Az ELSŐ születésnap

Nem volt nagy, de buli volt. Babazsúrnak indult, de Bence megbetegedett és nem tudtak jönni, helyettük beugrott Sára Judit keresztmamája, Gyopi és Tamás keresztszülei. Na és persze Mikiék is itt voltak, a barátaink, akikkel szoktunk sétálni, hintázni, miegymás, és mi is voltunk Miki egyéves születésnapján májusban.
Szóval a nap úgy indult, hogy miután Apával együtt ébresztgettük és köszöntöttük fel reggel Sacót, a kiscsalád bevásárolt, majd anya sündörgött egy kicsit. Aztán majdnem kész lett amire jöttek a vendégek. Kész is lett volna ha kap egy kis segítséget Sárától. Annyi kellett volna, hogy ha már egy órát altattam, akkor legalább egy órát aludjon is, de SEMMI. Érezte hogy nagy nap a szerdai, aludni sem akart, nehogy lemaradjon valamiről.
A nap második felében volt móka és kacagás, evés-ivás, ajándékbontogatás. Volt házi sütésű torta, úgy ahogy kell. Mivel Anya még csak egy fejlődésben lévő konyhatündér, almás-szilvás pitét sütött és elneveztük szülinapi tortának. Volt főttkukorica, aminek főleg Miki örült, mert egész délután azt rágcsálta volna legszivesebben. A sósperecek és egyéb babaszájtömők mellé Anya hamburgert szolgált fel vacsinak, csirkehúsival, így a babák is ehettek belőle, és igazán nagy sikere volt a házikészítésű hambinak, amiből valójában csak a panírozott hús készült otthon. A többi összetevőjét csak beledobigáltuk a zsemlékbe.
A lányunk már babailag is el van látva: két babát is kapott születésnapjára. Hamar találtunk nevet is nekik. Az egyik hajasbaba, gyúrható, nyúzható, mert csak a feje gumi, a többi textilanyag, szép kifejező szeme-szája van neki. Ő Katababa lett. A másik baba csuparongy. Fifibaba egy viráglány, valami Minimaxos rajzfilmből, amit Sára még nem ismer, én is csak kapcsolgatás közben kaptam el párszor a rajzfilmet, de kedves figurának tűnik. A neve már adva volt a rajzfilmkészítők által. Ehhez persze még hozzájön Petibaba, akit Magyarországról hoztak távoli rokonok, és múlt vasárnap kapta Sacó. Neki az a különlegessége, hogy nem túl nagy, ugyancsak nyúzható, és pislog a szemével, vagyis ha lefektetjük, akkor lehunyja barna szempillákkal is ellátott szemeit. Amúgy kopasz szegény... Ugyancsak múlt hétvégén kapott Sára ajándékba Kecseten egy ikerpár babát, akiket sziámiknak is nevezhetünk, mert azon kívül hogy csupa rongyból vannak, bozontos hajjal, egyik fiú, másik lány, féloldalasan ölelték egymást, vagyis össze voltak varrva. A szétválasztó műtétet Anya végezte el egy ollóval tegnap. Az arasznyi méretű babákkal így jobban lehet játszani. Eygik Piri, másik Tibi. Apa nem érti egy fiúbaba miért jár rózsaszín nadrágban. Most még nem fogok más babaruhát varrni neki, majd talán ha nagyobb lesz Manóka. A babagyűjtemény így egy hét alatt elérte az 5-ös számot. Aztán kapott még ajándékba Sára a keresztszüleitől egy kis csajos nyári majókát, egy ujj-bujócskás Bari, a birka vastagkartonú könyvet is. Bővült a könyvespolc, amit egyáltalán nem bánunk. Ha Sára olyan lesz mint anyukája, akkor könyvekből sosem elég! A legérdekesebb ajándék talán az a hangszer amit Gyopiék hoztak, egy igazi csörgő, fából készült kosárka alakú, virágok és természetesen katicabogár van rajta, na meg drótra húzott fémlemezkék, amik - ha rázzuk a kosarat - csörögnek.
Mi vettünk egy pár szép fehér cipőt neki, mert addig erősködtek ismerőseink, hogy a felálláshoz, menés elindításához cipő kell, hogy beadtuk a derekunkat. Magas szára van, tartsa a bokát. A baj csak az, hogy a cipő orra egy hét alatt lement, mert Sára inkább mászik, és nem nagyon akaródzik felállni egyedül. De valóban, ha felállítjuk mi, sokat és jobban áll a lábán ha cipő van rajta. Tegnap azt olvastam, nem jó ha erőltetik a gyereket ilyesmiben. Majd elindul ha megérett rá az esze és az izomzata. Erőltetéssel többet ártunk mint használunk: lehet hamarabb elindul, de bizonytalanabb lesz a járása, és tétova lesz, többet esik, stb. Na de mindenki adja a jótanácsokat. Nem tudom, hogy viszonyuljak ahhoz a ketegória ismerőshöz, akinek nincs gyereke, de ő mindenkit megkérdezett és jól tudja, hogy mit hogyan kell csinálni. Nem utasítom vissza, mert lehet igaza van, de én másképp akarom csinálni. Erre én vagyok a makacs. Sára csak egy hónapos volt, már kérdezték: adsz neki vizet, adsz neki teát, adjál ilyen meg olyan teát. De minek?, mondom. Nem kell, van anyatej, az mindenre jó ebben a korban, és amúgy sem hasfájós. Ha az lett volna, biztos próbálom teáztatni. Én sem csinálok mindent könyv szerint, de sokmindent olvasok, és olyan szerzőktől, akiknek az elvei nagyjából megyegyeznek az én elképzeléseimmel.
Dédimama egy szép takarót küldött Sárának, hableány és halacskák vannak rajta. Már várjuk az őszt, hogy takarózhassunk vele.
Aztán nem telhet el szülinap Halász Judit Boldog születésnapot-ja nélkül, amit meghallgattuk párszor. Egy szülinapi parti kötelező elemei is megvoltak: fényképeszkedés (kevés kép készült, mert türelmetlenkedett Sára) és gyertyaelfújás, amit Miki szívesen bevállalt Sára helyett, mert ő még nem tud fújni.
Azt hiszem Szamóca nem nagyon értette mi van, ő elvolt magával, Mikivel, másztak egymás után, egymás elől, ki a teraszra, vissza, etették egymást, főleg Miki Sárát. Olyan volt neki, mint máskor, amikor vendégeink vannak. De a babákat párszor megcibálta és megmutogatta a szemeiket, aztán ideadta Anyának, hogy ő játszon velük.