Augusztus 27- szeptember 5, összefoglaló

Mozgalmas hetet zártunk, miután a múlt hétvége a Félsziget fesztivál jegyében telt. Orsi barátnőmék is félszigeteltek, itt aludtak nálunk két éjszaka. Péntek-szombat-vasárnap lötyögtünk a fesztiválon Sacóval, hol délben, hol estefele pár órát. Szombaton a délutáni alvás is kimaradt ez miatt, mert úgy eltelt az idő, hogy 6-ra értünk haza. Mire evett, 7-kor már nem akarodzott elaludni a csaj, így fél 10-kor feküdt le és húzta rendesen másnap reggelig. Akkor este Anya is elszökött otthonról, az Omegát nem hagyhatta ki, és ha már volt kivel hagyni Sárát (Orsit hamar lefárasztotta a FSz, Sacó amúgy is aludt már), és volt kivel bulizni, akkor ropta Anya is egy pár órát. Aztán másnap a szokásos fél 9-kor nehezemre esett felkelni, de legalább elmondhatom, hogy idén sem hagytam ki a Félszigetet. Habár már érzem, hogy ez a nálam fiatalabbaknak szól, egy kis kóstoló kell még belőle, hogy tartsam magam még abban a hitben, hogy fiatalos és bulis vagyok. Vasárnap este még Esztiszülőkkel is találkoztunk (olvassuk Esztimanó blogját), és elhatároztuk, hogy valamikor talizunk gyerekestől és együtt sétálunk, ismerkedünk.
Kedden esős idő kerekedett, mi meg ellátogattunk délután Zsoltikáékhoz, eleget téve a többszöri meghívásnak. Sárának bejött az idegen játékok nagy halmaza, és nem is akart nagyon eljönni.
Szerdán Apának szerveztünk egy kis szülinapi meglepetés összeröffenést a barátokkal, itthon nálunk. Ehhez egy bevásárlást is megkellett ejteni a zuhogó esőben, mert az időjárás nem kérdi meg, hogy "anyuka, mikor akar a babával sétálni?". Manó a kenguruba (nézett is nagyon, hogy akkor most mi van? - hónapok óta nem használtuk), jó nagy esőernyő a fejünk fölé és elindultunk. Nem kellet sokminden, de így is azt éreztem amikor hazaértünk, hogy leszakad a hátam: elől a sózsák gyerek, hátul a hátizsák megpakolva húzott, na meg a gravitáció. Este ettünk-ittunk, és igazi szülinaphoz híven még torta is volt gyertyával, ami azt hiszem évek óta nem volt Apa szülinapján. Sára későn feküdt (na jó: nagyon későn), de másnap ugyanabban az órában kelt, mintha a megszokott időpontban (mostanában 22 óra) feküdt volna. Ez valami babatulajdonság, hogy tartják az ébredési időpontot (Sáránál 8-8:30 között)?
Persze csütörtökön végig hisztis/ölbenülős/anyás napja volt, mert nem aludta aki magát. De ki nem hagyta aludni??
Pénteken reggel 9 után költötte a manót egy erős fúrógép berregés, mert bácsik jöttek, és bevezették a saját, különbejáratú gázcsövünket, amihez már csak gázóra kell, na meg pár tíz méter cső, még két napi fúrás-faragás és egy kiskazán, ahhoz, hogy saját fűtésünk és melegvízünk legyen. De mindent a maga idejében. Az első lépés megtörtént. A munka nagyrésze alatt mi Sacóval sétáltunk, szerencsére szép idő volt. Délután elaludt, Anyáék nekiálltak a takarításnak, és amire mamáék megérkeztek visszaállt a rend a lakásba, aminek most csak a konyháját és előszobáját forgattuk fel, legközelebb nem ússza meg a lakás egyetlen sarka sem.
Szóval a hétvégén baróti mamáék voltak nálunk és igen jól jött látogatásuk, mert miután Sára is tiszteletét tette pár órára keresztszülei szombati esküvőjén, amire egy éve készültünk, mamáék pesztrálták egész nap. Anyáék mulathattak éjszakába nyúlóan, mert a leányt etették, fürdették, altatták mamáék, és még vásárolni is magukkal vitték: kapott a Manó egy nagy csomag pelenkát. A szombat attól is különleges volt, hogy Sára betöltötte a 13 hónapot, ha valaki nem számolná...
Vasárnap lazsálás volt és két séta, egyet mamáékkal, este pedig miután mamáék hazamentek, egyet Anyával is sétált Sára. Kihívtuk Bencusékat, mászkáltak a törpék a fűben, csúszdáztak és homokoztak.