Miből lesz az elalvás?

Este már könnyebb. Nem sír csak csúszik-mászik, vackolódik, keresi a helyét, lebújik közben, aztán megint elindul. Ott kell lenni mellette, simogatni, de este tudja, hogy alvás van és próbálja elaltatni magát. Nem így délben!
Sára egy hete nem cicizik. Ma mégis nagy ordítások közepette kereste a cicit a délialvásnál. A hétvégén Apa altatta délben, az én próbálkozásaim kifulladtak 10 perc után. Nem vártuk meg, hogy sírjon, inkább Apa altatta, és elég hamar eredmény is volt. De ma én álltam neki a feladatnak, hétköznap lévén Apa délben nem rohanhat haza gyereket altatni. Szóval Sára menekülőre fogta a dolgot amikor elkezdtem a készülődést: elsötétítettem a szobát (mamáéknál tapasztaltuk ki: sötétben jobban alszik), elraktam a játékokat. Közben Sacó kimászott a szobából, hátha így elkerüli a kötelező déli alvást, de nem volt menekvés. Ahogy ágyba került persze elkezdett sírni, fészkelődni, forgolódni, aztán ordítani, nyálazni. És mindehhez tépte a hajamat, blúzomat, a nyakamat, arcomat, kapart és fogdosott, ahogy régen a cicit szokta. Egyszer megtalálta a kezét, és elkezdte szopni a saját csuklóját. Kezdett álomba szenderülni. De aztán ráunt a karjára, az újját hiába dugtam a szájába nem akarta szopizni. Én nem adtam fel: simogattam, énekeltem, altató zenegépet felhúztam neki többször is. Még sétáltam is vele a szobában fel s alá. Ő mindeközben ordított, súrolta a szemét. Azt hiszem szülőknek nem kell ecsetelni, milyen az amikor a gyerek álmos és fáradt, de nem akar aludni. 30 perc után feladta, az ordító szájból ásító száj lett, a szemei már csukva voltak de még el-el görbült a szája, közbe a kis száját csücsörítette és szopizta a semmit. Úgy megsajnáltam. Biztos hiányzik neki még mindig a cicis elalvás. Nehezen nyugszik le anélkül annyira, hogy elaludjon, így a sírással fárad ki annyira, hogy elnyomja az álom. Aztán már csak hüppögött és elaludt. Persze a nagyágyban és Anyával maga mellett.
Nos eddig haladtunk a déli altatással. Hol van még az, hogy csak lerakom az ágyba és elalszik magától? De hallok 2-3 éves gyerekekről, akiket még mindig altatni kell, ha nem is sírással, de hosszas altatással alszanak el csak. Ha jól emlékszem a testvérem és unokatestvéreim mellé is sokáig le kellett feküdjön valaki, hogy elaludjanak. Hogy utáltam, hogy a kistesómmal nekem, a nagylánynak(!) is le kellett délután feküdnöm...Szóval időnk még van bőven.