vasárnap, október 30

2/4

Két hétig négyesben volt a kiscsalád. Mamák nélkül maradtunk, csak a kiscsalád - teljes két hétig. Jó hírem van: megoldottuk, nem kapott senki idegösszeroppanást, senki nem készült ki (na jó: Sára egy-egy hiszti alkalmával kicsit kikészült), összességében azt mondhatom ügyesen vettük "az akadályokat". Szerintem a következő két dolog a legfontosabb: tartani kell egy programot és következetesnek kell lenni.
Nálunk minden nap nagyjából ugyanabban az időben történnek a rutindolgok: kelés, reggeli, séta, ebéd, a délutáni program változó, majd az esti menet: fürcsi, vacsi, altatás. Persze van amikor megcsúszik a program, de ez még belefér. Például egyik hétvégén a déli séta alkalmával Matyi úgy elaludt, hogy a tömbház előtt tébláboltunk még 3-kor is, míg máskor általában 2-kor ebéd van. Ezért megcsúsztunk a programmal és csak 4-kor ebédeltünk, de nem szakadt ránk az ég. Tehát rugalmasnak kell lenni, ugyanakkor próbálunk felvenni egy ritmust: reggel nem lustizunk túl sokat, pikk-pakk ágyvetés, reggelizés, rendrakás, hogy 11-kor már mehessünk ki az ajtón sétálni. Véleményem szerint ha reggel időben és energikusan beindulunk, úgy folytatódik az egész nap és nem azt érzem, hogy sose érem utol magam.
A következetesség a gyerekek miatt fontos, nem hiába hangoztatja ezt minden pedagógus és gyerekpszichológus. Nálunk kisebb szabályok vannak, amikből nem engedünk, így mindenki tudja mihez tartsa magát, kialakul egyfajta rend, és akkor nincs kapkodás, szétszórtság (khm...kapkodás azért néha van, amikor sietünk valahova, vagy egyik percről a másikra változik a program). Hogy miről beszélek?
1. Például: minden hazaérkezéskor első dolog lehúzni a cipőt, levetni a kinti ruhát, kezet mosni, házi ruhába öltözni. Cipővel senki nem megy be a szobákba. (Kivéve az asztalos bácsit, aki amikor bement cipővel lemérni a szekrény helyét, Sára megjegyezte - hangosan - "a cipőt le kell húzni". Égett az arcom, szerencsére az asztalos jó fej, a gyereknek pedig beadtam, hogy igaza van, de a bácsi nagyon jól megtörölte a cipőjét, tiszta a cipője és csak párat lépett a szőnyegre). Az előbbi pontokat az előszoba felseprése, homok- és sártalanítása követi.
2. Evés előtt vagy helyett nincs csoki vagy egyéb édesség. Egyik vasárnap reggel rázendített, hogy kér csokit. A hűtőből. Még pizsamában volt, a reggeli virsli főtt. Persze mondtam, hogy nem kap, most reggelizünk. Krokodilkönnyek, csapkodás, akaratoskodás következett, ütötte a hűtőt, szorította a lábam. De akkor sem adtam, szépen mondogattam, hogy kap reggeli után, megígérem, hogy adok neki ha megeszik egy virslit. Sírt, hisztizett. Felvettem, bevittem a szobába, leültünk az ágyra. Megnyugodott, leszállt az ölőmből, kiment a konyhába, állt az etetőszéke mellett. Feltettem, gyorsan megevett két virslit, majd az utolsó falat után megszólalt: csokit. Úgy-e, hogy így is lehet? Csak ki kellett bírnom a 10 perc hisztizését, és megálljam, hogy ne kiabáljak vele... Gumicukorka szabály is van: egy nap 3 szemet kaphat. Az elején próbálkozott, később már nem kért többet, tudja, hogy ha kér kap minden nap, de max. 3-at. A keménycukorkával a következő a helyzet: nem neki való, mert kemény (ez is igaz, de valójában én nem akarok neki adni sok édességet, és pláne nem tömény cukrot, ami rontja a fogait). Megértette és nem is kéri, a múltkor magát beszélte le, amikor egy árus nyalókáira azt mondtam az kemény cukorka.
3. Ha Sára valamelyik játékot földhöz vágja vagy könyvet tép szét, elvesszük tőle és két napig nem kapja vissza. (Ezt a szabályt annyira elfogadta, hogy már ő mondja : "most etesszük...ha megigéjem, hogy nem dobom je visszakapom...)
4. A rajzfilmnézés limitált időtöltés. Nincs szigorú ideje, de nem lehet akármikor akármennyi rajzfilmet nézni. A tévét ki kell kapcsolni ha senki sem nézi, nem háttértévézünk, inkább zenét hallgatunk (és néha táncolunk is).
5. Este 10-re gyereknek ágyban a helye, lehetőleg már aludjon is. Eddig ezt sikerült összehozni.
6. Aztán még olyan szabály is van, hogy ha otthon van Tedi vagy gumicukorka, akkor nem veszünk még egy üveggel vagy zacskóval, akkor sem ha a gyerek lecövekel a bolt elé és skandálja, hogy "Tedit, Tedit, Tedit!!!". És itt jön be a program és következetesség mellett egy harmadik nagyon fontos faktor, ahhoz, hogy két ekkora gyerekkel is élhetőek legyenek a mindennapok: türelem! Vagyis ha kell akkor ötször is elmondjuk, hogy nem veszünk ezt vagy azt, mert otthon van, hazemegyünk és kapsz belőle, ebéd után kapsz belőle, amikor elfogy majd veszünk. Ha elég kitartóak vagyunk megérti a lurkó. Ilyen a mi Sacónk. Már lehet vele beszélgetni, elmagyarázni dolgokat, és sok mindent megért. Egyre ritkábban fordul elő, hogy makacskodik vásárlás miatt. Egyik hétvégén még azt is elfogadta és szó nélkül megértette, hogy nincsen pénz nálunk és nem lehet minden ringlispílre felülni, mert azt meg kell fizetni, és bizony nekünk csak két játékra futotta. Pedig egy kétéves mit sem konyít a pénzhez... Azt azért megjegyezte, hogy "Anyának nincsen pénze, csak kátyája". Na de azt elmondtuk neki, hogy egy fesztiválon/vásáron nem lehet kártyával fizetni. Voltunk olyan balfékek, hogy kimentünk a várba bornapokra 10 lejjel a zsebünkben. Ebből kétszer 3 percet körözött Sára a zenélő játékokon, utána pedig megértettük vele, hogy egyébre nem tud felülni, mert nem tudunk pénzt adni a bácsinak, gumicukrot nem kap, mert nincs pénz nálam, főtt kukoricát sem kap, mert üres a pénztárcám, sült gesztenyét pedig azon a héten kétszer is evett... De azért sikerült az egyik geszetenyés mellett addig álldogálni, amíg kaptunk három szem potyagesztenyét :)
Ilyen és ehhez hasonló szabályokkal próbáljuk egyengetni életünket, csak a miheztartás végett.

csütörtök, október 27

Egygyerekes lét

Sacó egy hete mamáéknál tartózkodik. Nálunk olyan a hangulat mintha friss házasok lennénk egy gyerekkel. Nehéz bevallani, mert félek a lekiismeretfurdalástól, meg hogy "milyen anya vagyok én?!" érzéstől, de jól esik... Hol volt az eszem amikor egy csecsemővel a házban nyavajogtam, hogy nehéz, és semmire sincs időm?? Most, amikor kettő van és abból egyet elvisznek egy időre: felüdülés! Kicsit utálom magam, hogy ezeket mondom, de tényleg könnyebb egy gyerekkel, felszabadultunk kicsit, és még pihenésre is jut idő. Pedig egy gyerekünk még mindig itt van velünk, főleg velem 24-ből 24-et, nagyjából 3 óránkét szopik, de közel sem vagyok olyan fáradt, nyavajgós, mint amikor Sára volt ekkora. Edzettek lettünk azt hiszem. Ugyanakkor hiányzik Sára, és jó vele beszélni telefonon, és elérzékenyülünk ha képeket nézegetünk róla...
Amikor elvitték baróti mamáék Sárát fejest ugrottam a tennivalókba, takarítás, háztartás és olyasmik amiket általában hanyagolunk amíg lehet: cipőmosás, varrás, szekrényben rendrakás, őszi cipők előszedése. Amikor ezek lejártak, kicsit leültünk, és voltak órák, félnapok amikor nem KELLETT semmit csinálni. Csak sétáltam Matyival a gyönyörű őszi napsütésben (úgy-e milyen jól esik?), ahogy annak idején Sárával is, leültem egy padra olvasni, vagy éppen sült gesztenyét eszegetni (persze rögtön a Sacóval való pados gesztenyeeszegetés jutott eszembe :( ) Máris jutott időm elmenni fodrászhoz, filmet nézni, manikűrözni, elintéztük a papírmunkát a gyereknevelési segély kapcsán. Hármasban is sétáltunk, és úgy éreztem kicsit Matyinak is megadhatjuk azt, amit annak idején első gyerekünk is megkapott, vagyis csak rá figyelni, csak vele lenni.
Azt hiszem a megkönnyebülést az is segíti, hogy Matyi jó gyerek. Először is egyre ritkábbak azok a hajnalok, amikor ébren ülünk másfél-két órát. Jól alszik éjjel. Este már 9 előtt eljön "az ő órája", erre az időpontra lesz nyűgös: lefekvésidő. Alszik, ébred és eszik, és újra visszaalszik. Általában 2-szer eszik éjjel, a harmadik evés már reggel 8 körül van, amikor már nem alszik vissza. Sőt: most ismerkedek azzal a gyerektípussal, akit leraknak a kiságyába és elalszik! Mert Matyi ezt is tudja, ritkán alszik el cicin, inkább csak este. Ha igen, akkor is megébred amíg ágyba teszem, de újra visszaalszik. Amikor nehezebben lazul el, akkor nyekereg kicsit, megölelgetjük, megringatjuk és elalszik. Leányzónkkal valószínűleg mi követtünk el valami hibát, de pár hónapos korára rendszeres cicinelalvó lett, és addig is rengeteget kellett ringatni, altatni, órák hosszú sorát.
Matyi nappal is alszik kb. 3szor, időközben eszik - következetesen törekszem arra, hogy ébredéskor egyen, utána jöjjön az ébrenlét/játékidő, így fáradjon ki és aludjon majd el - az ébrenlétei kb. másfél órásak, ilyenkor általában csendben van: fekszik a játszószönyegen, vagy ül a pihenőszékében és mellettünk van, vagy a kiságyban a föléje akasztott játékokat nézi. Akkor sírdogál ha megunja, olyankor az ölünkben újra elcsendesedik. Ha akkor sem: biztos éhes vagy álmos. Tehát aránylag egy nyugodt gyerek, eszik, alszik, nem görcsös, nem "hisztis" - persze a korának megfelelő hisztire gondolok, amikor mondjuk órákig sírna csak úgy, és nem tudjuk miért. Nagyon ritkán bukik, az evések 90 százaléka után hamar böfizik is, de nem refluxos. Az éjjeli evésekkor nem böfiztetem, hogy ne ébredjen teljesen fel, villanyt sem gyújtok - megtanultam utcalámpa beszűrődő fényénél pelust cserélni, ha muszáj: ha kaki van, vagy ha nagyon tele van, ugyanis jó párszor megjártuk, hogy éjjel átázott a ruhanemű.
Amire pedig már büszkék lehetünk: kinőtt már ruhácskákat, tehát gyarapodik, hetente egyszer mérjük, hét hetesen 4250 gramm, ami nem sok, de átlagos, ideális. A fejét nagyon ügyesen tartja, hason fekve már egy percet is képes szünet nélkül fenttartani a fejét. Arányos teste van, óriási pocival, amikor megtömi, szép kerek fejecskéje, de inkább vékony gyereknek számít, nem ducinak. Erre mondja néha neki Sára: "Szia vékony" :)

péntek, október 21

Családi programok

Matyi szerdán hat hetes volt, tehát kilépett az újszülött korból, már csecsemő, vagy kisbaba. Ajándékba születésnapjára kapott egy Csík Zenekar koncerthallgatást. Őrülteknek tűnhetünk, de szerda este elmentünk a koncertre négyen. A kultúrban volt, tehát nem sportcsarnokos őrületre kell gondolni. Csak így tudtuk megoldani, hogy mindkét szülő, aki a koncerten részt venni vágyott, ott lehessen. A lurkók egy órát bírták. Természetesen a nézőtér szélén ültünk, hátul. Sára az ölemben nyugodtan végighallgatott három számot, egyet mocorogva, még vagy kettőt járkálva. Majd sétált Matyival és Apával a folyosókon, mert a kisebb is felébredt kb. 40 perc után, de csendben volt. Meglepetésemre sok gyereket elvittek a koncertre szülők, egy évesnél kisebbeket is. Amikor már nem lehetett, akkor nem maradtunk, de így is jólesett. Mindenképpen jobban sikerült mint a múltheti első családi nagy-bevásárlásunk egy hipermarketben, ahol Sára földhöz vágta magát (aznap másodszor) hisztijében, mert éppen negyed óra szórakozás után el akartuk vinni a ki is próbálható kisautók mellől, Matyi pedig felébredt a hordozó kosarában és sírdogált, nyekergett, stb. Tehát az első vicces jelenet az volt, amikor az őrjöngő Sárát próbáltam lefogni guggolva mellette, és annyira hátracsapta magát, hogy én is fenékre estem. Ott fetrengtünk az Auchan közepén, lustanyu blogbejegyzéseiből jutottak eszembe szituk, és most már abszolút megtudom érteni őket. A másik több percig tartó elég filmbeillő helyzet az volt, amikor az előbbi jelenet után még a muszáj dolgokat beszerezendő keringett a boltban két felnőtt két bazi nagy bevásárló kosárral és ölben két síró gyerekkel arra próbálván koncentrálni, hogy akkor mit is főzünk holnap.
Különösebben nem törődtünk azzal ki mit gondol, nem is néztünk senkire, másnak is van gyereke, találkozhatott effélével, még ha nem is látja be.
Persze ott megfogadtuk, hogy a közeljövőben ilyen bevásárlásra nem teszünk próbát. De amint azt mondani szokták, ha a lóról leesel azonnal ülj vissza, pár nap múlva megint elmentünk, de jobb tervvel készültünk. Amíg én Sárával játszóházazok a mallban, Apa bevásárol Matyival. A dolog első fele jól ment. Sacó csak akkor hisztizett amikor haza kellett menni, Matyi is felébredt, de kapott tejcsit (igen, egy csili-vili bevásárlóközpont padján sem szégyelltem megszoptatni, de kerültem a feltűnést, és igyekeztem hordozókosár által takarásban lenni - másnak valószínű kellemetlenebb a szitu mint nekem), majd vigasztalgattam ölben még egy kicsit és ahogy lehetett rohantunk haza.

Mai szöveg Sárától 3

- Hol van az mivel a kislány nekem?
Fordítás: hol van az én olyan játékom amivel a kislány játszik? (A Nők Lapja egyik reklámjában van egy fejlesztő játék, amivel egy kislány játszik. Amikor Sacó meglátta, ő is elővette az övét, ami rég feledésbe merült, és 10 percet is eljátszik vele.)

Ejha, ez a magyar nyelv!

Sacónk szépen, kerek mondatokban beszél, de azért a magyar nyelvtan rajta is kifog. Próbálkozásai:
- őt se ne = őt se
- ővel = vele
- én is nem = én sem
Tegnap nálunk vendégeskedett két barátnőm, és csodálkoztak, hogy Sacómanó (ha akar) nagyon szépen , illedelmesen, választékosan tud társalogni. Amikor ajándékokat adtak át neki és a testvérének ezt mondta: köszönjük, vagy amikor befejezte a gyümölcsevést: köszönöm a részemet, és még az üres tányért is kivitte és letette a konyhaasztalra.... Anya büszkesége. Persze a csajok anyát is megdicsérték, hogy jól nevelte lányát.

hétfő, október 17

Az időmilliomos

Én, mintha rengeteg időm lenne és nem tudnám mivel kitölteni, beiratkoztam a könyvtárba. Mert érdekelt a kirakatból egy könyv. A megyei könyvtár egyik fiókja van az utcánkban, szinte naponta elsétálunk a kirakata előtt, ahova jó marketinggel hetente más könyveket raknak ki, mintegy becsalogatván az embereket. Nálam működött a dolog. Lessingtől Az ötödik gyerek már rég érdekelt, ez egy Nobeles író, még nem ismertem.
Jó könyv, nehéz letenni, könnyű olvasni. Egyszerű, de megtud érinteni (főleg anyaként), egy sokgyerekes családról szól, ahová ötödikként megszületik egy beteg gyerek. Hogyan tovább? Ez számomra is csak ezután fog kiderülni, mert még csak a felénél tartok.



Mikor van rá időm? Hát a gyerkőcök elalvása után este (mert napközben sajna már nem alszik a tündérünk), vagy ha éppen Apa felment a nagy alól (értsd: elviszi Sárát valamerre magával) és a kicsi alszik, és elfogadható állapotok uralkodnak a lakásban. De visszatért régi szokásom is, a Nők Lapja olvasás. Amióta Matyi jött mindeniket elolvastam, még valamikor bébiSacóval olvastam hónapokig, aztán nem lett rá időm. Most nekem ez a "viciu", ahogy a román mondaná. Szerintem erre megfelelő szó nincs a magyarban, valójában nem szenvedély ez, amit a szó jelent, hanem valami egyéb, azt hiszem a román jobban kifejezi. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ennyit én is megengedhetek magamnak, minden féle szempontból. És honnan futja idő kettő mellett erre is? Azt hiszem állja a helyét a mondás: az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen...