csütörtök, augusztus 12

A TERV

Újabb enyhűlést hozott sírámaimra két anyuka hozzászólása a témához. Nem szép dolog a káröröm, de jó hallani, hogy más családokban is felmerülnek ezek a problémák, még ha nem is egyedül vannak, hanem segítséget is kapnak (nem csak apukáktól). Hát azért gondoljatok bele: 365-ből 365-öt vele voltam eddig. Tényleg nem volt egy nap se amikor ne Sárával keljek és feküdjek. De most lesz!
A terv az, hogy hazavisszük Sacót baróti mamáékhoz és otthagyjuk napokra. Röviden ennyi, a terv részletei majd a véghezvitel alatt alakulnak. Vagyis, hogy mennyit marad ott még nem tudjuk. Én majd Sepsi kuksolok, ha minden kötél szakad és menni kell utána, mégis csak 50 és nem 180 kilóméter. A terv oka: ideje leszokni a ciciről, mert Anya kezdi egyre inkább fejős tehénnek érezni magát mint kisdedét szoptató anyukának. Egyre jobban zavar a szoptatás: fizikailag és pszihikailag is. Fizikailag, mert csíp, rág, mar, erősen szív, kapar a kiscsaj ahol éri. Pszihikailag, mert állandóan velem kell lennie, velem kell elaludnia, már nagyocska, stb. Tudom, hogy szophatna még, mert más anyák két, akár három évig is szoptatnak (négyet is hallottam, de azt már egyáltalán nem tartom normálisnak). De én nem akarom. Úgy érzem ez az én döntésem lehet. Na meg gondolom a gyerekemé is kéne legyen, De hát majd másban dönt ő. Én vártam eleget, hogy megérezze rajtam, hogy ez nekem már kellemetlen. Azt mondják ha valóban abba akarja hagyni az anya a szoptatást, a baba megérzi és egy idő után elfordul, nem kell neki. De Szamócánknak nem esett le a dolog, így lépni kell.
Szerettem szoptatni, összebújni, tudom milyen fontos ez mindkettőnknek, de főleg neki: a tej is, meg a kötődés, a megnyugvás, stb. Nem részletezem, gondolom mindenki tisztában van a szoptatás, mondhatni csak előnyeivel. Abszolót pro szoptatás vagyok, és az esetleges ezutáni gyerekemet/keimet is akarom szoptatni, minden anyát erre buzdítok. De ami sok az sok, legalábbis nekem ez már sok.
Megpróbáljuk Sárát úgy leszoktatni, hogy a nagyszüleinél hagyjuk pár napra, akár egy hétre is, hogy ne legyek ott fizikailag mellette. Ne lássa a cicit, engem, ne érezze a cicit, a tejet. Hátha működik így radikálisan, mert fokozatosan nem lehet. Kétségeim vannak persze. Először is: ok, hogy sír egy nap, két nap, főleg elalvásnál, mert máskor nem hiszem, hogy gond lenne. De mi lesz ha állandóan sír és ordít majd, ha mamáék idegeire megy? Ha kikészíti magát? Lelkileg mi történik vele? Hogy hagyjam a gyerekem ott egy hétig, úgy hogy ne is lássam?
Na ilyenek és effélék. No persze megint ott van a másik oldal. A mi időnkben pár hónapot lehettünk édesanyánkkal, aztán leginkább nagymama vagy néni foglalkozott velünk a nap nagy részében, és nem tört össze a lelkünk. Igen, de kisebbek voltunk, és nem éreztük meg annyira a lepasszolást, nem fogtuk fel. Ugyanakkor tudom, hogy egyszer ennek is eljön az ideje, a szülőnek dolga van, a gyerek a nagyszülőkkel is pont olyan jól ellehet. Már eszik sokfélét, az evéssel sem lehet gond. Mamáék is neveltek gyereket, össze nem törik, le nem ejtik. Sárának már adtam egy-két korty bolti tejet, és evett tegnap reggelire tejbegrízet. Egy évet betöltötte, bátorkodtam tejügyben. Nem ütött ki tőle, semmi baja. Remélem lassan hozzászokik, hogy többet igyon tejet pohárból. Este akár a csőröst is odaadhatjuk neki. Azzal csak az a baj, hogy megfogja, befalja a csőrikét, de nem tudja még felemelni, így egy bizonyos szintre csökkent tejből már nem tud inni. Fekve nem tanácsos itatni a gyereket. Cumisüvegbe nem adom, ha eddig nem cumizott, na nehogy már most szokjon hozzá. Találunk mi valami megoldást, kénytelenek vagyunk, ha már nem lesz cici.
Kívánjatok sok szerencsét a terv kivitelezéséhez, én magunknak és mamáéknak kitartást kívánok, Sárától meg belátást. :)

3 megjegyzés:

Esztianyu írta...

Már megint kommentelek, kicsit hasonló cipőben járunk:) Na, nem szopizás terén, Eszter csak négy hónapig volt anyatejes - ennyi volt. Amúgy én bevallom derekasan, nem szerettem szoptatni. Az összebújás ok, de az az állandó függőség meg fejőstehén-érzés nem jött be nekem... Hasonlóképpen, ettől függetlenül tervezem szoptatni a következő gyereke(i)met is, mert tudom, hogy nekik az a legjobb. Lehet, durván hangzik egy ilyen vallomás, de annak semmi értelmét nem látom, hogy az ellenkezőjét álltísam, mikor nem igaz.
A másik hasonlóság: mi is most tervezzük először Esztert a nagyszülőkkel hagyni, két napra. Az én lelkem is sajog, mi lesz vele, főleg velünk, elmennénk kikapcsolódni, aztán mind csak a gyerekre fogunk gondolni, s úgysem fogunk nyugodtan lazítani. S mit mondjunk Eszternek? Hazudni nem akarok semmiképpen. De ha meghallja, hogy kirándulni megyünk, ráadásul olyan barátainkkal, akiket ő is ismer és szeret, biztos ő is akar majd jönni... Szóval még nem vagyok elég okos, de alszom rá még egy párat.
Kitartást Nektek is a terv kivitelezéséhez!
PS: Egy régebbi kommentben kérdeztem, lehet, nem vetted észre: nem hozunk össze egy közös sétát? Már rég meg szeretnénk ismerni Sárát személyesen is:)

Réka írta...

Szia Esztianyu.Én mindenképpen azt tanácsolom beszéljetek Eszterrel. Ő már van annyira értelmes, hogy lehet beszélni vele (persze nem biztos, hogy megérti és egyet is ért, egy próbát megér, ha sír is és rosszul is esik, hogy ott hagyjátok, hosszú távon jobb ha őszinték vagytok. Azt is elmondhatod neki, hogy mennyire szeretnék a nagyszülei ha maradnak, és hogy milyen sok érdekes dolgot fognak cinálni, és hogy ezzel valóban megmutathatja milyen ügyes nagy lány, hogy ottmarad nélkületek. Ebből a szempontból nektek talán könnyebb, mert Ő nagyobb Sáránál. Én például mindig elbúcsuzom a gyerektől, nem szökök meg előle. Eddig nem is problémázott ha nem voltam vele. A találkát mindenképpen hozzuk össze. Azt nem tudom, hogy te ezt a kommentet olvasod-e amit válaszolok, vagy írjak hozzátok kommentet...
Augusztusban lesznek szabad heteink, amiután lejárt az akció, 20. után. Egyeztethetünk telon is, vagy emailben. Nem vagytok közel hozzánk, de valahogy összehozzuk. Mindjárt kezdődik babafoglalkozás is.
Üdv, és jó babamentes kikapcsolódást.

Esztianyu írta...

Ok, egyeztessünk majd emailben.
Nektek is kellemes feltöltődést!
Eszternek természetesen mondunk valamit, mi sem szöktünk meg soha előle, talán az a legjobb megoldás, ha a városka nevét mondjuk neki,ahova megyünk.