Sára két véglet között mozog. Nagyon vegyesek az öccsikével kapcsolatos érzelmei. Sokat puszilja, simogatja Matyit. Nem kérésre, hanem csak úgy saját indíttatásból. Leginkább a fejét vagy arcát puszilja meg, néha mondja utána, hogy puszi. Ilyenkor elhiszem, hogy szereti, és nem csak azért csinálja, hogy nekünk imponáljon, még csak két éves, nem hiszem, hogy tud kétszínű lenni. Máskor pedig kisördög arccal megszorítgatja a kicsi kezét, lábát, bekéredzkedik mellé a kiságyba és arrébb rugdossa ha nem vagyunk figyelmesek. Persze szoptatás közben legtöbbször ott kell sertepeltéljen körülöttünk, "segít" szopizni M-nek, ezt mondja legalábbis és nézi, hogyan eszik a kicsi, megnyomkodja a mellemet. Vagy ha könyvet nézegetünk és Matyi az ölemben van, akkor a kiscsaj addig fészkelődik míg véletlenül csak sikerül fejbe kólintani a csöppséget, vagy ráülni a lábára. Reggel amikor megébred és bemegyek hozzá, az első kérdése, hogy Matyi mit csinál, Matyi hol van, ezt napközben is gyakran megkérdi ha éppen nem ugyanabban a szobában tartózkodnak, vagy valahonnan hazaérkezik Apával, ahol Matyi nem volt. Úgy gondolom próbál kedves lenni a tesójával, szeretgetni, de azért kibújik belőle a féltékenység, és foglalkoztatja őt a tesó, zavarja a fantáziáját a matyijelenség. Tehát kettős érzései vannak, ami teljesen normális, egyelőre kontrollálható a helyzet. Jobb mint például Bencééknél, ahol a ficsúr meg-meg pofozza a 4 hetes tesókáját.
Matyi amúgy egy átlag 10 hetes gyerek, súlyban is, viselkedésben is. Egyelőre ő csak úgy tud viszonyulni a nagyobbhoz, hogy követi a tekintetével, és néha rámosolyog. Bizony bizony Matyó nagyokat tud már mosolyogni! Ügyesen tartja a fejét, jól tud szopizni és hamarabb jól lakik mint régebb Sára. Ezt onnan tudom, hogy kevesebb ideig eszik, és ha sokat tartom a cicin elkezd öklendezni, vagyis már nem kell több. Sárával sokszor 40-50 perceket tartott az etetés, Matyival 15-20 percet. Nem szereti hason, pedig a hátizmának is erősödnie kéne, de ha megfordítjuk nem nagyon iparkodik emelni a fejét, nyűgöl. Nagyon szereti a függőleges pozíciót, ölben fekvésnél rögtön azt hiszi enni kell: tátogtat oldalra. Formás kis gyerek lett belőle, már nem az a kicsi vézna ráncos combú újszülött. Megfigyeltük, hogy a talpa már ívelt, és nem lúdtalpas, mint például amilyen a Sáráé volt, és a legtöbb gyereké. Azt is hallottam, hogy minden kisgyerek lapos talppal születik, a talpközép később emelkedik meg, de M.-nek mármost olyan. Már megkopaszodott a kis feje hátul a sok dürüszöléstől, de hajat cserélni még nem akar. Általában nyugodt gyerek, úgy érzem én, hogy nyugisabb mint a tesója volt, és több nyugalomra is vágyik, amit a lehetőségekhez mérten próbálunk is neki biztosítani. Például ha alszik nappal, akkor Sárát nem engedjük be a kisszobába, lefoglaljuk vagy csak ha muszáj akkor mehet be játékért, stb. Ami még igazi nagy különbség, hogy M. alszik a kiságyban! Nappal is képes ott elaludni egyedül, ma például olvastunk Sárával és addig ő a háttérzajjal elaludt. Persze én is ragaszkodom a kiságyhoz, ha egyszer lehet ott altatjuk, vagy beletesszük aludni, néha csak nézelődni, hogy majd később is laudjon benne, és ne egyévesen szokja csak meg mint Sacó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése