Ki mondta, hogy egy beszélő gyerekkel már könnyebb??

Vannak gyerekek akiknek hamarabb beindul a mondókájuk mint másoknak. Mondják, hogy a lányok hamarabb elkezdenek beszélni. Van Sárával egyidős fiúcska barátunk aki ugyanúgy beszél már mint Sára, és vannak körülöttünk vele egyidősek akik még csak Anyáznak. És azt is mondják, hogy ha már beszél, akkor könnyebb, mert elmondja mit akar. Hát.... Ez kérdőjeles. Ha beszélni tud, akkor nem csak azt mondja mit akar (de azt nagyon sűrűn), hanem azt is amit nem.

Ma Sára kiabálta, hogy nem, nem, nem....nagy szünettel, jó hangosan háromszor egymás után. Nem akart jönni ebédelni, vagy valami ilyesmi. Hallgattam, néztem szigorúan, majd mondtam neki, hogy ne kiabáljon. Mire ő: kiabáljon Anya is! Gondolom azért, mert az olyan vagány dolog, majd ketten elkiabálgatunk. Nem tudtam, hogyan reagáljam le, aztán nem engedtem a nevetéskényszernek. Szigorúan mondtam neki, hogy majd anya is fog kiabálni ha megharagszik, úgyhogy mars enni.

A másik beszéddel kapcsolatos dolog: Sára érti a magyar nyelvet. Beszéli is. De a GYERE szó valahogy nem mond neki semmit. Mintha más frekvencián hangzana el, amit a füle nem fog. Egyszerűen sehogyan sem reagálja le. Ha ő a saját lábán megy az úton kb. 30 perc, míg megteszünk 50 métert. Lehet őt hívni, csalogatni, fenyegetni...nem használ. És nem mindig a hely felfedezésével időzik, van amikor csak úgy bámul, vagy éppen lépeget fel/le egy járdaszegélyen, cirkál körbe, járkál feneket riszálva 10 négyzetméteren körbe-kereken mint akit felhúztak. Még szerencse, hogy mostanában erre is van időnk, délelőttönként csak úgy sétálunk a semmibe, játszóterezünk, max a cipészbácsihoz lépünk be, vagy az ebédhez veszünk tejfölt.