csütörtök, október 27

Egygyerekes lét

Sacó egy hete mamáéknál tartózkodik. Nálunk olyan a hangulat mintha friss házasok lennénk egy gyerekkel. Nehéz bevallani, mert félek a lekiismeretfurdalástól, meg hogy "milyen anya vagyok én?!" érzéstől, de jól esik... Hol volt az eszem amikor egy csecsemővel a házban nyavajogtam, hogy nehéz, és semmire sincs időm?? Most, amikor kettő van és abból egyet elvisznek egy időre: felüdülés! Kicsit utálom magam, hogy ezeket mondom, de tényleg könnyebb egy gyerekkel, felszabadultunk kicsit, és még pihenésre is jut idő. Pedig egy gyerekünk még mindig itt van velünk, főleg velem 24-ből 24-et, nagyjából 3 óránkét szopik, de közel sem vagyok olyan fáradt, nyavajgós, mint amikor Sára volt ekkora. Edzettek lettünk azt hiszem. Ugyanakkor hiányzik Sára, és jó vele beszélni telefonon, és elérzékenyülünk ha képeket nézegetünk róla...
Amikor elvitték baróti mamáék Sárát fejest ugrottam a tennivalókba, takarítás, háztartás és olyasmik amiket általában hanyagolunk amíg lehet: cipőmosás, varrás, szekrényben rendrakás, őszi cipők előszedése. Amikor ezek lejártak, kicsit leültünk, és voltak órák, félnapok amikor nem KELLETT semmit csinálni. Csak sétáltam Matyival a gyönyörű őszi napsütésben (úgy-e milyen jól esik?), ahogy annak idején Sárával is, leültem egy padra olvasni, vagy éppen sült gesztenyét eszegetni (persze rögtön a Sacóval való pados gesztenyeeszegetés jutott eszembe :( ) Máris jutott időm elmenni fodrászhoz, filmet nézni, manikűrözni, elintéztük a papírmunkát a gyereknevelési segély kapcsán. Hármasban is sétáltunk, és úgy éreztem kicsit Matyinak is megadhatjuk azt, amit annak idején első gyerekünk is megkapott, vagyis csak rá figyelni, csak vele lenni.
Azt hiszem a megkönnyebülést az is segíti, hogy Matyi jó gyerek. Először is egyre ritkábbak azok a hajnalok, amikor ébren ülünk másfél-két órát. Jól alszik éjjel. Este már 9 előtt eljön "az ő órája", erre az időpontra lesz nyűgös: lefekvésidő. Alszik, ébred és eszik, és újra visszaalszik. Általában 2-szer eszik éjjel, a harmadik evés már reggel 8 körül van, amikor már nem alszik vissza. Sőt: most ismerkedek azzal a gyerektípussal, akit leraknak a kiságyába és elalszik! Mert Matyi ezt is tudja, ritkán alszik el cicin, inkább csak este. Ha igen, akkor is megébred amíg ágyba teszem, de újra visszaalszik. Amikor nehezebben lazul el, akkor nyekereg kicsit, megölelgetjük, megringatjuk és elalszik. Leányzónkkal valószínűleg mi követtünk el valami hibát, de pár hónapos korára rendszeres cicinelalvó lett, és addig is rengeteget kellett ringatni, altatni, órák hosszú sorát.
Matyi nappal is alszik kb. 3szor, időközben eszik - következetesen törekszem arra, hogy ébredéskor egyen, utána jöjjön az ébrenlét/játékidő, így fáradjon ki és aludjon majd el - az ébrenlétei kb. másfél órásak, ilyenkor általában csendben van: fekszik a játszószönyegen, vagy ül a pihenőszékében és mellettünk van, vagy a kiságyban a föléje akasztott játékokat nézi. Akkor sírdogál ha megunja, olyankor az ölünkben újra elcsendesedik. Ha akkor sem: biztos éhes vagy álmos. Tehát aránylag egy nyugodt gyerek, eszik, alszik, nem görcsös, nem "hisztis" - persze a korának megfelelő hisztire gondolok, amikor mondjuk órákig sírna csak úgy, és nem tudjuk miért. Nagyon ritkán bukik, az evések 90 százaléka után hamar böfizik is, de nem refluxos. Az éjjeli evésekkor nem böfiztetem, hogy ne ébredjen teljesen fel, villanyt sem gyújtok - megtanultam utcalámpa beszűrődő fényénél pelust cserélni, ha muszáj: ha kaki van, vagy ha nagyon tele van, ugyanis jó párszor megjártuk, hogy éjjel átázott a ruhanemű.
Amire pedig már büszkék lehetünk: kinőtt már ruhácskákat, tehát gyarapodik, hetente egyszer mérjük, hét hetesen 4250 gramm, ami nem sok, de átlagos, ideális. A fejét nagyon ügyesen tartja, hason fekve már egy percet is képes szünet nélkül fenttartani a fejét. Arányos teste van, óriási pocival, amikor megtömi, szép kerek fejecskéje, de inkább vékony gyereknek számít, nem ducinak. Erre mondja néha neki Sára: "Szia vékony" :)

Nincsenek megjegyzések: