúl tányérba, magához húz ezt-azt, ha az ölünkben van. Nem beszélve az asztalcsapkodásról, mert annak a nagy mestere Sára, apukája meg is jegyezte, hogy "nagy kocsmatöltelék lesz ez a leányka, mert az asztalt verni azt tudja". (Az etetőszékbe még nem tesszük bele, mert még nem ül egyedül.) Gondolom én néha kiváncsi arra, hogy mit eszünk és esetleg kívánja. Ezért szoktam neki ezt-azt előkészíteni a kistányérjába, hogy közbe adogassam neki. Idáig legtöbbet almából és banánból evett, krumplit vasárnap este evett először és azt is vendégségben! Álmoshoz voltunk hivatalosak vacsorára, jó kis szaftos marhapörköltre. Sára idegen helyen ugyebár nyöszörgött ha le volt téve, ezért inkább ölbe fogtuk. Mostanában kezdi felfogni ha idegen emberek ölében van, vagy nem ismert helyen (értsd: nem otthon ) vagyunk, és ha nem lát engem elkezd sirdogálni, kicsit megvan rémülve, és olyan arca van, mint aki nem érti hol van, vagy miért van más ember ölében. Álmosnál az ölömben is mocorgott, nyekergett, ezért gondoltam lekötöm kicsit, adtam neki krumplipürét, hátha elszórakozik vele. A dolog bevált! Annyira, hogy még több kruplit kellett neki adni, és automatikusan nyitotta a száját az ételre, benyalta, kóstolgatta és nyelte. És a lényeg, hogy semmit sem köpött viszza. Kb. 4-5 kiskanálnyit ehetett meg, amikor aztán már húzta el a fejét, jelezve, hogy nem kér újabb adagot. Nocsak, mondtuk, már azt is tudja mennyi az elég neki... Persze volt nagy döbbenet, hogy a kiscsaj rákapott a krumplira, ráadásul az Álmosét nyelte. Ennél jobb gasztrókritika nem is kellett Álmos vacsorájához.

A nem kedvelt kaják a kivi, narancs, mangó, greff ( a grapefruit az nekünk csak greff), gondolom mert ezek savanykásak. Egyébbel még nem próbálkoztunk. A Sára itallapja egyelőre az anyatejet és a teát tartalmazza. Az anyatej az a menüben is megtalálható, a tea az lehet bármilyen. Természetesen az esik neki a legjobban, amit anya is iszik, persze az anya ölében az anya csészéjéből. De van úgy, hogy árgus szemekkel nézi ahogy én iszok, és amikor megakarom vele kóstoltatni, akkor feszítővassal se lehetne kinyitni a száját. Hiába, öntudatos kisbaba tudja mikor szomjas! A kajával is így van ez. Egyik este nagyban falta a banánpürét, de tegnap amikor vacsoránál ezzel akartunk próbálkozni, szépen előkészítettük neki, de a "csupa maszatnál" többet nem értünk el. A család főkóstolójának sincs mindig kedve dolgozni...


Múszáj elmondanom
# 2010-01-17 18:35 vasárnap

Ma Sára elaludt magától! Vagyis egyedül letéve az ágyra. Én vasaltam mellette, énekeltem neki, beszéltem hozzá, aztán elhallgattam hosszabb időre, ő egy darabig kesergett, és aztán elkezdett nézni egy pontot sokáig, amíg be nem hunyta a szemét. És mindezt vasárnap este 7-kor, minekutána reggel 8 után kelt, a déli alvás 11-14 között zajlott és még a délutáni séta közben is aludt legalább egy fél órát. Ilyen is ritkán van!

Tegnap megmértük Minimanót hosszábban, mert mostanában nem győzünk rácsodálkozni, hogy mennyire nyúlik a kiscsaj, vagyis már lassan nem is mini a Manó, egyre nagyobb. Eredmény: 67 centi.

Végre egy kis nyugalom
# 2010-01-16 17:23 szombat

Aránylag nyugalmas hete volt a kiscsaládnak, leszámítva, hogy apa sokat dolgozott a héten, és egy-két dolog miatt izgulás is volt. De nem utaztunk sehova, nem jöttek hozzánk vendégek, és tennivalóink is a szokásosak voltak. Múlt hétvégén volt még egy késő babalátogató, és igazán említésre méltó, hogy megkérdezte mit hozzon, hisz így is úgy is hoz valamit a babának, ezért inkább mondjuk mire van szükségünk: az örök befutó - pelenka!

Hétfőn volt az utolsó babamasszázsülés, februártól már más foglalkozások lesznek, és átkerülünk egy másik csoportba. Mert ugyebár már fél éves lesz Manóka!

Kati is volt nálunk vagy kétszer, de ő már nem annyira vendég. Annyira nem vendég, hogy anya még el is engedte vele Sárát sétálni. Ez volt az első alkalom, hogy Sára nem anyával vagy apával sétált - másfél órát! És ezalatt csak egyszer telefonáltam rájuk, hogy ellenőrizzem a szitut. Persze volt otthon nagy sündörgés: mosogatás, vasalás, takarítás, már amennyit bele tudtam sűríteni másfél órába.

Hétfőn kiderült, hogy még két hetet kell hordja Sárának a csipőtágítóját, február elején megyünk vissza doktornénihez egy újabb felvétellel. Ez volt az egyik izgulás, mert most már nagyon szurkoltunk, hogy többet ne kelljen hordani a hámot. Közben megtudtuk, hogy Vásárhelyen is van ultrahangos felvételkészítés a Tudor negyedben egy rendelőben, de amikor említettem a doktornőnek (remélve, hogy nem kell megint megsugaraztatni Sárát), azt mondta, hogy menjünk csak nyugodtan röntgenre, mert már akkora a baba, hogy megbírják a csontjai, és azt is mondta hová menjünk, mert ott raknak kis ólomlapocskákat a test többi részére, hogy kivédjék a felesleges sugarakat. Na persze, csakhogy amikor Sára még csak 3 hónapos volt, akkor is ugyanott voltunk röntgeneztetni, és NEM raktak olmocskákat! Sőt, ahogy leszorítottuk a kis lábait, még mi is kaptunk egy adagot. Ezt persze nem hánytorgattam a doktonőnél, max. keresünk egy olyan helyet ahol tényleg raknak, vagy pedig a régi helyen szólunk, hogy rakjanak...Sára mintha beletörődött volna sorsába, egyre kevésbé ordítozik, amikor felrakjuk neki a hámot. Szegénykém...

A másik nagy izgulás az autónk miatt volt/van, amit ugyancsak doktorbácsihoz kellett vinni vontatni . Reméljük ő is meggyógyul.

Volt még főzőcske a héten, sokféle házimunka, és apa olyan ügyes volt, hogy kicserélt ilyen-olyan csepegő-vízpazarló fürdőbeli dolgokat (értsd: buditartályt), és nagytakarítást tartott az erkélyen.

És mindeközben Babánk megtanult klimpírozni a billentyűzeten...445é9udkfhjhhg


Ünnepek ünnepe
# 2010-01-09 22:19 szombat

Az utóbbi 3 hét az ünneplésről szólt. Volt itt mindenféle: először is ünnepeltük, hogy hazajött Sára szentgyörgyi tatája Hollandiából, és végre találkozhattak. Aztán ünnepeltük karácsonyt, majd azt, hogy szerencsésen kiautóztunk Budapestre és találkozhattunk KisGergőékkel, majd jött a szilveszter éjszaka. Aztán a szerencsés/hosszadalmas hazajövetel Pestről, majd Sárababa 5 hónapos születésnapja. Végezetül a héten azt is megünnepelhettük, hogy jól zártuk ezt a zsúfolt időszakot. A Sepsin töltött pár nap jól jött, főleg mamáéknak, mert sárázhattak. Apa Vásárhelyen egy kicsit nehezen bírta a csajai nélkül, de legalább kialudhatta magát, elugrott sízni egy rövidet, és hamar utánunk jött. Szokás szerint dédiéket is meglátogattuk, és találkoztunk az ottani család apraja nagyjával. Elmaradt babalátogatások is történtek, dédimama2-t is meglátogattuk. A szenteste a mi kisdedünknek alvással telt, valószínűleg a kétezer évvel ezelőtt született Kisded is aludt azon az éjszakán amikor megszületett, és nem nagyon fogta fel a történteket (háromkirályok, angyalok, jászolos történet, stb.), ahogy még Sára se. De majd az idei karácsony... na az lesz ám az első igazi. Valójában ez volt az első, de ez nem volt annyira igazi még neki . Az ünnep 3 napját Baróton töltöttük, ahol újra felfedeztük nagyiékkal a kártyát, és viháncolva éjszakába nyúlóan játszodtunk, miközben Sárababa aludt. Ahelyett, hogy mi is aludtunk volna.... Mindig megfogadjuk, hogy amikor ő alszik, akkor mi is fekszünk, hogy kipihenjük magunkat, amíg hagyja, de ez valahogy sosem jön össze, mert mindig közbeszól a szocializálódási (leginkább szórakozási) vágy: vagy barátok vannak nálunk, vagy mamáékkal maradunk fent beszélgetni/kártyázni, vagy filmet/TV-t nézünk.

Két nap Vásárhely után, - ki se pakoltunk jóformán, már pakoltunk be - neki indultunk a legnagyobb útnak, amit eddig Sárával megtettünk. Irány a big city: Budapest! Két részletben értünk oda: MVH-Budapest, via Várad. Sára jól bírta az egyenként 3 és fél órás utat. Aztán volt ott dínom-dánom Pöstön az uncsiéknál. Csomó fotózkodás persze, KisGergő barátkozott volna többet kettejük közül, de Sára tette a nagy csajt azzal a 3 hét előnyével, inkább a felnőtekkel próbált kommunikálni. Néha odasandított az unokatestvérére, de amint a képeken is látszik Gergő komolyabban vette a barátkozást. Emőnek viszont akkor is mosolygott Sára, ha nem is szólt hozzá, csak nézték egymást...(van köztük biztos valami telepatikus dolog...) Három napig állt a bál, akarom mondani a bölcsőde vagyis bőgőde, ahogy ott megtanultuk. Mind a négy felnőtt kipróbálhatta, hogy mi lett volna ha ikrek születnek valamelyik oldalon, és azt hiszem megyegyezhetünk így a dolog lejárta után, hogy azt inkább nem akartuk volna . Egy kis előgyakorlás is folyt arra az esetre, ha majd megjön a testvérke: milyen a két irányból jövő nyöszörgés/prünnyögés, milyen két kölökkel egy ölben, de tényként szögezhetjük le, hogy két manóhoz két felnőtt dukál, mert ha nem, akkor a törpék győznek! Legalábbis a mieink olyanok... És hogy még konkrétabb felkészítőt kapjunk abból, hogy milyen két éven belül két gyereket szülni, elmentünk egy haverunk családját meglátogatni: törpék száma kettő, nemek száma kettő, éveik száma összesen kettő. Hát... van ott élet! De olyan édesek a lurkók. Anyukájuk bevallása szerint fárasztó, de nem bánja, így jó ez.

A hazafeleút...érdekes volt, és fárasztó, néhol ijesztő is: minden és mindenki síkult, a magyar oldalon (ahol leginkább egyenes az út) tíz kilóméter/egy autó az árokban az átlag, román oldalon (ahol sokkal több a kanyar és emelkedő meg lejtő) nem láttunk kisikult autót, viszont hosszú kocsisorok kígyóztak főleg településeken, 30-40-es sebességgel lehetett haladni órákon kersztül. Aztán meg hogy megmutassuk mire is lehetünk büszkék: a 45 kilóméteres autópályánkon 10 hókotró, Várad-Kolozsvár közötti E60-on 2 hókotró. Mondanom se kell, hogy az autópályán alig volt forgalom, míg az országút... Sárababa leginkább aludt, ha meg nem akkor ölben volt, vagy szopizott, néha nyürögött, de olyankor énekeltünk, zörgőztünk. Ügyesen kibírta a 7 óra helyett 10 órásra sikeredett utat, és itthon még egy fürdés/tisztábatevés/etetés is belefért az aznapi programba. Másnap aztán jól kialudtuk magunkat. Sőt, még harmadnap is . Ez a jól kialvás annyit jelent, hogy 7-8 között költ minket Sára, tisztábatesszük, kicsit lustizunk, mondikálunk, aztán reggelizik és azzal visszaalszik még egy-két órára. Mi is tudunk így még szundítani, mert ez a reggeli visszaalvás a legpihentetőbb, nagyon jó reggeli kómás állapot ellen, főleg ha későn feküdtünk le.

Na és a (majdnem) lényeg, hogy a majd' 3 hétig tartó bolyongásunk ajándékok tömkelegével járt, és természetesen a legkisebb kapta a legtöbb ajándékot: karácsonykor nagyjából a család minden tagjától - mamáktól, nagynéniktől, dédiktől, plusz a Hollandiából hozott ajándékok, plusz anyáék barátainak az ajándéka, plusz a babalátogatók ajándékai - roskadozott is szegény kicsi Ka visszafeleúton otthonról is és Pestről is. Van már Minimanónak éneklő rajzfilmfigurája, háppogó kacsája, sok kiscipője, kisruhája, macis törülközője, zörgő nyuszija, párnája, kezeslábasa, stb, stb, stb. És ami még ezután sem volt, azt anyáék megvették neki Pesten, mert ott mindent egy helyen be lehet szerezni, és még olcsóbb is mint itthon. Sőt még a váradi barátok és pesti rokonok is elláttak szép ajándékokkal. Aztán most már lett játszószőnyeg, etetőszék, zenélőjáték, puzzleszőnyeg, sapka/kesztyű, sok szép nyálazó, meséskönyvek, hálózsák és kispaplan kispárnával. És biztos, hogy még kifelejtettem ezt-azt a felsorolásból. Ezúton is köszönünk szépen mindent. Csak tudnám, hogy hova raktam mindezt el a héten? Merthogy pakoltam egy pár napig az biztos...


Hetedik szavazás
# 2010-01-09 20:42 szombat

...amelyben nagy fölénnyel nyert az a válasz, miszerint Sárát leginkább a nagy sündörgés foglalkoztatta, na meg a villogó égők. Szegény biztos nem értette miért utazunk annyit, miért van sokkal több ember körülötte mint általában, és mi az a sok pislákoló színes fény mindenfele az ablakokban, no meg a feje fölött... merthogy a karácsonyfa alatt is tartózkodott őkeme egy darabig

BÚÉK
# 2010-01-05 16:55 kedd

Még egyben vagyunk és jól vagyunk, csak nagyon zajlik az élet és világjárók lettünk. Vázlatosan: karácsony előtt pár nap Szentgyörgyön, karácsony Baróton, ünnepek között Vásárhelyen, szilveter Budapesten, közben egy éjszaka Váradon. Most újból itthon. Ma itt voltak Ágómamáék, mert tata megy vissza Hollandba csütörtökön, és elbúcsuzott egyetlen szem unokájától. Közben Sára betöltötte az 5. hónapot, és az év utolsó napján 6860 grammot nyomott. Az elkövetkezendő napokban is van tennivaló: két oltás van előirányozva, és vissza kell menni ortopéd doktornénihez, kukkantson rá Sárababa csipőjére, hátha végre megszabadulhatunk a hámtól, amit egyre nehezebben visel el. Részletekkel is jelentkezünk, addig is nézzetek babafotókat a szilveszteri babazsúrról a www.flickr.com/saragergo -n.

Archív 2009 december

Lezárult tippelés
# 2009-12-26 18:41 szombat

Nos a legutóbbi tippelős szavazás megmutatta, hogy legtöbben jól ismerik Sárababát: ő akkor fog leszokni a pelusról amikor majd éppen akar. Legújabb kérdésünk csakis az aktuális ünnephez kapcsolódhat.

A kiscsalád üzenete
# 2009-12-26 18:35 szombat

Mindenkinek jó ünneplést kívánunk, olyan legyen a karácsonyotok, amilyet éppen akartok! Szeressétek egymást. És ha lehet pihenjetek... Aztán meg minden jó dologban bővelkedő új évet is kívánunk, de lehet addig még jelentkezünk. Ennyi a kívánságokból, most vissza lustizni....mert ugy-e ünnepekkor ti is ezt csináljátok nagyjából?!

Újdonságok
# 2009-12-16 17:45 szerda

De előbb egy nem változó dolog: + boys.

Sikerült a héten Abával is sétálni. Jött vele egy újabb sétabarát. És milyen nemű? Na egyet találhattok: Elődke.

Újabb apás-anyás hétvégénk volt. Ez abból áll, hogy apa sokat van otthon, babázunk-játszunk, vásárolni megyünk, főzünk, eszünk, mindezt Sárával. Továbbra is járunk babamasszázsra, egyre jobban megy. Ez alatt azt kell érteni, hogy Sárababa egyre később kezd el nyűrrögni, egyre tovább bírja a "gyűrődést". A héten Katicáék is jöttek masszázsra, egy potenciális barátnő, egy nappal idősebb Manókánál. Az anyukájával a kórházban ismerkedtem meg szülés után, egy kórteremben voltunk. Hol Katica sírt és mi nem tudtunk aludni, hol Sára sírt, és nem hagyta nyugton Katicáékat. De Katica második manó, van egy két éves bátyója. Ezért anyukájától sok tanácsot és útbaigazítást kaptam gyerekügyben, ami friss anyukaként nagyon jól jött. A kórházi alkalmazottaktól kapott instrukciókkal együtt olyan volt a bent töltött 5 nap, mint egy gyorstalpaló babagondozási képzés. A barátnős dologból még nem tudni mi lesz, sétabarátok biztos nem lesznek a törpéink, mert Katicáék nem a városban laknak. Sétálni is egyre nehezebb, most hogy lehúlott az első hó, inkább egy kiadós fogyókúra, ami leginkább toló-húzó-emelő-tartó-megint toló-fékező mozdulatokból áll. Szóval igen megerőltető babakocsival eljutni A pontból B-be kétkézzel hajtott négy(valójában 8) kereküvel néhol tocsogó sáros hóban, máshol éppen fehérlő 5-10 centis hóban bukdácsolva. Nos ez az egyik újdonság, legalábbis Minimanónak: a hó. Tapasztalt már pár kis pelyhet az arcán, apukája szerint kis arcizommozgásokkal fogadta őket, amit akár a meglepődés jeleinek is vehetünk. Amúgy meg bámulja a nagy fehérséget, vagy az ablakból (hogy lett ilyen rövid idő alatt a sok színes parkoló autóból mind fehér?) vagy a babakocsiból. És csizmát is húztunk már neki. Ez is újdonság, mert eddig csak pampókat viselt, de most van igazi cipzáros babakocsicsizmája. Az internetről tudtam meg, hogy gyermekruházkodás szaknyelven babakocsicipőnek nevezik azt a cipőt, amit még járáshoz nem lehet használni, nagyon kisméretűek, de teljesen cipő formájuk van, nem pampók, csak éppen még textiltalpuk van. Ilyen a Sáráé is, de kis prémes csizma.

Nagy újdonság még anya új frizurája, félhosszúból még rövidebb félhosszú lett, de néhol rövid. Féltem, hogy a lányom majd nem fog megismerni, de szerencsére a hangom és az arcom még ugyanaz, úgyhogy továbbra is vigyorgott rám amint hozzászóltam. Azért megnézte rendesen a frézámat, de nem ment kárba a ráköltött pénz és két óra idő.

Holnapra újabb látogatókat várunk, Ibinéniék, volt szomszédaink jönnek megnézni Sárát. Persze mi már jártunk náluk, de ők olyan emberek akik még ragaszkodnak a régi szép hagyományokhoz: kisbabához elmegyünk radinába. Akkor is ha már látták Sárát.

Elszúrt szavazás
# 2009-12-16 16:57 szerda

Amire sikerült megmérni Sárát, arra már 6530 gramm volt - 18 hetesen -, úgyhogy senki sem tippelt helyesen. De kárpótlásul itt egy újabb tippelős szavazás!

Only boys
# 2009-12-09 12:48 szerda

Sárának van pár sétabarátja, akiket ő még valószínüleg nem is ismer, habár többször találkozott velük, de még nem látta őket. Zsoltika és Bence azok a kisfiúk, akiknek anyukájával néha sikerül megszervezni, hogy együtt vigyük ki a lurkókat levegőzni. Együtt a babakocsitologatás sem olyan unalmas, és persze közben mehet a pletyó, duma, észosztás, na mi másról ha nem a babagondozás/gyereknevelés/család témákról? Miért van az, hogy amikor elválunk úgy érezzük, hogy ezekről még órákat tudnánk beszélgetni?

Zsoltika Sáránál hat héttel kisebb, Bence pedig két hónappal. Az anyukákkal együtt jártunk terhestornára, de egyiküket még az egyetemről ismerem. Másikuk pedig dokinéni volt a kórházban az újszülöttosztályon, és meglátogatott, amikor éppen már a szülés fáradalmait pihentem ki. Ő készítette rólam és Sáráról az első közös fotókat abban a kis kórtermben, ahová belopóztunk, mert ott az újszülött babák feküdtek csak, az első 24 órájukban, míg az anyukák másik termekben a világrahozás után lábadoztak. A Sáráról készült legelső fotókat persze az apukája készítette - hát ki más - amikor ő még csak 25 perces volt. Még jó, hogy nem vagyok a képeken, azt hiszem fel sem ismerném magam... Szóval a sétabarátok a környéken laknak, ezért néha együtt tologatunk az anyukákkal. Abát is próbáltuk egyszer kicsalni, de pont aludt, majd egyszer máskor hátha velük is sétálhatunk. Aba már nagyfiú, még a tavasszal született.

Ugy-e más is észrevette, hogy csupa legénykékkel vagyunk körbevéve? És többségük még kisebb is mint Sára? Még a budapesti unokatesója is állva pisilős (lesz), és három héttel kisebb. Vajon óvónéniskedni fog a leányzó? Vagy ahogy a szomszédnéni mondta: "Nem baj ez, legalább megvédik a fiúk Sárát a bandában!" Hát azért azt hiszem nem ártana, ha beszereznénk pár barátnőt is... talán majd a játszótéren, ha megtetszik valaki babája, és a hajtépést anya barátkozva próbálja elsimítani? Vagy esetleg még hamarabb: a babamasszázson ugyanis a lányok vannak többségben. Már csak azt kell megtudakolni a város melyik felében laknak. Hátha szerencsénk van. Mert Vásárhely nem nagy város, de amikor babakocsit kell nyomni hegyre ki-völgybe le (járdára fel-járdáról le), akkor jó ha a sétapartnerek a közelben laknak.

Nem masziroztatjuk a babát, hanem anya maszirozza őt
# 2009-12-09 12:00 szerda

Ezt csak azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy mi az a babamasszázs. Sárával már kétszer voltunk ilyen "foglalkozáson", amit itt Vásárhelyen a Caritas szervez. Kis csoportokban tanítják, hogyan kell a babákat maszirozni, simogatni, és különböző fejlesztő játékokat játszani velük úgy, hogy az hasznos legyen babának és mamának egyaránt: a babánál segíti az idegpályák fejlődését, ellazítja az izmokat, amikről nem is gondolnánk, de néha kisbabáknál is be tudnak görcsölni, ellazítják vagy éppen energiával töltik fel a gyereket, néhány mozdulat segít neki megszabadulni a gázoktól, bizonyos reflexek működését is kiprovokáljuk a masszázzsal, ugyanakkor beszélünk a babához, kedveskedünk neki. Ezek együttesen mind hozzájárulnak az erősebb kötődéshez anya-baba között, érzelmileg is gazdagítanak. Aztán persze vannak a tárgyak - nagy gumilabda, nagy forgótányér, szivacstömlő - amiket használva fejlesztjük a babák mozgáskészségét, térérzékelését, stb. Pár hónapos babáknál alkalmazzák ezt, vannak nagyobb babáknak is csoportok, ahol további fejlesztő foglalkozások vannak, de ahhoz már kúszni-mászni-járni kell. Első alkalomkor Sára nem bírta ki az 50 percet, a végére türelmetlenkedett, és csak az ölömben vigasztalódott meg. Második alkalommal már sokkal tovább bírta, az arcát és hátát is hagyta megmasszírozni nyürizés nélkül. Nagyon szereti, amikor szemben állunk egy nagy tükörrel, és lóbálom őt egy mondóka ritmusára. Valószínű azért, mert ez már ismerős neki, otthon is minden nap szoktunk pár percet a tükör előtt időzni, ilyenkor én vagy apa grimaszkodik és próbáljuk megmosolyogtatni őt, ami általában sikerül is. Hol ránk néz, hol meg magát figyeli a tükörben. Csak féltékeny ne legyen, hogy anya ölében egy másik gyerek is vigyorog!

Beindult a dumagép
# 2009-12-09 11:40 szerda

Ááááá.....giáááá....ööö....ááááöööö.....öööee....eeeeáá! Brrrr...glöööö...ááá! Nagyjából ezek a hagfoszlányok hagyják el Beszélő Szamócánk száját mostanában. Egyre hangosabban! Úgy tűnik a négy hónap Sáránál mérföldkő volt több szempontból is: amióta betöltötte, szopja a hüvelykújját, és ugyancsak azóta sokkal hangosabban és többet gügyög mint azelőtt. Néha csak úgy elvan egymagában és mondikál. Sőt, megállapíthatjuk, hogy egyenesen kiabál.

Szülinap és egyebek
# 2009-12-07 18:15 hétfő

Sára betöltötte a 4 hónapot december negyedikén. Egyéb fontos események is voltak mostanában. Egyesek örömteliek, mások kevésbé. A kevésbé, az az, hogy múlt héten kiderült, hogy Minyimanyónak egyik csipője kicsit fenebb van a másiknál, ezért csütörtök óta hámot hord. Ez egy műanyagból készült huzzentrogeres valami, ami szétfeszíti a lábacskáit a feneke alatt. Ettől nyílik a kicsit szoros csípője, és mivel az egyik tartó gumi (huzzentroger szár) jobban meg van húzva mint a másik, az egyik csípő igazodik a másikhoz. Nem lehet valami kényelmes, de nem fáj neki, csak éppen nem tud szabadon mozogni. Éjjel-nappal hordania kell sajnos, és ünnepek után megyünk vissza a gyerekortopéd orvoshoz, hogy megnézze hogyan alakult Sára csípője. Amióta viseli éjjel nyugtalanabbul alszik, többször is megébred sírva. Ilyenkor vagy apa altatja vissza sétálva vele, vagy a mellkasán, vagy anya a cicijén. Nappal is többet követeli az ölben levést. Eddig semmi egészségügyi probléma nem volt vele, és most ez a hámviselés kicsit elszomorított minket. Gergő már kicsit paranojába is átment: minap azt vette észre, hogy Sára egyik füle fennebb van, mint a másik! Nem viccelt, még vonalzóval is méregette az arányokat babánk fején . De amúgy Manóka nagyon ügyes baba, és jól fejlődik. A hétvégén megtalálta a jobb keze hüvelykújját. Azóta ez lett a kedvenc. A bal kezén az összes újját szopizza (inkább rágja), gyúrja be a szájába, de a jobb kezén a hüvelykújj téved mindig be, és ezt hangosan cuppogva/csámcsogva szopja. A fürdés közbeni pancsolás is egyre jobban megy. Lassan a nagy kádunk sem elég neki. Pedig még nem is mászik, csak éppen nagyon szeret pancsikolni, kézzel-lábbal hadonászni, sőt már ki is fejezte nemtetszését ha kivettük a meleg vízből: apukája felemelte és megfordította, hogy mossa meg a hátát, mire Sára elkezdett nyűszíteni. De csak amíg visszatette Gergő a hátára. Utána csendben, sugárzó arccal folyt a nedves rúg-kapálás. Ha tárgyat adunk a kezébe megfogja, nyúl a játékai után, de tudatosan még nem fogja meg őket, és csak véletlenszerűen hadonászik velük. De nézni azt sokáig tud bármit. Főleg a tévét! Hát igen, a szükséges rossz. A témáról majd máskor bővebben.

Örömteli történések is vannak. Az egyik a babamasszázs, ahol már két alkalommal jártunk. De erről, a hétvégi papás-mamásról, sétabarátainkról, és egyéb fontos dolgokról majd a legközelebbi bejegyzésben, amikor majd hagyja Sárababa nyekergése, és a rendszer, ami mostanában vacakol, és nem akkor írunk és olvasunk blogbejegyzést amikor akarunk!

Méretkezés
# 2009-12-07 17:44 hétfő

Sajnos a legutolsó szavazás kudarcba fulladt, mert Sárát a kijelölt napon nem tudtuk megmérni. Zsoltika, egy Sáránál majdnem két hónappal kisebb baba beteg lett, és kölcsönadtuk a mérlegünket, mert az övék elromlott. Reméljük hamarosan visszakapjuk, mert Manókára igazán ráférne egy méretkezés, legalább egy hónapja nem mértük meg, de minimum három hete. Azt is reméljük, hogy a szavazásnál megadott válaszokat már rég elhagyta gyarapodásban!