Egy igazán spontán afterparty

Nem tudom hallottatok-e a flow élményről, de szerintem nekünk ebben volt részünk szombaton, amikor Ágómamával hagytuk otthon a prücsköt, és elszabadultunk Apával egy kicsit ki az éjszakába, just the two of us. Elmentünk a Várba az ingyenes szabadtéri Quimby koncertre felvértezve esőkabátokkal, mert az eső ömlött, de nem maradhattunk a házban, ha már volt pesztránk a hétvégére. A hangulat a csapadék ellenére jó volt, ezt tanusítja az az egyedi élmény amiben részünk volt: a koncert végén miután a vissza!vissza!vissza! eredményeként született két szám is lejárt, az együttes elbúcsuzott és levonult, a színpadot összepakolók pedig elindították gépről a Somewhere over the rainbow című számát annak a Hawai-i tagnak, aki vagy 200 kilót nyomott. hallgasd
Mindenki ismeri a kellemesen búgós számot, és a közönség nagyrésze (akik bátrak voltak és nem menekültek az eső elől - velük együtt mi is) elkezdte dúdolni, táncolni a számra, nem akarva hazamenni. Aztán valakinek a színpadon támadt egy ötlete és betették Gene Kelly híres dalát, az I'm singing in the rain-t. Hát az érzést nem igazán lehet leírni! A színpad előtti tér megvilágítva, kb. száz ember énekel és táncol az esőben, egyedül, párban, körben, egyesek ernyővel, mások esőköpenyben, de legtöbben "csak úgy" vízes ruhákban. A zenészek is szájtátva bámulták az igazi bulis közönséget és persze az operatőrök sem restelkedtek. A dal után pedig jóval halkabban elindult egy Katie Melua szám, amire már csak andalogni lehetett...hazafele.
Aztán hogy a szabad esténknek mégse legyen vége elfurikáztunk a népszerű kocsmába, a G-be, ahol újabb meglepetés várt: két dél-afrikai csávó - beöltözve olyan igazi afrikai tiritarka ruhába - bűvölte a tam-tam dobokat a hely egyik sarkában, énekeltek is valószínűleg "afrikaiul", mert egy szót sem értettünk. A hangulat már elég izzó volt, a koncertjük következő pontja az volt, hogy az egyik asztalnál iszogató csajok magyar népdalt énekeltek, amire a négerkék szabadritmust improvizáltak, nagyon vagány volt a dobolós jamelés. Aztán az egyik pali körbeállt több emberrel és olyan afrikai körbeállósan táncoltak, különböző már-már tornagyakorlatoknak is beillő mutatványokat adtak elő jó lüktetős ritmusra amihez a másik csávó dobolt meg sípolt. A szórakozóhely fullba volt, éppen csak két széken meghúztuk magunkat és bólogattunk mi is, de közel sem estünk annyira révületbe mint egyesek a körben :).
A koncert végén esőben hazafurikáztunk és már egy cseppett sem bántuk, hogy a barátaink az esküvőbejárós kötelességeiknek tettek eleget, ezért nem tudtunk találkozni senkivel. Az esténk így is különleges volt.