Mindenki csak első gyereket szül?

A két terhesség különbségeinek felvázolásánál csak a fizikai különbségeket vettem figyelembe, és összességében elmondható, hogy egyformán jól viseltem mindkettőt eddig. Azt nem írtam, hogy nem alszom, nem pihenek annyit most mint az elsővel, mert hát ez magától értetődő  Ugyanakkor például annyi szakanyagot, könyvet, cikket sem olvasok, mert hát ugye e minek, ha már egyszer túlestem tudom miről van szó, tudom mivel jár stb. Néha neten megnézem, hogy az adott héten mi is történik ott bent a babával. Belelapoztam megint kismamakönyvekbe és netoldalakba. Fura. Minden szöveg úgy van megfogalmazva, mintha mindenki az első gyerekét várná, úgy szólít meg a szerző, teljesen újdonságként említenek és írnak le minden részletet. Mondatok amik kb. így kezdődnek: egy kisbaba érkezése.... de akkor miért nem írják, hogy az első kisbaba érkezése? A másodiknál már úgysem ugyanazok lesznek az érzések és gondolatok, nem beszélve a harmadikról vagy sokadikról. Nem nagyon találni semmi összehasonlító irományt, hogy mondjuk ha az elsővel ez, akkor a másodikkal az, erre vagy arra számíts terhességnél, szülésnél, gondozásnál, mit tudom én. Idegesít, hogy minden könyv arról szól pihenj sokat, aludj sokat, egyél jól, mozogj, relaxálj, ezeket a vizsgálatokat végeztesd el, ennek meg ennek járj utána, ezt meg ezt szerezd be, meg sem lövik azt, hogy lehet a harmadik gyerekemet várom és a felsoroltakra nincs időm. Több praktikusságot várnék el, ne ugyanazt szajkózza mindegyik, és úgy tesznek mintha a világ összes ideje a kismamáé lenne és minden a születendő gyerek körül forogna. Aztán, hogy a szülők egy esetleges nem első gyerek esetében hogy oldják meg dolgaikat...hát erről nagyon kevés cikk szól, kevés könyv, amiknek általában a témája a testvérféltékenység, meg egyáltalán a testvér érkezésének a pszichológiája.
És persze vannak dolgok amiket a könyvek kihagynak és csak akkor ismerkedünk meg a dologgal, amikor átéljük, illetve a hely-kórház-környezet határozzák meg, amiben vagyunk. Például a gátmetszés-varrás téma elég tabu mindenütt, nálunk nagy előszeretettel csinálják, ki könnyebben ki nehezebben gyógyul belőle, aztán a beöntés a szülés előtt, amiről hallgatnak a szülésről szóló oldalak és én se tudtam volna róla, ha egy kolléganőm el nem meséli szülését (nálam mondjuk elmaradt, mert még nem tudták pontosan mikor jön a baba, menyi idő a vajúdás  de mivel hamar jött, már nem volt rá idő, méltatlankodott is a doktornő az ápoló mulasztása miatt). Most is csak arra tudok gondolni, hogy ez sem általános és nincs mindenütt. A szülés vagy császármetszés utáni meggyógyulásról is keveset írnak, mintha a szülés lejárna cakk-pakk és utána csak a gyerek van, anyuci már rögtön tud ugrálni körülötte és fürdeti, pelenkázza aszerint ahogy a nagy könyvek leírják. Azt persze én is tudom, hogy a kórházi eljárások, bent levés hossza, gondozás különbözik minden városban, kórházban, ezt nem is várom el, hogy leírják, erre jók a beszélgetések ismerősökkel, akik ugyanott szültek ahol te is szülni készülsz.
Még ha ugyanazokat a dolgokat is olvasom el, mint az elsővel, persze jóval kevesebbet, jól esik, mert úgy érzem foglalkozom ilyenkor a kisebbel is, nem beszélve róla, hogy elfelejtettem dolgokat még ez alatt a röpke két év alatt is. Például a köldökgondozásról teljesen kiment minden a fejemből, pedig valamikor még mama is adott pár kenceficét, amivel kenegetni, törölgetni kell, de már elfelejtettem mi mire való: melyik sima púder, melyik fertőtlenítő, melyik az én sebem mosására való, melyik a sebes mellem gondozására. A külön főzés is rég volt, nem is tudom mit adtam minden nap Sacónak, hogy ne egye ugyanazt mindig. De valamit adtam, mert megnőtt, most újra ki kell ezeket találnom.
Akárhányadik gyerek is, újdonságok mindig lesznek.