2013 július: Szemtelen!

A nyár nagy problémája a szemtelenség. A majdnem négyévesem lehülyézett. Később majdnem kaptam egy pofont. Ha pedig mondjuk kap a fenekébe akkor rávágja: Úgysem fájt! Egyszerűen pimasz és szemtelen. A hisztiket még úgy ahogy, az akaratosságot tudom kezelni vagy néha eltűrni, de a szemtelenséggel ki lehet kergetni a világból engem. Legyen csintalan, legyen tróger, legyen hisztis, de ne legyen szemtelen! Szóval, hogy lehet a tiszteletet megtanítani a gyermeknek? Persze kapott büntit: nem volt mese este, se olvasva se mesélve. Érintette is a dolog, mert kérte, de nem adtam be a derekam. Persze lehülyézte már mamát is... feszegeti a határokat, próbálgatja mit lehet, meddig mehet el...mindig jól letoljuk. De mintha még azért is csinálná. De nem tehetem, hogy szó nélkül hagyom ezt, hátha majd nem mondja...úgy fel megy ilyenkor a pumpám, hogy robbanni tudnék.

2013 július képekben

Sok-sok nyári séta:

Mert hordozni jó, még ha Simpson bácsit is:

Két hétig dédimama volt a vendégünk és ő vigyázott Matykóra. Backamadarason a parkban:

Amíg Matyi dédivel Vásárhelyen, addig Sacó Baróton volt a budapesti unokatesóval. Aztán mi is csqatlakoztunk. Szikoslokán pallónátkelés:

Sepsin is voltunk másik mamáéknál:

2013 július: Tusványos, a kihagyhatatlan

Egyesek szerint gyereknek nincs mit ott keresni. 2012-ben egy napot gyerekekkel, egy napot gyerekmentesen voltunk, persze estére ők nem maradtak. Gyerekmentes életünkbne minden évben legalább egy napot, vagy többet, még ha autóban is kellett aludni - itt voltunk. A CsakEgy (CsikiAnyák Egyesülete) sátrat nagyon élvezték a gyerekek. Egyre családbarátabba ez a hely, ami hangsúlyozza, hogy nem fesztivál - még ha olyan is a hangulat - hanem Szabadegyetem és Diáktábor. Aztán mamához vittük Sepsire a lurkókat, és utána visszamentünk bulizni. Kicsit tömeg és meleg és por van, de pár órát kibír a gyerek is, ha van egy olyan sátor, ahol játszhat, pihenhet, rajzolhat, ehet, közben persze én is ücsörgök a fa tövében és sörözök meg összehívom az ismerősöket s pletyózok. Férj is az a fajta, hogy Tusványost már csak azért sem hagyja ki, mert félig ott nőtt fel, és mert ott aztán minden ismerőssel találkozni lehet, ha csak egy évben egyszer is. Már nem is a koncertekért megyünk, hanem a hangulatért. És persze minden évben beszerzek valami vásárfiát, jó kis kézműves dolgot, vagy könyvet, idén fülcsiket vásároltam és könyvet a gyerekeknek. Az idei re nem vittünk gyerekeket, mamáéknál vakációztak, és nekem ebbe a Tusványosba minden belefért: volt Szent Anna tavazás, fürdés kollégákkal, ettem: lángost, kürtőst, kukoricát, pörköltet (vagyis fesztiválkaják kipipálva), régi barátnéimmal pletyóztam, andalogtunk Budapest Bárra Apával. Ez mind hétköznap. Hétvégén visszamentünk barátainkkal, buliztunk haverokkal Balkán Fanatikra, sok zsíros kenyeret ettünk, söröztünk, hajnali 5-re értünk haza. Jó volt, csak éppen sok mindenben pechesek voltunk: leutazás előtt pár órával belénk jött egy autó a stopnál, cégautóval voltunk ráadásul, egy óra dekkolás a rendőrségen, aztán elindultunk valahogy Tusnádra és leradaroztak Csíkban, a haver aki vezetett bűntetést kapott. Éjjel a koncert után haverina elvágódott egy lépcsőn, és a mentőautóban kötött ki fájó gerinccel...tehát kalandos nap volt, de szerencsésen hazeértünk. Vasárnap ültünk a fenekünkön, mostam, vasaltam, főztünk. Mitől ez a nagy lazaság? Hát úgy, hogy csak négy nap múlva megyünk a gyerekek után mamáékhoz, de most már hiányoznak, két hete nincsenek itthon.

2013 július: Biosszantó

A ló túlsó oldala

A mai bio-öko-természetes-energiatakarékos-környezetkímélő-fenntartható stb. őrület egyre elterjedtebb nálunk is. Engem fáraszt. És bűntudatot is kelt bennem, amit utálok, mert ugye én nem teszek meg minden tőlem telhetőt a család és a környezet egészségéért, és akkor milyen családanya vagyok én? Jó, hogy egyeseknek van erre ideje, energiája és pénze. Nekem nincs. Szerintem meg kell találni az arany középutat, az egyensúlyt mindenben. Nem járunk a gyerekekkel a Mekibe (csak fagyiért), de azért a "csak külön a gyereknek csak biót"...na hagyjuk már. Aztán azt sem élvezem, hogy van aki úgy elvan ezekkel, de arra nem gondol, hogy évek óta semmit nem sportol, nem mozog, vagy nem kirándult, stb. Persze lehet mozgásnak nevezni azt is, hogy citromlével súrolja félórákat a csempét. Vagyis egyik téren tesz az egészségért, másik téren meg semmi. Ha már beleveti magát, akkor vesse bele teljesen. én nem sportolok, de nem is jövök az egészséges életmód-öko-bió dumával sehol.

2013 július 9

Ha víz nincs, élet nincs!

Tegnap elvették a vizet, előzetes bejelentés nélkül. Elég kellemetlen tud ez lenni egy négytagú családnak, ahol még pelenkás is van… Igaz csak egy csőtörés miatt, és este 8-ra megadták, de elég szar ügy hazamenni két gyerekkel 4-kor és tálba kezet mosni - az erkélyen 5 litres palackban tárolt vízzel. Még jó, hogy ez is volt. Aztán meg nem lehet elmosogatni, takarítani, feltörölni, másnapra ebédet készíteni, ráadásul a gyerek a napi egy kakáját is akkorra időzítette, ráadásul nem túl keményet, tehát melegítettem kályhán s tálikóztam. A budi tartályt is alig mertem lenyomni, mert ki tudja mikor lesz még víz. Telefonáltunk Aqvaservhez, azt mondták csőtörés és dolgoznak az ügyön, de nem tudják mikor lesz. Aztán estére lett. „tevile vechi...” Apa elment négy darab 5 literessel vízért a munkahelyére. Szóval 4 óra víznélküliség után belegondolni is rossz, milyen amikor hónapokig nincs. Én csak azt éltem át még régi időkben, amikor meleg víz nem volt, s mindig fazekaltunk. Brrrr. tudom én, hogy vannak vidékek a világon ahol így élnek, de mi már eljutottunk egy bizonyos civilizációs szintre, sokat is dolgoztunk és fizetünk, hogy így élhessünk (lakást venni vagy bérelni, szolgáltatásokért fizetni, stb) és akkor elvárjuk, hogy a minimum meglegyen. És ha fizetünk csomót, akkor cseréljék ki a tevile vechi-et, mert Vásárhelyen biza nem a legolcsóbb a víz az országban, s még mennyi veszteséget is fizetünk...

2013 július: visszaállás a "hivatalos munka" mezejére

Egy "fél 8-kor indulok, fél 6-ra hazaérek, túlóra ingyenesen elvárt akár hétvégén is, a budizási időt is percre lejegyezzük" munkahelyről váltottam egy olyanra, ahol az a lényeg, hogy a meló legyen elvégezve, mindegy mikor csak amikor számon kérik akkor legyen meg, ahol a főnököm elfogadja, hogy kisgyerekek vannak és délutáni programnál úgy fogalmaz, hogy ha nincs más dolgom akkor menjek el a programra, illetve este szól, hogy én hamarabb leléphetek ha kell, illetve ha kell egy szabadnap, akkor a belefér típusú munkahelyre. Kicsit kevesebb pénzért, de a fizunövelés esélyével. Feladtam egy komoly, nagy presztízsű helyet, ahol szerettem a rendet, az embereket, hogy biztonság van, nem bukik be ma-holnap, hogy mindig van fizetés, még ha pár napot késik is, hogy megvan minden anyagi, logisztikai és egyéb segítség ami a munkámhoz kell, cserébe kaptam egy kicsit bizonytalanabb jövőt, ahol csak előre 3-4 hónapot lehet biztosra tudni, ahol sokkal kaotikusabb minden, ahol önállóbbnak, találékonyabbnak kell lenni, ahol nincs meg minden segítség. De 4-re az oviba érek ha kell, és reggel is vihetem 8-kor oviba, mert nem harapják le a fejem ha 9 után érek be. valamit valamiért. Egy biztos: gyerekeseknél sok minden főnök függő - van akivel beszélni vagy nincs, illetve cégkultúra függő: multi céges státusra hajazó, csak a profit számít beállítású, vagy humánusabb a hely. Félreértés ne essék, az sem volt rossz, sok mindenben jó, de most már mások a szempontjaim. Ezt vállaltam, tudatosan... 2013 májusától. Amikor is másfél évesen hagytam otthon Matyikámat, aki hányódik is szegény erre-arra, mamáknál, otthon apával, otthon dédivel, mikor hol. (Aztán augusztusban, négy hónap keresés után találtunk egy "nénit", aki vigyázzon rá.)

2013 júniusi bulgár tengerparti nyaralás

Megér egy külön képes bejegyzést...

Tenger után egy kis gyerekkori nosztalgia

A júniusi Bulgáriás nyaralásunk előhozta a gyerekkori nyaralási emlékeim a családdal. Leginkább a tengeres sátrazások...bizony van egy kis különbség az akkori sátras két hetes és a mai all inclusive 4 csillagos 7 napos tengerezés között.... Éjjel indultunk, lefektettek előtte felöltözve, de nem sikerült túl mélyen elaludni, amire kellett kelni. Be az autóba, amienk hátső ülése meg volt vetve, hogy aludjunk. Gyerekülés? Az mi? A kis Dacia tetején a nagy csomag sátor, ruha-cula egyebek az utastérben, kaja-edény a csomagtartóban. Reggelre meg is érkeztünk. Akkor az 1310-es Dacia csomagtartója volt a konyha, mellette kis elkerített résszel, amit úgy oldottunk meg, hogy vásznat feszítettünk ki: becsíptük a dacia hátsó ajtójához, aztán egy cső mögé kihúztuk s majd erősítettük a sátor oldalához. A bekerített rész volt a sátor udvara és ebédlő is egyben. Anyukám nagyon praktikusan tudott pakolni, szépen dobozkákba kimért mindent otthon. Ilyeneket ettünk, hogy hamar menjen és kis gázpalackos rezsón el lehessen készíteni a csomagtartóból: puliszka tejjel, túrós puliszka )és amiket lehet vele enni például lekvár), tejbegríz, ábc leves, tojás minden mennyiségben: rántotta kolbásszal, tükörtojás, főtt tojás (ezeket első napokba ettük mert az ilyesmit hűtőládában tartottuk), prézlis laska, pástétomos kenyér, lekváros kenyér, pardicsomleves paradicsompasztából. Szóval ő se ült órákat a "konyhába", de nem is ettünk extra kajákat. A parton sátraztunk, egy köpésre volt a víz, Mamaiara jártunk, teniszeztünk sokat...és minden nap kaphattunk valami finomságot: fagyit, csöves kukoricát, Colát :) Apám feljegyezte minden nap mire mennyi pénz ment el. Kötelezően minden évben a nyaralás második napján képeslapokat küldtünk a családnak (mit tud erről egy mai gyerek...) és telefonáltunk haza kétszer-háromszor, hogy megérkeztünk és otthon minden rendben van-e. Persze miután kiálltuk a sort a public telefonnál, és bedobáltuk a fém 100 lejeseket. Ej be lennék még egyszer gyermek...

2013 Június

Gyereknapoztunk a VÉDEMMEL az unitárius templomnál, sok-sok móka és ajándék várta a gyerekeket. Sára életében először fellépett a városi színpadon a tornacsoporttal, pompomokkal ugrabugráltak, amiket én készítettem neki krepp papírból. Kicsit féltem felmegy-e a színpadra, stb. Az elején kicsit szégyelte magát, de belejött. Nála kisebbek is voltak a csoportba, de mind ügyesek voltak, kivéve a polgármesteri hivatalt, aki egy-egy fél litres kólával jutalmazta a 2-4 éves gyerekeket gyereknap alkalmából! Miért nem adtak egy-egy almát, vagy bármit, vagy inkább semmit mint kólát! De hát ha ez volta a szponzor... nem mintha a Cola cégnek nem lennének más termékei, lónyál üdítők vagy víz, na mindegy. A szülők itták meg, és a tornatanárnéni megmentette a helyzetet, mert türögetett lufit a gyerekeknek. hazafele még fagyiztunk is egyet, igazi gyereknap volt, arcfestéssel, lufikkal, buborékfújóval, fagyival, zenével, játékkal, maszatolással.

Júniusban esküvőben is voltunk, ahol Sára koszorúslány volt székelyruhában. Az esti mulatságban csak rövid ideig voltak velünk, mert kivittük őket Noémiékhez, Szentimrére és ott aludtak a gyerekek. Csupa élmény volt: malacokat és tyúkokat etettek, cicát simogattak, meggyet szedtek, kutyát néztek, még traktor is volt... Kár hogy Noémi hazaköltözik és nem tud tovább vigyázni Matykóra. Még mindig nénikeresésben...

Sára népviseletben énekelt: Elültettem kiskertemet a tavasszal... végig a két szakaszt!

Apa: - Szűk ez a blúz!

Sára: - Nem szűk, csak gombos!

Mégis június legnagyobb élménye a tengeri nyaralás volt, amit megelőzött egy baróti esküvő. Tehát úgy indultunk Vásárhelyről el, hogy Barótra mentünk esküvőzni, onnan pedig csatlakoztunk a bandához akivel mentünk és irány Bujgájia.

Az utat a gyerekek aránylag jól bírták, jobban mint előző évben. De Sára keveset aludt, ahhoz képest, hogy éjjel aludtunk. Le se feküdt aludni annyira izgatott volt. Éjjel 12-ig fennült. a nyaralás jobb volt mint a 2012-es, pedig mi akkor is jól éreztük magunkat, de ez még jobb volt, persze egy csillaggal több a szolgáltatásokon sokat dobott. Ami a legszuperebb volt, hogy 30 méterre voltunk a parttól, egyenesen a szálloda kertjéből a partra mentünk le, a szobánk földszinti volt, tehát nem kellett emeletezni és a kaja változatos és bőséges volt. A programban vizibiciklizés, séta a településen, esti séta a parton, kikötő látogatás is szerepelt, de a gyerekeknek nagy élmény volt a játszóház, az esti előadások az animátoroktól, a játszótér és a gyerekmedence, a korlátlan mennyiségű fagyi :) Hazafele persze ki nem maradhatott az IKEAS shopping. Visszafele nappal utaztunk, ennek ellenére a gyerekek csak egy fél órát aludtak az autóban délután, aztán este 9-kor elaludtak, mire szinte Baróton voltunk, mert ott álltunk meg és szálltunk meg. Sára ott is maradt mamáéknál, mert ugy-e vakáció van már... Matyira dédimama fog vigyázni, akit elvittünk Sepsiről magunkkal Vásárhelyre, és két hétig ott volt velünk. Nagyon jól fogott a segítsége. Kicsit fel is szusszantunk, és sok mindent el tudtunk végezni amit két gyerekkel nehézkes, de most dédi elvolt Matyival játszón, mi meg polcokat szereltünk, kicsit meszeltünk, teraszt meszelt Apa, tettük vettünk.

Esküvő után Nyárádszentlászlón

A Somin

A művészek

Hosszú út rajzfilm nélkül nincs

2013 Május

Majális a maros-parton, dög meleg, nagy tömeg, por, sokat nem maradtunk, gyerekek játszottak kicsit a gyereksátorban, kértünk egy lufikutyát Juli bohóctól, amire aztán fél órát vártunk, mert rengeteg gyereknek kellett szegény bohóc türögessen. Az etédi, már ismétlődő - mert tavaly is ott voltunk május elsejei hétvége - viszont jól sikerült, patakásztunk, sütögettünk, udvaron rohangálás volt, Sára segített paradicsomot ültetni Álmosnak :) és sok-sok sóskát evett a kertből. Egy hetes program volt a Születés hete alkalmával, minden napra jutott valami. matyira Noémi vigyáz, egy pedás lány, aki most segít rajtunk, de hosszútávon sajnos nem számthatunk rá, mert a várostól 20 kilóméterre lakik, itt csak albérlete van, és a nyáron államvizsgázik és költözik haza. Szóval még mindig tart a néni keresés, de legalább pár hétre megoldottuk a Matyi felügyeletét.
Az anyák napi ünnepség az oviban megríkatott...olyan szép volt. meg egy kicsit ilyen érzékenyebb időszak is ez nekem, lévén visszamentem dolgozni, kevesebbet vagyok a gyerekekkel, bánt a lelkiismeret, hogy Matyival nem maradtam olyan sokat otthon mint Sárával...meg a Születés Hetén is olyan előadások voltak amiken az ember elgondolkodik. Például a Beteg gyerek érkezése a családba.
Az anyák napi ünnepségen az oviban minden gyereknek az anyukája be kellett vigyen egy tárgyat, amihez valami történet vagy érzés kapcsolódik, a  gyerekével kapcsolatban, ezeket letakarták az óvónénik kendővel. Körbe ültünk és a gyerekek énekeltek egy csodaszép éneket nekünk, ahogy a kismadár felnő és majd elszáll szabadon a fészekből. Majd megkínáltak az általuk sütött sütiből és mindenki ölébe vette a gyerekét. Ekkor előhúzták a tárgyakat szerre az óvónénik odaadták annak, akié volt és az el kellett mesélje miért pont azt a tárgyat vitte. Én egy zenélő, felakasztható játékot vittem,aminek a történetére azóta is emlékszem. először is Pesten vásároltuk a Brendonban akkor, amikor legelőször voltunk Pesten Sárával, 5 hónapos volt. Kerestünk neki valami zenélőt, több játékot is felhúztam,és amikor meghallottam ennek az énekét (Somewhere over the rainbow), akkor tudtam, hogy nekem az kell, olyan szépen szólt, csak a dallam, hang nélkül, két kis nyuszi és egy mackó csüng rajta. És aztán ezer meg ezerszer hallgattuk azt a zenét, mert Sára kiságya fölé volt akasztva, és azzal a lágy dallammal próbáltuk altatni, és emlékszem arra, hogy gyakran a kiságy fölé hajoltam és szoptattam és a fülem mellett szólt ez a játék, Kezdő anyukaként ugyebár mindenáron az ágyába akartam szoktatni, és sokat kínlódtunk az alvással, elaltatással amúgy is. Azt hiszem életem végéig megmarad ez a dallam a fülemben, ezért vittem ezt a játékot. Persze a mesélés közben elpityeregtem maga, Sára megkérdezte miért sírok és azt válaszoltam azért mert boldog vagyok. A gyerekek által készített krémmel ajándékoztak meg minket,és mezei virágokat is kaptunk. Csodás anyák napi ünnepség volt :)
Szomorú családi esemény is volt, Apa keresztapjának a halála, ami rányomta a bélyegét a májusi napokra, főleg Apát rázta meg a dolog, elment Matyival a temetésre haza, míg mi kettesben maradtunk Sárával. Elmentünk a édesanyák egyesületével bográcsozni a Cinege tetőre, sétáltunk az erdőben, gulyást ettünk, hempergőztek a  gyerekek a takarón, kirándultunk, mezei virágot szedtünk és hazafele fagyis kocsiból fagyiztunk egy nagyot. Továbbra is járunk gyerektáncházba keddenként, és csütörtökönként Sára tornára jár, amit nagyon szeret. Óvodástárs anyukája tartja a gyerekaerobikot, és el is viszi őket, meg néha haza is hozza, vagy utána megyünk mi.
- Anya, ha megnövök olyan akarok lenni mint Annamari!
- Miért?
- Mert ő olyan kedves, még tornára is elvisz engem.
És persze a végén kapnak jutalmat, pecsétet, rajzot, müzlit, sütit, ilyesmit :)
Továbbra is vannak a csütörtöki csajos talik, ahol Matyi az egyetlen fiú, mióta az egyik barátnőm a fiával és párjával kiköltözött Németországba, majd Angliába.
Beindult a Waldorf iskola projekt, szervezkedünk pár ovitárs szülővel, hogy tudjunk Vásárhelyen waldorf osztályt indítani. Fűzépítményt is készítettünk a mi óvodánk udvarán, gulyásozással-sörözéssel egybekötve természetesen.
Májusban volt a tíz éves érettségi találkozóm, amit vártam, és nagyon jól is telt, habár sokan nem tudtak eljönni, és nem volt egy felfújt rendezvény, de jól esett a lelkemnek. Kicsit büszkébb is lettem magamra, lévén az osztályból második vagyok aki ilyen hamar bevállalt két gyereket, nyáron kell szülnie a harmadik lánynak aki a második lányát szüli, és még hat lánynak született meg az első gyereke az utóbbi 5 évben, két lány meg éppen akkor volt állapotos. Az osztályfőnök persze ezt számolta össze legelőször: kinek hány gyereke van, és persze a 10 évvel ezelőtt általa kimondott jóslatot - hogy 2013-ban a gyerekek száma meghaladja az osztálylétszám felét - nem sikerült teljesíteni, de csoda-e, amikor a mai világban egyre jobban kitolódik a gyerekvállalási kor :) Az évfolyam sztárja mindenképpen az a lány aki már licis kora óta modellkedik, tanult Amerikában és Budapesten is, majd hozzáment feleségül Törökország második leggazdagabb emberéhez, saját biofarmja van itthon és luxuskozmetikai cégeben részesedése, aminek ő az arca, török szappanoperákban szerepel persze beszél 4 idegen nyelvet, stb. stb. Csak éppen gyereket nem akar.  Még jó, hogy nem a mi osztályunkba járt, mert akkor egész éjjel csak őt hallgathattuk volna, ahogy ecseteli, hogy milyen fárasztó annyit utazni, országokba, kontinensekre, becsomagolni-kicsomagolni, hogy a férje pont Washingtonban van üzleti tárgyaláson.
Májusban lehúztunk egy betegséget is, Matyi jó nagy lázzal, mert ő lázas típus. Sárának nem szokott lenni láza egy sima hűlésnél.
Megvolt a testvérem ballagása, amelyik nap egy esküvőben is voltunk, és még a születésnapom is arra a napra esett, elmentem Vekerdy előadásra, úgyhogy idén szuper születésnapom kerekedett, mert anyukám nálunk maradt és vigyázott a gyerekekre, míg mi a lagziba mulattunk, ahová nem vittük a  gyerekeket, és ahonnan meglógtam az előadásra, majd visszamentem bulizni. Ugyebár tavaly májusban voltunk egy esküvőben a két gyerekkel, amikor megfogadtuk, hogy többet gyerekkel soha...
Elmentünk az Állatkert című bábelőadásra, ami Matyi első bábelőadása volt, mindketten élvezték.
Ja és májusban vágattuk le először Matykó haját! olyan kis kuglifejű lett :)

Az  óvoda udvarán

Szunya

Baróton

2013 Április

Áprilisben kezdődött az ihaj-csuhaj, ugyanis akkor mentem vissza dolgozni. Matyi csak szeptemberben tölti a kettőt, de most adódott a lehetőség, most kellett elfogadni. A március végi anyaországi látogatás után elrepült két hét és máris beálltam, pedig még nénink se volt (hónapokig kerestük), nem tudtuk hogy lesz Matyival, de ha menni kell, hát menni kell.
Folynak a találkozók nénikkel, de valahogy egyik sem az igazi. Vagy ők nem feleltek meg nekünk, vagy mi nekik, vagy kevés volt a pénz amit tudunk adni, vagy csak nem akartuk rajzfilm és szappanopera nézetős, kivinni a gyereket nehezemre esik típusú nénihez hordozni Matykót. A munkapiacra való visszaállásra nem is különösebben készültem, csak úgy megtörtént egyik napról a másikra. A bölcsi ötletét elvetettük teljesen. Egyelőre Matyi Baróton van mamáéknál, lássuk hogy kapunk-e valakit aki vigyázzon rá.
Áprilisben voltunk kalákázni Backamadarason, ahol az ovis csoportos szülőkkel közösen építettünk egy fűzépítményt, és az ottani szülők készítettek nekünk gulyást. Közös gulyásozás volt, a gyerekek játszottak az udvaron és az óvodában, hangulatos dolog sült ki belőle.
Egyik hétévégén még családi bicajozást is tartottunk, kitekertünk a Maros-partra, kavicsot dobáltunk fagyiztunk. Apa mögött ülésben Sára. Matykó mamáknál volt.
Az egyesülettel nagyban szervezzük a májusi Születés Hetét.
Április végén volt a Szent György napok, amikor egy pár napot otthon voltunk, volt gyerekmentes felnőttes program: Kiscsillag koncert, sörözés haverokkal. Persze a gyerekek kaptak vásárfiát, sok nyalánkságot, én pedig nem kaptam egy normális népművészeti ruhát magamnak amibe az idei 4 esküvőből, amibe hívtak, legalább kettőre elmehettem volna. Kb. 10 éve ugyanabba a 2-3 ruhába járok az esküvőkbe és nagyon szerettem volna egy újat, a vásár jó alkalom lett volna, de valahogy nem találtam az igazit.

Matyiduma 4

Március óta - nem kell mondanom - rengeteget fejlődött a beszéde.
A leglátványosabb, hogy hosszú mondatokat mond, sőt: már mesél és mond és mond és mond, például este lefekvés után mesél, de akármikor csak úgy elkezdi és mondj a magáét, aztán vagy figyel rá valaki vagy nem. Már énekel is, egész gyerekdalokat, mondókákat elejétől végéig. Őszintén a mondandójának kb. felét értem meg, és a mondókáknál is sokszor a ritmus, dallam az amiből rájövök most éppen mit fúj, egy.két szót egy sorból még megértek. Tehát nem beszél túl tisztán, kevés mássalhangzót használ, leginkább magánhangzókkal akar beszélni: kée ie azt jelenti kérek vizet például.
Amikor nagyon elkeseredik, elszomorodik a segélykiáltás: Anya, gyeje issza... De hogy miért vissza, azt nem tudom, azt hiszem Sárától vette ezt át, mert ő ordította ezt utánam általában amikor hisztizett és én otthagytam. Régebb a Segíííí segíííí! volt a segítségkérés :)

Nyár elején még csak így kommunikált: ató nem me (autó nem megy), ümpa (lámpa), báci, ta (táncol), esz (eszik), ma már teljes szavakat használ, nem csak szótagokat és ragokkal használja, meg sok szó van egy mondatában.
Jól asszociál. Mutatom a csibét: csip-csip így beszél a csibe, mire Matyi csipdesni kezdi a kezét: csip-csip csóka....
mokukka
bikikli
pasziii (paszuly)
eldut (eldőlt)
meutoe (megütötte)

Befejeztem mosogatást:
- Kész, ennyi vót!

Mai duma Sárától 31

Ez már régi duma, de most találtam meg:
- Apa a farkas, Matyi kismalac s te vagy a legnagyobb malac, akinek téglából van a háza, én vagyok piknik.
- S mit csinál piknik?
- Piknikezik a többiekkel.

Autózunk. Érzelmi zsarolás:
- Ha elől nem ül senki, akkor én nem szeretlek.

- Én a hideget jobban szeretem, mint a meleget, mert a hidegben nem izzad le a hajam, s nem kell megmosni.

- Visszajöttem dolgozni.
- Mit dolgozol?
- Facebook egyetemen.

- Nézhetek Barneyt?
- Igen, egy Barneyt megnézhetsz.
- Gondoltam...

A délutáni tevékenységekről:
- Kedvenc elmenetelem a torna! Szeretnék olyan lenni, mint Bence anyukája! Mert ő mindig elvisz tornára.

Rajzfilmnézés vége felé közeledik:
- Fürgén nézzük a Répamesét.

Az éhség nagy költő:
- Anyuka, éhemre fakadtam!

Időfelfogás nyáron:
- Még nincs késő, még csak barnulás van!

Ők ketten:
- Matyi, ne legyél rosszféle!
- Jó.

Önkritika és igazságérzet:
- Miért kaptunk ilyen sok játékot, mi nem voltunk ennyire jók!

- Megfújt a hideg.

Az aranyközép

S akkor most, mint egy bölcs, megpróbálom jól megaszondani. Szerintem az egyensúlyon múlik minden, és ez a legnehezebb: jól egyensúlyozni, jól megmaradni a középúton. Mindenben. Nem extrémnek lenni egyik irányba sem, és akkor nagy baj nem lehet, és aránylag normális felnőttek lehetnek a gyerekeinkből majd. Egyelőre ezt próbáljuk, de persze néha máshol van az aranyközép a szülőpáron belül is. Például nekem belefér az ha egy nap egy karamellát kapnak vagy egy szelet Kinder csokit, azt az ujjamnyit, ami tejjel van töltve. De Apa szerint túl sok édességet adok nekik. Hol van itt az igazság? Középen?

Kedden kedvem kerekedett...

...kocsikázni. Kocsikázás közben kitörött kocsisom karja. Kérlek Kálmán kérjél kámfort kocsisom karjának kikúrálására!
Jó kis mondóka, és minden szava k-betűs :). Nagymamámtól tanultam nagyon rég...attól a nagyitól, aki egy hónapja 10 napig lakott nálunk és vigyázott Matyikára délelőtt. Két hét múlva pedig szívsebészeti beavatkozáson esett át, kapott egy kis kütyűt ami segít a szívnek működni rendesen, mert nagyon alacsony votl a pulzusa. Az élet kiszámíthatatlan. Azóta nagyi jól van, a "rocknagyi", akire ez a név a Sára keresztelőjén ragadt rá, mert nem hozott magával hálóinget és egy Tina Turneres polót kapott, amiben aludjon :). Jó kis sztorik, mi?
Még annyi minden történt az utóbbi 3 és fél hónapban, amióta nem írtam, és most kedvem kerekedett leírni őket. Úgyhogy talán...lassan...idővel...újraéled ez a blog is, mert hiányzik az, hogy amiket Sacó kiskorából leírtam, azokat most Matyiról is leírjam, pontosabban az újraolvasás lehetőségét megadjam, a nosztalgiázásét. Vagyok én  virtuális térben gyakran, de amióta létezik ez a facebook nevű csoda, azóta a legtöbb kapcsolattartásra szánt időt ott vesztegetem, de komolyan azt gondolom, hogy praktikus és hasznos felület, ha arra használjuk amire ki volt találva: kapcsolatot tartani emberekkel, megbeszélni röviden és hatékonyan dolgokat egyszerre több emberrel, sok mindent meg lehet ott szervezni és értesülni lehet kivel mikor mi történik.
Azért a régebbi blogos lét is hiányzik. Ma például a régen olvasott blogokon futottam végig, amiket hónapok óta hanyagolok. Megnyugtató volt látni, hogy más két gyerekes anyuka is abbahagyta az írogatást (van akinek a harmadik is megszületett azóta :), vagy csak nagyon ritkán jelentkezik, mert mindenkivel elszaladt az élet. De jól esett rég nem látott világjáró barátnőmet olvasni...
Kalandra és írásra fel. Hiányoztok ti is, akik néha hozzászóltok az írásokhoz, s tudom, hogy követtek, van egy láthatatlan kapcsolat köztünk.
Lesz itt minden - idővel- : tíz éves érettségi találkozóm, szuper májusi szülinapom, kalákázás, tengeri nyaralás, kalandok nagymamáéknál, négy esküvő ahol voltunk az idén - nem unatkozunk. Ez az év különösen mozgalmas számunkra, és sokkal másabb mint az eddigi családos évek, kicsit hiányzik az az aránylag "nyugodt élet", amit éltünk a blog megkezdése óta. Eddig is történtek dolgok, voltak nagyobb projektek (például 3 év alatt két költözés), de most rengeteg projekt van, ami idén kezdődött: először is újra a munkásosztály tagja lettem, ami maga után vonja azt a sok mindennapi szervezkedést, hogy ki viszi melyik gyereket hova, ki hogy jut el munkába, majd haza, mit eszünk, háztartásra mikor jut idő, stb. Aztán: több mint fél éve létezik a VÉDEM, a Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete, aminek - többekkel - alapítója és elnöke vagyok, ezzel persze az is együtt jár, hogy rengeteg új embert ismertem meg, új anyukákkal, családokkal tartom a kapcsolatot. Az ovis szülői közösség is sok új ismerőst és elfoglaltságot biztosít, például "kitaláltuk", hogy létre kéne hozni waldorf osztályokat, hogy a gyerekeinknek legyen folytatás, tehát waldorf iskolát csinálunk Marosvásárhelyen, ami nem egy kis és könnyű projekt. És amit a haverokkal legkevésbé érzünk munkának: a Vásárhelyi Forgatag szervezésében is benne vagyunk, mert egy jó projektnek találjuk, amit meg kell tennünk a vásárhelyi magyar közösségért, magunkért, stb. Pályázatírásban is kipróbáltuk magunkat az idén, na meg az apró cseprő gondok, például gyerekfelügyelet megoldása (4 hónapja keresünk valakit Matyi mellé). S mindezek mellett az eddigiek: nagycsaládi programok, régi barátokkal kapcsolattartás. Ami pedig állandóan a fejünk felett lebeg: a Matyi keresztelője, amit ideje lenne most már megszervezni. De eddig sehogy sem alakultak úgy a dolgok, hogy a a családból mindenki ott lehessen aki számít, így inkább halogattuk.
Majd lassan szépen sorban ezeket kifejtegetem...

Idei húsvét - Pesten

Sok kép itt, annyira nem volt húsvét fíling, erre leginkább a csokiözön utalt, de jól telt. Ideje volt már ennek a kiruccanásnak, család- és barátlátogatásoknak.
Sok kép itt
Amúgy esős idő volt, így benti programok kellettek. Tehát IKEA, Tesco shopping. Az ikeaból apróságokat vásároltunk és megkóstoltuk a híres húsgombócukat. Kinéztünk például egy szőnyeget a konyhába, de a bukarestiben olcsóbb, úgyhogy nem vettük meg. Leginkább nézelődni mentünk és loptunk ötleteket konyhabútorhoz s hálóhoz, értsd: Apa lefotózta, majd próbáljuk az asztalossal megcsináltatni. De lett új lámpánk a konyhába, lábtörlőnk :), ilyenek. A vasárnapi Tropicarium látogatás alkalmával egész közelről néztünk aligátort, cápát, ráját, még rájasimogató is volt. Vasárnap lévén telt ház volt, kb. 40 percet álltunk sorban, hogy bejussunk, de jó volt. Persze voltak többék-kevésbé unalmas halas akváriumok is, de Matyi már az első akváriumra felragadt, nagyon lenyűgözte az egész, pedig hőemelkedése is volt, megbetegedett míg ott voltunk Pesten, köhögés, takony, láz. Pont érkezésünk utáni napon ütött ki rajta, másképp nem mentünk volna, ha már itthon betegek. Aztán hazaérve itthon S. is elkapta. De most már jól vannak. A Tescoba volt akció sok játékra, félárban vettünk egy nagy doboz legót, hogy majd odaadjuk szülinapra vagy karácsonyra, persze a minap Sára felfedezte az autó csomagtartójában, s kérte. Így max augusztusig halasztjuk az odaadást. A gyerekek az utat rosszul bírták, még jó hogy megszálltunk Váradon. Pesten eljátszottak jól Gergő unokatesóval, persze a két nagy néha összekapott, de ha a kicsi ott volt, akkor azok rögtön szövetkeztek ellene :)) A nagyok együtt aludtak, Sárának is kellett cumi, együtt fürödtek, ment a majmolás ezerrel, ha egyik evett másik is, ha egyik nem másik sem, stb. Sára kiverte vagy kétszer a díszhisztit, volt közönség, na ez van. Hazafele családlátogatás volt Hajdúböszörményben és Debrecenben, persze jó sok csokit kaptak s ajándékot a kölykök húsvét hétfő lévén, a csokikészlet karácsonyig kitart, van minden: nyuszi, tojás, dobozos csoki, legalább 10 kindertojás. Egyszer el kell utaznunk Debrecenbe lötyögni, várost látogatni, nagyon szep varos, apa ismeri, én még sose voltam s most nem volt idő ilyesmire. A tojásfestés idén elmaradt, de kaptunk párat ajándékba, locsolkodás sem volt, éjjel 1-kor értünk haza. Másnap 10-re vittem be Sárát oviba. Szerdán nem is ment, mert óraátállítás miatt elaludtunk, a telefonom még nem állt át :) egy órával később csörgött mint kellett volna. Csütörtökön beértünk időben az oviba,de délben szóltak, hogy köhög s vegyük el, akkor betegedett le Matyi után. Pénteken nem ment. Zavaros hét volt. Most vakáció, lazulás, semmi érdekes, játszin voltunk párszor, szomszédolás volt Csütörtökön Galambodi barátokat látogattunk meg, ott is várják a kisöcsit a másfél éves leány mellé. Állandó csütörtök délutáni program a gyerek aerobic, - nevezzük csak tornának - amit S. imád, nagyon szívesen megy. Ma délelőtt ovistárs volt nálunk a kistesójával együtt játszani. Anyuka óvónő, tehát 2 órát a négy gyerek úgy le volt kötve, hogy alhattam volna is egy másik szobában :))  Az izgalmas program délután következett, ugyanis miután mindkét gyerek felébredt (!) - mert S. most aludt először délután amióta a vakáció tart - elmentünk kerekezni: apa végre rendbe szedette a bicaját, hátul gyerekülésbe tette a kicsit, S. futóbiciklizett, s nekem nem maradt más csak apa felnőttrollere. Az "őrült család" tekert egyet körbe a cartierben, kiflit is majszoltunk, amit S. ma először vásárolt csupa egyedül, úgy, hogy nem is ment be vele senki a boltba!
Holnapra várjuk baróti mamáékat. Két nap múlva kezdődik az ovi.

19 hónapos nagy kicsifiú

Matykó fejlődését nem követtük annyira mint első gyermekünkét. A blogba sem írtam annyit róla, a babanaplót töltögettem első évben, de az is üresebb, mint Sacóé. Ez valahol normális is, szegényre jóval kevesebb idő jut. Gyakran azon veszem észre magam, hogy napokig nem ülök le vele játszani. Hívom segítsen ruhát teregetni, elrakni, szívesen csinálja is, bevonom ebbe-abba, többet beszélek hozzá a napi teendők közben mint annak idején Sárához. Néha ha éppen térden/guggolva végzek valamit, akkor odajön, bújik, ölel, cirógatásra, testi kontaktusra vágyik. Ezt meg is kapja helyben, akkor is ha állok, és odajön, ha panaszkodni kell akkor zsémbelő arccal egyenes fut hozzám, de van amikor csak éppen kíváncsi, hogy mit csinálok, oda andalog, átkarolja a lábam, s akkor persze megkapja az öl/simi/puszi adagját :) Többet kap ilyet mint annak idején a nagytesó, de neki nem volt erre akkora igénye, vagy legalábbis nem fejezte ki ennyire, így. Most már bánom, hogy nem kapott ebből is annyit, de lehet, hogy csak nem kellett neki a megerősítés annyira, mert csak ő volt, figyelmet kapott sokat, és hát lány...ugye azt mondják a fiúk mások, anyásabbak, simulósabbak, stb. Sára komoly csaj volt mindig, ez meg olyan kis huncut. Valamire mondom nem szabad, például wckefét markolászni, és szembekacag...rendszeresen. Hízeleg. Szóval én nem játszom vele sokat, de ott van a tesó, akivel elvannak egymás mellett, és Sacc bevonja, neki is ad babát, ő is tologat ezt-azt Sára mellett, meg hát persze ha valami játék előkerül, akkor rögtön ott van, elvesz dolgokat, nézi a nagy mit csinál. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy a babakocsit tolja benne mackóval és cumisüveggel, meg hogy a főzőcske edények nagy kedvencei...de hát ez van, engem nem zavar, majd leszokik. Emellett autózik, vonatozik is. Mindig az ad nekem erőt, amikor belül nyavajgok, hogy nem játszom Matykóval eleget, hogy valaki azt mondta: a legtöbb amit adhatok neki az egy testvér. S talán így van. Amikor a pénteki trécselős anyukás partin (havi egyszer szervezik, s most pénteken én is végre eljutottam, kimenőm volt:) elbúsultam lelkiismeret furdalásomat, hogy a kicsi nem kap annyit mint a nagy (időt, figyelmet, energiát), akkor nekik is ez volt a válaszuk: de van tesója. Valóban energiám sincs annyi és türelmem se már mint annak idején. De ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozok vele, csak másképp. Tény, hogy sokat tanul a nagytól, főleg beszéd szintjén vettük ezt észre, és persze már olyan könyveket és rajzfilmet nézeget amit S. ennyi idősen nem.
Tegnap töltötte az egy év 7 hónapot az úrfi, s ennek apropóján akartam kicsit beszámolni róla. Rég készülök, a másfél éves szülinapkor is, de mindig túl lusta vagyok hozzá. Nagyfiú, mert hamar nő, olyan hamar eltelt ez a másfél év, jó lenne ha még maradna egy kicsit kicsi, ilyen cirógatni, babusgatni való. Ugyanakkor kicsi legény, mert alig múlt 9 kiló, habár aránylag jól eszik. Csak válogatós: édesszájú. Felvágott, sajt, zöldség, gyümölcs nem kell, lekváros, mézes kenyér annál inkább, tejbegríz, pudding és gyümölcsös joghurt is jöhet bármikor. De mondjuk a túró vagy joghurt natúrba semmi esetre sem. Kedvence a banán, spenót (felcsillan a szeme ha meglátja), gyümölcsös joghurt, borsó, zsemle, pufulec, keksz minden mennyiségben. Pástétomos kenyeret kiköpi, narancsot is, de a levét issza.
Tegnap falhoz állítottam, 78 centi. Nem alacsony, csak azok a piszkafa lábai :)
Foga 15 van, alsó-felső szemfogak jöttek most utoljára, kínlódott velük rendesen, mert mind egyszerre bújtak, nagyon begyulladt főleg a felső ínye, de 3 kint is van.
Ügyesen beszél és mozog. Mondandója néha halandzsa, de akkora beleéléssel és mimikával mondja, nézi, hogy érted-e, reagálsz-e, hogy néha ki lehet találni, hogy miről beszél. Persze a segíísééé-t a tesótól tanulta, és ha valami nem sikerül, akkor keservesen: nem mmee! segííséé!-get kiabál. Sára most már rendszeresen Sáá. Három szótagú szavakat is kimond, amin meglepődök: betette, efodo (elfogyott), kápotta, kukuji (kukuri, a kakast nevezi így), kukuíí (cukorka, csoka, általában ami édesség). De ennél nehezebbeket is. A legnehezebb amit eddig kimondott a bodo szünena (boldog születésnapot). Az igent sehogy sem akarja kimondani, de most legalább jó alaposan bólogat ha igen a válasza valamire.
Nagy érzéke van a humorra, tudja mikor kell nevetni, kapható is rá, sokat mosolyog amikor nincs éppen rossz napja. Olyankor semmi sem jó, csak ölben lenne, nyafog, hisztizik. Ma teljesen egyedül felmászott a konyhai hokedlire és onnan mászott volna be az étetőszékbe. Csúszdához egyedül felmászik és le is csúszik, mikor ülve, mikor hason vagy háton. Egyre jobb az egyensúly érzéke, a támla nélküli hintán is hintáztatom. Szereti a játszóteret, játszóházat. Egyelőre más gyerekek nem nagyon foglalkoztatják, csak odamegy s bámulja esetleg, hogy mit csinálnak, de nem interakcionál velük, kivéve az ismerősökkel. Azokat megtapogatja, simogatja a hajukat. Magától integet búcsúzási helyzetben és ha valaki távozik akkor mondja, hogy emme, utána néz, integet. Szereti a labdákat, nagyon ügyesen dob, jobban mint S. most! Egyik kedvenc időtöltése, hogy kiül az ablakba és bámulja az utcát. Feláll az ablak alatti kis asztalra s néz kifele, mindig csupa maszat az ablak. Ha meglátja az apja autóját, akkor szól, hogy apa, vagyis, hogy jön haza apa. Alapvetően mozgékony gyerek, de nem mondanám, hogy "hiperaktív", ha kell ül 10 percet is egy könyv mellett.
Már kakált a wécébe, de úgy hogy láttuk rajta, hogy kell és ráültettük. Amúgy az ügy stagnál egy ideje, eljutottunk oda, hogy ha kakált szól, hogy kaka, de semmi több.
Nappali alvás legtöbb másfél óra, egyre későbbre tolódik ki, és sajnos nagyon sok időbe telik az elalvás, úgy 40 perc, de van, hogy egy óra vagy még több. Este is S. alszik el rövidebb időn belül, és M. hamarabb is ébred. Én nem értem ezt az alacsony alvásigényt...
Könnyen elsírja magát, főleg ha olyan napja van, de hamar megvigasztalódik.
Sok mindenben ügyesedik, például ha vetkőztetem: lehúzom egyik cipőt, tartja a másikat s mondja et is, ha levetem a kabátot venné a sapkát s mondja sapá is. Odahozza és helyreviszi a ruháknak a tálat, elvisz s bedob szemetesbe szemetet, ügyesen iszik pohárból, villával eszik egyedül, kanállal is próbálkozik. Ha valamihez kanál kell és elfelejtünk adni, akkor nyulánkozva kiabál, hogy kaá, kaá!
Általánosan elmondható, hogy nincs baj vele, jó fiú, habár akaratért nála sem kell a szomszédba menni, de még meggyőzhető figyelemeltereléssel, alternatíva felajánlással, nem úgy mint a nagy. Ha egy kicsit még gyarapodna-hízna is..., de ezen már túl vagyok, elfogadtam így s nem különösebben aggódom.
Immunrendszerére nem vagyunk a legbüszkébbek, de ovis tesó mellett... nem súlyosan de elég gyakran beteg, a tipikus takony-köhögés kombináció, egyéb baj szerencsére nem nagyon volt. Ő, S.-el ellentétben lázas típus, kis bajnál is van hőemelkedése, láza, S.-nek ritkán.
Dióhéjban ennyi, persze napról napra meglep valamivel, lenne még sok amit pötyögjek róla!

Mi lesz akkor a gyerekekkel?

Próbáltam előre előkészíteni a válaszaimat, már a következő kérdésre is gondolva, de csak arra válaszoltam amit kérdezett. És valóban úgy van ahogy a nagykönyvek írják, a gyerek csak annyit kérdez amennyit képes feldolgozni.
Az oviról beszélgettünk Sárával, azt mondja ő nem akar ott aludni (na igen, az alvás nem az erőssége a gyerekeimnek), miért nem jöhet el délben, mint a másik csoportból a gyerekek.
- Azért vagy délutánig ott, mert anyának hamarosan dolgozni kell menni, neked ott kell lenned, ott a helyed, nem lesz aki vigyázzon rád, míg dolgozunk. Nincs aki elvegyen, azok után a gyerekek után a nagymamájuk megy, vagy a nem dolgozó anyukájuk. És amúgy ők hazamennek, és otthon alszanak délután.
- De nekem miért nem laknak itt a mamáim? Miért nem költöznek ide?
- Mert Ágó mama még dolgozik, neki ott van a munkahelye, ott laknak a szülei,...
- És baróti mamáék?
- Hát tudod...ez nem olyan könnyű, mert nem nagyon tudják eladni az ottani lakásukat, és nem könnyű átköltözni más városba...
- Akkor dédimama!
- De neki ott van déditata, és ők már megszokták ott, idősek és nehéz ilyenkor elköltözni egy másik városba, ott vannak a szomszédaik, ismerőseik...
- Mi nem vagyunk a dédimamáék ismerősei?
- De igen.
- Akkor olaszteleki dédi!
- Ő is nagyon megszokta otthon, a saját házát, kertjét. És sajnos ő már beteg, nem tud veletek úgy foglalkozni, egy-két napot igen, vagy ha látogatóba megyünk, de nem tudna elvenni az oviból, feljönni az emeletre...
- Ő már öreg?
- Igen.
- Meg fog halni?
- ?? Igen. De nem most, nem tudjuk mikor, addig még sok van.
- És Ágota mama is meg fog halni?
- Igen, majd valamikor.
- És Emőke óvónéni is?
- Igen...
- S akkor mi lesz a gyerekekkel?!
- Hát addig még sok van, ti már nem lesztek ovisok, meg hát majd kapnak egy másik óvónénit...
- De azokkal a gyerekekkel akik majd akkor akarnak mind óvódába járni...

És itt elvesztette a fonalat. Értettem én, hogy mit akar kérdezni, csak nem tudta elmondani rendesen. Aztán hagyta a témát, váltott hamar. Az óvónéni után, őszintén, vártam a további kérdést, hogy mi lesz velük, akik meghalnak, vagy hogy én is vagy ő is meg fog-e egyszer halni. De nem, őt inkább az érdekelte, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesz óvónéni :)
Újabb bizonyíték, hogy milyen érdekesen működik a gyermeki agy.

Anyának lenni - Könyvajánló

Még egy könyv, ami jó lett volna ha már a legelején a kezembe kerül, de így legalább nagyokat derültem rajta., cinizmusán, szarkazmusán.
Ajánlom mindenkinek Ulrike Hartmann Anyának lenni s nem görcsölni című könyvét. Kicsit bestseller szerű, nem szaki könyv, de sok ilyesmi elolvasása után azt hiszem ez lett az anyaságról és gyereknevelésről való gondolkodásom bibliája, minden szavát én is így gondolom, olyan mintha én írtam volna. Sokat kacagtam amíg olvastam, nagyon ezeket éreztem és érzem én is. Nem arról szól hogyan pelenkázzunk, hanem a dolgok lelki oldaláról, és arról, hogy mi vesz körül egy anyát Németországban a gyereke megfogantatása pillanatától, hogy a kismamajóga, terhestorna, orvoslátogatások, vizsgálatok, kiságykiválasztás, nem beszélve a babakocsiról, mint státusszimbólum kiválasztása mellett mennyire tud egy kismama pihenni, amikor minden szakkönyv ezt szajkózza: pihenj pihenj pihenj pihenj sétálj, csak nyugi, csak relax, de hogyan, amikor annyi mindent be kell szerezni, annyi mindenhová el kell járni, mert a legjobbat akarjuk a babának már megszületése előtt... Mi is ezt követjük, nagyon ez van kialakulóban nálunk is. A könyv felhívja a figyelmet a téma körüli ellentmondásokra, például, hogy minden szakkönyv, fórum, tanács arról szól, hogy friss levegő a babának, de hogyan, amikor a városban egyre nagyobb teret hódítanak az autók, alig van zöldövezet, az is csak egy bekerített játszótér, kitéve a gyereket egy ketrecbe, mint majmot, több joga és tere van az autónak, mint egy gyereknek. Persze válaszok nincsenek, sok minden költői kérdés marad, de nem is a válaszokat kell keresni a könyvben, hanem az a jó benne, hogy minden problémát érint, az anyaság, gyerek témakör minden szeletéből kapunk ízelítőt, például van ilyen alcím, hogy Az örök vita tárgya: oltások, vagy Éljenek az anya-gyerek mozgalmak!, amiben párhuzamot von a valamikor emancipációs, feminista nőmozgalmak és mai babamama klubok, fórumok stb. között. Szóval egyről szólnak a könyvek és másról a világ maga, a könyvek utópiák, idilli anyákat reklámbeli helyzeteket és babákat mutatnak be, de az csak álomkép. Sok ilyesmi van még benne. Jól esett az anyai énemnek, lelkemnek ez a könyv.

Mitől olvad az anyai szív?

Szomszéd kisfiúhoz készülünk, neki nincs tetvére. Derült égből beszélgetés:
- Vincének nincs testvére?
- Nincs.
- Rossz lehet neki, hogy nincs testvére.
- ...
- Anya, köszönöm, hogy van testvérem!
(könnybe lábadt szem, miegymás...)
- És köszönöm, hogy Matyinak hívtátok és engem Sárának hívtatok.

Matyiduma 3

Az egész napos érthetetlen halandzsának is eljött az ideje, de már mondatokat is megfogalmaz. A legelső volt:
- esz pápá
 Azóta van:
- apa eme - apa elment
- sája emet - Sára elment
- apa isz emet - apa is elment

- eszi kesz - eszik kekszet

- bodo szünne - boldog születésnapot
- mé kke - még kérek
- nem kke - nem kérek

A legbonyolultabb logikai következtetések:
- apa eme....gegő...
- Igen, Apa Gergő, úgy hívják.
- gegő eme. (Gergő elment)

Új szavak:
cipő
bogyó - Bogyó
sá, sáji - Sára
jéka - Réka
kjém - krém
pesze - persze
et isz - ezt is
ity - így
tej
pizza
ámá - alma
ba - banán
mamaka, mama, tata 
sepe - seper

csa - csatt
busz
ajtó
autó
otóm - eloltom