A büszkeségről

Az a büszkeség, amikor felfülelem, hogy Sára egymagában énekeli a Micimackót, nem csak első vagy utolsó szavakat a sorokból, hanem az egészet. Egy-egy szó még érthetetlen, de a dallam tökéletes és az olyan szavak is amiket már ismer. És az is büszkeség, amikor az Erdő, erdő, erdőt hallom, hogy énekli. A Marosszéki és a csárdás kisangyalom még nem megy, te a tizenkét madár, a cukrot adnék, a dalolja, és a legaranyosabb a szivem naddon! Jó nagy nyomatékkal a végén.