Legújabb turkáló: a leves

Bele kell nyúljon. Úgy nem tud megenni egy tányér ételt, hogy ne kutikáljon benne. Főleg a levesek! Azokban megmossa a kezét. (Más kultúrák étkezési szokásait akarja elsajátítani...) Belenyúl, hogy lássa milyen mély a tányér, gondolom. Ha meg éppen nem tud belenyúlni legalább négy újjal, mert annyira messze tartom tőle, akkor a szájához közelítő kanálból veszi ki például a borsószemet, vagy murokdarabkát, vagy akár laskát. Megtapogatja, megvizsgálgatja jó közelről, majd beteszi a szájába, vagy vissza a levesbe. Ha valami lecseppen, vagy leesik véletlenül az asztalra, a ruhájára, akkor azt alaposan szemügyre kell venni, megpiszkálni, ha folyékony: újjával szétmaszatolja, ha darabka: megcsippenti és nekem adja, vagy vissza a tányérba, de van, hogy megeszi, vagy ledobja a földre. Azt hiszem ezt a periódusát éli, ismerkedik az anyagokkal. Tegnap kikönyörögte (ráncigálta a nadrágomat/lábamat, mutogatott és visibált), hogy megmutassam neki a puliszkalisztes dobozt, amiből épp puliszkát főztem. Természetesen beledugta kezecskéjét, megtapogatta a puliszkalisztet. Majd ugyanígy a cukorral. Ebből még a szájába is dugtam egy kicsit, hadd legyen teljes a különböző anyagok megismerése című tantárgy gyakorlati része, vagyis minél több érzékszervével próbálja ki.