Megdermedtem ma, amikor Sára a polc mellett állva itta a tejet, aztán gondolta egy kézzel nem elég fogni a csuprot, megfogta kettővel! Igen, jól esett le annak akinek leesett: ehhez el kellett engednie a polcot. Állt a konyha közepén, a semmibe kapaszkodva, pontosabban csak a tejes csuporba, észre se vette, úgy elvolt a szürcsöléssel. Én meg nem síkolthattam örömömben, hogy jé, drágaságom, milyen ügyesen állsz egyedül!, mert akkor összerezzen, kiejti a kezéből az innivalót a szőnyegre, és még el is esik, mert elvesztheti az egyensúlyát. Hát így csak álltam, én is megtámasztottam a csészét, aztán amikor több nem kellett (az egész nem tartott 10 másodpercnél tovább), elvettem tőle, ő már rögtön vissza is tapadt a polchoz, és mintha mi sem történt volna ment tovább az élet.
Akinek menő gyereke van most ne röhögjön, emlékezzen vissza milyen volt amikor a csöppség először megállt a saját lábán két szempillantás erejéig. Sára néha még megállt úgy, hogy nem vette észre, de csak nagyon rövid időre, most azonban más volt, még ivott is!
hétfő, november 29
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Gratula, majd csutortokon bemutathatja, hogy miket tanult :) cs.
Megjegyzés küldése