Élmények

Úgy járunk cirkuszba, mint a fogorvoshoz: évente rendszeresen. Tegnap este megnéztük a Szafari cirkusz műsorát, akik tavaly is ilyentájban voltak itt. Akkor is az első sorban díszelegtünk, Sára nagy puffos kezeslábasban végigaludta az egészet (tény, hogy nem miatta mentünk). Idén változott a hozzáállása, igaz az előadás is színvonalasabb volt. A manó bámulta a lovat, pónilovakat, elefántokat (akik közül az egyik - Európában egyedülálló állítólag - még fejre is állt), bivalyokat, és végre élőben is megmutathattuk a púpostevét és a tigrist, amire tudja, hogy úgy csinál: UÁÁÁÁ! Meg is tapsolta az ugráló és csücsülő nagymacskákat. A kígyók annyira nem érdekelték. Az előadás elején nagyon követte, hogy mit csinál a bohóc, és még tapsolt is gyakran, amikor a közönség tapsolt. Csak aztán gondolom rájött, hogy túl gyakran kell tapsolni, megunta és abbahagyta. Persze tudjuk, hogy sokmindent nem értett az egészből, emléke sem marad, kicsi ő még ehhez, de Anyáék is szórakoztak, és azért mégiscsak közös családi élmény volt, amit majd elmesélhetünk neki.
Apropó...még azt sem mondtam, hogy ugyanilyen családi program volt múlt héten: szerdán divatbemutatón voltunk. Itt Vásárhelyen, persze, a Kultúrpalotában fiatal tervezők a klasszicizmus jegyében született alkotásait láthattuk. Sára tapsolt amikor kellett, szocializálódik és tanulja a közösségi viselkedést. Kedvenc darabjaink Szakács Ágnes fiatal képzőművész kezei alól kerültek ki.