Kicsi a bors, de hisztis

Törpe már tud hisztizni. Egy pár napja kezdte el a durvább formáját, amikor Apa behozta a teraszról, hogy na most már aztán elég volt a kinti sepregetésből és koszfelmászásból (apropó: legalább olyan rendszeresen kell felsepernem és felmosnom ezután a teraszt, mint a lakás padlóburkolatát). Sacónak ez nem tetszett és a földön ülve kettétárta mancsait a padlón, majd a lábai között szépen ütemesen verte a fejét a földhöz. A dolgot hangeffektusok is követték, amire nem mondhatom, hogy sírás volt, hanem olyan HISZTI! Ez megismétlődött akkor is amikor letettem az ölömből és nem adtam neki több szőlőt, pedig még volt a tányérban. Egyre gyakoribbak ezek a rohamok, én kis naiv gondoltam, hogy a dackorszak csak két éves korban kezdődik. Hát ezek szerint tévedtem, a gyermek akkortól hisztis, amikortól van akarata, és persze ha nem tudja elmondani, hogy mit akar vagy mit NEM AKAR főképp, akkor képes fizikailag kárt tenni magában, lásd padlóba fejet döngölő Sárát. Most csak a fejét, majd később teljes testtel dobálja magát a földön, mi meg majd próbálunk úgy tenni mintha nem is a mi lányunk volna.