tag:blogger.com,1999:blog-17144592942642755602024-02-21T06:29:05.271+02:00Kiscsaládunk mindennapi maceráiAz itt megjelenő tesze-toszaságainkat az egyszerűen bonyolult életünk mindennapjai szülték.Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.comBlogger512125tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-70914453108737313492014-07-24T11:41:00.002+03:002016-03-22T12:07:02.948+02:002013 július: Szemtelen!<span style="background-color: #6aa84f;"><span style="color: white;"><span style="font-family: inherit;"><span style="line-height: 15.36px;">A nyár nagy problémája a szemtelenség. A majdnem négyévesem lehülyézett<span style="font-family: inherit;">.</span> Később majdnem kaptam egy pofont. Ha pedig mondjuk kap a fenekébe akkor rávágja: Úgysem fájt! Egyszerűen pimasz és szemtelen. A hisztiket még úgy ahogy, az akaratosságot tudom kezelni vagy néha eltűrni, de a szemtelenséggel ki lehet kergetni a világból engem. Legyen csintalan, legyen tróger, legyen hisztis, <span style="font-family: inherit;">d</span>e ne legyen </span><span class="text_exposed_show" style="display: inline; line-height: 15.36px;">szemtelen! Szóval, hogy lehet a tiszteletet megtanítani a gyermeknek? Persze kapott büntit: nem volt mese este, se olvasva se mesélve<span style="font-family: inherit;">.</span> Érintette is a dolog, mert kérte, <span style="font-family: inherit;">d</span>e nem adtam be a derekam. Persze lehülyézte már mamát is... feszegeti a határokat, próbálgatja mit lehet, meddig mehet el...mindig jól letoljuk<span style="font-family: inherit;">.</span> De mintha még azért is csinálná. De nem tehetem, hogy szó nélkül hagyom ezt, hátha majd nem mondja...úgy fel megy ilyenkor a pumpám, hogy robbanni tudnék.</span></span></span></span>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-76029843565000579092014-07-24T10:47:00.001+03:002014-07-24T10:49:04.938+03:002013 július képekben<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sok-sok nyári séta:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgydMYx4b5Krc8WDFS5cCUu1P_e0Kt1S5r3UP-sR6zaFpbKOkJ362IBQKRWzWvfGp_apY8WVIUJBBFC8DGu06bQdSvIphpqAweRobVLHwwdkn8hk-C7ZONB13FHDlhN26KMf5fvEuXYXpg/s1600/DSC01096.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgydMYx4b5Krc8WDFS5cCUu1P_e0Kt1S5r3UP-sR6zaFpbKOkJ362IBQKRWzWvfGp_apY8WVIUJBBFC8DGu06bQdSvIphpqAweRobVLHwwdkn8hk-C7ZONB13FHDlhN26KMf5fvEuXYXpg/s1600/DSC01096.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mert hordozni jó, még ha Simpson bácsit is:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis0jVVFJtBaO_XmMecTe91HkuzFf9uwnp5845oDpnpbGaZjLT9RX-xp9_lJVvDf-YRT-PZJD8CgD9IzA6ISj9OYueK1ICNUGAJ0xltAAY3fLYxiVnxaL4onIKpEpaABOWlxtYiOVj4sfk/s1600/DSC01084.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis0jVVFJtBaO_XmMecTe91HkuzFf9uwnp5845oDpnpbGaZjLT9RX-xp9_lJVvDf-YRT-PZJD8CgD9IzA6ISj9OYueK1ICNUGAJ0xltAAY3fLYxiVnxaL4onIKpEpaABOWlxtYiOVj4sfk/s1600/DSC01084.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Két hétig dédimama volt a vendégünk és ő vigyázott Matykóra. Backamadarason a parkban:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji_1G9q_dX5jwsmd7X6sb3t7qaNScDk4ot0elOH449frz5WyuNdoHwlSZQs2QlwASxb9sYyMpVRbeiUWgB2o9yo3HHRqI3Lv6kE1HW1LHO5E8nhlWNGDb4aRDXznFlI98zGN4MMMJ2IXg/s1600/DSC01095.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji_1G9q_dX5jwsmd7X6sb3t7qaNScDk4ot0elOH449frz5WyuNdoHwlSZQs2QlwASxb9sYyMpVRbeiUWgB2o9yo3HHRqI3Lv6kE1HW1LHO5E8nhlWNGDb4aRDXznFlI98zGN4MMMJ2IXg/s1600/DSC01095.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Amíg Matyi dédivel Vásárhelyen, addig Sacó Baróton volt a budapesti unokatesóval. Aztán mi is csqatlakoztunk. Szikoslokán pallónátkelés:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6BpVFPKnKLmgLiC0W2hk5NPOyXZY4DnHy5WfW1ZsEcaI9eHWVe7Yc8Dv33mACiaSCbltM2am4DTMVq3r2BIvhqCXh1xL6rSAJIhUYSeihv-z_HNwA0jVRV9g2TtpMZJhKPMxbmbGYoRU/s1600/DSC01100.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6BpVFPKnKLmgLiC0W2hk5NPOyXZY4DnHy5WfW1ZsEcaI9eHWVe7Yc8Dv33mACiaSCbltM2am4DTMVq3r2BIvhqCXh1xL6rSAJIhUYSeihv-z_HNwA0jVRV9g2TtpMZJhKPMxbmbGYoRU/s1600/DSC01100.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sepsin is voltunk másik mamáéknál:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY3ccmkhgtOtplAGTKNZ3A4G-ay0Q2kVCoRvHEl_UYpmRkc0SckXTGXtf8MCQudYEOrW0-h-qGYMmDKjR6cU_qVmtM199_vJxGq64AZbTZJ0SEdyd9N_WLv7rd3_4A8_i2zpVOp_M5yUo/s1600/DSC01113.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY3ccmkhgtOtplAGTKNZ3A4G-ay0Q2kVCoRvHEl_UYpmRkc0SckXTGXtf8MCQudYEOrW0-h-qGYMmDKjR6cU_qVmtM199_vJxGq64AZbTZJ0SEdyd9N_WLv7rd3_4A8_i2zpVOp_M5yUo/s1600/DSC01113.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-5156106604474657712014-07-23T14:50:00.001+03:002014-07-24T13:08:42.218+03:002013 július: Tusványos, a kihagyhatatlan<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: inherit;">Egyesek szerint gyereknek nincs mit ott keresni. 2012-ben egy napot gyerekekkel, egy napot gyerekmentesen voltunk, persze estére ők nem maradtak. Gyerekmentes életünkbne minden évben legalább egy napot, vagy többet, még ha autóban is kellett aludni - itt voltunk. A CsakEgy (CsikiAnyák Egyesülete) sátrat nagyon élvezték a gyerekek. Egyre családbarátabba ez a hely, ami hangsúlyozza, hogy nem fesztivál - még ha olyan is a hangulat - hanem Szabadegyetem és Diáktábor. Aztán mamához vittük Sepsire a lurkókat, és utána visszamentünk bulizni. Kicsit tömeg és meleg és por van, de pár órát kibír a gyerek is, ha van egy olyan sátor, ahol játszhat, pihenhet, rajzolhat, ehet, közben persze én is ücsörgök a fa tövében és sörözök meg összehívom az ismerősöket s pletyózok. Férj is az a fajta, hogy Tusványost már csak azért sem hagyja ki, mert félig ott nőtt fel, és mert ott aztán minden ismerőssel találkozni lehet, ha csak egy évben egyszer is. Már nem is a koncertekért megyünk, hanem a hangulatért. És persze minden évben beszerzek valami vásárfiát, jó kis kézműves dolgot, vagy könyvet, idén fülcsiket vásároltam és könyvet a gyerekeknek. Az idei re nem vittünk gyerekeket, mamáéknál vakációztak, és nekem ebbe a Tusványosba minden belefért: volt Szent Anna tavazás, fürdés kollégákkal, ettem: lángost, kürtőst, kukoricát, pörköltet (vagyis fesztiválkaják kipipálva), régi barátnéimmal pletyóztam, andalogtunk Budapest Bárra Apával. Ez mind hétköznap. Hétvégén visszamentünk barátainkkal, buliztunk haverokkal Balkán Fanatikra, sok zsíros kenyeret ettünk, söröztünk, hajnali 5-re értünk haza. Jó volt, csak éppen sok mindenben pechesek voltunk: leutazás előtt pár órával belénk jött egy autó a stopnál, cégautóval voltunk ráadásul, egy óra dekkolás a rendőrségen, aztán elindultunk valahogy Tusnádra és leradaroztak Csíkban, a haver aki vezetett bűntetést kapott. Éjjel a koncert után haverina elvágódott egy lépcsőn, és a mentőautóban kötött ki fájó gerinccel...tehát kalandos nap volt, de szerencsésen hazeértünk. Vasárnap ültünk a fenekünkön, mostam, vasaltam, főztünk. Mitől ez a nagy lazaság? Hát úgy, hogy csak négy nap múlva megyünk a gyerekek után mamáékhoz, de most már hiányoznak, két hete nincsenek itthon.</span></div>
Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-2817469572836773102014-07-23T14:37:00.000+03:002014-07-23T15:29:38.754+03:002013 július: Biosszantó<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: inherit;">A ló túlsó oldala</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #333333;"><span style="background-color: white; font-family: inherit;">A mai bio-öko-természetes-energiatakarékos-környezetkímélő-fenntartható stb. őrület egyre elterjedtebb nálunk is. Engem fáraszt. És bűntudatot is kelt bennem, amit utálok, mert ugye én nem teszek meg minden tőlem telhetőt a család és a környezet egészségéért, és akkor milyen családanya vagyok én? Jó, hogy egyeseknek van erre ideje, energiája és pénze. Nekem nincs. Szerintem meg kell találni az arany középutat, az egyensúlyt mindenben. Nem járunk a gyerekekkel a Mekibe (csak fagyiért), de azért a "csak külön a gyereknek csak biót"...na hagyjuk már. Aztán azt sem élvezem, hogy van aki úgy elvan ezekkel, de arra nem gondol, hogy évek óta semmit nem sportol, nem mozog, vagy nem kirándult, stb. Persze lehet mozgásnak nevezni azt is, hogy citromlével súrolja félórákat a csempét. Vagyis egyik téren tesz az egészségért, másik téren meg semmi. Ha már beleveti magát, akkor vesse bele teljesen. én nem sportolok, de nem is jövök az egészséges életmód-öko-bió dumával sehol.</span></span></div>
Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-18704221154949179042014-07-23T14:35:00.002+03:002014-07-23T15:29:47.114+03:002013 július 9<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: inherit;">Ha víz nincs, élet nincs!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background: white; color: #333333; font-family: inherit;">Tegnap elvették a vizet, előzetes
bejelentés nélkül. Elég kellemetlen tud ez lenni egy négytagú családnak, ahol
még pelenkás is van… Igaz csak egy csőtörés miatt, és este 8-ra megadták, de
elég szar ügy hazamenni két gyerekkel 4-kor és tálba kezet mosni - az erkélyen
5 litres palackban tárolt vízzel. Még jó, hogy ez is volt. Aztán meg nem lehet
elmosogatni, takarítani, feltörölni, másnapra ebédet készíteni, ráadásul a
gyerek a napi egy kakáját is akkorra időzítette, ráadásul nem túl keményet,
tehát melegítettem kályhán s tálikóztam. A budi tartályt is alig mertem
lenyomni, mert ki tudja mikor lesz még víz. Telefonáltunk Aqvaservhez, azt
mondták csőtörés és dolgoznak az ügyön, de nem tudják mikor lesz. Aztán estére
lett. „tevile vechi...” Apa elment négy darab 5 literessel vízért a
munkahelyére. Szóval 4 óra víznélküliség után belegondolni is rossz, milyen
amikor hónapokig nincs. Én csak azt éltem át még régi időkben, amikor meleg víz
nem volt, s mindig fazekaltunk. Brrrr. tudom én, hogy vannak vidékek a világon
ahol így élnek, de mi már eljutottunk egy bizonyos civilizációs szintre, sokat
is dolgoztunk és fizetünk, hogy így élhessünk (lakást venni vagy bérelni,
szolgáltatásokért fizetni, stb) és akkor elvárjuk, hogy a minimum meglegyen. És
ha fizetünk csomót, akkor cseréljék ki a tevile vechi-et, mert Vásárhelyen biza
nem a legolcsóbb a víz az országban, s még mennyi veszteséget is fizetünk...</span><span style="font-family: 'Calibri Light', sans-serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></div>
Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-87852256095831458232014-07-23T14:31:00.001+03:002014-07-23T15:30:10.723+03:002013 július: visszaállás a "hivatalos munka" mezejére<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 107%;">Egy
"fél 8-kor indulok, fél 6-ra hazaérek, túlóra ingyenesen elvárt akár
hétvégén is, a budizási időt is percre lejegyezzük" munkahelyről váltottam
egy olyanra, ahol az a lényeg, hogy a meló legyen elvégezve, mindegy mikor csak
amikor számon kérik akkor legyen meg, ahol a főnököm elfogadja, hogy
kisgyerekek vannak és délutáni programnál úgy fogalmaz, hogy ha nincs más
dolgom akkor menjek el a programra, illetve este szól, hogy én hamarabb
leléphetek ha kell, illetve ha kell egy szabadnap, akkor a belefér típusú
munkahelyre. Kicsit kevesebb pénzért, de a fizunövelés esélyével. Feladtam egy
komoly, nagy presztízsű helyet, ahol szerettem a rendet, az embereket, hogy
biztonság van, nem bukik be ma-holnap, hogy mindig van fizetés, még ha pár
napot késik is, hogy megvan minden anyagi, logisztikai és egyéb segítség ami a
munkámhoz kell, cserébe kaptam egy kicsit bizonytalanabb jövőt, ahol csak előre
3-4 hónapot lehet biztosra tudni, ahol sokkal kaotikusabb minden, ahol
önállóbbnak, találékonyabbnak kell lenni, ahol nincs meg minden segítség. De
4-re az oviba érek ha kell, és reggel is vihetem 8-kor oviba, mert nem harapják
le a fejem ha 9 után érek be. valamit valamiért. Egy biztos: gyerekeseknél sok
minden főnök függő - van akivel beszélni vagy nincs, illetve cégkultúra függő:
multi céges státusra hajazó, csak a profit számít beállítású, vagy humánusabb a
hely. Félreértés ne essék, az sem volt rossz, sok mindenben jó, de most már
mások a szempontjaim. Ezt vállaltam, tudatosan... 2013 májusától. Amikor is másfél évesen hagytam otthon Matyikámat, aki hányódik is szegény erre-arra, mamáknál, otthon apával, otthon dédivel, mikor hol. (Aztán augusztusban, négy hónap keresés után találtunk egy "nénit", aki vigyázzon rá.)</span></div>
Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-42028745857888812302014-07-23T14:26:00.002+03:002014-07-24T08:36:25.541+03:002013 júniusi bulgár tengerparti nyaralás<span style="font-family: inherit;">Megér egy külön képes bejegyzést...</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitBjVaLJb_R_fhOczmCIiUp9Kdu9B6JVzyiXnDKx9EPkeEnAGY6-kdtVh4dKfBBdYmmmIn9M9WiLLBafNefpbpZc3AWKgdVjhL1ooioMKnrZi3gelEsT4bv1iAJKZ4xSZi3YToL89QMsQ/s1600/1484_543904042312427_506331772_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitBjVaLJb_R_fhOczmCIiUp9Kdu9B6JVzyiXnDKx9EPkeEnAGY6-kdtVh4dKfBBdYmmmIn9M9WiLLBafNefpbpZc3AWKgdVjhL1ooioMKnrZi3gelEsT4bv1iAJKZ4xSZi3YToL89QMsQ/s1600/1484_543904042312427_506331772_n.jpg" height="239" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVK0LOg6qeGpWsDBZNkK_8TEVDuwzg0xYwDA29ANL1dIOMdqwR5SMsoDw-axJ5hZ3W_38A7lXnKxnPr4b0eVkYVq8r-rFToUmNXOGTFNtOhjGjxW8v703rY6egU0Io6AAJMf6detYQKk4/s1600/941463_543903965645768_668118811_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVK0LOg6qeGpWsDBZNkK_8TEVDuwzg0xYwDA29ANL1dIOMdqwR5SMsoDw-axJ5hZ3W_38A7lXnKxnPr4b0eVkYVq8r-rFToUmNXOGTFNtOhjGjxW8v703rY6egU0Io6AAJMf6detYQKk4/s1600/941463_543903965645768_668118811_n.jpg" height="239" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoHA47MrRWhHCIgpS0G7QQYNTYhqb6bndhirVFWS6eNi6vZRRVLxt0eI_zU6fZssQrHyVBbM2HnPKnRAAIrp5IOlDjMNECM0ve9ZsRqp2pYHUsl2aP6cFfW6G0I_eCkxcGcNDfTAxJ-LE/s1600/944451_543905722312259_658953413_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoHA47MrRWhHCIgpS0G7QQYNTYhqb6bndhirVFWS6eNi6vZRRVLxt0eI_zU6fZssQrHyVBbM2HnPKnRAAIrp5IOlDjMNECM0ve9ZsRqp2pYHUsl2aP6cFfW6G0I_eCkxcGcNDfTAxJ-LE/s1600/944451_543905722312259_658953413_n.jpg" height="320" width="239" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW0F2SBMHs8kclTyL0S7S-4CfiPGqQGB2KxTK5glZCeCdjYG3kAOlHXbojkqyMoL_VLb71l3MkJhDsM4MiDtBBKR4EsEJSjFY8u04Wd2gQYVSaq9R6lbfPxJGOocNNTpXsCBklwsXhl94/s1600/993065_543897925646372_256016385_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW0F2SBMHs8kclTyL0S7S-4CfiPGqQGB2KxTK5glZCeCdjYG3kAOlHXbojkqyMoL_VLb71l3MkJhDsM4MiDtBBKR4EsEJSjFY8u04Wd2gQYVSaq9R6lbfPxJGOocNNTpXsCBklwsXhl94/s1600/993065_543897925646372_256016385_n.jpg" height="240" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_ID96UpsdZcUudH9iXyK5JZ4LNUoKw0MlOCkzBM1p8Hb8MaQXbNexjGTTSSeeuBgYH2fPcMZQPQwq54PhAEFRgWJOTHd3mxBBrHfI0obR6EsIti5wfJVXLdNSFpV0V-_xmre5fPxk3Gs/s1600/1000462_543901158979382_700831829_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_ID96UpsdZcUudH9iXyK5JZ4LNUoKw0MlOCkzBM1p8Hb8MaQXbNexjGTTSSeeuBgYH2fPcMZQPQwq54PhAEFRgWJOTHd3mxBBrHfI0obR6EsIti5wfJVXLdNSFpV0V-_xmre5fPxk3Gs/s1600/1000462_543901158979382_700831829_n.jpg" height="240" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy-MBHaBIdAgwmtQLN_yrV2nZl8leMm9oNNa-OL0OkGmErdlU7qjBZ7RL_-GXralO2P1v01bvi9udF_n9jQHsyYWA_h7QWeXStDkl4xO37VQR3bnKi9BkFu6VaIzUODDa6KS_3o4a0zSE/s1600/1011044_543905752312256_107183992_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy-MBHaBIdAgwmtQLN_yrV2nZl8leMm9oNNa-OL0OkGmErdlU7qjBZ7RL_-GXralO2P1v01bvi9udF_n9jQHsyYWA_h7QWeXStDkl4xO37VQR3bnKi9BkFu6VaIzUODDa6KS_3o4a0zSE/s1600/1011044_543905752312256_107183992_n.jpg" height="239" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYpTQiEsYGyWoGPNQQGpkAZxUUrl5od_noA1HFqOLgWms-2aAJKmbAfiw7h8TTApraC43TMVeJZcqsTs2NJ_gydkIUbHFVj-JfZcVzGxCLBMFEmjUOZjdnrG4iE5el9XP5539af-r6AV4/s1600/1011853_543905918978906_1069225818_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYpTQiEsYGyWoGPNQQGpkAZxUUrl5od_noA1HFqOLgWms-2aAJKmbAfiw7h8TTApraC43TMVeJZcqsTs2NJ_gydkIUbHFVj-JfZcVzGxCLBMFEmjUOZjdnrG4iE5el9XP5539af-r6AV4/s1600/1011853_543905918978906_1069225818_n.jpg" height="239" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white;"><br /></span>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; color: #333333; font-family: inherit;">Tenger után egy kis
gyerekkori nosztalgia<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-color: white; font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; color: #333333;"><span style="background-color: white; font-family: inherit;">A júniusi Bulgáriás
nyaralásunk előhozta a gyerekkori nyaralási emlékeim a családdal.
Leginkább a tengeres sátrazások...bizony van egy kis különbség az akkori sátras
két hetes és a mai all inclusive 4 csillagos 7 napos tengerezés között.... Éjjel indultunk, lefektettek előtte felöltözve, de nem sikerült túl mélyen elaludni, amire kellett kelni. Be az autóba, amienk hátső ülése meg volt vetve, hogy aludjunk. Gyerekülés? Az mi? A kis Dacia tetején a nagy csomag sátor, ruha-cula egyebek az utastérben, kaja-edény a csomagtartóban. Reggelre meg is érkeztünk. Akkor az 1310-es Dacia csomagtartója volt a konyha, mellette kis elkerített
résszel, amit úgy oldottunk meg, hogy vásznat feszítettünk ki: becsíptük a
dacia hátsó ajtójához, aztán egy cső mögé kihúztuk s majd erősítettük a sátor
oldalához. A bekerített rész volt a sátor udvara és ebédlő is egyben. Anyukám
nagyon praktikusan tudott pakolni, szépen dobozkákba kimért mindent
otthon. Ilyeneket ettünk, hogy hamar menjen és kis gázpalackos rezsón el
lehessen készíteni a csomagtartóból: puliszka tejjel, túrós puliszka )és amiket lehet
vele enni például lekvár), tejbegríz, ábc leves, tojás minden mennyiségben:
rántotta kolbásszal, tükörtojás, főtt tojás (ezeket első napokba ettük mert az
ilyesmit hűtőládában tartottuk), prézlis laska, pástétomos kenyér, lekváros
kenyér, pardicsomleves paradicsompasztából. Szóval ő se ült órákat a
"konyhába", de nem is ettünk extra kajákat. A parton sátraztunk, egy köpésre volt a víz, Mamaiara jártunk, teniszeztünk sokat...és minden nap kaphattunk valami finomságot: fagyit, csöves kukoricát, Colát :) Apám feljegyezte minden nap mire mennyi pénz ment el. Kötelezően minden évben a nyaralás második napján képeslapokat küldtünk a családnak (mit tud erről egy mai gyerek...) és telefonáltunk haza kétszer-háromszor, hogy megérkeztünk és otthon minden rendben van-e. Persze miután kiálltuk a sort a public telefonnál, és bedobáltuk a fém 100 lejeseket. Ej be lennék még egyszer gyermek...</span><span style="background-color: white; font-family: Calibri Light, sans-serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="fsm" style="font-size: 12px;">
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
</div>
</div>
Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-13720966933291134822013-12-08T19:35:00.001+02:002014-07-23T14:57:08.922+03:002013 JúniusGyereknapoztunk a VÉDEMMEL az unitárius templomnál, sok-sok móka és ajándék várta a gyerekeket. Sára életében először fellépett a városi színpadon a tornacsoporttal, pompomokkal ugrabugráltak, amiket én készítettem neki krepp papírból. Kicsit féltem felmegy-e a színpadra, stb. Az elején kicsit szégyelte magát, de belejött. Nála kisebbek is voltak a csoportba, de mind ügyesek voltak, kivéve a polgármesteri hivatalt, aki egy-egy fél litres kólával jutalmazta a 2-4 éves gyerekeket gyereknap alkalmából! Miért nem adtak egy-egy almát, vagy bármit, vagy inkább semmit mint kólát! De hát ha ez volta a szponzor... nem mintha a Cola cégnek nem lennének más termékei, lónyál üdítők vagy víz, na mindegy. A szülők itták meg, és a tornatanárnéni megmentette a helyzetet, mert türögetett lufit a gyerekeknek. hazafele még fagyiztunk is egyet, igazi gyereknap volt, arcfestéssel, lufikkal, buborékfújóval, fagyival, zenével, játékkal, maszatolással.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUL0gL-5CiK5w8pbecTspgwICTBmlhiyDy67Nzk3oKb8g4tOQSXcpNd0Mii6XhT2O8H1RuVuAllgYNn2hc3-YqYmHonGJo3AhhTJrTQ6CYMXuWXEYrBHn_uXawDObjwe2xcyR_3jVk4I/s1600/IMG_9375.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUL0gL-5CiK5w8pbecTspgwICTBmlhiyDy67Nzk3oKb8g4tOQSXcpNd0Mii6XhT2O8H1RuVuAllgYNn2hc3-YqYmHonGJo3AhhTJrTQ6CYMXuWXEYrBHn_uXawDObjwe2xcyR_3jVk4I/s320/IMG_9375.JPG" height="320" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8gA8S6Fg6nxWpSDokJUNyePmlQNdtMu6WefNJ3liiDCafRHOcRelA2vyo_HiVhqvMmN4T-QFeT28GddkDlc9SxFFJrn9_qsFMyZHZmiHvQWuGW0O_XQvIZXucHYjvcuP9Vvjz4JrkhJI/s1600/IMG_9373.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8gA8S6Fg6nxWpSDokJUNyePmlQNdtMu6WefNJ3liiDCafRHOcRelA2vyo_HiVhqvMmN4T-QFeT28GddkDlc9SxFFJrn9_qsFMyZHZmiHvQWuGW0O_XQvIZXucHYjvcuP9Vvjz4JrkhJI/s320/IMG_9373.JPG" height="320" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9yWVfjapORqpkl4RirCi-JRpSL4oAPMLMwyWJwNvv51C7tiFgrj5o98cjGnUnnvZMd88n8C_lTIfzP88PUqPsckUOnwPGFcpFYEvtBEkGYX_pW2KYfP84g1AZPyCXwo7ssmoBQRUCPB8/s1600/IMG_0778.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9yWVfjapORqpkl4RirCi-JRpSL4oAPMLMwyWJwNvv51C7tiFgrj5o98cjGnUnnvZMd88n8C_lTIfzP88PUqPsckUOnwPGFcpFYEvtBEkGYX_pW2KYfP84g1AZPyCXwo7ssmoBQRUCPB8/s320/IMG_0778.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigi_EZ9BS5HBipVfiQUgse98Wf70Fu_fX8YfQeCjnGBQzjkavianv5dGRDit4dBYREDJh3wp2yq7MpgLvDI-9wuPUiFcrd7wSbMQiybFImaxL-z39P9NZowvfc81L4E1bar6mWw7gKMFU/s1600/IMG_9400.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigi_EZ9BS5HBipVfiQUgse98Wf70Fu_fX8YfQeCjnGBQzjkavianv5dGRDit4dBYREDJh3wp2yq7MpgLvDI-9wuPUiFcrd7wSbMQiybFImaxL-z39P9NZowvfc81L4E1bar6mWw7gKMFU/s320/IMG_9400.JPG" height="320" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8pn4pUtmO0T0m68LkhdOq0gfslzqQdlz-kBb296b7iqvg92ZXRDnKIIiXzFNx9XFlWrrbZk17LF8vthIzxnAWerTB_ufdmEKYeJNZZFHOCE8QZXsTzlilIzeBhhwt6_mgVcksOS__noI/s1600/IMG_9401.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8pn4pUtmO0T0m68LkhdOq0gfslzqQdlz-kBb296b7iqvg92ZXRDnKIIiXzFNx9XFlWrrbZk17LF8vthIzxnAWerTB_ufdmEKYeJNZZFHOCE8QZXsTzlilIzeBhhwt6_mgVcksOS__noI/s320/IMG_9401.JPG" height="320" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilYr1bWTgve4zFXDFyvaqmnjJvZihyphenhyphenKkixx3yFH9psFZ58hKH26YbMoqoPFt0PCEb17fnXSeeux-Zp_Wa8dMVtwneRENKjqcKGPBUMD2hPOxLG7Nnc8F9DalSt6rPgmvjN2_f6tAzVPbo/s1600/IMG_9403.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilYr1bWTgve4zFXDFyvaqmnjJvZihyphenhyphenKkixx3yFH9psFZ58hKH26YbMoqoPFt0PCEb17fnXSeeux-Zp_Wa8dMVtwneRENKjqcKGPBUMD2hPOxLG7Nnc8F9DalSt6rPgmvjN2_f6tAzVPbo/s320/IMG_9403.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnLK8Z2cMSmxKDSjFMaGC7EuxPNwaXbl8fQ1-ZfmZvj_b8kF9MJitH9M3T2XzqsX6PhKIsg9nNfBKXZic-OLbG0VHHEJsAt7ta8mKTXyd2MFvDAH2HyXA6tp4zbzW5SPzmMmi3WsEqK0/s1600/IMG_9407.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnLK8Z2cMSmxKDSjFMaGC7EuxPNwaXbl8fQ1-ZfmZvj_b8kF9MJitH9M3T2XzqsX6PhKIsg9nNfBKXZic-OLbG0VHHEJsAt7ta8mKTXyd2MFvDAH2HyXA6tp4zbzW5SPzmMmi3WsEqK0/s320/IMG_9407.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0lsKOAsL4IcrPLyh9x1WYome5JVp4Rlq2iuZwgdAgqF7ZTlPbELvIaq4Ga0ll5SqBeUm6ckxHwitUcqBdwFghA47XZBDhg6dv1jXzdcX2PPuy6CbG5q4iaMlImu4EeXKA7DJ6VJBR8cQ/s1600/IMG_9394.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0lsKOAsL4IcrPLyh9x1WYome5JVp4Rlq2iuZwgdAgqF7ZTlPbELvIaq4Ga0ll5SqBeUm6ckxHwitUcqBdwFghA47XZBDhg6dv1jXzdcX2PPuy6CbG5q4iaMlImu4EeXKA7DJ6VJBR8cQ/s320/IMG_9394.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4WFdg3ITGlQI0WzBycF6IhwMKY7y0KzqdSJRo1hQraF7apr-mNnLg4pRpQcZjHz1Bf060ct9d_fqzzYwGiygfY8xSOgjZaGjn2dXeM1CDEr5HR0oV3rWJ496RAI1lqC9RjyBO89tRz7c/s1600/IMG_9396.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4WFdg3ITGlQI0WzBycF6IhwMKY7y0KzqdSJRo1hQraF7apr-mNnLg4pRpQcZjHz1Bf060ct9d_fqzzYwGiygfY8xSOgjZaGjn2dXeM1CDEr5HR0oV3rWJ496RAI1lqC9RjyBO89tRz7c/s320/IMG_9396.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Júniusban esküvőben is voltunk, ahol Sára koszorúslány volt székelyruhában. Az esti mulatságban csak rövid ideig voltak velünk, mert kivittük őket Noémiékhez, Szentimrére és ott aludtak a gyerekek. Csupa élmény volt: malacokat és tyúkokat etettek, cicát simogattak, meggyet szedtek, kutyát néztek, még traktor is volt... Kár hogy Noémi hazaköltözik és nem tud tovább vigyázni Matykóra. Még mindig nénikeresésben...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sára népviseletben énekelt: Elültettem kiskertemet a tavasszal... végig a két szakaszt!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit2nl871lq388z97E5OcPULaAZu2iKnD_G9mlee_8o9WxvcLbfXg_TSbsb-1yIeBagRsE2sTefIHiKHc8xX1YbcascxuZfOXLe9uq1qRmeiNmD94G1FlcKWid7J0sazKX7_Kun8Wg3cLg/s1600/IMG_0785.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit2nl871lq388z97E5OcPULaAZu2iKnD_G9mlee_8o9WxvcLbfXg_TSbsb-1yIeBagRsE2sTefIHiKHc8xX1YbcascxuZfOXLe9uq1qRmeiNmD94G1FlcKWid7J0sazKX7_Kun8Wg3cLg/s320/IMG_0785.JPG" height="320" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Apa: - Szűk ez a blúz!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sára: - Nem szűk, csak gombos!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mégis június legnagyobb élménye a tengeri nyaralás volt, amit megelőzött egy baróti esküvő. Tehát úgy indultunk Vásárhelyről el, hogy Barótra mentünk esküvőzni, onnan pedig csatlakoztunk a bandához akivel mentünk és irány Bujgájia.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az utat a gyerekek aránylag jól bírták, jobban mint előző évben. De Sára keveset aludt, ahhoz képest, hogy éjjel aludtunk. Le se feküdt aludni annyira izgatott volt. Éjjel 12-ig fennült. a nyaralás jobb volt mint a 2012-es, pedig mi akkor is jól éreztük magunkat, de ez még jobb volt, persze egy csillaggal több a szolgáltatásokon sokat dobott. Ami a legszuperebb volt, hogy 30 méterre voltunk a parttól, egyenesen a szálloda kertjéből a partra mentünk le, a szobánk földszinti volt, tehát nem kellett emeletezni és a kaja változatos és bőséges volt. A programban vizibiciklizés, séta a településen, esti séta a parton, kikötő látogatás is szerepelt, de a gyerekeknek nagy élmény volt a játszóház, az esti előadások az animátoroktól, a játszótér és a gyerekmedence, a korlátlan mennyiségű fagyi :) Hazafele persze ki nem maradhatott az IKEAS shopping. Visszafele nappal utaztunk, ennek ellenére a gyerekek csak egy fél órát aludtak az autóban délután, aztán este 9-kor elaludtak, mire szinte Baróton voltunk, mert ott álltunk meg és szálltunk meg. Sára ott is maradt mamáéknál, mert ugy-e vakáció van már... Matyira dédimama fog vigyázni, akit elvittünk Sepsiről magunkkal Vásárhelyre, és két hétig ott volt velünk. Nagyon jól fogott a segítsége. Kicsit fel is szusszantunk, és sok mindent el tudtunk végezni amit két gyerekkel nehézkes, de most dédi elvolt Matyival játszón, mi meg polcokat szereltünk, kicsit meszeltünk, teraszt meszelt Apa, tettük vettünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Esküvő után Nyárádszentlászlón</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKS7N47drjXJotuRoCgfYDjNLls-0TanDGmmwBPZh4ib9CMzjVN92fzvNbvHh4OB_8mP5bAITIeYN5Y94TubZQfVAga1tedyYzCseHm5kA3Egkrs2sSbXdioWcBQ961Lt6vpXt23LRlso/s1600/IMG_0797.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKS7N47drjXJotuRoCgfYDjNLls-0TanDGmmwBPZh4ib9CMzjVN92fzvNbvHh4OB_8mP5bAITIeYN5Y94TubZQfVAga1tedyYzCseHm5kA3Egkrs2sSbXdioWcBQ961Lt6vpXt23LRlso/s320/IMG_0797.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A Somin</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj742nLGM17SrLSlJBFlUaR_RWJbRxFlWze-w9d10QV6KvKrhKX8XxT_aSLHjpncxfsGGGNP0rkFa9P1qpFHzi1g9AoO0lQ3OsaY6Ms0mfzJT-H9SQyIPpiOTnRnM3opFxOtifv8PsBZ0o/s1600/IMG_0798.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj742nLGM17SrLSlJBFlUaR_RWJbRxFlWze-w9d10QV6KvKrhKX8XxT_aSLHjpncxfsGGGNP0rkFa9P1qpFHzi1g9AoO0lQ3OsaY6Ms0mfzJT-H9SQyIPpiOTnRnM3opFxOtifv8PsBZ0o/s320/IMG_0798.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQlZzYgWTBAzsKja24D6KE-ySrO7hXqS7LfHmsJ2XebTReMEOxwJKtneX5Dn6-lq4HTYbjtfbuJ5BE12TOSQYhebJTojHln6RKO9vf99pO-vra8DthZahMV5zKWAXDzc0oF-f4rTQebag/s1600/IMG_0799.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQlZzYgWTBAzsKja24D6KE-ySrO7hXqS7LfHmsJ2XebTReMEOxwJKtneX5Dn6-lq4HTYbjtfbuJ5BE12TOSQYhebJTojHln6RKO9vf99pO-vra8DthZahMV5zKWAXDzc0oF-f4rTQebag/s320/IMG_0799.JPG" height="320" width="239" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A művészek</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdi17TAkUTttGbShhxhlDMhmV3GTPkDOZR7CupBuxisruix45abV6VjqVY2M1t4TCGGorghw6KJWxZbXS005KTGBpJB74TqG2Eudt7rupGfRqsxLzzFxzuAf1_R5DMIwHjR2IM_Rycmw8/s1600/IMG_0809.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdi17TAkUTttGbShhxhlDMhmV3GTPkDOZR7CupBuxisruix45abV6VjqVY2M1t4TCGGorghw6KJWxZbXS005KTGBpJB74TqG2Eudt7rupGfRqsxLzzFxzuAf1_R5DMIwHjR2IM_Rycmw8/s320/IMG_0809.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hosszú út rajzfilm nélkül nincs</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicIb99yRFxFULPxgSl6za8CF9iTnvO8zXsZVj5p4-POwVez0JJojI_b-4NJBL_B6NRlD-NJY3TflKAe9QPsbJqhOBHy7hFKBFscUDBcGw6Ce2FNWj0RZaCe3qpG34BYS1uzuVaTjET_oU/s1600/IMG_0816.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicIb99yRFxFULPxgSl6za8CF9iTnvO8zXsZVj5p4-POwVez0JJojI_b-4NJBL_B6NRlD-NJY3TflKAe9QPsbJqhOBHy7hFKBFscUDBcGw6Ce2FNWj0RZaCe3qpG34BYS1uzuVaTjET_oU/s320/IMG_0816.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXliNXqyKJcwEyqJta2KtB6H3TnEyLSJF761MCnjFs1PfAAgflLYJ17xO3SaEQkMVkEFYles7tvLo7QXm492rwmTy7zqGPPN0m5WOUS4B92wLHTtr_qUj-0F3cWE2FYeSyT29u2rJdLsU/s1600/IMG_0817.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXliNXqyKJcwEyqJta2KtB6H3TnEyLSJF761MCnjFs1PfAAgflLYJ17xO3SaEQkMVkEFYles7tvLo7QXm492rwmTy7zqGPPN0m5WOUS4B92wLHTtr_qUj-0F3cWE2FYeSyT29u2rJdLsU/s320/IMG_0817.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-21346877022970287112013-12-08T18:32:00.002+02:002014-07-23T14:53:03.842+03:002013 MájusMajális a maros-parton, dög meleg, nagy tömeg, por, sokat nem maradtunk, gyerekek játszottak kicsit a gyereksátorban, kértünk egy lufikutyát Juli bohóctól, amire aztán fél órát vártunk, mert rengeteg gyereknek kellett szegény bohóc türögessen. Az etédi, már ismétlődő - mert tavaly is ott voltunk május elsejei hétvége - viszont jól sikerült, patakásztunk, sütögettünk, udvaron rohangálás volt, Sára segített paradicsomot ültetni Álmosnak :) és sok-sok sóskát evett a kertből. Egy hetes program volt a Születés hete alkalmával, minden napra jutott valami. matyira Noémi vigyáz, egy pedás lány, aki most segít rajtunk, de hosszútávon sajnos nem számthatunk rá, mert a várostól 20 kilóméterre lakik, itt csak albérlete van, és a nyáron államvizsgázik és költözik haza. Szóval még mindig tart a néni keresés, de legalább pár hétre megoldottuk a Matyi felügyeletét.<br />
Az anyák napi ünnepség az oviban megríkatott...olyan szép volt. meg egy kicsit ilyen érzékenyebb időszak is ez nekem, lévén visszamentem dolgozni, kevesebbet vagyok a gyerekekkel, bánt a lelkiismeret, hogy Matyival nem maradtam olyan sokat otthon mint Sárával...meg a Születés Hetén is olyan előadások voltak amiken az ember elgondolkodik. Például a Beteg gyerek érkezése a családba.<br />
Az anyák napi ünnepségen az oviban minden gyereknek az anyukája be kellett vigyen egy tárgyat, amihez valami történet vagy érzés kapcsolódik, a gyerekével kapcsolatban, ezeket letakarták az óvónénik kendővel. Körbe ültünk és a gyerekek énekeltek egy csodaszép éneket nekünk, ahogy a kismadár felnő és majd elszáll szabadon a fészekből. Majd megkínáltak az általuk sütött sütiből és mindenki ölébe vette a gyerekét. Ekkor előhúzták a tárgyakat szerre az óvónénik odaadták annak, akié volt és az el kellett mesélje miért pont azt a tárgyat vitte. Én egy zenélő, felakasztható játékot vittem,aminek a történetére azóta is emlékszem. először is Pesten vásároltuk a Brendonban akkor, amikor legelőször voltunk Pesten Sárával, 5 hónapos volt. Kerestünk neki valami zenélőt, több játékot is felhúztam,és amikor meghallottam ennek az énekét (Somewhere over the rainbow), akkor tudtam, hogy nekem az kell, olyan szépen szólt, csak a dallam, hang nélkül, két kis nyuszi és egy mackó csüng rajta. És aztán ezer meg ezerszer hallgattuk azt a zenét, mert Sára kiságya fölé volt akasztva, és azzal a lágy dallammal próbáltuk altatni, és emlékszem arra, hogy gyakran a kiságy fölé hajoltam és szoptattam és a fülem mellett szólt ez a játék, Kezdő anyukaként ugyebár mindenáron az ágyába akartam szoktatni, és sokat kínlódtunk az alvással, elaltatással amúgy is. Azt hiszem életem végéig megmarad ez a dallam a fülemben, ezért vittem ezt a játékot. Persze a mesélés közben elpityeregtem maga, Sára megkérdezte miért sírok és azt válaszoltam azért mert boldog vagyok. A gyerekek által készített krémmel ajándékoztak meg minket,és mezei virágokat is kaptunk. Csodás anyák napi ünnepség volt :)<br />
Szomorú családi esemény is volt, Apa keresztapjának a halála, ami rányomta a bélyegét a májusi napokra, főleg Apát rázta meg a dolog, elment Matyival a temetésre haza, míg mi kettesben maradtunk Sárával. Elmentünk a édesanyák egyesületével bográcsozni a Cinege tetőre, sétáltunk az erdőben, gulyást ettünk, hempergőztek a gyerekek a takarón, kirándultunk, mezei virágot szedtünk és hazafele fagyis kocsiból fagyiztunk egy nagyot. Továbbra is járunk gyerektáncházba keddenként, és csütörtökönként Sára tornára jár, amit nagyon szeret. Óvodástárs anyukája tartja a gyerekaerobikot, és el is viszi őket, meg néha haza is hozza, vagy utána megyünk mi.<br />
- Anya, ha megnövök olyan akarok lenni mint Annamari!<br />
- Miért?<br />
- Mert ő olyan kedves, még tornára is elvisz engem.<br />
És persze a végén kapnak jutalmat, pecsétet, rajzot, müzlit, sütit, ilyesmit :)<br />
Továbbra is vannak a csütörtöki csajos talik, ahol Matyi az egyetlen fiú, mióta az egyik barátnőm a fiával és párjával kiköltözött Németországba, majd Angliába.<br />
Beindult a Waldorf iskola projekt, szervezkedünk pár ovitárs szülővel, hogy tudjunk Vásárhelyen waldorf osztályt indítani. Fűzépítményt is készítettünk a mi óvodánk udvarán, gulyásozással-sörözéssel egybekötve természetesen.<br />
Májusban volt a tíz éves érettségi találkozóm, amit vártam, és nagyon jól is telt, habár sokan nem tudtak eljönni, és nem volt egy felfújt rendezvény, de jól esett a lelkemnek. Kicsit büszkébb is lettem magamra, lévén az osztályból második vagyok aki ilyen hamar bevállalt két gyereket, nyáron kell szülnie a harmadik lánynak aki a második lányát szüli, és még hat lánynak született meg az első gyereke az utóbbi 5 évben, két lány meg éppen akkor volt állapotos. Az osztályfőnök persze ezt számolta össze legelőször: kinek hány gyereke van, és persze a 10 évvel ezelőtt általa kimondott jóslatot - hogy 2013-ban a gyerekek száma meghaladja az osztálylétszám felét - nem sikerült teljesíteni, de csoda-e, amikor a mai világban egyre jobban kitolódik a gyerekvállalási kor :) Az évfolyam sztárja mindenképpen az a lány aki már licis kora óta modellkedik, tanult Amerikában és Budapesten is, majd hozzáment feleségül Törökország második leggazdagabb emberéhez, saját biofarmja van itthon és luxuskozmetikai cégeben részesedése, aminek ő az arca, török szappanoperákban szerepel persze beszél 4 idegen nyelvet, stb. stb. Csak éppen gyereket nem akar. Még jó, hogy nem a mi osztályunkba járt, mert akkor egész éjjel csak őt hallgathattuk volna, ahogy ecseteli, hogy milyen fárasztó annyit utazni, országokba, kontinensekre, becsomagolni-kicsomagolni, hogy a férje pont Washingtonban van üzleti tárgyaláson.<br />
Májusban lehúztunk egy betegséget is, Matyi jó nagy lázzal, mert ő lázas típus. Sárának nem szokott lenni láza egy sima hűlésnél.<br />
Megvolt a testvérem ballagása, amelyik nap egy esküvőben is voltunk, és még a születésnapom is arra a napra esett, elmentem Vekerdy előadásra, úgyhogy idén szuper születésnapom kerekedett, mert anyukám nálunk maradt és vigyázott a gyerekekre, míg mi a lagziba mulattunk, ahová nem vittük a gyerekeket, és ahonnan meglógtam az előadásra, majd visszamentem bulizni. Ugyebár tavaly májusban voltunk egy esküvőben a két gyerekkel, amikor megfogadtuk, hogy többet gyerekkel soha...<br />
Elmentünk az Állatkert című bábelőadásra, ami Matyi első bábelőadása volt, mindketten élvezték.<br />
Ja és májusban vágattuk le először Matykó haját! olyan kis kuglifejű lett :)<br />
<br />
Az óvoda udvarán<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyJ16jkfd_W7W_bPzmv4E9v7L-zq9kVjxZ2vyxrd-bntMi6Q-7FurWjoiHEIueVkSeVdwU6UEUMHpZ41uDXrh9GAb72WEhtmLWzRpqwkGm2p6kKONnMZwSRJ6HxBN-FY_wB7Ye9V6nAa8/s1600/IMG_0767.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyJ16jkfd_W7W_bPzmv4E9v7L-zq9kVjxZ2vyxrd-bntMi6Q-7FurWjoiHEIueVkSeVdwU6UEUMHpZ41uDXrh9GAb72WEhtmLWzRpqwkGm2p6kKONnMZwSRJ6HxBN-FY_wB7Ye9V6nAa8/s320/IMG_0767.JPG" height="320" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMBrKwHrHUGcmctrlM5mqkBf1tyQwl1dYvcx7E1F1GAhEdIOK1bfP87qD58WGC3Am-7mJ9XkOlXYxbhVCYMhiGxJlV2TPWERwhSSGqb_Ez5hbTe1JSPu9iwnRXuQxnFwMPiDBoGQ_5l6U/s1600/IMG_0769.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMBrKwHrHUGcmctrlM5mqkBf1tyQwl1dYvcx7E1F1GAhEdIOK1bfP87qD58WGC3Am-7mJ9XkOlXYxbhVCYMhiGxJlV2TPWERwhSSGqb_Ez5hbTe1JSPu9iwnRXuQxnFwMPiDBoGQ_5l6U/s320/IMG_0769.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz5UcMDHmjbqIacHYS3kkixuJvTPANK-cOGjIMAUCX4yCB7bFe8b-zSvc87OtUX163zuZyGG2JNZPTLYWMWfx9nAwbk0GzoaVACL_F_TljyUzk4Yjw_LcsMQH_9f6oOsO3Fsq1scRodOA/s1600/IMG_0774.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz5UcMDHmjbqIacHYS3kkixuJvTPANK-cOGjIMAUCX4yCB7bFe8b-zSvc87OtUX163zuZyGG2JNZPTLYWMWfx9nAwbk0GzoaVACL_F_TljyUzk4Yjw_LcsMQH_9f6oOsO3Fsq1scRodOA/s320/IMG_0774.JPG" height="239" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szunya</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ96TIMM9gCKyuM_pEY9cMlgslDpW3uBEMDx9806dA1rPhpUVkcRGZQY-2z5F_OJKYNX2BRsRPP2JBWSrU_Vxv9lEP0eUF05qO6wSTPzrh-KcOBnWewV2d-b4-BYoHks-6scD1gt53skE/s1600/IMG_7010.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ96TIMM9gCKyuM_pEY9cMlgslDpW3uBEMDx9806dA1rPhpUVkcRGZQY-2z5F_OJKYNX2BRsRPP2JBWSrU_Vxv9lEP0eUF05qO6wSTPzrh-KcOBnWewV2d-b4-BYoHks-6scD1gt53skE/s320/IMG_7010.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Baróton<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil8RHOxkui5npuWlD1xZ808_rUOfoxsvc49eiCyus4QfZN4CR-X8OApSx6BH_Gj3comZHpiW8DpVrcBsz9aiDSGnWBXe0qzX4Wx-fvURJPLAz0XbbFB2kHPHkl5LqFfFrp1R9dwIqvGFs/s1600/IMG_7921.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil8RHOxkui5npuWlD1xZ808_rUOfoxsvc49eiCyus4QfZN4CR-X8OApSx6BH_Gj3comZHpiW8DpVrcBsz9aiDSGnWBXe0qzX4Wx-fvURJPLAz0XbbFB2kHPHkl5LqFfFrp1R9dwIqvGFs/s320/IMG_7921.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnwxMmdfjMkoXltj2ymoBxSGmzS6Z8y-Coy7CPCNiVdaPwvuxgua6m6d9LGGMTMhFtxcGXXcr1mlYhIWGLi4E_CtuwWo_ndkOI2eWhIIcF1F6BGx_7mOVfJE8iSHeN2jni5JvYqkAiJ2E/s1600/IMG_7923.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnwxMmdfjMkoXltj2ymoBxSGmzS6Z8y-Coy7CPCNiVdaPwvuxgua6m6d9LGGMTMhFtxcGXXcr1mlYhIWGLi4E_CtuwWo_ndkOI2eWhIIcF1F6BGx_7mOVfJE8iSHeN2jni5JvYqkAiJ2E/s320/IMG_7923.JPG" height="213" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-33648869137761465012013-12-08T16:56:00.000+02:002013-12-08T16:56:29.266+02:002013 ÁprilisÁprilisben kezdődött az ihaj-csuhaj, ugyanis akkor mentem vissza dolgozni. Matyi csak szeptemberben tölti a kettőt, de most adódott a lehetőség, most kellett elfogadni. A március végi anyaországi látogatás után elrepült két hét és máris beálltam, pedig még nénink se volt (hónapokig kerestük), nem tudtuk hogy lesz Matyival, de ha menni kell, hát menni kell.<br />
Folynak a találkozók nénikkel, de valahogy egyik sem az igazi. Vagy ők nem feleltek meg nekünk, vagy mi nekik, vagy kevés volt a pénz amit tudunk adni, vagy csak nem akartuk rajzfilm és szappanopera nézetős, kivinni a gyereket nehezemre esik típusú nénihez hordozni Matykót. A munkapiacra való visszaállásra nem is különösebben készültem, csak úgy megtörtént egyik napról a másikra. A bölcsi ötletét elvetettük teljesen. Egyelőre Matyi Baróton van mamáéknál, lássuk hogy kapunk-e valakit aki vigyázzon rá.<br />
Áprilisben voltunk kalákázni Backamadarason, ahol az ovis csoportos szülőkkel közösen építettünk egy fűzépítményt, és az ottani szülők készítettek nekünk gulyást. Közös gulyásozás volt, a gyerekek játszottak az udvaron és az óvodában, hangulatos dolog sült ki belőle.<br />
Egyik hétévégén még családi bicajozást is tartottunk, kitekertünk a Maros-partra, kavicsot dobáltunk fagyiztunk. Apa mögött ülésben Sára. Matykó mamáknál volt.<br />
Az egyesülettel nagyban szervezzük a májusi Születés Hetét.<br />
Április végén volt a Szent György napok, amikor egy pár napot otthon voltunk, volt gyerekmentes felnőttes program: Kiscsillag koncert, sörözés haverokkal. Persze a gyerekek kaptak vásárfiát, sok nyalánkságot, én pedig nem kaptam egy normális népművészeti ruhát magamnak amibe az idei 4 esküvőből, amibe hívtak, legalább kettőre elmehettem volna. Kb. 10 éve ugyanabba a 2-3 ruhába járok az esküvőkbe és nagyon szerettem volna egy újat, a vásár jó alkalom lett volna, de valahogy nem találtam az igazit.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnjSlLXCoSseqI8X_5hkiDe-uO41swkkfh88ooX0jsvclnWRwFeO7gPmuZhDdpdPdzRgSwx74JMTVhjYh9ARBZwIC-xXuI3koflpwZnfGdjPOSLNJ92x8bRk_Pr027wRdK84U0UJyfbk8/s1600/IMG_0707.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnjSlLXCoSseqI8X_5hkiDe-uO41swkkfh88ooX0jsvclnWRwFeO7gPmuZhDdpdPdzRgSwx74JMTVhjYh9ARBZwIC-xXuI3koflpwZnfGdjPOSLNJ92x8bRk_Pr027wRdK84U0UJyfbk8/s320/IMG_0707.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhkm760hgmk-kohrmMYfDINSlS_J_bgN5_lnCGt5OJqFX1qpJRjQ8kEVvZtTr7NezLATm1xdPzCsd83of7QZvGKk_kYpu-qI33ptMm_w5HRL4RyD54kuQPDECzs3pyP87nxkancu4-u8s/s1600/IMG_0718.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhkm760hgmk-kohrmMYfDINSlS_J_bgN5_lnCGt5OJqFX1qpJRjQ8kEVvZtTr7NezLATm1xdPzCsd83of7QZvGKk_kYpu-qI33ptMm_w5HRL4RyD54kuQPDECzs3pyP87nxkancu4-u8s/s320/IMG_0718.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjup70SNJT9vCYDVZw22_6TOUI2AywK1GB8z_T0QvoqPwMW_-D0OiXpKYvAhhvh9EHN6UrETJwb9OuVtEmybcQFmV6xys__xGiLzZ04SUPy2M32NhM7gqQKSuo6bj-m6DG-PcJInorZdxc/s1600/IMG_0722.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjup70SNJT9vCYDVZw22_6TOUI2AywK1GB8z_T0QvoqPwMW_-D0OiXpKYvAhhvh9EHN6UrETJwb9OuVtEmybcQFmV6xys__xGiLzZ04SUPy2M32NhM7gqQKSuo6bj-m6DG-PcJInorZdxc/s320/IMG_0722.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi8_wPPDvLzTPZ1maj2N8AjqG5qxj2SqEKuS1W3xz1sG8wd0CP1IaP8i7olCHhhlQPDJbijioMnBRIi4HghRv5cRD0hsgzbI6j27MInk3CP8u_f6YSSTzMHe86GRY7j4LUfjvvWLwjrp8/s1600/IMG_0732.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi8_wPPDvLzTPZ1maj2N8AjqG5qxj2SqEKuS1W3xz1sG8wd0CP1IaP8i7olCHhhlQPDJbijioMnBRIi4HghRv5cRD0hsgzbI6j27MInk3CP8u_f6YSSTzMHe86GRY7j4LUfjvvWLwjrp8/s320/IMG_0732.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihsiCpkQiypo90dsWyeD9pu4QEEsgVyc-eHr6x9ZA3lkBE_5Qzjzz25k9c_o-rI66_h2IQchHhnoHZSC_S_-IpYw6JgyGddlXdrOprRHHf9RDRIVBf84dVbOAa5UScvXvI5z8Bz8OIZpA/s1600/IMG_0734.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihsiCpkQiypo90dsWyeD9pu4QEEsgVyc-eHr6x9ZA3lkBE_5Qzjzz25k9c_o-rI66_h2IQchHhnoHZSC_S_-IpYw6JgyGddlXdrOprRHHf9RDRIVBf84dVbOAa5UScvXvI5z8Bz8OIZpA/s320/IMG_0734.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-80171312202180281082013-08-27T13:58:00.001+03:002014-07-23T15:12:34.211+03:00Matyiduma 4Március óta - nem kell mondanom - rengeteget fejlődött a beszéde.<br />
A leglátványosabb, hogy hosszú mondatokat mond, sőt: már mesél és mond és mond és mond, például este lefekvés után mesél, de akármikor csak úgy elkezdi és mondj a magáét, aztán vagy figyel rá valaki vagy nem. Már énekel is, egész gyerekdalokat, mondókákat elejétől végéig. Őszintén a mondandójának kb. felét értem meg, és a mondókáknál is sokszor a ritmus, dallam az amiből rájövök most éppen mit fúj, egy.két szót egy sorból még megértek. Tehát nem beszél túl tisztán, kevés mássalhangzót használ, leginkább magánhangzókkal akar beszélni: <i>kée ie</i> azt jelenti kérek vizet például.<br />
Amikor nagyon elkeseredik, elszomorodik a segélykiáltás: <i>Anya, gyeje issza</i>... De hogy miért vissza, azt nem tudom, azt hiszem Sárától vette ezt át, mert ő ordította ezt utánam általában amikor hisztizett és én otthagytam. Régebb a <i>Segíííí segíííí!</i> volt a segítségkérés :)<br />
<br />
Nyár elején még csak így kommunikált: <i>ató nem me</i> (autó nem megy), <i>ümpa</i> (lámpa), <i>báci</i>, <i>ta </i>(táncol), <i>esz</i> (eszik), ma már teljes szavakat használ, nem csak szótagokat és ragokkal használja, meg sok szó van egy mondatában.<br />
Jól asszociál. Mutatom a csibét: csip-csip így beszél a csibe, mire Matyi csipdesni kezdi a kezét: <i>csip-csip csóka...</i>.<br />
<i>mokukka</i><br />
<i>bikikli</i><br />
<i>pasziii </i>(paszuly)<br />
<i>eldut </i>(eldőlt)<br />
<i>meutoe </i>(megütötte)<br />
<br />
Befejeztem mosogatást:<br />
- <i>Kész, ennyi vót!</i>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-63629160628948725622013-08-27T12:09:00.000+03:002013-08-27T12:09:10.400+03:00Mai duma Sárától 31Ez már régi duma, de most találtam meg:<br />
- <i>Apa a farkas, Matyi kismalac s te vagy a legnagyobb malac, akinek téglából van a háza, én vagyok piknik.</i><br />
- S mit csinál piknik?<br />
- <i>Piknikezik a többiekkel.</i><br />
<br />
Autózunk. Érzelmi zsarolás:<br />
-<i> Ha elől nem ül senki, akkor én nem szeretlek.</i><br />
<br />
- <i>Én a hideget jobban szeretem, mint a meleget, mert a hidegben nem izzad le a hajam, s nem kell megmosni.</i><br />
<br />
- <i>Visszajöttem dolgozni.</i><br />
- Mit dolgozol?<br />
- <i>Facebook egyetemen.</i><br />
<br />
- <i>Nézhetek Barneyt?</i><br />
- Igen, egy Barneyt megnézhetsz.<br />
- <i>Gondoltam...</i><br />
<br />
A délutáni tevékenységekről:<br />
- <i>Kedvenc elmenetelem a torna! Szeretnék olyan lenni, mint Bence anyukája! Mert ő mindig elvisz tornára.</i><br />
<br />
Rajzfilmnézés vége felé közeledik:<br />
- <i>Fürgén nézzük a Répamesét.</i><br />
<br />
Az éhség nagy költő:<br />
- <i>Anyuka, éhemre fakadtam!</i><br />
<br />
Időfelfogás nyáron:<br />
- <i>Még nincs késő, még csak barnulás van!</i><br />
<br />
Ők ketten:<br />
- <i>Matyi, ne legyél rosszféle!</i><br />
- <i>Jó.</i><br />
<br />
Önkritika és igazságérzet:<br />
-<i> Miért kaptunk ilyen sok játékot, mi nem voltunk ennyire jók!</i><br />
<br />
<i>- Megfújt a hideg.</i>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-25166829303162632272013-08-27T11:31:00.001+03:002013-08-27T11:31:15.488+03:00Az aranyközépS akkor most, mint egy bölcs, megpróbálom jól megaszondani. Szerintem az
egyensúlyon múlik minden, és ez a legnehezebb: jól egyensúlyozni, jól
megmaradni a középúton. Mindenben. Nem extrémnek lenni egyik irányba
sem, és akkor nagy baj nem lehet, és aránylag normális felnőttek
lehetnek a gyerekeinkből majd. Egyelőre ezt próbáljuk, de persze néha máshol van az aranyközép a szülőpáron belül is. Például nekem belefér az ha egy nap egy karamellát kapnak vagy egy szelet Kinder csokit, azt az ujjamnyit, ami tejjel van töltve. De Apa szerint túl sok édességet adok nekik. Hol van itt az igazság? Középen? Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-56010149597870754502013-07-31T13:47:00.000+03:002013-07-31T13:49:01.491+03:00Kedden kedvem kerekedett......kocsikázni. Kocsikázás közben kitörött kocsisom karja. Kérlek Kálmán kérjél kámfort kocsisom karjának kikúrálására!<br />
Jó kis mondóka, és minden szava k-betűs :). Nagymamámtól tanultam nagyon rég...attól a nagyitól, aki egy hónapja 10 napig lakott nálunk és vigyázott Matyikára délelőtt. Két hét múlva pedig szívsebészeti beavatkozáson esett át, kapott egy kis kütyűt ami segít a szívnek működni rendesen, mert nagyon alacsony votl a pulzusa. Az élet kiszámíthatatlan. Azóta nagyi jól van, a "rocknagyi", akire ez a név a Sára keresztelőjén ragadt rá, mert nem hozott magával hálóinget és egy Tina Turneres polót kapott, amiben aludjon :). Jó kis sztorik, mi?<br />
Még annyi minden történt az utóbbi 3 és fél hónapban, amióta nem írtam, és most kedvem kerekedett leírni őket. Úgyhogy talán...lassan...idővel...újraéled ez a blog is, mert hiányzik az, hogy amiket Sacó kiskorából leírtam, azokat most Matyiról is leírjam, pontosabban az újraolvasás lehetőségét megadjam, a nosztalgiázásét. Vagyok én virtuális térben gyakran, de amióta létezik ez a facebook nevű csoda, azóta a legtöbb kapcsolattartásra szánt időt ott vesztegetem, de komolyan azt gondolom, hogy praktikus és hasznos felület, ha arra használjuk amire ki volt találva: kapcsolatot tartani emberekkel, megbeszélni röviden és hatékonyan dolgokat egyszerre több emberrel, sok mindent meg lehet ott szervezni és értesülni lehet kivel mikor mi történik.<br />
Azért a régebbi blogos lét is hiányzik. Ma például a régen olvasott blogokon futottam végig, amiket hónapok óta hanyagolok. Megnyugtató volt látni, hogy más két gyerekes anyuka is abbahagyta az írogatást (van akinek a harmadik is megszületett azóta :), vagy csak nagyon ritkán jelentkezik, mert mindenkivel elszaladt az élet. De jól esett rég nem látott világjáró barátnőmet olvasni...<br />
Kalandra és írásra fel. Hiányoztok ti is, akik néha hozzászóltok az írásokhoz, s tudom, hogy követtek, van egy láthatatlan kapcsolat köztünk.<br />
Lesz itt minden - idővel- : tíz éves érettségi találkozóm, szuper májusi szülinapom, kalákázás, tengeri nyaralás, kalandok nagymamáéknál, négy esküvő ahol voltunk az idén - nem unatkozunk. Ez az év különösen mozgalmas számunkra, és sokkal másabb mint az eddigi családos évek, kicsit hiányzik az az aránylag "nyugodt élet", amit éltünk a blog megkezdése óta. Eddig is történtek dolgok, voltak nagyobb projektek (például 3 év alatt két költözés), de most rengeteg projekt van, ami idén kezdődött: először is újra a munkásosztály tagja lettem, ami maga után vonja azt a sok mindennapi szervezkedést, hogy ki viszi melyik gyereket hova, ki hogy jut el munkába, majd haza, mit eszünk, háztartásra mikor jut idő, stb. Aztán: több mint fél éve létezik a VÉDEM, a Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete, aminek - többekkel - alapítója és elnöke vagyok, ezzel persze az is együtt jár, hogy rengeteg új embert ismertem meg, új anyukákkal, családokkal tartom a kapcsolatot. Az ovis szülői közösség is sok új ismerőst és elfoglaltságot biztosít, például "kitaláltuk", hogy létre kéne hozni waldorf osztályokat, hogy a gyerekeinknek legyen folytatás, tehát waldorf iskolát csinálunk Marosvásárhelyen, ami nem egy kis és könnyű projekt. És amit a haverokkal legkevésbé érzünk munkának: a Vásárhelyi Forgatag szervezésében is benne vagyunk, mert egy jó projektnek találjuk, amit meg kell tennünk a vásárhelyi magyar közösségért, magunkért, stb. Pályázatírásban is kipróbáltuk magunkat az idén, na meg az apró cseprő gondok, például gyerekfelügyelet megoldása (4 hónapja keresünk valakit Matyi mellé). S mindezek mellett az eddigiek: nagycsaládi programok, régi barátokkal kapcsolattartás. Ami pedig állandóan a fejünk felett lebeg: a Matyi keresztelője, amit ideje lenne most már megszervezni. De eddig sehogy sem alakultak úgy a dolgok, hogy a a családból mindenki ott lehessen aki számít, így inkább halogattuk.<br />
Majd lassan szépen sorban ezeket kifejtegetem...Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-23270312953682012302013-04-14T01:54:00.001+03:002013-04-14T01:54:16.152+03:00Idei húsvét - PestenSok kép itt, annyira nem volt húsvét fíling, erre leginkább a csokiözön utalt, de jól telt. Ideje volt már ennek a kiruccanásnak, család- és barátlátogatásoknak.<br />
Sok kép <a href="http://www.nagygergo.eu/saraekkal-itt-nalunk-husvetkor-2013-04-05" target="_blank">itt</a><br />
<span data-ft="{"tn":"K"}" id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2]"><span class="UFICommentBody" id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[0]"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[0].[0]">Amúgy
esős idő volt, így benti programok kellettek. Tehát IKEA, Tesco
shopping. Az ikeaból apróságokat vásároltunk és megkóstoltuk a híres húsgombócukat. Kinéztünk például egy szőnyeget a
konyhába, de a bukarestiben olcsóbb, úgyhogy nem vettük meg. Leginkább nézelődni mentünk és loptunk
ötleteket konyhabútorhoz s hálóhoz, ért</span></span><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3]"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3].0"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3].0.[0]">sd: Apa lefotózta, majd próbáljuk az asztalossal megcsináltatni. De lett új
lámpánk a konyhába, lábtörlőnk :), ilyenek. A vasárnapi <a href="http://www.nagygergo.eu/tropicariumban-saraekkal-2013-04-05" target="_blank">Tropicarium látogatás</a> alkalmával egész közelről néztünk
aligátort, cápát, ráját, még rájasimogató is volt. Vasárnap lévén
telt ház volt, kb. 40 percet álltunk sorban, hogy bejussunk, de jó volt. Persze voltak többék-kevésbé unalmas halas akváriumok is, de Matyi már az első akváriumra
felragadt, nagyon lenyűgözte az egész, pedig hőemelkedése is volt, megbetegedett míg ott voltunk Pesten, köhögés, takony, láz. Pont érkezésünk utáni napon ütött ki rajta, másképp nem mentünk volna, ha
már itthon betegek. Aztán hazaérve itthon S. is elkapta. De most már jól vannak. A Tescoba volt
akció sok játékra, félárban vettünk egy nagy doboz legót, hogy majd
odaadjuk szülinapra vagy karácsonyra, persze a minap Sára felfedezte az
autó csomagtartójában, s kérte. Így max augusztusig halasztjuk az
odaadást. A gyerekek az utat
rosszul bírták, még jó hogy megszálltunk Váradon. Pesten eljátszottak
jól Gergő unokatesóval, persze a két nagy néha összekapott, de ha a kicsi ott volt, akkor
azok rögtön szövetkeztek ellene :)) A nagyok együtt aludtak, Sárának is
kellett cumi, együtt fürödtek, ment a majmolás ezerrel, ha egyik evett
másik is, ha egyik nem másik sem, stb. Sára kiverte vagy kétszer a
díszhisztit, volt közönség, na ez van. Hazafele családlátogatás volt
Hajdúböszörményben és Debrecenben, persze jó sok csokit kaptak s ajándékot a
kölykök húsvét hétfő lévén, a csokikészlet karácsonyig kitart, van minden: nyuszi, tojás,
dobozos csoki, legalább 10 kindertojás. Egyszer el kell utaznunk Debrecenbe lötyögni, várost látogatni, nagyon szep varos, apa ismeri, én még sose
voltam s most nem volt idő ilyesmire. A tojásfestés idén elmaradt, de kaptunk párat
ajándékba, locsolkodás sem volt, éjjel 1-kor értünk haza. Másnap 10-re
vittem be Sárát oviba. Szerdán nem is ment, mert óraátállítás miatt
elaludtunk, a telefonom még nem állt át :) egy ór</span></span></span></span></span><span data-ft="{"tn":"K"}" id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2]"><span class="UFICommentBody" id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3]"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3].0"><span id=".reactRoot[1014].[1][3][1]{comment239000949577646_240427846101623}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[3].0.[0]">ával később csörgött mint kellett volna. Csütörtökön beértünk időben az oviba,de délben szóltak, hogy köhög s vegyük
el, akkor betegedett le Matyi után. Pénteken nem ment. Zavaros hét volt. Most
vakáció, lazulás, semmi érdekes, játszin voltunk párszor, szomszédolás volt Csütörtökön Galambodi barátokat látogattunk meg, ott is várják a kisöcsit a másfél éves leány mellé. Állandó csütörtök délutáni program a gyerek aerobic, - nevezzük csak tornának - amit S. imád, nagyon szívesen megy. Ma délelőtt ovistárs volt nálunk a kistesójával együtt játszani. Anyuka óvónő, tehát 2 órát a négy gyerek úgy le volt kötve, hogy alhattam volna is egy másik szobában :))</span></span></span></span></span> Az izgalmas program délután következett, ugyanis miután mindkét gyerek felébredt (!) - mert S. most aludt először délután amióta a vakáció tart - elmentünk kerekezni: apa végre rendbe szedette a bicaját, hátul gyerekülésbe tette a kicsit, S. futóbiciklizett, s nekem nem maradt más csak apa felnőttrollere. Az "őrült család" tekert egyet körbe a cartierben, kiflit is majszoltunk, amit S. ma először vásárolt csupa egyedül, úgy, hogy nem is ment be vele senki a boltba!<br />
Holnapra várjuk baróti mamáékat. Két nap múlva kezdődik az ovi. Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-20416026014053863052013-04-08T04:25:00.001+03:002013-04-08T04:31:28.133+03:0019 hónapos nagy kicsifiúMatykó fejlődését nem követtük annyira mint első gyermekünkét. A blogba sem írtam annyit róla, a babanaplót töltögettem első évben, de az is üresebb, mint Sacóé. Ez valahol normális is, szegényre jóval kevesebb idő jut. Gyakran azon veszem észre magam, hogy napokig nem ülök le vele játszani. Hívom segítsen ruhát teregetni, elrakni, szívesen csinálja is, bevonom ebbe-abba, többet beszélek hozzá a napi teendők közben mint annak idején Sárához. Néha ha éppen térden/guggolva végzek valamit, akkor odajön, bújik, ölel, cirógatásra, testi kontaktusra vágyik. Ezt meg is kapja helyben, akkor is ha állok, és odajön, ha panaszkodni kell akkor zsémbelő arccal egyenes fut hozzám, de van amikor csak éppen kíváncsi, hogy mit csinálok, oda andalog, átkarolja a lábam, s akkor persze megkapja az öl/simi/puszi adagját :) Többet kap ilyet mint annak idején a nagytesó, de neki nem volt erre akkora igénye, vagy legalábbis nem fejezte ki ennyire, így. Most már bánom, hogy nem kapott ebből is annyit, de lehet, hogy csak nem kellett neki a megerősítés annyira, mert csak ő volt, figyelmet kapott sokat, és hát lány...ugye azt mondják a fiúk mások, anyásabbak, simulósabbak, stb. Sára komoly csaj volt mindig, ez meg olyan kis huncut. Valamire mondom nem szabad, például wckefét markolászni, és szembekacag...rendszeresen. Hízeleg. Szóval én nem játszom vele sokat, de ott van a tesó, akivel elvannak egymás mellett, és Sacc bevonja, neki is ad babát, ő is tologat ezt-azt Sára mellett, meg hát persze ha valami játék előkerül, akkor rögtön ott van, elvesz dolgokat, nézi a nagy mit csinál. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy a babakocsit tolja benne mackóval és cumisüveggel, meg hogy a főzőcske edények nagy kedvencei...de hát ez van, engem nem zavar, majd leszokik. Emellett autózik, vonatozik is. Mindig az ad nekem erőt, amikor belül nyavajgok, hogy nem játszom Matykóval eleget, hogy valaki azt mondta: a legtöbb amit adhatok neki az egy testvér. S talán így van. Amikor a pénteki trécselős anyukás partin (havi egyszer szervezik, s most pénteken én is végre eljutottam, kimenőm volt:) elbúsultam lelkiismeret furdalásomat, hogy a kicsi nem kap annyit mint a nagy (időt, figyelmet, energiát), akkor nekik is ez volt a válaszuk: de van tesója. Valóban energiám sincs annyi és türelmem se már mint annak idején. De ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozok vele, csak másképp. Tény, hogy sokat tanul a nagytól, főleg beszéd szintjén vettük ezt észre, és persze már olyan könyveket és rajzfilmet nézeget amit S. ennyi idősen nem.<br />
Tegnap töltötte az egy év 7 hónapot az úrfi, s ennek apropóján akartam kicsit beszámolni róla. Rég készülök, a másfél éves szülinapkor is, de mindig túl lusta vagyok hozzá. Nagyfiú, mert hamar nő, olyan hamar eltelt ez a másfél év, jó lenne ha még maradna egy kicsit kicsi, ilyen cirógatni, babusgatni való. Ugyanakkor kicsi legény, mert alig múlt 9 kiló, habár aránylag jól eszik. Csak válogatós: édesszájú. Felvágott, sajt, zöldség, gyümölcs nem kell, lekváros, mézes kenyér annál inkább, tejbegríz, pudding és gyümölcsös joghurt is jöhet bármikor. De mondjuk a túró vagy joghurt natúrba semmi esetre sem. Kedvence a banán, spenót (felcsillan a szeme ha meglátja), gyümölcsös joghurt, borsó, zsemle, pufulec, keksz minden mennyiségben. Pástétomos kenyeret kiköpi, narancsot is, de a levét issza.<br />
Tegnap falhoz állítottam, 78 centi. Nem alacsony, csak azok a piszkafa lábai :)<br />
Foga 15 van, alsó-felső szemfogak jöttek most utoljára, kínlódott velük rendesen, mert mind egyszerre bújtak, nagyon begyulladt főleg a felső ínye, de 3 kint is van.<br />
Ügyesen beszél és mozog. Mondandója néha halandzsa, de akkora beleéléssel és mimikával mondja, nézi, hogy érted-e, reagálsz-e, hogy néha ki lehet találni, hogy miről beszél. Persze a <i>segíísééé</i>-t a tesótól tanulta, és ha valami nem sikerül, akkor keservesen:<i> nem mmee! segííséé!</i>-get kiabál. Sára most már rendszeresen <i>Sáá</i>. Három szótagú szavakat is kimond, amin meglepődök: <i>betette, efodo</i> (elfogyott), <i>kápotta</i>,<i> kukuji</i> (kukuri, a kakast nevezi így), <i>kukuíí </i>(cukorka, csoka, általában ami édesség). De ennél nehezebbeket is. A legnehezebb amit eddig kimondott a <i>bodo szünena</i> (boldog születésnapot). Az igent sehogy sem akarja kimondani, de most legalább jó alaposan bólogat ha igen a válasza valamire.<br />
Nagy érzéke van a humorra, tudja mikor kell nevetni, kapható is rá, sokat mosolyog amikor nincs éppen rossz napja. Olyankor semmi sem jó, csak ölben lenne, nyafog, hisztizik. Ma teljesen egyedül felmászott a konyhai hokedlire és onnan mászott volna be az étetőszékbe. Csúszdához egyedül felmászik és le is csúszik, mikor ülve, mikor hason vagy háton. Egyre jobb az egyensúly érzéke, a támla nélküli hintán is hintáztatom. Szereti a játszóteret, játszóházat. Egyelőre más gyerekek nem nagyon foglalkoztatják, csak odamegy s bámulja esetleg, hogy mit csinálnak, de nem interakcionál velük, kivéve az ismerősökkel. Azokat megtapogatja, simogatja a hajukat. Magától integet búcsúzási helyzetben és ha valaki távozik akkor mondja, hogy <i>emme</i>, utána néz, integet. Szereti a labdákat, nagyon ügyesen dob, jobban mint S. most! Egyik kedvenc időtöltése, hogy kiül az ablakba és bámulja az utcát. Feláll az ablak alatti kis asztalra s néz kifele, mindig csupa maszat az ablak. Ha meglátja az apja autóját, akkor szól, hogy apa, vagyis, hogy jön haza apa. Alapvetően mozgékony gyerek, de nem mondanám, hogy "hiperaktív", ha kell ül 10 percet is egy könyv mellett. <br />
Már kakált a wécébe, de úgy hogy láttuk rajta, hogy kell és ráültettük. Amúgy az ügy stagnál egy ideje, eljutottunk oda, hogy ha kakált szól, hogy kaka, de semmi több.<br />
Nappali alvás legtöbb másfél óra, egyre későbbre tolódik ki, és sajnos nagyon sok időbe telik az elalvás, úgy 40 perc, de van, hogy egy óra vagy még több. Este is S. alszik el rövidebb időn belül, és M. hamarabb is ébred. Én nem értem ezt az alacsony alvásigényt... <br />
Könnyen elsírja magát, főleg ha olyan napja van, de hamar megvigasztalódik. <br />
Sok mindenben ügyesedik, például ha vetkőztetem: lehúzom egyik cipőt, tartja a másikat s mondja <i>et is,</i> ha levetem a kabátot venné a sapkát s mondja <i>sapá is</i>. Odahozza és helyreviszi a ruháknak a tálat, elvisz s bedob szemetesbe szemetet, ügyesen iszik pohárból, villával eszik egyedül, kanállal is próbálkozik. Ha valamihez kanál kell és elfelejtünk adni, akkor nyulánkozva kiabál, hogy <i>kaá, kaá!</i><br />
Általánosan elmondható, hogy nincs baj vele, jó fiú, habár akaratért nála sem kell a szomszédba menni, de még meggyőzhető figyelemeltereléssel, alternatíva felajánlással, nem úgy mint a nagy. Ha egy kicsit még gyarapodna-hízna is..., de ezen már túl vagyok, elfogadtam így s nem különösebben aggódom.<br />
Immunrendszerére nem vagyunk a legbüszkébbek, de ovis tesó mellett... nem súlyosan de elég gyakran beteg, a tipikus takony-köhögés kombináció, egyéb baj szerencsére nem nagyon volt. Ő, S.-el ellentétben lázas típus, kis bajnál is van hőemelkedése, láza, S.-nek ritkán.<br />
Dióhéjban ennyi, persze napról napra meglep valamivel, lenne még sok amit pötyögjek róla!Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-53776819001400659112013-04-08T03:22:00.000+03:002013-04-08T03:22:10.654+03:00Mi lesz akkor a gyerekekkel?Próbáltam előre előkészíteni a válaszaimat, már a következő kérdésre is gondolva, de csak arra válaszoltam amit kérdezett. És valóban úgy van ahogy a nagykönyvek írják, a gyerek csak annyit kérdez amennyit képes feldolgozni.<br />
Az oviról beszélgettünk Sárával, azt mondja ő nem akar ott aludni (na igen, az alvás nem az erőssége a gyerekeimnek), miért nem jöhet el délben, mint a másik csoportból a gyerekek.<br />
- Azért vagy délutánig ott, mert anyának hamarosan dolgozni kell menni, neked ott kell lenned, ott a helyed, nem lesz aki vigyázzon rád, míg dolgozunk. Nincs aki elvegyen, azok után a gyerekek után a nagymamájuk megy, vagy a nem dolgozó anyukájuk. És amúgy ők hazamennek, és otthon alszanak délután.<br />
- De nekem miért nem laknak itt a mamáim? Miért nem költöznek ide?<br />
- Mert Ágó mama még dolgozik, neki ott van a munkahelye, ott laknak a szülei,...<br />
- És baróti mamáék?<br />
- Hát tudod...ez nem olyan könnyű, mert nem nagyon tudják eladni az ottani lakásukat, és nem könnyű átköltözni más városba...<br />
- Akkor dédimama!<br />
- De neki ott van déditata, és ők már megszokták ott, idősek és nehéz ilyenkor elköltözni egy másik városba, ott vannak a szomszédaik, ismerőseik...<br />
- Mi nem vagyunk a dédimamáék ismerősei?<br />
- De igen.<br />
- Akkor olaszteleki dédi!<br />
- Ő is nagyon megszokta otthon, a saját házát, kertjét. És sajnos ő már beteg, nem tud veletek úgy foglalkozni, egy-két napot igen, vagy ha látogatóba megyünk, de nem tudna elvenni az oviból, feljönni az emeletre...<br />
- Ő már öreg?<br />
- Igen.<br />
- Meg fog halni?<br />
- ?? Igen. De nem most, nem tudjuk mikor, addig még sok van.<br />
- És Ágota mama is meg fog halni?<br />
- Igen, majd valamikor.<br />
- És Emőke óvónéni is?<br />
- Igen...<br />
- S akkor mi lesz a gyerekekkel?!<br />
- Hát addig még sok van, ti már nem lesztek ovisok, meg hát majd kapnak egy másik óvónénit...<br />
- De azokkal a gyerekekkel akik majd akkor akarnak mind óvódába járni...<br />
<br />És itt elvesztette a fonalat. Értettem én, hogy mit akar kérdezni, csak nem tudta elmondani rendesen. Aztán hagyta a témát, váltott hamar. Az óvónéni után, őszintén, vártam a további kérdést, hogy mi lesz velük, akik meghalnak, vagy hogy én is vagy ő is meg fog-e egyszer halni. De nem, őt inkább az érdekelte, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesz óvónéni :)<br />
Újabb bizonyíték, hogy milyen érdekesen működik a gyermeki agy.Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-5564012972593041272013-03-26T10:25:00.004+02:002013-07-31T13:47:35.722+03:00Anyának lenni - KönyvajánlóMég egy könyv, ami jó lett volna ha már a legelején a kezembe kerül, de így legalább nagyokat derültem rajta., cinizmusán, szarkazmusán.<br />
<span id=".reactRoot[1].[1][2][1]{comment166599000161964_166680100153854}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][1]"> </span><span data-ft="{"tn":"K"}" id=".reactRoot[1].[1][2][1]{comment166599000161964_166680100153854}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2]"><span class="UFICommentBody" id=".reactRoot[1].[1][2][1]{comment166599000161964_166680100153854}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0"><span id=".reactRoot[1].[1][2][1]{comment166599000161964_166680100153854}.0.[1].0.[1].0.[0].[0][2].0.[0]">Ajánlom
mindenkinek Ulrike Hartmann Anyának lenni s nem görcsölni című könyvét.
Kicsit bestseller szerű, nem szaki könyv, de sok ilyesmi elolvasása
után azt hiszem ez lett az anyaságról és gyereknevelésről való
gondolkodásom bibliája, minden szavát én is így gondolom, olyan mintha
én írtam volna. Sokat kacagtam amíg olvastam, nagyon ezeket éreztem és
érzem én is. Nem arról szól hogyan pelenkázzunk, hanem a dolgok lelki
oldaláról, és arról, hogy mi vesz körül egy anyát Németországban a
gyereke megfogantatása pillanatától, hogy a kismamajóga, terhestorna,
orvoslátogatások, vizsgálatok, kiságykiválasztás, nem beszélve a
babakocsiról, mint státusszimbólum kiválasztása mellett mennyire tud egy
kismama pihenni, amikor minden szakkönyv ezt szajkózza: pihenj pihenj
pihenj pihenj sétálj, csak nyugi, csak relax, de hogyan, amikor annyi
mindent be kell szerezni, annyi mindenhová el kell járni, mert a
legjobbat akarjuk a babának már megszületése előtt... Mi is ezt
követjük, nagyon ez van kialakulóban nálunk is. A könyv felhívja a
figyelmet a téma körüli ellentmondásokra, például, hogy minden
szakkönyv, fórum, tanács arról szól, hogy friss levegő a babának, de
hogyan, amikor a városban egyre nagyobb teret hódítanak az autók, alig van
zöldövezet, az is csak egy bekerített játszótér, kitéve a gyereket egy
ketrecbe, mint majmot, több joga és tere van az autónak, mint egy
gyereknek. Persze válaszok nincsenek, sok minden költői kérdés marad, de
nem is a válaszokat kell keresni a könyvben, hanem az a jó benne, hogy
minden problémát érint, az anyaság, gyerek témakör minden szeletéből
kapunk ízelítőt, például van ilyen alcím, hogy Az örök vita tárgya:
oltások, vagy Éljenek az anya-gyerek mozgalmak!, amiben párhuzamot von a
valamikor emancipációs, feminista nőmozgalmak és mai babamama klubok,
fórumok stb. között. Szóval egyről szólnak a könyvek és másról a világ
maga, a könyvek utópiák, idilli anyákat reklámbeli helyzeteket és
babákat mutatnak be, de az csak álomkép. Sok ilyesmi van még
benne. Jól esett az anyai énemnek, lelkemnek ez a könyv</span></span></span>.Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-68841804796813995592013-03-25T15:44:00.002+02:002013-03-25T15:45:33.354+02:00Mitől olvad az anyai szív?Szomszéd kisfiúhoz készülünk, neki nincs tetvére. Derült égből beszélgetés:<br />
- <i>Vincének nincs testvére?</i><br />
- Nincs.<br />
- <i>Rossz lehet neki, hogy nincs testvére</i>.<br />
- ...<br />
- <i>Anya, köszönöm, hogy van testvérem!</i><br />
(könnybe lábadt szem, miegymás...)<br />
- <i>És köszönöm, hogy Matyinak hívtátok és engem Sárának hívtatok. </i>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-21111703972778525832013-03-25T15:39:00.000+02:002013-08-27T13:42:36.856+03:00Matyiduma 3Az egész napos érthetetlen halandzsának is eljött az ideje, de már mondatokat is megfogalmaz. A legelső volt:<br />
- <i>esz pápá</i><br />
Azóta van:<br />
- <i>apa eme - </i>apa elment<i></i><br />
<i>- sája emet - Sára elment</i><br />
<i>- apa isz emet - </i>apa is elment<i><br /></i><br />
- <i>eszi kesz - </i>eszik kekszet<i><br /></i><br />
- <i>bodo szünne - </i>boldog születésnapot<i></i><br />
<i>- mé kke -</i> még kérek<br />
- <i>nem kke - </i>nem kérek<br />
<br />
A legbonyolultabb logikai következtetések:<br />
- <i>apa eme....gegő...</i><br />
- Igen, Apa Gergő, úgy hívják.<br />
- <i>gegő eme</i>. (Gergő elment)<br />
<br />
Új szavak:<br />
<i>cipő </i><br />
<i>bogyó</i> - Bogyó<br />
<i>sá, sáji</i> - Sára<br />
<i>jéka </i>- Réka <br />
<i>kjém</i> - krém<br />
<i>pesze</i> - persze<br />
<i>et isz </i>- ezt is<br />
<i>ity </i>- így<br />
<i>tej </i><br />
<i>pizza </i><br />
<i>ámá</i> - alma<br />
<i>ba </i>- banán<br />
<i>mamaka, mama, tata </i><br />
<i>sepe - </i>seper <i><br /></i><br />
<i>csa</i> - csatt<br />
<i>busz</i><br />
<i>ajtó</i><br />
<i>autó</i><br />
<i>otóm </i>- eloltomRékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-60225347820169806062013-03-25T15:23:00.000+02:002013-08-27T11:32:46.910+03:00Mai szöveg Sárától 30A szerepjátékok a mindene. Három kedvenc szerepjáték van: orvosos, szülinapos, családi élet -
ki kinek a mije, hány évesek, hova járnak óvodába, iskolába, bölcsibe,
egyetemre(!). És ritkán esküvős. Éppen esküvőkről van szó, azt játssza, hogy ő a menyasszony és Matyi a vőlegény (amúgy többször elmondta, hogy neki majd ha megnő, Matyi lesz a férje). Mérges, durcás valamiért. Mondom neki ne legyen az, mert:<br />
- Az esküvő a legboldogabb nap az életünkben!<br />
- <i>Nekem nem!</i><br />
<i> </i>Babázás közben nekem:<br />
<i>- Jaj, picike, ő még gyermek, tudtad?</i><br />
<br />
<i>- A farkas bent van a tűzben...Én olyan tűzoltó vagyok, amelyik megeszi a farkast.</i><br />
- Mentsd ki a farkast!<br />
- <i>Nem, mert ők okozták a tűzet!</i><br />
<br />
- <i>Matyival eljátszodjuk a Vukkost!</i><br />
<i>- Olyan tűz van, mint egy mocsár!</i><br />
<br />
Miniatűr állatokkal játszunk:<br />
- <i>Ez az apaló, mert nincs cicije.</i><br />
<br />
- <i>Nagyon viszketnek érzem magam.</i><br />
<br />
Talán óvodai örökség, hogy ezt nem szeretem, azt nem szeretem. Ovi előtt semmire sem mondta ezt. Tény, hogy az utóbbi hónapokban rosszul eszik, s mindig ez a kifogás: nem szeretem. De persze meg sem kóstolta. <br />
- <i>Én nem szeretem a fokhagyám. </i><br />
<br />
A nyelvtan még mindig nem az erőssége:<br />
- <i>Most nézem a kettedik rajzfilmet.</i><br />
<br />
Apa az erkélyről köszön valakinek:<br />
- <i>Ki volt az?</i><br />
- XY.<br />
- <i>De hogy a csudába került ide?</i><br />
<br />
Rohangál a szobában:<br />
- <i>Anya ne fogjál meg, hogy tudjak szaladgálni vígan a réten!</i><br />
<br />
Sokat hallotta a világgámenést:<br />
- <i>Kik vannak a világába?</i><br />
<br />
- <i>El is megyek világgá és nem jövök haza soha. Csak ötödikén jövök haza.</i><br />
<br />
- <i>Ma már holnap van?</i><br />
<br />
Rajzolt.<br />
- Ez egy fa.<br />
<i>- Nem, ez egy kidőlt fa, és ez egy repülő. Elmesélem hogy történt. Akkora vihar volt, hogy kidőlt a fa és a repülő leereszkedett az égből!</i><br />
<i><br /></i>
<i>- Béka van a hasamban, brekegel a hasam.</i><br />
<i><br /></i>
Nagyon felnőttes megnyilvánulás. Észbe kap, Bencék névnapja volt aznap. A csoportban három is van.<i><br /></i><br />
<i>- Ó, Istenem...elfelejtettem felköszönteni Bencét!</i><br />
<i>- ...</i><br />
<i>- Egyik Bencét sem köszöntöttem fel!</i>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-54474895194812318822013-02-23T22:39:00.001+02:002013-02-23T22:39:26.443+02:00Elvek - gyerek előtt s gyerek utánVan egy olyan közhely, hogy: voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. <br />
Mert lehet azt mondja az ember, hogy jaj én majd soha nem ütök a gyerekemre. De nem biztos, hogy be is tudja tartani. Ezt gondoltam valamikor én is, de...igen, én is csaptam rá az enyémre. De ettől még nem érzem úgy, hogy verem a gyerekem. Nem tudtam betartani, mert a helyzet úgy hozta, és mert ez vagyok én. Szerintem fontos, hogy bármihez is próbálja tartani magát az ember, bármilyen elvhez, elképzeléshez - maradjon önmaga. És én ilyen vagyok, sokáig türelmes, de amikor robbanok, akkor nagyot durran. Lobbanékony vagyok mondhatni, mert egy alapos, nagyon nyugodt, megfontolt anyuka lehet, hogy tényleg soha nem üt hozzá még a gyereke fenekéhez se, de én nem ez vagyok. Persze ehhez kell az a fajta gyerek is, aki "nem követeli ki magának". Belőlem ki kellett jöjjön akkor az, és ez nem azt jelenti, hogy véresre vertem a gyereket, de a kezére ütöttem, vagy a fenekébe csaptam, vagy éppen sallert kentem le (nem óriási pofont), amikor már nagyobb volt, mert szemtelen volt, és nem csintalan, hanem gonosz volt. Láttam az arcán, láttam a szemén, és ez nagyon idegesít, amikor szemtelen.<br />
Azt is mondja az ember amikor még nincs gyereke, hogy na aztán minden útszéli fához-bokorhoz kuporogtatják a gyereket pisilni, vagy egyebet, milyen dolog ez, én majd biztos nem! De igen. Csak épp ne csináljon magára, mert amikor pelenkából kinőtt kisgyereked van, akkor döbbensz rá, hogy milyen civilizálatlanok városaink: sehol egy közvécé, a lokálok mellékhelyiségeit kell használni, már ahova be tudod könyörögni magad, vagy éppen veszel egy feles ásványvizet az üzleti ár duplájáért, mert csak a vendégeiket engedik be a toalettre. De van amikor egy turkáló eldugott, sötét, elpukkant budija is jó, csak éppen engedjenek be, mert a gyerek annyira nem nagy, hogy kibírja hazáig, de annyira nem kicsi, hogy pelenka kelljen még rá, és tud szólni ha kell. És ha éppen az utcán kell... Akárhogy is: a málhás szamár jelenséghez (két gyerek, babakocsi, kismotor, homokozó edénykék, kréta, vizes üvegek, nedves törlő, kifli, keksz, vastag felső, stb.) nem tartozik hozzá még egy bili is, amit hordasz magad után mindenhová, és persze majd gondoskodsz a tartalmáról is. Erre találták ki az összehajtogatható kartonbilit, ami egyszeri használatos elméletileg, de ha zacskót teszel bele, akkor könnyebb a tartalmat is eldobni és többször is használhatod az alkalmatosságot. Csak hogy nálunk nem kapható, ajándékba kaptunk egyet Pestről, innen tudjuk, hogy létezik, magyar szabadalom, max netről rendelhet az ember, már ha tudja, hogy van ilyen... Van az a helyzet is, amikor a kétéves csak azért akar a bokor tövébe lekuporodni, mert látja, hogy a másik gyerek is a játszótérről oda menekült pisilni, és ez milyen izgalmas, ő is akar, persze tuti biztos, hogy nem kell pisiljen, de nagyon akar utánozni. S akkor győzködöd, de marad a kérdés: mi van ha mégis pisilne...aztán valaki megnyeri a csatát, vagy ő kitartó és végül letolod a bugyiját, vagy te nyersz észérvekkel, gyere menjünk és veszek neked fagyit trükkel.<br />
Ez csak két dolog ami eszembe jutott, amit nem sikerült betartani az "elvek"ből.<br />
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-53159372535506474002013-02-13T01:43:00.002+02:002013-02-13T01:43:58.818+02:00Mesék testvérekrőlRitka tematika alapján adtak ki mesegyűjteményt: testvérekről szólnak ezek a mesék.<br />
Ezt a könyvet meg kell szereznünk!<br />
<a href="http://tunderorszag-meseorszag.blogspot.ro/2013/02/mesek-testverekrol-es-baratokrol.html">http://tunderorszag-meseorszag.blogspot.ro/2013/02/mesek-testverekrol-es-baratokrol.html</a>Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-19885949023114468182013-02-13T01:16:00.005+02:002013-02-13T01:31:46.176+02:00Az ősanyákról - ahogy én látomTöbbször megígértem, most az hiszem beérett a téma.<br />
Az ősanya az az anyatípus<br />
...aki lelkes, nagyon érezte, hogy az anyaságra vágyik, azt is érezte akár már teszt nélkül, hogy ovulál, hogy teherbe esett, és persze az üngyürű büngyürű kismanó pocaklakóról minden kép és felvétel megvan már pár hetes magzati korától. Anyu emlékszik mikor rúgott először, másodszor, sőt harmadszor is, mikor fordult el először ide vagy oda. Az általában dominált, és "igen kicsim úgy lesz" típusú apukával találtak is egy szép nevet neki, ha lehet valami ősmagyart, nem lefordítható, egyedit, főleg ha az ősmagyaranyáról beszélünk. Anyuka mindent tud a szülésről, felkészült rá testileg lelkileg, ha lehet otthon szül, vagy legalábbis apukás szülése van, minden jól megy, gátat nem metsz az orvos, anyuka megtiltotta, meg amugy is annyit intimtornázott, hogy tágul mint a gumi, szinte orgazmikus a szülés, a baba rögtön és jól szopik, leveszik a köldökvért, mert ugyebár a gyerek az első, és ha nem is tudjuk mire de jó sok évig fizetjük, hogy ha ne adj isten valami történik és ha már ott áll a tudomány, akkor mondhassuk el, hogy na ugye mi megmondtuk! Ha lehet hazaviszik a placentát, lefagyasztják, majd később fát ültetnek rá a kertben, életfát, vagy valami. De lehet eltesznek majd egy darabkát a gyerek első levágott körme, első hajtincse, első kihullot foga, első kivett mandulája, első veseköve mellé egy ezeknek szánt fiókba. Anyánk otthon már első nap mindent végez mint addig, és még a gyereket is ellátja, de ha gyerekágyban is tölt valamennyi időt, akkor is mosolyog, mert a legnagyobb áldás, legszebb dolog, stb. ez. Nem esik depibe, nem sírja el magát csak úgy, nem gyötrik kétségek, kérdések, mert felkészült, nem lepi meg semmi, ura a helyzetnek, tudja a válaszokat.<br />
...aki szoptat akár éveken keresztül is, hozzátáplálást szigorúan csak 6 hónapos kor után kezd, egy nappal sem hamarabb, mindig van bőven teje,ha nincs akkor tudja, hogyan érheti el azt, nem gyullad be a melle, mert tudja, hogy mit kell tenni ez ellen.<br />
...aki soha nem fáradt, nem kialvatlan, nem panaszkodik<br />
...akinek a legfontosabb a gyermek, minden érte van, minden körülötte forog, minden róla szól<br />
...aki évekig hordozza és évekig együtt alszik a gyerekkel, mert a babának ez a legjobb, neki epdig ez soha nem kényelmetlen<br />
...aki mindig az ösztöneire hallgat, tudja mi a legjobb a babának, mindig bejönnek a megérzései, ösztönből, zsigerből gondozza, neveli a gyereket, nem holmi könyvek, elvek, tanácsok után<br />
...akinek a gyereke mindig mindent elkezd pont abban az időben amikor kell: mászni, ülni, állni, járni, beszélni, fogzani, és ha nem is, akkor is tudja, hogy ezt miért nem teszi, nem idegeskedik, mindenre van magyarázata<br />
...aki nagy ritkán hagyja másra a gyerekét, mert szimbiózisban élnek ők a gyerekkel, addig marad vele amig csak lehet, nincs szüksége kikapcsolódára, se magával töltött időre<br />
...akinek a gyereke nem tévézik, maximum jól megválogatott rajzfilmet néz szigorúan betartva az időkorlátot, és ha lehet akkor magyar nagy értéket képviselő rajzfilmeket: Süsü, stb, mi az, hogy Eperke, vagy Barney, vagy Thomas?? ezekkel még csak véletlenül sem találkozhat a gyerek<br />
...aki tudja mi az, hogy minőségi idő és mindig ad ebből a gyerekének<br />
...aki nem ad gyümölcsös, vegyszerrel teli joghurtot a gyereknek csak házi tejből kefirgombából készítettet ha lehet, csak frissen csavart gyümölcslevet, normi, hogy bio gyümölcsből, vizet és teát ihat a gyerek persze szigorúan betartva azt, hogy milyen korban melyik gyógynövény vezethető be a kisdednél, a gyereknek két éves korig nuku kakaó<br />
...aki ha a gyereknek valami betegség tünete van akkor beadja a HC 52W nevű homeóbogyót, amit a gyerek napi háromszor bevesz rinya nélkül, a nyelve alá tesz, elszop, nem elrág és ami nem érintkezett vassal, mert a homeopátiás bogyókkal így kell, és ami persze két nap alatt rendbe hozza a gyereket<br />
...aki orvoshoz csak azért viszi el gyereket, hogy aztán elmondja, hogy az milyen hülyeségeket mondott neki, és majd ő otthon kikúrálja a gyereket, de az biztos, hogy gyógyszert nem, ja és oltásokat sem, mert azok milyen károsak<br />
...akinek a gyereke nem ismeri a sült krumpli hamburger, pizza, hotdog, Cola, Meki fogalmakat, csak anyu főztje és általa készített friss és egészséges kaját eszik, természetesen öko-bió alapanyagokból, és anyunak mindig van ideje főzni<br />
...akinek a gyereke nem eszik csokit 3 éves koráig, hallásból ismeri azt, hogy édesség, mert csak anyu által otthon készített sütit fogyaszt, házilag eltett cukormentes lekvárral töltve, csakis teljes kiőrlésű magvakkal teli otthon sütött kenyeret eszik<br />
...aki tudja, hogy milyen csak természetes anyagokból készült kenceficét használjon a gyereknél, a fogpaszta is fluor mentes, mert kutatások szerint a fluor egészségtelen a gyereknek, a tökéletes fogpasztát internetről rendeli, mert a boltban találhatók egyike sem felel meg, de még a ruhaneműt is onnan rendeli, mert a minőség...ugyebár, az minden, és nem számít, hogy amcsiból kell érkezzen hajóval ide hetek alatt és sokba kerül, de a minőség!<br />
...akinek a gyereke fa meg textil meg gyapjú játékokkal játszik, csak természetes alapanyagú játékai lehetnek, sok-sok fejlesztő játék, ha lehet valami menő gyerekjáték gyártótól<br />
...akinek lakásában soha nincs rendetlenség, kosz, de ha van is, akkor azt nagyon lazán kezeli, van olyan ősanya típus aki direkt hagyja a 4 hetes port is, mert a gyerek az első, lehet káosz, de legalább boldogok vagyunk a káoszban, mert a gyerek annyira igényelt, hogy semmire sem volt időm, csak vele lenni és játszani állandóan<br />
...aki elolvasta a gyerekekkel kapcsolatos irodalmat, követi a legújabb kutatásokat, híreket egészség és gyerek témában, képbe van mindennel, tanácsot ad bárkinek bármiben bármikor<br />
...aki végtelenségig türelmes a gyerekkel, soha nem kiabál, még csak nem is indulatos, nem beszél durván vagy csúnyán<br />
...aki mindig kész meghallgatni a gyereket, válaszolni minden kérésére és kérdésére.<br />
A sor még hosszú, én itt abbahagyom. Néha még irigylem is őket, hogy van idejük mindenre, irigylem a harmóniájukat, kiegyensúlyozottságukat, de alapjában véve az a problémám, hogy megmondják a tutit,és hirdetik azt minden lehetséges helyen, játszin, fórumon, közösségi oldalon. Nyomatják az ösztönös szabad nevelést, de mi van ha nem érzem mi lenne a jó, ha nem jön az ösztön? Nyomatják a legfrissebb tanulmányok szerinti legegészségesebb jó sokáig szoptatást, hordozást, együtt alvást, és nem értik, fel nem fogják, hogy egyeseknek esetleg ez nem probléma mentes, hogy esetleg mások másképp gondolják a dolgokat. Ha elkezdesz beszélgetni velük, akkor ők mindenképpen el kell mondják, hogy ők hogy csinálják és szerintük te is hogy kéne csináld (mindenképp érzésből, természetesen), nem egy "csak meghallgatlak és bólogatok, igen, persze, értem" típusú csevegők, mikor esetleg csak erre lenne szükséged. Valahol valamikor csak lesz egy deficit ebben a rendszerben. Mondjuk amikor a 16 éves el akar majd költözni ősanyjától, vagy amikor bejelenti, hogy már 13 évesen elvesztette a szüzességét, vagy amikor azt választja, hogy elmegy jó messze az otthonától tanulni valami olyat, amiről a szülei addig hallani se akartak...vagy nem tudom. Egy ilyen dolog bazi nagy sokk lehet egy ősanyának, aki mindent megtett, mindig a legjobbat. Persze nem biztos, hogy lesz ilyen sokk, lehet hogy live happily ever aftör lesz. Meg lehet, hogy minket halandó anyákat is ér ilyen sokk, ez normi, de nekünk már legalább vannak beadagolva kisebb sokkok előtte, meg nekünk addig se volt minden fehér és fényes, vannak mindennapjainkban kis fekete foltok. De az ősanyáknak nincsenek. Vagy vannak, csak jól titkolják. És lehet, hogy egyszer találkoznak egy nagy fekete folttal, amivel nem tudnak majd megbirkózni Vagy igen: addig már azt is fogják tudni kezelni tökéletesen, mint a gyerekük hisztijét most.<br />
Félreértés ne essék, én is a legjobbat akarom a gyerekeimnek, de ami sok az sok.<br />
<br />Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1714459294264275560.post-39634040112517544502013-02-13T00:09:00.001+02:002013-02-13T00:11:22.556+02:00Gyesen idegenbenNemrég fejeztem be egy kölcsönkönyvet, blog és sorstárs anyukáéra csaptam le, már rég kiszemeltem, amikor írt róla a blogjában. Nekem tetszett, kicsit mesélek róla.<br />
Simon Ágnes a Gyesen voltam New Yorkban című könyvét naplóként írta. Azt az első évet foglalja magába, amikor egyedül két kisgyerekkel vészelte túl a mindennapokat messze a családjától, barátaitól, hazájától.A tipikus eset: apuka dolgozik reggeltől estig, anyuka otthon két kisgyerekkel, minden kétséggel, örömmel és bánattal egyedül. Ezt megtetézi, hogy a férj néha napokra elutazik munkaügyben, és az is, hogy egy teljesen más kulturális stb. közegben, egy idegen kontinens világvárosában neveli gyerekeit. Igaz, hogy 2003-2004-ben jegyezte le a gondolatait, de akár ma is lehetne. Hiánypótlónak szánta a könyvet, mert akárhány gyereknevelési stb. könyvbe nézett bele, egy sem írta le azt, hogyan old meg egyedül az életed két aprósággal, a nagyszülők se nagyon mesélnek és készítenek fel arra, mi lesz ha megjön a kicsi mellé a pici. Nekem is mindenki csak azt mondta, hogy jaj nem lesz könnyű, az első pár év nehéz, de együtt nőnek fel. S azzal ennyi. Emlékeztek? Egyszer én is írtam erről a problémáról egy<a href="http://kiscsaladblog.blogspot.ro/2011/06/mindenki-csak-elso-gyereket-szul.html" target="_blank"> elmélkedést itt</a>, de akkor inkább a gyerekesdi korai szakaszára fókuszáltam, és kicsit más megközelítésben: miért van az, hogy minden csak az első gyerekről és érkezéséről szól, de valójában ott bujkált bennem ez a probléma, kérdés, ami Ágit is foglalkoztatja. Ő vette a fáradságot és írt a dologról, saját tapasztalatairól, amiket meg is jelentetett könyv formában. Ebben az a jó, hogy a lelkizés mellett még hasznos tippek is vannak: például, hogy ültess be két gyereket egy autóba, melyikkel kezd, addig a másikkal mi legyen, hogy ne üsse el az autó, ne mászkáljon el stb. Megoldás: előbb a még járni nem tudót teszed le kagylóstól biztos helyre, majd a nagyobb elcsászkálót beülteted, bekötöd, hogy el ne mozduljon, és nem akkor kötöd be amikor már mind autóban vagytok, mert addig kimászhat :), és akkor jöhet a kisebb, akit beteszel, bekötsz. Nem a kisebbel kezded, ez a lényeg, pedig sokunknak az jön előbb, hogy őt betedd, mert cipelni kell, és hogy ha már leteszed valahova, akkor az a végleges helye legyen. Na de addig a nagy nem biztos, hogy egy helyben megáll, főleg ha csak kétéves. Konkrét vészhelyzetek is le vannak írva, és ötletet kapunk abból ahogy a csaj megoldotta a helyzetet, illetve ahogy kezelte azt, persze első reakció mindig a pánik s a kétségbeesés, aztán a cselekvés: amikor kullancsot talált a gyerek fejében, vagy amikor a gyerekek bezáródtak a fürdőszobába, mert a nagy magukra zárta a fürdőajtót - amit persze az anya ijedt, hisztis kérésére nem tudott már kinyitni - , miközben a 10 hónapos a kádban ült amibe folyt a meleg víz. Vészhelyzet az is, amikor beáll a derék vagy kimegy a boka, a férj több ezer kilométerre és neked el kell látnod a két gyereket. Mindezek mellett persze helyet kapnak az anyuka fejében és lelkében végbemenő történések: a kétségek, kérdések, emésztődések, fásultság, kimerültség, fáradság, nem alvás, állandó szoptatás, új erőre kapás, vajon jól csinálom-e, lelkiismeret furdalás: több időt töltene mindkettővel külön-külön, túl sok tévét néz a gyerek, minőségi időt töltök-e vele, miért kell már kétévesen lepasszolnom oviba, jó-e ez, stb., a semmire sincs időm pedig egész nap otthon vagyok jelenség, a jön nagymama segíteni mégis rajtam lógnak a gyerekek, elmennék pihenni, de hogy hagyjam el a gyerekeim, mi lesz velük, jól ellesznek-e, költenék magamra pénzt, de hogy költsem el a férjem által megkeresettet, amikor én semmivel sem járulok hozzá a családi kasszához, stb. Ezekről mind olyan jó hallani, mert mindegyiken keresztül mentem én is, és még sok anyuka. Nem beszélve arról, hogy kapunk egy kis ízelítőt az amerikai világról, milyen egy 1500 lakrészes torony 22. emeletén lakni, ott milyenek az emberek, mit esznek, milyen az ovi, például, hogy csak 6 hetet lehet otthon anyuka a babával, ha nem megy vissza dolgozni akkor, elveszíti a munkahelyét, ezért pár hónapos babák vannak bölcsiben idegenekre bízva, és befőttesüvegből esznek bolti kaját, meg anyuka által a munkahelyen lefejt sok hűtőt és szállítást megjárt anyatejet. Ehhez képest a mi két évünk fizetve! kánaán, és mégis sírunk. Jó volt elolvasni például azt, hogy mit tesznek ők a jó házasságuk megmaradása érdekében, hogy van olyan este amikor csak egymás mellett fekve beszélgetnek sok mindenről órákat, vagy néha bébiszittert fizetnek és elmennek színházba, moziba, egy jó helyre enni. És nem minden az anyagi, mert nem a felső tízezerhez tartoznak. Pedig anyukát idegesíti néha, hogy a nagy kínok árán elért rend és rendszer felborul ha a gyerekek apukával vannak otthon, de ezt megmondja apukának, van amikor szekálja őt ezzel, de megtudják beszélni, és akkor is jó marad a kapcsolatuk ha anyukát idegesíti, hogy egy barátnős szükség vásárlásból apuka hazarángatja őt telefonon, mert a kicsi is felébredt és ő most mit csináljon két gyerekkel! És anyu belátja, hogy ő a balfék, mert a próbafülkéből rohant haza, ahelyett, hogy hagyná apukát megbirkózni azzal , amivel ő megbirkózik egyedül 24-ből 24-et ha kell. Felüdülés volt olvasni, hogy más családnak is nagy tortúra, amikor három különböző városba kell hazamenni családostól nagyszülőket meglátogatni, és mekkora fárasztó cécó ez még akkor is, ha a családoddal vagy, de úgyis leginkább körülötted legyeskednek a gyerekek, téged akarnak, te kell sok mindent eldönts, megoldj, ez nem feltétlen pihenés, hogy kis helyen még több ember napokig, és akkor néha várod, hogy hazamenj a te kis nyugodt fészkedbe még ha egyedül is maradsz a gyerekekkel, és ha nagyon is vágytál arra, hogy végre a nagy családoddal légy, és ha szereted őket akkor is. Mindig az kell ami nincs.<br />
Annyi az enyémekhez hasonló gondolat vagy érzés fogalmazódik meg a könyvben, és olyan jól esett ezeket olvasni. Nem lett túl csöpögős sem. Egy normális gondolkodású anya naplója egy évről, amiben az is gyakran elhangzik, hogy büszke a gyerekeire, férjére és, hogy a szeretet a legfontosabb. És van fény az alagút végén. könnyű, hamar olvasmány.Rékahttp://www.blogger.com/profile/00975039054140054279noreply@blogger.com0