vasárnap, december 8

2013 Május

Majális a maros-parton, dög meleg, nagy tömeg, por, sokat nem maradtunk, gyerekek játszottak kicsit a gyereksátorban, kértünk egy lufikutyát Juli bohóctól, amire aztán fél órát vártunk, mert rengeteg gyereknek kellett szegény bohóc türögessen. Az etédi, már ismétlődő - mert tavaly is ott voltunk május elsejei hétvége - viszont jól sikerült, patakásztunk, sütögettünk, udvaron rohangálás volt, Sára segített paradicsomot ültetni Álmosnak :) és sok-sok sóskát evett a kertből. Egy hetes program volt a Születés hete alkalmával, minden napra jutott valami. matyira Noémi vigyáz, egy pedás lány, aki most segít rajtunk, de hosszútávon sajnos nem számthatunk rá, mert a várostól 20 kilóméterre lakik, itt csak albérlete van, és a nyáron államvizsgázik és költözik haza. Szóval még mindig tart a néni keresés, de legalább pár hétre megoldottuk a Matyi felügyeletét.
Az anyák napi ünnepség az oviban megríkatott...olyan szép volt. meg egy kicsit ilyen érzékenyebb időszak is ez nekem, lévén visszamentem dolgozni, kevesebbet vagyok a gyerekekkel, bánt a lelkiismeret, hogy Matyival nem maradtam olyan sokat otthon mint Sárával...meg a Születés Hetén is olyan előadások voltak amiken az ember elgondolkodik. Például a Beteg gyerek érkezése a családba.
Az anyák napi ünnepségen az oviban minden gyereknek az anyukája be kellett vigyen egy tárgyat, amihez valami történet vagy érzés kapcsolódik, a  gyerekével kapcsolatban, ezeket letakarták az óvónénik kendővel. Körbe ültünk és a gyerekek énekeltek egy csodaszép éneket nekünk, ahogy a kismadár felnő és majd elszáll szabadon a fészekből. Majd megkínáltak az általuk sütött sütiből és mindenki ölébe vette a gyerekét. Ekkor előhúzták a tárgyakat szerre az óvónénik odaadták annak, akié volt és az el kellett mesélje miért pont azt a tárgyat vitte. Én egy zenélő, felakasztható játékot vittem,aminek a történetére azóta is emlékszem. először is Pesten vásároltuk a Brendonban akkor, amikor legelőször voltunk Pesten Sárával, 5 hónapos volt. Kerestünk neki valami zenélőt, több játékot is felhúztam,és amikor meghallottam ennek az énekét (Somewhere over the rainbow), akkor tudtam, hogy nekem az kell, olyan szépen szólt, csak a dallam, hang nélkül, két kis nyuszi és egy mackó csüng rajta. És aztán ezer meg ezerszer hallgattuk azt a zenét, mert Sára kiságya fölé volt akasztva, és azzal a lágy dallammal próbáltuk altatni, és emlékszem arra, hogy gyakran a kiságy fölé hajoltam és szoptattam és a fülem mellett szólt ez a játék, Kezdő anyukaként ugyebár mindenáron az ágyába akartam szoktatni, és sokat kínlódtunk az alvással, elaltatással amúgy is. Azt hiszem életem végéig megmarad ez a dallam a fülemben, ezért vittem ezt a játékot. Persze a mesélés közben elpityeregtem maga, Sára megkérdezte miért sírok és azt válaszoltam azért mert boldog vagyok. A gyerekek által készített krémmel ajándékoztak meg minket,és mezei virágokat is kaptunk. Csodás anyák napi ünnepség volt :)
Szomorú családi esemény is volt, Apa keresztapjának a halála, ami rányomta a bélyegét a májusi napokra, főleg Apát rázta meg a dolog, elment Matyival a temetésre haza, míg mi kettesben maradtunk Sárával. Elmentünk a édesanyák egyesületével bográcsozni a Cinege tetőre, sétáltunk az erdőben, gulyást ettünk, hempergőztek a  gyerekek a takarón, kirándultunk, mezei virágot szedtünk és hazafele fagyis kocsiból fagyiztunk egy nagyot. Továbbra is járunk gyerektáncházba keddenként, és csütörtökönként Sára tornára jár, amit nagyon szeret. Óvodástárs anyukája tartja a gyerekaerobikot, és el is viszi őket, meg néha haza is hozza, vagy utána megyünk mi.
- Anya, ha megnövök olyan akarok lenni mint Annamari!
- Miért?
- Mert ő olyan kedves, még tornára is elvisz engem.
És persze a végén kapnak jutalmat, pecsétet, rajzot, müzlit, sütit, ilyesmit :)
Továbbra is vannak a csütörtöki csajos talik, ahol Matyi az egyetlen fiú, mióta az egyik barátnőm a fiával és párjával kiköltözött Németországba, majd Angliába.
Beindult a Waldorf iskola projekt, szervezkedünk pár ovitárs szülővel, hogy tudjunk Vásárhelyen waldorf osztályt indítani. Fűzépítményt is készítettünk a mi óvodánk udvarán, gulyásozással-sörözéssel egybekötve természetesen.
Májusban volt a tíz éves érettségi találkozóm, amit vártam, és nagyon jól is telt, habár sokan nem tudtak eljönni, és nem volt egy felfújt rendezvény, de jól esett a lelkemnek. Kicsit büszkébb is lettem magamra, lévén az osztályból második vagyok aki ilyen hamar bevállalt két gyereket, nyáron kell szülnie a harmadik lánynak aki a második lányát szüli, és még hat lánynak született meg az első gyereke az utóbbi 5 évben, két lány meg éppen akkor volt állapotos. Az osztályfőnök persze ezt számolta össze legelőször: kinek hány gyereke van, és persze a 10 évvel ezelőtt általa kimondott jóslatot - hogy 2013-ban a gyerekek száma meghaladja az osztálylétszám felét - nem sikerült teljesíteni, de csoda-e, amikor a mai világban egyre jobban kitolódik a gyerekvállalási kor :) Az évfolyam sztárja mindenképpen az a lány aki már licis kora óta modellkedik, tanult Amerikában és Budapesten is, majd hozzáment feleségül Törökország második leggazdagabb emberéhez, saját biofarmja van itthon és luxuskozmetikai cégeben részesedése, aminek ő az arca, török szappanoperákban szerepel persze beszél 4 idegen nyelvet, stb. stb. Csak éppen gyereket nem akar.  Még jó, hogy nem a mi osztályunkba járt, mert akkor egész éjjel csak őt hallgathattuk volna, ahogy ecseteli, hogy milyen fárasztó annyit utazni, országokba, kontinensekre, becsomagolni-kicsomagolni, hogy a férje pont Washingtonban van üzleti tárgyaláson.
Májusban lehúztunk egy betegséget is, Matyi jó nagy lázzal, mert ő lázas típus. Sárának nem szokott lenni láza egy sima hűlésnél.
Megvolt a testvérem ballagása, amelyik nap egy esküvőben is voltunk, és még a születésnapom is arra a napra esett, elmentem Vekerdy előadásra, úgyhogy idén szuper születésnapom kerekedett, mert anyukám nálunk maradt és vigyázott a gyerekekre, míg mi a lagziba mulattunk, ahová nem vittük a  gyerekeket, és ahonnan meglógtam az előadásra, majd visszamentem bulizni. Ugyebár tavaly májusban voltunk egy esküvőben a két gyerekkel, amikor megfogadtuk, hogy többet gyerekkel soha...
Elmentünk az Állatkert című bábelőadásra, ami Matyi első bábelőadása volt, mindketten élvezték.
Ja és májusban vágattuk le először Matykó haját! olyan kis kuglifejű lett :)

Az  óvoda udvarán



Szunya



Baróton




Nincsenek megjegyzések: