hétfő, június 27

Különbségek megmutatkozása

Nem nagyon írtam legújabb pocaklakónkról, nem igazán akartuk nagydobra verni létezését, érkezését, aztán meg ki tudja még mi minden történhet... De mivel ő is része a kiscsaládnak és mindennapjainknak (egyre inkább kiköveteli, hogy az legyen, hogy tudomást szerezzünk róla) - amiről ez a blog szól - szólni kell róla is. És hogyan is közelíthetném meg egyszerűbben a témát anélkül, hogy csak bemutató, puszta tényleíró jellege lenne, összehasonlításhoz fordulok.
Minden olyan simán ment eddig, mint Sacóval. Semmi rosszullét, semmi hányinger vagy fejfájás. Mondtam is: ha a havi el nem maradt volna egyik terhességemet sem vettem volna észre az első 3 hónapban. Na talán egy kis változás mellbőségben már az elején bekövetkezett. Valójában volt még valami: a másodiknál egy pár napos émelygés, inkább reggel, és inkább olyan semmi kaját nem kívánok, de ennék is valamit, vagy mégsem, kajára sem bírok gondolni állapot volt. Egy hetet ha tartott. Tehát a két indulás között ez volt a különbség, amiből kedves párom levonta a következtetést: na ez jobban megviselt, másabb a terhesség, akkor ez fiú lesz! A jóslás egyelőre úgy tűnik bejött. :) A folytatásban van némi különbség: Sárával álmosabb voltam az álmoskorszakban, de lehet, hogy most csak enm volt időm észrevenni, hogy álmos vagyok. Aztán nem híztam még annyit, mint az elsővel, de hátra van még a nagy hízási korszak, és a pocakom nagyobb mint az elsővel, valamint a harmadik: még nem jelentkeztek az elefántlábaim, de még nem késő, van még két és fél hónapunk vízgyűlésre is. Én számítok mindenre ami az elsőnél volt, de mindenki azt mondja: minden terhesség más. Persze logikus magyarázatok is vannak, amik a különbségeket illetik, leginkább a körülmények miatt. Normi, hogy nem hízok annyit, amikor nem munka után otthon lógatom a lábam és sétálgatok, mint az elsővel, hanem egy 12 kilóst emelgetek minden nap, akár lépcsőzök is vele, na meg a tartozékaival: bicikli, motor, homokozószett, kaja, pia játszótérre, stb. Kondiban tart a szinte kétéves, a terhestornán is azt mondták: aki úgy megy oda, hogy otthon van már gyerek, annak a bemelegítő megvan. Mire én: és nem csak a bemelegítő... Még az evés szempontjáról nem is beszéltem: nem igazán lehet úgy jóllakni, hogy etetsz 30 percet, majd neked annyi kajálási idő jut, amíg van türelmed magyarázni (és közben enni), hogy de kicsim, most anya is eszik, nem tud menni játszani, miután evett anya megy veled, ne cibáld a nadrágomat, ha kézenfogva húzol enni még annyira gyorsan sem végzek az ebéddel...és ezt mondjuk kb. 5 percig csinálod, amíg megetted a gyerek maradékait, és egy fél tányér levest. A többit majd ha elalszik, de akkor már nem meleg, már nem esik olyan jól, már egyedül kell enni, nem is eszel inkább, vagy nem annyit. Esetleg elalszol az esti altatás közben, és éjjel kettőkor, amikor megébredsz, már nem ballagsz ki a konyhába vacsorázni. Tehát a szinte kétéves kétszeresen is kondiban tart.
Hogy a hasam nagyobb: hát itt több lehetséges magyarázattal is szembesülök: 1.nagyobb a gyerek? De hát eddig a korig (nőgyó szerint 20 hétig) még kb. egyformák, a vége fele híznak és jönnek a több százgrammos különbségek.
2. a has és a benne levő dolgok már tudják merre kell igazodni, a szövetek rugalmasabbak, hamarabb nyúlnak és adnak helyet.
3. állítólag statisztika: a második gyerekek nagyobbak. Nem kell messze menni a példáért csak a szükebb-tágabb családba. Én és a tesóm, nemrég született második gyerek az unokatesók körében, stb. Nekem az lenne a normális, hogy ha egyszer a szervezeted lemerült, akkor honnan van már másfél év után annyi matéria benne, hogy a következőt jobban felhízlalja? De biztos, hogy nem orvosi aggyal gondolkodok, mert ők például azt is mondják, hogy egy második gyereknek már több hely van fejlődni, jobban engedi őt nőni a méhed, stb. Csak annyi megjegyzésem és egyben felszólításom van a jövevény fele, hogy ha szeretne alagúton érkezni, akkor a tesójánál ne akarjon több lenni, vagyis 3400 grammnál.
A következő nagy különbség, amiből lehet a fizikai különbségek is származnak: orvosilag sem úgy tekintenek az emberre, mint egy aggodó első gyerekes kismamára. Be is vallotta a családorvosom, hogy a korom miatt, meg mert az elsővel minden rendben volt, most ő is kicsit lazábban veszi a dolgokat. Remélem ennek nem isszuk majd meg a levét. Nem végeztettünk mindenféle lehetséges vizsgálatot el, mint az elsővel, és nem is járok olyan gyakran ultrahangra sem, mint az elsővel, akivel 7-szer voltam a 9 hónap alatt. Most a 7. hónapban járunk, és "csak" 3-szor voltam. A másik amiben a lazaság megnyilvánul: annyi bogyót sem szedek, és lehet ezért nem hízom. Sárával bevettem a terhesvitamint, a folsavat, a vasat, a jódot és a D-vitamint is. Na jó, ebből a jód a pajzsmirigy alulműködés miatt volt és csak két hónapig szedtem, de a mostani, eddig egyszer elvégzett vérvizsgálat alapján nem kell szednem, és a D-vitamint most is fogom szedni a terhesség vége fele. Jelen esetben csak a terhesvitaminnal vagyok, és amikor megkérdeztem a dokit, még az elején, hogy folsav nem kell?, azt mondta, hogy ha ez a bigyó tartalmaz, akkor nem. Tartalmaz. Na ennyire vagyunk lazák a másodikkal, akit nem szeretnék elhanyagolni, de obiektív okok miatt nem jut rá annyi idő, gondolat, foglalkozás, stb. amennyi az elsőre jutott, és amennyit szeretnék. Ez már így is lesz érkezése után is, a folyamat már a terhességnél kezdődik, tudom, csak még fel kell dolgoznom, és megértenem, hogy emiatt nem kell lelkiismeretfurdalásom legyen. Valószínű, hogy nem hanyagolásnak kéne neveznem, hanem valami egyébnek...amire még nem kaptam meg a megfelelő kifejezést. Talán a többgyerekesség hozadéka, a családi létezés mibenléte ez az egész és kész.

Nincsenek megjegyzések: