Bilis hír

Nagy nap a mai! Sára először kakált a bilibe. Jelzem, kisdolgot, vagy egyáltalán bármit még sosem végzett oda, de ma jó hatással volt rá egy új arc, egy másfajta bilimegközelítés. Mégpedig: a testvérem volt nálunk. A sztorit még megelőzi, hogy Váradon a hétvégén látta Áloskát pisikálni a vécébe, és kérte párszor, hogy ő is oda akar. Ráültettem, de semmi produktum. Maga a vécénülés tényét élvezi, hogy utánozhat, úgy gondolom még nem tudja irányítani a dolgot, csak élvezi, hogy felülhet rá. Ma Sacó ebéd után purcogtatott, még egy kicsit játszottak Katikeresztmamival a szobában, miközben ő nyomott. A testvérem megkérdezte, hogy kell kakálni, akar a vécére ülni? Erre persze a jánynak felcsillant a szeme: WC! Ült rajta két percig, de semmi. Kérte tegyük vissza a pelust. Aztán a tesóm kitalálta, hogy neki is kell kakálni, ő ül a vécére, Sacó üljön a bilikére és nézegetnek könyvet. Mint a mesében: így is lett. Sára közben meg-meg emelkedett, inkább guggolt a bili fölött, de rá lehetett venni, hogy üljön rá. Két perc múlva felállt magától, és ott volt az eredmény! Olyan büszke voltam rá, el sem hiszitek. Megdicsértük, mondtam, hogy ügyes, jól van, így kell ezt csinálni. Próbáltuk nem túlreagálni a dolgot, mert valahonnan úgy tudom, nem jó ha minden siker után agyondicsérik a gyereket, mert akkor feltételes lesz a vécézés, vagyis csak dicséret vagy valami jutalom fejébe fogja végezni a dolgát, és nem veszi természetesnek. De ennek még pontosan utána kell olvassak, most, hogy aktuális lett a téma. Tudom, hogy nem kéne beleélnem magam, lehet ez csak egy egyszeri véletlen alkalom, ezután még sokáig maradhat csak pelusos, nem beszélve róla, hogy jön a kis-tesó, aki tudjuk milyen hatással lehet egy ekkora gyerekre: újra kellhet neki is cumi, meg cici, meg pelenka, elmaradhatnak a bilis sikerek. Minden kezdet nehéz, de legalább kezdetnek lehet nevezni.

Hozzátenném a történethez, hogy én úgy gondolom Sára megfelelő ütemben fejlődik mindenféle szempontból, sőt egyes vele egykorúaknál ügyesebben beszél. Főleg fiúcskáknál, akiknek azt mondják később indul el a mondókájuk. Na ehhez képest ma a játszótéren egy Dávid, aki csak egy hónappal tölti hamarabb a két évet, vagyis még nincs kettő, nagyon szépen beszélt, tisztábban mint Sára, nem magasröptű de értelmes dolgokat mondott. És még pelenka sem volt rajta, hanem amikor kellett apukája a nagy fűbe vitte a kert mellé és oda pisikált. Kicsit le is törtem, hogy ni lám, vannak Sáránál sokkal ügyesebbek. Mintha a gyerek ráérzett volna, délután a bilibe nagydolgozott. Aztán együtt öntöttük a vécébe és nézte ahogy a habok elnyelik. Mondta, hogy még öntsünk :), de akkor már csak kitörölni lehetett a bilit.