kedd, augusztus 10

A láblógatásról

Sokan úgy gondolják (azt hiszem én is gondoltam megboldogult lánykoromban), hogy aki gyereket nevel otthon két évig, az igazán csak otthon ül és lábat lógat. Jaj, de jó neki! Nos én néha bizony kivagyok. Elmesélem az elmúlt két napot.
Tegnap éjjel keveset aludtunk. Sárának egyszerre két foga jön, és a múlt éjjel jöttek ki úgy igazán, hogy áttörjék a foghúst. Eddig nem vettük észre ha foga bújt, de most már vastag a foghús, jobban megkínozza őt a folyamat. Félóránként ébredt, vagy így vagy úgy vissza kellett altatni. Először Apa altatta vissza, a többi ébredésnél én. Reggelizni nem akart. Napközben elvittem már délbe otthonról, mert a felső szomszéd most szereli be a kazánt, zaj van. Fúrnak, kalapálnak. Elnézést kértek és szóltak előre, de hát ez ezzel jár. Két nap. Elmentünk Katihoz, ott elaludt, de csak fél órát. Utána Judit barátnőméknél jártunk, mert már többször hívott, hogy a nagymamája látni szeretné Sárát. Ha már lementünk a főtérig, bementünk. Ez úgy összesen 45 perc babakocsival otthonról, még ha Katinál meg is álltunk (ahol a második emeletre felcipekedtünk). Közben még a patikában is voltam, Panadolt venni. Juditéktól szerencsére Apa hazavitt. Ebédelni nem akart Sára, három félével kínáltam, alig evett valamit. Elaltatni csak nagy nehezen tudtam, 30 perc cicizés után, 15 perc múlva ébren volt, Apa altatta vissza még 15 percre. Amikor felkelt kimentünk sétálni. Másfél óra bóklászás, majd haza. Fürdetés, pelenkázásnál nyürizik. Etetés. Álmos, ásítozik, elhúzza fejét, aztán mégis kell, de csak joghurt kell, sem sajt, sem kenyér. Nem akarja bevenni eperszörpit, nyürizik. Két napja folydogál az orra, ezért kap szirupot, na meg a fogzására is jó. Szerencsére az esti altatás aránylag jól ment, hamar elaludt. Ma éjjel újra ébredezett párszor, 4 órakor Apa felváltott, ő altatta vissza. Reggel fúrásra ébredtünk. Tejbegrízet főztem neki, persze csomókás lett. Átszűrtem szitán. Hogy kell folyósra (nem csomókásra) főzni a tejbegrizet, meg a puliszkát (ez néha összejön)? Evett egy keveset, az eperszörpit csak a gríz alá bújtatva tudtam beadni. Elpakoltam reggeli után, elmosogattam. Sára tett vett a földön, mászkált, elvolt. Odaraktam egy rend mosnivalót, miután pár fehér cuccot beáztattam. Persze bejött a fürdőszobába, felöntötte Apa otthagyott kávéját. Az ráfolyt a kéttalpnyi szőnyegre, és végigfolyt Sára nadrágján. Beáztattam a szőnyeget, lehúztam a gyerek nadrágját, felmostam a padlót. Amikor leülök meginni a reggeli kapucsinómat két órával a reggeli után, odamászik, kaparja lábamat, nyüslet, hogy vegyem fel. Ha leülök a számítógép elé bármikor amikor ébren van, odajön, rámtámaszkodva próbál felállni, nyekereg, hogy vegyem ölbe. Ha ölbeveszem nem tudok semmit csinálni, mindent szétdobál, ledobál, széttép ami előtte van, a billentyűzeten klimpírozik, sem írni sem olvasni nem tudok. Bekakilt, tisztába teszem. Déli altatás. Egy kis cici, beleteszem kiságyba. Sír, felül, nem használ ringatás, nem használ dúdolás. Kiveszem, még cici. Vissza ágyba. Megint sír. Harmadjára sikerül, kb 10 perc altatás után, állva a kiságy mellett, ölömben egy 10 kilóssal. Öszesen 40 perc altatás. Kijövök a szobából, összeszedem játékokat, széttépett reklámújságokat, dobozokat, könyveket, valahogy nézzen ki a ház. Amire odajutnék, hogy kiteregessem a ruhát: felébredt, sír. Bemegyek visszaaltatom. Kijöttem. Most itt tartok. És fülelek, hogy mikor ébred meg, mikor kezdik a fúrást fent, ami felköltheti, vagy csak úgy magától. Kéne valami ebédet készíteni neki, ha ébred ebédeljen és menjünk sétálni. És én is kéne egyek valami ebédet. Ha akkor eszem amikor ébren van, odamászik hozzám, kaparja lábamat vegyem fel. Ha felveszem beleültetem az etetőszékébe, hátha ő is eszik valamit, így én is befejezhetem. De lehet, hogy majd feszíti magát a székben és nem akar ott ülni. Persz ha nekiállok most teregetni, meglátom, a koszt a teraszon, és fel kéne seperni, felmosni, hogy a manó tudjon ott mászkálni. És még vár a beáztatott szőnyeg, hogy kimossam. És az előszoba sem volt ma még felmosva, ott is por van, ott járunk be cipővel. Apa tanácsa: amikor ő alszik, te is aludj, pihenj. Hogy? Mindezek ellenére mindenkinek azt mondom, hogy szeretek itthon lenni, és én mindig ráérek például emberekkel találkozni, mindenre van időm. Hát van, de mindig úgy érzem, hogy mindig van tennivaló, sosem vagyok kész.
Ennyit a láblógatásról. És még jó, hogy nem kell pelenkát mosnom, itthon lehetek két évig, és Apa is sok mindenben segít.
Dolgozó anyák, ti hogy csináljátok?

Nincsenek megjegyzések: