Reménysugár és kérdőjel

A betegség úgy néz ki letűnőben van. Ma az utolsó antibiotikumos nap, voltunk doktornéninél, aki nem hall semmit a tüdőn és nem lát semmit a torokban. Garatváladékvizsgálat eredménye negatív, rám és Sárára nézve, Apában lakoznak valami coccusok, de gyógyszeres kezeléssel elhessegtetjük őket. A Manó étvágya is lassan visszatér, persze még mindig nem barát a tejjel (egyetlen egyszer ivott több kortyot csészéből saját kérésre), a tojással (csak ha rejtve van valamiben, ami jól elnyomja az ízét), és a sajtokkal. Már nem köhög olyan rémesen, nem ébred fel miatta, de még szakadozik a légcsővében a lerakódás. Reméljük hamarosan teljesen kitisztul. A doktornéni is nagyon reméli, mert pénteken már vár is oltásra. Ideje, hogy 15 hónaposan az egyéves oltását bekapja Sacó. Persze ezek után az árnyékunktól is félünk, és mindentől óvjuk: holnap elmaradunk a babapancsiról, jövő hétfőig még eldöntjük, hogy babák közé megyünk-e foglalkozásra. Sétálni már a héten hívunk partnert, de zárt légtérben semmiképp sem leszünk egyelőre gyerekekkel, vagy beteggyanus felnőttekkel. Tegnap meglátogattak barátok és hoztak nekünk ajándékot. A nagyszerű a dologban, hogy Anyának is nemcsak a babának: Sára kapott Londonból egy kis kabátot (galléros/zipzáros/a derekán övvel/rozsdaszínű - olyan igazi angolos divatú), Anya kapott egy csini barna/csipke és szatén/spagettipántos/fodros ruhát, amit kijelölt a következő alkalmi viseletnek. Ez váltja azt a két ruhát amit váltogatva hordott az utóbbi 7 évben banketten, esküvőn, stb. (Tuudom, tuuudom, sokan irigykednek, milyen jó nekem, hogy a 18 éves koromban az érettségi banketten felvett ruha még feljön rám, de ez nem olyan jó, amikor esetleg vágysz egy új darabra - és nem a divat miatt, hanem mert nőből vagy - , de nem segít az az érv, hogy "drágám meg kell vennünk, már egy gönc se jó rám, végülis szültem egy gyereket". Csak a hasonló testalkatúak érezhetnek együtt velem. De talán már mások is értik miért örültem annyira, hogy KAPTAM AJÁNDÉKBA egy szép ruhát.)
Hétvégén otthonjártunk Baróton, hangulatunk hullámzott, ahogy a helyszínek és események megkívánták. Helyzetek, amik az élet velejárói, és ettől élet az élet. Miután a temetőkben emlékeztünk, új életeket ünnepeltünk babalátogatáson, és még szülinaposokat is köszöntöttünk. Újból meggyőződhettünk, hogy lányunk nem viseli türelemmel a hosszú autós utazásokat, de nagyon jól viselkedik és feltalálja magát vendégségben, gyerekekkel, stb. Sok fiú (számszerint 5) unokatesóval találkozott Sacó a hétvégén, a korranglistán ő középen helyezkedik el, és egyetlen lány unokatesójával is: Annával, aki 6 éves, de vele barátkozott meg leghamarabb, és bújt hozzá már két perc után. Hiába na, a csajok tartsanak össze. A nagy családi látogatás óriási kérdőjellel zárult számomra, miután két kéthónapossal is gügyögtem: mikor jöjjön (ha jöjjön) a következő??