Meglepődés

Tegnap elindult a babafoglalkozás, amire hetente járunk. Amikor utoljára voltunk júniusban, Sára még nem is mászott. Tegnap pedig meglepett pár dologgal, amit nem is tudtam róla. Például, hogy tud lépcsőt mászni. Volt egy kis csúszda, amire 3 lépcsőfokon kelett felmászni. Sikerült neki, egy kis segítséggel, a fenekét tartottam-toltam néhol: két kézzel kapaszkodott egy felsőbb lépcsőfokon, az alsón térdelt, majd egyik lábát talpra tette, kinyomta magát, a másik térdét pedig felrakta a lépcsőfokra, majd húzta az első lábát, amivel indított, közben a kezeit már rakta a mégfennebbi lépcsőfokra. Olyan ügyes volt. Mászkált összevissza, labda után, meg csak úgy is, ez nem volt meglepő. De az igen, hogy átmászott két alagúton is. Először amikor odaültettem a henger egyik bejáratához, hiába kérleltem a másik felén, hogy odajöjjön, nem volta hajlandó, akkor sem, amikor én már félig bent hasaltam a hengerben. Aztán bátorságot vett, és átmászott a nagyobb lyukú világos alagúton, és a sötét, hosszabb, szűkebb hengeren is. Olyan büszke voltam rá. Felmászott és lemászott a lefektetett matracon, de azon is, amelyik egy kis domb formát kapott az alája betett szivacshenger által; így hegyre fel és lejtön le is mászott, anélkül, hogy orra esett volna. Még Miki után is bemászott az egyik alagútba. Az akadálypályán is vette az akadályokat, ahol különbőző formákon kell átmászni, hullámokon, meredeken fel, rövid algúton át, lejtőn, stb. Ez egy kicsit nehéz volt neki, mert nagyok a formák, és fizikailag kicsi volt még hozzájuk, de próbálkozott. Alig várom a következő hétfő reggelt, amikor megint megyünk foglalkozásra.
Persze az ölbeülős játékoknál már nem volt olyan türelmes mint régen, állandóan elmászott, beült a kör közepébe, és onnan figyelte mit csinálnak a többiek. Még mindig az a megfigyelős fajta, mint régen. :)