hétfő, július 23

Rekorddöntögetés

Mekkora a legkisebb 10 hónapos gyerek? Ebben rekorder a mi kisdedünk (ha a harmadik világ szegény kisgyerekeit nem vesszük figyelembe):
7250 gramm, és két hét múlva 11 hónapos!
Viccelődünk, viccelődünk...de néha teljesen elszomorodok.

Gyerekvilág

Matyi szerint a gyerekvilágba beletartozik:
egy jó kis sirmisapka



a laza utazás
a séta közbeni kézrágás

a felnőttek utánzása

édes kis semmitevés a tesóval

egy kis elpotyolás a testvértől

huncutkodás

a rácsodálkozás

a nagy testvér
zenedoboz hallgatás


a felfedezés
a dolgok szétdobálása

egy kis pucérkodás

rengeteg játék


a labdaevés
a labdamarcangolás

a maszatolás.


És ez mind így van jól. Ettől szép a gyerekvilág!

Női téma

Amikor már a létezéséről is szinte elfeledkeztem... akkor történik meg az, hogy ezután nem csak azért mondhatok nemet egy "pont most gyertek le fürcsizni" meghívásra (vagy legalább későbbi időpontot kell kialkudnom), mert életem laitmotivum problémája, a szőrtelenítés újból aktuális (és két gyerek mellett ugyebár nem mindig lehet pont akkor, pont úgy, pont ott megszabadulni tőle - nem beszélve róla, hogy néha tényleg napokig el kell tűrni növögetését, hogy aztán le lehessen szedni sebmentesen), hanem más csak női okok miatt is. Egy pozitívuma van, de tényleg csak egy: ha beköszöntene a gólya azt jelzi, de amúgy csak a nyűg. A szó konkrét értelmében is. Talán még egy nagyon elméleti jó oldala van: újból teljes értékű nőnek érezhetem magam!

Kettős életem

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem van egy real life-om nappal. Csak a szokásos: gyerek, piac, séta, főzőcske, néha egy kis ablakpucolás. Most, hogy Sára megint "le lett passzolva" mamáékhoz (becsszó szabad akaratából ment, és még inkább abból maradt egy hétvégénél többet - most már lassan 10 napja odavan, elég is lesz ennyi, holnapután érkezik) könnyebb a real life. Egy gyerekkel tényleg vannak az embernek nyugodt délutánjai, nyugodt estéi. Az evések nem nyugodtak, mert nagyon fel tudom húzni magam azon, hogy a poronty nem eszik, csak pár falatot, és nyammog, pedig én előkészítek 3 félét is ha kell. Evvan. Szóval a nappali életem legtöbb percében figyelek minimum 3 fele, de néha 4-5-6 dologra. Egyik gyerek; másik gyerek; az éppen aktuális tevékenység -legyen az asztalterítés, cipőpucolás, vagy bármi; jómagam - fél órája kell pisilni, jaj éppen fogmosás nélkül ne menjek ki a házból; az éppen aktuális általános problémák, amik néha csak úgy bevillannak, és ellopnak pár idegpályát: mindjárt itt a szülinap, hogyan is szervezzük le, mikor is kell a gyereket visszavinni orvoshoz, mit is kell még a nyaraláshoz beszerezni, mi kell majd az oviban, hogyan tudnánk eladni a lakást, hogyan fogjuk megoldani a költözést...és akkor bevallom, van olyan is amikor arra gondolok/azt tervezem, hogy este a másik életemben mit fogok csinálni, mit kéne elolvasni, erről meg arról kéne informálódni utánanézni. Mert van a "másik", az este 10-kor kezdődő virtuális életem, amikor kezdve a más anyukák által megélt dolgokon, a gyerek által áhított bicikli keresésén és magamnak áhított bookline termékeken át, az ismerősök nyaralásos képéig mindent szívok magamba. Sokszor nem tudok dönteni mit is olvassak el, nézzek meg. Gyakran megfogadom ma este csak 11-ig internet, utána egy kis komoly irodalom, de legtöbbször nem érzem magam fogékonynak, elég ébernek az utóbbihoz, amihez az odafigyelésszint kicsit magasabb kell legyen mint a facebookhoz, és persze az interneten érdekesnek vélt témák és oldalak tömkelege behörpint...úgy 12-1-ig, amikor aztán leragadt szemekkel ágyba osonok.

szombat, július 21

Fogas ügyek meg egyebek

Kibújt két újabb foga Matykónknak, így már néggyel büszkélkedik. Megvan a két felső első is, egyszerre jöttek, volt is három sírósabb cicinalvós éjszakánk, de semmi több, szerencsére. Alig várom nőjenek még egy kicsit, hogy látni lehessen őket!
Eszeget is az úrfi, az ízlik neki amit mi eszünk: mostanában a babáknak való pépeket látni sem akarja, inkább eszik tárkonyos krumplilevest füstölt hússal, kortyolt párat az édes tehéntejből is, szénsavas ásványvizet választja az ő sima vize helyett, ha látja, hogy mi azt isszuk, kóstolta már a kakaómat, a hamburger is nagyon ízlik neki... Röviden: az legyen amit a nagyok esznek-isznak. Ha valamit nem kér, akkor buzgón rázza a fejét jobbra-balra, és összeszorítja a száját. Nagy fagyi imádó! Persze mindenből keveset eszik, csak csipeget, mint egy madárka. Ha hívjuk odakúszik hozzánk, megtanult ülő pozícióból is lehasalni és kúszik sebesen, mint egy kommandós, szinte az egész teste a talaj fölött van amikor húzza magát előre a karjaival. Egyre ügyesebb a mozgása. Mostanában nem húzza fel magát mindegyre állásba, és megnyugodtam, hogy akkor talán csak nem kezd el állni, és mégis fog mászni, mert egyre gyakrabban próbálja a négykézlábazást. Nyugodt baba, ritkán nyürrög, általában ha elkezd nyürrögni akkor nagyon álmos és fáradt, és akkor vigasztalhatatlanul csinálja, amíg cicit nem kap, vagy el nem alszik például autóban vagy babakocsiban. Egyedül is sokáig elvan letéve játékok közé, már elkúszik a polcokhoz vagy bárhová ahol felfedezni való akad, leszed játékokat az alsó polcról. Kedvenc tevékenysége az ebben a korban tipikus ki- és ledobálás: etetőszékből, kagylójából, ágyról. Követi a ledobott dolgot, ha visszakapja megint ledobja seperc alatt. Nagyon barátkozó, gyerekekkel kezdeményező, kezdett kacagni a csúszdázásnak, szereti ha táncolunk vele az ölünkben. Újabban hangosakat visibál-kiabál, amire persze felfigyelünk, így teszteli a reakciónkat a hangpróbájára, és sokat galatyol a babanyelvén, kommunikál mindenkivel aki beszél hozzá, hallgat a nevére, tudja, hogy ki a Sára, mert ha megkérdezzük hol van Sára, akkor feléje néz. Integet és mondja, hogy táj-táj. Imádja a vizet, minden formájában - ha csak egy szökőkutat lát már csobbanna is bele, akkor sem keseredik el ha az arcán folyik a víz, tovább szeret vízben lenni, mint Sára, aki egy kicsit fél a víztől, tapasztaltuk ezeket strandon, meg a fejmosásnál is hisztik vannak ugyebár...
Megmutatja a peluson a kacsát ha kérem, és ma este még a háp-háp-ból az ápáp-ot is kimondta :) És még van egy jele a manónk cseperedésének: kezdett áttérni az egyszeri nappali alvásra - délben később fárad el, 2 körül fekszik le, hosszabban alszik (el másfél óráig) és utána estig semmi. Ezt a héten háromszor is megcsinálta...pedig még csak 10 hónapos. Emlékszem, Sára is pont 10 hónaposan tért át az egy alvásra, de ő legalább aludt két és fél-három órát.

kedd, július 17

Nyaralás otthon?

Igen, ha valaki több helyen is otthon van. Esetünkben Sepsin és Baróton is otthon voltunk, de nyaraltunk! Képbeszámoló, amivel tartoztam.

Sétálni indultunk Szentgyörgyön, mindenki a méreteinek megfelelő babakocsit tolja, a kert töve nagyon pihenésre csalogatta Sárát...

A szép és egyedi játékbabakocsit nagytata küldte Hollandiából (csak, hogy ne keressétek boltban, mert már voltak erre vonatkozó kérdések).


Parkban, '48-as emlékművet megmászva



A Hu-huu kávézóban

Sugásfürdő borvizes strandjának vize nagyon hideg volt, csak láblógatásra volt jó.
















































































































Babos ruha s piros bicikli


Az elején nehezen ment, de most már hosszasan tudja hajtani a Bodamamáéktól kapott háromkerekűt.


A Hu-huu játszóház hamar kedvenc hely lett.





Ez a lengő nyugágy a még kisebbeknek van, mert Matyi már mindegyre fel akart ülni benne.




Főzőcske






Indulunk sétálni dédimamáékkal



Déditata fagyizni hívta az egész bagázst. Persze előbb a pattogatott kukoricásnál is meg kellett állni.


































Fagyiból sosem elég...




A Múzeumok Éjszakáján is részt vettünk, igaz egy délutáni időpontban.
Mézeskalácsmaci készül. Végül nem bírta kivárni, hogy megszáradjon, lenyalta a maci képéről a cukormázat.


Kifestett egy gipszbabát, majd Anya frizurát alkotott neki ragasztóból és fonalból. Nagyon ügyesen használja. az ecsetet.

Apa és az úrfi leginkább sétáltak és vártak ránk a múzeumkertben.

Azt hiszem ezt a felállást minden kisgyerek testvérpár kipróbálja. Kb. egy percet bírták a pozíciót. Bocs dédi, hogy a fejed nem látszik a képen, de annyira igyekeztem, hogy elkapjam a pillanatot.




A baróti játszótéren egy megszeppent fiúcska ül a fűben nagy kék pöttyös labdával.




















Hopsz, a labda elgurult.

























Nagyon szeret labdázni. A kisebb labdákat, amiket meg tud fogni el is tudja dobni, és aránylag a személy fele, akivel labdázik. Repdes örömében amikor labdázunk, én dobom az ölébe a labdát, ő meg próbálja visszadobni.











































Itt még békében egymás mellett ülnek, a nagyobb keksszel eteti a kicsit.
Szikoslokán kilencen 5 kullancsot szedtünk össze, szerencsére még egy sem volt belénk csimpaszkodva.


















Egy kis körömpörköltet a pufulec mellé? Apának éppen a Bodvaji erdőben jutott eszébe a körömvágás. Gergő unokatesó gyerekkedvencet majszolgat.

Történelmi pillanatokat megörőkítő képek következnek: az egész család először együtt a Szent-Anna tónál. Gyerekeink most voltak először, és mi sem jártunk arra évek óta. Nagyon jól esett! Megmártózni is!

Tóparti szieszta




Csónakáztunk is, most vittük először vízre a pureceket. Élvezték: Matyi mindegyre megakarta érinteni a vizet, Sára persze evezni akart, de nem volt tanácsos mocorogni a pirinyó ladikokban.
Unokatesóék is vízre szálltak.



Zöldben a zöldben

Ketten mégiscsak könnyebben irányítunk, Apa! Vagy nem?

Mintha tengeribeteg lenne...de csak a vizet akarja mindenáron elérni.



A tusnádfürdői Malomcsárda udvarán...


























...még trambulin is van!
















































































































































































A"cukrosbácsi"















































Kisbaconban sok unokatestvérrel lehetett duhajkodni, persze a trambulin a megunhatatlan. A legkisebbnek maradt az éppen szabadon hagyott motor.












































Egész jó hely ez a Székelyföld, úgy-e?