csütörtök, december 23

Piroska

Sára piros fürdőköppenyt kapott Xénia keresztmamájától, természetesen katicabogaras.
Piroska
(Erdőbe küldenek mezítláb??)


...és a farkas (Piroskához öltözve :) Piroska annyira fél, rá se bír nézni a farkasra...










Akár én is lehetnéék a farkas..ggrrrr!

Karácsony!

Tavaly úgy telt el az ünnep, hogy igazából Vásárhelyen semmit sem éreztünk belőle. Csak az alatt a pár nap alatt, amíg otthon voltunk. Idén próbáltam "adventizálódni". Én szeretem a karácsonyt és az ezzel járó cécót. Otthonról is úgy indultam, hogy minden évben fadíszítés van, ajándékozás, ünnepi vacsora, ebéd, reggeli, templomba menés, mindig mama sütötte a kalácsot (mára dédimamává avanzsált), amíg gyerekek voltunk hozzánk jöttek mamáék, utána már mi jártunk le az ünnep másodnapján nagycsaládi ebédre. És ez így volt jó.
Aztán most, hogy leválóban vagyunk a nagy családunktól, mert alakítjuk a mienket, kicsit másképp alakulnak a dolgok. Meg kell osztani az ünnepet, itt is-ott is lenni, két "mamáék" vannak már ugyebár, és még dédimamák, stb. Tavaly itthon nem volt ünnepi időnk se, ünnepi kedvünk se, na meg a gyerek ugyse értett semmit. Úgy gondolom karácsonyibb ott az ünnep ahol gyermek is van a családban, izgalmasabb, érdekesebb, varázslatosabb. Tavaly elég volt ami otthon várt minket. Idén már kicsit többre voltunk képesek. Ahogy Sára nő, próbálom bevezetni az ünnepi hangulatot a családunkba, a lakásunkba, az életünkbe, Eltökélt terv, remélem majd jól kivitelezem. Advent alatt díszítettem fel a házat: ablaklehuzi, gyertyás terítő, karácsonyi lakásdíszek, lámpás, ajtódísz, stb. Pár új angyalkát is beszereztem.
Karitatív jellegű tevékenységem is volt a múlt héten, igaz minimális: egy cipősdoboznyi ajándékot vittünk el a Petry üzletbe, ahol árva illetve nagycsládban nevelkedő gyerekeknek gyűjtöttek. Kiválasztottam egy ép cipősdoboz, szépen bevontam karácsonyi csomagolópapírral, tettünk bele csokit, szalvétát, játékokat, képeslapot üzenettel, jól lezártuk a dobozt, megcímeztük fiúnak vagy lánynak, és beadtuk az üzletbe.
Társas ünneplésben is volt részünk már az advent alatt. Sacóval két helyen is mikulásünnepeltünk: a babafoglalkozáson, a Caritasnal volt egy éneklős, játszós, kalácsmajszolós délelőtt; az alapítványnál, ahová úszni járunk, volt egy foglalkozásos, maszatolós Mikulásjárás. Sajnos a gyurmasütiket és a festékes kézlenyomatot ottfelejtettük. De egy varázspálcával, két fagömbbel, naranccsal és teasüteménnyel tértünk haza.


A barátnőkkel is volt egy kis ünnepi hangulatú összeröffenés fahéjillattal, forralt borral, ajándékokkal, gyertyagyújtással.
A héten még angyalkodásra is futotta, Kati keresztmama vigyázott a beteg kiscsajra, amíg Anya tett két kört az üzletekben. Nem állítottuk túl magasra az ajándékozási lécet, mert a legnagyobb és legdárgább karácsonyi ajándékot magunknak vásároltuk: idén a kiscsalád régi-új autót kap az angyaltól! Régi, mert használt, de nekünk új. Sajnos a kis Ka, már nem bírja a családi cipekedést. Sokáig kitartott mellettünk, jóban-rosszban: sok hazajárásban segített, még Budapestet is megjárta, elvitt a templomba esküvönkkor, hazahozta az újszülött Sárát a kórházból, miután elvitte Anyát oda kipottyantani (biztos megbocsátotta azt a kevés magzatvízet amivel megleptem az ülést :) - ezek után már gondolom senki sem akarja megvenni az autót), 5 év szolgálat után egy kicsit háttérbe fog szorulni, sorsáról még nem döntöttünk. Az biztos, hogy végigkövette friss kapcsolatunk családdá alakulását, nehéz lesz megválni tőle. S hogy valami maradjon a régiből is: az új járgány is fehér :). Végre tudunk úgy utazni, hogy nincsen még a nyakunkban is csomag. Elképzelhető, hogy járhatunk autóval úgy, hogy csak a csomagtartóba pakolunk??
Boldog karácsonyt mindenkinek!

Betegség alakulása

Sára tegnapi elálmosodását csak csendes egy óráig tartó énekelgetés, matikálás, mondikálás a kiságyban követte, de elalvás semmi. Biztos gondolta tegnapelőtt jól kialudta magát, két napra is elég volt. Este elmerészkedtünk vásárolni családostul, de megfogadtam, hogy többet soha az év ezen napjain nem megyek bevásárlóközpontba, és hamarabb, idejében beszerezzük ami kell: öldöklés ami van az üzletekben, ha nem is szószerint, de idegöldöklés. És nem csak a nagy boltokban, a tömbháznegyedben is a főút melletti üzletekben 15 perceket kell várni, míg az eladó szabad lesz.
Ma délelőtt elvittem Sacót az orvoshoz ellenőrzésre. Megijedtem rendesen amikor megláttam indulás előtti pelenkázáskor az apró kis pöttyöket a hasán és hátán. Kinga megjyegyzéséből ítélve azt hittem ez most himlő, nem kellett volna tegnap kimenni vásárolni emberek közé. A doktornő megnézte s azt mondta, hogy ez a hűléssel jár, nem himlő, ez csak azt jelzi, hogy gyógyulóban van a gyerek, és hogy nem fetőződött túl, el is múlnak holnapra a kis piros pöttyök. Meg Sára amúgy is bekapta a himlő elleni oltást. Hát én nem tudom az mennyire védi meg és meddig. A torka nem pirosodott be, tehát nyugodtan hazamehetünk karácsonyra. Maradnak a "szörpik" amiket eddig is szedett.
Betegséggel kapcsolatos fejlemény, hogy most a család felnőttjei is elkezdték a gyengélkedést, kapar a torkom, szippogok, Apa detto. Lehet, hogy minket is elüt évvégére valami jó kis vírus.

szerda, december 22

Elmúlóban a vész

Úgy tűnik igazam van, valóban megfázás, legalábbis doktornéni nem látott semmit a torkában, még csak nem is piros, és a tüdeje is tiszta. Megmenekültünk az antibiótikumoktól, marad a szokásos: Nurofen, Robitussin, Aerius. Ma már nem ébredt lázasan, és napközben is jobban volt, igaz hamar elálmosodott, és a lefekvés előtti fél óra alatt legalább 10-szer elsírta/nyekeregte magát valamiért. Az orrváladék sűrűsödik, tapasztalt kismamák azt mondják, ez a betegség végét jelzi. Remélem, hogy karácsonyra helyrejön, ne kelljen így utazni vele, mert már attól is előre rettegek, hogy bírja ki a hazautat. (Mert vásárhelyi bevándorlók lévén mi még hazajárunk ünnepekkor a tágabb családunkhoz.)
Tegnap azért megcsinálta a maga kis cselét. Bármelyik nap bármennyit aludhat napközben, de neki pont a tegnapi napot kellett kiválasztani arra, hogy 3 órát szunyáljon délután. Persze 5 óra helyett 7-kor jelent meg Apával az orvosnál. Én már jeleztem telefonon az aszisztensnek, hogy mi a helyzet. Az alvásrend a szokásos volt, csak őkelme kihúzta a felkelési időt. 3-kor fektettem, fél 4-kor elaludt. 5-kor semmi, fél 6-kor semmi, 6-kor csak valami mocorgás, de visszaaludt. Egyszerűen nem volt szívem felkölteni, tudván, hogy beteg és olyan nehezen alszik el. Aztán 6.40-kor valahogy felébredt és rohantak Apával (pizsomanadrágban :) - Sára, nem Apa) a doktornénihez, ahol nagyon meglepődtek, és Apa saját elmondása szerint, nagyon magasztalták apai kvalitásait. Hol van Anya? (máskor mindig ketten visszük orvoshoz), milyen ügyesen öltözteti, tartja fejét toroknézéshez, stb., stb. Ezek után már nem is bántam azt az esti munkamegbeszélést ami elszólított a beteg gyerek mellől, így Apa is ura lehetett a helyzetnek, érezhette magát a helyzet magaslatán, kiélhette apai mibenlétét, stb. - hogy közhelyekkel fogalmazzak.

kedd, december 21

Megfázás

A manó beteg. Nagyon folyik az orra, nem tud szuszogni, ha a száján vesz levegőt köhög. Nehezen alszik el. Délután általában rajtam alszik csak. Minden reggel lázasan ébred, néha napközben is van hőemelkedése. A paracetamol kúp, és a Nurofen...hadd ne mondjam mennyit ér. Két napja tart. Ma megyünk a doktornénihez. Már előre rettegek az antibiótikumok tömkelegétől, amit lehet, hogy felír. Most másképp van mint az eddigi betegségei alatt, ezért gondolom, hogy megfázásról van szó, és nem vírusos dolog. Sokat sír, nyekereg, anyás. Mindezek mellett a karantén is szörnyű, bent ülni egy beteg gyerekkel a házban egész nap...

hétfő, december 20

Apa apa apa apa apa

Amióta megtanulta kimondani, és tudja is hogy mit (kit) jelent, a mondandója 70 százaléka apa. Ha megcsörren a kulcs a zárban: apa!, ha felkel: apa!. Apa fel, apa le, apa jobbra, apa balra. Amikor felébred odamegyek hozzá, mondja apa és mutat a másik szoba fele. Egy idő után rájöttem, hogy én is apa vagyok neki. Volt, hogy felébredt, én mentem oda hozzá, mondta apa, de nem mutogatott semerre. Aztán volt, hogy ültem, odajött, mondta apa. Elmagyaráztam neki, hogy én nem apa vagyok, apa nincs itthon, elment dolgozni, táj-táj, apa el, kifele mutogattam, az ajtó fele. Úgy tűnt megértette, mert ma miközben ebédelt a székében, egyszercsak mintha eszébe jutott volna valami. Rámnéz, mondja apa, és elfordítja a fejét az ajtó fele, mutogat a lakásból kiefele. Persze helyeseltem, és válaszoltam: igen, apa nincs itthon, de jön este. Közben az anyát is nagy erőbedobással próbáljuk megtanítani, de csak ö-ö, vagy a-a lesz belőle.
Az alma ama, de a narancs is ama lett, a clementine is ama. De ma nézegettük az epret a könyvben, és kimondta epe.
Az abda mindenre vonatkozik amit eldob, és nem csak a labdára. A múlt héten a citrommal gurigázott, valahányszor eldobta mondta abda. Ha bármit eldob: abda.
Apa nagy kedvence lett a lepke, nagyon élvezi ahogy Sacó hnye-hnyezik. :)

kedd, december 14

A-á-e-o

Ezek a magánhangzók, amiket Sacó kimond. Egyebet még nem. Az o-is, csak a ho-ho-ho kombinációnál születik meg, nagyon hegyes szájcsücsörítéssel, mert megtanulta, hogy: Ho-ho-ho (jön a Télapó!) :))
A papagáj papa, a manó mamam(?), ha almát lát: ama. Ma elmentünk egy kirakat előtt, meglátta az óriási lehúzós almát, mondta ama, ez elején le se esett miről van szó, aztán néztem merre néz, s megláttam az almát jó nagyban persze, de csak egy fél alma volt, takarva kiwiwel, banánnal, ki figyeli amúgy is a kirakatok lehuzijait?!

Tíz-tíz , tiszta víz!

December 4-7. között megszülettek Sára első örlő fogai, lent, szépen szimmetrikusan, jó nagy helyet hagyva még az előőrlőknek.Viszonylag könnyen jöttek, kicsit volt csak zsémbes két napot, egy-egy éjszaka felsírt egyszer, nyálazott és rágta a kezeit kb. 5 napig. Ez semmi, ahhoz képest, hogy egy-egy gyerek hogy megkínlódik a fogzással, és ha látnátok milyen nagyok ezek a fogak! Na persze lencsevégre kapni lehetetlen, Apa is alig tudta szemügyrevenni őket. Welcome fog nr. 9 & nr. 10!

vasárnap, december 12

Téli örömök

A Mikulás járásból nem csináltunk túl nagy ügyet, a legtöbb meglepetést már otthon megkapta Sacó (és mi is), amikor 4-re esküvőre (!) mentünk haza. Pont Mikulás hétvége volt, itthon már csak odaadtuk neki amiket mi szántunk az alkalomra: 3 játék (www.ctf-co.eu -n található a katalógus, egy bemutatójukon voltam, ott lehetett vásárolni) + 1 könyv. A héten még megérkezett két keresztmama is ajándékkal, csupa apróság: hajcsatt, babakrém, karamella, fogkefe. Minden visszafogottság azért volt, mert úgy gondoljuk túl sokat még úgysem ért az egészből. De azért a Télapót már felismeri bárhol, az üveggömbön tanulta meg hogy néz ki. Az üveggömb énekel, havazik benne ha felrázzuk, Télapó és egy manó pedig fát díszit. Azóta megmutatja a Télapót a reklámszatyron, a könyvben, az utcán. Péntek esti programnak pedig kitaláltuk, hogy megnézzük a feldíszített főteret, a város által állított fenyőt, persze a levegőn sétálás a lényeg. Másfél órát barangoltunk a hidegben. Meg kell mondjam pozitívan lepett meg a díszítés ügye, nem volt olyan giccses és rengeteg színben pompázó (értsd: piros-sárga-kék-ezüst-arany-fehér) a főtér, és a fa is ízlésesebben volt feldíszítve mint előző években. Az egésznek összeillőbb, összehangoltabb volt a koncepciója. A főtéri parkocskában, a téren ahol nyáron a rózsák illatoznak két Mikulás felváltva egy lovas szánon megkocsikáztatta az arra vágyókat, persze főleg a gyerekeket. Apa nem bírt ellenállni, és Sárával tettek egy kört. Sajnos fényképezőgép nem volt nálunk, a telefon pedig nem igazán arra való, hogy éjszakai karácsonyi kivilágításban mozgó alakokat szépen megörökítsen. Az élmény volt a lényeg, főleg nekünk látni, hogy Sacót nem lehetett a ló mellől elmozdítani. Sokáig bámulták Apával, még meg is simogatta, mutogatta, nagy izgalomba hozta őt a paci. Ha pár méterre eltávolodtunk, akkor már tekerte a nyakát, kereste és mutogatott a szegény párára, akinek a hidegben csapzott volt már a szőre, de legalább egy pokróc volt rajta, és türelmesen rótta a köröket. Az óriási, apróégős girlandokkal körberakott hóember alakokat is megvizsgáltuk mind, megfogtuk a murokorrokat, szerintem ezek a díszek is szebbek és egységesebbek voltak mint előző évben. Aztán egy darabot gyalogoltunk hármasban. S miután Sára egy kiválasztott 5 négyzetméterről nem akart elmozdulni (természetesen e terület lépcsőt is tartalmazott), úgy döntöttünk ő Apa nyakában ülve folytatja a sétát.
Szombaton és vasárnap a kimenőnk autópiacon koválygással, használtautónézéssel volt egybekötve. Bárhogyan is összefonódott életünk utolsó 5 éve a kis KA-val, szegény kezdett fáradozni, ideje lenne lecserélni. Nem beszélve a családi léttel járó csomagok tömkelegéről, amiket lassan már ölben fogva kell szállítani helyszűke miatt. Sára ki brrrumm-brrummmolhatta magát, és még kutyákat is láttunk (apropó: fejlődés kutyaugatásügyben - már nem torokhangon, hanem csücsörítve mondja, hogy vau-vau!).
Friss levegőből mínuszfokban ennyi elég is volt egy-egy napra. Az igazi összhanghoz csak a hó hiányzott, ami ma meg is érkezett.

Bizonyíték

Itt álljon hát a bizonyíték, hogy Sára elkezdte inni a tejet. Kezdte a savanyú tejjel, amiből akár egy egész csészével is megiszik. Az édesből még csak napi pár kortynál tartunk, de ez is haladás ahhoz képest, hogy eddig csak fintorgott. Valahogy mindig a mi csuprunkból esik jól neki inni.


szerda, december 8

16

Sára úgy betöltötte a minap a 16. hónapot, hogy észre se vettük. Csak este eszméltünk, hogy jé, ma negyedike. Eképp kopnak ki egy idő után a hónapszámlálások, ahogy kikoptak a hétszámlálások, és maradnak a nagy mérföldkövek: évek, félévek. 2 és fél éves lesz már 28 hónaposan (amúgy az 30 lenne), még 33 hónaposan is (36 a 3 év). Majd gondolom jön egy ilyen elméleti határ, amiután már csak 6, 7 vagy 8 éves, fél nélkül.

kedd, december 7

Alszom én így is, úgy is

Néha arccal a matracnak. Ilyenkor közel hajolok, hallgatom szuszog-e. Próbálok motoszkálni úgy, hogy éppen fel ne ébredjen, de azért az arcát fordítsa oldalt.

Ez nem játék, valóban alszik!




Tudom szemétség alvó gyereket megvakuzni, de olyan édesen aludt, megakartam örökíteni, és csak egy képet készítettem, és a gép ekkora homályban fekete képet csinál vakú nélkül.

Felfele


Eddig csak vízszintesen haladt a manó. Ám most már vége a biztonságos időknek. Próbál felmászni a kanapéra, kis besegítéssel (tartjuk a fenekét) sikerül is. De a támlás kicsiszéknél nincs akadály. Pedig ez is akkora, hogy ha ül rajta nem éri a lába a talajt. A riadt meglepetés kifejezést gyorsan mosolyra váltottam az arcomon (nehogy megijesszem, s leessen; most miért is kiabáljak rá, hisz ez jó, hogy mászik, stb.), amikor belépve a kisszobába megláttam, hogy Sára térdel a kicsiszéken, kapaszkodva a támlájába, persze miután lerángatta róla a textil játéktartót tele játékokkal. Aztán dicsekvésnek
szánva-e vagy sem, gyorsan fel is állt rajta, már csak egy kézzel fogta a támlát, és ráadásképp még az egyik lábát is meg-meglóbálta, mit a balerinák. Vagyis csak két biztos pont maradt a széken, a többi a levegőben. És vigyorgott. Tettetve én is. Közelebb mentem, dicsértem, csodálkoztam, majd próbált lemászni. Hagytam. Ment is neki. Kicsit bizonytalanul, de lejött a székről háttal, egyszer egyik lába ért talajt, majd a másik is, közben szépen csúsztak a kezei le a támláról, ülőkéről.
A szék persze elég stabil, és tömött fából van, mögötte a játékos doboz, tehát ha megbillen is van némi ellenállás. Mindezt egy hete kezdte. Azóta megcsinálta többször egyre bátrabban. Ezután csak fal elé állítom a széket, és rápakolok. Mondjuk az hiába, leteper róla bármit.


Fúúúvás

Samóc eddig csak orral tudott fújni (hogy csinál a nyuszi, a farkas a mesében), még úgy is, hogy jópárszor megmutattam, hogyan fújja el a farkas szájjal a kismalacok házát a Három kismalac című mesében (még egy kedvelt könyve). Múlt héten azonban előrukkolt az új tudományával az asztal mellett, amikor a meleg ételt kellett megfújni, hogy kihűljön: fújt enyhén csücsörített szájjal! Azóta nagyjából minden étkezésnél fúj párat, biztos ami biztos. :)

Amivel nem lehet melléfogni

Keveset tapasztaltunk még kiscsaládként, de az már tuti, hogy ajándékozáskor Sáránál nem lehet melléfogni ha könyvet kap, főleg ha Bartos Erika könyvet. Kicsit olyan mint a HP hullám/őrület/divat (Harry Potter), csak éppen kisgyerekek körében. Én még olyan gyerekről nem hallottam, aki ne szerette volna a könyveit, figuráit. Köztudott, hogy sokan rajonganak érte. Valamivel megfog. Színes, mégis egyszerű a rajz és a nyelvezet is, mindennapi történetek, közel áll a gyerekhez úgy a szereplő, mint a cselekmény. Még totyogó korban is, amikor talán nem túl sokat értenek a szövegből, de a képek gazdagsága, felismerhetősége lenyűgözi őket. Legalábbis így van ezzel Sacó, akinek van már jó pár könyve, ezek között pedig megvannak a kedvencek. Köztük kapott helyett két Bartos Erika könyv, amiket Bp.-n szereztünk be még szeptemberben. Azóta nap nem telik el úgy, hogy ne nézne bele valamelyikbe egyedül, vagy ha éppen kiválasztjuk "elcsendesítőnek" (alvás előtti könyvnézegetéshez használt eszköz), akkor kettesben.













Minekutána nekem is tetszenek, de mégjobban az, hogy Sárát érdeklik ezen féle rajzok, színek, alakok, megvettem neki a népszerű Bogyó és Babóca sorozat egyik darabját, a Bogyó és Babócát, amiben a két főszereplő (csigafiú és katicalány) megismerkedéséről van szó, és van még születésnapos meg szivárványos történet is. Tehát mondhatjuk, hogy legelső a sorozatban, megjelenés alapján nem tudom, hogy az-e. Az csak hab a tortán, hogy az egyik alak éppen a katicabogár, a régi nagy kedvenc.
Samóc ezt is nagyon szereti. Ez már papírlapos, nem karton mint a másik kettő, nagyon élvezi, hogy lapozhatja, egyszerre megfogja az egészet és pörgeti le a lapokat, néhol megáll és belenéz. Ha próbálom irányítani az "olvasást", akkor pár oldal után megunja, és máshová kell lapozni, csak úgy véletlenszerűen. Még nincs türelme a sztorit végighallgatni, ezért improvizálva mesélek neki a képekről , éppen aszerint, hogy hová nyílik ki a könyv.
A másik két kedvenc József Attila Altatója, a Szalma Edit rajzaival féle, mert van más kiadása is. Tetszik még a Gyöngyösi Adrienn rajzaival féle, ezt láttuk másnál, de mi az előbbit vettük meg neki, akkor csak ezt ismertük. Most már van türelme végighallgatni a verset is, és még mellé a képleírásokat, ez mi, ez hogy csinál, stb.









A következőt nem igazán értem miért szereti annyira, de gyakran találom őt meg nagy csendben ezzel a könyvvel a sarokban ülve.

Látom, hogy 3 éveseknek való, de amikor megvettük "majd jó lesz" jeligével tettük, fel is került a polcra. Úgy látszik nem elég fel. Párszor levettük, elnézegettük, aztán Sára egyedül vette le sokszor. Most már ott van a többi könyve között. Képek vannak benne, tárgyak, állatok, növények megnevezései aláírva, pont mind a fedőlapon. Semmi extra. De szereti, színes... nem tudom miért. A zöldség/gyümölcs oldalon mindig legelőször a szőlőre és a paradicsomra mutat rá. A járműveknél mindig első a repülő amit felfedez. Az állatoknál a fóka és az oroszlán. Nem tudom mi alapján.

Az állatfarm

A legnagyobb megmosolyogtatást úgy éri el a manó, ha megmutatja, hogy csinál az oroszlán. A mérges oroszlánnál rátesz még egy lapáttal: vicsorít, felhúzza orrát, és egy nagy, haragos rekedt ÁÁÁÁÁ!-t mond. De tudja, hogy csinál a
-kacsa - fordított háp-háp, vagyis páhpáh,
-cica - mááá
-tehén - mmm
-béka - bjebje
-kutya - csukott szájjal torokból vakkantás, a vau sehogy sem megy
-kígyó - szsss
-kecske - meme
A kukuriku, röf-röf, kot-kot-kotkodács, csip-csip és nyiháhá még nehéz neki, az iát már mondta -nak de ritkán.
Akkor vagyunk bajban, ha olyan állatot mutatunk amiről nem igazán tudjuk hogy csinál, vagy éppen olyan viccesen, hogy nem tudjuk utánozni: majom, fóka, zsiráf, elefánt, lepke, stb. Ötleteket várunk.

Ilyen szülők is vannak

Én nem értem, ha a gyerek köhög miért viszik gyerektársaságba. A hétfői babafoglalkozáson nagyon kevesen (4) voltunk. Valószínűleg betegség verte le a társaságot (az idő is beteges), van szülő, akit ha nem is hat meg saját gyereke betegsége, de a többieket védi. DE: Az egyik kisfiú köhögött, az orrát is törülni kellett közben. Van otthon nagyobb testvér, aki ovis, de nem szed fel soha semmit, teljesen jól van. Anyuka dicsekedte tegnap, miközben azt is ecsetelte, hogy a kisgyerek minden héten elkezd köhögni, hétvégére jobban lesz, aztán megint. Majdnem oda ordítottam, hogy lehet a testvér hazaviszi a vírust és a kissebben üt ki. De nem szóltam semmit. Csak reménykedek, hogy Sára nem kapott el csepfertőzéssel valamit. Az anyuka amolyan legyintősen, hogy hát ez van, köhögés jön-megy. Lehet neki ez a hozzáállása két gyerekkel, de nekem ez az első gyerekem, és utálom ha nem kap levegőt, állandóan folyik az orra, köhög és tuszkolnom kell bele az antibiótikumot. Ugyanez a gyerek múlt hétfőn is köhögött, beteg volt, mi akkor nem voltunk foglalkozáson, de Mikiék igen. Miki most gyógyszeren van, beteg, és volt 40 fokos láza is. Persze, tudom, hogy nem feltétlenül ettől, de maga a tény. A gyereken kivűlről nem nagyon látszik semmi, de mélyről, nem szárazon köhögött többször!

Még

Sikerült megtanítani arra, hogyha még kér akkor mondja is. Könnyebbnek találtam a még-et mint a kérek-et. Persze csak me lett belőle. De annyira me, hogy ha valamit még nem kapott de kéri, akkor rámutat és: me.

Nem, nemm, nye, nyem, nee, neeem

Ezek a NEM variációi. Ezt az egy szót tökéletesen és mindenféle formában tudja mondani. Akkor is ha igen. Olvastam, hogy ebben a korban jellemző, ha igent gondol/akar, akkor is nemet mond, mert ez könnyű, ezt tudja (és hallja gyakran, habár én odafigyelek, hogy sok igent is mondjak, és minél kevesebb nemet). Mostanában nagyon rázendített a nemre, vannak napok amikor különösen sokat használja.
-Sára kérsz kenyeret?
-Nem! (+fejrázás)
A szájába teszem (engedi) és megeszi...